Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
L Szerencse U PÉNZ, KISKANÁL, VÉN KONYAK... Fortuna adományai Sorsunkat alakító, akaratunktól független, véletlen (vagy véletlennek látszó) esemény, körülmény — írja a Magyar Értelmező Kéziszótár a szerencséről. :— A boldogulás (lehetősége)! Egy olyan jelenség, amelyre szinte mindig és mindenkinek szüksége van; várnak rá, reménykednek benne, s áldják emberemlékezet óta- Kell a munkához, a szerelemhez, az életiben maradásihoz... Mindemhez! A tudás mellett a másik legnagyobb „emelőerő", amely a siker, a jólét, a megelégedettség, a boldogság „dobogójára” emelhet valakit, valahol, valamiért. Lóverseny, kártya, kocka, rulett, no és persze milliók heti „reménybérlete” a lottó és a totó... — valamennyi a szerencse játéka. Pontosabban; az emberek játéka, a szerencsével. Talán kevesen tudják, hogy az 1600-as évek elején, Genovában fogadtak számokra először a polgárok. A lottó ősihazája tehát Itália volt, de hamarosan „izgatni” kezdte egész Európát, így hazánkat is. (A ma ismeretes lottó tegnapelőtt volt 26 éves.) A szerencse forgandó, mondja egy népi bölcselet. Tegyük hozzá: szeszélyes, kiszámíthatatlan és válogatós is. Sokan hasztalanul üldözik egy életen át, míg egyeseket azonnal a kegyeibe fogad. Ez utóbbiak közé tartozik például az az amerikai bankhivatalnok, aki 52 évesen először vásárolt egy lottószelvényt a közelmúltban, s azonnal rekord- összeget, öt és fél millió dollárt nyert vele. ' „Szűz kéz talál”, mondják az ilyen és hasonló hírek hallatán a megrögzött, szenvedélyes játékosok. Mások csak legyintenek, elsárgulva az irigységtől; „Na, ennek is csak születni volt nehéz ..— Irigység! Ez a nem éppen bájos mentalitás, szinte törvényszerű velejárója a szerencsének. — Ügy kullog Fortuna után, mint egy kikosarazatt, ki- • ebrudalt kérő ... Aki turkál, aranyat lel! — ír-, hatná fel jelszóként szerencséjének „sárga” zászlajára egy örmény bulldózerkezelő, aki mesébe illő csodaládikát forgatott ki gépével tavaly a földből. Nem kevesebb, mint 183 kilogramm aranypénz rejtőzött a ládikóban. Az érméket még VIII. Konstantin bizánci császár, verette hajdanán. Olykor a konyak és a bor is aranyat ér! — véli minden bizonnyal az a francia földműves, aki La Portet-i kertjében áso- gatva, negyven üveg 90 éves bort, s egy palack hasonlóan vén konyakot turkált elő a göröngyök álól. Arról nincs pontos adatunk, hogy mennyit ér a lelet, de valószínűleg nem zsíroskenyeret visz majd tarisznyájában a szerencsés parasztember, ha legközelebb ásni indul. A szakértőik szerint ugyanis, a Piahon Longue márkájú konyakból, már egy kortynyi sem található széles e világon, tehát ez korának utolsó palackja. „Van, aki ide túr, van aki oda túr, van aki nem leli, van aki belenyúl” — .mondja egy játékos versike, mintegy jelezve, hogy a turkálás eredménye; csupán szerencse dolga. Talán érzékletes példa erre annak az angol földművesnek az esete, aki nemrég ugyancsak turkálásba kezdett, de nem a mélyből, a magasból köszönt rá 'Fortuna; Ősrégi csűrjének szalmafedelét bontotta, amikor egy 600 éves azüstkanálkára bukkant. A kanálért valóságos kis vagyont: 15 ezer fontot kapott egy műkincs- aukción. Az élethez is szerencse kell, hiszen előfordul, hogy csak egy hajszálon múlik ... Néhány hónapja, egy angol autóbusz 36 utasa előtt például dús lombo- zatú, vaskos fa képében jelent meg Fortuna. Ezen a fán akadt fenn ugyanis a busz, miután összeütközött egy személyautóval, s megindult a szakadékba. Tizenöt méteres mélység fölött, recsegő ágak között ringatóztak a rémült utasok, míg a tűzoltók kii nem «mentették őket hajmeresztő helyzetükből. Számtalan kirívó, kuriózumszámba menő esetről lehetne mesélni még, a szerencsét illetően. Erről emberemlékezet óta gondoskodik Fortuna, akit a görög—■ római mitológiák keltettek életre, hogy megszemélyesítse a szerencsét. Igaz, szépnek szép, s olykor kedves, áldott és nagylelkű is tud lenni, de emellett rengeteg undok tulajdonsággal felruházott hölgy ő; szeszélyes, akaratos, hűtlen, kiszámíthatatlan, válogatós... — Mégis millióan epekedünk a kegyeiért. K. E. Szerencsés Dániel Egy új magyar filmről van szó, amely főhősének nevéről kapta a címét. A szerencsés melléknév tehát, ez esetben vezetéknévként szerepel. Azt, hogy mennyiben szerencsés dolog, ha valaki a Szerencsés nevet örökli őseitől, ne részletezzük. Hiszen Danit egy eléggé szerencsétlen fiótásként ismerhetjük meg a filmben, egy szerencsétlen kor (1956) poggyászokkal felmálházott, rohanó emberei között, akik a határon túl remélik „megalapozni szerencséjüket”. Nemcsak címében mondhatja szerencsésnek magát ez a Sándor Pál rendezte új magyar fiilm, hanem sikeres startolását illetően is. A múlt hónapban lezajlott XV. Magyar Játékfilm Szemlén ugyanis nagydíjat kapott, olyan figyelemre méltó alkotásokat előzve meg, mint Makk Károly Egymásra nézve, vagy a Szurdy Miklós rendezte Hatásvadászok című filmet. Jogosan? — A szakemberek, kritikusok egy része szerint nem volt éppen „szerencsés" a zsűri döntése... • Fortuna sétakocsikázik? —.Üget! Mégpedig négy lábon és két keréken; ki tudja, kinek a szerencséjét „fuvarozva” a cél felé. IPN MAGAZIN I Gügye levélke Bizonyára nem én vagyok az egyetlen kecskeméti lakos, aki furcsa kis papírfecnit talált levélszekrényében a napokban, az alábbi szöveggel: „Szerencse láng! Ez a láng Jugoszláviából jutott el Magyarországra, és a problémák megoldódtak szerencsésen. A lángnak végig kell menni az egész világon. Bíznod kell benne, ha nem is vagy babonás. Figyeld a következőket: Kovács Anna 1970-ben kapta a lángot, és néhány nap múlva 2 millió forintot nyert... Egy NDK-ban élő lány háromezer márkát nyert, de megsemmisítette a lángot, és meghalt. Ez a levél szerencsét hoz. A levelet 9 napon belül továbbítsd 20 példányban. Figyeld, mi történik kilenc napon belül 1" Eddig a szöveg. Első ránézésre: gügyeség. A második ránézésre, is. Bizonyára, valami pihent agyú manó találta ki és indította „világkörüli” útjára, hogy babonát ébresszen az emberekben, hogy kihasználja — bár semmi haszna az egészből — szerencse utáni vágyukat. Higgyék el, kedves (butasággal megkörnyékezett) „levélkapó” társaim, több olyan leányt ismertem, aki szerencsétlenül járt, több olyan fiút, aki elvesztette a fizetését, sőt olyannal is találkoztam, aki milliót nyert. — Anélkül, hogy efféle gügye levélkéről valaha hallott volna bármelyikük is. —K— _______________________________I M EGYEI ADATOK________________ F ogadások, nyeremények Rekordévnek számított a tavalyi — közölték az OTP Sportfogadási és Lottó Igazgatóságának sajtótájékoztatóján a minap, — összesen 522 millió lottó- szelvényt vásároltak honfitársaink, s csaknem egy- mdlliárd forintot osztottak ki a szerencsés nyertesek között. Totóból 233 millió szelvény fogyott el, az elmúlt éviben, s a kifizetett nyeremények összege ■"meghaladta az 500 millió forintot. Mit mutat a statisztika Bács-Kiskunihan? — Töibb mint 24 mdllió 600 ezer lottó- és 10 millió totószelvényt töltöttek ki a megyében a fogadók 1982-lben, s mintegy 64 millió forintot fizettünk ki a nyerteseknek — tájékoztatta lapunkat Kovácsi Imre, az OTIP Bács-Kiskun megyei Igazgatóságát nak osztályvezetője. — A sajtóban, a rádióban és a televízióban egy-1 aránt sok szó esik mostanában a „szerencse kaló4 zairól”, a totócsalókról, akikkel szemben még fo-jl lyiik az eljárás. Ez a sajnálatos bundaügy érezteti-e hatását a totózók népes táborában? — Megyei szinten nem csökkent a totózók bizalma. Az elmúlt hetekben, hónapokban eladott szew vények száma hasonló a tavalyi esztendő azonos! időszakában eladottakéval. Ma már teljesen garan-|| tált a játék tisztasága, s ahogy a bundaügyről, er-lj ről is részletesen tájékoztatja a sajtó a fogadókat.! — Autónyeremény reményében, hányán környé-J kezték meg Fortunát? — Tavaly 41 ezer gépkocsinyeremény-betétköny-j vet számoiLtunk (255 millió forint értékben), s aj nyertesek száma 166 volt a megyében. Borítékos sorsjegyből egymillió 130 ezret vásároltak. Az úgynevezett pénzes nyereménybetétkönyvet, úgy tű-j nik, eléggé elfelejtették a szerencsével próbálkozók.! Mindössze 6800 ilyen könyvecskét tartottunk nyil-j ván az elmúlt esztendőben (42 millió forint értékben), ám több mint kétmillió forintot fizettünk ki utánuk nyereményként. A szelíd tigris Élt egyszer az erdőben egy kis tigris, aki a genetika kifürkészhetetlen titkai folytán a birka türelmét és az őzike szelídségét örökölte. Tudvalevő, hogy a tigriseknél ez olyan hátrányos helyzetet eredményez, minit mondjuk az embereknél. Kicsi korában még nem is igen ütköztek ki ezek a jellemhibák, hiszen elhancúrozotf társaival, amikor azonban már komolyabb játékokra került sor, borzasztó dolgokat művelt. A többiek ínyulat fogtak és miszlik- be aprították, ő ugróiskolázni kezdett vele. A többiek a fogvi- c forgatást tanulták — nála ez félszeg mosollyá szelídült. Mikor a növendékfigrisek félelmetes üvöltésétől visszhangzott az erdő. ő az Írtam a bátyámnak egy dalit kezdetű slágert dúdolgajta. Míg társai a vérfagyasztás és ve- lőtrázás szakmai fogásait igyekeztek elsajátítani, valamint a közelharcot gyakorolták egy bábun (melyre Sandokan arcvonásait festették), ő félrevonult egy árnyas pagonyba, . ábrándozott esetleg a megfagyott gyermek történetét, vagy Szép Ernő verseit olvasgatta. Tanárai fejcsóválva figyelték a tigristársadalom e fattyúhajtását. Mii lesz ebből a gyerekből? Hiszen még nagy, ártatlan bociszemei is jellemének szelídségét tükrözik. Végül teljesen lemondtak róla, s azt javasolták neki, hogy legyen népművelő. Mikor azonban ily módon előrevetült a k!is tigris jövőjének sötét árnyéka, váratlan dolog történt. tigrisföldre érkezett az állatok királya. (Az állatok ugyanis alkotmányos monarchiában élnek.) A látogatás célját illetően teljes hírzárlatot rendeltek el. Midőn a fiatal, pályakezdő tigrisek felsorakoztak az oroszlán előtt, és ő lassan elsétált mellettük, figyelmesen megnézve mindannyiukat, még senki sem tudta, hogy mit akar az uralkodó. Hősünkhöz érve megállt, körbejárta, gyors tesztkérdéseket adott fel neki (pl. mi a kedvenc színe, szereti-e anyukáját, mi a véleménye a strukturalista műelemzésről stb.). majd felkiáltott: — Ez az ‘én 'tigris érné* i~5 r Később* á> hírügynökségek -egybehangzó megállapítása szerint ez volt az a pillámat, amikor az erdei népek élindultak a békés egymás mellett élés útján. A király ugyanis olyan diplomatát keresett, aki képes elsimítani, vagy oldani az erdei ellentéteket. Mint tudjuk, a diplomáciai pályán nagy előny a félelmetes külső és a nyílt, barátságos tekintet okozta ellentmondásos megjelenés. Tigrisünk kihasználva adottságait, komoly karriert csinált, hiszen' azért nem volt minden ész híján. (Nem helyes ugyanis a szelídség és a hülyeség közötti jelentős különbségeket egybemosni.) A tanulság pedig az, hogy lám a szelídség és jámborság is hozhat sikert, csupán kedvező véletlenek sokaságával és óriási szerencsével kell párosulnia. —hámori— A magyar „Lucky Lady” Alig egy hete fantasztikus hírt! kopogtak a .telexgépek Európa-j szerte, a BSE női kosárlabda-1 együttese kétszeri hosszabbítás j után legyőzte a Szpartak Moszkvát a BEK döntőjében! A sikerrel éhes magyar ^osárlabda-szurko-1 lók többsége nem akart hinni aj fülének, s valami elírásra gya-j nakodott. Pedig a hír igaz, s az eredmény a legszebb siker, amiitj magyar egyesület valaha is el— I ért, a legrangosabb nemzetközi! kupában. Azóta már volt idő a mérkő-1 zés legapróbb részleteinek az<J elemzésére. A külföldi szaksajtót elismeri a magyar lányok tudá-1 sát, de nagy jelentőséget tulaj-1 donit a győzelemben a szeren-1 ősének is. Az igaz, hogy ilyen szó-1 ros mérkőzésen nagy szerepe le-1 hét Fortuna kegyeinek, de erre! a találkozóra nem ez volt a jel-1 lemző. Persze, ha jól utána gon- j dőlünk ... Az első félidőben végig a jóval veszélyesebb szovjet gárda vezetett. A magyarok „üldözték” [ őket, hol egy pont, hol tíz volt I a hátrányuk. Fordulás után változott a játék képe. Határozottan feljött a BSE, s többnyire a magyarok ve- zetitek egészen az utolsó másod- j percekig. Ekkor döntetlenre állt a találkozó, s a fiatal Kósa Emília kezében v.olt a labda. A tanácsiak tehetséges játékosa „ziccer-’ helyzetbe került. A gyengébb idegzetű szovjet szurkolók eltakarták a szemüket, de Kósa labdája — bár háromszor is megkerülte a kosarat —, kifelé szédült a hálótartó vasról. Ekkor felharsant a mérkőzés végét jelző dudaszó, következett a hosz- szabbítás. A szovjetek újult erővel támadtak : „akit ekkora szerencse ént, annak meg kell nyernie a döntőt” — mondogatták a nézőtéren. Ám a rájátszás is döntetlent hozott, így újabb öt perc játék kövekezett. A második hosszabbítás utolsó pillanataiban lépett pályára ismét a kis Kósa. Most is ő kapta a labdát, de teljesen kisodródva a palánk alól, nem volt lehetősége kosárra törni. Már csak két másodperc volt hátra, amikor — szinte becsukott szemmel — mégis megkísérelte a pontszerzést. A labda pedig „csont nélkül” suhant át a hálón. Ismét felharsant a dudaszó, s társai rávetették magukat a BEK-győzelmet jelentő kosár szerzőjére. Azóta Kósa Emíliát „Lu cky Lady”-nek 'becézik játékostársai, s a szurkolók kedvence lett. ö pedig azon sopánkodik, hogy ha az első félidőben bedobja a helyzetet, akkor még lett volna egy kis ideje körülnézni Velencében, így viszont e nélkül volt kénytelen hazautazni. — riát nem ,',balszerencsés” ? R. I. Összeállította: Koloh Elek Hivatalos, baráti látogatásra Fekete cica(baba) Zömök termetű, piros arcú férfi. Körülbelül harmincéves lehet. Hadarva beszél, szavaihoz nagyokat gesztikulál. Közben cinkosan hunyorog, s egész lényéből a jólértesült, bennfentes emberek sejtelmes büszkesége árad, ami valami furcsa (örökös?) jókedvvel párosul. Állítása szerint rendőr. Őrmester. Megpróbálom elképzelni egyenruhában, gumibottal az oldalán. (Nem könnyű vállalkozás.) — Képzelje el, a minap meg hogy jártam a nemjóját! — meséli ismeretségünk első negyedórájában. — Itt a kereszteződésnél, közvetlenül a kocsma utáni, ami egy baromira forgalmas útszakasz, és ki van téve a megállni tilos tábla is ugyebár, szóval itt a kereszteződés előtt álldogált nekem egy piros Skoda, bőgő motorral meg minden, amire azonnal felfigyeltem, ami azt illeti. Odamentem rög- > vest ugyebár, hát mit láttak szemeim; egy gyönyörű fekete hajú csaj szorongatta a volánt, amolyan igazi cicalbaha, és csak nézett rám rémülten azzal a szép szemével, amikor tisztelegtem és behajoltam az ablakán. Ázután mondtam neki, hogy hajtson tovább azonnal, itt nem szabad álldogálni, meg miegyéb, mire ő csak a fejét rázogatta; erre elkértem az iratait és közöltem, hogy: bírságolás ténye forog fenn ezennel. Nosza, beijedt a kis aranyos és azt próbálta nekem bemesélni, hogy fél továbbhajtani, mert átszaladt az Imént előtte egy fekete macska, ami nagy bajt jelent ugyebár, s most várja, hogy valaki áthaladjon előtte a megbabonásított szakaszon, mert különben nem lesz szerencséje. Hogy haladhatna át itt magácska előtt bárki is, mondtam neki magyarázókig, amikor ez egy szűk sáv, záróvonalakkal keretezve, itt nem szabad előzni meg hasonlók, nézze mennyi kocsi várakozik magácska mögött türelmetlenül. Különben sem lehet engem itten óhéber dumákkal megetetni, mert nem most toppantam ide a falvédőről ugyebár, ami a közlekedést meg a szabálysértést illeti, amúgy rutinosan. Erre megkérdezte tőlem, hogy mennyire akarom megbüntetni, a közben nagyokat pislogott, meg hasonlók. Közöltem vele, hogy minimum egy százas, de ha azonnal elhajt, eltekintek fölötte, hogy úgy mondjam ugyebár, mire felragyognak azok a gyönyörű macskaszemei, szinte dorombolt meg miegymás, és azt mondta, hogy azonnal továbbhajt, át a fekete cicus által megbabonásított szakaszon, de ott szemben, a kereszteződésen túl, ott a buszmegállónál megvár, majd jöjjek utána és ott büntessem meg egy százasra. Mert neki ennyit megér a szerencséje, meg hasonlók. így is volt. Olyan boldogan vette át a bírságos cédulát, hogy az csak na. Sem előtte, sem utána nem láttam még szabálysértőt, aki így örült, ha fizethetett. Valami olyasmit magyarázott, mielőtt elhajtott, hogy na, most újra visszajött az önbizalma, most már le van tudva a szerencsétlensége, amibe az a ronda fekete dög kergette, meg miegymás ... A cicababa gázt adott, s felém röppentve egy mosolyt, elvilhairzott. És akkor jött az én szerencsétlen megszégyenülésem, hogy a nyavaja esne bele. Elindultam ugyainiSi, csak úgy ráérősen; s a fekete szépség piros kocsija után bámulva, amikor puff! Megbotlottam az útszegélyben, és szégyenszemre elterültem a járdán; a jegyzetfüzetem erre gurult, a sapkám arra, a buszmegálló tele emberekkel, én meg égtem ugyebár, mint a brüsszeli kapoagyár. Azóta jómagam is megbaibonásodok, ha fekete macskát látok. Mégha kétlábon, vagy kocsin jár is a jámbor lélek, ami azt illeti, meg hasonlók ugyebár .... —h — k
