Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-15 / 140. szám

1983. június 15. • PETŐFI NÉPE • 3 MÁR NEMCSAK ÖNMAGÁVAL VERSENYEZ A ZÖLDÉRT Lesz-e megújulás? (Monopolhelyzetből szinte egyik i napról a másikra verseny­társakkal találta szembe magát a Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT Vállalat kiskereskedelmi tevékenységében is. A konkurenciával nem tudott lépést tartani. 1980 óta boltjainak száma, alapterfi- lete, a zöldség- és gyümölcstorgalom értéke csökkent — holott közben az árak, illetve összes kiskereskedelmi forgalma is emelkedett. Az alaptevékenység visszaesésére elfogadhatatlan indok, hogy a lakosság egy adott mennyiségnél többet képtelen vásárolok mert nyomban felvetődik a kérdés, miért inkább máshol, s nem a ZÖLDÉRT-nél keresi a zöldséget, gyümölcsöt? A válasz viszont így szól: azért, mert máshol szebb, frissebb. Vagyis a ZÖLDÉRT a már korántsem kényelmes helyzetében még mindig kényelmes.) • A kecskeméti Nagykőrösi utcai üzlet egyike a dicsérendőknek. Az utcára település óta jelentősen növekedett a forgalmuk. — Az elmarasztalás — mond­ja Kovács Gyuláné, a Bács-Kis- kun megyei ZÖLDÉRT Vállalat kiskereskedelmi osztályvezetője — jogos is, .nem is. Azért nem, mert a mennyiségi szemlélet ide­je már lejárt. Más a mérce: a gazdaságosság. — Egyetértek, de az élelmi­szer-üzletek nagy többsége ki­fejezetten harcolt a zöldség­gyümölcs forgalmazásáért, s harcol ma is például az utcai elárusítóhelyekért és a kister­melőkért. Hiszen a felvásárlás és értékesítés közötti húsz szá­zalékos haszon minden más áruénál magasabb. Éppen a nagyobb nyereség miatt teszik érdekeltté az áfészek, a BÉK Vállalat vezetői is a bolti dol­gozókat, s fizetnek nyolc—tíz százalékos prémiumot. A ZÖLDÉRT ugyanezért csak három százalékot ad. — A két arány összehasonlítá­sa megtévesztő, a három százalé­kot csak a kistermelőktől felvá­sárolt áru után adjuk, az értéke­sítésért pedig külön jutalékot kapnak dolgozóink, méghozzá egyéb áruk forgalmánál jóval magasabbat. Ugyanis mi sem nyu­godtunk beLe abba, hogy csökkent az alaptevékenységünk részará­nya. 'Marosak azért sem, mert az ez után kapott dotáción kívül a vállalat .másféle állami támoga­tásra már nemigen, számíthat. A február óta bevezetett ösztönzőbb jutalékrendszer mellett más mó­don is érdekeltté tesszük dolgo­zóinkat a felvásárlásban. Uzle- teink önállóan gazdálkodhatnak az úgynevezett veszteségkulcs terhére, tehát nem kell megvár­niuk az ellenőrt, hogy az árut kidobhassák, vagy leértékelhes­sék, s jegyzőkönyvezniük sem kell. Nyilvánvaló, ha a boltos friss, szép, kelendő árut vett át, kevesebb a kidobni, leértékelni való, a megtakarítás az övé. — Azért itt álljunk meg! Az üzlet dolgozói ugyanis azt mondják, hogy ha az összes bevételt befizetik, a megtaka­rításért legfeljebb dicséretet kapnak. Vagyis időben kell a pénzt a kasszából kivenniük. Ez a módszer sem a ■dolgozók­nak, sem a vállalatnak nem lehet megnyugtató megoldás. — Ha az eladók például külön füzetben vezetik a tényleges vesz­teséget, és közben állandóan szá­molnak, nem fizetnek rá. A vál­lalat szempontjából bizonyos, hogy célszerűbb lenne a megtaka­rított veszteségalapot kifizetni, annál is inkább, mert így szinte lehetetlen megállapítani, milyen címen nyúl a dolgozó a kasszá­ba. — Ez a fzemhunyás egyéb­ként is ellentmond egy más­fajta szigornak. A ZÖLDÉRT- telepekről kapott áru szétvá­logatása, és a minőséggel ará­nyos ár megállapítása, mint a boltosoktól tudom, tilos. Ugyan­akkor nemrégiben olvastam a budapesti ZÖLDÉRT egyik osztályvezetőjének nyilatko­zatát, miszerint arra ösztön­zik az üzleteket, hogy például a másodosztályúként átvett cseresznyét első, másod és harmad osztályba sorolva kü­lönböző áron értékesítsék. — Nem szabad az árut kiválo­gatni, ez á gyakorlat a fogyasz­tók érdekeit sértené ... — Bács-Kiskun megyében igen, a fővárosban nem?! A fogyasztónak egyébként is az a jó, ha tetszése szerint vá­laszthat drágábban szép vagy olcsóbban kevésbé szép gyü­mölcs között. — ... arról nem beszélve, hogy a kiválogatás visszaélésre is al­kalmat adna, az árhatóság is bünteti a boltost, ha többért ad­ja, mint amilyen összeg az áru- átvételi bizonylatokon megenge­dettként szerepel. S ha már itt tartunk, kérdezem, miért nem azonosak a feltételek? Miért csak a mi boltosunkat büntetik ár­drágításért? Mondok egy példát Meg kell nézni, hogy a kecske­méti piaci üzletünk mit kínál ko­ra reggel, viszonylag olcsón. Amit egyszerre megvesz a maszek, az­tán busás haszonnal árusítja. Mi hiába mondjuk a boltosnak, hogy ne szolgálja ki a viszonteladót, szóban meg is ráhatjuk érte, a jog­szabály azonban arra kötelezi, hogy minden vevőt, korlátozás nélkül, a kért mennyiségben szol­gáljon ki! S aztán, ha a maszek, a kofa a nálunk vett paradicso­mot drágán adja, nem bünteti ér­te senki, csak bennünket marasz­talnak el, hogy bezzeg a ZÖL­DÉRT-nél megint nincs! 1 (A megyei tanács kereske­delmi osztályának helyettes vesetője, Valach István, akit felkerestem ezzel a problémá­val, elmondta, hogy az őszi érésű burgonya és a déli gyü­mölcs kivételével a zöldség, gyümölcs szabadáras. Kizáró­lag a ZÖLDÉRT-üzletek szá­mára kötelező a vállalati ma­ximált ár betartása — más szektorokra nem —, de hogy ez mennyi, azt maga a ZÖLDÉRT állapítja meg.) — Elismerve, hogy a ZÖL­DÉRT-nél általában olcsóbban lehet vásárolni, esetenként szép terméket is, a jellemző mégis az, hogy máshol még szebbet kínálnak. Mégpedig azért, mert a kistermelőktől való felvásárlásnak nemcsak ösztönzői, hanem vállalati kor­látái is vannak. Az egyik ép­pen az ár. A magánkereske­dők, az állami vagy szövetke­zeti élelmiszerüzletek nem­csak többért adják, hanem töb­bet is kínálnak a termelők­nek. — A helyi" keresleti-kínálat­hoz jobban alkalmazkodva a köz­ponti- mellett már területi irány­árat is kiadtunk. A boltvezetőn persze sok múlik, hogy meri-e a maximumot Ígérni, v — Másik aggályom az, va­jon visszautasíthatják-e a bol­tok a ZÖLDÉRT-telepek már kétségtelenül törődöttebb áru­ját? — Egyetlen .üzletünket sem kö­telezzük arra, hogy a kirendelt­ségtől rendeljen, még akkor sem, ha Br vállalati érdeket ez szolgál­ná, hiszen gazdaságosabb a helyi boltba szállítani, mint más vi­dékre. — A „nem kötelező” elve és a gyakorlat között valami el­lentmondás mégiscsak létezik, hiszen a szerződéses üzletek alig rendelnek valamit a ZÖLDÉRT-től, a saját boltok viszont igen. — Ügy gondolom kényelmes­ség, biztonságra való törekvés is van ebben. — Vagyis újra visszatér­tünk az ösztönzőkhöz, hiszen beszélgetésünk során említet­te, ugyanaz a dolgozó, akit ko­rábban hiába biztattak önál­lóságra, amint szerződésbe vette az üzletet, megtanult kockáztatni, kereskedni. A há­romszázalékos felvásárlási prémium és a 2,5 százalékos jutalék talán mégis kevés ... — Kétségtelen. De az anyagi érdekeltségnek, hiszen szorosan összefügg a bérgazdálkodással, korlátái vannak. Egyszerre nem lehet mihdfen területét kiemelten ösztöriöáü.^S^-Rögy’TiöVá adjunk többet, erre nemcsak házon be­lül, de kívül sem egységes a szemlélet. Nekünk ugyanis export­kötelezettségeinket is teljesíteni kell, ami legalább olyan fontos, mint a belföldi ellátás. Természe­tesen tudjuk, hogy az utóbbiban is akad tennivalónk. Teszünk, is, és véleményem szerint ennek ha­tása már érezhető, hogy nemcsak kritizálandó, hanem dicsérendő boltjaink, kereskedőink is van­nak. (Valóban. De tegyük hozzá, rugalmasabb árpolitikával, na­gyobb érdekeltséggel többet dicsérhetnénk. Igaz a korláto­kat nem könnyű átlépni. Azon­ban, legalább azt a részét, amelyet s ZÖLDÉRT állít sa­ját maga elé, érdemes lenne lerombolni!) Kovács Klára T izenhét városszépítő egyesület alakult az elmúlt más­fél évtizedben. Szervezését több Bács-Kiskun me­gyei településen is megkezdték. Abban a reményben közöl­jük a szombathelyi és a győri elnök lapunknak adott nyilat­kozatát, hogy tapasztalataik nálunk is segítik városaink csi­nosítását, értékeik védelmét. Szövetkező városszeretők Tóth István, a szombathelyi XII. Autója­vító Vállalat igazgatója mindenekelőtt kifejezte azt a reményét, hogy az ország legfiatalabb megyéjét képviselő lokálpatrió­tákat is üdvözölhetnek majd a városszépítő egyesületek 1984-es, kazincbarcikai találkozóján. Szombathely — A csaknem kétezer éves Szombathelyen 1838-ban jött lét­re a, Csinosságra Ügyelő Bizott­ság. (Kezdeményezésükre nevez­ték el az utcákat és látták el ház­számokkal a lakó- és középülete­ket.) Ebből, a tömörülésből ala­kult meg a második világháború közepéig tevékenykedő Szombat- helyi Szépítő Egyesület. Az 1968-ban újjászerveződött egyesülelt a régi feladatokon kí­vül vállalta a régészeti és természeti értékek megóvását, a város általános és zöldövezeti terveiben foglaltak megvalósítá­sát, új értékek teremtésére társa­dalmi munkások toborzását. A csaknem hétszáz egyéni tag minimálisan, évi harminc forint tagdíjat fizet. Számos gazdasági egység jogi tagként támogatja a célok valóraváltását. Négy mun­kaibizottságban — városrendezési, környezetvédelmi. szabadidő- központ és propaganda — dolgoz­nak. Az éves terv végrehajtása során ügyelünk a formalitások elkerülésére. Olykor gondot okoz, hogy mi csak javasolhatunk, kér­hetünk, de a városi tanács illeté­kes osztályai, az érdekelt vállala­tok a legmesszebbmenőkig figye­lembe veszik észrevételeinket, el­gondolásainkat. Mi haszna munkánknak? Mi vagyunk a „társadalom szeme”. Észrevesszük a rosszat, a javítás­ra várót és népszerűsítjük a jó példákat. A lakosság szükségesnek tekinti fáradozásainkat. Büszkék vagyunk a városunkba látogatók dicséreteire, az itt élők elismerő nyilatkozataira. Győr A tavaly újjáalakult Győri Vá­rosszélit» Egyesület önökétől, Farkas Tibor vállalati .igazgatótól részletes beszámolót kaptunk: — Az új szervezet összefogja mindazokat, akik tenni akarnak valamit a város értékeinek meg­védésében, gyarapításában. Ter­mészetesen az elsők között csat­lakoztak annak a honismereti kör­nek a tagjai, akik évek óta segí­tik a még rejtőző műemlékek fel­kutatását, feltárását. Számítot­tunk nyugdíjas kisiparosok segít­ségére. Országos hírű helyi mo­nográfiák szerzői is részt kértek a munkából. Eddig kétszáznyolc­van egyéni és harmincöt jogi tag fejezte ki, egyetért céljainkkal: a lakók városszeretetre nevelése, a történeti, régészeti, építészeti, kegyeleti és természeti értékek megóvása, gyarapítása. A köztisz­tasági, közegészségügyi érdekek előmozdítása, szobrok, emlékmű­vek, emléktáblák terveinek elké­szítése, kivitelezése, a rendezési tervek előkészítése és széles kör­ben való megvitatása, valamint a fenti célok rádióban, sajtóban, te­levízióban való népszerűsítése. Szervezünk ankétokat. előadáso­kat, havonta klubnapot. Százezer forinttal támogattuk a Káptalan­dombon feltárt XI. századi teijip- lomrom szakszerű feltárását, hoz­zájárultunk egy ma.eáinház mű­emlék kapujának felújításához. Versenyt indítottunk a szövetke­zeti, OTP-öröklakások és IKV- házak lakói között a ház, az ud­var, a .parkok karbantartására. A legjobb lakóközösségek tízezer forint értékben kertészeti munka­eszközöket, pihenőpadokat, to­vábbá gyermek-játszóeszközöket vásárolhatnak. Üdülő-utalványo­kat osztunk ki a házfelügyelők, lakóbizottsági tagok és lakószö­vetkezeti vezetők között. Évente két-háram márványtáblát helye­zünk el a váro6történeti kutató- csoport javaslatai alapján. Idén Kovács Margit keramikus művész szülőházát, Czeh János történész lakóházát jelöltük meg táblával. Fotópályázatokat hir­detünk. különböző korosztályúak ^részére. Legképzettebb tagjaink ^fölkeresik az általános és közép­iskolád klubokat, honismereti ve­télkedőket kezdeményezünk. Kö­teleznek a hagyományok. Már 1843-ban, a várbástyák bontása­kor létrejött a Szépítési Választ­mány. Ügy érezzük, hogy tevé­kenységünk közérdekű és céljain­kat szívesen támogatja a lakos­ság. Pécs A néhány hetes Pécsi Városszé­pítő Egyesület elnöke, Tillai Ernő építészmérnök megígérte: amint elkészül programjuk, elküldik. Várjuk az első Bács-Kiskun megyei egyesület alakuló ülésére szóló meghívót is. H. N. SZOCIALISTA MÓDON... Emberségből jeles Kecskemét kéttucatnyi ál­talános iskolája között van egy, amelyet az emberek kise­gítő iskoláinak hívnak. A Nyí­ri út 25. szám alatt található ez az intézmény, s a telefon- könyvben így szerepel: Gyógy­pedagógiai iskola. Akár így nevezzük, akár úgy, bizonyps, hogy az itt tanuló kisdiákok több gondoskodást, fokozott törődést igényelnek, tanításuk, nevelésük áldozatos munkát követelő feladat. Pedig a kö­rülmények itt sem jobbok, mint másutt... S e kis — talán nem feles-' leges — bevezető után íme a történet: — A Kecskeméti Zománc- és Kádgyár Kandó Kálmán szocialista brigádja már nem egy „akciójával” hívta föl magára a figyelmet, ök azok, akik oly sokáT fáradoztak, hogy a tanyasi iskolákban vil­lany gyúljon, de ez a közösség dolgozott jó néhány kecske­méti iskola világításának kor­szerűsítésén is. Ám a Nyíri úti iskola esetében ennél is több­ről van szó. Király Lászlóból, a brigád vezetőjéből néhány mondatnál többet nemigen lehet kihúzni. — Megcsináltuk — bólogat sebesen. — Azazhogy egy kis része még hátra van. Ha többre is kíváncsi, kérdezze meg az iskolában Kristofóri Aladárnét. Pénteken délután 2 őrá van, amikor tárcsázom a telefon­könyvből kikeresett számot. A vonal másik végén Kristofóri Aladárné megbízott iskola­igazgató-helyettes. Megtudom tőle, hogy a ki­segítő iskolában nagyon gyen­ge volt a világítás. A KÖJÁL szakemberei átlagosan 58 lux fényerősséget mértek, holott fénycsöves világítással 400, iz­zólámpás megoldással 200 luxot lehet elérni. A gyerekek között vannak rövidlátók is, akik bizony nem látták, vagy nem jól látták, «amit a tanító néni felírt, felrajzolt a táblára. A Nyíri úti iskolának nem volt pénze armatúrákra« neon­csövekre. Sebaj! — mondta a Kandó brigád. — Majd előte­remtjük azokat is. Mindez két évvel ezelőtt történt, s most az a helyzet, hogy a 12 tan­teremből tizenegyben kifogás­talan a világítás. A hátralevő egy is elkészül — ígéri a bri­gád — szeptemberre. — Tudja, mindent ők in­téztek — mondja Kristofóritoé, az igazgatóhelyettes. — Vala­mennyi iskolából, ahol korsze­rűsítették a világítást, elkér­ték a leszerelt, de még jól használható armatúrákat, lám­patesteket. Ahogyan gyűlt az alkatrész, úgy szerelték föl a lámpákat, tanteremről tante­remre haladva. Megtudom, hogy egy másik brigád is segített. A Konzerv­ipari Szállítási Készletező Vállalat kecskeméti kirendelt­ségének közössége a felmerülő költségeket — neoncsövek, néhány kisebb alkatrész pót­lása stb. — vállalta magára. A Nyíri úti iskola tanulói immár jól látják a táblára írt számokait, betűket. Ezen már nem múlik az ismeretek elsa­játítása, a jó érdemjegy. Ami pedig a Kandó Kálmán brigád és az említett másik szocialis­ta közösség emberségből szer­zett osztályzatát Illeti, az Kristofóri Aladárné, a ma­gúnk, s úgy gondoljuk olva­sóink véleménye szerint is: jeles. Sitkéi Béla Felmérés a szolgáltatásokról Egyre több kisvállalkozás alakul a különféle szolgáltatások elvég­zésére, bár számuk nem gyarapodik a várt mértékben. Így a viszony­lag gyors ütemben fejlődő állami és szüvetkezeti szolgáltatóipar az új szervezeti formákkal együtt sem tudja kielégíteni a lakosság igényeit. Becslések szerint a kontárok, fusizók legalább annyi javítást, szerelést végeznek megrendelésre, mint a szervezett szolgáltatóipar. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint 1980-ban az ál* lami vállalatok 1,3 milliárd, a szö­vetkezetek 570 millió, a kisiparo­sok 426 millió forint értékben vé­geztek gép jármű-javítást. Az igénybe vett szolgáltatások máso­dik legnagyobb csoportja a ház­tartási gépek, valamint a híradás­technikai készülékek javítása, karbantartása, illetve üzembe he­lyezése. Mosatásra és vegytisztit- tatásra 490 millió forintot költött á lakosság. A felmérés évében az állami és szövetkezeti javító-szolgáltató he­lyek száma országosan mintegy 18 700 volt. Emellett százkétezer kisiparos működött, a kisebb te­lepülések ellátását szinte teljes egészében a kisipar végezte. A reprezentatív felmérés során megkérdezett 7600 család a szol­gáltatások átlagosan 80—90 szá­zalékával elégedett volt. Különö­sen a fővárosban igen hosszú az építőipari javítások átlagos válla­lási ideje. Míg például Budapes­ten, az építőipari javító-karban­tartó szolgáltatások átlagos válla­lási ideje 39,3 nap, vidéken nem éri el a 18 napot. A mosás-vegy- tisztítás vállalási határideje ugyancsak Budapesten a legmaga­sabb, 13,1 nap, míg például a vi­déki városokban 11,2 nap. A fő­városiak mindössze a személygép­kocsi-javítás és karbantartás vál­lalási határidejénél élveznek előnyt, kocsijukat 2,8 nap alatt javítják átlagosan, a megyeszék­helyeken 4,2. a városokban 5,6 nap a vállalási határidő. A szolgáltatások árát a megkér­dezettek 60—70 százaléka köze­pesnek, elfogadhatónak tartotta. A nem legálisan végzett szolgálta­tások árai azonban alacsonyabbak, mint a vállalatoké, vagy a kis­iparosoké. A felmérés kitért az egy-egy javítás elvégzéséért adott borra­való nagyságára is: a gépjármű- javításért a vállalati vagy szövet­kezeti alkalmazott átlagosan ki.' lencven, a kisiparos ötven, az egyéb személyek pedig hetven fo­rintot, a háztartási gépek javítá­sáért a vállalatok és szövetkezetek alkalmazottai húsz, a kisiparosok tíz, mások húsz forintot, az építő.' Ipari javításokért az állami alkal­mazottak negyven, a kisiparosok húsz, mások 30 forintot kaptak. A megkérdezették választ adtak arpa is, melyek a leggyakrabban hiányzó szolgáltatások. A főváros­ban az építőipari javítások, ezek között is főként a lakásjavító gyorsszolgálat volt 1980-ban a leg­inkább hiányolt szolgáltatás.' Emellett a lakástakarító, a pót­mama- és bejárónő-szolgálat szé­lesítését óhajtották a pestiek. A kisebb városokban hiányszolgálta­tásként említették ugyancsak az építőipari javító-karbantartó mun­kákat, a lakástakarítást, a pót­mama-szolgálatot, emellett azon­ban a női fodrászatot és a mosás- vegytisztítást is. (MTI) A VETŐMAG VÁLLALAT DUNA—TISZA KÖZI TERÜLETI KÖZPONTJA 1983. Június 15-töl ÜJ TELEPHELYRE KÖLTÖZIK. Üj cím: Kecskemét, Jókai u. 34. Pf. 101. Telex- és telefonszámaink változatlanok. 1073

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom