Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

\

1983. május L © PETŐFI NÉPE • |

Fotópályázatunk eredményhirdetése

A zsűri értékelte a Petőfi Népe, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottság közösen kiírt fotópályázatát. A beérkezett képek közül

I. díjat (3000 forintot) kapott Vincze János Veszélyes munka,

II. díjat kaptak (2000 forintot) Kovács László beküldött kollekciójára és No- vák László Csőfektetők című képére.

A három darab 1000—1000 forintos ( harmadik díjat

Lakos Kálmán Fafaragó, Görbe Ferenc Martinász és Kereskedő Sándorné Labormunká című képei kapták.

» Vincze János: Veszélyes munka.

9 Novák László: Csőfektetők.

Célok, remények

Május első napja a nemzetközi munkásosztály ünnepe, a munka ünnepe. Ezen a napon a dolgozó, alkotó embereket köszöntjük, akik anyagi és szellemi javainkat előteremtik és gyarapítják. A májusok története a munkásmozgalom, és benne a szakszervezeti mozgalom története. A jelen tennivalóin is a szervezett dolgozók milliós tábora munkálkodik. A Bács-Kiskupjian élő és dolgozó 169 ezer szakszervezeti tag nap mint nap megnyilvánuló tenniakarása olyan erő, amelyet jól kamatoztatni kötelesség. Erről beszélgettünk az ünnep ^ előestéjén Borsodi Györggyel, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárával, Farkas Pálnéval. a BRG kecskeméti gyára betanított revolveresztergályosával, 'Csőgör Endrével, a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kiskunfélegyházi garázsmesterével és Lei Ferenccel, a Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat esztergályos szakmunkásával, az SZMT tagjaival. Lapunkat Sitkéi Béla, az ipari rovat munkatársa képviselte.

Beszélgetés a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tagjaival

• Képünkön balról jobbra Farkas Pálné, Borsodi György. Lei Ferenc. Csőgör Endre és Sitkéi Béla. (Tóth Sándor felvétele)

Kovács László: Nádazók;

Küzdőtér: a gazdaság

PETŐFI NÉPE: A szakszervezetek küzdelmeinek konkrét célja a történelemmel együtt változott, változik. Melyek napjaink magyar szakszervezeti mozgalmának legfontosabb célkitűzései, törekvései?

BORSÓIM GYÖRGY: Alig múlt két hete, hogy pártunk Központi Bizottsága határozatot fogadott el a XII. kongresszus óta végzett munkáról. Ez a határozat sokoldalúan megjelöli a szak- szervezeti mozgalom feladatait is. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy gondokkal, nehézségekkel kell szembenéznünk. Voltak és lesznek nálunk is munkaerő-átcsoportosítások, a hatékonyságot célzó, nem mindig népszerű intézkedések. Máris van néihány vállalatunk, amely nehéz körülmények között dolgozik. De ezek a jelenségek nem veszélyeztetik a létbiztonságot, a teljes foglalkoztatottságot. A jobbító törekvéseket épp úgy támogatjuk, mint ahogy alapvető feladatunk marad a jövőben is a dolgozók érdekeinek védelme. Amiatt, hogy a szocialista és a munkahelyi demokrácia nem a kellő mértékben fejlődött, érezzük a felelősséget, és az előrelépésért tenni is kívánunk.

PETŐFI NÉPE: Korunk legtöbb csatavesztésének, -nyereségének színtere a gazdaság. A népgazdaság egyensúlyának további javítása, az életszínvonal megőrzése jórészt azon múlik, tudnak-e megfelelően alkalmazkodni a külső és belső feltételekhez a vállalatok, szövetkezetek.

FARKAS PÁLNÉ: A mi vállalatunk, a BRG, ha szabad így mondani, a jobbak közé tartozik. Attól nem kell tartanunk, hogy munka nélkül maradunk. A tőkés piacok megszerzése és megtartása mégsem könnyű. Azon múlik, minden, tudunk-e olyan korszerű, versenyképes terméket gyártani, amelyek árban is megfelelnek a vásárlónak, de mi sem fizetünk rájuk. Ezt meg kell értetnünk minden dolgozóval.

LEI FERENC: A Kalocsai , Fűszer- paprika és Konzervipari Vállalat ezzel szemben, mint köztudomású, nagy nehézségekkel küzd. Erről a helyzetről magam is beszámoltam az SZMT-ülé- ■ sén, hallgatóim szerint eléggé kritikusan. A fűszerpaprika-gyártás gazdaságossága jelenleg kérdéses. Így is jelentős ugyan a dollárbevételünk, de az áringadozások rendkívül megnövelik a kockázatot. Nem csoda, hogy alacsony a bérszínvonalunk és munkaerő- hiánnyal küszködünk. Nemrégen a Kalócsai Agráripari Egyesüléshez csatoltak bennünket. A bizalmi testület április közepén jóváhagyta a tervjavaslatot, amely a hullámvölgyből való kilábalást hivatott szolgálni. A dolgozókon nem fog múlni.

Teljesítmény szerint

PETŐFI 'NÉPE: Bács-Kiskun megyének közismerten erőssége a térség mezőgazdaságára támaszkodó élelmiszeripar. De még a baromfifeldolgozó vállalatok és más üzemek sincsenek gondok nélkül. Hasonló a helyzet az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál is?

CSÖGÖR ENDRE: Vállalatunk nem tartozik az ország legkorszerűbb húsüzemei közé. Az élenjáró technika hiányát azonban képesek vagyunk gondos munkával, szakértelemmel pótolni. Mondhatni, hogy nagyon sok múlik az embereken. Az árbevételünk 3,6 milliárd forint, a tőkés exportunk 21 millió dollár. Ahhoz, hogy az utóbbit növelni tudjuk, a piackutató és értékesítő munka eredményességének és a termékeink minőségének további javítása szükséges. Sajnos, húsipari szakmunkásunk kevesebb van a kelleténél.

PETŐFI NÉPE: Ezzel el is jutottunk a teljes foglalkoztatottság társadalmi vívmányától az egyes vállalatokat sújtó munkaerőhiányig. Hogyan lehetne ezen segíteni?

FARKAS PÁLNÉ: Mi most megpróbálkozunk ezzel. Nálunk az alkatrész- gyártás és a szerszámkészítés a kritikus terület. Présgépek. forgácsológépek mellett dolgozunk, három műszákba járunk, ez .bizony nem patikatiszta munkahely. Ügy véljük, aki ezt a munkát vállalja, és jól végzi, azt megfelelően meg kell fizetni. Vállalati szinten már sikerült keresztülvinni az elképzeléseinket: a kecskeméti gyár az átlagosnál magasabb bérfejlesztési lehetőséget kapott. Most a helyi bizalmi testületen a sor, hogy határozottan ki- álljon a munka szerinti elosztás, a differenciálás elve és gyakorlata mellett.

PETŐFI NÉPE: íme egy újabb izgalmas és_ sokat vitatott kérdés. Vajon az egyes emberek, munkások anyagi érdekeltsége hogyan fejlődik. változik a közeli jövőben? Mi a szakszervezetek álláspontja?

BORSODI GYÖRGY: Hadd hivatkozzam ismét a KB határozatára. A végzett munka mennyisége és minősége szerinti bérezés évek óta erőteljesen hangoztatott kivánalom, amivel mi teljes mértékben egyetértünk. Meg kell azonban mondanom, hogy nincs irigylésre méltó helyzetben a gazdasági vezető és a szakszervezet, amikor az elvet a gyakorlatban igyekszik alkalmazni. A kevésből ugyanis nagyon nehéz teljesítményarányosan differenciálni. Mégis az az álláspontunk, hogy a munkabér semmilyen körülmények között netn lehet szociális juttatás. Ezt a szakszervezeteknek vállalniuk kell, emellett ki kell állni. Hogy nem mindig és mindenütt így történik, az rávilágít munkánk hiányosságaira is.

Nyíltság és őszinteség

PETŐFI NÉPE: Eddig a feladatokra való mozgósításról, az érdekvédelemről beszélgettünk."De nem esett még szó a dolgozóknak a vezetésbe való bevonásáról, az üzemi demokrácia fejlesztéséről.

BORSODI GYÖRGY: Tények bizonyítják, hogy az idei tervtárgyaló, kollektív szerződést elfogadó, bérfejlesztést előkészítő testületi ülések aktívabbak, harcosabbak voltak a korábbiaknál. Mégis általános gond. hogy nehéz ma az embereket munkaidő után gyűlésen, politikai oktatáson ott tartani. A hiba bennünk, vezetőikben is keresendő. Gyakran elhúzzuk az értekezleteket, a beszámolók unalmasak, érdektelenek. nem kötik le a dolgozók figyelmét. Ez valóságos gond. szembe kell néznünk vele. mert ha nem tesz- szük. ellentmondásba kerülünk önmagunkkal. A célunk az, hogy mindinkább bevonják a dolgozókat a vállalat vezetésébe. és ne születhessen a véleményük meghallgatása nélkül, vagy azzal ellentétben döntés. A dolgozók államában csak a dolgozókkal együtt tudjuk a kérdéseket megvitatni és eldönteni.

LEI FERENC: A munkásokat a leginkább két dolog érdekli. Az ország és a vállalat gazdasági helyzete és a külpolitika. Erről szívesen hallgatnak meg világosan megfogalmazott, lényegre törő beszámolókat és véleményük is van. A mozgósításhoz elengedhetetlenül szükséges a pontos tájékoztatás. Az, hogy a mi vállalatunk nem várt nyereséget ért el, annak köszönhető, hogy a fizikai és a nem fizikai dolgozók megértették a bajokat és hajlandók voltak a szabad idejük egy részében termelőmunkát végezni.

CSÖGÖR ENDRE: Az embereknél mindent el lehet érni. ha látják, hogy mi miért történik. A gazdasági vezetők és a szakszervezet ma még gyakran egymásra mutogatnak, passzolgat- ják a labdát. Ésszerű munkamegosztásra van szükség. Véleményem szerint az esetleges nehézségek okairól, gyökereiről a vezetőknek kell tájékoztatniuk a dolgozókat. Az ő feladatuk annak a megvilágítása is. hogy amit csinálunk, miért úgy csináljuk. A döntések végrehajtására való mozgósításba azután bekapcsolódik a szakszervezet.

BORSÓDI GYÖRGY: Nyíltság és őszinteség, olyan követelmény ez, amely elől ma már nem kitérni. Jó példát mutat ebben a párt. a kormány. A mi megyénk munkásai, dolgozói is igényelik a tájékoztatást, szavuk -meghallgatását. Ily módon azonosulva a párt politikájával készek áldozatokat is hozni közös céljaink valóra váltásáért, vívmányaink megőrzéséért és megszilárdításáért, szocialista hazánk felvirágoztatásáért. Ezért is tekintünk gondjaink ellenére bizakodva a jövőbe.

Nem tartom valószínűnek, hogy bárkit is meglepne a fenti cím. Köztudott ugyanis, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági termelés fellendülése után, az iparszerű módszerek meghonosodásával párhuzamosan mennyire gyorsan növekedett a falun élő munkások száma, s hogy körük már távolról sem korlátozódik a falun lakó, de városban dolgozó ingázókra. Ám ha nem is meglépő, azért sokak számára hlég tagadhatatlanul idegen, vagy legalábbis furcsa' a faltisi munkás szó- összetétel. Hiszen a falu mégiscsak a mezőgazdaságot, a műn-' kás mégiscsak az ipart jelenti elsősorban. ■

Mielőtt azonban belebonyolódnánk a különféle ellentétpárok felállításába, ismerkedjünk meg két falusi munkással: a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet két szakmunkásával. Hátha meggyőznek bennünket arról, hogy felesleges bíbelődnünk a választóvonalak keresésével...

*

(A 21 éves Schéffer Antal édesapja traktoros, édesanyja pedig a bajai nyúlvágó üzem munkása.

ő maga — mint mezőgazdasági gépszerelő — a tsz gépműhelyében dolgozijc. Találkozásunk első percei mégis azzal telnek el, hogy leveri magáról a dűlőutak porát...) ■

— Vetjük a kukoricát, és én járom a határt, mint ügyeletes szerelő.

— Ez mit jelent?

— Néha< órákig tartó sütkére- zést valamelyik szélárnyékos árokparton, néha pedig izzasztóan kemény munkát. Mint ma is. Az egyik vetőgép egyenetlenül szórta a szemet. Nem csoda: á dobtengely fogaskereke már négy éve nem volt kicserélve. Most kicseréltük. De alig indult el újra a gép, ismét le kellett állnia: nem működött a fotocella, azt is ki kellett cserélni.

— Ha végez a munkával és hazamegy, akkor mit fog ma csinálni?

— Kitakarítom a disznók ólját. A szüleimmel közösen tartok ugyanis tíz hízót. Havi háromezret keresek, kell mellé valamilyen kiegészítés, és a hizlalás hoz évente nyolc—tízezer forintot.

— Mire spórol?

— Kocsim már van, utazni szeretnék a nyáron. Itthon, az országban. A külföld egyelőre nem izgatja a fantáziámat.

— És ami a köznapokat illeti?

— Nem vagyok szórakozás típus. Ha otthon végeztem a munkával, megmosakszom, beülök a Zsiguliba és elhajtok a presszó elé. Dumálok egy kicsit a haverokkal és jövök haza, bújok az ágyba, mert reggel korán csörög az óra, már a jószágok miatt is.

— Kik a barátai?

— Csupa magamkorú fiatal. Ami pedig a foglalkozásukat illeti: van közöttük egy buszsofőr, egy műszerész és két bolti eladó.

— Az elmondottak alapján minek tartja magát: ipari munkásnak, vagy inkább földművesnek?

— Ipari munkásnak. Hiszen gépekkel dolgozom elsősorban, ás műhelyben, ahol percre pontosan kell reggelente megjelennem. Ámbár, ha meggondolom, hogy a munkaidőm ma is reggel héttől este hétig tart, ez meg mintha a paraszti élet velejárója lenne. Ha itt a dologidő, akkor napkeltétől, napnyugtáig talpon van az ember. Szóval, nem is tudom ...

| I

(A 28 esztendős Zority Mátyás édesapja nyugdíjas gépkocsivezető, édesanyja portás a Br,iai Hűtőházban, felesége bolti eladó az egyik üzletben. Ő maga villanyszerelő ...)

— Hol tanulta a szakmát?

— Baján. Négy évig ott is dolgoztam: utoljára mint a szakmunkásképző intézet karbantartója.

— Mi hozta haza?

— A baráti köröm. Szinte minden gyerekkori pajtásom itt dolgozik a 'szolgáltató üzemben, és hívtak engem is. Láttam, menynyire összetartanak jóban-rossz- ban, és egyre erősebben éreztem: ilyen csapatban van a helyem!

— Nem csalódott?

— Egy szemernyit sem. Most is sietek haza, mert három órakor nálunk találkozik a brigád, segítenek felrakni a gerendákat. Ugyanis építkezünk.

— Kiket kell értenem a többes számon?

— Egyrészt a családot: azaz jómagámat, -a feleségemmel és a négyéves kisgyerekemmel. Már nagyon unjuk 1 a szoba-konyhás melléképületet, amiben jelenleg élünk. Másrészt pedig a brigádot is, amely az alapok kiásásától a cserepek fölrakásáig minden nagyobb munkában segít: a mász- oltásban, a betonozásban, a téglarakásban.- És nem azért, mert időközben én lettem a brigád vezetője, hanem mert ez itt így természetes. Mindenki segít és mindenki visszasegit Engem például általában akkor hívnak, ha valamilyen nagyohb szakértelmet kívánó munkáról van szó, de törtem már kukoricát is. Sőt, továbbmegyek; ez a gyakorlat nem csupán a brigádba tartozókkal kapcsolatosan természetes. Nagyon sok társadalmi munkát végzünk a tsz, sőt az egész falu számára is. A jövő héten például kívül-belül rendbe tesszük a műhelyünket — munkaidő után. Épül most egy új szociális épület, ebben is közreműködünk, és nem csak fizetség fejében. S még ezeken is túl: tartjuk a kapcsolatot mindenkivel, aki valaha a kollektívánk tagja volt. Éppen a napokban rendezünk egy vacsorával egybekötött beszélgetést az ő részvételükkel, hadd tudják meg a legfiatalabbak is, honnan indult ez a tsz, s hogy kiknek a jóvoltából jutottunk oda, ahol jelenleg tartunk.

*

Szinte biztosra veszem, hogy nemcsak én érzem: Zority Mátyás utolsó mondatait egy városban élő, iparban dolgozó munkás is mondhatta volna. Hiszen Zority Mátyás az egy holdnyi háztájival sem bíbelődik: szemes kukoricában kéri ki a járandóságát, amit aztán rögtön el is ad. Sőt, bevallotta: ha el is megy kukoricát törni^ a barátaihoz, jobban szereti, ha mint szakmunkás segíthet. Mert szerinte nem mindegy, hogy óránként 20 vagy 50 forintnyi értéket termel. Ez már egyértelműen a munkás hapgja, aki a szakértelmet becsüli mindennél többre!

Nehéz felejteni az előtte szóló Schéffer Antal dilemmáját, mert az övé egy kicsit a miénk is: csakugyan, mennyiben tekinthető munkásnak az a gépszerelő, aki — há nem is mindig, de igen gyakran — kora reggeltől késő estig a határt járja, s utána a jószágaihoz siet? A fiatalember na-, pi munkabeosztása Vaskúton (is) tipikusnak mondható: a legtöbb itt élő — beleértve az ipari üzemekben dolgozó szakmunkásokat — tart jószágot, van hobbikertje, ahol zöldséget termel, szőlővel bíbelődik.

Azaz tevékeny, munkás életet él — . földművesként épp úgy, mint ipari munkásként. Becsületüknek ez ad társadalmilag is értékes alapot.

Káposztás János

Munkások falun