Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

4 • PETŐFI NEPE • ÍME- április 10. A KSH ÉRTÉKELÉSE 1982-RŐL Kertészeti ágazatok a megyében A Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgató­ságán a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, pénziigyi osztálya, a Vám- és Pénzügyőrség megyei Parancsnok­sága, a szövetkezetek megyei központja, a felvásárló vállalatok és jelentősebb kertészeti, mezőgazdasági nagyüzemek szakértő­jének bevonásával megyei termésmegállapitó bizottsági ülésen évenként értékelik a megye főbb kertészeti ágazatainak termés- eredményeit. A kertészeti ágazatok 1982-es évi terméshozamai­nak összesítését is elvégezte a KSH Bács-Kiskun megyei Igaz­gatósága. A mezőgazdasági nagyüzemek jelentett statisztikai adatai és a bizottság tagjai által a kisüze­mekre becsült adattok alapján 1982. évben a megye összes gaz­daságában 47 ezer hektár szőlő­területen 261 ezer tonna, vala­mint kertben és lugason 40 ezer, összesen a megyében 301 ezer tonna szőlő termett, ami az elő­ző évinek 177 százaléka, az or­szág 1982. évi termésének egy- harmada. A megye szőlőjének 21 száza­lékát az állami gazdaságok, 17 százalékát a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, 10 százalékát a mezőgazdasági szakszövetkeze­tek nagyüzemeiben termelték. A szövetkezeti tagok gazdaságsában termett az összes szőlő 38, a ki­segítő és egyéni gazdaságokban 14 százaléka. A termő szőlőterület az elmúlt évben a megyében 36 ezer hektár volt, amelyen 254 ezer tonna sző­lő termett, az előző évinek csak­nem kétszerese. Ez hektáronként 6986 kg átlagtermést jelent. Ennél nagyobb mennyiségű szőlő a megyében csak 1973. év­ben termett — 313 ezer tonna —, de a termő szőlő hektáronkénti 5420 kg termésátlaga jóval az 1982. évi alatt volt. A mezőgaz­dasági nagyüzemek közül 1982. évben a mezőgazdasági szakszö­vetkezetek közösen művelt és ré­szesművelésű termő szőlőterüle­tén a hektáronkénti 8220 kg volt a legmagasabb tenmésátlag, míg az előző évben a súlyos elemi károk következtében ugyanez itt volt a legalacsonyabb, 2493 kg. Ezekben a gazdaságokban 1973- ban 8022 kg termett egy hektá­ron. Az állami gazdaságok termő- területéről is kimagasló, hektá­ronkénti 8180 kg átlagtermést ta­karítottak be. Ez az átlagtermés az előző évinek 252 százaléka. 1973-ban a termő szőlő hektáron­kénti termésátlaga 8401 kg volt, ez még ma is megyei csúcs. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek közösen művelt és ré­szes művelésű termő szőlőterüle­tén 6170 kg termett hektáronként 1982. évben, amely az előző évi­nek kétszerese. Ugyanitt 1973- ban a hektáronkénti termésátlag 5371 kg volt. Figyelemre méltó, a szőlőterü­let a megyében egyre csökken. A megye összes szőlőterülete 12 év alatt 16 ezer hektárral, a termő- területe 23 ezer hektárral lett ke­vesebb. A megyében megtermett gyü­mölcs mennyisége a fajták sok­rétűsége miatt évről évre kevés­bé szeszélyesen ingadozó. Ez az ágazat is rekord eredményt ho­zott az 1982. évben. Gyümölcsből a betakarított összes termés ISI ezer tonna volt, közel 5 százalék­kal haladta meg a kedvező előző évi termést, és több volt az eddi­gi legmagasabb 1980. évi 176 ezer tonna termésnél is. Az 1982. évi eredmény a megye 1970. évi gyü­mölcstermését 31 százalékkal meghaladta. A megye gyümölcstermésének 29 százalékát az állami gazdasá­gok, 25 százalékát a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, 5 szá­zalékát az egyéb mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemei, 41 százalékát a mezőgazdasági szö­vetkezetek háztáji gazdaságai és a kisegítő, valamint az egyéni gazdaságok (továbbiakban: kis­termelők) adták. A gyümölcstermelésen belül az alma a legnagyobb tömegű. A múlt évben 114 ezer tonna ter­mett, 4 százalékkal kevesebb, mint 1981-ben. Az almának 41 százalékát állami gazdaságokban, 26 százalékát mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben, 5 százalé­kát mezőgazdasági szakszövetke­zetek nagyüzemeiben, 28 száza­lékát pedig kistermelők termel­ték: "'' Az 1981. évben elemi kárt szen­vedett kajsziból a termés több mint kétszeres, őszibarackból csaknem kétszeres volt 1982. év­ben, mint egy évvel korábban. Cseresznyéből, meggyből, szilvá­ból több, körtéből kevesebb ter­mett 1982. évben, mint a meg­előző évben. A szőlő- és gyümölcstermelés 1982. évre vonatkozóan 20 száza­lék feletti arányt mondhat ma­gáénak a megye mezőgazdaságá­nak 1982. évi bruttó termelési ér­tékéből. Kemény Endréné, A KSH Bács-Kiskun megyei Igazgatóság főelőadója • Arehív felvételek 1982-ből. A TERMELÉSI TERVEK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT ____________________________ Ú jítások a termelőszövetkezetekben Tagszövetkezeteinkben az el­múlt években nőtt az újítói kedv, az alkotói tevékenység. Fontos elemévé vált a termelési tervek megvalósításának. Évről évre több újítást nyújtanak be, és ez­zel együtt emelkedik a megtaka­rításokból eredő gazdasági ered­mény. Az elmúlt hét esztendőt , értékelve, az 1982-es év kiemel­kedő volt, csaknem száz újítást nyújtottak be a Bácskai és Duna- melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzeté­hez tartozó gazdaságok. Több mint kétszáz személytől jött be javaslat. Az alkalmazásukból származó termelési eredmény meghaladta a tízmillió forintot, a kifizetett újítási díj pedig a négy- százezret. Segítség a mozgalomnak A szövetség segítette a közös gazdaságokat különböző kiadvá­nyokkal, értékelésekkel, rendez­vényekkel. További eredmények­re ösztönöztük az üzemeket. A jogszabályokról folyamatos tájé­koztatást adtunk. A termelési ágazati koordinációs bizottság két esetben tárgyalta a szövetke­zetek újítási eredményeit. Ta­valy márciusban összevont ta­nácskozást tartottunk. Ennek ta­pasztalatairól nemcsak az üzeme­ket, az országos intézményeket is tájékoztattuk. Elősegítette a mozgalom előre­haladását az újítási díj forrá­sainak jogszabályokban megha­tározott tisztázása. Az idevonat­kozó rendelkezés alapján a díj nem befolyásolja a bérszínvona­lat, továbbá a részesedési alap terhére kifizetett összeg értékéig plusz alapot lehet képezni. A ter­melőszövetkezetékben és a közös vállalatoknál az irányelveknek megfelelően létrehozták az üzemi újítási bizottságokat, elkészültek a szabályzatok, amelyekhez se­gítséget adtak az utóbbi években megjelent központi kiadványok. Az újítások elfogadásáról, bírála­táról minden esetben testületi szerv dönt. Gond azonban, hogy az üzemekben kevés a jól kép­zett újítási előadó. Ezt a felada­tot legtöbb esetben kapcsolt munkakörben, műszaki beosztá­sú szakemberek látják el. Nem állnak arányban Találkozunk olyan tapasztala­tokkal is, hogy pontos rajzokat, számításokat kérnek az üzemek a javaslattevőktől, amelyeket azok, hiányos képzettségük miatt, nem tudnak elkészíteni. Több segítsé­get kellene adni a kezdeménye­zőknek, hiszen ők rendszerint csak olyan vázlatokat készítenek, amelyekből az arra hivatott szak­ember meg tudja állapítani, hogy valóban újításról van-e szó, illet­ve az üzemben hasznosítható-e. Különösen az energia-megtakarí­tásokat eredményező ésszerűsí­tések kívánnak nagyobb figyel­met. A kifizetett díjaik gyakran nem állnak arányban a hasznos­sággal. A tüzelőolaj-megtakarí­tásnál például 7—8 százalékos újítási díjat is lehetne fizetni, a gyakorlatban viszont csak 2—3 százalékot adnak. Más esetben sincs arányban a szellemi termék értéke és az anyagi ellenszolgál­tatás. Némely gazdaságban az összeget eszmei alapon állapít­ják meg, akkor is, amikor ki tud­nák számítani, hogy anyagilag mit hoz az eljárás bevezetése. Csupán egy Az erkölcsi elismerés is kevés. Az utóbbi öt esztendőben a kör­zetben mindössze egy személyt terjesztettek fel Kiváló Újító ki­tüntetésre. Sok vitát vált ki az a téves felfogás is, hogy a vezető/ beosztású dolgozóknak hivatás­ból és munkaköri kötelességből adódóan feladatuk az újítás. El­sősorban a műszáki szakembe­rekre gondolunk. Ha már erről van szó, akkor jegyezzük meg azt is, hogy a műszaki jellegű éssze­rűsítéseken kívül több figyelmet érdemel az egyéb területeken tör­ténő újítás is. Gondolok itt a nö­vénytermesztés, állattenyésztés, üzemszervezés módszereire is. A mozgalom segítését az infor­mációrendszer javítása is szol­gálná. Ide tartoznak a folyóira­tok, tájékoztatók, a szaklapokban megjelenő fontosabb rendelkezé­sek, szövetségi tájékoztatók is­merete. Mindez szélesítené a lá­tókört, a más vállalatoknál, gaz­daságoknál alkalmazott újításo­kat át tudnák venni. Egyúttal megakadályozná, hogy olyannal foglalkozzanak, amit máshol már megoldottak. Hasznosak a tapasz­talatcserék is, a kölcsönös tájé­koztatások. Szörényi László, a TESZÖV főmunkatársa Ki, mire kap hitelt? A tavalyi esztendő különö­sen nehéz feladatokat rótt a magyar bankszakemberekre. Jóllehet, napjainkban erőtelje­sen mérséklődtek a nemzetkö­zi kamatok, egy esztendővel ezelőtt rekordmagasságban mo­zogtak. Nemcsak ez, hanem a külföldi betétek egy részének kivonása, valamint az esedékes törlesztések és kamatok is ne­hezítették a hazai pénzügyi te­vékenységet. Mindez a gazdálkodás felté­teleinek szigorítását követelte, következésképpen a hitelpoliti­kában több módosító intézke­dés született. Egyebek közt emelték a beruházások jöve­delmezőségi követelményét, év közben három alkalommal is módosították a hitelkamatlába­kat. Első helyen az export A szigor más területeken is megmutatkozott. A bank felül­vizsgálta a korábban kötött hi­telszerződéseket, és ahol a be­ruházások indokolatlanul el­húzódtak, éltek a hitelfelmon­dás lehetőségével. A népgazda­sági helyzetből fakadóan indo­koltnak találták a hiteltörlesz­tések gyorsítását olyan esetek­ben, amikor a vállalati pénz­források a tervezettnél kedve­zőbben alakultak. Mindeközben nőtt azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a száma, amelyek többször, illet­ve tartósan elmulasztották fi­zetési kötelezettségeik teljesíté­sét. Ilyen körülmények között a pénzügyi életben továbbra is létjogosultsága van az évek óta - fokozódó szigornak. Az idén a vállalati beruhá­zásokat kiegészítő hitelkeret nem kevesebb, mint tavaly — azonban a korábbi beruházási elhatározások felülvizsgálatát ezután is indokoltnak tartják. A bank, a folyamatban levő fej­lesztések áttekintését követően (amennyiben időközben meg­változtak az értékesítési felté­telek, illetve lelassult a beru­házási folyamat), esetleg mér­sékli a továbbiakban nyújtan­dó hiteleket, gyótaítja a tör­lesztéseket és szorgalmazza a saját erő bevonását. A bank az idén — az elkép­zelések, fejlesztési ötletek ver­senyeztetésével — előnyben ré­szesítve az exportbővítő beru­házásokat, 8,1 milliárd forint összegű hitelt adhat ezekre a célokra. Tavaly és tavalyelőtt egyébként már több mint 10— 10 milliárd forint hitelt enge­délyeztek exportbővítésre. Energiamegtakarító beruházások A hitelpolitikai irányelvek — az említettek mellett — to­vábbi három beruházási célt emelnek ki. Ezek: az energia- gazdálkodás racionalizálása, a hulladékok — és másodlagos nyersanyagok hasznosítása, va­lamint a gazdaságos anyagfel­használás és technológia-kor­szerűsítés. A hatodik ötéves tervidőszakban 1982 végéig a bank az ipar és az élelmiszer- gazdaság energiagazdálkodá­sának racionalizálására 226 esetben összesen mintegy 5,7 milliárd forint értékű hitelt adott a vállalatoknak és a szö­vetkezeteknek. A legnagyobb összeget a „Mátra” gázbeton- gyár létesítéséhez folyósították. A korszerűsítések eredménye­képpen évente 187 ezer tonna fűtőolaj értékének megfelelő energiamegtakarítás várható. Az idén — az új pályázati fel­hívás alapján — 1,4 milliárd forint hitelt szánnak energia­racionalizálási feladatok meg­valósítására. Korszerűbb anyagga zdáíkodás A jelenlegi tervidőszakban a Magyar Nemzeti Bank eddig 35 fejlesztést támogatott, összesen 4,4 milliárd forint hitellel, ab­ból a célból, hogy javítsa a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosítását. A legnagyobb összeg az Ózdi Ko­hászati Üzemek és a Dunai Vasmű salakhányó feldolgozó- üzemének építését szolgálja. Az 1983. évi hitellehetőségek ezen a téren — a korábban elhatá­rozott fejlesztések hiteligénye következtében — korlátozottak, ezért erőteljes (fontossági és jövedelmezőségi) szelekciókra van szükség. A kormány gazdaságos anyagfelhasználási és technoló­gia-korszerűsítési programján nak megvalósítása érdekében a bank pályázati felhívást adott ki. Az eddigi pályázatok éven­te egymilliárd forint értékű olyan alapanyag megtakarítá­sát ígérik, amelyek tekintélyes hányadát eddig konvertibilis devizáért vásároltuk. A megva­lósítandó fejlesztések egyebek közt a pvc-fólia, a hőre lágyu­ló műanyagok, a teflon-alap­anyagok, a festékek, a külön­böző papírok és felső-bőrök gazdaságos felhasználását ga­rantálják. A szóban forgó ter­melési területeken várhatóan 18—30 százalékkal mérséklődik a fajlagos anyagfelhasználás. A gazdaságos anyagfelhasználást szorgalmazó kormányprogi am megvalósítását a bank az idén összesen 500 millió forint hitel­lel segíti elő. Az azonban, hogy központi­lag kiemelt, a hitelpolitikában elsőbbséget élvező fejlesztésbe kezd egy vállalat, egyáltalán nem mentesíti az általános kö­vetelmények: a jövedelmező­ség, a gyorsaság, a rövid meg­térülés alól. M. P. VENDÉGÜNK VOLT Heinz Bloch, a berlini pezsgőkombmat igazgatója A Berlini Ital-, Bor- és Pezsgőkombinát igazgatója, Heinz Bloch háromtagú delegáció élén nemrég járt Kecskeméten, s a Középmagyarországi Pincegazdasággal együttműködési megálla­podást írt alá. A berlini vendéggel a kapcsolatokról és a kereske­delmi lehetőségekről beszélgettem. — A német embereket úgy ismerjük, mint a sör kedvelőit. A szőlőtelepíté­sek gyors növekedéséből arra következtethetek, hogy a borfogyasztás felzárkó­zik ...? — Az NDK-ban a jó sört és a jó bort egyaránt szeretik. Az egy főre számított fogyasztás mind a kettőből folyamatosan növeke­dik. Sajnos, nem tudunk elég sző­lőt termelni, éghajlati természeti adottságaink miatt, az újabb te­lepítések ellenére sem elegendő az alapanyag, így jelentős bor­importra szorulunk. — Magyarországról? — A magyar bor fogalom! A fogyasztók egy része csak ma­gyar bont iszik, s ezt keresik. — S találnak elegendőt? — Nem mindig. Annak ellené­re, hogy a magyarok a legfőbb szállítóink hosszú idő óta. A kor­mányközi megállapodások alap­ján igyekszünk megfelelő meny- nyiséggel és fajtaválasztékkal tel­jesíteni az igényeket, s ha alka­lom adódik, bővíteni. — Adódik? — Arra gondolunk, hogy nö­velhetnénk a sörexportot, ami el­lentétele lehetne a több magyar importbornak. — Milyen magyar boro­kat kedvelnek az NDK- ban? i — Szürkebarátot, Hárslevelűt és az Egri Bikavért. — Egyik sem alföldi... — Valóban. Egyrészt tradíció­kat követnek a német vásárlók, a .minőségi bort keresik, másrészt ismereteink szerint az Alföldön termelt borokból, az újabbakból, a kínálat sem gazdag. — Ügy értsem: a magyar külkereskedőknek érdemes lenne például a Bács-Kis- kunban termelt borokból növelni a választékot? — Mi abból tudunk rendelni, amit bemutatnak. Mintegy hó­napja Berlinben a magyar külke­reskedelmi vállalat, a MONIM­PEX, harminc körüli bort és vermutot kínált. Kecskemét, vagy a pincegazdaság által pa­lackozottra nem emlékszem. Az bizonyos, hogy az így megismert és általunk kitűnőnek minősített többféle borból, vermutból egyet sem. — Többoldalú együtt­működés a Közép-magyar­országi Pincegazdasággal. Ennek kialakítása az ön által vezetett küldöttség célja. Belefér ebbe a keres­kedés is? — Ez egyik feladatunk, ponto­sabban arról van szó, hogy fel­tárjuk az újabb lehetőségeket, ja­vaslatot tegyünk a termákbőví- tésre, például a pincegazdaság színvonalas boraiból. — Üdítő italok is szóba jönnek? — E téren többről van szó. Ré­gi tervünk, hogy megvásároljuk a Márka üdítőital-család gyártá­si licencét. Kitűnő italok. Előnyé­hez tartozik az is, hogy hazai alapanyagból előállíthatók. Ná­lunk ezzel az almabázisra épített üdítőital-gyártást akarjuk meg­valósítani. Az utóbbi tíz évben nagy almatelepítések voltak és a friss fagyasztáson felüli mennyi­ségből, valamint a huLló almából üdítő italt készítenénk. Termé­szetesen még cseresznye, szamó­ca, málna és ribizli bővíti az alapanyag-sort. — Az együttműködés ke­retében Önök mibe avatják be az itteni szakembere­ket? Vagyis: mit csinálnak jobban, mint a kecskemé­tiek? — Néhány dolgot: szervezést, ügyvitelt, s a magyarok érdeklő­déséből kitűnik, hogy a pezsgő- gyártásunk Igen jó színvonalú. A kölcsönösség jellemzi kapcsola­tunkat, a jó partneri viszony és segítőkészség, s ami talán a leg­fontosabb, a barátság. Az eddigi ismeretségünk, a mostani talál­kozásunk megerősített bennün­ket, hogy mindez töretlen, folya­matos/ és elmélyült is, ami na­gyon jó alapot ad a további mun­kákhoz. Ezért mondhatom, hogy a nagy múltú, 125 éves freis- burgi pezsgőgyártás titkait sem zárjuk el a magyarok elöl. Ha­gyományos és tankérlelésűt, egy­aránt készítünk. Az utóbbit elté­rő technológiával, ugyanis hosz- szabb érlelési idővel, mint itt, s talán ez is hozzájárul a kiemel­kedően jó minőséghez. — A freisburgi Piroska nevű pezsgőgyárból kül­földre is szállítanak? — A hazai igény nagy, ehhez képest a termelés kicsi, az export pedig alig számottevő. — A borpiac jelenleg egyébként is telített. A de­konjunktúra miként befo­lyásolja üzleti kapcsola­tainkat? i — A magyar—NDK kereske­delemnek egyik legkellemesebb része, hogy eddig az államközi szerződéseknek pontosan eleget téve, tervszerűen tudtunk dolgoz­ni. Ugyanakkor dinamikusan nő a bor- és egyéb italkereskede­lem, a világpiaci hatások neim érintik kedvezőtlenül. Hogy ez a megállapítás ne csak mára, ha­nem a jövőre is érvényes legyen, kapcsolataink fejlesztését a most aláírt együttműködési megálla­podással is szeretnénk elősegí­teni. Csabai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom