Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

1983. május 11. • PETŐFI NEPE • 5 EMLÉKÉVEK UTÁN A művek maradnak 9 Ferencsik János ünnepi emlékhangversenyt vezényelt az Erdei Fe­renc Művelődési Központban. Nem vagyak híve általában a bi­zottságoknak. Majakovszkijjal értek egyet, aki csúfolta az ön- agyonülésezőket. Olykor, adott esetben, a mun­ka tervezésére és összehangolá­sára mégsem tudok joibb módot javasolni, mint különböző szem* léletú és felkészültségű, más­más gyakorlati ismeretekkel ren­delkező, ugyanakkor azonos cél­ra összpontosító szakemberek csatasorba állítását. Egy ilyen testület teljesítette hivatását, és dolga végezetten átadhatta a pályát másaknak. Nevezetesen a Bács-Kiskun megyei Kodály emlékbizottság tartotta meg záróülését Kecske­méten, bár a nagy zeneszerző, tu­dós és pedagógus századik szü­letési évfordulójára rendezett centenáriumi eseményeknek, s főleg ezek hatásának koránt sincs vége. Aligha lehet dátumtól dátumig kijelölni, hogy mikor mit énekel­jenek, hallgassanak az emberek. Ennél nagyabb abszurditást ne­hezen tudnék elképzelni. A gya­koriság viszont alkalmakhoz is kötődik. Kodály jelenléte már ko­rábban, s különösen a 81-es Bar- tók-centenárium idején erősö­dött. Egyféle előíhangot ütöttek meg tavaly az Éneklő Ifjúság ta­vaszi rendezvényei, amikor a fiatalok váltak főszereplővé. De ide tartozik az impozáns nem­zetközi találkozó is, amelyen a Budavári Te Deumot szólaltatták meg amerikai, ázsiai, afrikai, va­lamint európai lányok és fiúk az ifjúsági világzenekarral együtt. És a centenáriumi év eredmé­nyeihez tartozik néhány újabb könyv is. Köztük különösen be­csesek azok, amelyek a szülővá­roshoz kötődnek. A szokásostól eltérő évkönyvet jelentetett meg a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet. A kötet különös értékeit adják azok a forrásértékű visszaemlékezések, amelyek a munkatársaktól és ma már nagy nevű- tanítványoktól származ­nak. A Tankönyvkiadó a Kodály szemináriumokként ismert nyá­ri tanfolyamok időtálló előadá­saiból válogatott. Szívébe foga­dott Kecskemét címmel pedig Heltai Nándor dolgozta fel egye­dülálló1 fölkészültséggel, izgalmas fölfedezéseiket kínálva Kodály és a szülőváros 'kölcsönösen kö­zeledő kapcsolatát, végül: ritka szép egymásiratalálását. További eredmények? Kiemel­kedik közülük a kulturális intéz­mények és termelőüzemek kap­csolatainak szorosabbá válása. Ezt példázza, hogy műsort adott a Habselyem Kötöttárugyár dol­gozóinak a Kodály Zoltán nevét viselő ének-zenei iskola, a DUTÉP munkásszállásán vendégszerepelt az egészségügyi szakközépiskola kórusa. De a többi városban és a kiemelt rendezvényeket szervező Dunapatajon is szólnak hasonló találkozásokról a krónikák. Nem mutatkozott hiány tanulságos szereplési lehetőségekben, iga­zán volt hova menniük sorozatos felkérésre a szakszervezeti, szö­vetkezeti, iskolai együtteseknek. Eközben nemcsak csodálatos or­gonával, friss kiadványokkal, ha­nem új hangversenyteremmel is gazdagodott Kecskemét. A Ko- dály-zenekari fesztivál zárókon­certjén igazolódott, hogy nagy­szerű tömeglhangversenyek ren­dezésére is alkaLmas a sport csar­nok. Egyaránt nőtt az érdeklődés a szülőföldön, az országban és a határokon túl, mint erről a. Kor dály-intézet adatai tanúskodnak. A nemzetközi kapcsolatok eddig is harmincnál több országot fog­tak át, és százával jöttek évente pe­dagógusok, muzsikusok szakmai érdeklődésük kielégítésére. Ha egyáltalán a zene hatását statisz­tikával mérni lehet, akkor Ko­dály táborának erőteljes bővü­léséről szólnak az ide érkező ér­deklődők-, az Indiában, London­ban, Varsóban és a világ sok más pontján tartott előadások kimu­tatásai. Ugyanakkor a hozzánk látogató külföldiek elismeréssel szóltak "a színvbnalas zeneélet­ről. rendezvényekről, s arról a gondoskodásról, amivel a nagy zeneszerző szellemi hagyatékát gondozzák hazánkban. . A fogadtatásra, a visszhangra utal, hogy a Petőfi Népében 130 cikk jelent meg tavaly a .cente­náriummal kapcsolatban. Az idén, alig több mint négy hónap alatt csaknem félszáz. Akadnak, akik túl soknak találják. De la­punk mindig fontosnak tartotta, hogy népszerűsítse Kodály Zol­tán munkásságát, az ének-zenei mozgalmat. Sőt, a maga eszközei­vel igyekszik hozzájárulni a szervezéshez, a „ráhangoláshoz" is. Sorozatban szólaltattuk meg az egykori Kodály-ösbemutatók közreműködőit, szervezőit, fgv sok zene- és helytörténeti értékű adatot sikerült megmenteni a feledéstől Azoknak lett igazuk, akik val­lották és hittel hirdették: a zene­szerző életműve, számos kezde­ményezése a korszerű, szocialis­ta kultúra szerves része. Hiszen a zenepedagógiai koncepció sem csupán azt célozza, hogy aktívan muzsikáló vagy hangversenylá­togató majdani közönség formá­lódjon az iskolapadokban. Való­jában ennél jóval többre hiva­tott: a zene belső törvényeinek, szerkezeti rendjének megisme­rése révén egyfajta erkölcsi ér­tékrendet, magatartásformát alakít ki. Vagyis segít annak lét­rejöttében. hogy nyitottabbá vál­junk mindannak a befogadására, ami szép. időtálló, értékes. Tudjuk, emlékévek jönnek és mennek. A művek maradnak. És remélhetőleg — a centenáriumi esztendő sokféle ösztönző hatásá­ra is — gyarapodnak azok a bel­ső emberi késztetések, amelyek megszólaltatásra, olvasásra, a dalok és kórusok hallgatására ösztönzik az embert. Halász Ferenc OMLADOZÓ MŰVELŐDÉSI HÁZAK (1) „Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj’ isten hol szalad .. (Petőfi Sándor) AMI VOLT Eredményesen működő intéz­ményként emlegették még né­hány éve a mélykúti művelődési házat: népszerűségét érdekes, sokszínű programok, rendezvé­nyek, tartalmas előadások ga­rantálták. A ház látogatottságát a környező, művelődési központ­tal dicsekvő nagyközségek is megirigyelhették. Valaha katolikus legényegylet volt ez a csaknem 150 éves, vert­falú. alap nélküli építmény. Ké­sőbb átalakították, toldozták, toldozták, s a kultúra ötthona lett. A hetvenes évek végén például 350 ezer forintot költöttek az öreg épület renoválására, korszerű­sítésére. Az „új ruha” azonban nem sokáig hírta; a talajvíz fel­kúszott a falakon, ledúrja a va­kolatot, az új burkolatokat, a mennyezet beázott, omladozni kezdett, a nyílászárók megvete­medtek . . . Végül is' nemrég élet- veszélyessé nyilvánították a szakemberek a mélykútiak mű­velődési házát — amely előtérből, nagyteremből, tévé- és fotószobá­ból, egy irodából, mellék- és rak­tárhelyiségből áll.. Ez év március végéig el kellett hagyniuk a nép­művelőknek az intézményt. A KUNÉP építészei kétmillió- ,ra becsülték a felújítás költsége­it. Az eddigi felmérések szerint új1 tetőszerkezet kellene, és — hogy a hétezer lakosú nagyköz­ség növekvő kulturális igényei se maradjanak figyelmen kívül —I megoldhatónak ítélték (bővít- tésként) a tetőtér beépítését. A kivitelezők viszont nem; az alap nélküli, vizes, omladozó falakra hivatkozva. (Amikor a napokban Mélykúton jártunk, éppen új szakembereket vártak, aikilk is­mét felmérik az épület állapotát — s a lehetőségeket.) AMI VAN Lehangoló. Az életveszélyessé nyilvánított, kiürített háznak ma egyetlen „ura” van; a víz. amely kíméletlenül rombol felülről és alulról egyaránt. Penészes, rot­hadó helyiségek, orrfacsaró do­hos szag ... A közművelődési munka szét­szóródott. A művelődési ház iro­dája jelenleg a helyi MHSZ-szék- házban található. A községi könyv­tárban tartják a rendhagyó iro­dalmi órákat, az előadóesteket és a kamararendezvényeket. A kü­lönböző tánctanfolyamöknak. próbáknak az általános iskola adott otthont tantermeiben. Az UNIVEREXPO Ipari Szövetkezet n- ugyancsak leromlott állapot­ban lévő, fűthetetlen — ifjúsági házában rendezik a kiállításokat, a TIT-elöadáso'kat, klu'bösiszejö- veteleket. Az úttörcház fogadta be a kilakoltatott művelődési ház fotószakkörét, s itt tartják azóta a kiscsoportos foglalkozáso­kat is. A tavally felépült, új sport­csarnok lett a színhelye a nagyobb rendezvényeknek, műsoros es­teknek. Az öregmajori klubház (a nagyközségtől hat kilométer­re) filmvetítéseknek, gyermek- foglalkozásoknak, s egy letéti könyvtárnak ad otthont jelen­leg ... — Áldaílan állapot így dolgoz­Bezárták, mert életveszélyes ■aws 0 V nniveludési ház raktára. ni — panaszolta Kolozs Sándorné, a művelődési ház igazgatója. — A réngeteg lótás-futás felemész­ti az összes energiánkat. És nem sok reménnyel kecsegtet a jövő sem .. . Szerintem az újabb fol- tozg'atások nem sokat érnek. Er­re az épületre kár egy vasat is költeni, hiszen néhány év múlva ugyanebben a cipőben toporog­hatunk. A ráfordított milliókat egyszerűen leomlasztja majd a víz. Ezt a szakemberek is lát; ják ... Ráadásul bővíteni kellene a házat, hiszen még égy mosdó sincs benne: á vendégművészek, színészek az irodában, lavórban tisztálkodhattak eddig is. Terjesz­kedni viszont csak felfelé lehet. — mivel az intézményünk körbe van építve lakóházakkal — ezt azonban nem bírják ki az öreg falak ... AMI LEHETNE(?) — Egy művelődési ház kelle­ne... Persze tudjuk, hogy a je­lenlegi gazdasági helyzetben épí­tésére se pénzt, se engedélyt nem kaphatunk. Van viszont egy má­sik megoldás szerintünk — ma­gyarázta az igazgatónő. — Közsé­günk új sportcsarnokával az idén intézményileg és szakmailag egy­aránt integrálódtunk. Az lenne a legésszerűbb, ha az új létesít­ményihez toldva alakítanák ki a mélykútiak művelődési házát. Több lépcsőben természetesen, ahogy az anyagiak engedik. Ez esetben bővítésről és nem új be­ruházásról volna szó. Miért len­ne ésszerűbb? Mert a fűtésháló­zat adva van. emellett a mosdó'., az öltöző, a büfé. a raktár is. Mindaz, ami a művelődési házunk­ban jelenleg nem megoldott, ami­re ugyancsak költeni kellene, S ami a legfontosabb, hogy lega­lább lenne perspektívánk. Hiszen e sportlétesítmény a község szi­vében. gyönyörű környezetben, a Béke Emlékparkban áll. Itt- év­tizedek múltán is megoldható volna a változó, növekvő igények szerinti bővítés, átalakítás ... MI LESZ? — Kaptunk a megyétől másfél millió forintot renoválásra — mondta Nagyapáti János, a nagy­községi tanács vb-titikára. — Mi is gondoltunk arra, hogy éssze­rűbb lenne a sportcsarnokot bő­víteni. mint azt az öreg épületet foltozgatni, viszont a pénzt fel­újításra és nem bővítésre adták. S félő. hogy ellenkező esetben visszaveszik, akkor pedig vég­képp kilátástalanná válna a helyzet-... Tanácsunknak mind­össze egymillió forint az évi köz­ségfejlesztési alapja, vagyis az iskolák, óvodák korszerűsítését sem tudjuk megoldani önerőből. Igaz, ha az említett másfél mil- . lióval szabadon gazdálkodhat­nánk. meg lehetne szervezni a sportcsarnok bővítését, összefog­va a mélykúti üzemekkel, szö­vetkezetekkel és természetesen a lakossággal (ahogy egyébként a sportcsarnokunk is épült). Mi tesz? Koloh Elek (Folytatjuk) VENDÉGJÁTÉK KECSKEMÉTEN Színlelni boldog szeretőt Az utóbbi éveik egyik könyvsi­kere volt Miskolczi Miklós Szín­lelni boldog szeretőt című köte­te. A szó szoros értelmében per­cek alatt elkapkodták. Napjaink fontos morális, társadalmi prob­lémáját körültekintően, .tapinta­tos őszinteséggel elemző könyvről rendezett ankétok is azt bizonyí­tották. hogy szólni kellett már a férfi és nő kapcsolat e formá­járól. Szembe kellett nézni, az üzemekben, a hivatalokban kiala­kult kapcsolatokkal, azoknak a közgondolkodásra, a társadalmi magatartásra gyakorolt hatásá­val. Talán! ez a nem lanyhuló ér­deklődés ösztönözte arra a Rad­nóti Színpadot, hogy színpadra vigye a Színlelni boldog szeretőt. Nem volt könnyű vállalkozás, hi­szen László Bencsik Sándor a szocialista brigádmozgalmat „alulnézetben" bemutató művén kívül — tudtunkkal —, egyetlen szociográfiát sem alkalmazták színpadra. Komárom megyei laptársunk­ban Vaderna József kollégám így tudósított a tatabányai előadás­ról: „Meztelenség és filozófia, kétségbeesés és remény. dilem­mák és ölelkezések, csókok és eszmefuttatások. A távolinak tű­nő asszociációk egyszerre, egyidő- ben, valóságosan jelennek meg a színpadon. Miközben a néző a te­rebélyes vörös huzatú francia­ágyat. a telefonokat, az írógépet, a lapos pálinkásüveget, a mell­tartókat. a szemüvegeket, a spa­nyolfalakat. valamint a ‘feleség­gel és szeretővel készült esküvői képet figyeli — a tárgyak elke­rülhetetlenül nekiütköznek. A díszletek a hétköznap kikerülhe­tetlen díszletei is egyben. A kö­zöttük történő események pedig , velünk is megtörténhetnek vala­hogy: a veszekedések, a kibékülé­sek, a meditációk bennünk is zaj­lanak.” . Bencze Zsuzsa rendező ameny- nyire csak lehetett, ragaszkodott az eredeti szöveghez. Az eddigi kritikák szerint váltakozó siker­rel próbálta átültetni az epikus jellegű kötetet a színpad nyelvé­re. A Nő és a Férfi valóságosan is megjelenik a színpadon, de meditációjukat olykor hangszóró közvetíti. Az író is a pódiumra lép. általánosítva összefoglalja a történetet. A szocio-színhází kísérlet sa­játos stílusát jó érzékkel ízlelge­ti — a kritikusok véleménye sze­rint — Tarján Györgyi ás Som­hegyi György. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban május 18-án, szerdán este 7 és 10 órakor mutatják be a Színlelni boldog szeretőt. Mis­kolczi Miklós dunaújvárosi kol­légánk elmondta, hogy kíváncsian várja a kecskeméti közönség rea­gálását. A színpadon látható al­kotás — szerinte — mintha ,,nő- pártíbb” lenne a szociográfiánál. Tapasztalatai szerint — mint ez várható volt — á fővárosi és a vidéki nézők szinte teljesen azo­nosan fogadják a Radnóti Szín­pad előadását. Nem csoda, hiszen falun és városon, Budapesten és a legapróbb településeken egy­aránt értelmes választ keresnek a Színlelni boldog szeretőt-ben is érzékeltetett problémákra. H N. Látni fogjuk a Ki mit tud?-on Az egyik legfiatalabb résztve­vője az országos vetélkedőnek bizonyára Szokolai Péter lesz. hisz nemrég töltötte be az alsó korhatárnak számító 14. élet­évét. A vers- és prózamondó ka­tegóriában egy harmadik mű­fajjal, a mesemondással próbálja megnyerni a zsűri tetszését is. Azért írom. hogy is. mert a kö­zönséget 1 eddigi szerepjés^iyel azonnal meg’ tudta 'nyertéi. A me­gyei válogató után már gondolni lehetett erre a sikerre, egyéni (szuggesztív) előadását a helyi szakemberek külön is méltatták. — Kérlek, mutatkozz be az ol­vasóknak. — A kecskeméti Kodály Zol­tán Ének-Zenei Általános Iskola 8. osztályos tanulója vagyok. Ked­venc tantárgyam a zene és az irodalom. Hét éve trombitázom. s ezt a jövőben is komolyan aka­rom venni, mert a középiskolai tanulmányaimat is itt folytatom. — Mióta mondasz mesét, s egyáltalán: hogyan lettél a mesék tolmácsolója? — Négy év óta járok mesemon­dó-versenyekre. de már korábban játszottam mesefeldolgozások­ban és a gyeretókönyvtár Kincske­reső-klubjában sok mindennel pró­bálkoztunk. Mégis nagy izgalom­mal indultam el 1980-ban az út- '.örőknek kiírt első városi vetél­kedőn. amit megnyertem. — S azóta, bárhova neveztél be, első helyezést értél el... — A legnagyobb elismerésnek természetesen a mostani Ki mit tud?-elődöntőbe jutást tar­tom, de az idei Országos Diákna­pok is emlékezetes marad, hiszen Székesfehérvárott a zsűri külön- díját kaptam. Tavaly az országos honvédelmi mesemondó-verseny első helyezettjeként vehettem részt a zánkai fesztiválon, ahol szintén aranyoklevelet szereztem. — Ki segít a felkészülésben és a mesék kiválasztásában? — A gyermekkönyvtár veze­tője Ramháb Mária tanár néni. akihez mint Kincskeresőklub-tag már hét éve kötődöm. Ha ideje engedi, elkísér mindenhová. — Gondolkodtál-e már azon, mit jelent számodra a mesemon­dás? ' — Most úgy érzem, ezekkel a vidám történetekkel tudom a leg­jobban kifejezni magam. Min­den alkalommal változtatok va­lamit. vagy az előadásmódon, vagy a szövegben egy-egv mon­daton, s így nekem sem válik unalmassá a sokadik elmondás sem. Jól esik. amikor látom, hogy gyerekek, felnőttek egyaránt oda­figyelnek. s élvezik hőseim bo­londos kalandjait. Reméljük. így lesz május 20-án is, hiszen már az első Ki mit tud?-adásban izgulhatunk érte a képernyő előtt. H. E. Élénk érdeklődés a tudományos továbbképzés iránt A közeli napokban, bírálják el a Tudományos Minősítő Bizott­ságnál a tudományos továbbkép­zésre jelentkezettek pályázatait. Mint ismeretes, az elmúlt év de­cemberében hozta létre1 a Minisz­tertanács a kutatók képzésének megoldása érdekében a tudomá­nyos továbbképzés .rendszerét. Idén ősszel indul meg belföldön azoknak a szakembereknek a to­vábbképzése. ákik életpályájuk során tudományos feladatok meg­oldásán kívánnak munkálkodni. A TMB-nél elmondták, hogy a felhívás alapján mintegy 650 szak­ember nyújtotta be pályázatát, nagyrészük — 540 jelentkéző — ösztöndíjas. 110 pedig levelező képzési formára pályázott. A TMB-nél kapott tájékozta­tás szerint a pályázók több mint felének a felvételére nyílik lehe­tőség. A pályázatok értékelése június első felében fejeződik be, a TMB felvételi döntéseit június végéig hozza meg. A bizottság már jóváhagyta az 1984. évi külföldi továbbképzésre vonatkozó pályázati feltételeket, és a pályázás időbeli beosztását. A pályázati felhívást május 20-án hozzák nyilvánosságra. A pályá­zatokat június 30-ig kell benyúj­tani a munkahelyeken. Pályázni lehet továbbképzésre az európai j szocialista országok­ba és a Kubai Köztársaságba. A pályázati felhívás — amelyet a TMB titkárságán és a főhatósá­goknál lehet majd beszerezni — tartalmazza a részletes feltétele­ket. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom