Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-21 / 93. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1983 április 21. RÉSZVÉTEL, BELESZÓLÁS, FELELŐSSÉG • Nagy Lajos 0 Hegedűs István • Tóth Pál • Rózsi Lászlóné 0 Zacskó József 0 Bánó István 0 Orbán Nándor A XII. pártkongresszus megerősítette, hogy politikai és gazdasági feladataink megoldásában, a dolgozó emberek aktivitásának fctbon- takoztatásában egyik legfontosabb lehetőségünk és eszközünk a munkahelyi demokrácia fejlesztése. A kongresszus iránymutatását alapul véve a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége az elmúlt év decemberében együttes határozatot hozott Vita az üzemi demokráciáról a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztéséről. Ugyanezen a napon jelent meg a kormány azon határozata is, amely a Politikai Bizottság állásfoglalásának megfelelően, részben módosította az állami vállalatok irányításának, szervezeti rendszerének korábbi gyakorlatát, és intézkedett annak továbbfejlesztéséről. Ezek a határozatok számos új vonást tartalmaznak. 0 Dulity Tibor A végrehajtás sikere nagyrészt azon múlik, helyesen értelme- zik-e a vállalatoknál dolgozó vezetők és társadalmi tisztségviselők e határozatokat, tudják-e a rendelkezésekben foglaltakat munkahelyük sajátosságainak megfelelően alkotó módon alkalmazni. A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa ezekre a kérdésekre kereste a választ, amikor néhány nappal ezelőtt — s négy hónappal a határozatok megjelenése után — fórumot rendezett. A vitában, amelyet Hegedűs István, az SZMT titkára vezetett, részt vett .Vagy Lajos, a Laios- mizsei Vízgépészeti Vállalat igazgatója, Tóth Pál, az Április 4. Gépipari Művek vszb-tntkára. Rózsi Lászlóné, a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárának szb-bitkára, Zacskó József, a BÁCSÉPSZER Vállalat szb-titká- ra, Bánó István, a Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat vszb-titkárhelyettese, Orbán Nándor, a Helvéciái Állami űaz- daság szb-bitkára és Dúlity Tibor, a megyei szakszervezeti iskola vezetője. Önállóság és lehetőség Vitaindítót Hegedűs István man- ’ dott.-- Rámutatott, hogy az új együttes határozat méginkább lehetővé teszi a dolgozók beleszólását a vállalat ügyeibe. Központilag nincs megszabva^ hogy az egyes jogokat melyik fórum gyakorolja. így a munkahelyi kollektívák, vezetők, társadalmi szervek számára szélesebb lehetőség nyílik arra, hogy a helyi fórumokat önállóan, vállalatuk, hivataluk, intézményük sajátosságaihoz igazodva szervezzék meg, kiiktatva tevékenységükből a párhuzamosságokat. A kormány határozata a vállalati felügyelő bizottságok tevékenységének fejlesztéséről, a vállalati igazgató- tanácsok jogkörének növeléséről intézkedik. — A Minisztertanács és a SZOT együttes határozata bevezeti a terv évközi módosításához rugalmasabban alkalmazkodó véleményezési gyakorlatot, , egyetértési és kezdeményezési jogot ad a demokratikus fórumoknak, és a vállalati vezetők tevékenységének szakszervezeti véleményezését kiterjeszti minden szintre — mondotta az SZMT titkára, aki ezt követően kérdéseket tett föl a meghívottaknak. KÉRDÉS: A vállalatok között, ahonnan az elvtársak érkeztek, van nagyobb is, kisebb is. Előírta-e a felügyeleti szerv igazgatótanács létesítését, neveztek-e ki, felügyelő bizottságot? NAGY LAJOS igazgató, Lajos- mizsei Vízgépészeti Vállalat: Nálunk eddig még nem. Igazgató- tanácsunk — a hagyományos — régóta van, de ez döntési joggal nem felruházott, tanácsadó testület. TÓTH PÁL vszb-titkár, Április 4. Művek: A Vasas Szakszervezet országos titkári értekezletén azt a tájékoztatást kaptuk, hogy egyelőre a 12 legnagyobb vállalatnál hoznak létre igazgató- tanácsot, és felügyelő bizottságot, majd az itt nyert tapasztalatok birtokában bővítik az új irányítási formába bevontak kőiét. A mi három és fél ezer fős vállalatunk nincs benne ebben a tizenkettőben. KÉRDÉS: Mégis, mi a véleményük az egyik, illetve a másik határozatról? Elsősorban azokra a fejezetekre gondolok, amelyeknek végrehajtása nem a főhatóságtól, hanem a vállalat gazdasági és társadalmi vezetőitől függ. NAGY LAJOS: Az MT—SZOT együttes határozatot — megvallom — elég sokáig értelmezget- tük. Azután megpróbáltuk ennek megfelelően módosítani szervezeti, működési szabályzatunkat. A tervezet elkészült: meg kell mondanom, eléggé szerény ez a dolgozat. Nem is vittük még bizalmi testület elé. Mert ugye ez a határozat nagyobb szabadságot, önállóságot ad. Ám ennek a szabadságnak a birtokában igen sok mindannyiunkban a megválaszolatlan kérdés. Mit szabályozzunk? Hogyan szabályozzunk? Azóta már olyan gyakorlati problémák vetődtek fel, amilyenekre a teirve- zet készítésekor nem is gondoltunk. KÉRDÉS: Például? NAGY LAJOS: A kormány- rendelet kimondja, hogy az igazgatóhelyettesek fölött a munkáltatói jogot a minisztérium helyett ezentúl az igazgató gyakorolja. Rendben van, gyakorolom én. De mi 'történik, ha mondjuk emelni kívánom a főmérnök bérét? Ki az illetékes a szakszervezet részéről? A bizalmi? A szakszervezeti bizottság? A bizalmi testület? Gyakorlat itt és ott ZACSKÓ JÓZSEF, szb-tiíkár, BÁCSÉPSZER: Véleményem szerint az látszik jó megoldásnak, ha a helyettesek béremelése ügyében az szb az igazgató partnere. Ez azért is logikus, mert a vezetői tevékenység véleményezése is az szb feladata. Szakmai titkári értekezleten bennünket mégis úgy tájékoztattak, hogy a helyettesnek is van bizalmija, ő az illetékes, nem az szb. De valljuk meg, ez a probléma igazából nem is új. Főosztályvezetők, önálló osztályvezetők esetében korábban is fölmerült, hogy nem ellentmondás-e, ha ugyanaz a bizalmi képviseli a vezető érdekeit, aki vele „szemben” a beosztottakért is kiáll? KÉRDÉS: Íme egy probléma a sok közül, amely rávilágít, miért is fontos a vállalat szervezeti és működési szabályzatában rögzíteni az egyes demokratikus fórumok illetékességét. Például azt is, hogy a helyettesek ügyében — természetesen a bizalmit meghallgatva — az szb lesz-e az igazgató partnere. Ez most esetleg nehézségeket okoz, később azonban megkönnyíti a munkát. Egyetértünk ebben? ZACSKÓ JÓZSEF: Itt most igen, de a munkahelyünkön nem mindig. Mert mi van olyankor, ha a szakszervezet más párosítást képzel el, mint az igazgató? Egyáltalában ki kezdeményezze ezt a dolgot, a gazdasági vezetés, vagy a szakszervezet? ORBÁN NÁNDOR szb-tiitkár, Helvéciái Állami Gazdaság: Mi például 1977-ben elkészítettük az új szakszervezeti működési szabályzatot. Azon tulajdonképpen nem sokat kell igazítom. Le van benne írva, egyebek Között, hogy a főágazatvezető és helyettesei dolgában az szb az illetékes. Egy- egy ilyen vezetőnek van 300—400 beosztottja, köztük jó néhány bizalmi. Közülük ki legyen az egyetértési jog gyakorlója? Akitől a bélyeget veszi az illető? Az szb természetesen véleményt kér ettől a bizalmitól. — KÉRDÉS: Ügy gondolom a probléma meglehetősen összetett, s talán ne is gyökerezzünk, le a bérkérdésnél. Számos más tevékenységet is szabályozni kell, sok egyéb kérdésben is egyetértésre kell jutni. Hogyan, ismét csak ez a kérdés. TÓTH PÁL: Mi már február elején elkészültünk egy tervezettel, ami nem mondóm, hogy vita nélkül állt össze, de végül is közös megállapodásra jutottunk. Szerintem döntő az egységes értelmezés és a pontos megfogalmazás. Vállalatunk szervezési főosztálya például úgy vélte, hogy a főbizalmiak és bizalmi küldöttek testületé mindenekelőtt az üzemi demokrácia legmagasabb fóruma. Szerintünk ez így nem teljesen pontos, mert ez a testület legelőször is a legmagasabb szakszervezeti fórum. KÉRDÉS: A vitaindítóban már siót ejtettem róla, mennyire fontos, hogy az üzemi demokrácia fórum- rendszerét megszabadítsuk a formalitásoktól, az üresjáratoktól, a párhuzamosságoktól. Tudomásunk van arról, hogy egyes vállalatoknál 6—8 napirend érdemi megtárgyalását várják egy-egy bizalmi testületi üléstől. Mi a véleményük az ilyenfajta gyakorlatról? Mii'dent a maga helyén TÓTH PÁL: Megmondom őszintén, mi egy kicsit megelőztük a határozatot. A vállalati szabályzatok közül csupán a kollektív szerződést vittük a testület elé, a többit vszb-ülésen véleményeztük. Ezt megelőzően természetesen kiadtuk a tervezetet a szakszervezeti csoportoknak, s kértük: a bizalmiak ismerjék meg munkatársaik véleményét. RÓZSI LÁSZLÓNÉ, szb-titkár, Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyára: Az üzemi demokrácia mindennapos gyakorlatában eddig valóban előfordultak párhuzamosságok. Nálunk is van rá eset, hogy ugyanarról a témáról már másodszor, vagy harmadszor hallja a dolgozó ugyanazt a beszámolót. Véleményem szerint nem az a baj, hogy például az elmúlt év feladatainak teljesítéséről szinte minden fórumon elhangzanak értékelések,.,, hanem az, hogy ezek nem elég árnyaltak. Egy műhely dolgozóit például felesleges a vállalat egészének legkülönfélébb tervszámaival és mutatóival hosszasan trak- * tálni. Ókét érthető módon leginkább a saját üzemük, üzemrészük eredményei és gondjai érdeklik, ezekről kell tehát részletesebben szólni. DULITY TIBOR, a megyei szak- szervezeti iskola vezetője: Ezzel csak egyetérteni lehet. Egy brigádgyűlésen például nem ragadhat le az előadó a vállalati adatoknál. Le kell bontani azokat műhelyre, brigádra, olykor még személyekre szólóan is. Ez nemcsak egy lezárt periódus értékelésekor fontos, hanem az elképzelések kialakítása során is. A demokratikus fórumok csak így lehetnek a döntéselőkészítés színterei. Ám ne feledkezzünk meg a döntés megismertetéséről sem. Ez megint csak a vállalat és a szakszervezet közös feladata : KÉRDÉS: Maradjunk még a demokratikus fórumoknál, amelyek között mi különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk a termelési tanácskozásnak. Ez az a fórum, ahol mód nyílik arra, hogy a dolgozókat közvetlenül bevonjuk a vezetésbe. így van? TÓTH PÁL: Igen, és amit elmondok, az talán példa lehet a párhuzamosságok felszámolására is. Á vállalati tervekkel kapcso- » latban véleményt kérünk a dolgozóktól. Ez történhetne szakszervezeti csoportgyűlésen is, termelési tanácskozáson is. Mi, hogy úgy mondjam a kettőt együtt alkalmazzuk. Valójában termelési tanácskozás ez, amelyen azonban a bizalmi elnököl. A vállalat, a gyár, a műhely tervét a gazdasági vezető, a vszb-állásfoglalás tervezetét pedig a bizalmi ismerteti. Ezt követően mondják el véleményüket a szákszervezeti tagok, illetve a nem szervezett dolgozók. Célszerű változatok ZACSKÓ JÓZSEF: Csak egy percre visszakanyarodva a bizalmi testületi ülések napirendjéhez, meg kell mondjam, én nagyon jó tippet kaptam itt most az Április 4. Művek vszb-titkárától. Azt hiszem, mi is azok közé tartozunk, akikről Hegedűs elv társ homlokráncolva mondta, hogy túl sok témát zsúfolnak össze egy-égy testületi ülésre. Ahogyan Kiskunfélegyházán differenciálnak a feladatok között, az számunkra is tanulságos. KÉRDÉS: Ennek a fórumnak nem titkolt célja, hogy közzé-' tegyük a helyes módszereket, és segítsünk az útkeresésben. Íme itt van az együttes határozat egyik, fontos pontja, amit ha megengedik, idéznék. Így hangzik: „a munkahelyi demokrácia fórumai elé kerülő javaslatok mutassák be a lehetséges változatokat, legyenek közérthetőek, s a tanácskozás résztvevőinek kellő idő álljon rendelkezésére a vélemények és javaslatok kialakítására." Mi a véleményük erről? BÁNÓ ISTVÁN vszb-titkárhe- lyettes, DUTÉP: Erről is az, mint a határozat többi passzusáról: ön. állóbbaknak és bátrabbaknak kell lennünk! Eddig úgyszólván minden központilag volt szabályozva, direkt módon irányítottak felülről bennünket. Ez természetesen bizonyos mértékig fel is mentett minket a felelősség alól. Ügy tűnik, ezután már csak magunknak tehetünk szemrehányást, ha valamit rosszul csináltunk ZACSKÓ JÓZSEF:'Az világosan látszik, hogy a szakszervezeti bizottságok az eddiginél nagyobb szerepet kapnak. Hogy a munkát jól végezhessük, felkészült, rátermett tisztségviselőkre van szükség. Ami pedig a határozatnak azt a pontját illeti, hogy a ja/vaslatok mutassanak be több változatot, a legutóbbi években már erre is volt példa, elsősorban a termelési tervek kialakításakor. NAGY LAJOS: Több változat. Alternatívák. •Váiiaiatünknál két változatban készült legutóbb is a termelési és a bérezési terv. Ahol a tőkésexport-lehetőségek adottak, ott egyébként is két eset lehetséges. A preferenciát vagy kiérdemeljük, vagy nem. BÁNÓ ISTVÁN: Szerintem ez nem igazi alternatíva. DULITY TIBOR: De mennyire, hogy az! Hiszen a közösségnek arról kell döntenie, hogy vállalja-e a nagyobb, feszítettebb munkát, jelentősebb erőfeszítéseket igénylő — magasabb jövedelmet is eredményező — feladatokat. Alternatíva a mindennapi életben egyébként nagyon sok van. Vegyük például a munkás- szállítást. Rengeteg kihasználatlan vállalati autóbusz fut az utakon. Nos, hogyan oldja meg a vállalat ezt a problémát? Társuljon egy másik céggel? Béreljen autóbuszt? Hagyatkozzon a Volánra? Vagy itt volt nemrég az ötnapos munkahétre való áttérés: számtalan variáció vetődött fel. De folytathatnám a sort az üzemi étkeztetés költségeivel, amikör arról kell dönteni, kinek a zsebébe nyúljunk mélyebbre. A dolgozókéba, vagy a vállalatéba? TÓTH PÁL: Ugyan melyik vállalat mondhatja el manapság magáról, hogy rendelésállománya már az év elején hiánytalan? Mi ezen úgy segítünk, hogy bizonyos „tói—ig” határokat fogadunk él a testületi ülésen.'Ha a vállalat ezeken belül marad, nincs szükség a bizalmi testület ismételt összehívására. Zárszó helyett HEGEDŰS ISTVÁN: Vitaindítót mondtam, vitazárót azonban ne várjanak tőlem. Az új határozatok módot adnak számunkra, munkánk célirányosabbá, eredményesebbé tételére. Ám, ha mindenben megfelelünk is majd a Minisztertanács és a SZOT által megfogalmazott irányelveknek, akkor sem mondhatjuk; elvégeztük a dolgunkat, most mát minden rendiben van. Az élet halad előre, a világ változik körülöttünk, s nekünk alkalmazkodnunk kell hozzá. A rugalmasabb, keretjellegű szabályozás tágabb lehetőséget teremt a szakszervezetek számára is a mozgalmi eszközökkel való munkálkodáshoz. Mindez természetesen nem öncélú törekvés. A termeléssel, a gazdálkodással szembeni nagyobb követelmények azt igénylik, hogy a dolgozók kellő tájékozottság birtokában érdemben vegyenek részt az ügyek intézésében; véleményükkel, Javaslataikkal segítsék és erősítsék a vezetést. Sitkéi Béla ÉRLELŐDNEK A HEGYALJAI BOROK A történelmi borvidék szőlőiből évente 50—60 ezer hektoliter különleges minőségű bor érlelődik a Tokaj- hegyaljai Borkombinát több száz éves pincéiben. A képen: A bor tisztaságát vizsgálják a bodrogszegi pincékben. Városiak a szőlőben Szűcsé, szabóé, tanáré, orvosfeleségé, ügyvédé, hivatalnoké, városbéli szőlősgazdáké és más foglalkozású polgároké volt egykor a Kecskeméthez tartozó Kisnyír szőlőinek nagy része. Saját maguk, vagy fogadott napszámosok metszettek, permeteztek. Szamócát és cseresznyét termesztettek. Kajszi- és rózsa- barackot vittek nyaranta a felvásárlókhoz. Nyári hétvégeken korán vonatra szálltak, hogy estig, minői tovább dolgozhassanak Teltek-múltak az évek, Kisnyír már jó ideje Hetényegyháza. S azoknak a szőlőknek a helyén, ahol hektáronként 21 ezer tőke sorakozott, a magasművelésű, de ritkább Ultetésű par- cellákon^ íi ninosß ntöbfcr,'^ ° 24Qfctbéál Aokevesebb ^*0 mégis nagyobb termést ad. Négy négyzetméter jut egy-egy tőkére. Van hol megerősödnie, van hol teremnie. Nyitni, takarni az 1,70 méterre növő szőlőket már nem kell. A kézi munka is kevesebb, mint régen. Gépek haladnak a sorokban. A nagyüzemi műveléssel azonban egyvalami nem változott. A városi embereket ma is vonzza Hetényegyháza! De ma nem az égykori szűcs, ügyvéd és orvosfeleség, hanem: üzemrendész, igazgató, műszerész, gépkocsivezető, geodéta, orvosgyakornok, felszolgáló, tanár, mérnök —, s miért titkolnánk — vezérigazgató-helyettes is dolgozik, hétvégeken a szőlőkben. Amint Papp Zoltánná, az Egyetértés Szakszövetkezet szőlőtermesztő szakcsoportjának főkönyvelője adatokkal bizonyítja: — Harmincévi, tartós kezelésbe vétellel 265 szakcsoporttag művel egyenként háromezer négyzet- méternyi szőlőt. Szinte valameny- nyien kecskemétiek. Két éve kezdtük ezt — a nagyüzem mellett ugyancsak hasznot hozó — művelési formát, elsőként a város határában. Jelenleg ott tartunk, hogy száznyolcvannégyen Ménteleken új telepítésbe fognak, hat-* van hektár gyommal, dudvával benőtt területen. Olyannyira kedvelt vállalkozás ez, hogy mindenkit fel se tudtunk venni, ötven mire termőre fordulnak a sorok, kezd megtérülni a befektetés. Évente 30—40 ezer forint jövedelmet remél egy-egy parcellahasználó, aki a termést majd a szak- szövetkezeten keresztül értékesíti. Boncz Zsolt szőlőágazat-vezető szerint: a falu alatt, ahol már telepítettek, s a ménteleki vasútállomás környékén, ahol az idén ültetnek, a rozs mindössze 8—9 mázsát adna hektáronként. így aztán a nagymúltú, százéves Miklóstele- pi Szőlészeti Kutató Intézet nemesített fajtáit: a Jubileum 75-öt és az Ezerfürtöst vétek volna a vén szőlők és más parlagföldek helyén termőre nem fogni! De más haszna is van ennek a hetényegyiházi vállalkozásnak. Bereute Tibor például itt, a szőlőben tölti, jó levegőn a szabadságát. Akik ismerik, azt mondják róla: valósággal babusgatja a zsenge hajtásokat. Másokat, munka után itt ér az este. Papa, mama, gyerekek, együtt. Családok, amelyek azelőtt a városban legfeljebb csak köszöntek egymásnak, idekint, a határban beszédbe elegyednek. Ismerkednek. Barátkoznak. Kölcsönkérnek egymástól ezt-azt. Gyerekeik pedig vígan szaladgálhatnak. Senki sem szól rájuk: ..Nyughassatok már!" Többen, közösen kútfúrást terveznek, hogy lehatoljanak a 26 méter mély vízadó réteghez, és jelentkezőre jövőre kerül sor. A nagyüzemi gazdálkodást kiegészítve, a parlaghasznosító szak. csoporti művelés az Egyetértés szántóterületéhez képest csekély. Annak pusztán egytizede. Pénzzel egyelőre nem kecsegtet. Pár fürt kóstoló tavaly az egyik helyen, ennyi volt az eddigi „haszon”. De öntözni tudjanak. öt sor szőlő, háromezer négyzetméteren, kinek-kinek a művelésében. Nem sok. Arra mégis elég, hogy jó kedvvel, felfrissülve, bizakodással gondozzák. Megéri ? Feltétlenül! Kohl Antal • Ahol már fakad a hajtás.. • . • • s ahol most láttak munkához a telepítők. (Tóth Sándor (elv.)
