Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

I I L PN MAGAZIN [ KEZDŐDNEK AZ AoáTÁSOK Történelem a kunpeszéri homok alatt-& _ 4 * A múlt évi ásatás. Vannak tavaly felfedezett olyan Kunpeszér határában, a Pa­rasztbecsület termelőszövetkezet Felsőpeszéri út melletti homokbá. nyájánál tavaly március közepé­től október végéig szorgoskodtak egyfolytában a kecskeméti mú­zeum régészei. Háromezer négy • zetméter területet kutattak át, öt­vennégy szarmatakori és nyoic korai avar'sírt tártak fe:. A munkának csodájára jártak a hazai és a külföldi szakemberek. Bács-Kiskunban utoljára a maria- rasi későszarmata — roxolán — sírmező feltárása váltott ki ilyen hagy érdeklődést. A figyelem to­vábbra is Kunpeszérre irányúi. Most a Magyarok Világszövetsége közölte, hogy dán szakemberek egy csoportja látogat a közeljövő­ben a helyszínre. Az ásatást ugyanis folytatják. A régészházaspár — H. Tóth Elvira és Horváth Attila — már felké­szült, összecsomagolt, s hétfőn sátrat ver a pusztán. Az előkészü­letek már rég megkezdődtek. A sokat segítő helyi termelőszövet­kezet a zizké.nberek által megha­tó. ózott — mintegy 2000 négyzet- méternyi területről februárban megkezdte a felső humuszréteg el­szállítását. Sírok nyomai még nem látszódnak, majd csak a finom- ny rés után bontakoznak ki azok körvonalai. jelek, melyek támpontul szolgai­nak a kutatóknak. A sírmező északi részén például őskori nyo­mokat is észleltek, a közeli ka­vicsbányánál pedig VIII—IX. szá­zadi cserépdarabokat találtak. Ez utóbbiak különösen figyelmet ér­demelnek. A régészek abban re­ménykednek, hogy a cseréptöre­dékek nyomán avar településre bukkannak majd. Bács-Kiskun- ban e korból származó lakóhelyet még nem tártak fel. A munkát késő őszig tervezik, kot hét megszakítással. A szünetet H. Tóth Elvira tudományos fő­munkatárs Jugoszláviában tölti majd, szaktanácsadóként egy avarkori ásatásnál. Tavaly egyéb­ként országos viszonylatban is a legértékesebb avarkori anyag ke­rült Kunpeszérről a kecskeméti múzeumba. Mit hoz a folytatás? Ki tudná megjósolni. Mindeneset­re szerencsét kívánunk a fontos kutatáshoz, annak reményében, hogy régészeink nem babonásak. — rapi — Akikre nem vonatkozott a törvény A régi Rómában Augustus császár 2000 évvel ezelőtt bocsátotta ki a Iházasságtörés és erkölos- íedemség elleni Lex Julia nevű törvényt. „Pater patriae — a haza atyja” volt ama megtisztelő címek egyiikfe, amelyet a római sze­nátus Caesar másodunokaöccsének és fogadott fiának, Augustus maik adományozott, aki i. e. 31- ben lett a római birodalom ura. Augustus nagy­szerű uralkodó volt, külsőleg a méltóság és az 'önuralom mintaképe. Jóllehet magas kort ért meg, nem volt nagyon egészséges. Nők nélkül nem tudott élni. Háromszor nősült, és szexuális tekintetben nem voltak különösebb gátlásai.. Első feleségét azért taszította el magától^ mert megunta'. Második feleségét, Scriiboniát, akivel 'házasságtörő viszonyt kezdett, annak válása után vette feleségül. Tőle volt egy Júlia nevű lánya, egyetlen gyermeke. De Scriboniától Is elvált, amikor Augustus 'Lívia, az idősebb Ti­berius Claudius Netjo felesége iránt gyűlt szen­vedélyre. Ki'kényszerítetté válását Lívia Augus- 'tusnak ebbe a harmadik házasságálba egy fiút hozott, a későbbi Tiberius császárt. ' Mindez nem éppen felemelően hatott egy olyan férfi esetében, aki merészen elhatározta!, hogy a közéletben újból érvényt szerez a tiszteletre ■méltó régi római térvényeknek. Éppen a Tiberis partján fekvő város vezető rétegének erkölcsi állapotát tartotta felettébb aggasztónak. Nem tudjuk, hogy aggodalmát ön­magára is vonatfcoztatta-e, mindenesetre két­ezer évvel ezelőtt, a gyenmektelenség, a házas­ságtörés ellen és a házasság szabályozására egy egész sor törvényt és rendeletet hozott. A sokgyermekes apákat a tisztviselői állások betöltésénél előnyben kellett részesíteni. A gaz­dag, megrögzött agglegényeknek drasztikusan megnyirbálták örökösödési jogaikat. A válásokat ugyanígy megnehezítették. Ha a feleség csalta meg a 1 férjét, a hozomány fele a felszarvazott férjé lett, a másik fele a császári kincstáré. Ha •egy nős férfi 'hajadon lánnyal (kivéve a pros­tituáltakat) folytatott viszonyt, ezt mint „fajta­lanságot”, büntetőjogi eszközökkel megtorolták. *' A gúnyolódók úgy vélik, hogy mindezek az erkölcsi törvények, amelyek hosszú időn ót ma­radtak érvényben, és Augustus császár lánya után „Lex Júlia” közös néven foglaltatlak ösz- sze, csak egyet eredményeztek: előmozdították a ibesúgást És ahogyan a szép, szerelemre éhes Júlia tragédiája mutatja, az erkölcsi kódex sem segített rajta. ■ ' Júlia 14 éves volt, amikor egy idősebb férfi­hoz adták férjhez, aki két évi házasság után meghalt I. e. 21-ben Augustus az ifjú özvegyet lAgrippához, egyik legkitűnőbb tanácsadójához adta férjhez. I. e. 12-ben Agrippa meghalt, és Augustus Jú­lia dinasztiájának az összetartása érdekében fo­gadott .fiának, Tiberiusnak, a rendikívüli tehet­ségű katonának megparancsolta, hogy bontsa fel boldog házasságát Agrippa első házasságá­ból származó leányával, Vipsanda Agrippinával, és vegye feleségül mostohaanyósát, Tiberius és Júlia Igen jól isimerte és ki nem állhatta egy­mást Tiberius engedelmeskedett. Végül azon­ban visszavonult a római császári házban folyó, visszataszítónak érzett forgatagból Rhodos szi­getére. Julia teljesen elvesztette tartását, és vad mohósággal, váltogatott szeretőkkel habzsol- ni-kezde az örömöket. A botrány időszámításunk ■előtt 2-ben ért véget Rómából való száműzeté­sével, egy kietlen caimpaniai szigetre. A „Lex Júliával” alkotójának házában a képtelenségig visszaéltek. Legrégibb ősünk az afari majomember A kis teremtmény még lábujj­hegyen sem volt magasabb 1,40 méternél. Az agya nem volt na­gyobb egy csimpánzénál. Majom- rokonnitól eltérően azonban egy­értelmű emberi jellegzetességei voltak. Tudott felegyenesedve jár­ni, valószínűleg úgy, mint a mo­dern ember. Élelmét gyűjtött, el­kergette az ellenségeit, talán még primitív eszközöket is készített. Ebben az apró majomemberben a leginkább figyelemre méltó mégis a kora. Mintegy négymillió évvel ezelőtt élt Afrikának az úgyneve­zett afari háromszögében. Ha fel­fedezőinek igazuk van, akkor ez az ősi kétlábú az ember legrégibb közvetlen őse, aki csaknem fél­millió évvel idősebb, mint az, aki erre az evolúciós tisztességre elő­zőleg tartott igényt. A majomember csontjai mély benyomást keltő bizonyítékot szol­gáltatnak arra, ami valamikor forradalmian új evolúciós eszme volt: hogy primitív őseink előbb tanultak meg felegyenesedve jár­ni, mintsem agyuk ténylegesen ki­fejlődött volna. Bár járni és va­lószínűleg futni is tudott a hátsó lábain, az afari teremtmény ko­ponyatérfogata nyomorúságosán kicsi, összesen nem több négyszáz köbcentiméternél, a modern, em­berének mindössze egynegyede. A vézna csontváz nem mutat észre­vehető anatómiai eltéréseket egy másik ősünk maradványaiétól, a híres, 3,6 millió éves „Lucy”-étól, akit mostanáig az ember legré- • gibb egyenesági rokonának tekin­tettek. A történelmi jelentőségű fosszí- liákat tavaly ősszel találták az Afar-sivataghan az Awasn folyó völgyében, Közép-Etiópia északi részén, Lucy temetkezési helyétől mindössze hetven kilométernyire. Az amerikai tudósok tíz nap alatt két különböző egyén nyolc csont- töredékére leltek. Az egyik, egy kb.: tizenöt centiméter hosszú bal combcsont, amelyből meg tudták ítélni a lénynek nemcsak a ma­gasságát, hanem a nemét és ko­rát is: férfi, 16—17 éves. Az izmok tapadási helyeiből azt is megálla­pították, hogy ez az ősi tizenéves felegyenesedve járt. A többi csont — mintegy fél- mérföldnyire az előzőtől — hét koponyatöredékből áll; egy sem feküdt a másiktól 50 centiméter­nél távolabb. Figyelemre méltó módon három csontdarab, köztük a homlokcsont, szépen egybeillik, ami különösen a koponya alakjá­nak rekonstruálása szempontjából hasznos. A csontok korát a köze­lükben talált vulkáni salakréteg radioaktív keltezésével állapítot­ták meg. A régészek kijelentették, hogy ezek a csontok világosan azonosítható hominida, azaz em­berszerű lény legrégibb valaha is talált koponyacsontjai. 0 Így nézhetett ki a majomember. © Mészkőből faragott, díszes szarkofág a székesfehérvári középkori bazilikából. HAZAHOZTÁK A HOLTTESTET A hármas kripta rejtélye Százharminc éve kutatnak a régészek Székesfehérvár páratlan értékű közép­kori emlékei után, legutóbb Npgy Lajos király sírkápolnájláhak a maradványait tárták fel a romikert kutatásán dolgozó szakembereik. . A korabeli leírások szerint „bálvány- kövekből ekésen faragott, sudaras osz-< lopokkal ékesített építmény volt”, „bol-: tozJafainak hajtásain a Magyarországhoz k'apcsolt tartományok márványból fara­gott címerei függöttek” és „sudaras osz­lopok”, valamint különféle „állatoknak és képjeleteknek a metszéseivel ékesí­tett boltozatok” díszítették. A feltárás során beigazolódott, hogy ■a kápolna szépségét dicsőítő hajdani le­írások nem, túloztak: az Anjouik1 székes- fehérvári temetkezési helye méltó volt Károly Róbert és Nagy Lajos királysá­gának a korabeli Európában élfoglalt helyéhez. ' , A kápolria belső tere huszonhat méter hosszú és nydlc méter széles lehetett, ■magassága pedig a tetőzettel együtt el­érte a huszonnégy métert. Területén há­rom, téglából épített és egy kőfalú, há­rem halott részére készült sírkamra ke­rült elő. Különösen az utóbbi okozott sok fejtörést a kutatóknak. A sírkám- riában egy férfi és két női csontvázat tál ál fe k megbolygatott állapotban. A sírokat blarbár módon kirabolták, nem­csak a halottakkal eltemetett értéke- két. halnem a csontvázak egyes darab­jait is eltüntették. Ez nagyon megnehe­zítette a maradványok azonosítását, de a csontok morfológiai és kémiai vitzsgá- latla alapján mégis majdnem bizonyosra ivehető, hogy a hármas sírikamira Nagy Lajos és két felesége — a 14 éves korá­iban elhunyt Boszniai Margit és a 48 éves korában meghalt Erzsébet királyné — csontvázát írejltette. A vizsgálatok eredményei mellett ezt a feltevést tá­masztotta alá az is, hogy az egyik női sírban szokatlanul széles, erős vas pán­itokat és koporsóvasalás't is találtak. A régészek feltételezik, hogy az erős vas­pántokra és a vaslemezre azért volt szük­ség, hogy a koporsó alkalmas legyen Er­zsébet királyné holttestének a hazaszállí­tására. Nagy Lajos második feleségét ugyanis 1387-ben a dalmát tengerparton összeesküvők megfojtották, holttestét több hétig rejtegették, majd nagy titokban a zárai San Crisogro templomban temették el, ahol ma is mutogatják üres és díszte­len kősírládáját. Hazahozataláról, rangjá­hoz illő székesfehérvári eltemettetéséről a források nem tesznek említést, de azt tud­juk: leánya, Mária királyné kieszközölte férjétől, Zsigmondtól, hogy bosszút álljon anyja gyilkosán, az összeesküvők fején. Horváti János bánon. A gyilkost Zsigmond elfogatta, felnégyeltette, s tetemét Pécs város kapujára kiszögeltette. Feltehető, hogy ezzel egyidőben Erzsébet királyné holttestét is hazaszállították, s eltemették. A kápolna feltárásával lehetővé vált mái: korábban előkerült, s az István Király Mú­zeum kőtárában őrzött vörös márvány fa- ragványok azonosítása is. Megállapították, hogy ezek Nagy Lajos király és leánya, Katalin síremlékének darabjai. Csempészekre is vadászott .1977-iben, amikor, átépítették iá parlament régi épületét, a stockholmi óvárosban, a Helge'andshol- men-szágeten, a földmunkák során XIV., XV. és XVI. századi hlajók maradványát találták meg. Ezek között Volt egy XIV. századból való, erdei fenyő fájából készült, 22 méter hosszú és 3 méter széles hájó viszonylag jó állapotban lévő marad­ványa. Az archeológusok egyenesen szenzációs­nak nevezitek a leleteket. A szakemberek szerint a hajó konstnuikciójá emlékeztet a Vikingek ide­jének hajóépfltésére. Ei\re utal a díszítés is, egy finom rovátkolt minta a hajó belső oldalán. A bal- és jobboldalon 9—9 evező volt, és vitorlát its ká lehetett rá feszíteni. A régészek szerint a kiásott hajéí4f961ótáy^i amikor kiemelték a térin, gerből ^?l,MV0Sálf,,'TI.!'GüfeTav Adolf Bedkholmentői délre elsüllyedt hajóján«;«- a legjelentősebb tör­ténelmi lelet ezen a területen Svédországban. Különböző elgondolások alakultak ki arról, hogy a hajó milyen célt szolgált. Egyesek szerint olyan közlekedési eszköz volt, amelyen vasárna­ponként a templomba eVez,tek. Mások a hajó épí­tésmódja alapján, amelyből nagy gyorsaságra és manőverezési képességre lehet következtetni, in­kább úgy vélik, hogy a hajó a középkori őir- és hadihajóik kategóriájába sorolható. Ezek a hajók többek között csempészekre is vadásztak, de /— paraszti legénységgel — Stockholm védelmére »S' szolgáltak. © Sárkányfej egy viking hajóról. 500 éves lótuszmagokból—palánta 500 éves lótuszvinágmagok csíráztak ki, amelyek virágját akár Kolumbusz Kristóf is letéphette volna, ha az „Indiába" tervezett világkörüli útján nem kerül útjába áz amerikai föld­rész. Ebek a magok egy ősrégi mand­zsu tó fenekéről kerültek elő és a leg­régebbi kicsírázott magok, amelyek} •nek,a kotlát közvetlenül meghatároz­ták. A négy lótuszimag egy ősrégi táv; üledék rejtekébőil került elő Dél- Mandzsúriában a húszas években. A geológiai és történeti bizonyítékok azit mutatták, hogy több m,i:nt négy­száz évesek, amikor azonban kb, negy'ven évvel ezelőtt Willard Libby ezekre is alkalmazta az akkor felta­lált radiokarbon os kormeghatározö eljárását, korukat közel ezer évre becsülte. A magvak korának meghatározásá­ra akkor nyílt' újra alkalom, lamikor a Kínai Tudományos Akadémia és e .pekingi Botanikus Kent igazgatói: négy eredeti magot i adtiak ajándékba egy holland és egy amerikai kutató­nak. Mielőtt azonban a négy m'ag korát meghatározták volna, előbb megkísé­relték kikelteni a magoik'at azzal az őterégi módszerrel, hogy vízbe áztat­ták, mlajd meleg, sötét helyen inkut- ihálták őket. A négy közül egy nem kelt ki, de a ■rriásik három igen, még ha l'assán is. 'Kettőt megtartottak, amíg néhány le­veles normális palánta nem, fejlődött belőlük. A másik kikelt és a ki nem kelt magot a kormeghatározásra használták, s ez i.sz. 1410 és Í1620 köz­ti időre mutatott; az eljárás nem te­szi lehetővé az' egészen pontos kor­meghatározást, de a kutatók amellett kardoskodnak, hogy a két meghatá­rozott korú rriag közül az idősebb 'mintegy 486 éves. Blár a mlagok fizikailag ennél sok­kal tovább is megmaradhatnak, még­is valószínűleg a mandzsúriai lótusz­magok a legrégebbiek, amelyek még — a feljegyzések szerint — ki tudták csírázni. Egyetlen riválisa egy állító­lag 600 éves mag, amely a „csörgő”, volt egy dióhéjban, és egy ősi argen­tin síriban talált nyaklánc része volt. Csak az la kis bökkenő, hogy a dióhéj kofát határozták meg, nem a magét .(amely egy indfi'ai nádé volt). A Vénusz uralkodott a majákon © Bonampaki maja freskó. Amit a régi görögök még nem tudtak, az a kö- zép-ámerikái maják előtt már ismert volt: a Haj­nal- és Etsthajlnál-csillag ugyanaz az égitest — mégpedig- a Vénusz. Az indiánok úgy gondolták, hogy ez a fényes csillag a székhelye istenüknek, Kukulkan-nak, aki az égen kel fel. Nlapt'ánullának is a Vénusz a kiindulópontja, iamitn't' azt az újabb kutatások megállapították. Ebbpil a korból szármázó maradványok Mexikó és Giiritemala őserdeiben találhatók. így például a boriamptelki' dzsungel egyik tisztásán köházákat találták, amelyeknek a falára harcok és győzel­mi táncok képeit festették. A maják csak a csil­laguk megkérdezése után indítottak háborút vagy ■ünnepeltek. Provokátorok A forradalmi mozgalmak letö­résének politikai módszereit eszünkbe juttató „provokátor” szónak az ókorba visszanyúló múltja van. Ezzel a latin szóval azokat a harcosokat illették, akik a sereg élén haladtak, harcra szó­lították fel a katonákat, de egyút­tal az ellenfelet is, tehát mintegy „provokálták” az ütközetet. A szónak egy másik jelentése is használatos volt ekkor; a gladiáto­rok egy típusát nevezték így. A provokátor gladiátorok voltak a küzdelemben a támadó felek. Egy ilyen gladiátor alakját megőrizte számunkra egy görög feliratú sír­emlék. Domborművén a gladiátor éppen a támadás pillanatában lát­ható, védőfegyverzete sisak, dom­ború pajzs, egyik lábán magas fém lábvért, a másik lába azon­ban csupasz, csak a térdén van valamilyen kötés, mint ahogy a © Gladiátorok az arénában. jóbb karján is. A provokátorok más fegyverzetű gladiátorokkal harcoltak párban. A síremléken ez a felirat olvasható: „Heliodo- rosz Haplerosz, ázsiai provokátor emlékezetére állította felesége.” Összeállította: * Kormos Emese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom