Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

1983. június 5. • PETŐFI NÉPE • 3 VENDÉGÜNK VOLT S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Napjainkban kiemelkedő társadplompoli- % tikai jelentőségű feladat a magánerős lakás- 00 építés segítése. Ezt a kérdést rendszeresen napirendre tűzik a párt-, állami és tömeg­szervezetek. Az elmúlt héten a Bács-Kiskun megyei Tanács, a kalocsai Városi Tanács, a Hazafias Népfront megyei, valamint kalo­csai városi bizottsága rendezett megyei jel­legű tapasztalatcserét Kalocsán a sajáterős lakásépítésről. Eljött az ankétra S. Hegedűs László, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának titkára is. A tanácskozás szünetében természetesen a témával kapcsolatban kértük néhány kérdésben véleményét. — Milyen tapasztalatokat szer. zett Bács-KisJcun megyében a magánlakás-építés várható alaku­lásáról, az elhangzott beszámo­lók és felszólalások alapján? — Elöljáróban annyit, örülök, hagy eljöttem, erre a tanácsko­zásra. Csak gratulálni tudok a megye vezetőinek, hogy ilyen öt­letgazdag módon — mint ez a tapasztalatcsere — igyekeznek segíteni az újabb családi ottho­nok megteremtését. A megye különböző részeiből nemcsak ta­nácsi és népfront-, hanem válla­lati vezetőket, szakembereket lá­tok itt, s ami különösen megra­gadott engem az az, hogy együt­tesen, őszinte szívvel keresik a lehetőséget minél több lakás fel­építésére. Igen nagy jelentőségű­nek tartom, hogy a lakásgazdál­kodásról és -építésről szóló ren­deletek utón (amelyek minimá­lisra csökkentik a célcsoportos lakásépítést), itt Bács-Kiskun megyében több mint kétszer annyian kértek magánerős la­kásra építési engedélyt, mint ko. rábban. Ez lényegében a lakos­ság jelzése arra vonatkozóan, hogy megérti az ország gazdasá­gi nehézségeit, s kész nagyabb terheket vállalni a lakásépítés­ből. — Mi a véleménye az építő­anyag-ellátás nehézségeiről? — Általában is elmondható, hogy minden fellendülés — tör­ténjék az bármilyen területen —, bizonyos gondokkal f is jár. Ez következett be most is. A hir. telenül megnövekedett igényeket az építőanyag-ipar nem tudja ki­elégíteni, hiszen nem növelheti kétszeresére egyik éviből a másik­ra a termelését. Az a benyomá­som azonban, hogy az objektív okok mellett bizonyos szervezet­lenség is közrejátszik az építő­anyag-ellátási zavarokban. Olyan ez, mintha a kecskeméti kád- gyárban már nem férnének a sok fürdőkádtól, s eközben az ország más részein nem lehet kádat kapni. Ezenkívül most üt­nek vissza a korábbi évek maxi­malista törekvései. Egycsapásra korszerűsíteni akartuk az építő­anyag-ipart. Ezért- korszerűtlen­né nyilvánítottuk a téglát, a cse. repet, a vályogot, a vertfalat, s használaton kívül helyeztünk egy sor hagyományos építőanyagot. — Szó esett a tanácskozáson az építőanyag-gyártás helyi lehető­ségeiről. Mit tanácsol ilyen szem­pontból? — Elsősorban azokat a tégla- és cserépgyárakat, amelyeket annak idején leállítottak, de még helyre lehet hozni, mielőbb üzembe kellene állítani. Ezt a helyi áfészek, tsz-ek kezde­ményezhetnék leginkább. Azután amihez különösebb beruházás sem kell, szerintem kár lenne figyelmen kívül hagyni a vályo­got. Földszintes családi házak­hoz, megfelelő betonalapozással és szigeteléssel vályogból kitűnő hang- és hőszigetelő, — s nem utolsósorban tartós — falakat le. hét építeni. Ezenkívül még. sok egyéb építőanyag helyi gyártása lehetséges, a terület adottságai­tól függően. — Mit ajánl a megyebeli nép- frontszervezetek figyelmébe? — Ha azt csinálják a Bács- Kiskun megyei népfrontszerveze­tek, amit eddig, akikor jó úton haladnak. A sajáterős lakásépí­tésben a korábbi években is szá­mos kezdeményezés indult el eb­ből a megyéből. Azt tanácsolom, hogy beszélgessenek a népfront­vezetők minél többet az építke­zőkkel. Tegyék, ezt már a munka "kezdeti szakaszában. A gondokat jelezzék a felsőbb párt-, állami és népfrontszervezeteknek. Ez a legnemesebb munka, amit a csa­ládok, az ország érdekében vé­gezhetünk, hiszen az emberek legfőbb vágya a saját otthon megteremtése. Az sem lehet közömbös a nép­frontszervezetek számára, hogy a korszerűség mellett ízléses, szép, a táj.ba illő lakóházak épül. jenek. Nem árt, ha a tervezők visszanyúlnak a népi építészet formavilágába itt Bács-Kiskun megyében is. A Hazafias Nép­front helyi szervezetei sokat te­hetnek nemcsak a sajáterős la­kásépítés gondjainak leküzdésé­ért, hanem a városok, a falvak sajátos arculatának megőrzéséért is. Nagy Ottó Építők juniálisa Hagyományosan minden évben június első vasárnapján az építőket köszönti az ország. Az ÉFÉDOSZ'hoz tartozó kecskeméti vállala­tok, üzemek dolgozói ez alkalomból az ün­nepséget megelőző szombaton juniálist ren­deznek a csalánosi parkerdőben. Az idei program éppoly gazdag volt, mint a korábbiak: ének, zene, tánc, labdarúgás, ak­robatika, rugby, vízi- és légiparádé, kötélhú­zás — hogy csak néhányat említsünk a kíná­latból. A felvételek alátámasztani látszanak a föltevést: mindenki jól érezte magát az építők juniálisán. Petőfi 1 Vajdaáígi jj 1'találkozóit;'': A vajdaságban fekvő Topo­lyán pénteken este megkezdődött a Petőfi Sándor és Kis Ferenc nevét viselő iskolák hagyomá­nyos, sorrendiben 11. találkozója, amelyre a jugoszláviai tarto­mányból és a Horváf Szocialista Köztársaságból tizenkét iskola pionírjai és tanárai érkeztek. i Jontovics Rudolf vezérőrnagy',- a Petőfi brigád volt. politikai biztosa beszédében emlékezte­tett arra, hogy á neretvaí és a sutjeskai csata — a népfelszaba­dító háború két legendás győzel­me — 40. évfordulója mellett a Horvátországban és Vajdaságban élő-' magyar nemzetiség Jugo­szlávia testvérnépeivel együtt ün­nepli annak a 40. évfordulóját, hogy megalakult a magyar zász­lóalj, amelynek parancsnoka Kis Ferenc volt. A zászlóalj létszáma rohamo­san nőtt és 16 hónappal később létrejött belőle a Petőfi nevét viselőt brigád. 1943 Vajdaság számára is sorsdöntő volt, mert jelentős fordulat állt be a nép­felszabadító mozgalom fejlődé­sében : ekkor újította meg a JKP tartományi bizottságát és Tito rendeletére megalakult a nép- felszabadító katonaság és a par­tizánegységek vajdasági főpa­rancsnoksága. A Vajdaság tehát autonómiáját politikai és fegy­veres. harccal valósította meg, így az autonóm tartomány való­jában már 1943-iban létrejött — -hangoztatta Jontovics Rudolf. Pályázat fiataloknak Ismét közösségi kezdeményezésre hívja fel a tanyák, a társközségek, az aprófalvak, a kisközségek fiatal­jait az Állami Ifjúsági Bizottság Tit­kársága. A KISZ Központi Bizottsá­ga, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ és TOT azok­hoz a fiatalokhoz fordulnak, akik nemcsak önmaguk számára szeret­nék megteremteni vagy javítani la­kóhelyük közösségi életének, közös­ségi művelődésének feltételeit; akik lakóhelyük, közösségük és. saját ma­guk érdekében részt vesznek a min­dennapi közösségi lehetőségek jobbí­tásában, múltjuk, jelenük és jövőjük ápolásában. A pályázók feladata, hogy jelle­mezzék településüket, körvonalazzák, mi az elképzelésük lényege, és an­nak megvalósítása kiket érint, kik milyen módon támogatnák szándé­kaikat, tervük megvalósításáért, illet­ve a majdani működés során mit vállaltiak saját erejükből, és milyen segítséget kérnek, egyszeri támoga­tásként mekkora összeget pályáznak meg a központi ifjúsági alapból. A pályázat beadási ideje: 1983. szeptember 30. A pályázatokat — pontos címmel ellátva — a megyei tanács vb ifjú­sági titkárához kell beküldeni. A legjobb pályázatok megvalósításához elnyerhető maximális összeg: 100 000 forint. A döntésről valamennyi pályázó ez év november 30-ig írásos értesítést kap. Az érdeklődők további felvilágo­sításért a tanács, a HNF, a KISZ, vagy a művelődési otthon helyi kép­viselőjéhez fordulhatnak. GHÁNÁBÓL - HARKAKÖTÖNYBE Tíz hónapja készenlétben Lapunkban minden pénteken megjelentetjük a hét végén szol­gálatban levő orvosok nevét. Ész­revettem, hogy hosszabb ideje Harkakötöny és Zsana után dr. Tettey K. neve áll. Nyilván ad­minisztrációs tévedés — véltem, és felhívtam a megjelölt telefdn- számot. — Kérem én valóban egyedül dolgozom, nincs adminisztrációs tévedés, tizedik hónapja ügyelek. A főnököm megkért, és én vál­laltam-, mert a betegeket el kell látni — válaszolt egy kellemes férfihang. — Szóval két községben ren­del, kijár a tanyákra, és minden éjszaka beteghez is hívható? — Szolgálatban vagyok, azt te­szem, amire esküm is kötelez: dolgozom,. A választ hibátlanul ' halldt- tam, csak a mély magánhangzók­nál éreztem parááyi idegen zön- gét, Búcsúzóul megkérdeztem hát:, doktor úr, ön magyar? — Nem, Én Afrikából, Gháná­ból jöttem — válaszolta. □ □ n ■, Harkakötöny rendezett, tiszta, virágos falu, ezernegyven lakos­sal. A tanácsházán Fekete István főelőadót találom, aki szívesen £ Vizsgálat «fiíir az óvodában. beszél a községről, lévén tisztelet­re méltó lokálpatrióta. Az itt élő emberek nagyon megérdemelték, hogy olyan or­vosuk legyen, mint Tettey dok­tor. Volt elődje, aki nem tudott nálunk megszökni, volt, akit mi nem tudtunk elfogadni. Ö negye­dik esztendeje él közöttünk. Jobb, megbízhatóbb orvost nem is kí­vánhatunk. Reméljük, hogy ná­lunk marad nyugdíjas koráig. A tanácsháza előtt lovas kocsi áll meg. Daczi Benő, a termelő- szövetkezet fogato.sa hozza4.viszi a környező tanyákról az orvoshoz igyekvő betegeket. Utasa most Gyurákovics Antalné, Tettey dok­tor nevének hallatán így szól: — Mindig ^jött a doktor úr, amikor még nem tudtam bejönni, és meggyógyított! Tudja kedvese­kéin, én most minden este imád­kozom érté, hogy hosszú életű le­gyen ... mondja, és elpityeredik. □ □ □ A Bem utcában, rózsákkal kö­rülültetett házban lakik dr. Tettey Kofi, felesége Vera, és kisfiúk, Ró­bert. Kapujuk szélesre tárva akár jelkép is lehetne: szabad a belé­pés. A váróban Répás Attila ké­szül a rendelőibe. „Nem félek a szuritól...” — nevet kópésan. Az ízlésesen berendezett lakás­ban Vera fogad. — Megszoktunk, megszerettünk itt, barátaink is vannak, de a szabad időnk bizony kevés. És én egy kicsit hazajöttem ide, hiszen a közeli Szakmáron születtem. Farmernadrágban, fehér ing­ben, kedves fiús -mosollyal érke­zik közénk dr. Tettey Ko-fi, és MÉHESI ÉVA FELVÉTELEI mentegeti magát: még át kell mennie az óvodába és Halason egy fontos értekezlete is van. Időnk tehát szűkre szabott, arra kérem, beszéljen magáról, mond­ja el azt, amit fontosnak érez. — Hazám, Ghana, tizenkét év­vel ezelőtt szabadult fel a gyar­mati rabságból. Elnökünk, Kwa- me Krumah, az új társadalmi rendszer egyik feladatául tűzte ki a -jó képességű falusi gyerekek felkutatását. Ilyen felmérés után kerültem Accrába, angol gimná­ziumba. Érettségi után dolgoz­tam, és megtudtam, hogy lehető­ségem nyílik Magyarországon az orvosegyetemen továbbtanulni. Az új nyelvtől kevéssé féltem, mert beszéltem népem három törzsének nyelvét, és anyanyelvi fokon angolul. | — Az egyetemen hogyan vette ft Tettey Robi másodikos, szeret iskolába járni, focizni, tévézni, fára mászni. — Nem volt utóvizsgám. És szigorlóként már tudtam: sebész akarok lenni! A János kórházban volt az első munkahelyem, ott ismertem meg Verát, aki műtős asszisztens volt. 1972-ben háza­sodtunk össze, indultunk Accrá­ba. Nyolcszáz ágyas kórházban kezdtem a munkát, valamennyi osztályon dolgoztam. — A betegek pedig nyilván mindenhol egyformák! . — Nem egészen. Az én ha­zámban még nem szokták meg az emberek az ingyenes ellátást. Szükség van folyamatos egészség- ügyi felvilágosításra is. Magyar- országon hamarabb indulnak- a betegek orvoshoz. Ghánában egyesztendei kórházi gyakorlat után járási kórházba kerültem általános orvosnak. Szakvdzsgázni nem volt lehetősé­gem, ezért visszajöttünk Pestre. Sebészként ismét a János kórház­ba kerültem, albérletben - éltünk kisgyermekünkkel. Ekkor hatá­roztuk el, hogy vidékre megyünk, oda, ahol lakást is kínálnak. Egye­temi csoporttársam, barátom, Ér­tékes Tibor, aki jelenleg Kun­szálláson orvos, hívott, gyere Bács-Kiskunba, meglátod, jól ér­zed magad. Harkakötönyt válasz­tottuk, nem bántuk meg. A beszámoló után az óvodába kísértem Tettey doktort. A ki-, esik sorra élé lépnek, ő pedig egy pillanatra a kezükbe adja, majd a hátukra, mellükre illesz­ti a fonendoszkóp fémrészét. Ügy tűnik, ez a parányi mozdulat na­gyon hatásos, hiszen maguk ta­pasztalhatják: a műszer nem csíp, nem éget... a vizsgálat so­ft Egy lépéssel a rendelő előtt, Attila, aki nem fél. rán egy könnycsepp sem hullik. A halasf járás főorvosa, dr. Tar Agnes arcán örömet látok, amikor megmondom, hogy Har­kakötöny orvosáról fogok írni. — A legjobbakat mondhatom róla: ő a falu orvosa! Ha szüksé­ges, a saját kocsijával hozza őket a kórházba, és érdeklődik utá­nuk folyamatosan. Tevékenysé­gét, munkabírását minden kollé­gája nagyra becsüli. A legutóbbi Serrimelweis-napon hivatalosan is jutalmaztuk munkáját. Selmeci Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom