Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-08 / 56. szám
1083. március 8. • PETŐFI NÉPE • 5 MŰVELŐDÉS MUNKA MELLETT A nők életmódjának változása „A jó princípiuma teremtette a rendet, a fényt és a férfit, a rossz princípiuma a káoszt, a sötétséget és a nőt." Püthagorasz kijelentésének tartalmát évszázadokon át tartó küzdelemben igyekezett megváltoztatni a női nem. S hogy ennek ellenére a két nem közötti tényleges különbségeken túl mostanában is létezik még értékrendi sor is, igazolják napjaink vitái. Könyvtár a „nemzet házában” • Az Ország, gyűlést Könyv, (ir az ország Jogi és politikai Informé. dós szakköz, pontja, az ENSZ letéti könyvtára. Fő gyűjt ökoi e az állam, és Jog. tudomány, a legújabbkori egyetemes tör. ténelem, a magyar és külföldi parlamenti kiadványok. A könyvtár olva. sói 600 ezer kötet könyv és kétezer folyó. Irat között válogathatnak. (MTI Fotó — Pintér Márta felvétele — KS) SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL Fonnyadt virágok A nagycsalád szerepe A nők mai családi és társadat* ml helyét a történelmi változások alakították ki Magyarországon is, A hazánkra oly sokáig Jellemző ugrártársadalomban a dolgozó osztályok családjaihoz tartozó nők státuszát két alapvető strukturális tényező determinálja. A tradicionális nagycsaládnak reprodukciós és generációs folytonosságot biztosító funkciója és gazdasági szerepe. A maihoz képest a nők termékenysége magas volt, az átlagos életkor pedig alacsony. A magas gyermekszám miatt a nők öregkorukig nevelték a gyermekeket, és ebben a tevékenységben- a nagyszülők is aktívan részt vettek. Mivel rövidebb volt az iskolai képzési idő, a gyermek foglalkozásra való felkészítése, nevelése szinte teljesen a nagycsaládra hárult. A felnőtt új generáció többnyire nem hagyta el a szülői, nagyszülői házat. Az ipari fejlődés következtében a nők tradicionális helyzete a családban és a társadalomban egyaránt megváltozik. Szétválik az otthon és a munkahely, a nő kilép az otthonból, és direkt módon bekapcsolódik a munkamegosztásba, kiterjesztve ezzel aktivitását a makrotársadalomban. Történelmileg nézve ez haladást jelent, hiszen a nők társadalmi termelésbe való bevonása vezet el a nemek egyenlőségének megvalósulásához. A munkavállalás sok szálon megváltoztatja a nők életmódját. A dolgozó nő jobban kapcsolódik a társadalomhoz, érdeklődési köre szélesebb, céljai sokrétűbbek ; tájékozottabb, fogékonyabb az új iránt. A társadalom, a közélet eseményeiről a gyakorlat során értesül, a napi élet örömeiben és küzdelmeiben valamely közösség tagjaként vesz részt. Teljesebb életet él, többféle emberi kapcsolatot alakít ki. Változások Ma hazánkban nincs olyan területe az életnek, ahol az állam különbséget tenne férfi és nő között. Csakhogy törvényekkel meg lehet változtatni régi törvényeket, de nem lehet egycsapásra átalakítani a társadalmat, az embereket. A női munkavállalás nem eredményezi közvetlenül és önmagától az egyenjogúság érvényre Jutását, n folyamatot ellentmondások kísérik. Fokozza az ellentmondást, hogy a nők gazdasági aktivitásának növekedésével egyldőben egy másik folyamat is kibontakozik, az urbanizáció. Ennek gyors előrehaladása felbomlasztja a tradicionális nagycsaládot, az átalakul nukleáris családdá. A női termékenység lényegesen lecsökken, a szülések a szülőképes életszakasznak kisebb Időszakában történnek — figyelembe véve a nő átlagos élettartamának másfél, két évtizeddel való megnövekedését Is. Az iskolai képzési Idő emelkedése következtében a család szerepe csökken a gyermek- nevelésben, a felnőtt gyermekek pedig eltávoznak a családból. A városi nukleáris család többé nem biztosítja a generációk együttélését és természetes kontinuitását. Munkavállalás A nők keresővé válása hazánkban az SO-es években volt a legtömegesebb. Míg 1949-ben az ösz- szes kereső között a nők aránya 29 százalék, addig 1975-ben ez az arány 44, 1982-ben 45 százalék. Ma, Magyarországon a munkaképes korú nők 81 százaléka munkavállaló. A témával kapcsolatos vizsgálódásunkat Kecskeméten mintegy 500 dolgozó nő esetében végeztük, kérdőíves és mélyinterjús módszerrel. Megállapítható, hogy a nők foglalkoztatása Kecskeméten is teljes. Az aktív keresők közötti arányuk 44,5 százalék. A megye- székhelyen is lényeges az eltérés a férfiak és nők foglalkoztatásának minőségében. Míg a férfiak között a szakmunkások aránya 46,7, a nőknél csupán 11 százalék. Érdekes a nők életkor meghatározta életmódalakulása. A 20—30 éves nők hozzák világra az újszülöttek több mint 90 százalékát. Az ebbe a korosztályba tartozók kezdők a szakmájukban, hivatásukban és a családi életben is. Két gyermek esetében jobbára 4— 5 évre kimaradnak a munkából. A 30—45 éves nők stabilizálódnak a munkahelyükön. Ebben a korban ismét tanulnak, részt vesznek a közéletben, mind többen vállalnak társadalmi tisztséget. Vezetői megbízásukra is többnyire ekkor kerül sor. A foglalkoztatott, nők között a 45—55 évesek aránya a legnagyobb. Helytállás, ugyanakkor fokozódó fáradtság jellemzi ezt a korosztályt. A nyugdíjkoron felüli foglalkoztatottságban a nők vezetnek. Végzettség, foglalkozás Iskolai végzettségük növekedése gyorsabb ütemű volt a férfiakénál. Ma, Kecskeméten a 40 évnél fiatalabb nők nagyobb hányada rendelkezik legalább középiskolai végzettséggel, mint az azonos korú férfiaké. A felsőfokú végzettségűek 44,5 százaléka nő. Tapasztalataink szerint a napi életvitel ritmusában, a szabadidő-struktúrában nincs meghatározó szerepe az iskolai végzettségnek. Mindezt leginkább a gyermekek léte és száma befolyásolja. Általánosan megállapítható, hogy a nők reggel 6 órakor kelnek és este 10—11 órakor fekszenek. Napi szabad idejük egy—másfél óra. Vizsgálódásunk szerint a családok felében a munkamegosztás hagyományos. Itt a dolgozó feleség minden segítség nélkül végzi az otthoni munkát. A háztartási gépekkel való ellátottság jó, több termék esetében megközelíti a telítettséget. A háztartási szolgáltatást igénylő és megfizetni képes családok többsége a magas Iskolázottság fokán van. A nők szívesen képeznék magukat tovább, a tanuláshoz szükséges feltételek azonban csak számtalan családi és munkahelyi nehézség folyamatos leküzdése során teremtődnek meg. Az értelmiségi nők némely vonatkozásban nehezebb helyzetben vannak, mint más osztályok lányai, asszonyai. Ez a nehezebb helyzet már az egyetemi felvételeknél elkezdődik, ahol szempont, hogy egészségesebb nemi arányt biztosítsanak. (Vagyis fiúkat előnyben részesítsenek a nagyobb számban Jelentkező lányokkal szemben.) Az elhelyezkedésnél is differenciáltak a lehetőségek. Főleg az alacsonyabb tekintélyt és jövedelmet nyújtó foglalkozási ágak nőiesednek el. A férjes nők társadalmi elismerésüket általában még ma sem munkájuk alapján kapják meg. Rendszerint férjük pozíciója határozza meg rangjukat, helyzetüket. A férjek véleménye feleségük munkavállalásával kapcsolatban a következő: minél szakképzetlenebb, minél kevésbé hivatást jelentő, minél rosszabbul fizetett munkabeosztási szinten dolgozik a feleség, annál inkább nő az arány, ahol a férj kényszernek érzi, hogy a felesége dolgozik. Művelődés A család kulturális funkciója veszített jelentőségéből. Már az anyanyelv tanításánál csökken az otthon szerepe. Az óvodáskorúaknái pedig egyértelműen kisebb a családok részvállalása a kulturális kincsek átadásában, mint az I oktatási Intézményeknek. A család kulturális funkcióinak térvesztése az egycsaládos háztartás- típusokkal is összefüggésbe hozható. A nagyszülők szerepe a kulturális értékek átadásában minimálisra fogyott. Gyérült, gyengült a többi családi kötelék is. Eleve kevesebb a testvérek száma, az • Részlet A nűk munkába állását kisérd életmddváltozások és mUvrlddésI szokások Kecskeméten Ciliit) előadásból, amely a szocialista kulturális forradalom tapasztalataival, ered mén:veivel és feladataival foitlalkozó, az MSZMt* Bárs-Klskun menyet Bizottsága Oktatási InazBatOsáRán megtartott tudományos illésen hangzott el. unokatestvérekkel pedig már lazák a kapcsolatok. Kecskeméten a kultúrát közvetítő művelődési intézmények mindegyike szolgálja a nők művelődését is. Tapasztalataink szerint összes látogatóiknak mintegy fele nő. Művelődési otthon jellegű intézményeink speciális, csak a nők számára szervezett művelődési formákat is működtetnek. Ezekben elsősorban a mindennapi kultúra iránti érdeklődés a szembeszökő. Nagy az igény a testi nevelés különböző formái iránt is. A munkahelyek művelődési bizottságai is tudatosan törekednek arra, hogy a nők sajátos igényeinek, érdeklődésének megfelelő művelődési lehetőséget teremtsenek Szabad idő Mindezek ellenére a nők köz- művelődésben való részvétele erősen differenciált. Többségüket nehéz bevonni a rendszeres művelődésbe. A családos nők esetében ezt többnyire csak a rádió, televízió programjai jelentik. A megkérdezettek mintegy 90 százaléka a sajtótermékek közül csak a Petőfi Népét és a Nők Lapját olvassa rendszeresen. A 20—30 év közötti, gyermektelen nők heti gyakorisággal járnak moziba, színházba, míg a többi életkornál az évi rendszeresség a jellemző, de akadnak olyanok is, akik évtizedet jelöltek meg. Szabadidő-felhasználásukra a passzív pihenés, vagy a tévénézés a jellemző. Sokan kézimunkáznak, jelentős a hobbikertművelők száma is. A szombat, vasárnapi szabad időt szinte teljesen a háztartási munkára, hobbikertre, passzív pihenésre fordítják. Kevesebben töltik családi látogatásokkal, gyermekekkel való foglalkozással. Ez utóbbi, mármint a gyermekekkel való törődés időtartama egyenes arányban nő az anya iskolai végzettségével. A megkérdezettek túlnyomó többsége az esetleges többlet szabad időt sem fordítaná önművelődésre. A dolgozó nő életmódváltozásából adódó problémák megoldása összefoglaló véleményünk szerint mindannyiunk helyzetének Javulásától várható, nem az emancipációs törekvésektől, vagy szélsőséges nőmozgalmaktól. A nők egyenlősítésénél reálisabb cél az esélyek egyenlősítése — mindkét nembeliek számára — önmagunk kiteljesítésére, megvalósítására Dr. Tapasztóné Perlaki Magdolna Jeles költőnk, Baróti Szabó Dávid (1739—11819) a „magyarság virágaidnak nevezte szólásainkat, közmondásainkat. Igaza is van, ha jelentésüknek megfelelően használjuk őket. A jó stílushoz éppúgy hozzátartozik egy- egy szólás, közmondás használata, mint például a változatosság. A virág akkor szép, ha nyílik és illatozik. A szólások és a közmondások akkor teszik stílusunkat mozgalmassá, beszédünket színessé, ha nem változtatunk rajtuk önkényesen. Sajnos, az önkényes változtatgatásra jó néhány példa akad (nem a véletlenül elkövetett vétségekről beszélünk). Bizony, megesik, hogy két közmondást összekevernek, mert úgy vélik, hagy így humorosabb, és a mondanivalót is jobban kifejezi. Még ez az utóbbi is alig hihető. Ugyan milyen mondanivalójuk lehet számunkra az alábbi kevert közmondásoknak? Például: Alamuszi macska partot mos; Ki mint veti ágyát, mag a esik bele; Addig nyújtózkodj, amíg meleg! Első hallásra néhányan talán még humorosnak érzik az efféle kijelentéseket, amelyek sokszor már az ízléstelenség halárát súrolják, mint például: néma gyereknek hig a leve. Hamar rájöhetünk, hogy a nyelv tudatos rombolásáról van szó, s másodszor hallva aligha nevet rajtuk bárki is. Másik gyakori jelenség a szólásoknak és a közmondásoknak az eltorzítása. A mondat második része az elsőnek általában a szó szerinti kiegészítése, esetleg megmagyarázása. Ezzel épp a lényeget vonják el: Aki másnak vermet ás, az sírásó; Addig jár a korsó a kútra, míg el nem lopják; Ki korán kel, az álmos. Van agyafúrtabb módon kitalált torzítás is. A megállt bennem az ütő szólásunk jelentése: a meglepetéstől megnémultam. Nyelvjárásainkban a következőképpen is ismeretes: megállt a szivem ütője. A torzított változat a következő: megállt a vesémben a velő (jelentése nem változott; kitalálására a vesevelő ételnév is hatással lehetett). Az már ritkább, amikor torzítás is, keveredés is történik: Kicsi a borsó, de falra hányják. Az erőltetettség itt már nagyon a szemünkbe ötlik. A szellemességen szívesen derülünk, ezeken a kiforgatott szólásokon és közmondásokon azonban nem. Akik a bemutatott módon használják őket, humoros hatást akarnak elérni, de legfeljebb csak egy fanyar mosolyt kaphatnak szándékukért. Csak a szándékukért, mert az általuk „alkotott” mondásokat csak enyhe jóindulattal lehet még szellemeskedésnek avagy jópofásko- dásnak felfogni. A fonnyadt vagy az út szélén eltiport virág már nem szép, nem illatozik többé. Szólásainkat, közmondásainkat se tiporjuk el, mert éppen lényegüktől fosztjuk meg őket! Ebben a vonatkozásban is érvényesül Arany János: Letészem a lantot című versének az alábbi mondafa: „Ki örvend fonnyadó virágnak. Miután a törzsök kihal?" —r —s Balázs József tánciskola Meg aztán máshová nem tudnának úgysem elbújni, . iu a faluban vagy a fa. lu környékén úgyis felfedeznék őket, aztán megint verekedniük kellene Bacsákl tisztelendő úr ajándékáért. A legjobb lesz tehát jól elbújni, nem mintha olyan nagyon félnének, de nem kockáztatnak. Kerczák feldobta a levegőbe a labdát, fél kézzel akarta ölibe kapni, de elpattant tőle egészen a sínig. Lassan felállt, közben észrevette, hogy valaki közeledik a vasúti töltés ösvényén. Intett Neviczkynek, hogy húzódjanak a raktár falához. Egy férfi közeledett, a vállán hegyes cső meredezett. — A puskás ember — suttogta Kerczák. A puskás ember a raktárhoz ért, nem vette észre a fal tövében meglapuló két fiút, sem a sínek közé gi,rult futballt. Vagy talán mindent látott, de úgy tett, mintha nem venne észre semmit. O lőhetett rájuk a szőlőben, meg 5 durrantott a levegőbe is a kultúrház ablakában. Neviczky egyre bizonyosabb lett abban is, hogy ez az ember ólálkodott a templom körül. A puskás ember a kerékpár láncán babrált valamit, közben lecsúszott a válláról a puskája. Ott piszkálgatta előttük a pedált Is, azt hihették, hogy nemsokára felül a biciklijére, és elkerekezik valamerre, de nem akart elindulni. Felemelte a földről a fegyverét, forgatta, vlzs- gálgatta azt is — most már nyilvánvaló volt, hogy nem vette észre a két fiút. Aztán távolba meredt, elgondolkodó tekintettel, ám egyetlen lökéssel felpattant a biciklijére, s ez a mozdulata olyan erőt sugárzott, hogy Kerczák csak akkor merészelt megszólalni, amikor az imbolygó alak már eltűnt az állomásépületnél, s ráfordult a? útra. — Hát ez elment — sóhaj tóttá Kerczák, miközben elindult a sínek közé gurult labdáért. Neviczky elkérte, dekázott vele, a térdén táncoltatta egyszer- kétszer, ha sikerült, a feje fölé rúgta, s megpróbálta úgy levenni a levegőből, hogy ne pattanjon messzire a lábától. Aztán úgy döntöttek, hogy csinálnak két kaput és fejelni fognak. Jól számítottak: a raktárépület előtt letaposott tojásdad alakú téren — mert olyan volt az, mint egy miniatűr tér, agyagos földje 'betonná szikkadt, amióta Idehozták a vasutat, planirozta a nép az év minden szakában — nappali fényt árasztott a hold. A kertek alatt tücskök ciripeltek, de a faluból csak a kutyák ugatása ért el hozzájuk, tudták, Ilyenkor már sokan alszanak. Innen Jól látták a templomkert tölgyeit és fenyőit, az ég gomolygó szürkeségébe kapaszkodó templomtornyot, arra emlékeztek, hogy egyszer már így ácsorogtak itt Holocsákkal, talán nem is volt olyan régen, akkor is ilyen nyugalom és békesség fészkelte be magát az esti faluba, és akkor közölte Holocsák Libussal és velük, hogy Sztálin meghalt. Hogy tél volt-e vagy tavasz vagy éppen nyár, mint éppen most, ezt már nem tudnák megmondani, de az biztos, hogy akkor Is így emelkedett az égen a hold a Szamos felől. Holocsák és Libus halkan beszélgetett, mindenféléről, komolyan illesztgették a szavakat egymáshoz, és az állomásfőnöknek nem volt kedve viccelni, mint a régi Időkben. t Sztálin halálakor az volt a fel- sőbbség kívánsága, hogy senki se csoportosuljon, hangoskodjon, „feküdjenek le az emberek és aludjanak". Tudták, hogy rendőrök cirkálnak a faluban, csak éppen a raktárépülethez nem jöttek el, ahol Holocsák állomásfőnök te- hervonatra várt Libus Oszkárral. Ebben az időben egyre gyakrabban jelent meg a faluban Libus Oszkár, valahonnan csak előkerült, de Holocsák már régebbről ismerhette, mert tegezte, bizalmasan beszélgetett vele. Sztálin halálakor, azon az éjszakán, valamiért sürgősen el kellett utaznia, s a személyvonatok már elmentek, csak éjfél előtt jött egy telherszerelvény, s Holocsák segítségével felszállt rá. Csak hónapok múltán látták Ú1ra a faluiban. A dekázgató Neviczky mögött hirtelen megjelent az állomásfőnök. Elkérte a labdát a fiútól, és többször nekirúgta a raktár falának. Közben azt magyarázta, hogy a régi világban milyen nagy kapus volt ő, s hogy arra már nem emlékezhet csak pár ember, mert a többség, akikkel együtt játszott, ottmaradt a háborúban.., Nem részletezte tovább a régi időket, úgy rúgott a labdába, mintha haragudna rá, egyre erősebben és erősebben, döngött a raktár fala, Holocsáknak mind gyakrabban kellett a visszapattanó labda után futnia, amíg egyszer csak megunta a forgolódást, erőlködést, lefeküdt a kemény földre. A két fiú várta, mikor tá- pászkodlk már fel. A labda ott gubbasztott a fejétől pár lépésre, innen. újra megcélozhatja a raktár falát. Ha ehhez van kedve, akkor csinálja csak, ők hagyják, meg örülnek is neki, látván milyen nagy örömet okoz számára a játék. De Holocsák csak nem mozdult. Kerczák odalépett hozzá, alig hitt a szemének: az állomásfőnök elaludt. Nagyon sajnálta a dolgot, mert éppen el akarta neki mesélni a katolikusok és a reformátusok meccsét, tudta jól, ha Holocsák teheti, el fog jönni, mert mindig kijött a meccsekre. Holocsák buzdította, a falut a legjobban, még azon az emlékezetes mérkőzésen is, amit az agitálók ellen játszottak évekkel ezelőtt. Az egész falu tudta, hogy megnyert legalább öt fogadást.. í Egy korsó borral érkezett ki a pályára, megkínált belőle pár embert, ő maga is többször meghúzta, majd félszemmel bekukucskálva a korsó száján megállapította, hogy mennyi lehet még benne. A körülötte állóké is bekukucskáltak a korsó száján, és ők is megsaccolták a bor imeny- nyiségét. Arra fogadtak, hogy melyikük találja el a legpontosabban. Holocsák saccolt a legjobban, ő nemcsak szemmel mérte fel a sötétlő korsó alján a folyadékot, de meg is lötyögtette többször is, s a lottyanó hangokból is következtetett. Ezután minden bajnoki meccsre hozta magával a korsó bort. Mámorosán biztatta a csapa- ' tot, számtalanszor elismételte álmait. Az a néhány néző, aki kijött ezekre a mérkőzésekre, igyekezett a közelébe férkőzni, persze nemcsak a bor meg a viccel miatt, hanem mert világlátott ember volt, annak tartották, sokféle népről tudott, s beszélt is róluk, s a részegség határán álló szurkolók szájtátva hallgatták. Egyszer például megkérdezte tőlük, hogy szerintük a skót hogyan trágyázza a földjét, s mivel nem tudtak válaszolni, megmondta: ugyanúgy mint a faluban, a téeszcsében ... Kimegy a skót a földjére, és csak annyit mond nagymérgesen: le van szarva! — és ezzel el is intézett mindent. A két fiú úgy gondolta, ha Holocsák eljönne a katolikusok—reformátusok meccsre is, elszórakoztatná az embereket, s biztos, hogy Bacsáki tisztelendő úrnak sem lenne kifogása. Ezért is sajnálta Kerczák, hogy az állomásfőnök elaludt a kemény földön. Meg aztán jöhetnek a vonatok, a személy, meg a teher; segítséget kérőn nézett Neviczkyre. — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? — szólalt meg egy férfi Kerczák mögött, még a lélegzetét is érezte. Libus Oszkár állt a raktár előtt. Csodálkozó arccal járta körbe Holócsákot: — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? — csóválta meg a fejét újra és újra. Az állomás felől jött, de hogy nem az úton, hanem a töltés árkában meghúzódva, nehogy valaki meglássa, ez is kiderült, amikor felébresztette Holocsákot. — Teljesen megbolondítod az embert — korholta Holocsák. — Már én is, ahelyett, hogy az úton közlekednék, az árokban csúszkálok. Pedig engem senki sem figyel... Nincs miért! — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? — tűnődött Libus elismerően, anélkül, hogy Holocsák megjegyzésére hederített volna, anélkül, hogy az árokban való bujkálás ellen tiltakozott volna. Aztán elindult az irodába a nagynehezen talpraállított állomásfőnökkel, majd nagyon gyorsan — és ismét az árókban — visszahaladt a raktárhoz. Kövekből két kaput állítottak fel, és Libus felajánlotta, hogy ő játszik kettejük ellen. A két fiú beleegyezett. Ha Libusnál volt a labda, igen nehéz volt hozzá közel kerülni, mindig fordult egyet a tengelye körül, ilyenkor kikeveredett a szorongatáaból, üres térbe jutott, ahol kezdődött minden elölről. Aztán bemutatta, hogy hogyan cselezett Puskás meg Hidegkúti. A két fiú már egyébként is elfáradt a sok értelmetlen szaladgálástól, forgolódástól. Libus bemutatóját nagy-nagy csodálattal követték, büszkék voltak ar. ra, hogy ők ketten — most már nyilvánvalóan — Libus barátai, Libusé, aki ismeri Puskást meg a többi nagy futballistát, akiknek a nevével tele van az újság, meg akikről annyit beszélnek a rádióban, az egész világon. Hidegkúti például széttárja a karját, cselezés közben, mutatta Libus, Puskás meg a lába között tartja a labdát, akár a tökét (Folytatjuk)'
