Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

4 © PETŐFI NÉPE • 1983. április 1. HÁZUNK TÁJA A KAPTAFÁTÓL AZ ELEKTRONIKUS VEZÉRLÉSIG Hogyan alakulhat szakcsoport? A háztáji és kisegítő gazdasá­gok, a mezőgazdasági szakcsopor­toknak a népgazdaságban betöl­tött helyét és szerepét, a támoga­tásokkal kapcsolatos feladato­kat, módszereket különösen az utóbbi években körvonalazták pontosan. Az MSZMP XI. kong­resszusának iránymutatása, az V. ötéves tervtörvény, az 1006/1976. számú minisztertanácsi határozat, illetve a 27/1981. szá­mú kormányrendelet nyomán összehangolt, a kooperáció vál­tozatos formált alkalmazó mun­kamegosztás alakult ki az érde­kelt szervek körében. A tervitörvény a mezőgazdaság fő feladatai között rendelkezett arról, hogy „a háztáji és kisegítő gazdaságokat, valamint a mező- gazdasági szakcsoportokat meg­felelő érdekeltséggel, a termelés­hez szükséges gépekkel, eszkö­zökkel és az értékesítési bizton­ság fenntartásával is hozzá kell segíteni ahhoz, hogy mind job­ban kihasználják termelési lehe­tőségeiket. A kertészetben, ’ a baromfi-, és kisállattenyésztés­ben .növeljék termelésüket és áruértékesítésüket; a sertéste­nyésztésben legalább az utóbbi évek magas szintjén, a szarvas­marha-tenyésztésben pedig minél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a szükségletek kielégítésé­hez." Az 1980-as évektől kezdve a termelőszövetkezetek és az álla­mi gazdaságok keretében is ala­kulhatnak szakcsoportok; ezek száma jelenleg néhány százra te­hető. A szakcsoportok zöme — több midiit 2700 — az áfészek irá­nyításával tevékenykedik. A mű­ködésükkel kapcsolatos állás-' foglalások hangsúlyozzák; fon­tos szövetkezeti és népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az áfészek szervezői legyenek a kis­gazdasági zöldség- és gyümölcs- termelésnek, a kisállattenyész­tésnek. Az irányelvek egyidejű­leg felhívják az áfészeket: nö­veljék a mezőgazdasági szakcso­portok .taglétszámát, ahol szük­séges, számát; erősítsék tevé­kenységük tervszerűségét és .közösségi életüket, növeljék kö­zös alapjaikat, és fokozzák ön- állóságukat a termelés, a beszer­zés és az értékesítés területén. ' E munka hármas célja: a nép- gazdasági árualapok bővítése, a körzeti ellátás megszervezése a helyi termelés révén, a kisgazda­ságok munkájának .támogatása (akár saját szükségletre termel­nek, akár értékesítésre.) A i már említett kormányren­delet értelmében szakcsoportot alakíthat már öt fő is, a megala­kuláshoz nem szükséges az áfész- tagság sem. A szakcsoport létrehozását bárki kezdeményezheti, de az minden esetben* szükséges, hogy a szervezéséhez a szövetkezet igazgatósága (vezetősége) . elő­zetesen hozzájáruljon. A szak­csoport tagja lehet minden 15. életévét betöltött állampolgár, 16 éven aluli kiskorú felvételé­hez azonban a szülők írásbeli hozzájárulása kell. A jogszabály bizonyos vagyoni feltételeket is megállapít a szakcsoport meg­alakulásához. Lényegében ele­gendő, ha az anyagi eszközök pénzben rendelkezésre állnak, de az is, ha ezek biztosítására már a működés során nyílik lehető­ség. A szakcsoportok tevékenysé­ge napjainkban főként a zöld­ség- és gyümölcstermesztésben, a sertéshizlalásban, a méhészet­ben és a kisállattenyésztésben jelentős. A működést és a veze­tést a demokratikus önkormány­zat elvei jellemzik. Miután az alakuló tagértekezlet az adott szakcsoport alakítását elhatá­rozta, ezenkívül döntött a be­lépésre jelentkezettek felvéte­léről, a szakcsoport működési szabályzatáról, valamint a tiszt­ségviselők megválasztásáról (a vezető szerv a 3—7 fős létszámú intéző bizottság), szükség van a szövetkezet igazgatóságának az alakulást megerősítő határoza­tára. A szakcsoport legfontosabb tes­tületi szerve a tagok összességé­ből álló tagértekezlet, amelynek határozatképességéhez 50 száza­lékos jelenlét szükséges. A ha­tározatokat egyszeri szótöbbség­gel, nyílt szavazással hozzák. A jogszabály kötelezővé teszi a tisztségviselők körén kívül egy szakember működését, aki a ázámvitel és nyilvántartás veze­téséért felelős, s a jogszabályok által előírt képesítési feltételek­nek megfelel, ez lehet a szövet­kezetnél dolgozó szakember is. (Nem szükséges e munkakört fő­állásban betölteni.) 1 A szövetkezet (tsz, állami gaz­daság) és a szakcsoport kapcso­latait megállapodásiban kell rendezni. E kapcsolatokra vonat­kozó szabályokat a szövetkezet közgyűlése határozza meg. Cz. P. A fenyők ültetése A legtöbb fenyő örökzöld, lom­bozatán keresztül télen is páro­logtat vizet, ezért a szép növény ültetési ideje eltér a többi fa telepítési időszakától. Április el­ső fele a legkedvezőbb időpont a fenyő telepítésére. Ezt azonban jól meg kell gon­dolni. Sok fajta ugyanis az idők során hatalmasra nő. Óvakod­junk tehát az túlzásoktól. Még ai nagyobb kertben sem szeren­csés sokat ültetni. A mesterséges fenyőerdő mindent beárnyékol. A rideg-északias hangulat mellett lehetetlenné teszi más növények termesztését. Alföldi, száraz ég­hajlatú területünkön kár eről­tetni, .például, a lucot. Természe­tes életterüktől kiszakítva csak sínylődnek majd egész életük so­rán. Az úgynevezett ezüst- és a szürkefenyő sökkai jobban meg­él e helyeken. A fák elhelyezésére is ügyelni kell. Ajtók, ablakok elé semmi­képpen se kerüljenek, mert idő­vel teljesen besötétítík a lakást. A faiskolákban és lerakatokban mindenki megtalálhatja a céljá­nak legmegfelelőbb fajtát, for­mát, színárnyalatot. Vannak te­rebélyes koronát nővesztők, kes­keny oszlopfonmájúak, a földön elterülők, óriások és törpék. A lerakatokban földlabdás vagy edényes növényeket árusítanak. Ügyeljünk arra, hogy a földlab­da tömör és ép legyen. A fenyő gyökerein különböző gombák élnek, amelyek elősegítik számá­ra a tápanyagfelvételt. Ezért fon­tos az ép, nem széthulló föld­labda. A kiszáradás is veszély. Ha a szállítás, vagy a tárolás so­rán kiszáradna a gyökereket kö­rülvevő talaj, öntözzük meg, vagy áztassuk be ültetés előtt. A talajban élő pajorokat a Ba- sudin 5 G megfelelően távoltartja. Jó kerti földdel töltsük ki a gö­dör fala és a földlabda közötti helyet, kissé tömörítsük, majd alaposan öntözzük meg. A víz utánpótlásáról egész nyáron gon­doskodjunk. A nagyobb növénye­ket három karóval, cövekkel biz­tosítsuk, ki ne dönthesse a szél. © Ezek a fenyők bizony „ránőt­tek" a házra. Szerencse, hogy tulajdonosuk keveset ültetett be­lőlük. Felvételünk Balotaszállá- son készült. Retektermesztők figyelmébe Már a termőterület kiválasz­tásánál körültekintően kell el­járni. A reteknek rossz elővete- ménye a káposzta, ezért nem sza­bad ezt a két növényt egymás után vetni. Sőt, ügyeljünk arra is, hogy egymás mellé se kerül­jön a két kultúra, mivel a ká­poszta károsítói a retket is ve­szélyeztetik. Két rovarfaj okozhat gondot a termelőknek. A földibolhák, me­lyek az enyhe, tavaszias időjárás megérkezésekor előjönnek tele­lőhelyükről és a reteklevelek ki- lyuggatásával megkezdik káro­sításukat. Ezzel a növény asszi­milációs felületét csökkentik, így a gumók aprók maradnak. A másik kártevő a tavaszi káposz­talégy, amely szintén a legkoráb­ban jön elő és tojásait a talaj repedéseibe, a talaj felszínére, de leginkább a növény gyökérnyaki részére rakja. A kikelő lárva hengeres testű, szennyesfehér szí­nű, feji része kihegyesedő, a re­tekgumó felszínén, illetve belse­jében rág. A káposztalégy ellen a Basu- din 5 G-t, vagy a Diasinon 5 G-t ajánljuk. Mindkét szerből 3,5 grammot használjunk egy négyzetméterre. Kiszórás után a talajt be kell öntözni. A granu­látumok élelmezésegészségügyi várakozási ideje 14 nap, ami azt jelenti, hogy kezelés után csak 14 nap múlva szedhető, értéke­síthető és fogyasztható az áru. © A jó minőség velejárója a magas felvásárlási ár is. Ehhez viszont szükség van a megfelelő növényvédelemre. Földibolhák ellen a Ditrifon porozó, 2—3 gramm négyzetmé­terenként, Ditrifon 50 WP por­alakú permetező, vagy Unitron 40 EC folyékony permetező 0,2 százalékos- oldata használható. E készítményeknek 10 nap az élel­mezésegészségügyi várakozási ideje. Felhívjuk a figyelmet az előírt óvórendszabályok szigorú be-, tartására. GALAMBFAJTÁINK: A versenyposta Csodálatos teljesítmé­nyekre képesek a postagalam­bok. Repülési — utazási — sebességük el­éri a 130—150 kilométert óránként. Ezen felül nagy tá­volságokból, teljesen idegen tájakról haza­találnak ga­lambdúcaikba. Számtalan jól megfontolt kí­sérlettel sem tudták meg­magyarázni ezt a képességü­ket. Bizonyos, hogy ilyen me­seszerű teljesítményekre egyes vadmadarak is képesek, mint például a viharmadaraik, de ve­lük szemben a postagalamb őse, a szirti galamb eredetileg nem vonuló madár, téhát tőle ilyen tájékozódó készség nem lenne várható. A versenypostával végzett jól átgondolt kísérletek során odáig S> Jámbor Zoltán kecskeméti galambtenyésztő szép állású, kovácsolt versenypostája már sok ezer ki­lométert repült. fejlesztettél;: ennek az egyszerű madárnak az idomítását, hogy különbséget tett 5 és 6 között, noha voltaképpen nem tud szá­molni. Tulajdonképpen magunk sem számoljuk meg a kisebb póntcsopontokat, hanem egy te­kintetre felfogjuk mennyiségü­ket. ... - ; ' füM. A cipőiparnak hagyományai vannak Kiskunfélegyházán A huszon­évesek nem is emlékezhet­nek rá — hi­szen még nem is éltek —, hogy milyen körülmények között jött létre éppen ne­gyedszázad­dal ezelőtt az Alföldi Cipő­gyár kiskun­félegyházi gyáregysége. Félegyházán — ugyanúgy mint a megye más városai­ban! — a leg­nagyobb gond a lakosság fog­lalkoztatása volt. Csalá­dok százai vándoroltak el évente az or­szág más ré­szeibe, oda, ahol munka- alkalmat ta­láltak. Az ott­honmaradók pedig a tanácsházán kilincseltek nap, mint nap, hogy dolgozni szeretnének. — Az Acélszerkezetek Gyára, amely az első ötéves tervben épült, ugyan már termelt, egy­maga azonban nem tudta felfo­gadni a munkát keresők nagy tömegét — eleveníti fel az ak­kori korszakot Kiss Bálint, a gyáregység igazgatója. — Űjabb ipari üzemek telepítésére lenne szükség — mondogatták á párt­ós tanácsi vezetők. — S miután messze földön híresek voltak a félegyházi cipész, csizmadia és papucskészítő . kisiparosok re­mekbe készült termékei, úgy gondolták, hogy ennek hagyo­mányait kihasználva elsőként a cipőipart fejlesztik tovább. Az akkori helyzetben nagy örömmel fogadták Félegyházán, hogy 1958-lban a Kecskeméti Ve­gyesipari Vállalat irányításával, 80 dolgozóval, — Lengyel Ferenc vezetésével — megkezdte mű­ködését a cipőüzem. Az aprócs­ka ipari telepet a kis városháza épületében, rendeztük be. Ma­nufaktúra volt az még a javából, kézi szerszámokkal dolgoztunk, — magam is mint munkás, — © Rövidesen az üzemi múzeumba kerül a régi hát. ujjfoglaló gép, amellyel időnként még dolgozik Pintér István és Rádi Mátyás. azt a két-három tűzőgépet is, amink volt, a ruházati ipartól kaptuk és alakítottuk át bőripa­ri célra. Mégis abban az évben már 50 ezer pár gyermekcipőt gyártottunk. Azután gyorsan gyarapodtunk. Néhány gépet a Kecskeméti Ci­pőgyár adott át részünkre. A hat­vanas évek elején már Kiskun­sági Cipőipari Vállalat néven önállóan működtünk, s meg­kezdtük az új telephely létesíté­sének tervezését is. 1963-ra álló­eszközeink értéke elérte az 5,5 millió forintot, dolgozóink létszá­ma a 220-at, s év végéig már 350 ezer pár gyermekcipőt gyártot­tunk, árbevételünk pedig 20 mil­lió forint Volt". Csányi József üzemfenntartási osztályvezető — aki pár hónap­pal később került az üzembe — így emlékezik erre a hőskor­szaknak számító időszakra. — Amikor 1958 ’ december ele­jén műszerész ' ipaH tanul'ókérit beléptem a félegyháziirfcipőgyánw'J ba, mindössze négyen voltunk karbantartók. Az akkori kis­üzem a mi szemünkben már nagyüzem volt. Igaz, teljesen mechanikus, egyszerű gépek, be­• Szeri Lajos is 19 éve dolgozik az üzemben, ő azonban már az új, NSZK gyártmányú automatikus vezérlésű hátujj- foglaló gépet kezeli. (Pásztor Zoltán felvételei) rendezések javításával kellett csak foglalkoznunk. Ezeket azonban gyorsan kinőttük. Ami­kor 1964-ben egyesültünk az Al­földi Cipőgyárral és gyáregység lettünk, még erőteljesebben kez­dett fejlődni — már az új tele­pen — üzemünk. Termelőeszközeink értéke 1970- ben meghaladta a 14 millió fo­rintot és 720 ezen: pár cipőt állí­tottunk elő éyenfe, korszerű gép­sorokon. Ezek karbantartását már jóival többen és nagyobb szakértelemmel végeztük. En­gem híztak meg a műszakellátó műszerészcsoport vezetésével. Különösen a IV. ötéves terv idején volt minderre nagy szük­ség, 1971 -tői 1975-ig ugyanis 50 millió forintos beruházással fej­lesztették a gyáregység géppark­ját. A cél, a termelés meghá- romszorozása volt, 1 millió 350 ezer pár férfi-, női- és gyer­mekcipőt gyártottunk 900 dol­gozóval. Ez már az intenzív fej­lesztés időszaka volt, s a döntő, a munka termelékenységének, hatékonyságának növelése. A cipőiparban is használatba ke­rültek a legkorszerűbb termelő- eszközök. Ma már elektronikus vezérlésű, pneumatikus, hidrau­likus gépek termelnek nálunk is. Van amelyik mind a három kombinációt egyesíti magában. Ilyen többek között a PG 64 tí­pusú nyugatnémet gyártmányú, úgynevezett „hátujj” foglalógép, ez teljesen automatikusan vég­zi a munkát. A berendezés mel­lett a dolgozó csak berakással, ellenőrzéssel és beállítással fog­lalkozik. Vagy a béléskivágógép, amelynek vezérlése fotocellás fénysorompóval működik. Nem véletlen1 tehát, hogy az üzem- fenntartási osztálynak ez idő sze­rint 75 dolgozója van, közülük egy üzemmérnök, négy techni­kus, a többiek zöme pedig szak­munkás. Ezen belül van egy cso­portunk, amely célgépesítéssel, kisgépek tervezésével és gyártá­sával foglalkozik, s jól együtt­működik az újítók kai. — A tavalyi esztendő jól si­került számunkra — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe az igazga­tó.) i— Árbevételünk 567 millió forint volt, a gyáregységi ered­mény 48,8 millió forint. Szocia­lista országokba 292 millió, tő­kés exportra 54 millió forint ér­tékű cipőt szállítottunk. Az idei terveink nagyjából megegyez­nek az 1982. évivel (1 millió 730 ezer pár cipő), lényeges különb­ség azonban, hogy minőségben jobbat akarunk produkálni, vagyis magasabb igényeket ki­elégíteni. Ugyanis csak így, si­kerülhet az elmúlt évi 156 ezer párról 200 ezer pár cipőre nö­velnünk a tőkés exportunkat. Ehhez megfelelő műszakiakkal és szakmunkásokkal rendelke­zünk. Gyáregységünknek ugyan­is 9 egyetemet végzett, 26 tech­nikusi képzettségtí és több mint száz szak- és egyéb középiskolai végzettségű dolgozója van és sok szakmunkása. Hát ennyit fejlődtünk az elmúlt negyedszá­zad alatt. Nagy Ottó A miskei termelőszövetkezet kőművese Éppen hat hét telt el a miskei termelőszövetke­zet zárszámadója óta. A küldöttgyűlés résztvevői azonban máig is gyakran, emlegetik Vank Imrét, aki hangulatos verssel köszöntötte a Március 15. Tsz tagságát. Rászolgáltak az elismerésre valameny- nyien, hiszen az újjászervezett vezetőség irányítá­sával Miskén és Drágszélen egyaránt újból munka- sikereket értek el a két község egyetlen szövetkeze­tének gazdái. A huszonöt éve Miskén élő, ott családot alapított és három gyermeket becsülettel, tisztességgel fel­nevelt Vank Imre a termelőszövetkezetben megta­lálta a helyét. A Pest környékéről ideszármazott kőműves, aki Csepelen tanult, ifjúkorától kezdve olvasgató, ismeretekre vágyó, az irodalom iránt ér­deklődő ember volt, és az ma is. Rendszeresen pa­pírra vetette gondolatait. Leírta az élete történetét. Füzeteket rótt tele a fontosabbnak érzett esemé­nyekkel, történetekkel. Verselgetett már a szakmunkásképzőben. Most csak úgy kedvtelésből, ha éppen van szabad ideje. Alkalmamként, ha felkérték, egy-egy ünnepi ren­dezvényre üdvözlő, köszöntő sorokat, rigmusokat írt. A legutóbbi, a küldöttközgyűlésen elmondott verse, amit olyan tetszéssel fogadtak, a» közösség fáradozásának, munkájának a dicsérete volt. Miskén és a környékén számos .beruházás viseli Vank Imre és építőbrigádbeli társainak a kézjegyét. A Bátya, Fájsz, Miske szövetkezetei által alapított sertéstenyésztő társulás szakosított telepét ők épí­tették. A gondos kivitelező munkának is bizonyo­san része van abban, hogy a mai közös vállalat kezdettől fogva nyereséges összefogásnak mondható. Amikor pár napja Vank Imrét a munkahelyén felkerestük, a Március 15. Tsz drágszéli majorjá­ban dolgozott brigád társaival együtt. — Egy régi gazdasági épületet alakítottunk át — mondta. — Itt lesz a gumicsizmagyántó üzemünk. A dunaföldvár.i ipari szövetkezettel teremtettünk kapcsolatot. Amíg az építkezéssel, majd a gépek beállításával készen nem leszünk, addig az asszo­nyok Dunaföldváron a gyártási ismereteket szerzik meg az ipari szövetkezetben. Szükségünk van a ki­egészítő ágazatra, mert a kertészet már kevesebb munkát ad a tagságnak, öt esztendeje még kétszáz nő dolgozott a zöldségkertészetben, az idén már csak egynegyedének akad ott munkája. Itt az ipari részlegben egyelőre hetvenen találnak elfoglaltsá­got, később talán többen is. — Melyik munkájára a legbüszkébb az építqbri- gádjuk? — Hát, nehéz ilyen különbséget tenni, hiszen va­lamennyi beruházás akár itt nálunk, vagy a szom­szédos szövetkezetben történt, egy-egy kisebb vagy nagyobb közösség javát szolgálta.' Az előbb már felsoroltakon kívül Miskén mi építettük a nagy műhelycsarnokot, a Binder-szárító helyiségét, a faj. szí Kék Duna Tsz-ben az istállót. Miskéri a tanács­háza melletti emeletes ház szintén a mi brigádunk munkája, szolgálati lakások vannak benne. —i Mire emlékszik szívesen? — Arra az ünnepélyes alkalomra, amikor a na­gyobbik lányom megkapta az orvosi diplomáját. A másik kettő is megtalálta választott hivatását. A kisebbik lányom gyermekintézményben dolgozik, J/ fiam autószerelő, most katonai szolgálatát töltV' Bár, remélem, hogy az ünnepre újból együtt lesz4<y család. Kiss Antaí11' (

Next

/
Oldalképek
Tartalom