Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-21 / 93. szám

1983. április 21. • PETŐFI NEPE • 5 BAJAI KÖRKÉP Az oktatás helyzetéről AHOL HAMLET ÉS SÜSÜ SÁRKÁNY JÓL MEGFÉRNEK EGYMÁSSAL. Kiállítás a Műcsarnokban A korszerűsítés igénye alighanem egyidős a tuda­tos iskolai neveléssel, ám napjainkban erőteljesebb, mint korábban bármikor volt. — E törekvések je­gyében született meg 1972 júniusában az MSZMP Központi Bizottságának oktatáspolitikai határozata is, amelynek megvalósítását módszeresen segítik és ellenőrzik a párt különböző szintű testületéi. Baján — az elmúlt héten — harmadszor tűzték a járási­városi pártbizottság ülésének napirendjére e té­makör áttekintését. A tanácskozáson jelen volt Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára Is. A tényeket több szempontból is részletesen szám­ba vevő jelentés bevezetőjében felhívja magára a fi­gyelmet egy általános érvénnyel fogalmazott meg­állapítás, amit érdemes idézni. „Az elmúlt tíz évben hozott országos, megyei, városi és járási párt- és ál­lami határozatok, rendelkezések, intézkedések ha­tása következtében csökkentek a művelődési felté­telek különbségei, javultak az oktatás tárgyi és sze­mélyi feltételei, tudatosabbá vált az oktatás és ne­velés szervezése”. Tanulságosnak ígérkezik, persze részletesen is szemügyre venni, hogy e fenti mondat igazságtar­talma milyen tényekre épül... Nyelvtanulás az óvodában Némelyek szerint — legalábbis a személyiség fej­lődésének szempontjából — fontosabb, hogy a gyer­mek óvodába járjon, mint egyetemre. E kissé ki­élezettnek tűnő vélekedés hivatkozási alapja né­hány kétségtelenül bizonyított tapasztalat, misze­rint az óvodába járt gyerekek nem csupán az álta­lános iskola első osztályában érnek el jobb ered­ményt, hanem a nyolcadikban is, és a továbbtanu­lás tekintetében is előnyösebb a helyzetük. Ezek tükrében nem lehet túlbecsülni annak je­lentőségét, hogy Baján a három—hatévesek 90 szá­zaléka felvételt nyer valamelyik óvodába, a járás falvaiban pedig gyakorlatilag egyetlen jelentkezőt sem kell elutasítani i helyhiány miatt. A témában já­ratosabb olvasó számára kétszeresen is érdekesek ezek az adatok: nemcsak azt bizonyítják ugyanis, hogy Baja és térsége kiemelkedik az óvodai ellátott­ság országos átlagából. A rendkívül színvonalas ének-zenei és testi nevelés mellett mind szélesebb körű a nyelvtanulásra való felkészítés — a szerb- horvát nyelvvel jelenleg 120, a némettel pedig mint­egy 400 óvodáskorú gyermek ismerkedik. Általános iskolák - falusiak hátrányban? Ha az óvodákkal kapcsolatosan az országos hely­zettől való különbözést volt célszerű hangsúlyozni, akkor az általános iskolák esetében a megegyezést 1 kell kiemelnünk: a 80-as évek első és második har­madában Baján és a járásban is több gyermek lép az iskolába, mint az elmúlt 20 esztendőben bármi­kor. A jövőt is szem előtt tartó ember kétszeresen örül tehát, amikor arról értesül: az elmúlt évtizedben ép­pen e területen javultak legnagyobb ütemben az ok­tatás Személyi és tárgyi feltételéi. A bajai iskoláig száma az Újvárosban átadott oktatási központtal bővült, s további két intézmény új épületszárnnyal gyarapodott. Ezzel egyidejűleg a járás területén a tervezett 15 helyett 20-szal sikerült növelni a ter­mek számát. Figyelemre méltó siker, hogy folyamatosan csök­ken az osztályismétlők száma, s hogy — 16 éves ko­rára — a tanulók 99 százaléka befejezi az általános iskolát. Joggal feltételezhető azonban, hogy az azo­nos iskolai végzettség továbbra is eltérő felkészült­séget jelent a városi és a falusi gyerekek bizonyos csoportjai számára: a szakosan leadott órák szá­ma ugyanis csak Baja iskoláiban közelitette meg a 100 százalékot, a falvak átlaga ebben a tekintetben 75,7 százalék, sőt bizonyos tantárgyak esetében — ilyen például a kémia és a testnevelés — csak 60 százalék körül mozog. Középiskolák: egyre sokszínűbbek Köztudomású, hogy az általános iskolára épülő középiskola-típusok azok az oktatási intézmények, amelyek a legközvetlenebbül befolyásolják a diákok munkavállalási lehetőségeit, ezen keresztül pedig egész életmódjukat, a társadalmi rétegződésben el­foglalt helyüket. — Úgy tűnik, hogy az oktatás fej­lesztésének irányítói Baján messzemenően figye­lembe vették e körülményt, s igen sokat tettek an­nak érdekében, hogy a pályaválasztók sokrétű igé­nyeit, és az egyre differenciáltabbá váló társadal­mi-gazdasági elvárásokat közös nevezőre hozzák. E szándék valóra váltását kell látnunk például abban, hogy a Bereczki Máté Kertészeti Szakközépiskolá­ban a mezőgazdasági gépészek mellett ma már gyümölcstermesztőket is képeznek, hogy a Türr Ist­vánról elnevezett közgazdasági szakközépiskola postaforgalmi ágazattal bővült, s hogy a Tóth Kál­mán Gimnázium végzősei között újabban építőgé­pészek is találhatók. Bizonyára e kezdeményezések sikereként is em­líthető, hogy a továbbtanulók aránya 80-ról 90 szá­zalékra emelkedett az utóbbi 10 évben és, hogy fo­lyamatosan csökkent a lemorzsolódás. E folyamat­ban kivételt képeznek a szakmunkásképző intéze­tek, amelyekben a beiratkozóknak mintegy 10—15 százaléka végbizonyítvány nélkül mond búcsút. Az okok között szerepel, hogy ezekben az intézmények­ben a tárgyi feltételek a legkevésbé mondhatók ked­vezőnek. Különösen vonatkozik ez a 609. számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézetre, amely nemrégiben bővült ugyan egy korszerű tanműhellyel, ám kollé­giumának szűkössége és elavultsága akadályozza a tanulók megfelelő szintű felkészülését. / A pedagógusok „bizonyítványa” A felsőfokú oktatási intézményekkel kapcsolato­san érezhető megelégedéssel nyugtázta a jelentés azt a tényt, hogy a tanítóképző intézet főiskolai ran­got kapott, s hogy stabilizálódott a vízügyi főiskola helyzete is — továbbá, hogy a két intézmény kö­zött egyre szorosabbá válik az együttműködés, pár­huzamosan azzal, hogy a főiskolai tanárak is egyre aktívabban vállalnak részt a kapcsolattartásban, csakúgy, mint a városi közéletben. E növekvő aktivitás jellemzi persze Bajának és járásának egész pedagógustársadalmát, amelynek képzettségi szintjére jellemző: ma már a falusi is­kolák katedráira is C9ak diploma birtokában lép­nek fel a pedagógusok, akikre a hivatástudat a jel­lemző. Ezt jól érzékeltette a jelentést megvitató párt­bizottsági ülés is, amelyen a meghívott pedagógusok igen szép számban kértek szót, s nyilvánítottak vé­leményt. Felszólalásaikban utaltak egyebek mellett az öÍt.. ,jiapos..munkahét feszített munkatempójára, amely líokozoít terheket ró tanárra, diákra egyaránt. Ki-* fejtették, hogy — éppen ebből a körülményből adó­dóan —, mind nagyobb jelentőséggel bír az iskolai életben a taneszközökkel való ellátottság szintje, s a szülői törődés mértéke. Hangsúlyosan tették szó­vá, hogy ez utóbbi hiánya még a kelleténél gyak­rabban fékezi az oktatás érdekében tett, társadalmi méretű erőfeszítések hatékonyságát. A pártbizottság tagjai és vendégei a tanácskozás alkalmával megtekintették azt a gazdag anyagú fo­tókiállítást, amely egymás mellé sorakoztatta az utóbbi években épült iskolák, tanműhelyek, torna­termek és uszodák impozáns látványát. Káposztás János KÉT ÉVTIZEDE A PÓDIUMON A Kecskeméti Pedagógus Énekkar „A Kecskeméti Pedagógus Ének­karról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni...” — mondta Fa- sang Árpád zeneszerző karnagy, a zsűri elnöke, a Pedagóguskórusok VIII. Országos Találkozóján Deb­recenben, amikor a szakmai érté­kelés után, a kórusok minősítésé­ről beszélgettünk. Három kórusművet énekeltek t- Poulenc: Tenebrae factae sunt, Kodály: Öregek és Bárdos: Szeged felől című darabját — három egy­mástól távol álló művet, mégis mindegyiknek tökéletesen vissza­adták a hangulatát, a mondaniva. lóját. Nem lehet elfelejteni, ahogy például az „Öregek” nyomasztó hatását teljesen feloldották a kö­vetkező énekükben ... Csodálatos volt!" ' Fasang Árpád véleményével mindenki egyetértett. Dr. Tóthpál József, a Kórusok Országos Taná. csának főtitkára is kiemelté a Kecskeméti Pedagógus Énekkar nagyszerű teljesítményét, az együttes vezetőjének, Erdei Péter­nek lelkes, sokirányú munkáját. • Kétségtelen, a kecskeméti a leg­jobb kórusok között is az élme­zőnybe tartozik, neve van az or­szágban. Az énekkar tavaly ün­nepelte fennállása 20. évforduló­ját. Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, az első évekre, ami­kor helyi rendezvényeken vettek részt, látjuk milyen óriási munka, áldozatvállalás vezetett a mostani I elismeréshez. Erdei Péter, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgató­ja, az énekkar vezetője mondta: — A heti próbák, az ügyszeretet teszi lehetővé, hogy sikerüljön egy-egy művét a szerző elképze­lése szerint megszólaltatni. A kö­zösségi érzésnek, az emberségnek kell jelen lennie, hogy művészi produkció születhessen. Énekelni csak teljes szívvel lehet. • 1979-ben, turné előtt. Archív felvétel. Két évtized alatt seregnyi sikert arattak, 1970-től, amikor a megyei pedagógusok kulturális seregszem­léjén léptek fel — évente lehettek egy-egy országos találkozó részt­vevői. 1972-ben Székesfehérvárott „Aranykoszorú” minősítést kap­tak. A rádió többször tűzte műso­rára néhány énekszámukat. 1977 tavaszától már nemcsak helyi, me­gyei és országos rendezvényeken szerepeltek, hanem önálló hang­versenyt adtak — még külföldön is. Ot évvel ezelőtt volt első nagy hazái szereplésük, amikor a kecs­keméti zenei hetek műsorában kö­zös hangversenyt adtak a Városi Szimfonikus Zenekarral, J. S. Bach műveiből. Ugyancsak ezzel a zenekarral Vivaldi-koncertjük volt 1978-ban. Ettől kezdve szaporodnak meg­hívásos hangversenyeik is: a rá­dióban, a Kóruspódium-sorozat- ban, az országos pedagóguskórus- fesztiválon, a Nemzeti Galériában, a Bartók- és Kodály-centenáriu- mi hangversenyeken, társadalmi ünnepségeken. „Fesztiválkórus-diplomával” minősitést kaptak 1979-ben, a szombathelyi pedagóguskórus-ta- lálkozón, Kóruspóditim-felvételü- ket 1980 óta a Magyar Rádió min­den évben „Kiváló teljesítmé­nyért”, emlékplakettel jutalmazta. Külföldön először Finnországban, 1979-ben szerepeltek, 1981-ben csehszlovákiai körúton voltak, az idei nyáron talán eljutnak Auszt­riába. Kecskemét kulturális megmoz­dulásaira, művelődési intézmé­nyeinek teljesítményére hazánk­ban figyelnek- Eredményeiről ha­tárainkon túl, Európában és más földrészeken is tudnak. Ezekhez a sikerekhez járul hozzá a Kecske­méti Pedagógus Énekkar, amely­nek tagjai nemcsak\az iskolákban nevelnek, tanítanak, hanem az is­kolák falain túl is, mert hiszik Kodály szavait ....... hogy az em­be riség boldogabb lesz, ha meg­tanul a zenével méltóképpen élni. S aki csak tesz valamit ez irány­ban, már nem élt hiába ...” S. P. „A izfnház története ez ember alakváltozásainak a története: az emberé, aki a testi és lelki történések ábrá* zolója a naivitás és a reflexió, a természetesség és a művi ség váltakozásában. Az alakválto­zás segédeszközei a forma és a szín, a festő és a szobrász eszközei. Az alakváltozás szín­tere a tér és az építészet konstruktív formaszerkezete, az építőmester munkája. Mindez meghatározza a kép­zőművésznek, ezen elemek egységbe foglalójának a szín­pad területén Játszott szerepét. ... Az ember-organizmus a színpad kubisztlkus absztrakt terében áll. Az ember és a tér csupa törvény. Melyikük törvénye érvényesüljön?** A századforduló óta, mikortól Európa-szerte igazából fontossá vált a színházi előadás díszleté­nek és jelmezének nemcsak szép­pé, hanem jelentésessé formá­lása is, igen sokan fejtették ki véleményüket e két művészeti ág kölcsönhatásáról, esetleg össze­olvadásáról. Oskar Schlemmer- nek, a Bauhaus tervezőjének, a látványszínház nálunk kevéssé is­mert teoretikusának (a magyar származású Moholy-Nagy László és Molnár Farkas munkatársá­nak) fenti problémafelvetése azért mai érvényű, mert a’.máig ösztönző alapkérdésekre láttat rá. A század modérn színházi fej­lődésében, az izmusok egymás ki­szorítását célzó harca után, a le­higgadt hetvenes-nyolcvanas évekre is e megfogalmazott szél­sőségek közti helyfoglalással akarja kijelölni a maga helyét minden díszlettervező és rende­ző, mind Európában, mind Ma­gyarországon. A kiállítás címe: Dráma és tér számomra finom, lehet, hogy szándéktalan utalás arra a — nézőpont kérdése — másságra, fáziskeresésre, amely honi szín­házkultúránkat jellemezte (jel­lemzi). A szó, a drámai szöveg elsődlegességére gondolok, amely következésképpen háttérbe kell. hogy szorítsa az előadás többi összetevőjét, igy a díszletet is, amely önmagában lehet gyönyö­rű, de ... Hiszen a drámában, mint olvasásra szánt irodalmi műfajban nincsen tér, csak két­féle idő létezik: egyik az olvasásé, másik a dráma cselekményének ideje. Tere csak a dráma egy másik művészeti ágba transz- ponálódott formájának, a szín­házi előadásnak van. E kiállítás logikusabb címe tehát: Színház és tér, vagy Előadás és tér lehet­Félreértés ne essék, megjegyzé-« sem h'efh kritikai szándékú, '‘In-" kább azt kívánom hangsúlyozni, hogy az elnevezésben rejlő fél­reértbe tőség is annak a feladat­nak a nehézségére utal, amelyet a magyar díszlet^ és jelmezterve­zőknek kellett és kell is megvív­niuk ezzel az alapvetően drámai szövegre építő színházi hagyo­mánnyal. Magyarországon 1949 és 1964 között az Iparművészeti Főisko­lán volt, napjainkban pedig a Képzőművészeti Főiskolán fo­lyik díszlet- és jelmeztervező­képzés. E nagyszabású kiállítás az anyag bősége miatt kissé zsúfolt, de szépen berendezett termei­ben minden nemzedék minden stiluselképzelése felvonul a leg­különbözőbb formában „tárgyia- sitva”. A televízió művészeinek csil- logó-villogó termében nem ki­csinyített makettekkel és jelmez­tervekkel találkozunk, hanem eredeti helyszínekkel, valódi ru­hákkal. Akinek nincs színes tele­víziója, az most megismerkedhet a revüműsorok szín- és tüllorgiá- jával. A nosztalgiára, s a régies ruhákra vágyó mai nőnemű ifjú­ság aprólékosan megcsodálhatja a Liszt Ferenc-sorozat csipkés, bársonyos ruhakölteményeit. Be­léphetünk az Esztergályos Ká­roly által rendezett Hamlet tévé­játék díszletébe. Az egész terem­9 Szakács Györgyi; Lear király jelmeze. nDÁMA tie rntiT) • Rózewlcz: Fehér házasság. Rátkai „paplan-színpadán” Holl Zsuzsa és Varga Katalin. re a nagyvonalúság a jellemző. A teret középen Schaffer Judit Sass Sylvia számára, a Kéksza­kállú herceg várához tervezett, szövött jelmezei uralják. Ebben az első teremben található a szo­rosan vett (a magyar színházi fejlődésből hiányzó) Schlemmer-i látványszínház szinte egyedüli hazai kísérletének terve: Bach- mann Gábor híres agy-színpadá­nak vázlata, melyet a Bódy Gá­bor által rendezett győri Ham- let-előadáshoz tervezett. A színházak termében a maket­tek a jellemzőbbek, de itt is ta­lálkozhatunk díszletrészletekkel, például a kecskeméti Rózewicz- előadás paplanterével, Rátkai Er­zsébet munkájával. Feltűnően érdekesek (hiszen e kiállított sta­tikus maketteket és bábura tett jelmezeket funkcionálisan meg­ítélni szinte lehetetlen, ha csak az ember nem látta, hogy az adott előadásban hogyan „ját­szottak”) a valamikor ugyancsak Kecskeméten dolgozó Szakács Györgyi immár főleg Miskolcon készített jelmezei. Itt találkoz­hatnak a színházszerető érdek­lődők többek közt á szintén „va­lamikor, valamennyire” kecske­méti érdekeltségű Gyarmathy Ág­nes, Csányi Árpád munkáival, és az itt dolgozó Szakácsi Márta szép terveivel. A gyerekek is bizonyára buzgó látogatói lesznek a Műcsarnok­nak e hetekben, .pedig ők álta­lában eléggé tartózkodóan visel­kednek .a . kiállításokon és „én. már mindent megnéztem” — bur­kolt felszólítással ösztökélik szü- leiket a távozásra. De itt egy nagyteremnyi „játékbolt" vár rá­juk. A kiállítás egyik termében a Képzőművészeti Főiskola jelen­legi három díszlet, és jelmezter­vező évfolyamának növendékei mutatkoznak “be. A különböző stilusú, de egyként szemetgyönyörködtetően kidolgo­zott makettek, tervek látványa kellemes volt. De nem minden esetben idézte fel a kiállítás cí­mében említett drámát, különö­sen nem az előadást. Egyetlen ki­vétellel. A kaposváriak ugyanis a bemu­tatón belül sajót kis kiállítást ter­veztek maguknak. Felépítették színházuk makettjét, s falait telera- gasztgatták a színházszeretőknek oly sokat mondó plakátjaikkal. A Csiky Gergely Szinház homlok­zatának mintájára kifestett házi­kóban szűk, csak pár látogató számára egyszérre nézhető „ket­recekben” idézték meg előadásai­kat egy-egy jellemző díszletrész,, jelmez, néhány fotó segítségéven S valóban megidézték azokat. Mi ez a különállás, és újabb in­gerlő bizonyítéka? Inkább a szce­nikának egy olyan végiggondolt felfogása, mely a diszletet nem­csak elvben, hanem a gyakorlat­• A forrásértékű katalógus cím­lapja. ban is csak az előadás, az adott színházi műhely összefüggései­ben látja értelmezhetőnek. Valahogy úgy, olyan egységnek fogják fel a kaposváriak a dísz­letet-jelmezt, és az előadást, mint ahogy azt korunk egyik legna­gyobb rendezője, Giorgio Streh­ler tette díszlettervezőjéhez, Lu­ciano Damianihoz írott levelé­ben: „A szcenográfia — és ezt te na­gyon jól tudod — nem pusztán esztétikai, vizuális tényező. A szí­nészek és a színészekkel együtt a rendező egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb eszköze, vagy leg­alábbis annak kellene lennie. A színpadkép, a kellékek és a tér, 'a színész és a szó, a gesztus és 'a mozgás között állandó kölcsönha­tás van." A kiállítás május 15-ig tekint­hető meg. Heltai Gyöngyi ÁPRILISI FOLYÓIRATOK __________g|§| T ársáŰalHii Szemle A folyóirat vezető helyen közli Köpeczi Béla Gaz­daság, kultúra, ideológia című cikkét. Juhász Ádám gazdaságunk teljesítőképességéről ír, azt elemezve, milyen okai vannak gazdaságunk egészében, és egyes elemeiben a teljesítmény-visszatartásnak. Dé­vai Katalin tanulmánya a nagyvállalatok helyzeté­vel foglalkozik, vitatkozva a nagyvállalat-ellenes né­zetekkel'. Politikai konzervativizmus, fasizmus, nem­zetiszocializmus — e három ideológiai-politikai fo­galom történeti kifejlődését, és egymással való ösz- szefüggéseit vizsgálja Tokody Gyula tanulmánya. Az alkoholizmus elleni küzdelem tennivalóinak meg­határozásához kiván segítséget nyújtani Fekete Já­nos—dr. Sime Zsófia Konkrét programot — de ho­gyan? című cikke. Oj utakon jár a brigádmunka a Szovjetunióban; Bogdán János írása megvilágítja, hogyan válnak a kollektív szervezés és ösztönzés eszközeivé az újfaj­ta .brigádok. Önkormányzat a gyakorlatban címmel új sorozat indult a folyóiratban. Témája: hogyan érvényesül helyileg a gyakorlatban a tanácstörvény megfogal­mazta önkormányzati koncepció, s milyen reális le­hetőségek vannak további kibontakoztatására. A Politikus-pályák című sorozat ezúttal Mind- szenty József és Schlachta Margit életútját mutatja be; az előbbit Gergely Jenő, az utóbbit Palkó Mag­da irta. Átfogó helyzetképet ad Pataki István cikke: Len­gyelország a kibontakozás útján. (MTI) Szovjetunió A folyóirat áprilisi számának A nagy északi hajó- zóút című terjedelmes összeállítása olyan tájakra kalauzol el, amelyek birtokba vétele döntően fontos a nyers- és alapanyagkészletek feltárása céljából, és amelyek meghódításáért több nép felfedezői fára­doztak, áldozták életüket is a múltban. Jóllehet é világ egyik legnagyobb részecskegyorsí­tója tette messzeföldön híressé Szerpuhov nevét, az itteni kutatók legújabb, nagy horderejű felfedezése csak másodsorban atomfizikai jellegű. A nukleáris reakciók során' elszabaduló elemi részecskék útvo­nala pontos kiderítésének igénye vezette el őket olyan számítógépes rendszerek megalkotásához, me­lyek „látási élményeiket” közvetlenül használható adatokká alakítják. Erről és az ember és számító­gép közvetlen párbeszédének közelebb kerülő lehe­tőségéről szól A komputer szeme című izgalmas ké­pes anyag. Elragadtatásában az „űrkorszak első csodájának” nevezte egy kanadai állampolgár a Szputnyik—1383 számú szovjet mesterséges holdat, amelynek jelzé­sei lehetővé tették egy lezuhant kanadai repülőgép utasainak megmentését. A Szputnyik a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Franciaország és Kana­da részvételével megalakított COSPAS—SARSAT- rendszer részeként rója köreit az égbolton. E rend­szer a- hajótöröttek és lakott területektől távol bal­esetet szenvedők megsegítésére használja fel az űr­technikát — derűi ki a Mentő-szputnyik című cikk­ből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom