Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

1983. április 19. • PETŐFI NÉPE • 5 Nevelőtestületi értekezletek A PÉNZHIÁNY NEM AKADÁLY Az áprilisi nevelőtestületi érte­kezleteken a család és óvoda, il­letve a család és az iskola kapcso­lata szerepel napirenden. A cél az, hogy a testületek elemezzék és értékeljék a szülőkkel kialakított kapcsolatukat, és rátaláljanak azokra a pontokra, melyek a kap­csolat továbbfejlesztésében jelen­tenek segítséget. A család és az iskola kapcsola­táról őszinte véleményt kértünk szülőktől, pedagógusoktól — és a gyermekektől. Most összefoglalva közreadjuk ezeket azzal, hogy az érintettek körében talán újabb gondolatokat ébresztünk a meg­fontolt cselekvésre. Több találkozást! A szülők kevésnek tartják az is­kola hatását a világnézet kialakí­tásában, megszilárdításában. Elis­merik, hogy a pedagógusok ener­giája — az egyre növekvő köve­telmények eredményeként — a tananyag átadására Szűkül, nem marad idejük, hogy a diákjaikkal személyes kontaktust teremtsenek. Szeretnének sűrűbben otthonuk­ban találkozni a pedagógusokkal, és várják, hogy a mostaninál tar­talmasabbak legyenek a család- látogatások. Van, aki jónak tartja a szülő és pedagógus kapcsolatát, de hozzáfűzi kérdését: „talán azért mert az én gyermekeimmel nincs különösebb probléma?!" Mások szerint a tanárokat nem képezik ki eléggé a kapcsolattartásra, ugyanakkor egyes családok bezár- kózottságra való hajlandósága — különösen a lakótelepeken — hát­ráltatja a jobb együttműködést. A szülők köréből végül az egyik apu­ka — jellemző — véleményét idé­zem. „ön azt mondja, hogy név nélkül kéri tőlem az interjút. Bi­zonyára On is arra gondol, ha ne­talán rosszat mondok az iskolá­ról, esetleg a gyermekem bajba kerül. Látja ez nem jó dolog. El is vette a kedvemet a beszélgetés, tői.. Plusz, de megéri A pedagógusok jó része azt vall­ja, hogy a család és az iskola kap­csolata több mindenen múlik. Függ a tanár, a szülő személyisé­gétől, nemkülönben pedig a diák munkájától, magatartásától. Erez­ni kell, hogy melyek azok a gon­dok, amelyék megoldásához együtt kell megtenni a szükséges lépése­ket. A pedagógusoknak — mond­ják ők —, a jó kapcsolat kialakí­tásáért sok plusz munkát kell vé­gezni, de megéri! — Nálunk a szülőknek nagyjá­ból egyharmada az — meséli egy tanárnő —, akik mindent az isko­lától várnak el, és ezért minden felelősséget át is hárítanak. Ott jellemző ez, ahol a családi élet valami ok miatt kiegyensúlyozat­lan. A felnőtteknek pedig a roha­nó élettempóban sem szabadna megfeledkezniük arról: a meghitt beszélgetésekre mindig kell idő­nek jutnia. Egy alsó tagozatos ta­nító néni szerint „a fáradt szülő este már ne akarjon tanulni a szintén fáradt gyerekkel, hanem beszélgessen vele: mi történt az iskolában és a válaszra is figyel­jen oda! Az általános iskola har­madik osztályában tanítok — folytatja a beszélgetést a tapasz­talt pedagógus. — Csaknem negy­ven a létszám. Arra a kérdésem­re, hogy tegnap otthon kitől kér­dezték meg, hogy mi újság az is­kolában: hárman nyújtották fel a kezüket! Az egyik középiskola igazgatója azt kifogásolja, hogy sok esetben direkt elkülönítik a gyerekeket a szüleiktől, példának a diákszín­házi előadások látogatásainak gyakorlatát említi. Ha már újab­ban — és helyesen — együtt spor­tol, kirándul a család, iskolaprog­ramként miért ne mehetnénk együtt színházba is? — kérdezi. Mindig ugyanazok A középiskolások úgy látják, hogy a kölcsönös leterhelés miatt, mintha távolodna egymástól a család és az iskola. Megfigyelték például azt is, hogy a fogadóna­pokra mindig ugyanazon osztály­társaiknak a szülei járnak. A töb. bieket nem érdekli gyermekük is­kolai sorsa? — teszik fel a szóno­ki kérdést. A diákok egyetértenek abban, hogy minél fejlettebb a család és az iskola kapcsolata, annál több az eredmény, mert a szülő és az iskola is tudatosíthatja, hogy mit akar. így otthon sincs vita mond­juk azon, hogy szükség van-e ar­ra a bizonyos tanulmányi kirán­dulásra, megéri-e, hogy a szülők — olykor nem kis — anyagi áldo­zatot hozzanak. Kicsit izgulnak ugyan a család- látogatások idején — árulták el —, mégis úgy vélekednek, hogy az eddiginél többször kellene a tanároknak időt szakítani erre. (Ez a szülők kívánsága is.) Figyelemre méltó egy érettségi előtt álló kislány tapasztalata. — Amióta intenzívebb a tanár—szü­lő kapcsolat, azóta tudok csak az iskolai dolgokról apámmal elbe­szélgetni. Előtte alig volt fogalma az én hétköznapjaimról. A gyerekek is érzik tehát a csa­lád és az iskola együttműködésé­nek fontosságát. Azért is javasol­ják egyebek között, hogy több olyan rendezvény legyen, ahol a szülő, a tanár és a diák együtt, tartalmasán tölthetné az időt. Adni és kapni A három érdekelt fél meghall­gatása után: ilyen sokszínű a kép. A szülők elsősorban az iskolától várják, hogy az új élethelyzetek­kel, a .világ bonyolultabb kérdé­seivel megismertesse a gyereket. Az iskola a változó, megnöveke­dett anyag elsajátításához szeret­ne több segítséget kapni.- A szülők többségének szaporodó pénzkereső elfoglaltsága — amire egyébként az élet kényszeríti őket — nem mindig szolgálja a családi nevelés javát. És a gyerek? Olyan lesz. ami­lyenné formálja a társadalom: a szülők, az iskola. Mi. Tábori László Műsorfüzetek Hová mehetnek szórakozni, művelődni, közösségi igényeiket kielégíteni azok, akik szabad ide­jüket kellemesen ás hasznosan szeretnék eltölteni? Van-e szá­mukra megfelelő és elegendő le­hetőség? Hol és mikor, milyen programokat kínálnak számuk­ra? Megtudható mindez a kultu­rális műsorfüzetek lapjairól. Jó tíz esztendővel ezelőtt fi­gyelhettünk fel arra, hogy az egyes nagyvárosokban olykor ki­mondottan ízléses és gazdag tar­talmú füzetecskék kínálják a kultúrát, a művészetet. A közművelődési intézmények és művészeti műhelyek program­jai mellett figyelemfelkeltő is­mertetéseket, várostörtáneti jegy­zeteket, visszaemlékezéseket, kis- portrékat közölnek rendszeresen. Nyilvánosság elé tárják a közön­ségszervezők véleményét, az itt élő művészeket népszerűsítő írá­sokat. Régebben szinte kizárólag vá­rosokban szerkesztettek és adtak ki műsorfüzetet. Azóta megválto­zott a helyzet. Űjabb és újabb vállalkozások jelzik, hogy a kö­zönségszervezésnek, a reklámo­zásnak a községekben is új utait keresik. Dunavecsén, Vaskú- ton, Tiszakécskén, Kiskunmaj- sán és másutt havonta napvilá­got láttak a helyi sajátosságokat felmutató füzetek; Valamennyi tartogat valami­lyen érdekességet. íme, néhány példa: a vaskútiak falutörténetet közölnek sorozatban; a kiskőrö­siek veteránok emlékezéseit tár­ják az érdeklődők elé; Baján rendszeresen közölnek verseket; ugyanott bemutatják a legjobb művészeti együtteseket. A dolog lényege, hogy a falusi és városi műsorfüzetek ma már a legtöbb helyen nem csupán a közönségszervezés és toborzás eszközei, hanem egyben a hasz­nos ismeretek terjesztői, az ízlés- fejlesztás eszközei, valamint a jó elképzelések fórumai is. Érdemes rájuk odafigyelni. V. M. A Szovjet Irodalom áprilisi száma A Szovjet Irodalom negyedik száma izgalmas dokumentumre­gényt közöl: Zinovij Sejnisz az első diplomatanő, KoLlontaj asz- szony életét dolgozza fel. Paul Kuusberg és Vladimir Beekman elbeszélését találjuk még a pró­zai rovatban. A lírai rovat ezút­tal Vlagyimir Szokolov verseiből ad ízelítőt. Az eddig figyelmünk körén kívül maradt rangos szov­jet költőt Veress Miklós mutat­ja be. David Szamoljov verseit és Vaszilij Belov elbeszélését két nyelven olvashatjuk a Szovjet Irodalom új számában. Érdekes interjú olvasható a fo­lyóiratban Galgóczi Erzsébettel, Rab Zsuzsával, és a nagy sikerű „Nehéz homok” című regény szer­zőjével, Anatolij Ribakoyval. A lap áprilisi száma — immár ha­gyományosan — közli az előző évben magyarul megjelent szov­jet szépirodalmi művek bibliog­ráfiáját. ÉRDEKES ÚJ KÖNYVEK Szobrászat, néprajz, fegyvergyűjtemény Szinte mindennap érkeznek értékes kiadványok a könyvesboltokba. Ha minden képzőművészeti al­bumot nem is tudunk megvenni, olykor az üzlet polcáról leemelve, lapozgatva is élményt nyújthat­nák. Ezúttal három figyelemre méltó kötetről szó­lunk. Tot „A hatvanam évek második, felében Amerigo* Tót úgy toppant b! fst magyar míüvéSzetáaktöaöet'tíí^fí^míB a mesebeli hős.'Több évtizedes távoliét után az ér­deklődés megkülönböztetett figyelemmel kísérte személyét és műveit, a közönség hallgatta és for­málta az élettörténet sztoriját, művészetét pedig azonosította a Csurgói Madonnával. Még ma sem dönthető el pontosan, mi gyakorolt szélesebb kör­ben nagyobb vonzerőt: az élet-legenda, vagy az egyre ismertebbé váló életmű” — írja Bereczky Lorand, az ismert és kedvelt szobrászművész al­kotásait felsorakoztató album előszavában. Az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Válla­lat, valamint az Idegenforgalmi Világszervezet (WTO) gondozásában megjelent kiadvány végigkí­séri Tot alkotói pályáját a harmincas évektől 1980-ig. Szobrainak, lérplasztikáinak, dombormű­veinek, rajzainak könyvbéli kiállítását D. Fehér Zsuzsa művészettörténész interjúja zárja le, ami a Magyar Televízióban hangzott el 1982 tavaszán. Magos a rutafa A felföldi magyar famunkák csodálatos fotóit láthatjuk egybegyűjtve a Magos a rutafa című Helikon-könyvben. Kútvölgyi Mihály száz fényké­pét szépen kiegészítik az e vidékről gyűjtött népi ihletésű versek, s Nagy András ismertetése a fel­földi fafaragásokról. Táji-műveltségi jegyeket hor­doz Csallóköz, Mátyusföld, Zoborvidék, Hegyköz, Felső-Bodrogköz és az Ungi-Tiszahát. S a népraj­zi értékű fafaragások azt a paraszti világot eleve­nítik fel, amely modern korunkban már csak szi­lánkjaiban létezik, vagy nincs is. Nagy András Istvánffy Gyulát idézve leírja a palóc ház építését, de a gazdag képanyagból nemcsak a népi építészet remekeit ismerhetjük meg, hanem a mindennapi pásztoreszközöket, ácsolt ládákat, mángorlókat, szuszaitokat, fejfákat. Fegyverkincsek, díszfegyverek A Helikon és Corvina Kiadó közös vállalkozása a Magyar Nemzeti Múzeum kincseit bemutató soro­zat. A most megjelent albumban a fegyvereket lát­hatjuk: a fejedelmi és főúri gyűjteményeket, a ke­leti és a nyugati stíluselemek ötvöződését magukon viselő darabokat, s a XIX. századi mesterremeke­ket. A szerző, Temesváry Ferenc, a Nemzeti Mú­zeum gyűjteményének történetéről is beszámol, do­kumentumokat ad közre az ismert történelmi sze­mélyiségek fegyvertáráról. A 22 színes, és az 50 fekete-fehér reprodukció nemcsak a harci eszközök művészi megmunkálásáról tanúskodik, hanem a korabeli fegyverművesség és ipar fejlődéséről is. B. T. Támogatja a művelődést a dunavecsei áfész A szövetkezetek hagyományo­san bőkezű mecénásai a kultúrá­nak. Hosszasan sorolhatnánk azo­kat a gazdaságokat, amelyek az öntevékeny művészeti mozgalom támogatóiként sikerre segítettek neves együtteseket. Mások az is­meretterjesztésben mutatnak fel követésre méltó eredményeket. Azok száma is növekszik, akik egyedül vállalják fel egy-egy te­lepülés közművelődésének gond­ját: intézményeket működtetnek. A Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ nem tartozik az említettek közé. Annak ellenére, hogy gazdálko­dási eredményei évről évre ja­vulnák, az objektív feltételektől is befolyásolt alacsony nyereség szűkre szabja a kulturális fel- használásra szánt összegeket. Akik azonban ismerik a Duna melléki falvak ellátását szervező szövetkezetét, meggyőződhettek róla: ha kultúráról van szó — lelkesedéssel és akarattal — nem ismernek lehetetlent. Nemcsak jog, kötelesség is Náluk is gyakoriak és népsze­rűek a „házon-belüli” rendezvé­nyek. Vetélkedők, szavaló- és prózamondó versenyek, tanfolya­mok, klubdélutánok. Ezek mel­lett évről évre aktívan részt vál­lalnak a területen levő községek közművelődésének patronálásá- ból. Természetesen ez alatt nem anyagiakat értünk elsősorban. Megértették a közművelődési törvény lényeges mondandóját: a művelődés nemcsak jog, hanem kötelesség is. Apostagon, Szalk- szentmártonb3n, Tasson vagy Du­navecsén szinte nincs olyan kul­turális rendezvény, amelyen ne lennének jelen a szövetkezet kép­viselői. A tagsági érdekeltségi alapból, a kulturális alapból vagy a szakszervezet kasszájából — fele-fele alapon — folyamatosan támogatják a belépőjegy-vásár­lást. A Duna melléki Művelődé­si Házak Igazgatói Munkaközös­sége — amely lényegében mind a négy település ilyen irányú programjait szervezi — által in­dított úgynevezett —;,színházbu- szokra” évek óta ők váltják a legtöbb jegyet. (Érthető: nincs saját autóbuszuk!) Az elmondot­tak ismeretében teljes joggal mondhatta Borbély Lajos elnök a legutóbbi küldöttértekezleten: „részünk van abban, hogy közsé­geinkben magas színvonalú a kulturális élet”. Művészeti ismeretterjesztés Külön kell szólni a művészeti ismeretterjesztés területén kifej­tett értékes tevékenységükről. Részben azért, mert a környék legnagyobb könyvterjesztői: min­den irodalom-népszerűsítő ren­dezvényt támogatnak. Nem vélet­len, hogy az egyik legjelentősebb szövetkezeti kulturális rendez­vény, az őszi megyei könyvhetek legutóbbi sikeres megnyitója Du­navecsén volt. Néhány hete, a szocialista brigádjaik újabb, rendhagyónak mondható válla­lást tettek. A művelődési házak­nál bemutatásra kerülő kiállítá­sokhoz ajánlkoztak partnerül. Legutóbb például a Victor Vasa­rely dunavecsei tárlatánál segéd­keztek — személyes megjelené­sük mellett. A dekorációs brigád készítette — Fenyvesiné Kabók Aranka vezetésével — a propa­gandaanyagot. Voltak, akiket meghívók, szórólapok terjeszté­sével bíztak meg, mások az el­rendezésnél és a felrakásnál se­gítettek. A világítástechnikai munkákat is az áfész-brigád vé­gezte. Mi jár cserébe ? Joggal kérdezhetné valaki: mit kap cserébe a szövetkezet az in­tézményektől? Konkrét választ adni erre nagyon nehéz, mert egész egyszerűen jó, hogy a dol­gozók otthont találnak az intéz­ményekben. Ha pedig jól érzik magukat, szívesen időznek ott. A kultúra jó közösségformáló erő! Nem lenne teljes a kép, ha az eredmények mellé nem írnánk néhány nevet is. Azokét, akik szervezik és irányítják a munkát. Bojtor Lajosné szövetkezetpoliti­kai munkatárs és Bozsó Nándor- né szakszervezeti titkár a motor­jai ennek a mozgalomnak. A szerény anyagi lehetőségek elle- nére is virágzó közmű vslődést-te-. remtettek szövetkezetünknél. Lelkesedéssel végzett munkájuk dicséretre, követésre méltó. Ádám István KULTÚRA, SPORT, JÁTÉK, KEDVEZMÉNY Szakmunkástanulók üdültetése A tanulásban és a munkában is helytálló szakmunkástanulók ked­vezményes SZOT-üdültetésben ré­szesedhetnek. Idén mintegy tizen­hatezer szakmunkástanuló kap SZOT-beutalót. Tizenkét napon át a Balaton mellett és a Zempléni­hegységben levő Űjhután ötezren nyaralhatnak a SZOT szakmunkás­üdülőiben. Ugyanilyen időtartamú szaktáborozásokon ötszázan ve­hetnek részt Balatonszemesen és Pécsett. A szakmai és tanulmányi versenyek legjobbjai közül há­romszázan lettországi vagy NDK- beli csereüdülésre utazhatnak. A szorgalmi időszakban háromhetes újhutai és balatonbolgári gyógy- üdülésben egyezerkétszázan része­sedhetnek. Az állami gondozott szakmunkástanulók közül csak­nem ezren különböző kollégiu­mokban üdülhetnek a tavaszi és téli oktatási szünet idején. A SZOT-beutalásban részesülő szakmunkástanulók mintegy fele egy hetet tölt majd a balatonsze- mesi vagy a velencei Express-tá- borban a középiskolásokkal együtt. Tavaly nyílt erre először mód, így még nem eléggé közismert az üdülési forma, miszerint: Június 19—augusztus 27. között tíz csoportban üdülhetnek a szak­munkástanulók Balatonszemesen és Velencén. Balatonszemesre hat­száznegyvenen kaphatnak beuta­lót, itt rajtuk kívül mintegy ezer középiskolás tartózkodik. Velen­cén száznegyven szakmunkásta­nuló üdül majd ötszáz diákkal együtt. A táborokban négyágyas Graboplast anyagú sátrakban he­lyezik el a fiatalokat, a beutaló­jegy ára: 400 forint. Utazáskor a szakmunkástanulók diákigazolvá­nyuk alapján ötvenszázalékos kedvezményű vasúti jegyet vált­hatnak. Az üdülés vasárnap kez­dődik és szombaton fejeződik be, de önköltségesen vasárnapra is ott lehet maradni. A táborok önki­szolgáló éttermeiben a fiatalok napi háromszori étkezésben része­sülnek. A változatos, színes kultúr-, sport-, játékprogramról az Exp­ress gondoskodik. Délelőttönként tréfás vetélke­dőket, kirándulásokat, valamint sportversenyeket is rendeznek. A késő délutáni órákban vagy es­te szervezik az irodalmi műsoro­kat, folklór- és politikai műsorokat. Ezenkívül tv, könyvtár, filmvetí­tés, könnyűzenei műsor, valamint ismerkedési és búcsúesten disco is szerepel a programválasztékban. Az előbbieken kívül számos ön­költséges programajánlat is van, így többek között hajó- és autó­busz-kirándulásra is nyílik lehe­tőség. Mindkét táborban szabadté­ri színpad és több sportpálya is található. Velencén a főszezontól kezdve már üzemel az Express-tábortól pár száz méterre fekvő, közvetle­nül a strand mellett épült éttermi kombinát. A háromszintes létesít­ményben az éttermen kívül presz. szó és több olyan helyiség is talál­ható, ahol kulturális rendezvénye­ket és táncesteket szerveznek. A balatonszemesi tábor közvet­lenül a víz partján fekszik, így sa­ját stranddal is rendelkezik. Itt is kedvezőbbé váltak a feltételek, mivel elkészült a fedett foglalkoz­tató és több sportpályát felújítot­tak. A szakmunkástanuló alapszer­vezetek az ágazati szakszervezeti központokból taglétszámuk ará­nyában igényelhetik a beutalókat A csoporttal, 19 szakmunkástanu­lónként egy—egy felnőtt kísérő — pedagógus, ifjúsági felelős, vagy szakszervezeti aktivista — is be­utalható. A táborokba fiúk és lá­nyok egyaránt jelentkezhetnek. Bányai János, a SZOT osztályvezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom