Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-10 / 84. szám
PINTÉR LAJOS: 1953 Születésem évére Készül a tél előtti körkép: a ló, egy gyerek s az apja-anyja. Ködfüggöny mögül valaki lesi, aki ha vernék, nem tagadna. Kattan a gép, cikázó villám fut ki az égi állomásról. Csillagos fejek csattannak kőhöz, fűvel megrakott s árva a jászol. Kisbaba-huszár, aki voltam — somfaág-ostor kezemből lendült. Bölcsők, koporsók. Álmok és dogmák. Álom volt: megdűlt, dogma volt: megdőlt. Készül a tél utáni körkép, emeli lábát apám a sárból — köszön emberre, köszön időre: jónapot fiam! jónapot zápor! GOÓR IMRE: Állok a hágón Mert csillagomat elkötöttem, seregnyi angyal száll mögöttem: angyalszárnyörvény-csapta zajjal üldöz a hatvan dühös angyal. Előlük el, hova is mennék? Szikla se barlang nem fed el még; szemeimben minden vadaknak kék vizei zöld hegyek forognak .. Hatvan fenyvesem behavazva bólong a feneketlen fagyra; állok a hágón zölden-kéken csillagon túli békességben. Nem-méltatlannak lenni Beszélgetés Pintér Lajos József Attila-díjas költővel 1875. Fehéringes folyók címmel — Kormos István szerkesztésében — megjelenik első kötete. Az egyetem elvégzését követően Kecskemétre, a Forrás szerkesztőségébe kerül. 1.978. A M'óra kiadja Zsivá- nytok arca címmel gyermekverseit. 1982. A Forrás könyvek sorozatában lát napvilágot harmadik könyve, az Európai diákdal. 1983. Március utolsó napjaiban expressz ’levelét kap. A borítékon a címzés: Pintér (Lajos, Kecskemét, Nyíri út 57., Hl. 9. A karton'lapra nyomott levélke szövege: A Magyar Népköztársaság művelődési minisiztere Ölnt kitüntetésben részesíti. A kitüntetés átadására meghívom. Ideje: április 1. (péntek) 14 óra. Helye: Vigadó nagyterme. (Dr. Ficze Ildikó, a (Művelődési Minisztérium személyzeti főosztály- vezetője. 1983. április 1-én délután adja ki az MTI a hírt: Pintér Lajos költő József Attila-díjat kapott. — 1975-ben megjelent első ltöltetét legalább tizenöt lelkes han- Igú kritika köszöntötte. Publikált Iaz Üj írásban, a Kortársban, az IÉS-ben. Miért hagyta ott a fővárost? — Ezt akkor, 1975-ben is sokan kérdezték. Maga Kormos István is. maradásra akart bírni, valamelyik kiadóban biztos akadt volna állás a számomra. Azzal, hogy Kecskemétre jöttem, vállaltam, hogy kívülreke- dek a főváros irodalmi közéletéből. — Ez vonzotta? — A Válasz sokkal egyszerűbb. Megkerestek a Forrástól, hívtak. Tetszett a lap munkája, jöttem. Vidéken is lehet alkotó módon élni, döntésemmel — ha úgy tetszik — ezt a kihívást fogadtam el. Nem tagadom, féltem, hogy kikerülök az irodalom fő áramából — csodák-csodája ■nem ez történt. — Sőt! Több folyóiratban publikál, mint korábban, Európai diákdalát is lelkesen fogadták, s a József Atttla-díj a hivatalos elismerést jelenti. Mit jelent ez az ön számára? — József Alttila-díjasnak lenni: nagy felelősség. Jó volna nem-méltatlannak lenni a névadóhoz — mert hiszen méltónak lenni nagyon-nagyon nehéz. — József Attila születésnapja előtt hadd kérdezzem meg a József Attila-díjastól: mennyire aktuális ma József Attila? — Jobban, mint bármikor. Több esszében érintettem ezt a kérdést — a hamis ellentételezések kérdését. Akár elfogadjuk, akár nem, még most is él, most is hatni próbál a főváros— vidék, a népiség—urbánusság, a modernség és társadalmiság előítéletrendszere; illik valamilyennek lenni. Ez, noha divat, nem a lényeget fejezi ki, hanem a szellemi élet történelmi hasadását mutatja, a megosztást és a .megosztottságot. József Ajttila azért nagyon aktuális, mert elutasította ezeket a tetszőleges szembeállításokat és hamisnak ítélte; mert egyszerre akart és tudott modern és társadalmi lenni, az ellentétek szintézisét példázza életműve — csakúgy, mint Bartóké. József Attila tehát az én számomra is sokat jelent, azt a tanulságot, hogy magam is megpróbáljak egyszerre lenni hagyományőrző és modern, európai és magyar — ahogyan az előd-példa életművének útmutatása parancsolja. — Hárlom kötete már van. Mikor lesz negyedik? — Kemélem, hogy a jövő könyvhétre megjelenik az új könyvem. Az utolsó simításokat végzem rajta: az utóbbi háromnégy évben publikált verseimből állítottam össze. Foglalkoztat egy esszékötet gondolata is. — Mi a témája? — Ennek már címét is tudom: Kollázs. Folyóiratokban már napvilágot látott egy kötetnyi esszém: kivétel nélkül az előbb említett hamis ellentétekről szólnak. Azt .példázzák, hogy fődül kell emelkedni az el nem fogadható megosztottságokon, s szintézist teremtve kell élni. Ez másképp fogalmazva a válaszom az első kérdésre is, miért jöttem . Kecskemétre: mert hittem, hogy lényegében nem választok más életet, mint amit Pesten éltem... Ballal József CSIKÓS ZSUZSA: Bejárók ■Rakoncátlan ég alatt tesszük a dolgunk. Sárgulnak, lehullnak napjaink, mint itthoni körtefákról túlérett gyümölcs. 'Esti harangszóra hazavisznek buszkeréken rázkódó utak, !szántóföldek kísérnek az ismerős házig, 'hol minket várnak moslékért röfögő ólak, •kiesett kocsikerék, •kapaélhez sorakozó légszomjas krumplibokrok Arcunkról lemossuk u rozsdát, cementport, rgéphezszokott kezünkkel •játszik a kanál — a tévét már csukott 1szemmel nézzük, mert kakasunkkal ébreszti magát a vekker, s a szántóföldek, szilaj nyárfasorok •buszkeréken kísérnek vissza h panelházak bűvöletébe, ahol élni sem tudnánk, mert visszahúznának a moslékért röfögő ólak, kiesett kocsikerék, kapaélhez sorakozó légszomjas krumplibokrok. •De reggeltől estig épül a panelvilág, ülepít rozsdát, cementport. Rakoncátlan ég alatt tesszük a dolgunk, míg elsárgulnak, lehullnak napjaink ... HATVANI DÁNIEL: Egy arc üzenete Homlokomon, haregyszer kiprjöngebé JJoesioí .1 az Egyenlítőig csúszott kontinensek] jégkorszaka töd is 3 értelme volna 'tárra tavásznakéitólsri JhavIMiale oilöb Csonkolt erdők a borosták (negyvenen túl minden férfiarc felfedezésre váró sivatag) Hová keringenek a tekintetemtől búcsúzó napok az eszmék bizonytalan ellipszisein Hagyjuk a kozmikus látomásokat úgyis csak a megcsapolhatatlan gondolat izzik a mélyben emészti hánytorgó halottaimat Redőimben nemcsak a dér de már a csontok sója is fehérük készül a megadás sohasem sötétben mindig világosnál Kínlódva kalászol csak a gond vetése nehéz a talaj egyre több a vakbarázda ködöt ígérnek mennyei magasságok e fegyverletételre fölöttébb alkalmas síkságon KAPCSOLAT Varga Imre grafikája. Csáky Lajos: „...csak a mamára gondolok..." PROVAZNIK GÉZA: sínfelirat vas alá hullt a múlt csont a csontra sírásra görbült száj a táj TÁRNÁI LÁSZLÓ: Hangulatjelentés egy látogatásról Kölcsönkapott papucsban csodálkozom, hogyan fröccsent a falra a sziklába ágyazott tó. A ragasztás tökéletes, s mintha valódi lenne, akárcsak a sarokban a szökőkút. A szőnyegbe süppedek illedelmesen. Hívom Krisztinát, lovacskázzon térdemen, a mellőzéshez nem szokott gyapjúmellényes szobakutya most hadd irigykedjen. Úri a dolgom, úgy, teszek. Dicsérem a színszerint válogatott, díszes könyveket... A vers és olvasója Nagy László'azt írta a költőről: „A legtöbb embertől abban különbözik, hogy gondolatait, emocionális hullámzásait művészi fokon fejezi ki. Közönség és költészet közt a kapcsolat azért teremtődött meg, mert a költészetből, mint más művészetekből is. elsősooban a személyes sors beszél. A kapcsolat ideális esetekben azonosulássá változik...” Azért idéztük föl Nagy Lászlónak ezt a gondolatát, mert úgy tűnik, hogy a mai magyar költészet egyik legnagyobb kérdése az, hogy egymásra talál-e a vers és az olvasó. Nagy László azt vallja, hogy a költő „nemcsak magának, saját csoportjának ír. hanem nagyon sokaknak, szeretné, ha minél többen megértenék ...” Mert: „csak így szerezhet verseinek érvényességet”. De mikor értik meg a költőt? Milyen verseket értenek meg az olvasók? Á hagyományosat. Azonban: „A megszokotthoz idomítani a költészet új törekvéseit, akár kívánságban is, valóságos vétek. Sem a hagyomány, sem a költészeti folyamatosság nem ír elő ilyen törvényeket”. Ha nem törekednénk szüntelen az újra, nem volnánk századunk gyermekei.” A költő azonban azt akarja, hogy az új értékeket is megértsék az olvasók; hogy közte és a soka- dalom közt megmaradjon a kapcsolat. Ennek a fönntartása Nagy László szerint az esztétikai, a művészeti nevelés problémája is. Igaz: „Tapasztaltam, hogy vannak, akiknek bármiféle költészet idegen, akár egyszerű, akár bonyolult.” A költészetre mégis szükség van: ellenükre is, értük is. annak ellenére is. hogy a gyárudvar mégiscsak más értékrendet képvisel, mint a játszótér, s hogy ma a természettudomány, a műszaki tudomány tolult előre — mert a költészet a technikai civilizációban is változatlanul etikus és emberközpontú. Nagy László sem filozófus módjára elméleti, de ebben az életében meg nem jelent írásában mégis úgy fejti ki gondolatait, hogy azok bízvást kiegészíthetik a tudások könyveit. A költészet gyakorlati művelője másképp gondolkodik, ám éppen olyan fontos figyelni rá. Nem tudni, mikor írta a Lélegző elevenség című jegyzetét, kéziratban maradt fönn, de ma kiváltképp időszerű: megérti-e egymást a költő és az olvasó. Nem művészeti, esztétikai gond, egy kissé leválasztható a költészetről, viszont igenis fontos kérdés. Az emberek akár akarják, akár nem, számtalanszor találkoznak a verssel: iskolás gyermekük révén, a rádióban, a televízióban, sőt a napilapokban is — Kecskeméten, Orosházán. Kaposváron. Ászáron egyaránt. Jó néhány író—olvasó találkozón voltam. Főleg az idősebbek mondják: nem értik a maiakat. Ha azt válaszoltam, hogy sokszor én sem, biztos sikerré számíthattam. Legtöbbször mást mondtam: aki szereti a verset, megtalálja a magáét, de keresnie kell. igyekeznie kell, hogy meg is értse; a vers, ha jó. súlyos. miért várnánk tőle, hogy egyből megadja magát. A költészet minden pillanatában együttsodródik a régi és az új. a jó és a silány, s nem könnyű sem a költő, sem az olvasó dolga, hogy végül egymásra találjanak. A versre azonban szükség van, s a költő jobban felelős azért, hogy a költészet belső fejlődési törvényeinek szellemében bár, de az olvasóra is rátaláljon. Gy. L. GÁL FARKAS: Szelíd magvakból Szelíd magvakból tüske nő, káromlás hajlik ki a számon — Elfutott, üres napjaim homokban szélzilálta lábnyom. SZILÁGYI ZOLTÁN: Dokument umtöredék Lázár, kelj föl és járj! Lázár fölkelt. És járt. Szeme a fényhez. füle á káromkodásokhoz lassan hozzászokott. Élt. KISS BENEDEK: Szindbád meséiből Sült tökkel vart reám a drága, s mire a villamos megvitt, kihűlt. Hogy mégse szeressük egymást hiába, akadt egy darab kacsasült, meleg fürdőt vettem utána, beszéltünk erröl-arról hosszan, kávét ittunk, rumot is hoztam, macskáson dorombolt a cserépkályha, s öbleiből mikor el-kihajóztam, az erkélyre csapó sós léghuzatban fáklyaláng verdesett vagy pongyolája — mindegy volt már ... A tél ködöt petézett, s utánam, szegény, máris úgy .nézett, mint aki vissza-nem-térő hajómat várja. Ez a mese, nemes barátaim! S mi történt valóban? Megtréfál bennünket olykor a Dzsinn! Halljátok, ím: Nem ültem én hajómba: dorombol macskáson most is a kályha, mert ott-feledkeztem — nála ... 3
