Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-29 / 152. szám

1983. június 29. • PETŐFI NÉPE • 3 .*-gEBBBgassas•■••« - ■ >'• g A KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGÉRT Fóliasátrak, gépműhelyek Négy évvel ezelőtt (él évszáza­dos jubileumát ünnepelte a Kecs­keméti Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet. Az átszervezés óta — immár három esztendeje — új iskolaépületet mondhatnak magukénak. Huszonhárom peda­gógus tevékenykedik annak érde­kben, hogy a leendő kertész-, dísznövény- és szőlészszakembe­rek alaposan (elkészüljenek az életre. Az intézmény jó társakra talált az egyes gazdaságokban. Többek között a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben, ahol tágas, korszerűen (elszerelt gyakorlókért áll a rendelkezésük­re. A tanév végi vizsgák idősza­kában készült Tóth. Sándor kép­riportja. A Háromszáz négyzetméteres alapterületen vannak a gép- és javító- műhelyek. Sok egyéb mellett ezen a kerti traktoron is gyakorolhat­nak a diákok. i A dísznövény mikroparcellákon szívesen dolgoznak a tanulók. Osz- szesen ezeregyszáz (éle növény latin nevét kell megtanulniuk. A TERIMPEX a tavalyinál hét —nyolc százalékkal magasabb exportterveinek teljesítésében továbbra is hagyományos termé­kei, az élő és vágott állatok a legfontosabbak, ám emellett me­zőgazdasági és élelmiszeripari partnereit olyan új készítmények gyártására ösztönzi, amelyek iránt fokozódik a külföldi keres­let. A vállalathoz befutó piaci hely­zetjelentésekből is kitűnt: a tő­kés orszáokban is mindinkább az olcsóbb élelmiszereket keresik a megrendelők, ezért e termékek­ből a korábbinál kedvezőbbek az eladási lehetőségek. Csákihogy az olcsóbb kategóriába tartozó ké­szítmények — éppen mert eddig külföldön nem is igen volt rá vevő — jobbára a magyaros íz­lésnek felelnek meg, és minőségi­leg hiába kifogástalanok, az el­adást próbálkozások rendszerint mégsem jártak sikerrel. Ezért a TERI'MiPEX a vevővel és a gyár­tóüzemékkel közösen módosít a recepteken, s új ízekkel jelenik meg, amelyhez gyakran a külföl­di vevő adja a nálunk kevésbé ismert fűszereket. Tavaly e tö­rekvés eredményeként csaknem 50 új speciális terméket — kol­bászokat, sajtokat — állítottak elő a hazai gyárak és az ebből származó bevétel elérte az ötmil­lió dollárt. Az idén folytatódik az újdon­ságok előállításának előkészítése. Bár egy-egy új tenmék jelentős erőfeszítéssel, kockázattal jár, a magasabb bevétel reményében mégis szívesen vállalkoznak rá az élelmiszergyának. Több he­lyen, például a kaposvári és a pápai húskombinátban hambur­gerek gyártásával, a győri hús­üzemben tubusos krémek, az oros­házi baromfifeldolgozóban pedig az NSZK-beliék, a franciák, a svájciak ízlésének megfelelő máj- .pástétomok előállításával kísér­leteznek. Az olcsóbb termékek piaci kon­junktúrájának kihasználására a TERIMPEX külön marketing­csoportot hozott létre, amelyben árszakértők,' piackutató közgaz­dászok, propagandisták közösen vizsgálják a felvágottak és a li­batermékek piaci lehetőségeit. O Kocsis Pál a gyakorlati okta­tás vezetője. A hatalmas fóliasá­torban a paradicsom hónaljhaj­tásainak kezelését magyarázza. Sajtgyárak szovjet exportra Újabb- sajtgyárakat exportál. a, KOMPLEX külkereskedelmi vál­lalat a Szovjetunióba. Egy, a na­pokban aláírt 30 millió rubel ér­tékű megállapodás alapján há­rom komplett üzemet szállíta­nak, amelyek műszakonként két és fél, öt, illetve tíz tonna ter­méket állítanak elő. Míg a két előbbi üzemben holland típusú sajtokat, a legnagyobb teljesít­ményű gyárban kosztromai típu­sú kerek sajtokat készítenek majd. Mindhárom gyár felszere­lését a következő két évben szál­lítja a KOMPLEX a Tyehno- promimport külkereskedelmi egyesülésnek. A sajtgyári technológiákat a Budapesti élelmiszeripari gép­gyár készíti KGST gyártmány­szakosodási szerződés alapján. A Szovjetunió egyébként immár csaknem két évtizede rendszere­sen vásárol ilyen komplett ma­gyar tejfeldolgozó üzemeket. (MTI) ERNST-OTTO EICNHORN: A gyalogosok világa Az asztalnál lülök az irodá­ban, és arra a régi szép időre emlékszem, amikor városunk­ban még autón lehetett közle­kedni, Most mindez már a múlté. Hat esztendő telt el az­óta, hogy az összes utca és tér végleg a gyalogosok bir­tokába került. Megszólal á csengő. A mun­kanap véget ért, ideje haza­menni. Kilépek az utcára.■ A gyalogosforgalom — mint ilyenkor mindig — igen élénk. Nincs mit tenni — éppen most van a csúcsforgalom. Végre- valahára kilestem a kedvező pillanatot, és helyet foglaltam a jobb szélső sorban. Az első gyalogossebességre kapcsoltam, és megkönnyebpülten sóhaj­tottam fel. Látszólag minden rendben' van. Előttem kis sza­bad térség. Gyorsítok, ekkor azonban, szerencsétlenségemre, egy rendőr bukkan fel. Ki­nyújtja a gumibotját, és meg­állít. — Tudja, milyen sebességgel lehet haladni ebben az utcá­ban? — kérdi. — Hm... azt hiszem, per­cenként hetven lépéssel... — Éppen ez az, hogy j „azt $ hiszi”! A jelzésekre nem fi­gyel? Itt sebességkorlátozás van, percenként legfeljebb öt­ven lépés engedélyezett. — Bocsásson meg, felügyelő úr, én nagyon fegyelmezett ember vagyok, és már ötve hőt éve van járási jogosítvá­nyom .. — Kérem a jogosítványát. A rendőr hajthatatlan, így hát előszedem a jogosítványo­mat. — A, kiderül, hogy ön nem először szegi meg a közieke. dési szabályokat. Szabálytalan előzés, megállás tiltott helyen, sebességtúllépés. On. milyen modell? — 1928 évi \nfodell ivagyok. — Generáloztak már? — Igen, felügyelő úr. Két­szer javították a motoromat: reumás eredetű szívgyulladás és stenocardia miatt. Egyszer, lábtörés után, a karosszériá­mon is nagyjavítást végeztek. — No látja, á modellje nem. túlságosan új, az állapota gyenge, ön meg túllépi a se. bességet. Ráadásul az úttest is nedves. Mutassa a futófelü­letét! Engedelmesen megmutatom a cipőm talpát. — Hm, ez i a futófelület majdnem teljesen elkopott. Ez durva szabálysértés, a jogosít­ványa is tele van bejegyzés­sel. Mikor volt az idén mű­szaki felülvizsgálaton? — Februárban. Itt a pecsét. Sietve kigombolom a gallé­romat, és megmutatom a nya­kamon levő kis pecsétet. — Sajnos, kénytelen vagyok bevonni a jogosítványát, és el­tiltani önt az utcai közleke­déstől, míg talpat nem cserél. — Talán pénzbírsággal is beérné?... — Nem lehet, Staube úr, ön az Hlyen fUtófelüleijtel és gyorsjárási hajlama révén fo­kozottan veszélyes közlekedési egységnek számít. Azonnal vontatót hívok. Állok, és türelmesen várok. Vagy húsz perc múlva megje­lenik a vontatóember, és kri­tikus szemmel néz végig. — Eddigi teljesítmény? — kérdi. — Hetvenötmillió meg egy­néhány lépés... — Hm ... Akkor talán von­tatókötélre fogom. Cipőmre görgőt erősít, és bo­tot ad a kezembe. Megindul velem. Tíz perc múlva már a gyalogosok műszaki szervizál­lomásán vagyunk. A szerelő próbapadra állít, műszereket kapcsol rám, sokáig járat egy helyben, a fejét csóválja. — Az ön modelljéhez és ed­digi teljesítményéhez képest az állapota többé-kevésbé ki­elégítő. A cipőjén .persze ki kell cserélni a futófelületet. Ez a modell azonban általá­ban elavult. — Sebaj, az utolsó útra még megteszi — tréfálkozom kény­szeredett mosollyal. Fordította: Geliert György A KISKŐRÖSI Á.G. PÁRTVEZETŐSÉGE : _______________________ . „K eressük az újat, a gazdaságost” A tomboló kánikulában jól­esett leülni a hűvös pár.tirodá- ban. Szendi István, a Kiskőrösi Állami Gazdaság pártvezetősé­gének titkára a régi ismerősök­nek kijáró üdvözlés után rám­emelte tekintetét, amelyben ott bujkált a kíváncsiság. Mondtam jövetelem célját, s nyomban a lényegre tért. Veszteség után nyereség — A gazdaság hat pár talap­szervezetében 127 kommunista dolgozik. Az alapszervezetek a gazdasági egységekhez kapcso_ lódnak, így a borászati üzemben, a sertéskombinátban, a szolgál­tató, a tabdi és a soltvadkerti ke­rületben. valamint a központban műkőidnek. Ezt csak azért tartot­tam szükségesnek elmondani, mert a XII. kongresszus óta vég. zett munkát elsőiként a pártveze­tőség tárgyalta, és az így kiala­kított állásfoglalás alapján tud­ták értelmezni, a feladatokat meghatározni az alapszervezetek. A Kiskőrösi Állami Gazdaság adottságai folytán a gyengébben gazdálkodók közé tartozik. Lo­gikus a kérdés, a kongresszus óta, vagyis az elmúlt két és fél­évben hogyan gazdálkodtak, si- került-e valamiben előbbre lép­ni? — Az állami gazdaság 6389 hek­táron gazdálkodik, amelynek ér­téke alig haladja meg a 8,6 arany­koronát. A pártvezetőség mégis úgy értékeli, hogy a kongresszus óta igen jelentős volt a fejlődés. Mire alapozom ezt? Elmondom: 1980-ban az üzemi termelési ér­ték 411 millió forint volt, az el­múlt évben már 623 millió fo. rint értéket állítottunk elő. Van még ennél is biztatóbb számi adat. Amíg 1980-ban 3,7 millió, addig 1982-ben már 30,5 millió volt a nyereség. Húsz éve dolgo­zom a gazdaságban, de ilyen eredményességről még sohasem adhattunk számot. Eredményt alapozó kezdeményezések — A majdnem tízszeresére nö­vekedett nyereség elérése norm kis dolog. Mi az, ami lehetővé tette ezt a gazdaságban? — 7&h ólyaitij új termelőtevé­kenység, 1 móászer honosodott meg nálunk, amelyet korábban nem alkalmaztunk. A DUTÉP­pel kötött szerződés értelmében vasbetonszerelést végzünk és keiltet gyártunk. Jól működik a bukósisaküzemünk, s most a BRG budapesti gyárának kábelkötege­ket készítünk. A melléküzemági ipari tevékenység mellett a kis­termelőkkel való együttműködést is megvalósítottuk. Sertéskombi­nátunk évente 28 ezer sertést hizlal, de ugyanennyit adnak a kistermelők. Kétszáz hektár sző­lőt telepítettünk, s körülbelül ugyanennyit selejteztünk ki, fő­leg fagyérzékeny, rossz fajtákat. Helyettük minőségi vörös bort adó fajtákat telepítettünk. Az export növelését célzó intéz­kedések közül kiemelném a mi­nőségre való törekvést, vagyis olyan, bor, sertés és gyümölcs elő­állítását, amely keresett a pia­con. Bujkált bennem a kíváncsiság, s ezért a jövedelmek, az élet­színvonal után érdeklődtem. — Két évvel ezelőtt az ország­ban először a mi gazdaságunk alakított 30 hektáron, nyolcvan­hét taggal szőlőtermelő szakcso­portot. Ennek az a lényege, hogy idekösse az embereket, ne csök­kenjen az életszínvonaluk, biz­tos legyen az állami gazdaság bevétele és a tagok is jó jövedel­met érjenek el. A sikerre jel­lemző, hogy ebben az éviben újabb ötven hektáron szeretnénk százötven taggal létrehozni egy másik szakcsoportot. Tagi tele­pítéssel, minőségi vörösbor-faj-^ tával ültetnénk be a területet. Az állami gazdaságban az évi bér­színvonal 50 645 forint, .amely az előző évhez viszonyítva 5,6 szá­zalékos emelkedést mutat. A dolgozók elégedettek de azt is tudják, s mi a gazdaságpolitikai agitációban nagyon alaposan alá­húzzuk, ilyen módon már nem lehet növelni a béreket. Ezért próbálunk más módon lehetősé­get teremteni arra, hogy az élet. színvonal ne csökkenjen. — Milyen fáladatökat határo­zott meg a pántvezetőség a to­vábbi időszakra? — Ügy érezzük, hogy a gazda­ságpolitikai agitáció a legfonto­sabb tennivaló. A gazdasági ter­veket mindenkinek meg kell is­mernie, mégpedig olyan módon, hogy az vállalásra serkentsen. Ebben a munkában a párttago­kon kívül segítenek a KISZ és a szakszervezet aktivistái is. Nyil­vánvaló, hogy a pártvezetőség -r s ebben a gazdasági vezetés is egyetért — az eredménycentri­kusságot tartja fontosnak. Ehhez el kell érni a 30 milliós ered­ményt, de ennek alapja, hogy az 56 ezer sertést meghizlaljuk, biz-' tosítsuk a takarmányt. A borér­tékesítést is megoldjuk, hiszen tagjai vagyunk az Izsáki Állami Gazdaság és a HÚNGAROVIN egyesülésnek. Ilyen módon het­venezer hektoliter fehér bort tu­dunk eladni. A takarmányter- mesztés érdekében együttműkö­dünk a hartai Erdei Ferenc Tsz­szel, akdk ötszáz hektár szántót művelnek meg. Hatáskör és számonkérés — Akadnák-e új, eddig netm alkalmazott módszerek, ameHyek a nehezedő körülmények között is lehetővé tes&ik céljaik elérését? — Ez év elejétől a kerületek vezetői nagyobb hatáskörrel ren­delkeznek, s joguk van megvá­lasztani a termelésirányítókat, a fizikai dolgozókat, sőt, ők dön­tik el a jutalmazást, a kitünte­tést. vagy elbocsátást. Ez a na­gyobb hatáskör a termelésre jó­tékony hatással van. Eddig illet­ményföldet adtunk, de évek óta bevált, hogy az ebből származó jövedelmet szőlőben biztosítjuk dolgozóink részére. Ez jó a mun­kásoknak, de az állami gazda­ságnak is. Szeretnénk ez évben 150 hektár szőlő részesművelését megvalósítani. Az energiagaz­dálkodásban is előre léptünk. Tíz ZIL teherautót Kamazra cserél­tünk ki, s ilyen módon egy év alatt 62 százalékkal csökken a benzinf elhasználás, ugyanakkor 10,7 százalékkal kevesebb gáz­olajat fogyasztanak a gépjármű­vek. A pártvezetőség gazdaságpoli­tikai munkájában az elmondot­tak a legfontosabbak. Ám az el­határozáson, az agítáción túl, más tennivalói is vannak a kommu­nistáknak. — A pártvezetőség rendszere­sen beszámoltatja az adott ke­rületek vezetőit. Az alapszerve- zetek ugyancsak számonkérik a gazdasági vezetőktől, mit tet­tek a célok elérése érdekében, de ugyanakkor a kommunisták is elmondják, miben segítettek. Va­lamennyien — vezetők, kommu­nisták, a gazdaság más dolgozói — keresik az újat, a gazdaságo­sat, azokat a lehetőségeket, amellyel még eredményesebben dolgozhatunk magunk és az or­szág javára ... Gémes Gábor KÉPERNYŐ Veszprémi tanulságok A zsúfolt gyulafirátóti művelő-— dési házban a Dózsa Termelőszö­vetkezet tagjai és a meghívott szakmabeliek feszülten figyelték A béke szigete című filmben Ala- py polgármester becsületes és bátor küzdelmét. Noha vázlatos­nak érzem Nemeskürty * István forgatókönyvét, mégis az a véle­ményem, hogy az utóbbi idők egyik legjelentősebb tévéfilm­bemutatójának lehettem tanúja. A Mohácsról, majd a második magyar hadsereg pusztulásáról el­gondolkoztató filmesztéta-törté­nész ezúttal a zsidóüldözés ször­nyű éveiben keresi a miérteket. A komáromi polgármester segít­ségnyújtás helyett miért kénysze­rült valójában senkit meg nem mentő példaadásra? Maga is be­állt a gettóba tereltek közé. So­hasem tért vissza DachaubóL A döbbenetes hatású bemutatón részt vett a hős Alapy Gáspár menye. Megtudhattuk tőle, hogy a forgatókönyvíró és Hajdufy Miklós rendező a történeti való­sághoz hűen ábrázolta a szomorú, a felháborító eseményeket Az egykor meghurcoltak közül Kel­lér Dezsőt az foglalkoztatta, hogy a mai fiatalok vajon mit értenek meg a film üzenetéből. Karinthy Ferenc szerint a keresztény tár­sadalomban sokan vállalták buj- kálónak nyújtott támogatással a veszélyt. A bizonyára nagy kö­zönségvisszhangot kiváltó film főszerepében Bessenyei Ferenc meggyőző alakítással járult A béke szigete várható sikeréhez. Nemzeti önismeretünket gazda­gítja Gyurkó László és Jancsó Miklós közös műve, a Doktor Faustus boldogságos pokoljárása. (Vajon a könyvkiadás fölkészül-e a sorozat januári bemutatását követő érdeklődésre, kiadják-e újra a népszerű regényt?) Bár az úgynevezett kereskedelmi vetí­tésen mutatták be a kilenc foly­tatásban látható „illusztrációk, variációk, szemelvények” harma­dik és hatodik részét, mégis szá­mosán megtekintették az „előze­test”. Feltehetően az alkotók mű­vészi tekintélyén, a regényből már ismert súlyos kérdéseken kí­vül a tévéfilm olaszországi feszti­válsikere is növelte a várakozást. A két epizódból arra következ­tethetünk, hogy Jancsó Miklós és alkotótársai művészi alázattal, műgonddal, a sokfelé ágazó mű lényegét visszaadva, ugyanakkor önálló műalkotást teremtve dol­goztak. Közelmúltunkkal szembesített Várkonyi Gábor Vereség című ironikus hangvételű, a labdarúgó­világbajnokság elvesztésének ér­zelmi, gondolkodásbeli követ­kezményeit felidéző tévéfilm. A Tisztán vagy szódavízzel té­véfilmen órákig vitatkoztak a be­mutató nézői. Kutasi Gyula és Kertész Ákos két munkás — apa és fia — somsát, kényszerű, is­mételt összetalálkozását elbeszél­ve arról szólt, hogy miként él ma a munkások egy csoportja, milyen szívósan öröklődnek a külvárosi munkásházban az évszázados életforma hagyományai. Rosszul szervezték meg a két vidéki stúdió bemutatkozását. Mindkettő ősbemutatókkal ütkö­zött. Bántó volt a fővárosi tévé­sek, újságíró kollégák közönye. Fejlődésüket tükröző műsoraik közül a pécsi tetszett jobban. A Baranya megyeieknek sikerült megtálálniok a „helyiben” az ál­talánost, a pillanatnyi időszerű­ségen -túlmutató egyetemes érvé­nyességet Nekem különösen a ..Der Königen von Ungarn Lied” című, német nyelvű dokumentum- filmjük tetszett. Bükkösdi László rendező és Wolfart János szer­kesztő azt vizsgálta — német nyelvterületen csak hazánkban, Solymár környékén fönnmaradt, a német zene ősforrásaihoz veze­tő dalok megszólaltatásával, hogy mennyire hatott egymásra a ma­gyarok és az idetelepült németek kultúrája. A szegediek sokirányú tevé­kenységüket szerették volna érzé­keltetni nem eléggé fajsúlyosnak bizonyult összeállításukkal. A Kun Zsuzsa rendezésében készült Operagroteszk korrekt munka volt. Az Ars longa, vita brevis est, vagyis a művészet végtelen, az élet rövid, még érdekesebb, még tanulságosabb lett volna, ha kicsit többet kapunk abból a kö­zegből, amiben a megszólaltatott és bemutatott ifjú Éber Sándor és édesapja élt, dolgozott. Kun Zsuzsa rendező főként a muzeá­lis értékű lakás hangulatának az érzékeltetésében jeleskedett. Mintha ma is ott élne Nagy Ist­ván, Rudnay Gyula és a híres művészcsalád számos vendége, mintha hallanék a -bajai koncer­tek után vendégül látott világhí­rű muzsikusok játékát. A tanácskozás ezúttal sem si­került, mert mint Kovács András és Jancsó Miklós rendezők hang­súlyozták: nem volt tétje, nem volt programja. Megengedhetet­len luxus, hogy — ma divatos kifejezést használva — nem hasz­nálták ki az összegyűlt szellemi energiát. Az elmérgesedő vita le­zárása előtt Kállai Ferenc szín­művész zsűritag kijelentette: ke­vés igazán értékes munkát ta­lált a benevezett húszegynéhány versenyfiilm között. Igaza volt a közkívánatra fölszólaló Jancsó Miklósnak: a bíráló bizottságnak elsősorban az újat, az előrevivőt kellene támogatni a díjak voksai- val. Kellene, mert — mint kide­rült a szombati eredményhirde­tésen. idén is túl nagy figyelmet kaptak a hagyományosan meg­csinált, kevés kockázatot vállaló, kevés szellemi izgalmat keltő al­kotások. Csak részben érthető és indokolható a drámai kategória háttérbe szorulása (szorítása?). Illendő valóban kinyilvánítani: sokat javultak az úgynevezett szó­rakoztató összeállítások, de mint­ha elmosódtak volna a valódi ér­tékviszonyok. Petrovics Emil — például — joggal hiányolta a né­pi zenei tömegmozgalom legjobb­jait a találkozón vetített műso­rokból. Pedig az ifjú hangszeres népművészek is tudnak, érnek annyit, mint a kupié túlfuttatott mesterei. Nemcsak a találkozón vetített, sugárzott műveket válcé- gatták viszonylag szűk Ikörbőf, hanem a zsűrit is. Mifidén egyes tagját méltán becsüli a közvéle­mény. Mégsem hiszem, hogy így, ebben az összetételben ideálisan képviselhették a Magyar Televí­zió legfontosabb érdekeit. Tiszte­lem a bíráló bizottság két -vesz­prémi tagját, mégsem hallgatha­tom el; rajtuk kívül az ország más tájegységeiről is meghívhat­tak volna a feladat ellátására al­kalmas személyiségeket. Heltai Nándor A vevők szája íze szerint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom