Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-03 / 103. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. május 3. KÜLSŐ TARTALÉKOK AZ ÉPÍTŐIPARBAN Tizenöt vállalat, szövetkezet együttműködése A vállalatok, szövetkezetek, gazdálkodásuk hatékonyságának növelése érdekében jelentős erőfeszítéseket tesznek belső tartalékaik féltárására. Sokszor azonban a külső lehetőségek hasznosítása sem elhanyagolható szempont. Ezek mozgósítását tűzte célul másfél évvel ezelőtt 13 Bács-íKiskun megyei építőipari szervezet — a DUTÉP, a BACSÉPSZER, az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat, a Közúti Építő Vállalat, a KUNÉP, az ÉPSZISZ, a kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet, a kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet, a jánoshalmi Bácska Építőipari Szövetkezet, a bajai BLEVISZ, a Bajai Építő- és Epítőanyagipari Vállalat, a kalocsai Generál Építőipari Szövetkezet, a Bács megyei SZÖVTEK — amikor létrehozta a Bács-Kiskun megyei Építőipari Gazdasági Társaságot. Az összhang megteremtése azonban még egy vállalat különböző részlegei között sem könnyű, hát még 13 gazdasági szervezet között, ezért a társaság létrehozta koordinációs irodáját. Ennek tevékenységéről az iroda vezetőjétől, Kazai Béla építőipari üzemmérnöktől kértünk tájékoztatást. — Elöljárójában annyit, hogy a szervezet két megyén kívüli vállalattal bővült, ezért elnevezése azóta Alföldi Építőipari Gazdasági Társaságra változott. A tagok sorába lépett ugyanis az Építőipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat és az Építőipari Gépkölcsönző Vállalat. Ezzel együtt természetesen szélesebb körűvé váltak az együttműködési lehetőségek is. A társaság igazgató tanácsa havonta ülésezik, döntéseket hoz, meghatározza a feladatokat. S hogy egyoldalúvá ne váljon az érdekeltség, a tagvállalatok, szövetkezetek első számú vezetői félévenként váltják egymást az igazgató tanács elnöki tisztében. A döntések meghozatala azonban csak keretet ad az együttműködésnek, azért a határozatok végrehajtására szakbizottságok alakultak. Eddig nyolc szakbizottság jött létre, a koordinációs iroda segítségével. Ezeknek 120 tagja van, jó részük osztályvezetője, szakirányítója a tagvállalatoknak, szövetkezeteknek. A szakbizottságok dolgozzák ki a maguk területén az együttműködési programot. Ezek előkészítését és végrehajtását is szervezi a koordinációs iroda. Az első lépés — még az elmúlt év elején —, az anyaggazdálkodási szakbizottság megalakítása volt, amely betonacélok, faanyagok, csövek beszerzésében segítette az építőipari tag- szervezeteket. Intézkedései nyomán az ÉPTEK kihelyezett raktárát létesített a' Kecskeméti Házgyár területén, s tavaly, év végéig nem kevesebb mint 182 millió forint forgalmat bonyolított le. Ez a raktár egyébként 1982-ben lényegesen enyhítette az anyagellátási nehézségeket. Létjogosultságát azzal is igazolta, hogy a megyei építőipari vállalatok, szövetkezetek beszerzőinek nem kellett az ország egyik szegletéből a másikba futkosni az említett anyagokért. A szakbizottság kezdeményezte az elfekvő készletek értékesítését is. A tagszervezetek által beküldött listák alapján a vasbeton gerendától a fűtésszerelési anyagokig sok mindent vásároltak meg egymástól a vállalatok, szövetkezetek. Sőt, még a kisiparosok és a tsz-ek is vevők voltak, irodánk ugyanis hozzájuk is elküldte a lajstromokat. A gépgazdálkodási szakbizottság elkészítette az építőipari tagszervezetek géptörzsadattárát. Ennek birtokában már létre lehet hozni egy közös gépalkatrész-raktárat, s szakosítani tudunk egy-egy vállalatot, szövetkezetét a gépek, berendezések javítására. Ennél azonban többről van. szó, ugyanis a tagszervezetek a géptörzsadattár alapján megkötötték egymással a gépkölcsönzési együttműködési szerződést is. Ily módon nem kell feleslegesen gépet vásárolni, ugyanakkor lényegesen növelhető a berendezések kihasználtsági foka. A munkaerő- és oktatási szakbizottság kidolgozta a munkaerőkölcsönadási szerződéstervezetet, s közös tanfolyamokat szervez a dolgozók képzésére, továbbképzésére. A szállítási szakbizottság a párhuzamos munkásszállítás megszüntetésén fáradozik. A vállalkozási és közgazdasági szakbizottság nyilvántartásba veszi az építési igényeket és a felesleges kapacitásokat. Ezzel lehetőség nyílik a megyében az elutasított építési igények csökkentésére. Jelentős szerep vár a műszaki fejlesztési' szakbizottságra, mert megelőzhetik, hogy a vállalatok, szövetkezetek azonos fejlesztési célokat tűzzenek maguk elé. A munkavédelmi szakbizottság a balesetek megelőzésére tapasztalatcseréket szervez. Kiemelt jelentőségű még az energiagazdálkodási szakbizottság feladata. Jelenleg a hulladékenergia-hasznosításra dolgoz ki javaslatokat. Kezdeményezte, hogy a társaság tagszervezetei közösen vásároljanak egy univerzális gépjármű-diagnosztikai berendezést, amellyel a benzin- és diesel-üzemű gépjárművek fogyasztását lehetne csökkenteni. Ügy gondolom — mondotta végül a koordinációs iroda vezetője —, hogy az eddigi eredmények azt igazolják, érdemes volt létrehozni az Alföldi Építőipari Gazdasági Társaságot. Az együttműködés fokozásával ugyanis a jövőben több százmillió forintot érő külső tartalékot is mozgósíthatnak a társaságba tömörült vállalatok, szövetkezetek. N. O. „ARANYOS” MESTERSÉG FÁK AZ ÚT MENTÉN Balaton Csaba ötvösnél Fiatal, huszonhét éves. Mestersége ötvös. Balaton Csabát Kiskőrösön, a Petőfi Sándor úti műhelyében keresem fel. Muszáj bezárni a „boltot”, amíg beszélgetünk, mert szinte minden ötpercben .belép valaki... — A mesterségek legtöbbször apáról fiúra szállnak ... — Egyik ismerősömtől ikap- tam kedvet az ötvösséghez. Csengődi vagyok, Kiskőrösön jártam gimnáziumba. Testnevelő tanárnak készültem. Mégis meggondoltam magam. Sokat olvastam arról, hogy mi is az ötvösség, milyen lehetőségeket kínál ez a mesterség. Budapesten, az Állami Pénzverőben voltam ipari tanuló. — Miért kedvelte meg ezt a szakmát? — Igazi kézműves ipar ez. Egyedül, kézzel kell dolgozni. Szeretem a fémből készült használati tárgyakat, sok lehetőséget rejtenek magukban, s gazdag a formavilág is. — Hogyan valósítja meg elképzeléseit? — A tanulóévek ideje alatt többet „alkottam”, mint most. Serlegeket, használati eszközöket készítettem. Mesteremtől sokat tanultam, emberileg és szakmailag egyaránt. — Most ékszerjavítással foglalkozik ... — Díszművesként kezdtem, de megtanultam az ékszerjavítást is. A kettő kiegészíti egymást. — Mindkettőhöz fontos érteni? — Ez az érdeklődéstől függ. Én tavaly decemberben önálló műhelyt nyitottam, magyarul: kiváltottam az ipart. Előtte a szegedi Öra- és Ékszerjavító KTSZ-ben dolgoztam. Ott például nem volt fontos az, hogy s'ok mindenhez értsek. Mindenki a szakterületén végezte munkáját. Így önállóan jó, ha a díszítés fortélyait is ismerem. — A díszműves és az ékszer- javító nem percek alatt dolgozik ... — A kisebb javírósokat azonnal megcsinálom. Erre nagy szükség van Kiskőrösön, hiszsn a környéken nincs más ötvös. Sokan jönnek hozzám, még Halasról is. Persze vannak időigényes munkák, olykor megkérnek arra, hogy gyűrűt, medált készítsek. Távolabbi célom, hogy beszerezzem azokat a szerszámokat, amik a díszműves mesterséghez kellenek. Nehezebb a dolgom, mivel nem születtem kész, berendezett ötvösműhelybe... — Elégedettek-e a munkájával? — Általában igen. Megmondom őszintén: hallottam olyan visszhangot is, hogy nem jól javítottam meg az ékszert... Mások további kuncsaftokat hoznak ... — Van-e ideje „továbbképzésre"? Milyen a szakirodalom? — Időm lenne, csak kevés könyv jelenik meg erről a mesterségről. Az ötvösművészet szép kiadványaival megismerkedem. Katalógusokat lapozgatok, figyelem az ékszerkészítés divat- irányzatait. — Most mi a divat? — Az idősebbeknek a klasszikus (reneszánsz, barokk) ékszereket javasolják. A fiatalok a finom, sima vonalú gyűrűket, karkötőket, nyakékeket kedvelik. Gyakoriak a leegyszerűsített formák. □ □ □ Ideje befejeznem a kérdezős- ködést, hiszen nem akarom hátráltatni a munkájában. S tennivalója ma is akad bőven: legalább négyen nem tudják mire vélni odakinn a ZÁRVA kiírást ... Borzák Tibor Pihenőhely autósoknak, kirándulóknak A tavasz a faültetőké. Sajnos, az elmúlt néhány hónapban többet kellett írnunk a fát kivágókról, mint azokról, akik telepítéssel szeretnék változatosabbá alakítani a sokak szemében rideg, egyhangú alföldi tájat. • A tucatnál is többféle most még fiatal facsemete néhány év múlva üdítő színfolt lesz a ma még „álmosító” solti út mentén. Még mindig a fülemben cseng az a telefonbeszélgetés, amikor egy gyermekorvosnő szenvedélyes hangon számolt be legutóbbi „fairtó” élményéről. Nehezményezte, hogy miért kellett kipusztítani a kecskeméti keskenynyomtávú vasút mellett a védelmet nyújtó cserje-, fasort. Ugyanis a fejszés emberek nyomán szélvihar járt arra és szinte teljesen betakarta porral, homokkal a síneket. Érkeztek felháborodott hangú levelek is. Íróik névvel vagy név nélkül hívták fel a figyelmet a fasorok pusztítására. Mi fogja meg ezután a homokot? Hol pihenhetnek a vadak? És sorolhatnánk a végtelenségig azokat a kérdéseket, amelyekre egykönnyen válaszolni aligha lehet. Természetesen nemcsak vágják a fát, hanem ültetik is. A KPM kecskeméti igazgatósága évente például hárommillió forintot költ út menti fásításra, erdőtelepítésre. Tavaly 35 ezer cserjét és fát ültettek. Ä közelmúltban az 52-es út mentén a 26-os kilométerszelvényben kivágtak jó néhány fát. Cserébe az ágasegyházi elágazásnál autós parkolót és pihenőhelyet építettek. Néhány év múlva, amikorra megnőnek a csemeték, bizonyára hangulatos liget lesz. Az érde• A padokon nemcsak megpihenni, hanem játszani is lebet. kés formájú, zsindellyel fedett ülőalkalmatosságokat Tar Péter fafaragó készítette, az útépítést, az ültetést az igazgatóság Széchenyi szocialista brigádja társadalmi munkában végezte. A kis park mellett az UNIVER ÁFÉSZ italboltja áll. Reméljük, hogy a szövetkezet vezetői felismerik a lehetőséget, és a környéket a KPM- mel közösen kulturált kiránduló- hellyé alakítják. Cz. P. Második család - a brigád Szőlőtáblák között járunk. Edit, a kísérőm azt mondja, errefelé megleljük az asszonyokat, ö tudja mit jelent, hogy „errefelé”, mert magam csak annyit mondhatok biztosan, hogy a keceli Szőlőfürt Szak- szövetkezet területén, a nagyüzemi ültetvények között kacskaringózunk. De végül is Editnek igaza lett. A sörök szélére akasztott kabátok jelzik mór. högy itt vannak. Nem hittem komolyan, hogy csak asszonyok dolgoznak abban a brigádban, amelynek vezetője Orczik Mi- hályné. Csupán azért, mert a szőlőimetszést nehéz munkának tartam. A metszőollót többnyire férfi kezébe képzelem, s mindig meglepődöm — az utóbbi években egyre többször és többet —, ha nők csattogtatják ... Orczikné leveti a hatalmas kesztyűket, megmozgatja üjja- it, pinduri mosoly szalad el a szája szegletéből, végigmér. Érzem, tudja, hogy miért keresem ... Megy a brigádvezetők országos tanácskozására, ilyenkor aztán kérdezgetik, érdeklődnek az újságírók. Bezzeg télen ... még az idei enyhe idő sem volt kellemes a szőlősorok között, pláne, ha a szél is zörgette a dermedt vesszőket... Akkor senki sem jött megkérdezni, mi újság? ... — Kikékül a kezem a metszésbe, így délutánra már jól elfárad. Novembertől májusig, ahogy az idő engedi metszünk. Mondom jövetelem okát, ő pedig sorolja is, hogy Vörös zászló a brigád neve, tíztagú, öt éve szocialista, kaptak ezüstkoszorút, nincs panasz a. munkájukra. De amikor arról beszél, hogy második családjuknak érzik a kis közösségüket, azt gondolom; ha ilyen jó a megértés egy közösségben, felesleges áz érv. a bizonyítása a jó .munkának, ott csakis ez lehet. A legnagyobb erő az egyetakarás, a segíteni tudás, az egymással való törődés a munkában. A családot az érdekazonossággal kapcsolom össze, a jóban, rosszban való összetartással, aminek belső feszültsége és külső jelei vannak. Az utóbbiról is szívesen mesél a brigádvezető. — A szövetkezet óvodát épített, csinosítjuk, varrogatunk nekik ezt, azt. Egy idős nénit rendszeresen látogatunk, bár még nem szorul nagyobb segítségre, de ha elkövetkezik, akikor sem hagyjuk el. Mint ahogy Margitkát sem. Harmadikos volt, amikor a fehértói gyermekintézetbe rendszeresen eljártunk hozzá. A szüneteket többnyire nálam töltötte. Nekünk nincs gyerekünk, így alakult. Dehát mit is mondok... Van ! A Margitka, mer.t már otthonunkban együtt vagyunk állandóan. Tizenkilenc éves. Nagylányunk van. Szorgalmas, rendes. Szeretjük. Szakmunkás, itt dolgozik a szak- szövetkezetben. J3e—gimnáziumba is jár levelezőn ... érettségizni szeretne... Szívesen beszél a lányukról, otthonukról. Amikor a szabad idejéről érdeklődöm, mintha restellné, hogy nincs sok. A tévénézésre, félévente színházi kiruccanásra. nyaranta egy-egy hetes üdülésre futja. Mert a háztájiban nevelt sertéseket is el kell látni, meg a háztáji szőlőt... Van munka. A bevételnek is lesz helye, már tervezik, ha jó termést szüretelnek, színes tévét vásárolnak az ősszel. Azt gondolom, végtére is illene már az országos értekezletről kérdeznem. — Mondták, hogy én megyek, de nem hittem, csak amikor hivatalosan is közölték. De még most sem tudom felfogni, hogy a szövetkezet huszonegy brigád- vezetője közül miért éppen én megyek, a fizikai dolgozó .. ? Csend lett. Pedig jó beszélőkéje van Orcziknénak, szépen fűzi a mondatokat, de itt megakad, .,. gondolkodik az „okon”.... Én is. S már ki is találom: szép, őszinte szavait ott is szívesen meghallgatnák. Eszembe is öt- lik az a „vadonatúj” újságírókérdés: mit mondana, ha szólna? Miközben a szavakat mormolom, arca egy biggyesztett mosollyal mulat, aztán hirtelen szigorúra vált. •** Mit mondhatnék én ott? Jó a területvezetőnk, a gondjainkat megoldják a szövetkezetben, aki dolgozni akar, most megtalálja számítását, no persze a munka sem kicsi. Jó itt Kecelem Inkább azt várják tőlem, hogy elmondjam mit láttam, mit hallottam. Kíváncsi vagyok én is milyen egy országos értekezlet... Az „okot” nem mondhatom, hogy télibe találtam. De ha meggondolom, hogy a közösségnek mit adhat egy élesszemű asszony, tapasztalatokban, s új gondolatokkal feltöltődve a tanácskozás után — mindennél több lehet. Ezzel búcsúzom Orczik Mihály- nétól, s némi bűntudattal hozzáteszem, sok lesz a pótolnivaló, hogy a metszésben a társakat utolérje. — Nem hagyjuk mi egymást! Segítettek az asszonyok, hogy ne maradjak el. Mondtam már. jó kis családi közösség a mi brigádunk ... Csabai István Befejezés előtt a kunszentmiklósi keverőüzem A Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat az elmúlt néhány esztendőben igen sokat tett azért, hogy a megye takarmánytáp iránti szükségletét saját erőből kielégítse. Egyik legfényesebb bizonyítéka ennek az erőfeszítésnek a múlt év július végén átadott Kecskeméti Kon- centrátumgyár, amely december 31-ig már 7 ezer tonna táppal járult hozzá az állatállomány ellátásához. Termékei iránt növekedett az igény, éppen ezért február 1-től három- műszakban termelve, 24 óra alatt 240 tonna tápot állít elő. Ez az üzemi még el sem készült, máris hozzáláttak Kunszent- miklós és környéke szükségleteinek jobb kielégítéséhez. Erről kértünk tájékoztatót Bobinszki Jánostól, a vállalat főimérnökétől. — Régi gond halad erőteljesen a megoldás felé — mondta a főmérnök. — Korábban Kunszent- miklóson működött egy elavult keverőüzem, amelynek kapacitása évente alig érte el a 4—5 ezer tonnát. Dunavecsén ugyancsak van egy üzemünk, de ez sem képes évi 6 ezer tonnánál többet készíteni. Felméréseink szerint ennek a környéknek az igénye egy év alatt legkevesebb 16 ezer tonna. 1981 elején született a döntés, fel kell újítani és korszerűsíteni a kunszentmiklósi üzemet. A második félévben megkezdődött a munka, amely jelenleg már a befejezés felé halad. Az egész munka terveit Darabos László fejlesztési osztályvezető irányításával’ háttagú kollektíva végezte 20 ezer forint célprémiumért. (Korábban egy hasonló üzemünk terveiért a tervezőintézetnek 600 ezer forintot fizettünk.) A központi vezérlőszekrényt Jámbor László főenergetikus tervezte és a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat gyártotta. Itt is sikerült megtakarítást elérni. A tmk-ban dolgozó szakembereink a régi gépek, berendezések egy részét felújították, s mindössze 5 millió forintot kellett költenünk újakra. Kiszámoltuk — mondta a továbbiakban a főmérnök —, ha dolgozóink nem vállaltak volna ilyen lelkesen és lelkiismeretesen részt a rekonstrukció megvalósításában, legalább 20 millió forintba került volna, így pedig megússzuk 15 millióból. Külön elismerést érdemelnek a központi tmk külsőszerelő részlegének dolgozói, akik Börönde Lajos művezető irányításával igen jó munkát végeztek. Minden reményünk megvan arra, hogy május végén megkezdődhet a próbaüzem, július 1-én pedig a teljes termelés. Ettől kezdve ebből a keverőbői évente 16 ezer tonna táp kerül forgalomba. Egyelőre egy műszakban kezd az üzem, de ha az igények megnövekednek, két, sőt három műszakban is dolgozhat majd. O. JU
