Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-08 / 56. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. március 8. AGRÁRTÖRTÉNETI EMLÉK BELSŐBALLÓSZÖGBEN Az arany érdemrendes Csókás József Csak azért is a homokon Sovány birkanyájak kínlódtak a belsőbal lószögi határban, amikor az öreg Csókás József és fia csak azért is életet akart teremteni a puszta homokon. Kínlódtak rozzsal, búzával; megcsúfolták igyekezetüket a böjti szelek, a vizes években pedig a laposokon bugyborékoló tocsogók. Amikor magára maradt a fiatal József, belátta, hogy egyedül nem bír az örökölt hatvan holddal. Eladott negyvenöt holdat és a zsörtölődő családnak bebizonyította: a tizenöt holdon csak azért is teremt olyan életet számukra, mint a korábbi birtokon. Már akkor tudta — vagy sejtette? —, hogy értelmes munkává! megsokszorozható a föld hozama, haszna. Próbálkozott gyümölccsel, szőlővel, ezzel, azzal. 9 Csókás József tanyája. 9 A pince lejárata. cét remekeltek a régi számozás szerint Belső-Ballószög 275. számú tanyája közvetlen szomszédságában. Kövér téglaoszlopok tar. tottá’k, tartják! a vastag boltíveket. Volt úgy, hogy ezer okó bort tárolt a száraz pincében. Az Alföld első borpincéjéről lelkesedve számolt be a Földművelésügyi Minisztérium kiküldötte. A kezdeti elzárkózás, lekicsinylés után mind többen kérték tanácsát. Elballagott — már az 1880-as évek elején — a közeli kormányszőlőbe, amelynek a vezetői ismerték szakirodalmi munkásságát. Igaz, előbb vette át az Arany Érdemkeresztet magától Darányi Ignác földművelési minisztertől, mint a Kecskemét- vldéki Gazdasági Egyesület tiszteletbeli tagságát igazoló oklevelet Horváth Döme képviselő úrtól. A nagy ünneplésben még emléktáblát is ígértek a Korhánkö- zi útnak hátatforditó tanyájára. De aztán új emberek jöttek, a megszelídített homokban már könnyebben boldogultak a fiatalabbak; a tollasodó középosztály mind jobban megfeledkezett a homok hőseiről, s mindenekelőtt Csókás Józsefről. Elfeledve, elcsüggedve, elhagyatva halt meg nyolcvanegy éves korában a ceglédi állomás várótermében. Az „öreg magyar” öt sort kapott a helyi lapban. A nevét is rosszul írták. Szó se esett arról, hogy a viruló kecskeméti határ mennyit köszönhet neki. Két fia .mellé temették a református temetőben, még a nevét sem írták fel a sírkeresztre. Emlékét Gesztelyi Nagy László kitűnő életrajza mentette meg a feledéstől! A napokban, megkerestem a híres pincét. All még! Nagyszerűen megépítették Csókásék. Egy kis részét bontották el a harmincas évékben. Nyoma sincs Csókás híres gyümölcsösének, a Magyar-Szovjet Barátság Tsz .műveli ezt a területet. A pincét elfalazták, tudtommal raktárnak használják. A kitűnő közös gazdaság minden bizonnyal szívesen segítene az agrártörténeti műemlék megóvásában. Közel van a miklóstelepl múzeumhoz! Idővel talán Csókás József tanyája is kap valami emlékjelet. Lapunkban szívesen helyt adunk a „terméketlenség vak szörnyeteg- jeit” leküzdő arany érdemrendes parasztember emlékének, a munkásságának megőrzését szolgáló javaslatoknak. Heltal Nándor 9 A vastag falak több mint 130 éve dacolnak az idővel. Eljárt mindenhová, ahol tanulhatott. Nézegette a Bakuié Márton híres-hírhedt műkertjét. Csóválta a fejét, s nem állta meg, hogy kifogásait el ne mondja. A város Csehországból hozatott tekintélyes főkertésze valami ilyesfélét vágott feketeruhás gazd- uram fejéhez: akkor kritizáljon, ha különb fákat nemesit. Helyeslőén bólintott ezüst pitykével díszített dolmányában a kecskeméti földműves. Előfizetett a hozzáférhető gazdászati szaklapokra,.könyvekben búvárkodott, töprengett, tervezgetett és hozzáfogott mintagyümölcsöse megteremtéséhez. Főként körtéi és almái sikerültek. Csakhamar hozzá jártak tanácsért, csemetéért és nem a közpénzen fenntartott műkertbe. Az Iskolázatlan, a „képesítés nélküli” parasztember csak azért is megosztotta tapasztalatait gazdatársaival. Kéthol- das gyümölcsösét a kor tekintélyes tudósai is megcsodálták. A szabadságharcot követő önkényuralom éveiben nem vállalt közszereplést. Még gyermekeit sem engedte a Kossuthot, a magyar szabadságharcot piszkáló iskolába: saját maga tanította őket tudományra. Korán elözvegyülvén, mindent maguk csináltak a ház körül. A kecskeméti tornyok felől hajnalban beköszöntő nap talpon találta és már a bakter is ágyba parancsolta bent a városban a tisztes polgárokat, amikor abbahagyta a tanulást, meg az írást. A Semminél több valami című pályázatával nagydíjat nyert a Falusi Gazda 1856-os pályázatán. Szépen, szemléletesen foglalta össze kertészeti ismereteit. Űrihegyi szőlőjében időközben főként a Saszla meghonosításával próbálkozott. Talán maga is meglepődött, amikor megkereste az említett szaklap, majd később a Kertész—Gazda szerkesztője: írjon a fővárosi lapokba. iEgy(k- másik cikkét németre Is lefordították, munkásságáról az Egyesült Államokban is megemlékeztek. Csókás gazda mindenáron használni akart. Ezért be-beko- pogtatott a környező tanyai iskolákba, s megtanította a pusztai gyerekeket a szemzés, a metszés tudományára. Gazdatársai, de tőként a nadrágos szaktársak keli) Itt virult a gyönyörű gyiimöl. esős. (Straszer András felvételei) vésbé hallgattak rá. Hiába magyarázta, hogy csak nagyobb mennyiségű, egységesen kezelt borral versenyezhetnek külföldi piacokon. A lelkét kibeszélte, hogy meggyőzze szomszédait a szövetkezés hasznáról. Megmosolyogták, amikor részvénytársasági alapon borospincét akart építtetni. Pince a homokon? Ugyan, ki hallott ilyet? Ki tud ilyet? Csak azért is hozzáfogott két fiával a téglaveréshez. Százhúszezret égettek ki hármasban, negyvenezret vettek, Gyönyörű pinIpar kontra mezőgazdaság? A magánbeszélgetésekben és a kabarémüsorokban divattá vált nálunk az ipar és a mezőgazdaság szembeállítása, s különösen az utóbbi leszólása. tgy történt például a Televízió szilveszteri műsorában is, ahol — erre az egész ország emlékezhet — a következő mondat hangzott el: Ha nem lenne ilyen )ó a mezőgazdaságunk, olyan ipari ország volnánk, hogy attól koldulnánk! ... Szilveszter éjszakáján, mámoros állapotban persze senki sem áll neki statisztikai adatokat böngészni. De ha utána megteszi, s előveszi a Központi Statisztikai Hivatal 1981- es külkereskedelmi évkönyvét, megint eljut a sokat hangoztatott közhelyhez: az iparnak meghatározó szerepe van a nemzeti jövedelem termelésében. Tudniillik 1981-ben 613,5 milliárd forint volt a nemzeti jövedelmünk, s ebből az ipar 44,7, a mezőgazdaság pedig 18 százalékkal részesedett. (A többi az építőiparból, a közlekedés és hírközlésből, a bel- és külkereskedelemből, illetve az egyéb kategóriából származott.) Nem akarjuk további számokkal fárasztani az olvasót. De ha valakit nem elégítenek ki a fenti adatok, netán úgy vélekedne, hogy félrevezető ez a statisztika, mert az iparhoz tavtozónak tekintjük az élelmiszeripart is (ezt egyébként más országokban is így teszik), az tovább búvárkodhat még az említett, nyilvános évkönyvben, s meggyőződhet arról, hogy az iparnak még az élelmiszeripar nélkül is túlsúlya van mind a .nemzeti jövedelem előállításában, mind pedig a számunkra különösen fontos nem konvertibilis viszanylatú exportban. Ez még akkor is igaz, ha a mező- és élelmiszer-gazdaság a tőkés exportban jobban jeleskedik. A keményvaluta-hozam tetemes része azonban még így is, az élelmiszeripar nélkül számított iparból származik. Szó se róla, adhatna többet is ennél az ipar (és kell is, hogy többet adjon), de hogy koldulásra szorulnánk miatta, az enyhén szólva eltúlzott. A külföld általában közepes színvonalúnak ítéli a magyar ipar legtöbb termékét, s a közepesnél jobbnak a mezőgazdaságunkat. Ezzel az értéke- lássel a magyar közgazdászok is, egyetértenek. Dtcsérően beszélnek például arról, hogy a világ élvonalába kerültünk a gabonatermesztésben (beleértve a kukoricát is), viszont megjegyzik, hogy a legfejlettebb országokhoz mérve még magasak a ráfordítások. Elismerően szólnak az autóbusz- gyártásunkról (tavaly 13 ezer 200 busz gördült ki az Ikarus pesti és székesfehérvári gyárából), az orvosi műszereinkről, vagy pedig a gyógyszeriparunk több termékéről, például a Cavinton nevű értágítóról, viszont nincsenek megelégedve például a könnyűiparunk teljesítményével. Teljes az egyetértés abban, hogy az ipar nem fejlődhet a mezőgazdaság — az egyik legnagyobb felvevő piaca nélkül. Ugyanez érvényes persze viszont is. Minthogy a hazai ipar adja a mezőgazdaság gépszükségletének csaknem felét, a műtrágyaigényének 60 százalékát, nem beszélve a növényvédő szerekről, a mezőgazdaság ipar nélküli előreszaladá- sát feltételezni irreális. A rivalizálás helyett az egymásrautaltságra helyeződött a hangsúly, amely a jövőben növekszik. Mindkét nagy nép- gazdasági ág szakemberei sokat tanultak és tanulhatnak még egymástól. A mezőgazdaság 75 termelési rendszere például, amely az ország búzavetésterületének immár 88 százalékát, a kukoricaterület 90 százalékát integrálta, nagyipari szervezettséget, fegyelmezettséget honosított meg a földeken. Viszont a mezőgazdaság kedvező tapasztalatait, a tsz-ek és háztáji gazdaságok gyümölcsöző együttműködésének tanulságait is figyelembe vették, amikor a kisvállalkozások rendszerét kidolgozták, kiterjesztették az Iparban. Nem ok nélkül mondják: a kisvállalkozás az ipar háztájija ... Legfőképpen azért sem okos dolog az ipart meg á mező- gazdaságot szembeállítani, mert az alapvető célok mind a két nagy népgazdasági ágban azonosak: a nemzetközi versenyképesség fokozása. Nemcsak az iparban rpérik, hogy mennyi anyagot, energiát, élőmunkát kell fordítani például egy hűtőszekrény elkészítésére. A mezőgazdaság is csak akkor fejlődhet, ha a legjobbakhoz hasonlítja magát, ha például megnézi, hány kilogramm takarmányból állítanak elő egy kilogramm húst Dániában, Hollandiában, és mennyiből nálunk. Még a gondok is azonosak. Mind a két nagy népgazdasági ág ugyanis akkor jutott el az intenzív fejlődés szakaszába, amikor valóságos földrengések rázkódtatták meg a világgazdaságot. S minthogy e földrengések hullámai nálunk a központi akarat közvetítésével, a sokat emlegetett köz- gazdasági szabályozók útján jutnak érvényre, ma mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági vezetők gyakran úgy érzik, mintha már nem lehetne tovább húzni a „srófot". A világgazdaságban viszont tovább húzzák ezt a srófot, s nincs más választás, mint alkalmazkodni, megújulni. Nem egymás ellenében, hanem egymásra támaszkodva és összefogva. M. L. Kistérségi együttműködéseket tervez a kecskeméti Kossuth Tsz Tartalékok feltárásáról, hasznosításáról szólva, ritkán gondolnak arra a mezőgazdasági üzemek, hogy ez a földcserékkel, a gazdaságok területének centralizálásával, „összébb hozásával” is teljesülhet. E kézenfekvő, úgyszólván ősi módszer, ma a „rejtett lehetőségek” sorába keveredett — talán, mert a legszembetűnőbb dolgokat a legnehezebb észrevenni... No persze, nemcsak ennyi. A gazdaember ragaszkodik ahhoz a földhöz, amit ismer, amit elődei műveltek. Aztán meg az egyik föld nem biztos, hogy olyan jó minőségű, mint a másik, amit felajánlanak érte... Az ügy hivatalos intézése, a területcsere kapcsán felszínre kerülő gondok megoldása sem tartozik éppen az egyszerű dolgok sorába. A kecskeméti Kossuth Tsz és a Helvéciái Állami Gazdaság belevágott a csereberébe. Az állami gazdaság ajánlotta még öt éve, de akkor nem ment, az elmúlt két évben viszont megoldották. Forcek András tsz-el- nöklkel beszélgetve az okok, az indokok is kiderültek, s körvonalazódtak a jövőbeni lehetőségeik is. — Sajnálják a ballószögi tsz- tagok a cserét? — Lehetséges, hogy vannak, akik nosztalgiával nézik a tsz volt területét... Azonban amikor az állami gazdasággal megkezdődött az egyezkedés, megkérdeztük a tagokat, mi a véleményük, egyetértenek-e a tervvel? Részletesen elmagyaráztuk, hogyan, miképpen szándékozunk megoldani a földcserét. A tagak azt mondták, csináljuk, jó, hasznos dolog ... — De kinek? Vagyis a közösségnek és az egyéneknek egyaránt? — A szövetkezettől mintegy 26 kilométerre van a ballószögi másfél ezer hektáros terület, a helvéciai nagyüzem szántója közé ékelődve. Ugyanakkor az állami gazdaságtól hasonló távolságú a Kláber-telepnek nevezett rész, a szövetkezetünk földje mellett. Ügy gondolom, szükségtelen különösebben ecsetelni mehnyi energiát, és időt — vagyis pénzt — emésztett föl a traktorok, gépek, szállítójárművek ide-oda küldözgetése, átcsoportosítása, a munka megszervezése, ellenőrzése. Egyébként a ballószögi állattartó telepet más területünkről kellett ellátni takarmánnyal A helvéclaiaknak is hasonló gondjaik voltak. Ésszerűnek tartottuk a földcseréit, ugyanis ezzel mindkét gazdaság sok pénzt takaríthat meg, ha csupán a gépek üzemanyagköltségét számítjuk. — Mi lett a területen élő emberekkel? — Gondolkodásunk, cselekedeteink középpontjában állt: úgy oldjuk meg a gazdasági szempontból előnyös területcserét, hogy ebbőil dolgozóinknak is haszna származzon. Több tag — közöttük nyugdíjasok — él a ballószögi részen. Korszerűtlen, rossz körülmények között dolgoztak az állattartó telepen, a műhelyben egyaránt, A területcsere után autóbuszt vásároltunk, s ezzel naponta szállítjuk dolgozóinkat másik majorba, ahol feladatuk ugyanaz, mint korábban volt. Ballószögben megmaradt egy irodánk, ahol tagjaink ügyesbajos dolgait intézzük, a háztájival összefüggő tennivalókat ellátjuk, és a munkabérüket is ott fizetjük. A helyi tanáccsal megegyeztünk: tagjaink a településen telket kapnak. A nyugdíjasok szociális gondozását pedig úgy oldottuk meg, hogy mi fizetjük azt a gondozót, aki Ballószögben ezt a feladatat ellátja. — Törődnek tehát tagjaikkal, mégpedig példás módon. Ez az előre eltervezett gondoskodás is hozzájárulhatott a területcserék zökkenőmentes lebonyolításához. Könnyű volt egyezségre jutni az állami gazdasággal? — A helvéclaiak rugalmas, készséges, kiváló partnerek. Mind a két gazdaság szakemberei az ésszerű kompromisszumokra, a gyors döntésekre törekedtek. Sok segítséget kaptunk a felügyeleti szerveinktől, a földhivataltól, és így valóban zökkenőmentesen bonyolódott le a csere. — Másik szomszédos gazdasággal is terveznek hasonlót? — Kezdeményezésünk eddig még nem talált megértésre... — Így is egységesebb már a tsz területe. A Kláber-telepi rész ad-e újabb lehetőséget a tevékenység bővítéséhez vagy fejlesztéséhez? — Kis lépésekkel, tervszerűen akarunk előre haladni. Ahogyan a pénzügyi lehetőségek engedik. Kistérségi együttműködés, társulás az a forma, amelynek keretében a lehetőségek a legjobban kihasználhatók. Három-négy környékbeli gazdasággal, valamint a kecskeméti AGROKER- rel közösen hasznosítjuk a Kláber-telepi iparvágányt és a mellette levő épületeket. A MÁV Szegedi Igazgatósága kérésünkre megnyitotta az iparvágányt. A gépesített vagonkirakást még zavarja egy telefonlégvezeték, amit az igazgatóság ígérete szerint rövidesen föld alatti kábellel cserélnék fel. Kis agrokémiai társaság alakul, ahol műtrágyát, később, növényvédő szert is tárolunk. Birtokunkba került egy korábban virágzó kertészeti telep tárolóval, feldolgozóval. A szőlőfeldolgozó és bortárolo felújítására a lajosmizsel és környéki szövetkezetek együttműködési tanács^ készít tanulmány- tervét. Az elképzelések megvalósulása után lehetőség nyílik e térségben megtermelt szőlő és gyümölcs feldolgozására, tárolására és értékesítésére. — Ez azt jelenti, hogy a Jelenlegi beruházásszűke időszakban az együttműködés, a gazdaságok összefogása lendítheti előre a környék szövetkezeteit? — Kezdeményezői vagyunk az együttműködéseknek, az ebben részt vevő gazdaságok előnyére, mert úgy gondoljuk: az erők egyesítésével gyorsabban megvalósulnak a fejlesztési tervek, hatékonyabban használhatjuk eszközeinket, valamennyien jövedelmezőbben tudunk termelni. Erre eddig is van már jó példa. Négy gazdasággal dolgozunk együtt különböző ágazatokban, sikeresén. A közelmúltban pedig négy környékibeli szövetkezettel megalakítottuk a Kecskemét és La- josmizse környéki erdőgazdasági társulást. Bízom ennek eredményességében is, és abban, hogy néhány százezer forintot hoz mindegyik gazdaságnak. Szövetkezetünk az elmúlt évben 5,8 mil- /lió forint nyereséget ért el. Ügy gondolom, az egy év múlva tartandó zárszámadáson a társulások, összefogás eredményeként is nagyobb nyereségről tudunk majd beszámolni. Csabai István
