Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

1983. május 3. • PETŐFI NEPE • 5 ÖRÖMÖK SZOMORÚ HÁTTÉRREL - HAZATALÁLT GAZDÁTLANOK A kunfehértói gyermekotthonban Halas és Jánoshalma között félúton, tágas park közepén, égigérő fenyők árnyékában tornyos épület. A falak között, az udvaron, az iskolába vezető úton és a padokban, az óvo­dai foglalkoztatóteremben árva és félárva lányok. És a ve­szélyeztetett környezetből kiragadottak, vagy akiket csak egyszerűen megtagadtak és eldobtak a szülők. Az intézmény nevelőtestülete nemrégiben megkapta a kitüntető Ifjúsági Díjat. Egy felmérés tapasztalatai A folyosón vitrinben látható a gyermekotthon történetének sok beszédes dokumentuma. Köztük az említett díj indoklása az okle­vélen: „A veszélyeztetett helyze­tű gyerekek neveléséért, társa­dalmi beilleszkedésük eredmé­nyes előmozdításáért." Sokat el­árul ez a tömör mondat a neve­lők sikeres tevékenységéről. Néz­zük közelebbről. Dr. Stammer József né igazgató nem titkolja örömét. Szívesen be­szél törekvéseikről, eredményeik­ről. A gondokat sem hallgatja el. Hat ilyen intézmény van Bács-Kis- kunban — ezzel kezdi. Hajóson. Dunapatajoh, Felsőszentivánon. Bácsalmáson, a megyeszékhelyén és itt, náluk. S Kecskeméten működik az elosztó intézet. Van vegyes összetételű is, de míg Ha­ft Jut idő önfeledt játékra is. (Straszer András felvételei.) jóson csak fiúkat, ők itt csupán lányokat fogadnak. A gyermekotthonnal, s a fia­talok sorsával való megismerke­dés közben« nehéz leküzdeni az elérzékenyülést. Különösen, amikor látjuk a tavalyi felmérés számadatait. Az arányok lehan­golóak. Míg minden ötödik kis­lány valamilyen hátrányos hely­zet (lakáshiány, csonka család, egészségügyi zavar, árvaság) miatt otthoniaké, addig a gyere­kek négyötöde a súlyos veszélyez­tetettség következtében él itt. Például olyanok, akik közvetlen életveszélynek voltak kitéve; vagy akiknek bűnözők a szülei. Az erkölcstelen, züllött életmód szerepel az élen az okok felsoro­lásában. A száztizenkét leánygyermek között negyven olyan van. aki csecsemőotthonban nevelkedett. Ok a családi élet melegéből soha nem részesülhettek. De nézzük tovább a riasztó számokat. So­kat elárul ezeknek a gyerekek­nek a sorsáról helyváltoztatásuk gyakori ismétlődése. Van olyan kislány, aki hétéves koráig tíz különböző helyen élt, más-más jellegű közösségben. Végre igazi otthonra lelt — most nyolcadi­kos —. Kunfehértón. Vannak, akik három, négy, sőt hat alka­lommal költözködtek, amíg ebbe a szép környezetbe kerültek. Feledtetni a fájdalmakat Ami első látásra szembetűnő: az otthonos, meghitt környezet. Meg a szépség — udvaron, fo­lyosón, irodákban és foglalkozta­tóhelyiségekben —, valamint az átlagon felüli tisztaság. Ez hat a gyerekek viselkedésére is. Ha egy-egy kislányt megszólít az ember, udvarias, tisztelettudó a válasz. .Legtöbbjük helyes,., ked­ves. Magatartásuk, mozdulatuk, arckifejezésük természetes. Oly­kor azonban nem nehéz észre­venni szemükben a szomorúsá­got, a zavartságot, a befelé for­dulást. A nevelőintézetnek jó a kap­csolata az iskolával, óvodával, a társadalmi és gazdasági szer­• Dr. Stammer Józsefné igazgató. vekkel. Kell a segítség, a gyü­mölcsöző összefogás. A megszé­pített környezetben könnyebb a tartalmi munka színvonalát emelni. Az igazgatónő végigvezet a folyosókon, mutogatja a leg­különfélébb helyiségeket. El­mondja. hogy sokféle módon kö­zelítenek a gyermekek leikéhez. Mindenekelőtt arra keresnek vá­laszt, hogy kiben-kiben milyen képesség szunnyadozik. s azon fáradoznak: jöjjön elő mihama­rabb és minél jobban. Sietve néhány példát. Kézi­munkáznak —1 nem is akárho­gyan —; bábokat készítenek, so­kan megirigyelhetnék őket; — sokféle faragott és egyéb hobbi­munkát végeznek stb. Működik fotószakkörük, színjátszócso­portjuk, sportkörük. És van fő­ző-, irodalmi és kézimunka­szakkör. Színes televízió, magnó, lemezjátszó és rádió színesíti az életüket. A nevelők szerveznek kirándulásokat, táborozásra vi­szik a gyerekeket, de még strand­ra, és cukrászdába is. Fontosabb a jutalmazás Jl, 1 A gyerekek egyötöde lelkileg nehezen gyógyítható. Ők nem rosszabbak a többinél, hanem sé- rültebbek. Bevált gyakorlat, hogy elfogadható .magatartás esetén patronáló családokhoz viszik egyenként őket. Jó alkalom nyí­lik így a szünetekben, a nyári vakációk idején és a hétvégeken arra, hogy ők is — legalább rész­Levél a szanatóriumból — Megérkeztem, kedves ko­mám. A főnővér végigmért, a cipőmtől az ingemig gyors lel­tárt csinált, majd leültetett harmadiknak egy \asztalhoz. A két hölgy, akikhez betársított, enyhén szólva nem a diszkós korosztályhoz tartozott. Te vagy a tanúm, mennyire örül­tem a szanatóriumi beutaló­nak! Mondtam is: ugyan mi­vel érdemeltem ki az orvos jóindulatát. Közülünk, tud­tommal, eddig nem sokan kap­tak ilyen menő helyre beuta­lót, pedig hát mások gyomrát is kikezdi a kisüsti. — Szóval megkaptam az asztalom evvel a két nővel. Megerőltettem magam, jó ké­pet vágtam mindehhez, és il­lendően köszönve jó étvágyat kívántam. Még le sem ültem, hallom áz első leckét: — Ked­ves új beteg! Itt az ia szokás, hogy felállva keresztnevünkön bemutatkozunk, s utána is­merkedünk. Mondtam is nyom­ban: Józsi vagyok Bács-Kis­kun megyéből. — Z sóka és Ica — mutatkoztak be ők is; foglaljak helyet, kihűl a leves — mondták. Én, mint aki ka­rót nyelt, feszesen állva ha­dartam a számukra döbbene­tesnek tűnő tudnivalókat ma­gamról. — Előre is köszönöm, hogy segítenek a feloldódásban. Olyan .a foglalkozásom, hogy elzárt közegben élek, rám fér a társasági nevelés. A közte­mető sírásója • ritkán fordul meg jobb társaságban; a te­mető csendet parancsol, mi bi­zony, keveset beszélünk: Nem tudom ma sem, mitől lettek olyan ,sápadtak, s miért koccant a kanál a leveses tá­nyéron. Lényeg, hogy ettől kezdve egyfolytában okosod­tam, s emberré formálásom gigászi munkájából Zsóka (aki mint később megtudtam — nyugdíjas tanárnő) vállalta a nagyobb részt. S hogy miket tudtam meg napok alatt, nem is sejted! Tudtad te például, hogy azért van a villa balról, a kés pedig jobbról a tányér mellett, mert késsel-villával így lehet szabályosan enni a húst, meg a makarónit? Meg, hogy azért van balról a szal­véta, hogy arra tegyük a ket­tétört kenyérszeletéiket? (amit nem illik harapni, csak ap­rókra tördelni, vagyis ak­korákra, amekkora könnyedén befér a szánkba; ami az igaz­sághoz tartozik, én az egész szeletet kétszerre be tudtam volna kapni, dehát viselkedni kell ilyen helyeken!) Jólesett persze az is, hagy érdeklődtek munkám felől. S mert nem vagyok se kezdő, se szűkszavú, türelmesen elma­gyaráztam a nem túl kedélyes asztaltársaimnak: az utóbbi öt iévben bizony, jó néhány embert beágyaztam a sár­gaföldbe. De pár nap elteltével , már arra biztattak önkéntes neve­lőim, hogy vegyek részt a kul­turális programokban, és ha nem esik nehezemre, próbál­jak olvasgatni is. Nagyon fel­dobott ez a bizakodó és biz­tató hang. Délután már ke­zemben könyvvel, hónom alatt sakktáblával ténferegtem a folyosón, a társalgókban. Sak­koztam, s véletlenül nyolc par­tit nyertem sorozatban. Mind többen vették körül ,a játék­asztalt. Már mindenki tudta — én sem titkoltam — hogy beutaltak égy sírásót is a sza­natóriumba. Ezt a „ballépést" még csak megbocsájtották, de azon már többen fennakad­tak, hogy reggel az újságostól irodalmi lapot, meg Magyar- országot vettem. Volt is hang este ,a tv-szobában: „játssza a fejét ez a hullarabló". Az egyik művész külsejű beutalt meg hangosan meditált: ez a szivar bizonyára sakkpartikat játszik a sírgondozókkal két sírgödör között. Hogy a beszámolóm teljes legyen, írok még a vetélkedő­ről. Véletlenül — mert csak hárman voltak — lettem az egyik csapat tagja. Okos csa­patkapitányunk volt — vala­hol Borsodban tanító —, így nekem csak az ügyességi szá­mokban kellett bizonyítanom. Lényeg, hogy elsők lettünk. Amikor aztán — vettem a bá­torságot — indultam az egyé­ni versenyben, az önálló szel­lemi birkózásban is, többen mondták (gondolom, kedves­kedő szándékkal): ennek a ko­mának van humora. És itt jutott eszembe, amit te évek óta mondtál: vegyék beszéd- gyakorlatokat, menjek logo­pédushoz. A villámkérdések­nél elvéreztem, tizenegy in­duló közül csak harmadik le­hettem, mire kinyögtem a szükséges igent vagy nemet, a többiek már értékes pontokat szereztek. Persze, most már nem bá­nom az egészet. Másnap még egy kicsit csodálkoztam, hogy többen fogadják a köszöné­sem, sőt az a művészkülsejű az egyágyasból, már előre is köszönt, de lassan letelik ez a három hét, megyek vissza kö­zétek, komám. És otthon — a magam élezte ásóval, lapáttal — jobb helyézést is elérhetek. Mert ugye kétszáztízszer ki- lencvenszer százhetven — plá­ne homokos talajon — az az igazi vetélkedés. S bár mi bicskával esszük a fagyos sza­lonnát, nem baj, ha tudom: mire jó a kés, a villa, a papír­szalvéta. — Többet kell men­nünk jobb társaságokba, ked­ves barátom! Üdvözöl: Józsi Lejegyezte: Szakács Gyula Vaskút ben, s legalább rövidke ideig — élvezzék a családi fészek mele­gét. Fő módszerük, hogy inkább jutalmaznak, dicsérnek. A bün­tetést mellőzik a végsőkig, amíg csak lehet. Minden egyes gye­rek megmentése külön nagy öröm — ezt tartják azok. akik a szülők helyett szülők. Harminchatan dolgoznak az intézményben, tíz pedagógus és két gyermekfelügyelő van. Ám a nevelés itt mindenkinek a dolga. A dolgozók egyharmada törzs- gárdatag. Az igazgatónő 1955 óta. a kitüntetett Pécsi Lászlóné ke­rek húsz éve, Szabó Károlyné ti­zennyolc esztendeje tanítja, ne­veli az ide beutalt gyerekeket. Amikor azt kérdezem, hogy mennyire hat rájuk a rossz sor­sú kicsik látványa, hogy napon­ta közelről látják a magáraha- gyottak szomorúságát, ezt vála­szolják: „Legrosszabb az. ha minden erőfeszítésünk ellenére sem tudjuk megmenteni azt, aki rossz útra keveredik. Sajnos, most éppen van egy ilyen ese­tünk. Baján letartóztatásban van egy nagyocska lány. Szeren­csére az ilyen kevés." Megdöbbentő, amit az élő szü­lőkről megtudtam (nyolcvanöt százalékuk él); hogy közülük csu­pán minden negyedik érdeklődik saját gyermeke hogyléte felől. Gond van ‘másfajta is. Kevés a foglalkoztatóterem, hiányzik a könyvtárszoba, kicsi a klubte­rem. S van egy régi álmuk, a sa­ját autóbusz. Megvalósulása vá­rat magára. Essen szó az örömökről is. Rég­óta figyelemmel kísérik azoknak az útját, akik a nyolcadik osz­tály után innen mentek tovább, tme ismét a számok! Az utóbbi huszonöt évben itt végzett öt­százhatvan nyolcadikos közül négyszáz szakmunkásképzőben, nyolcvannál több középiskolában, és huszonkettő felsőfokú oktatási intézményben végzett. A többiek munkába álltak vagy férjhez mentek. Volt gyermekeik közt található orvos, mérnök, tanár­segéd. újságíró és képzőművész is. A névelők és a volt tanulók tovább tartó jó kapcsolatát mu­tatja, hogy eddig háromszáznál jóval több olyan van, aki láto­gatóba jött gyermekévei színhelyére, vagy pedig levelei­vel keresi fel azt rendszeresen. „Többek^ között, hálával, és el. nem múló köszönettel. * * . * Dr. Stammer Józsefné szívvel- lélekkel. hozzáértéssel vezeti az intézményt Megérdemelten lett kétszer is az oktatásügy Kiváló dolgozója, s méltán kanta meg a Munka Érdemrendet! És most az Ifjúsági díjat, megosztva azt ez­úttal a nevelőtársaival. Varga Mihály Májusfa-táncok Felelevenítették, gazdagították a májusfa-táncok hagyományait Bács-Kiskun megye több, nem­zetiségiek lakta településén. Áp­rilis utolsó napján szokás sze­rint pántlikás májusfákat tűz­tek a lányos házak kapuira a fiúk, amit több helyütt éjjeli ze­nével kötöttek egybe. Ezt megelő­zően számos településen, így Bátmonostoron, Sükösdön, Fel­sőszentivánon, Baján és jó néhány más bácskai helységben, május­fát állítottak a főtéren a fiatalok, és körülöttevidám táncot jártak. 1. (Tartsd el magad!) — Nehezebben nyílnak a buk­szák — morog népművelő bará­tom. — Népgazdaságunk helyze­te a közművelődésben is tükrö­ződik. — Megállapítását így kommentálja: — Elvárják ugyan­azt a minőséget, de kevesebb pénzünk van rá. A műsorok köz­ben egyre drágulnak — a művé­szek is a piacról élnek. A nagybetűs HELYZET — pél­dául Dunavecsén — nagy-nagy merészséggel sem nevezhető biz­tatónak. A művelődési h'áz ren­delkezésére bocsátott költségve­tés éppenhogy fedezi a dolgozók bérét — ha derűlátó módon fo­galmazok. Nincs miből fizetni a fűtést, a szakkörvezetőket, a diszkósokat, az operetténekeseket — és sorol­hatnám tovább. A ..minden piacon eladható korszerű terméket gyártani” köz­hellyé koptatott elve a művelő­dés nyelvére gyakorlatilag lefor­dítva azt , jelenti: kultúrház, tartsd el magad! — Kis túlzással azt mondha­tom, ha egy évben nem hozok három Kossuth-díjast. akkor már engedtem a színvonalból — mondja az igazgató. — Csikós Nagy Béla. Gonda György, Han- kiss Elemér, Kovács Imre volt, vagy lesz előadónk; a Híres or­vosok sorozatban Vecsén járt dr. Csanda Endrétől, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Neuro­lógiai Klinikája igazgató főor­vosától kezdve dr. Csömör Sán­dor. az I. számú Nőgyógyászati Klinika igazgató főorvosa, dr. Eckhardt Sándor, az Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa — ez az alapszint. A Könyvbarát Klub­ban Csoóri Sándor. Juhász Fe­renc, Mezei András. Jókai Anna volt a vendégünk. Klossy Irén. Diószegi Balázs, Weinträger Adolf, Vidor Vasarely képeiből rendeztünk kiállítást — s ma már ez az igény. Azt mondják: csináljak diszkót, dől a pénz. Me­se. — Hogyhogy? — Nem akarom kiadni ma­gam. de a.hivatalos, kétszázvala- hány forintos tiszteletdíjért, a nyolcvan forintos lemezkopási térítésért nem tudnék embert szerezni, tehát feketén többet fi­zetek neki. . A baj csak az. hogy ennek ellenére csak veszteségem van belőle: büfét nem működtet­hetek — aki akarja,* az az étte­remben issza meg — előtte — a pohár sörét. — Tehát? — A jó minőségű műsor drága. Vegyük a Vuk-ot, 18 ezer 500-ért kapom meg. 25 forintnál nem kérhetek többet egy jegyért — maximum 10 ezer a bevételem. Operettest? Zentay Annára csak­nem ötezret fizettem rá. 2. (Piros filccel áthúzta.) Darázsfészekbe nyúl, aki a köz- művelődésben kifizetett összegek eredetét kutatja. Ha talál is vala­kit, aki hajlandó mondani vala­mit: természetesen csakis név nél­kül. — Meghal, aki nem ismeri a kiskapukat — bólogat ismerősöm, aki feladta: három évi (szerinte: kilátástalan) küzdelem után letért a pályáról. Székére kollégái ráír­ták: emléked megőrizzük. Főnyeremény volt. Tudta, kit hol lehet elérni, tudta, mi módon lehet nemhivatalosan kétezret ki­fizetni az előadónak, akinek hiva­talosan 300 (levonások nélkül) a taksája. — Elegem van — dühöng ma is, ha eszébe jutnak csatározásai. — Összeültünk a szakmai vezetéssel, hosszú órákon vitatkoztunk, hogy melyik műsor melyik rétegnek a leghatásosabb. Amikor megírtam a tervezési lapot, hivatott a gaz­daság is: „maga ezt komolyan gon­dolta?” — nézett rám, s piros filccel áthúzta azt, amit négy népművelő a népművelés szakmai szempont­jai figyelembevételével összeho­zott. Nem tudom, van-e kapcsolat az anyagi lehetőségek szűkülése és a fluktuáció között. Ha nincs is, mindenesetre elgondolkoztató, hogy tavaly minden eddiginél töb­ben cserélődtek az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Árulko­dó, hogy Dunavecse környékén négy év alatt 13 művelődésiház- igazgató váltotta egymást. Kom­mentár nélkül is furcsa, hogy a megyei irodalmi színpadi találko­zón tizenhét együttes volt (mun­kahelyi egy se!), miközben — pa­píron — mind a százegynéhány művelődési ház működtet szak­kört — azaz: a tartalmi munkát akasztja a pénzhiány. 3. (Kávét főz, felszolgál.) — Van abban valami szívszorí­tó, hogy egyik nap Aczél György- gyel beszélgetek az értelmiségi klubban, másik nap meg tombola­jegyet árulok a batyusbálon, hogy legyen bevétel — vigyorog a kép­telen (de szó szerint igaz) történe­ten utólag is a vecsei intézmény igazgatója. — Van persze előnye is annak, hogy üres akassza— árulja el — Tízszerte jobban megnézem, hol fűtök be, hol nem. A propagandán nem spórolhatok (tavaly 4000 fo­rint volt a telefonszámlájuk), de nincs ötszáz forintom egy ember­re, akit eddig takarékosságból tartottam (ő kézbesítette a hely­beli leveleket, meghívókat), s ezt ezután társadalmi munkában csi­nálom, magam. Idehívtam a gaz­dasági egységek igazgatóit: ennél jobb helyen nem tudtok tárgyalni a vendégetekkel, mutattam nekik a legszebb térmeket. Főzöm a ká­vét, felszolgálom az üdítőt: évente százötvenezerre számítok belőle. Eladok külföldi utat, felveszek hirdetést, nyáron, holtidényben EXPO-t rendezek be a házban — ennél többet nem tehetek. 4. (Átlagék.) Az Erdei Ferenc Művelődési Központban Vajda József ceruzát, papírt vett a kezébe. Átlag János átlagos érdeklődésű kecskeméti át­lagpolgárt, feleségét, két gyerme­két rajzolta fel az egyik oldalra, a másik oldalra az intézmény egy­hónapos ajánlatát — ezt, termé­szetesen, Átlagék kívánsága sze­rint dolgozzák ki. Megállapította: ha Átlag János és családja min­den hónapban csak a legkevesebb (átlagos) neki szánt eseményen van ott, akkor az havi nyolcszáz forintjába kerül. Fölösleges volna azon vitatkoz­ni, hogy Átlagúknál már vagy még nincs havonta ennyi pénz erre. Ballai József A Naiv Művészek Múzeuma A módosabbak már téglaházat építtettek a XVIII. század második felében gyorsan gyarapodó Kecske­méten. A föllendülő kereskedelem, állattenyésztés révén meggazdagodott családok mutatós házzal is jelezni akarták társadalmi tekintélyüket, vagyoni helyzetüket. Közéjük tartozott a Bánó család is, amelynek egyik tagjáról mintázta Jókai Sonkoly Gergely alakját. Többször találunk Bánó nevűt a városi vezetők között, egyikük vásárnagy volt. A később Gáspár Andrásról elnevezett utcában legszebb polgár-paraszti házat mondhatták magu­kénak, mielőtt Kazinczy kiszabadult fogságából, mi­előtt Kisfaludy kiadta a Kesergő szerelem című kö­tetét, mielőtt befejeződött volna a közeli római ka­tolikus nagytemplom építése. Egyidős az Arany Já­nos 5. számú, és a részben, hasonló — kontyolt — te- tőzetű Csányi utca 3. számú épülettel. A Műemléki Albizottságok 1981-es kecskeméti or­szágos értekezletére kiadott tájékoztató szerint „az épület az alföldi mezővárosi kisnemesi lakóház jel­legzetes és ma már ritka példája. Az alacsonyabb nyugati szárny a XVIII. században (alföldi háztí­pus: szoba, szabadkéményes konyha pitvarral, szo­ba — ezt utóbb kétszintes kamrává alakították), a szép arányú magastetős, barokk jellegű főépület a XIX. század elején épült. A Kecskeméten hagyo­mányos magas kerítésfalakkal határolt balta alakú telek a korábban egységes nagy telektömb felosztá­sának tanúbizonysága”. A magas oromzatos padlást feltehetően termények tárolására használták. Fel­járója a pincelejárathoz hasonlóan az oldalhomlok­zathoz csatlakozik. Az ezeiikilencszázhatvanas években többen kor­szerűtlennek vélték, és modern irodaépületet sze­rettek volna helyére. Az Országos Műemlékvédelmi, Felügyelőség határozottsága is hozzájárult a helyes álláspont érvényesüléséhez. Meg kell óvni a helyi zamatú, derűs, jól tagolt gólyás-házat! i Kezdetben tájjellegű borok bemutatására és ki­mérésére akarták fölhasználni. Lapunk is célsze­rűbbnek vélte, ha borház helyett múzeum lesz. Ki­gondolni sem lehetett volna alkalmasabb épületet a városnak már 1969-ben fölajánlott naiv művészeti gyűjtemény számára. A népzenei találkozókon föl­lelkesült Moldován Domokos adományának sehogy- sem találtak helyet, bár Ortutay Gyula is sürgette, hogy Kecskemét éljen a nem mindennapi lehető­séggel. Csak 1972-ben bízták meg a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalatnál dolgozó Kerényi Józse­fet a felújítva megőrző terv elkészítésére. A már- már romos épületet 1974 és 1976 között a Kecske­méti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat újította föl. Megmaradt az eredeti csaposgerenda födém, elbon­tották a későbbi toldalékokat, újravakolták a külső felületeket. Azóta a Naiv Művészek Múzeuma a város egyik legkedvesebb pontja, a megyeszékhely vonzó lát­ványossága, a műemléki hasznosítás ideális példá­ja, a népi gyökerű festészet, faragás kisugárzó köz­pontja. Heltai Nándor i A közművelés anyagi lehetőségeiről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom