Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-15 / 140. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. június 15. . ' KÖVETNI A JÚ PÉLDÁT Újítással segítik az aratást iMár a jobb vízháztairtású bács­kai talajon is sárgállik aiz árpa és szőkül a 'kenyérnekvalló gabona. A mélykúti határban a szokásos­nál csaknem két héttel korábban kezdik az aratást a szövetkezetek. Nem érte őket készületlenül ez a változás. A Lenin és az Alkot­mány Tsz-ben egyaránt gondos javító, karbantartó, felújító mun­ka folyt az elmúlt hetekben, hó­napokban. Damm János, az Alkotmány Tsz növénytermesztési főágazat- vezetője úgy véli, hogy a jód elő­készített gépek birtokában Bir- csák Mihály, Bogdán Imre, Gyet- vai Kálmán, Körösi Mihály, Odro- bina Sándor, Viszmeg István kombájnos és szerelő, Balázs Ti­bor, Molnár János váltótársaival együtt, tizennégy munkanap alatt betakarítja a másfél ezer hektár kalászos termését, nem is akár­hogyan. A szövetkezet műszaki dolgozói ugyanis valamennyi E—516-os gabonakombájnt átalakították a szomszédos Lenin Tsz-beli szak- táirsaik újítását alkalmazva. En­nek lényege, hogy az arató-cséplő gép terményfelhordó láncának elég nagy fesztávolságú tengelyét, amely gyárilag csupán a két vé­gén volt rögzítve, a közepén is ellátták csapággyal, és a kombájn egyéb szerkezeti elemeihez he­gesztették. Az így megerősített lánctengelyinek egyszeriben meg­nőtt a teherbírása. Szerencsés műszaki 'beavatko­zásnak számít az Alkotmány Tsz- ben a kombájn toklászoló szerke­• Viszmeg István, az Alkotmány Tsz kiválóan képzett kombájnosa a lánctengely rögzítését ellenőrzi. Mélykút másik közös gazdasá­gának műszaki dolgozói is kitet­tek magukért. Adelhardt Antal­nak és társainak a nevéhez fűző­dik az az újítás, amelyet először a Lenin Tsz-ben ők alkalmaztak, és az Alkotmány Tsz-beliek át­vettek. A Lenin Tsz szakembe­reinek újítása a csapágylehúzó szerszám, és az a szerelökocsi, amelyre a kombájn több száz ki­logramm súlyú vágószerkezetét ráengedhetik, és biztonságos kö­rülmények között, gyorsabban ki­javíthatják.. MiildkéL^^^ a be­takarítógépek karbantartásához nyújt nélkülözftetetSen Segítséget. Más szövetkezeteknek is hasznára válik, ha nem restellik jól meg­ismerni, és megfelelően alkalmaz­ni azokat. K. A. cetének olyan átalakítása' is, amellyel a magot tökéletesebben ki csépelheti. A billenő rosta hasznos felüle­tének megnövelésével a szövetke­zet kombájnosai az aratási szem- veszteséget szorítják le az egy százalék alá. Nem látványos dol­gok ezek, de annál nagyobb je­lentőségűek, mert a betakarítha­tó termés mennyiségét gyarapít­ják. Nem teljes addig a kalászosok betakarítása, amíg az értékes szalma a tarlón várja további sorsát. Takács Ferenc műszaki főágazatvezető szerint az idén e melléktermék .gyűjtésének a gé­pesítésében- ért el legnagyobb eredményt az Alkotmány Tsz. Az előző években használt kisbálá- zók rendkívül munkaigényesek. Hosszú ideig tartott, amíg a szal­mát sikerült a szántóföldről el­szállítani, és a tarlót feltárcsáz­ni. Az idén beszerzett körbálázók és a rakodó-, szállítógépek segít­ségével minden munkafolyamatot gépesítettek. Számításuk szerint, a másfél ezer hektár kalászos ösz- szes szalmáját augusztus végéig kazalba rakhatják. A kalászos he­lyére nyomban lehet másodnö­vényt vetni, a feltárcsázott búza- tarlót pedig zavartalanul ápol­ni az őszi talajmunkáig. • A műsza­ki szémle előtti állítás a kombájn vágószerke­zetén. A ké­pen: Bogdán Imre szak­munkás. JAVÍTHATÓ A HATÉKONYSÁG ÉS AZ ÉRDEKELTSÉG SAJTOPOSTA l^<1 FOGADÓSZOBA Nemegyszer jártam már be keresztül-kasul a kecskeméti Szé­chenyi várost, így hát a tapaszta­latom alapján állítom, arrafelé sokhelyütt megtalálható a kisebb- nagyobb játszótér, a mozgásra és pihenésre egyaránt alkalmas park, meg egyéb zöldterület: Eb­ből az örvendetes tényből logiku­san következik, hogy a környék­beli gyerekekriek és a valamivel idősebbeknek nem jelenthet gon­dot a szabad idejük kellemes, hasznos eltöltése. Vagy mégis? Ilyen szempontból némi kétkedés­re adnak okot a Forradalom ut­cai bölcsődében történtek. Való igaz, régóta tudom, hogy a hétvégeken hívatlan vendégek vannak nálunk, olyan ifjú ember­kék, akik a lelakatolt kerítésen át másznak be az intézményünk udvarára,. Eleinte feltételeztem az ártó szándékukat, később rájöt­tem,- a kíváncsi srácok jelenték- • télén' csínytevéséről van szó, S ha netán használják is a toölcsi- sek szabadon hagyott játékait, a dologból .nem lehet kellemetlen­ség Csakhogy a kezdetben alig felfedezhető nyomok mindinkább észrevehetőbbé váltak, s leg­utóbb már dühösen fakadtam ki az illegális látogatás miatt. '■ A gyerkőcök tudniillik nemcsak kényük-kedvük szeriint szemetel­tek, de cigarettáztak és a csikkek a babaház mellett hevertek, ahol sok a gyúlékony anyag Rossz rágondolni is, mi dett voina, ha valamelyik tárgyat lángra lob- hantja egy parázs. Persze -más­ról sem akarok hallgatni, neve­zetesen, hogy egyesek ott végez­ték el a szükségleteiket is. Szóval, fertőtlenítenünk kellett utánuk, bár az efféle többletmunkára nem kötelezhetők a takarítók. A hét két utolsó napján a mi bölcsődénk sem tart nyitva, őr­zésére azonban nekünk nin-cs le­hetőségünk, meg arra sem, hogy az érintett ifjakat személyesen győzzük meg a viselkedésük hely­telenségéről. Ezúton fordulok há.t hozzájuk a kéréssel, a jövőben tartsák tiszteletben a bezárt aj­tajú kerítésünket, s másutt ke­ressenek kikapcsolódást. Hogy hol, -az szinte tálcán kínáltatik a „hírős” város e részében, bár né­hány jó ötlettel a szülők is ki­rukkolhatnának. Feltéve, ha- érez­nék kellő felelősséget azért, mi­vel foglalják el magukat cseme­téik a szombatokon és vasárna­pokon, no meg a küszöbön, levő nyári vakáció idején... (Elmond- ' ta: Fint-a János né bölcsődeveze­tő.) Az április 13-i Sajtóposta ro­vatunkban. írtuk meg Búzás Pál, Börönte Gábor, 'Danika István,'né és Vika István — valafmenmyien a Belsőnyír nevű kültenületen él­nek — közös sérelmét, miszerint bár közigazgatásilag már a me­gyeszékhelyhez tartoznak, ám a postaládáik a várossal ellentétes irányban levő úrihegyi boltnál, vagyis a tanyai otthonaiktól igen messze találhatóik. A gyakorta rossz útviszonyok miatt napokig nem tudnak oda eljutni a levelekért, újságokért, s ilyenkor úgy érzik, el vannak zárva a világtól. A cikkünkben foglaltakat ki­vizsgáló Szegedi Postaigazgatóság a napokban juttatta el hozzánk á válaszlevelet, 'Ebből kiderül, ol­vasóink panasza jogos volt, mely-, lyed kapcsolatos intézkedésekről ezt közölte dr. hénárd László igazgatóhelyettes: Az említett lakosok otthonuk­hoz közelebb eső helyen, a Benei úti iskola mentén szereltük fel az úgynevezett támpont rendszerű levélszekrényeket. A kulcsokat már megkapták az érdekeltek: Miért volt hiánycikk a kerekdombi ásványvíz? Mostanában sokszor felberre- giett a telefon szerkesztőségünk­ben, s a hívók — például a kecs­keméti, kiskunfélegyházi, kiskő­rösi és lajosmizsei lakosok — szó­vá tették, hogy a helyi élelmiszer­holtak zömében hosszabb ideje nem kapható a közkedvelt kerek­dombi ásványvíz. Néhány olva­sónk arról is értesült: várhatóan csökken a kínálat, mert kimerülő- beni vannak a termelőhelyek. Legelőször a megyeszékhely két legnagyobb ABC-áruházának vezetőihez fordultunk, akik kö­zölték: százak keresték napokon’ át hiába ezt az ásványvizet. Rend­szeresen megrendelték ugyan, ám a- szállítás mindegyre akadozott, majd kimaradt. Bár sorakoztak a polcokon máshonnan származó hasonló termékek, de a kerékdom­binál gyérebb az érdeklődés irán­tuk. Ezek után továbbítottuk kér­déseinket a termelő céghez, a tiszakécskei Üj Élet Termelőszö­vetkezethez, melynek elnöke, Erős József a következőket vála­szolta: — Szerencsére semmi alapja a mendemondának, hiszen a kút- jaink termelőképessége változat­lanul jó. Víz tehát van kellő mennyiségben. Hogy az utóbbi időben mégsem jutott belőle mindegyik üzletbe, annak oka, hogy műszaki felújításon vett részt mind a két szállítójármű­vünk. A munkák befejezéséig mu­száj volt szüneteltetnünk a túrá­kat. A napokban újra megkez­dődtek e fuvarozások, melyek most már folyamatosak, s remél­hetőleg nemsokára eljut az ás­ványvizünk a városok és falvak üzleteibe, már ahová kérték azt. Hadd szóljak itt a gondjaink­ról is, arról, hogy a vártnál és szükségesnél kevesebb palackot kapunk vissza, s a meglévők kö­zött sem kevés a már használha­tatlan állapotú, ami azt jelenti, hogy csak részint kihasznált a töltőkapacitásunk. Körülbelül 1 millió fori/nt kellene ahhoz, hogy pótoljuk a kiselejtezett üvegeket, a közös gazdaság jelenlegi nehéz pénzügyi helyzete azonban — sajnos — nem teszi lehetővé ezt a nagyarányú vásárlást. Helyreigazítás Június 1-én e hasábokon jelent meg a Változott-e az építő­táborok rendje? című írásunk, melynek második bekezdésében — a nyomda hibájából — téves adat szerepel. A mondat he­lyesen: Idén január óta van hatályban a Minisztertanács elnök- helyettesének 1/1983. (I. 1.) számú rendelete... stb. Hol tartanak az állami gazdaságok? Tetőbeázás a tizediken A napokban jelent meg a Bács- Kiskun megyei Állami Gazdasá­gok Szaltszolgálati Állomásának kiadványa a megye állami gaz­daságainak 1982. évi legfontosabb adatairól. Csak táblázatokat — szöveges értékelést nem — tar­talmazó és éppen ezért az első látásra elvont, száraz tájékozta­tó az elmélyült olvasónak igen sok érdekességet,^. összefüggést tartalmaz. Időszerűsége viszont nem vitatható. Milliárdos nagyüzemek Ami a legszembetűnőbb a kiad­ványból; a megye 11 állami gaz­dasága a szántó-, illetve termő- területek tíz százalékán gazdál­kodva a nagyüzemi mezőgazda­ság termelésének egyharmadát adja.. Már három gazdaság: a hosszúhegyi, a kiskunhalasi és a Bajai Mezőgazdasági Kombinát tartozik a „milliárdosok” sorába, vagyis ennél több a termelési és eszközértekük. Termelésüket dinamikusan nö­velték, az utóbbi öt évben éven­ként 12—15 százalékkal. 1978 óta összes termelésük 5,4 milliárdról 8,7 milliárdra emelkedett. E számsorhoz azonban az is hozzá­kívánkozik, hogy az átlagosnál kedvezőbb eszköz- és szakember­ellátottsággal, a megyei átlagnál jobb minőségű földeken gazdál­kodnak. Ennek is, no meg az állami gazdaságokban alkalma­zott korszerű 'technikának, eljá­rásoknak köszönhető,, hogy hoza­maik a legtöbb ágazatban felül­múlják a megyei eredményeket. Ä Bácsalmási Állami Gazdaság például a búza és kukorica ter­melésével több évben megyei el­ső helyezett volt, és országosan is elismerő értékelést kapott.’ Az; egy tehénre jutó tejtermelés az állami mezőgazdasági üzemek­ben meghaladta az ötezer litert, pontosan ezerrel több, mint a megyei átlag. Nagyok a különbségek Természetesen az sem mind­egy. hogy mekkora ráfordítással, mennyiért termelnek az állami gazdaságok. A kiadvány adatai­ból kitűnik, niem termelnek a leg­nagyobb hatékonysággal, sőt a többi üzemhez, szövetkezethez képest kifejezetten drágán dol­goznak. Vagy másképpen: sok ál­lóeszközük van, azokat jobban kell hasznosítaniuk. Míg a termelőszövetkezetekben száz forint nettó eszközértékre és bérre kilenc forint eredmény jutott 1981-ben, addig az állami gazdaságokban csak 5 forint. Na­gyon nagyok a különbségek ho^ iramokban, a gazdálkodás ered­ményében és eredményességében az egyes üzemek között. De azonos üzem esetén az egyes évek között is. A hektáronkénti összesített termésátlagok búzából 3,4, és 5,4 tonna között változ­nak. Az üzemek közötti eltéré­sek még nagyobbak, mint ahogy a szőlőtermelésben is értek el 3,4 és 8 tonnás összesített megyei átlagot a különböző években. Hä a hozamokról, fajlagos mu­tatókról azt állapíthattuk meg, hogy igen változóak, a gazdálko­dás eredményessegeről még in­kább ezt kell mondani. Akad a megyében olyan állami gazda­ság, amely csaknem 100 millió forint vállalati eredményt ért el, és sajnos, olyan is, amelyik a veszteséget alig-alig tudta elke­rülni. Természetesen sohasem az a lényeg, hogy egy vállalat, szö­vetkezet 20—30 vagy 60 millió forint eredményt ér el, hanem az, hogy ezt mekkora mérettel, termeléssel és főleg ráfordítással tette. Ilyen alapon a 60 millió nyereség is lehet kevés és 30 millió is sok. Egy-egy üzem eredményességét jól szemlélteti, ha az eredmény •tömegét viszonyítják a termelés nagyságához, vagy a termelés­ben lekötött eszközök összértéké­hez. A megye állami gazdaságai­ban minden száz forint termelési értéknek négy forint 79 fillér az eredménytartalma. Van olyan ál­lami gazdaság, ahol több mint tizenkét forint! Sajnos, van olyan is, ahol mindössze hét fillér. Az előzőnek alig kétszázad része. A személyi jövedelmek (termé­szetesen?) ugyanakkor alig tér­nek el egymástól. Ha gondnak és bajnak tekintjük, hogy az üzemek között az eredmény töme­gében és főként gazdaságii haté­konyságában igen nagyok a kü­lönbségek, ugyanígy kell értékel­nünk egy ettől teljesen eltérő tendenciát, mégpedig azt, hogy a személyes jövedelmek össze­gében nem mutatható ki érdemi különbség. Nyereség és jövedelem A megye valamennyi gazdasá­gában 1982-ben az egy főre jutó éves bér (állományi létszámra számítva) meghaladta az ötven­ezer forintot. Ez természetszerű­leg jó dolog. Nem tekinthető vi­szont annak, hogy a vállalati bérszínvonal annál a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaságnál a leg­alacsonyabb, amelyik egyébként a legmagasabb vállalati ered- ménytömeget produkálta. Ha el­vonatkoztatunk az üzemi mére­tektől, az eredmény abszolút tö­megétől és csak a hatékonysági mutatókat szemléljük még fur­csább eredményt kapunk. .Az a gazdaság ugyanis, amelyik a kü­lönféle eredményességi mutatók­kal (egy főre jutó termelés stb.) a második helyen végzett, az egy főre jutó személyes jövedelem nagyságában csak a kilencedik helyet foglalja el. És fordítva, a másodikként legjobban fizető a jövedelmezőség tekintetében a kilencedik. Játék a számokkal, mondhat­ná bárki. így is fel lehet fogni. A szomorú tény azonban az, hogy nincs szoros összefüggés a gazdálkodás hatékonysága és a személyes jövedelem-színvonal nagysága között. Míg a vállalati eredmény tömegében sokszoros különbségek mutatkoznak, addig a személyes jövedelmekben, bér- színvonalban alig 5—10 száza­léknyi eltérések vannak, sőt ne­gatív korrelációs jelenségek is fellelhetők. Az üzemi demokrácia fórumato, a szakszervezeti munká­ban azt is indokolt napirenden tartani — s megoldani. Ezért úgy gondolom, hogy a közgazdasági, a vállalati bér- és jövedelemsza­bályozásnak, érdekeltségi rend­szer kialakításának a legfonto­sabb célkitűzése ezen anomáliák megszüntetésével a hatékony gazdálkodást segítő személyes ér­dekeltség kialakítása lehet. Dr. Horváth Gyula az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának munkatársa Május 30-án kora este nagyon várt zápor áztatta meg a kecske­méti földeket. Örültek e csapa­déknak a mezőgazdászok és a kis­termelők éppúgy, mint a hűvö­sebb, illetve pormentesebb leve­gőre vágyó városlakók. Ez utób­biak sorában sajnos akadt olyan család, amelynek szomorú 'perce­ket, sőt, órákat okozott az eső. Bozsóékről van szó, akik a Pá- kozdi csata utca 15. számú épület X. emeletének 29-as számú laká­sában élnek. Ami ott történt, így mesélte el a még később is fel­zaklatott kedélyű kétgyermekes anyuka: — Kinn szakadt az eső. nálunk pedig csörgött a víz a mennye­zetről. Hamarosan, átáztak a ta­pétázott falak, a szőnyegoink és a szabadon hagyott ruháink. A bútorainkat, meg az egyéb esz­A másodállásról és a mellékfoglalkozásról öt szövetkezetnél és vállalatnál dolgozó olvasónk kereste fel a kö­zelmúltban szerkesztőségünket személyesen, s azt kérte, ismer­tessük a főfoglalkozáson kívüli munkavégzés legfontosabb tudni­valóit. A gazdaságpolitikai célokat, va­lamint a cégek és alkalmazottaik érdekeit egyaránt szolgálja a főál­lás melletti rendszeres tevékeny­ség, mellyel kapcsolatos előírások sorából a teljesség igénye nélkül ismertetjük az alábbiakat: A dolgozó csak egy másodállás­ra köthet szerződést — ennek írás­ba foglalása kötelező —, s ameny- nyiben e foglalkoztatása egészé­ben, vagy részint egybeesik a fő­állása munkaidejével, szükséges megszereznie előzetesen 1 a mun­káltatója engedélyét. Az ilyen má­sodik munkaviszonyra általában az vállalkozhat, akinek nem kell állandóan jelen lennie az első­számú munkahelyén, Illetve ott maga határozza meg az ideje fel- használását. Ebből pedig követke­közeinket sem tudtuk 'megvéde­ni az „égi álidás”-tól. A szobáik­ból edénybe összegyűjtve vittük ki a vizet. A legedikeserítőbb, hogy mindez nem először fordult elő. Ot éve lakunk e házgyári otthonunkban, ahol igazán csak akkor vagyunk nyugodtak, ha tudjuk, hogy csa­padékmentes lesz a nap. A be­ázás szinte elkerülhetetlen itt Emiatt a lakást már többször kellett helyrehoznunk, s a paigy-1 takarítás, meg az utána való csi­nosítás rengeteg pénzünkbe ke­rült. Most megint hasonló kiadás előtt állunk. Nagyon ideje lenne már, ha valakik véglegesen pon­tot tennének ügyünkre, s úgy ja­vítanák meg a tetőt, hogy sohase zik, hogy a szóban forgó feladat ellátásának feltétele nem lehet az, hogy valaki a kollégájára bízza a főfoglalkozása szerinti - munkájá­nak kisebb-nagyobb részét. Lé­nyeges megjegyezni, a másodál­lást betöltő munkaideje a törvé­nyes munkaidejének legfeljebb egynegyede lehet, a béi*e sem ha­ladhatja meg a főállásban kapott személyi alapbére egynegyedét, s ez utóbbi megállapításához nél­külözhetetlen a szakszervezeti bi­zalmi egyetértése. Még annyit: a főállást biztosító munkaadónak a másodállás ügyében hozott dönté­se ellen —, ha az kedvezőtlen is a kérelmező számára — nincs he­lye a munkaügyi vitának. A mellékfoglalkozásra rátérve, legelőször azt közöljük: ilyen munkaviszonyt nem létesíthet az, aki már rendelkezik másodállás­sal. Nincs viszont akadálya an­nak, hogy ugyanazon személy egyszerre több mellékfoglalkozást létesítsen, melynek kizárólag idő­beli korlátái vannak, ami annyit jelent a dolgozó havi munkaideje a törvényes munkaideje egyhar- madáig, fizikai munka esetén an­nak feléig terjedhet. A bér meg­határozásánál azonban nem kell csolatban tehát megkerestük a pénzintézet illetékes osztályveze­tőjét, aki érdeklődésünkre a kö­vetkezőket mondotta: — Azonnal jelentem az esetet a kivitelezőnek, a DU TÉP Vád- lailaitniaik, mely — a szavatossági felelősség alapján — köteles mi­előbb elvégezni a szükséges ja­vításokat. Sőt, meg kell térítenie a felmerült kárt is. Az ilyen ké- résiiiriket még sohasem utasítot­ták el az építők, ha azonban en­nek során vita merülne fel, nem haboznánk attól, hogy a bíróság­hoz forduljunk. Amint a napokban megtudtuk, a cég ezúttal is intézkedett. Ta­lán már túl van a tetőjavításon, ml több, a kárügy is az orvoslás előtt áll. Felmerül azonban a kérdés: hányszor ismétlődnek figyelembe venni a főállásból származó jövedelmet. A főállás munkaidejét nem érintő ilyen munkaviszonyról is írásos szerző­dést kell készíteni, s erről előze­tesen kötelező tájékoztatni a fő- foglalkozás szerinti munkaadót, mely megtilthatja e kapcsolat lét­rejöttét, ha veszélyeztetve látja az érintett személy alapvető munka­körére előírtak teljesítését. Végezetül csupán utalásszerűén említjük meg, hogy az előzőektől kissé eltérő szabályok érvényesek a kulturális és nevelő-oktató munkát végzőkre, valamint az egészségügyi intézmények dolgo­zóira, ez utóbbiak például — né­hány kivételtől eltekintve — nem vállalhatnak másodállást, a szin­tén egészségügyi munkahelyen végzett mellékfoglalkozásuk havi órakerete pedig nem haladhatja meg a 75 órát. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. azzon be. Olvasónk az OTP-tői vette két­szobás .lakását, a panaszával kap­uié,g. ezek a kellemetlené egek? KÉRDEZZEN — FELELÜNK Közelebb van a postaláda CIKKÜNK NYOMÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom