Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM - MŰVÉSZET „Vigyázz az emberre!” A mai színházi világnapon mindenütt megemlékeznek a Nemzetközi Színházi Intézet fennállásának 35. évfordulójáról. Hazánkban Kállai Ferenc, Kossutih-díljas, kiváló művész, a Magyar Színházművészeti Szövetség elnökének üzenete hangzik föl valamennyi hazai színházban. Amikor néhány helyén a világnak az emberiség legnagyobb tragédiáját akarják előkészíteni, s e végzetes dráma 'különböző minőségű, stílusú és szándékú rendezői nap mint nap ellentétes instrukciókat adnak főszereplőiknek és statisztaként kezelnék népeiket — a színház, mint a nagy egész kicsinyített mása, maga is tükrözi a világ félelmét, bizonytalanságait. Sokféle „izmus" elhasznált igazságait olykor új blöffök váltogatják és ezzel sokkolják az egyre 'kiábrándultabb, hitehagyott embert. Az embert, az örök csodát, a meofejthéfetlent, aki maga köré építette azt a világot, amelyben álmai szerint élhetne, de imire felépíti álmai világát, megmérgezi éltető erőit, a levegőt és a vizeket, s olykor önmagát. Hogy van ez?! Miért?! Ez a színház, a művészetek örök nagy kérdései közé tartozik. A víz és a levegő megtisztítására már itt-ott italait megoldást. De önmaga megtisztulása, alkotásai alapján méltán várható emperré válása, méUósá- gának érvényesítése nehezebben valósul meg. Különböző körülmények között él az ember, társadalmilag, anyagilag, erkölcsileg. S így különböző hatások érik. De bárhol is éljen, az igaz iemberi példák felmutatására a művészet, a színház a legalkalmasabb. S ezen az ünnepi megemlékezésén hadd mondjak egy fohászt: Színház! Vigyázz az emberre! Neveld olyanná, akinek méltósága van! Mutasd fel önnön ábrázatát és ne hagyd, hogy tereljék, mint az állatot, ‘esetleg őrült pásztorok! Szeresd azt a társadalmat, amely alkalmat ad arra, hogy bíráld is és harcolj az ellen, amely elfojtja szép akarásaid! Ne higgy a társadalom-kívüliséget képviselő hazug álforradalmiságban, de szeresd a felszabadult szellem minden formáját. Tudd, hogy a közönség között ülnek fiatalok, középkorúak és öregek is. És még élnek. S élni alkarnak. Akard, hogy egymást segítve éljenek a kiváltságos szellemek gondolat-tüzeinél melegedve, melyek izzása a színpadról feléjük árad." PETŐFI SÁNDOR: Színészdal Minden művészetek Fején a korona: A írni művészetünk, Ellen ki mondana? Mi 6zép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. Csak árny, amit teremt A költőképzelet: Ml adjuk meg neki A lelket, életet, Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. Miénk a hatalom A emlberszív felett: Idézni egyaránt Mosolyt vagy könnyeket, Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején, Apostoli szavunk Téged kiált: erény! Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. De amit színpadon A népnek hirdetünk, Ne hazudtolja meg A cselekedetünk. Ha meg nem tesszük azt, Ami föladatunk: Akkor gyalázat ránk, Színészek nem vagyunk! Pest, 1844. szeptember A porcelán új útjai Portrévázlat Szásjz • Sisakos férfi (porcelán). Szász Endre az utóbbi években újabb meglepetésekkel fordította magára a figyelmet. Hollóházi szakemberekkel együttműködve bársonyos fényű, a színek és vonalak szépségét évszázadokig megőrző porcelánlapokat öntetett ki, amelyekre nemcsak táblaképeket, hanem később a győri színház, majd a Hilton Szálló részére hatalmas, szimbolikus erejű freskókat festett: szórópisztolyok és törlések Segítségével. E technikai újítás bevezetését kémiai és technológiai kísérletek sora előzte meg. A szakemberek szerint a porcelán felületének eme megmunkálása nagy jövőt ígér. Forradalmasíthatja az építészeti dekorációt is, mert ellenáll a lég- szennyeződési ártalmaknak, s a kiégett színek évszázadokig megőrzik fényüket. Szász Endre több éves szerződést kötött a hollóházi gyárral, s minden évben hosszabb-rövi- debb időt tölt el a faluban. Már működik a korszerűen berendezett stúdió, ahol fiatal szakmunkásokat is okitat, újabb és újabb lehetőségek után kutatva legfőbb munkatársával: Klein László műszaki vezetővel. Általában az éjszaka csendjében dolgozik: ecsettel, szórópisztollyal, törlésekkel, textildarabokkal, ujjal-, val, tenyerével meg még sok más módon. — A technika nagyon1 fontos, de valójában másodlagos — vélekedik Szász Endre. — A festésnek úgy kell mennie, mint a helyes autóvezetésnek: reflex - szerűen, de a képen nem szabad látszania az anyaggal való küzdelemnek. En is küzdők az anyaggal, de ez nem tartozik a közönségre. Nagyon fontos, hogy a művész kinek dolgozik. Az absztrakt csak önmagának fest, meg néhány sznobnak, akik azt állítják, hogy értik. Ezek a piktorok a dekorációt összetévesztik 0 Tanulmány a győri színház porcelánfreskőjához. 0 Padlóváza (1983). a képzőművészettel. Pedig annak mások a feladatai. A művészet legizgalmasabb területe, hogy meg kell fogalmaznia az embernek az új morált, s aki erre képtelen, aki ezt nem tudja, az nem művész. Aki csak „dekoratív”, az nem tanít meg senkit. Szász Endre szelet nagy felületekkel dolgozni. Egy-egy mozdulatnak, egy-egy hajlatnak jellegzetes merész iramú vonalakkal ad kifejező erőt. Lapjain világítanak a lila, a sárga és a kék színek —, az égetés magasiskoláját bizonyítva. A tányérokra szívesen rajzol virágmotívumokat, amelyek többnyire piros és arany szélezésűek, s belső felületüket egy-egy tónusos fej — a fekete és fehér árnyalataival — díszíti. De találkozunk teljesen geometrizált, figura nélküli ábrázolatokkal is, amelyek csodálatos színekben sziporkáznak. Nagy szerepet juttat a fehér és a fekete aranynyal való kapcsolatának. A hollóházi műhelyben látható műtárgyak többsége egyelőre még mintapéldány, de már készülnek (ofszet eljárással) sokszorosított dísztálak is. Formailag is bővülitek a lehetőségek. Láttunk a gyár stúdiójában figurális mintázatokkal ellátott poroelánhegedűket, kávés- és teáskészleteket, kecses és szq- katlan alakú padlóvázákat. Most már idehaza is hallatlanul népszerű, bár külföldön jobban ismerik, minit hazájában. Goldblatt Noel chicagói milliomos, aki 28 évvel ezelőtt egy rákkutató intézetet alapított, s kifinomult ízlésű műgyűjtő, Szász Endrét „az évszázad művészének” nevezte. Egyik monográfusa: Raymond S. States Picassóval a (Salvadoré Dalival hozta párhuzamba. Itthon két könyv is készült róla. T. E. A SZÍNHÁZ — MA Erőt ad, emberi bizakodást és öntudatot Részlet az MSZMP Bács-Ki&kun megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának — a szocialista kulturális forradalom tapasztalataival, eredményeivel és feladataival foglalkozó — tudományos ülésén elhangzott korreferátumból. é'. ' Hadd kezdjem egy jól ismert színházi mondással! „A színház — azt mondják — olyan mint a bicikli. Ha halad, akkor áll. Ha áll, akkor eldől.” Az a gyanúm, hogy ez nemcsak a színházra vonatkozik, hanem ideológiai- életünk egészére is. Ügy látom, hogy mostanában halad a bicikli, talán kicsit fel is gyorsult, amitől stabilabb néhány esztendő lassúbb bóklászá- sai után. „Mindennap a közönség előtt” — ez a mi napi, színházi életünk lényege: mindennap be kell csábítanunk a nézőt a színházba, hogy — erőnkhöz mérten! — olyan élményt nyújthassunk számára, amiért másnap is eljön. Ha nem ő, akkor a szomszédja, akinek elmesélte, hogy mit látott. A néző érdeklődésének, és az előadásban nyújtott' szellemi értéknek (ia néző kérdésfeltevésének és a színház válaszadásának) találkoznia kell. Mindennapok—számokban < Talán nem felesleges, ha előzetesen néhány tájékoztató adatot mondok arról, hogy mit jelent ez a szó „mindennap” a kecskeméti Katona József Színház számára. A színház is tervvel dolgozik, ahogyan ezt valószínűleg tudják is. A „.mindennap” számunkra egy évben 290 előadást jelent. Ezekből 203 a nagyszínházi, székhelyi, tehát kecskeméti előadás — beleszámítva a gyerekdarabokat is. Évente 24 kamaraszínházi előadást tartunk; szintén Kecskeméten, a kamaraszínházban. Tizennégy megyén belüli, negyven megyén kívüli tájelőadást kell tartanunk az eredetileg nagyszínházban bemutatott darabokból, és kilenc kamaraszínházi tájelőadást. Ez, összeadva a számokat azt jelenti: évente 227 alkalommal kell a közönség elé állnunk Kecskeméten és évente 63 alkalommal a különböző tájhelyeken. Ezek a tervszámok reálisak, teljesíthetők. Erre a 290 „■mindennapra” hét nagyszínházi bemutatót tervezünk, egy gyerekdarabot és két kamaraszínházi bemutatót. Kik járnak a színházba? A nagyiszínházi előadások jegyei nagyobb részben bérletben kelnek el. A kamaraszínházat nem bérleteztük ebben az évben. Erre az évadra megváltoztattuk a gyerekbérletezési rendszerünket is. Korábban a gyerek- bérletek öt előadásra szóltak, s ezek közül egy volt a gyerekdarab, s négy a gyerekek számára érthetőnek, elfogadhatónak ítélt felnőttdarab. Ez természetesen korosztály tekintetében, leszűkítette azt a réteget, akik számára a bérleteinket ajánlhattuk, hiszen a négy felnőttelőadás megértéséhez bizonyos életkor már kellett. Megtartattuk, kis módosítással ezt a formát is, de kialakítottunk egy három előadásra szóló, kifejezett gyermekbérletet. Ebben csak az életkornak megfelelő, öttől tizennégy éves korig nézhető, érthető és élvezhető darabokat mutatunk be, elsősorban mesedarabokat. Három gyerekelőadás bemutatásához nincs erőnk és időnk — ezért szerződést kötöttünk, egyelőre csák a szegedi színházzal, hogy a három közül egy gyerekdarabot ők hoznak ide, a mi bérletirendszerün'kbe beillesztve. Azért beszéltem erről ilyen sokat, mert erre büszkék vagyunk. Mi annak idején — még az ősszel — meglepődtünk az érdeklődés erejétől. Négy és fél ezer, pontosan 4594 ilyen bérletet adtunk el. Ez körülbelül négyezerrel töibb, mint ahány gyerekbérlőnk azelőtt volt. Eny- nyi gyerek megy el egy évben háromszor a színházba. Ezeknek a gyerekeknek jelentős része a mi eljövendő felnőtt nézőnk. Meggyőződésünk, hogy az életkoruknak megfelelő darabok számukra szórakoztatóbbak és pedagógiailag. kulturálódásuk szempontjából sokkal hasznosabbak, mint az ő életkorukban nehezen, vagy sehogysem érthető felnőttelöadások. Ez is a néző és a színház találkozásának kérdéséhez tartozik. A gyerekbérleteket is beleszámítva. a különböző — ötfajta bérlettípusumkat összesítve, ösz- szesen 13 042 ‘bérlettulajdonosunk van. Számításaink szerint a város felnőtt lakosságának 4—5 százaléka jár a színházba. Sok réteg ízlését Visszatérve a kiinduló gondolathoz: alapelv, hogy a színháznak rezonálnia kell a közönség igényeire, mondhatjuk ezt úgy is rezonálni kell a közönség érdeklődésére. De milyen, és főként hányféle ez az érdeklődés? Hányféle réteg ízlését, műveltségét, kulturális igényét kell figyelembe venni? Ebben a vonatkozásban jelentősen más egy vidéki színház helyzete, mint egy fővárosié. A budapesti színházak — bevallva, bevallatlan — rétegszínházak. Van bizonyos törzsközönségük, amely általában azonos ízlésű, kultúrájú emberekből tevődik össze, tehát ennek a rétegnek az igényei szerint alakíthatják ki a műsortervüket, előadásaik stílusát, sőt még a közönséget leginkább vonzó színészegyéniségeket, színész- típusokat is úgy válogathatják össze, hogy az a közönségük ízlésének megfelelő legyen. , Kétmillió emberből egy-egy réteg is elég sok ahhoz, hogy egy-egy színháznak stabil közönsége legyen. Nem — vagy kevésbé kerülnek szembe tehát azzal a problémával, hogy sokféle réteg ízlését, érdeklődését kell kitapo- gatniok. A klasszikusok szövetségesek' Egy vidéki színháznak — lévén egyetlen azon a területen — egymagának kell kielégítenie a különböző igényeket. Ügy lehet ezt mondani, hogy a szó jó értelmében véve eklektikusnak kell lennie. De ez nem könnyű dolog. Nehezíti a helyzetet, hogy a vidéki színház léte — nagyobb részben a bérletrendszerre épül. Akinek tehát eladtunk egy bérletet, annak elköteleztük magunkat, hogy hét olyan előadást fog látni, amelynek mindegyike érdekelni fogja. Csakhogy a bérletvásárlók nem egyformák. Van aki hétszer operettet akar látni, van aki mást. Mi az, — tartalmi és formai szempontból egyaránt! — ami még jó az operett szerelmesének, bár nem könnyed darab, s mi az ami tetszik — eisetleg formai 'megoldásai, ötletei miatt — egy súlyosabb problémákra választ kereső embernek, bár amit lát, az egy könnyed csacskaság? E két határ között kell mozognunk. A feladat nem érdektelen. Színházvezető, de színész számára sem az. Nem túl hálás, de nem érdektelen. Sokszor hallja az ember — megmondom őszintén, ez mindig fáj — hogy —, hát istenem, milyen ez a társulat? Vannak benne jó erők, de ... hol vannak a nagyok?... En 25 éves televíziós múltam alatt nagyon so'k színészt ismertem meg. Tudom, nem pontos a szám, de valóban van 5—40 olyan szí- nészagyéniség, aki a „nagy”, aki nem sorolható osztályba. De csak ennyi, s van mellettük kö- rülbélül ezer jó, jobb, kevésbé jobb másik színész. Tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy a mi társulatunk nem gyengébb más társulatoknál.Vannak az emberi együttélésnek történelmi korok felett álló, konstans értékei — általános emberi, általános kulturális értékek. Azt hiszem, hogy humanitárius szempontból az a társadalmi berendezkedés haladóbb, amely lényegénél, szerkezeténél fogva jobbcin hagyja ezeket az értékeket realizálódni. Ebben az értelemben tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy bármely kor klassaikuisai — akik azért klasszikusok, mert ezekből az értékekből fejeztek ki valamit! — a szövetségeseink, a ml kultúránknak az oszlopai. így tehát klasszikust játszani Aischy- lostól Ibsenig, vagy Bemard Shawlg nemcsak kulturális, hanem szocialista tett is. Ma is szükség van rá! ■Furcsák ezek a klasszikusok! Shakespeare még a keserű, öregkori darabjaiban, az Athéni Ti- monban, a Viharban is felcsillantja á reménységet, a szépséget. És furcsa a közönség is. Már az európai színjátszás őséhez, a vallási célokkal megtartott görög kecskejátékokhoz is azért ment el, hogy ott megtisztuljon, s nem azért, hogy ott kétségbe- ejtsék. Ráijesztettek, hagyták, hogy együtt éljen a hősök félelmetes sorsával — de mindezt azért, hogy végül hitet és bizalmat adjanak számukra. Hitet az istenekben, a Végzetben, végső soron önmagukban, hiszen ők voltak azok, akik hittek, bíztak. A közönség nem szereti a destrukciót. Igaz képet akar kapni az életről — és erőt az élethez. Ez minden színház lényege. Ez ma is. És most nagyon nagyot szeretnék ugrani az Időben. Onnan — máig. Akkoriban, egy gyermetegebb világban, nyilvánvalóan sok, ma már nevetséges ködös félelem riogtatta az embereket — ma meg brilliáns eszünkkel attól félünk, hogy elszabadulnak az atomrakéták. Ma is szükségünk van önbizalomra és konstruktív eszmékre. A közönség és a színház találkozásának sok vonatkozása van. Pihentet, szórakoztat. Szórakoztat. (Ez nagyon fontos, hiszen az unalmas színház, nem színház!) De a közönség és a színház találkozásának — az előbbieket magába foglalva, az előb- biekkel egységben! — a legnagyobb értelme, szocialista tartalma az, hogy erőt adjon, emberi bizakodást és öntudatot. Szőnyi G. Sándor, a kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője • Az évadnyitó Bánk bán előadás próbáján. Rendezte: Szőnyi G. Sándor.
