Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

V 1983. április 27. t> PETŐFI NÉPE • 3 HAZAI TÁJAKON ÚJ ÉPÜLET, ÚJ SZAKMA, ÚJ MŰSZERPARK Örvényes és környéke A Balatonba ömlő Pécsely-pa­tak mentén, a Tihanyi-félsziget­től nyugat felé haladva igen szép környezetben, kellemes pihenő­fürdőhely ötlik szemünkbe: örvé­nyes, Egyik'e a Balaton-part leg- kisebb és leghangulatosabb tele­püléseinek. Tapolcáról kirándul­va is könnyen megközelíthető, épp úgy, mint Aszófő felől, de az északi balatoni főút is érinti. A nagy fürdőhelyek telítettsége még szerencsére nem érte el, hangu­latát, színeit hamisítatlan, jelleg­zetesen balatoni-falusi jellege ad­ja. Néhány különösen érdekes műemlékkel találkozhatunk ör­vényesen. A műút mentén, a vasútállo­mást éppen elhagyva, szemünk­be Ötlik egy kis domb, meglehe­tősen jó állapotban levő romok­kal. Megszemlélve láthatjuk, hogy egy szép, régi sírkövekben gaz­dag temetőtől övezett templom romjainál állunk, mely a XIII. század első felében épült, román­kori, egyhajós templom marad­ványait jelzi. A szentély és dia­dalíve még ma is áll. A túlsó oldalon lefelé sétálva, a Pécsely-patak a műemléknek nyilvánított, kedves, hangulatos, régi vízimalom kerekeit hajtja. Eredeti bútorokkal, edényekkel, a malomipar számos régi, még mindig használható szerszámával ismerkedhetünk meg ebben a mi­niatűr múzeumban. Sőt, a ma­lom ma is ugyanúgy őröl, aho­gyan több száz éve egyfolytában pergett le a tiszta, finom liszt kövei között. Rekonstruálása igen gazdag tapasztalatokon alapszik: örvényes réges-régi malmos-te­lepülés, már az Árpád-házi kirá­lyok oklevelei is megemlékeznek az örvényes! vízimalmokról. Ter­mészetesen a mai malom-mú­zeum nem ennyire ősi: a XVIII. században épült, de a már előtte régen olt működő malom helyére. t Az örvényesi malom. A benne elhelyezett népművé­szeti gyűjtemény darabjai egy­től egyig a falu különböző mal­maiból származnak, tehát való­sághűen. eredeti tárgyakkal do­kumentálják a község szép múlt­ját, iparaink közül az egyik leg­ősibbet és' talán a legszebbet. A falu hangulatos, nagy gyü­mölcsöskertekkel, szőlőkkel tar­kított házai között sétálva rövi­desen szemünkbe ötlik egy szép barokk templom a XVIII. szá­zadból: mellékoltára és szószéke későbbi, a klasszicizmus idején készült. A Szent Imréről elneve­zett templommal egyidős a szin­tén barokk stílusú kőhíd is, me-. lyet Napumoki Szent János szob­ra díszít. A római időknek is maradtak fenn emlékei örvényes határá­ban. A Pécsely-patak hangulatos völgyében tovább barangolva, szinte elfeledkeztünk a hátunk mögött csillogó Balatonról. Egyik percről a másikra jellegzetes du­nántúli táj tárul elénk: a játéko­san kanyargó, tiszta vizű pata- rágos réteket, nádszigeteket csó­kocska kis erdőfoltokat, vadvi- bog körül. Sétánk során rövide­sen nagy kiterjedésű rommezővel találkozunk: a III. századból származó római épületeket látha­tunk, rendezetten, szépen feltár­va. Pontosan látszanak a hajdani villák alaprajzai, a tágas, kényel­mes termek, a nagy verandák, medencék; a pihenést kereső és a táj szépségét csodálón kívánó ember természethez igazodó épít­ményeinek emlékei. Különleges­ség közöttük egy kovácsműhely maradványa — eszközeit s az itt talált számos kőfaragványt, osz­lopmaradványt, edényeket, hasz­nálati tárgyakat, ékszereket á tihanyi múzeumban őrzik. ' Kellemes, hosszú sétákat tehe­tünk és a jó bort kedvelőknek örvényesről szép kirándulás ígér. kezik Dörgicsére, Vázsolyba. Aki viszont a balatönvidéki népi építkezés további szép példáit kívánja megtekinteni, indulhat Balatonudvari felé is, ott szintén láthat érdekességet: a balatoni műút közvetlen közelében fekszik a régi, védett temető, ahol a XVIII. század végétől kezdődően találhatók sajátos, szív alakban kifaragott, népies barokk stílusú sírkövek. R. E. • Szívtemető Balatonudvariban. A vízminőség védelme Baján Legényegylet, konfekció üzem, nyomda, az ifjúsági szervezet vá­rosi központja ■— e nevezetesnek számító „lakók” után az Alsódu- navölgyi Vízügyi Igazgatóság környezet- és vízminőség-védelmi osztályának szakemberei népe­sítik be néhány hónap múlva Baján a mezőgazdasági1 kombi­nát és a gemeijci erdőgazdaság irodaházai közé eső, Sugovica-par- ti telket. Pontosabban azt a régi házak helyén emelt vadonatúj la­boratóriumot, amelyet mintegy 50 millió forintos beruházással épít a DUTÉP. A vállalat szakemberei két­ségkívül olyan épületen végzik az utolsó simításokat, amely — elkészülte után — a város egyik büszkesége lesz. A külső falakat mészkőlapokkal, a fontosabb te­reket pedig vörös márvánnyal burkolják. Baján eddig még is­meretlenek az új épület nyílás­záró szerkezetei is. amelyeknek fából készült vázát különleges műanyaggal burkolták, hogy a tömítés tökéletes legyen. Ez utóbbi példa már érzékelte­ti: nem öncélú fényűzésről van szó, hanem olyan körülmények kialakításáról, amelyek a legké­nyesebb vizsgálatok elkészítésé­re is módot adnak. És erre szük­ség is van. mert az alagsori rak­tárakban, a földszinti, fekete-fe­hér öltözőiben és talajmechani­kai laboratóriumban, Valamint az első emeleti vízminőségvizs­gáló fölött, az épület második emeletén, olyan tevékenység fo- iy:k majd, amely eddig ismeret­len volt hazánk területén. Itt kap ugyanis helyet a rdJ’ológiaí laboratórium, amelynek szakem­berei bonyolult és érzékeny vizs­gálatokkal azt fogják ellenőriz­ni; vajon okoz-e valamilyen el­változást a Duna vizében a Pak­si Atomerőmű üzembe lépése? Tovább bővülnek tehát a vizs­gálódás szempontjai, amelyek pedig eddig sem voltak szűkkö- rűek: kiterjedtek az öntözésre használt vizek, a szennyvizek, s egyáltalán minden felszíni és felszín alatti víz elemzésére. Ami a Dunát illeti: rendszeresen rög­zítették, hogy milyen a víz hő­mérséklete, átláthatósága, oxi­géntartalma. lúgossága, és így tovább. Figyelemmel kísérték, hogy milyen feltételek, milyen növények és állatok elterjedésé­nek kedveznek, s hogy a körül­mények alakulása hogyan befo­lyásolja ezek szaporodását. Az új vizsgálatok — ezeknek zömét már a régi laboratórium­ban elkezdték — arra keresnek választ: tartalmaznak-e sugárzó anyagot, és milyen mennyiségben a vizek, illetve a bennük élő ha­lak, algák, s az egyéb növényi vagy állati szervezetek. Mert igaz. hogy a Pakson beépített atom­reaktor tervezői tökéletes biz­tonságot garantáltak, de meg­nyugtatóbb, ha tudjuk: a hozzá­értő szakemberek és a különle­ges műszerek egész garmadája áll résen, hogy azonnal jelezze akár a legkisebb rendellenessé­get is. K. J. Nagyzenekari est Kecskeméten Bizonyára ismert az olvasó elolt az a sportpályákon elharapód­zott mondás: a kivonuló csapat tagjai akár kézfogással is üdvö­zölhetnék a nézőket. Magyará­zatot sem érdemel a megjegyzés oka. világosan kifejezi az érdek­telenséget. Talán a Debreceni MÁV Szimfonikus zenekar és az ugyancsak debreceni ..Maróthi György” kórus tagjainak is ez juthatott eszébe, amikor is hét­főn este Kecskeméten a művelő­dési központ színpadán a hang­verseny műsorszámainak előadá­sára készülték. Magam azon gondolkodtam, hova tűntek a zenerajongók, akik égy-egy ünnepi — mondhatnám protokolláris — előadáson pirosra paskolják tenyerüket? Miért nin­csenek itt azok a fiatalok, akik napjaikat a szolfézs és a hang­szerek tanulásával gazdagítják, S a felnőtt zenészek, a tanárok, miért nem jönnék? És közülük azok is hiányoznak, akik vélemé- nye: nem érdemes azokkal á gye- rfekekkél bajlŐdiii zehéói^i®g,‘ akik nem erre a pályára készülnék. Miért is mennének muzsikusnak, hogy meg se hallgassák őket? Még Kodály városában sem ér­deklődnek a komoly zene iránt? Oly műsor sem eléggé vonzó, ahol zenekari és vokális művek egy­aránt szerepelnek? Persze nagy-nagy tisztelet a kivételnek, azoknaik akik most is ott voltak és a zene iránti sze- retetük külsőségektől mentes érzelmeken alapul. S ott voltak azon a magas színvonalú kama­razenei esten is, amikor a Ta­kács-vonósnégyes Bartók-quartet- teket játszott. A mostani est nem volt ilyen, modern — köznapian szólva „nehéz fajsúlyú” — mű­veket felvonultató. Talán egy ki­csivel többre áhítozunk a nagy­hírű, Európa szerte ismert deb­receni szimfonikusoktól. Bár így sem panaszkodhatunk, mert Ra­vel, Respighi és Fauré muzsiká­ja ritkán csendül fel a koncert­termekben. A ihárom szerző. a századforduló francia, illetve olasz komponistája az utóromantika és az impresszionizmus képviselő­je. Respighi három nagy sikerű ró_ mai költeménye közül a Róma kútjait szólaltatta meg a zenekar Szabó László vezetőikarmester di­rigálásával. Több mint két évti­zede mutatták be először e mű­vet a debreceniek, a feledhetet­len karmester Rubányi Vilmos vezényletével. Azóta is repertoár darabja a zenekarnak, de min­den megszólaltatás újratanulást is kíván, főként a fúvósok tudá- .sát teszi próbára. Az olasz- zene-- .szerző a hangzásművészet roes te-: 'te. A Róma kútjai a színek és hangulatok mozaikjából viruló lazaszövésű, de a határozott alap- hangvételű virtuóz művek egyi­ke. Bársonyos klarinét, sziporkázó fuvola, édes hegedű és cselló, ün­nepélyes és pergő rézfúvók szó­lói és felelgetései rajzolják meg a négy 'kutat, s visznek a pász­toréi hangulatból a viháncoló vidámságon át az elhaló esti de­rengésbe. A szimfonikus költe­mény jó tolmácsolása után Ravel ritkán játszott II., kétkezes zon­goraversenyét (az első verseny­művet balkézre írta. innét a megkülönböztetés), hallottuk Lux Erika előadásában. Ez az utolsó jelentős műve a zeneszerzőnek, aki Debussy szellemi örökségének folytatója, ugyanakkor sajáto­san egyéni hangú ösztönös ele- ganciájú, sokoldalú virtuóz-kom­ponista. Egyéni atmoszféra árad a zongoraversenyből is, ami a technikai és ritmikai nehézségek miatt csak a legfelkészültebb elő­adóik állandó műsorszáma. Lux Erika fölényes biztonsággal, vi­lágos dallamvezetéssel inter­pretálta a művet. A fergeteges tempójú I. és III. tétel komoly koncentrációt igényelt a kísérő zenekartól és a szólistától egy­aránt. Vidámság, derű árad. e két tételből, pazar ..vicceket me­sél” Ravel, s a klarinétek. poza- r.ck monósok glisszandóival ne­vet, fagott-zongora-pikoló ölel­kezve kergetőzik, másszor kun­cogva csiklandoz a zongora... A brilliáns két tétel közé egy las­sú elégi'kus, mély mondanivalójú “tétel ékelődik. LUX Erika' friele-,’ gen, a .tétel érzelemgazdágságát kibontva tolmácsolta. A szünet után hallottuk a fran­cia Fauré Requiemjét. Czövek Lajos karvezető tanította be az amatőr kórusnak ezt a művet, amelyet nem sorolok a zeneiro­dalom remekei közé, bár Fauré- nak legkiválóbb műveként tart­ják számon. A szopránszólót An­dor Éva, a baritonszólót Kocsis Pál énekelte, orgonán Molnár Vio­la játszott. Lágy pianók, puha forték, muzikális lírai hangvite- lű megszólaltatás, erénye volt a* szólistáknak, kórusnak egyaránt. Cs. I. TÖR A SZÍVBEN, AVAGY: KOLOMPÁROK VILLONGÁSAI Szóváltás nyolc ütemben - a bosszúról Üjsághír: február 18-án, a dé­li órákban Kiskunmajsán Ko­lompár Pál 18 éves szőlőmun­kás, helybeli lakos veszekedés közben tőrkésével mellbe szúr­ta névrokonát, a 27 esztendős Kolompár Pál segédmunkást, aki a helyszínen életét vesz­tette. O. Lajos (Nyomozó), Kiskunhalasi Váro­si és Járási Rendőrikapitányság.) — Próbáljuk ímeg sorba rakni az esemény-darabokat. Ki ölt meg kit? — Egy Hólyag gúnynevű fiatal­ember a nála idősebb Csibit. Egyetlen, fölülről lefelé tartó dö­féssel. — Aztán? I — Három napig csend. Hólyag j| rokonai félnek, a Nagy Lajos ut- r ca 50. alatt, Kolompár Kálmán lakásán gyűlnek össze, elkerülik a belterületet, az utcára csak többedmaguikkal merészkednek, altkor is „kézifegyverekkel” föl­szerelkezve. — És február 21-én, délben 1 összecsapnak. I — Igen Az elhunyt népes csa­ládja Majsa központjában, a buszmegállóban várakozik. Inge­rültek, hangoskodnak, isznak | Matykó, Csempe és Ferika — a I tettes rokonai — a técjz-központ- I ból, ahová szabadságot kiíratni |i mentek, a Park-bisztróba térnek be, onnan pedig a tanácsháza fe- J lé igyekeznek, vesztükre. I — Ki kezdte az acsarkodást? Illla ■ - V \ I H Utólag nem lehet eldönteni. Ahá- hyan vannak, egymásra mutogat­va annyifélét 'hazudnak. Az isten se tud eligazodni rajtuk. Lényeg, hogy Csibi hozzátartozói, Suló és Mácsár — a többiek gyűlölkö­dő uszítása közepette — egy nagy méretű tőrkéssel, illetve 'bicská­val karján, hasán, farán szunkál- ja össze Csempét és Matykót; nyolc napon túl gyógyuló sérülé­seket okoznak nekik. Utóbbit Ko­lompár Pálné (43 éves háztartás­beli, Suló és Csibi anyja) egy elpottyantott kisbaltával még homlokon is csapja. Ferike ide­jében kereket old. Egy véletle­nül arra járó halasi nyomozó vet véget a csetepaténak. Matykó (Kolompár Mátyás 38 éves szőlőmunkás. Nyúlánk termet, kopaszodó tankó, világosbarna arcbőr, széles gesztikuláció. Nagyhajtókás, szürke kockás öl­töny, bordó pulóver. Analfabéta, de érezni: minden hájjal megkent fineszes.) — Miért éppen magát szemel­ték ki? — Kerek perec megmondom én, nincs ebben hamuka: akármi történik, a hosszú Matykót ki kell nyírni. Hiába vagyok én ártat­lan ... — De hát miért? — Miért, miért?! Nem érti,, fő­nök? Hólyag a vejem, nincs ne­ki más hozzátartozója. — Muszáj volt provokálni.. Su- lóékat? — Még hogy én?! Észre sem vesszük őket, ha nem kezdenek el kötözfcödni, sértegetni. — Lesz a dolognak folytatása? — Részemről biztos nem. Jám­bor ember vagyok én, nem ke­nyerem a vérontás. Végre már nyugalmat szeretnék. Csempe (Kolompár József 27 eszten­dős segédmunkás. Jósvádájú, bajszos, legény, tiszta, va­salt, fekete szerelésben: ing, nadrág, mellény, bőrdzseki.) — Maga mért nem használta a bökőt? — Volt is arra érkezésem! Nem találtam, belecsúszott a surranó- ba, merthogy lyukas volt a nad­rágzsebem. — Azt mondják: Matykónál, a bunda alatt, kishalt a lapult. — Itt haljak meg, ha láttam. Bizony isten. — Végződhetett volna rosszab­bul is ez a találkozás ... — Hát... végződhetett volna. Ezek. ilyenek . . A Csibi másik testvére is börtönben ül, ember­ölésért. — Tényleg lefogta Csibit, ami­kor Hólyag végzett vele? — Még hogy én?! A közelük­ben sem voltam. Az anyám éle­tére! ... Suló (Kolompár Sándor 20 esz­tendős segédmunkás. Kócos, ápo­latlan gyerek, csíkos pulóverben, hallgatagon, tágra nyílt, ijedt szemekkel.) — Mit csináltak a buszmegál­lóban? — Vártuk a , bátyámat, a Ma­tyit. Szegedről, a börtönből. Táv­iratoztunk neki, hogy jöjjön- ha­za a temetésre. (!?) — Csibi halála vért kívánt? — Nem. Én nem szoktam.... Én nem vágyók olyan . I. — Miért támadtak mégis Maty- kóékra? — Mert a Csempe hívott, hogy: „gyertek ki, ha van bennetek bá­torság”. — És? — Hát az idegesség miatt ak­kor már nem bírtam ki. hogy meg ne szúrjam. Mácsár (Kolompár László 27 éves foglalkozás nélküli. Borostás arc, tömpe orr, flegma, ugyan­akkor némi bűntudatról is árul­kodó mozdulatok.) — Maga is ott volt a tanács­házánál? — ígéri. Mert fölbiztattak, hogy nékem nincs feleségem, családom, nincs mitől félnem, hát öljem meg én . I. — Csak így lehet elégtételt ven­ni a sérelmekért? — Cigányoknál már csak ez megy... — Miért? — A késben van nekik az ere­jük. — És ha úgy jár, mint Csibi? — Már akkor úgy is mindegy az embernek ... O. Béla (Parancsnok-helyettes, kiskun- miajsai - rendőrőrs.) — Hány cigány él a nagyköz­ségben? — Mintegy ötszáz. A telepen talán a tizedrészük, a többi szét­szóródva. Három család kivételé­vel mind Kolompár. A j két cso- poit spontán szerveződött, a ha­láleset után. — Aminek oka? — Egy szerencsétlen véletlen) nem más. Egy rosszul sikerült szúrás. Máskor is, gyakran össze­vesznek, főleg kártyázás közben, és akkor hamar előkerül a kés. — Ismerte Csibit? — Hogyne. Egzisztenciálisan kiemelkedett kicsit. Rendszere­sen és rendesen dolgozott, nem volt baj vele. — A három nappal későbbi re- vans óta nyugalom van? — Az egyik boltban és a bolt előtt az asszonyok ugrottak egy­másnak késsel, baltával. Szeren­csére megúszták sérülés nélkül. Ennyi töttént még. — Meg lehet fékezni őket? — Meg. Állandó ellenőrzéssel. Éjjel-nappal... Hólyag (Kolompár Pál 18 ■ esztendős szőlőmunkás. Esetlen, riadt képű, göndörhajú fiú. Csúnyán artikulál, a szavakat már-már érthetetlenül hadarja.) — /Miért kellett Csibinek meg­halnia? — Nem tudtam, hogy szíven találom, ö rántott előbb kést. Fenyegetett. A testvérei is bics- kások... — Sajnálja.? — Sajnálom. Én sosem öltem meg senkit. Még csak tűvel sem szunkálódtam soha. — Most mi lesz? — Gondolom: kapok tíz-tizenöt évét... — És aztán? — Ugyanolyan rendes ember leszek, mint azelőtt. Nem bántok senkit. Lehet, hogy engem sem ölnek meg. De azért félek ... T. Gyula (Vizsgálótiszt, Bács-Kiskun me­gyei Rendőr-főkapitányság.) — Ennek az egésznek mi köze az 1979-ben kezdődött és 1980- ban folytatódott esethez, amivel az egyik Kék fény is foglalko­zott? — Az égvilágon setnmi. Az ak­kor lezárult. — Mi előzte meg a tragikus pengevillanást? — Együtt mászkáltak, Csibi közepesen ittas állapotban, Hó­lyag józanul. A tetthelyen talál­koztak Pistikóval (Kolompár De­zső 17 éves alkalmi munkás), akit Hólyag korábban nagyon meg­vert. Épp a kártérítésben egyez­kedtek, amikor Csibi is odaért. Beleszólt, számonkérte Hólyagon az említett balhét. Vita kereke­dett, alaposan összezördültek és kész... — Mit gondol: él bennük a megtorlási vágy? Egyáltalán: megakactalyozható. megelőzhető ez? — Nem hiszem. "Ha csak telje­sen el nem különítjük őket, ami, ugyebár, lehetetlen. Ök is a fa­luban lakták, mégis Marispusz­tán, a cigánytelepen történt a gyilkosság. Az a legelkeserítöbb, hogy ez már egy új generáció, a bosszút meg ugyanúgy örökölték és „ápolják”. Az ember ilyenkor eltöpreng: hol a szülői, iskolai nevelés, hol a társadalom tudat- formáló befolyása?... Kutasi Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom