Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. május 11 Korszerűsödő géppark növekvő termelékenység t») Virágh István az ifjúsági brigád vezetője és Asztalos László a na­pokban érkezett NC-vezérlésű automata esztergagép üzembe helyezé­sén dolgoznak. Az Üjpesti Gépelemgyár kecs­keméti gyáregysége nem tartozik a nagyüzemek. közé, termelési eredményei viszont figyelemre méltóak. Május 1. előtt néhány nappal megérdemelten vették át az ipari miniszter dicsérő okleve­lét. Dömötör Tibor igazgatóval éa Kiss Attilával, a tmk vezető­jével, a pártszervezet titkárával a napokban a múlt évi sikerekről és az idei esztendő első hónapjainak eredmpnyeiről beszélgettünk. — Jól sikerült a múlt évünk — mondta az igazgató. — Termelési értékünk elérte a 104,5 millió fo­rintot, a vállalati nyereséghez pe­dig 32 millió forinttal járultunk hozzá. A termékszerkezet sikeres korszerűsítése jelentősen növelte a termelékenységet, s ennek követ­keztében a jövedelmezőségünk 35,6 százalékra kerekedett. ' — Minek köszönhetők ezek a sikerek? — Több oka is van, fontossági sorrend nélkül említek néhányat. Évről évre korszerűsödik a gép­parkunk, a régieket felváltják a nagyobb teljesítményű, termelé­keny gépek. A napokban érkezett például egy 3,5 millió forint érté­kű, hazai gyártmányú NC-vezér- lésű automata esztergagép, ezt még az idén egy másik hasonló követi. Jövőre két. szintén NC-ve­zérlésű marógéppel gyarapszik munkaeszközeink száma. — Sikereink másik forrása a vál­lalaton belüli jól megoldott szako­sodás, a gondosan szervezett belső kooperáció. Tavaly például törzs­gyárunk részére 29 millió forint értékű hidraulikus munkahenger- alkatrészt gyártottunk, melyek az­után általuk készre szerelve tőkés exportra kerültek. Az idén ennek a tevékenységünknek az értéke el­éri majd a 40 millió forintot. — Eredményeink növekedését jól segíti a- kedvező bérszínvonal is. A gyáregységi átlag 54 ezer fo­rint, a produktív dolgozók jöve­delme pedig eléri a 69 ezer forin­tot. Mondhatnánk úgy is, hogy ná­lunk emiatt is jó a közérzet és a munkához való viszony. — Az idei év első negyedének eredményei? — Az év végéig 130 millió forin­tos termelési értéket kell elér­nünk, s március végéig ebből ke­reken negyvenmilliót teljesítet­tünk. Bízunk abban, hogy sikeres lesz ez az évünk is. — Huszonnégy tagú pártalap- szervezetünk is mindent elkövet a termelési eredmények növeléséért — veszi át a szót Kiss Attila. — Kommunistáink példamutatóan dolgoznak és tekintélyük van. A két pártcsoport megfelelő felada­tokkal látja el őket, és ezek telje­sítését is számonkéri. Időnként be­számoltatjuk a termelést irányító­kat, s ha szükséges, segítséget nyújtunk részükre. Igen jól dolgo­zik a 8 szocialista brigád nyolcvan tagja is. Márciusban nyugdíja­saink szociális helyzetének javítá­sára jól sikerült kommunista mű­szakot tartottunk. Pártszerveze­tünknek jelentős szerepe van ab­ban is, hogy tavaly megkezdődhe­tett a felnőttek részére a szak­munkásképzés. Azóta már tizen­öten tettek sikeres szakmunkás- vizsgát, tizen pedig megszerezték a második képesítést. O. L. • A hetven­négy. gép mel­lett dolgozó kö­zül 44-en Itt ta­nulták szak­májukat, közöt­tük számos nő is. Baráth Nó­ra, az ifjúsági brigád tagja, egyike a leg­jobb esztergá­lyosoknak. FEHÉR BORRAL IS MEGÖNTÖZIK ORBÁN SZOBRÁT _______ A rany-, ezüst- és bronzérmes italok a kistermelők hajósi borversenyén © A bíráló bizottság elnöke kihirdeti a hajósi borverseny eredményét. (Straszer András felvétele) A szölőművelök, a borászok, vincellérek védelmezőjének tart­ják Orbánt. A szőlős-kertek út­jain állították fel hajdan a véd- szent szobrát, és neve napján vi. rággal díszítették, hogy az elemi károktól, a fagytól, a jégveréstől óvja meg a termést. Orbán napja, 25-e az idén szerdára esik. Hajó­son éppen ezért a megelőző va­sárnapon, május 22-én tartják a szokásos borünnepi vigalmat. Az immár nemzetközi hírű ha­jósi pincefaluban gazdag prog­ram részesei lehetnek a vendé­gek. Többek'között itt adják majd át a kistermelők hajósi borver­senyén nyert jutalmakat az arany-, ezüst- és bronzérmes ita_ lók tulajdonosa i naik. A Hosszúhegyi Állami Gazda­ság, s a nagyüzem szölőtermelési és borászati rendszere elevenítet­te fel a hagyományt még 1982- ben. Italmintáikkal a hajósi és környékbeli szőlőtermesztők ak­kor még csupán néhányan jelent­keztek. Az idén Hajós, Császár- töltés, Érsekhalma, Sükösd, Ka­locsa, Érsekcsanád harminc ház­táji szőlősgazdája 65 italmintá­val nevezett a versenyre, amelyet a múlt héten rendeztek meg az állami gazdaság hajósi Cabernet fogadójában, éttermében. A bíráló bizottság — amelynek a munkájában Kindl József, az állami gazdaság borászati igaz­gatóján, Takács Lajos, a hosszú­hegyi szőlőtermelési ás borászati rendszer .osztályvezetőjén, kívül több dunántúli megye szőlész, borász szakemberei is részt vet­ték — az 1982_.es évjárat termé­séből 24 fehér-, és 21 vörösbor­mintát engedett versenyre. A 45 bormintából 10 kapott aranyér­met, ugyancsak 10 szerezte meg az ezüstérmet ás 9 a bronzérmes minősítést. A fehér boráért kapott arany­érmet Bohner András, Várhelyi ■ János, Stadler Ferenc, Huber Ig­nác hajósi, Bárth György csá­szártöltési kistermelő. A vörös borral nevezettek kö­zül Angeli Mátyás császártöltést. Loggó András sükösdi, Tóth Jó­zsef, Balaton Bálint, Wilhelm Fe­renc hajósi kistermelő szerzett aranyérmet. A bíráló bizottság-nagyra érté­kelte az italok tisztaságát, a faj­ta jellegének megfelelő illat-, íz-, zamatanyagát, az előző évi ver­senyhez képest, a borkezélés ál­talános fejlődését. A versenyzők egy része a Hosszúhegyi Állami Gazdaság, illetményföldjén, s a hajósi József Attila Tsz háztáji területén, termeszt szőlőt. A többi hobbikertjében műveli a hagyo­mányos és új szőlőfajtákat. Te­vékenységével az egész hajósi tájkörzet évszázados szőlészeti, borászati kultúráját gazdagítja a kistgrrrielésben is az új fajták, borkezelési eljárások meghonosí­tásával. Elismerésre méltó, az állami gazdaság kezdeményezése, amely­nek szőlőtermő területe legna­gyobb részt a hajósi határban van. A József Attila Tsz, mint az előző ötéves tervidőszak egyik jelentős ültetvénytelepítője. a közeljövőiben termőre forduló szőlőivel szintén a hajósi kerté­szeti termelés fellendítésén fára. dozik. Többek között ezért pá­lyázhatta m.eg sikerrel a Kiváló szövetkezet cím megszerzésével járó országos versenyt. A két nagyüzem támogatásával a ház­táji és kistermelőik ugyancsak eredményesen tevékenykedhet­nek a jó minőségű szőlő, és a kedvezően értékesíthető italok előállítása érdekében. Bizonyos, hogy .a következő esztendei me­gyei borversenyen már nem hat,, hanem annál jóval több háztáji és kistermelő bóráit minősíthetik a bíráló bizottságok. S a díjnyer­tes borok között ott lehet az ed­diginél nagyobb számban a hajó­si, császártöltési, sűkösdi, -érsek- csanádi kiskertek termése is. A május 22-i, hajósi borünne­pen egyébként, az idén először, az aranyérmes fehér borokkal is megöntözik Szent Orbán szobrát, így tartja ezt a hagyomány meg a tisztesség is, Emit a verseny díjai kifejeznek. K, A. KGST-EGYÜTTMÜKÖDÉS A szakosítás lehetőségei Nem is olyan régen a'világ élelmiszer-termelésének helyze­tét optimistán ítélték meg a szakemberek. A hatvanas években volt alapja* a derűlá­tásnak, hiszen a világ élelmi­szer-termelése gyorsabban nö­vekedett, mint a népesség szá­ma. A KGST-országok érték el a legnagyobb növekedési ütemet, a termelés évente 4,5 százalékkal emelkedett. Egy évtized múltán a világ vala­mennyi térségében csökkent a növekedési ütem. Egyes KGST- országokban a hetvenes évek második felében csökkent az egy főre jutó élelmiszer-terme­lés is. Ennek következménye, hogy mérséklődött az önellá­tás képessége, emelkedett az élelmiszerimport. Néhány szo­cialista ország a mi éghajlati övezetünkben nem termelhető termékeken kívül gabonából, húsból és egyéb mezőgazdasá­gi termékekből is importra kényszerült. A kiegyensúlyozott élelmi­szer-ellátás valamennyi ország­ban fontos tényezője a közhan­gulatnak, éppen ezért a terme­lés fejlesztése a szocialista or­szágokban megkülönböztetett figyelmet érdemel. A lehetőség is adott arra, hogy a KGST-or­szágok sokoldalú együttműkö­déssel úgy fejlesszék a mező- gazdasági termelést, hogy az kielégítse a lakosság szükségle­teit. A szocialista országok te­rületén előfordul a hideg égöv, megtalálható a szubtrópikus klíma, tehát sok-sok növény termelhető eredményesen. Egyes országokban együttmű­ködésre ösztönöz a belföldi el­látás javítása, másutt — így hazánkban is — az élelmiszer- export fokozása. Mindehhez szükség van a tudományos és ipari háttérre, ami az együtt­működés révén szélesíthető. Hazánk mezőgazdasági ex­portjában és importjában is meghatározó szerepe van a KGST közösségének. Több szo­cialista országban vásárolunk gépeket, eszközöket, fát, s szál­lítunk mezőgazdasági terméke­ket. Az együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázását ser­kenti, hogy egyes felmérések szerint a mostaninál ésszerűbb munkamegosztást lehetne ki­alakítani az. élelmiszer-terme­lésben, és a mezőgazdaságot kiszolgáló ágazatokban. Erre ösztönöz a nyugat-európai or­szágok agrárprotekcionizmusa, és az a technikai, technológia­fejlődés is, ami az utóbbi évek­ben világszerte kibontakozott. A tapasztalatok szerint a KGST-országokban éppen a mezőgazdasági és élelmiszer- ipaiii termelést kiszolgáló gé­pek tervezése és gyártása je­lenti a legfőbb gondot. A me­zőgazdasági célprogramnak ezért szerves része például a gépgyártási együttműködés fej­lesztése. Az élelmiszer-termelés anyagi, műszaki bázisának to­vábbfejlesztése, a^ műszaki ha­ladás gyorsítása mérsékelné a függőséget a fejlett tőkés or­szágoktól. A törekvések kibon­takozását sürgeti, hogy a szo­cialista országok mezőgazdasá­gának gépesítése főként minő­ségileg marad el a kívánatos­tól. Ez különösen érzékelhető a traktorok, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztéshez szük­séges gépek gyártásában. E gé­pek egy részét nem is gyártják a szocialista országokban, ho­lott a gépipar kapacitása ezt lehetővé tenné. A szakembe­reknek gyakori panasza az is, hogy hiányos az alkatrészellá­tás, ami esetenként akadályoz­za a gépek rendeltetésszerű használatát. A KGST-országok közötti munkamegosztásra az úgyne­vezett végtermékszakosítás a jellemző. Ennek egyik alapja, hogy a piac biztosított. Ez ugyan lehetővé teszi a sorozat- gyártást —, ami a gazdaságo­sabb termelés feltétele — ám kevésbé serkent a jobb, kor­szerűbb termékek gyártására, hozzájárul a műszaki színvonal stagnálásához. Ezért egyes ja­vaslatok szerint az együttmű­ködés során arra kellene töre­kedni, hogy a végtermékszako­sítást fokozatosan váltsa fel a részegység- és alkatrészgyártás szakosítása. A KGST-együtt- működés arra is lehetőséget ad, hogy a kooperáció np korláto­zódjék a gyártásra, annak ré­sze legyen a tervezés, a műsza­ki fejlesztés, a szervizelés. F. J. VEZETŐK PORTRÉKÖZELBEN A kitüntetett igazgató Bíró Imre életútja harmincöt évvel ezelőtt Érsekújvárról Bács- j Kiskunba vezetett. A magyar— csehszlovák lakosságcserét kö­vetően az akkor 25 éves fiatal­ember Kunbaján közellátási ki­segítő, majd a bácsalmási járási tanács kereskedelmi ellenőre. Pá_ lyája innen ívelt az igazgatót» székig. 1963-tól a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi Vállalat. 1969-től az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat felelős vezetője. Hatvanéves, de átvennék hinné az ember. Energikus egyéniségé­től távol áll .minden finomkodás. A gratulációt mosolyogva fogad­ja, a kérdésekre rövid, tömör mondatokkal válaszol. — Érsekújvár, Kunbaja, Bács­almás után mi volt a kővetkező állomás? —I, Kecskemét. Ezerkilencszáz. ötvenegyben a megyei tanács kereskedelmi és felvásárlási ősz. tályára hívtak előadónak. Később tervfőelőadó lettem. Ez 1956-og tartott, amikor f is létrejött az Élelmezésügyi Minisztérium me. gyei kirendeltsége, s úgy alakult, hogy ott volt rám szükség. Ga­bonát. élőállatot, zöldséget, gyü­mölcsöt vásároltunk fel. A be­gyűjtési rendszer már a múlté ekkor, de a termelőkben még élt a bizalmatlanság. Meg kellett nyernünk őket. Meggyőződésem, hogy a mai virágzó állattenyész­tés alapjait azokban az években raktuk le. — Azután igazgató lett. Éppen negyvenéves volt, amikor ki­nevezték. örült az új lehetőség­nek? Í— Leginkább annak örültem hogy a megyei vezetés' alkalmas, nak tartott erre a .posztra. A vál. l'alat élén a munka nem ígérke­zett könnyűnek. Az utat,, amelyért járunk, azóta tapostuk ki ma­gunknak, akkoriban még sokka\ több nehézséggel küzdöttünk. Volt például összesen kilenc ál­latszállító gépkocsink — most 42 van ■—’, a szállítások nagyrészt. vasúton történtek. Fegyelmezett, tempós munkával tudtuk csak elérni, hogy a felvásárolt meny- nyiség évről évre jelentősen nö­vekedjen. — Am néhány évvel később összevonták a kecskeméti szék­helyű állatforgalmi és a Kiskun­félegyházán dolgozó húsipari vállalatot. MinV minden összevo­náskor, aiz egyik nagy kérdés az volt, ki lősz az igazgató? ..., — A két vállalat egyesítése lo­gikus ^intézkedésnek bizonyult. Így a teljes vertikum együtüvan: termeltetéssel, feldolgozással és kereskedelemmel is foglalkozunk. Csakhogy amíg a mi vállalatunk jobbára mezőgazdasági, á, másik sokkal inkább ipari jellegű volt. Jelentős eltérés adódott, a * bér- színvonalban és felvetődtek más kisebb-nugyobb problémák ! is. Ma már ezekre nem is nagyon emlékezünk. Az egyesítés sike­rült, az élelmiszeripari vállalatok sorában jelentős helyet foglal el, az ÁHV, amelynek igazgatását rám bízták. — A felvásárlásban évtizedes gyakorlata volt, ám a feldolgozást közelebbről nem ismerte. Hogyan sikerült gelfogadtatnia magát a húsipari szakemberekkel? — Én mindig arra törekedtem, hogy jó szakemberek legyenek körülöttem, akiket engedek érvé­nyesülni. A munkatársaim a1 le­hető legnagyobb önállóságot kap­ják, ami persze nem jelenti azt, hogy nem ellenőrzőm őket. Meg­győződésem, hogy a vezető egyik legfontosabb feladata az ellenőr, zés. Nekünk alapvető érdekünk és célunk, hogy a tenyésztési ked­vet fönntartsuk. Az ország ellá­tása is ezt kívánja. Higgye el, mi vesszük észre először, ha valami baj van. Előfordult, hogy azt ta­pasztaltuk: a szokásosnál több kocát adnak le, és hirtelen meg­nőtt a süldőmalacok kínálata. Ugyanakkor hízó*; jóval kevesebb volt, mint szerettük volna. No­, sza rajta, kerestük áz okát, mitől •vájt gazdaságtalanná egyszerre a hizlalás.' Észrevételeinket hala­déktalanul jeleztük és segítséget, intézkedést kértünk a . főhatósá­goktól. ! j i i — A statisztikai adatok szerint a thatvanas étvek elején (100— 110 ezer sertést tartottak Bács- Kískunban, Tavaly az ÁHV 612 ezret vásárait föl, és Baja kör­nyékén is meghízott vagy 300 ezer sertés. A számok önmagukért Ibe. szélnek. — Mindezt jelentős , sikernek tartom. A felvásárlási árak és a feltételek — például a- takarmány megszerzésének lehetőségei — olyanok, ami az állatállomány szaporítására ösztönzi a termelő­ket. Mi a magunk irészéről ugyan, csak mindent megtettünk ennek érdekében. — Eredmények és gondok több­nyire letgyütt járnak. Volt-e olyan periódus eddigi pályafutása ‘so­rán, amikor úgy érezte, kudarcot vallott? — Volt egy nagy és igazságos harcom. Azt hiszem, mindent megtettem, ami erőmből tellett azért, hogy Kiskunfélegyházán megvalósíthassuk a vágóhíd re­konstrukcióját. Sokat és kemé­nyen vitáztunk erről. Szilárd ál­láspontom volt és marad, hogy az élőállatokat ott kell feldolgoz­ni, ahol- tenyésztették őket. Végül y leginkább az ismert objektív körülményeken múlott, hogy nem tudott a népgazdaság egymiHliárd forintot áldozni erre. Sok min­den mégis megvalósult. Saját fej­lesztési. alapunkból jelentős kor­szerűsítést végeztünk és végzünk, s amit különösen fontosnak tar­tok, döntően megváltoztattuk, jobbítottuk a munkakörülménye­ket. Ehhez 20 milliós állami tá­mogatást is kaptunk. Az ÁHV árbevétele egy év alatt 3,6 mil­liárd forint, aminek kétharmada élőállatok értékesítéséből, egy- harmada pedig húsok és húské­szítmények eladásából származik. Közel hasonló az arány a tőkés exportunknál is, amelynek évi értéke 21 millió dollár. — Bíró Imre tagja a kiskun­félegyházi városi pártbizottság­nak, a végrehajtó bizottságnak, a Magyar Élelmiszeripari Tudomá­nyos Egyesületnek és még szá­mos bizottságnak. Sikeres veze­tői munka, aktív közéleti 'szerep­lés — talán ezek jellemzik leg­inkább az ön pályáját. Elégedett?- — Elégedett, kiegyensúlyozott ember vagyok. A vállalatunk a tröszti megítélés sprint a legjob. bak közé tartozik. A munkám mellett sok .minden -másra is fut­ja az időmből. Volt idő, amikor sportoltam, ma már inkább a tri­bünön foglalok helyet. De ott voltam a római és a moszkvai olimpián, mindkettő felejthetet­len élmény marad a számomra. Közgazdasági és szépirodalmat olvasok, s ha tehetem, tőserdel hétvégi házunkban töltöm a sza­bad időmet. Szeretek bográcsban főzni, és mindemellé még a fele­ségemmel is kitűnően megértjük egymást. — Amikor megkaptam az Elnöki Tanács meghívóját, nem taga­dom, izgatott lettem. A Parla­mentbe invitáltak, és ebből nem volt nehéz kitalálni, hogy kitün­tetnek. De arról, hogy mit kapok, fogalmam sem volt. A Munka Érdemrend arany fo. kozatát vehette át az ÁHV igaz­gatója. Sitkéi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom