Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
1983. március 1. 9 PETŐFI NÉPE • KÖZÖSEN A TANYÁK NÉPÉVEL A határőrség élenjáró alegysége Nem véletlenül toppantam be Kelebián a határőrőrsre. A kerü- letparancsnokságon ugyanis büszkeséggel újságolták: élenjáró címet szerzett az őrs kollektívája. Kiss Pál határőr százados őrsparancsnok — vékony, alacsony termetű, de nagyon határozott ember, aki egyike a legrégibb őrsparancsnokoknak — a régi, jó ismerősöknek kijáró szeretettel fogadott, s nagyon szerényen hárította el az elismerő szavakat. — Nagyon sok múlott az őrs személyi állományán, a határőrökön, de a iKISZ-alapszerveze- ten is. A kiképzésben, a határőrszolgálat ellátásában sikerült igen szép eredményeket elérni. A szocialista versenyben az őrs személyi állományának 78 százaléka szerzett címet, 30 százaléka kiváló, 48 százaléka pedig élenjáró határőr lett. Ez még önmagában kevés lett volna a kitüntető elismerés megszerzéséhez, a legnagyobb érdem, de egyben kötelezettség is, hogy valamennyi hátársértőt elfogtuk. Egyetlen példa: Huczek Zoltán határőr 7— aki Kiskunhalason mozdonyvezető —, három határsértőt fogott el, de a többieknek sincs szégyenkeznivalójuk. Kovács Sándor határőr főhadnagy, az őrs politikai helyettese, alig idősebb a határőröknél, s talán ezért is könnyen megtalálja a közös hangot, jól érzékeli a fiatalok gondjait, problémáit, (Kiskunhalason érettségizett, ott volt ifjúgárdista, s jelentkezett a tiszti iskolára. Kiváló eredménnyel végzett, ezért kapta meg a főhadnagyi rendfokozatot. —1 Az őrsön súlyosabb fegyelemsértés nem fordult elő.* Nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki a községi és természetesen a tanyai lakossággal. Az ő gondjaik a miénk is, s amiben tudunk, segítünk nekik. A barátság kölcsönös, a két önkéntes határőrcsoportban főleg erdészek, halászok vannak, de nemcsak ők, ■ hanem a lakosság is jelzi, ha valami nem „stimmel" a határon. — Ehhez tudni kell — kapcsot S' / jlf Wk 1 v* # Az állománygyűlésen Kiss Pál határőr százados, őrsparancsnok gratulál Huczek Zoltánnak. 9 Novodonszki Pál határőr szakaszvezető, KISZ.titkár a KlSZ-alap- szervezet munkájáról beszél. lódott ismét a beszélgetésbe az őrsparancsnok —, hogy nagy a határszakasz, amely ránk van bízva. A határőrizetet nehezíti, hogy túlnyomórésze erdős, mocsaras, vizes, nádas. A lakosság segítsége, jelzése nagyon fontos számunkra. NAGY KÍNÁLAT, ÉLÉNK ÉRDEKLŐDÉS •«*$** S7 Autóvásár Vevő kivételével minden volt a szokásos kecskeméti autóvásáron: ezernél több négykerekű, tízszer ennyi érdeklődő, s tizennyolc méterenként egy-egy szo- tyola- és tökmagárus. (Igazi1 nyereséget alighanem kizárólag | ők könyvelhettek el.) A legutóbbi piac óta (emlékezetes, alig néhány nappal követte a MERKUR közleményét az árak 10 százaléISp A KISZ-alapszervezet munkáját futólag érintette az őrsparancsnok, de Novodonszki Pál határőr szakaszvezető, a KISZ- alapszervezet titkárának véleménye idekívánkozik. — Az őrs határőreinek 97 százaléka ■RISZ-tag. Véleményem szerint, s ezt a parancsnokok'is megerősítették, az eredmények egyik forrása éppen a kollektíva nevelő hatása volt. Igyekszünk igényesen, kulturáltan eltölteni a szabad időt, megszervezni a mozgalmi munkát, kialakítani a jó elvtársi, baráti szellemet, s fokozni a fiatalok lendületét a szolgálat ellátásában, a tanulásban. Ez jól sikerült, igaz, megdolgoztunk érte. A határon kemény, fáradságos a szolgálat, s nemcsak szóból él az ember. Nem a parancsnokot, az őrs ellátó tiszthelyettesét — aki egyébként sorállományú — Gál Károly őrmestert faggattuk. — Én itthon vagyok, mert Ke- lebiáról vonultam be. Naponta 2,60 forinttal többet tudok fordítani az élelipezésre, mint az előírás ... Nem nehéz ezt előteremteni, csak gondolkodni kell. Az őrsnek konyhakertje, sertései vannak, s ebből sok mindenre telik, amire nem kell pénzt kiadni. Jól gazdálkodom? Lehet, a fiúk nem panaszkodnak a kosztra, igaz ebben Balogh Pistának, a szakácsnak is van némi érdeme ... A? utódot is arra nevelem, úgy ossza be a pénzt, mint a jó háziasszony, mindenre teljen ... A kelebiai határörőrsön nem sok idő jutott az ünneplésre, egy állománygyűlésen ismertették az eredményeket, vették át az arra érdemesek a jutalmakat, címeket, mondtak és hallottak elismerő szavakat. A határőrszolgálat olyan, hogy a nap minden szakában, legyen az ünnep vagy dolgos hétköznap, egyformán kell helytállni, s ezt Kelebián — éppen úgy, mint a többi szolgálati helyen — jól tudják és így is csinálják! Gémes Gábor Kevesebb hiánycikk A kereskedelem a termelés szervezésével is gondoskodik arról, hogy több új termék, keresett aprócikk jelenjék meg az üzletekben, szűküljön a hiánycikkek listája. A legfrissebb eredmények: megoldódott az iskolai kréta és zsírkréta, horgászcikkek, parti- grill, fejhallgató-alkatrész, amatőr műszerdoboz, CB-rádió tápegység hazai gyártása. Több termelőszövetkezeti melléküzemág megkezdte a kilincsek, zárak, címkék, zsanérok gyártását, amelyhez hazai alumíniumfröccs- öntő-gépet használnak. A Termeltetők Tanácsa a legutóbbi hetekben újabb kereskedelmi vállalatokat vont be a termelésszervezésbe Az eddigi 13 tagvállalathoz csatlakozott a BÜ- TORKER, a DOMUS és az OFO- TÉRT. A legközelebbi „Vevők va- gyunk”-kiállítást Budapesten, a Párizsi-udvarban az Óra-Ékszer Vállalat és a KIOSZ közösen rendezi. Nem nyilatkozom! ELŐSZÖR AZT HITTEM, valamilyen csodabogár-jelenséggel akadt dolgom. Egy városi általános iskola igazgatója azt kérte: ha a tanulók napi iskolatej-fogyasztá- sáról akarok írni, előtte konzultáljak a tanács művelődési osztályának a vezetőjével. Csak ha ő engedélyt ad, akkor tájékoztathat. Másképpen nem nyilatkozhat. Nehezen, mégis ráállt, hogy elmondja a poharas tej és kakaó forgalmának adatait, de telkemre kötötte: a művelődési osztály vezetőjét meg (el) ne próbáljam kerülni! Neki tudnia kell a dologról. Az adott szó kötelez. Tájékoztattam tehát az osztályvezetőt ottjártamról Egyetlen, hivatali vadhajtás. Így véltem — de tévedtem. Később, úgy adódott, egy háztartásigép-szerelőt napi elfoglaltságáról kérdeztem. Mit és mennyit javít? Van-e elég alkatrész a hibás gépekhez? Ha hiányzik valamilyen tartozék, akkor mi az? Válasza roppant egyszerű és rövid volt: „Ná lünk az elnökön kívül senki nem nyilatkozhat!” Lévén ipari (szolgáltató) szövetke- • zeté a műhely. EKKOR JÖTTEM RÁ: milyen jó, hogy ceruzán és jegyzetfüzeten kívül semmilyen más, súlyosabb tárgy — mint például kamera, vagy filmfelvevő — nincs nálam! így könnyedén továbbmehettem másik szolgáltatókat keresni. Az egy nem nyilatkozóra, ezután, kilenc nyilatkozó jutott. Több évtizede a gyógyítás szolgálatában álló — a saját szakterületét kiválóan ismerő — vezető főorvosnál érdeklődtem egy ízben a táppénzhelyzet alakulásáról. Részletesen, igazán széles körűen ismertette a társadalombiztosításban szerzett legfrissebb tapasztalatait; ám ragaszkodótt ~ hozzá, hogy az általa mondottakat, miután papírra vetettem, mutassam be a felettes intézmény sajtófőnökének (?!). Ó, a főorvos, nem kívánta látni. „De ott — mondta — kell, hogy ismerjék a cikk tartalmát”. Megismerték, szerencsésen, a megjelenés napján. Egyéb baj nem esett. Ekkor már kezdett bősz- szántani a közvéleménnyel — a nyilvánossággal — szembeni túlzott óvatoskodás, vagy inkább zártság. Anélkül azonban, hogy ennek a melegágyát, készakarva, az iskola felügyeletét ellátó tanácsi osztály, az elnöki utasítással saját, szakmai és emberi önállóságában korlátozott háztartásigép-szerelő után az egészségügyben keresném, az életből vett, kétszeresen kirívó esettel folytatom a gondolatsort. A Kossuth- adóról sugárzott egyik esti rádióműsorban, amelyben a riporter afelől érdeklődött egy kórházban: „Ki mit tud Bajcsy-Zsilinszky Endréről?” Jó pár, kitérő felelet után, az egyik egészségügyi dolgozó azt válaszolta: „Erről nem nyilatkozhatom! Csak a főorvos úr adhat felvilágosítást!” MÁR-MÁR nevetségesen siralmas helyzet az ilyen. Nem tudom, melyik a károsabb: a beosztottak rövid pórázon tartása-e mindenáron, vagy a századról való rendkívül hézagos történelmi ismeret, de az biztos: a bürokratikus munkastílus, az egyoldalú, hibás munká- helyi vezetés — bárhol, bármely területen — természeténél fogva fejlődésellenes! Természetesen nem egyszerűen csak a sajtó munkáját hátráltató vadhajtásokról van itt szó. Többről! Hiszen mit takar a „Nem nyilatkozom!” ? Felfedezhető benne — ez is igaz — olykor az a felelős magatartás, hogy akinek nagyobb a tárgyismerete, jobb a fel- készültsége, az adott témában, az adott ügyben, megoldásra (válaszra) váró kérdésben, ahhoz forduljon az újságíró, vagy az ügyét intéző állampolgár. Ám sokszor ennek az ellenkezőjéről győz meg ez a magatartás. A kényelmességről. A közömbösségről. Az állásfoglalás elodázásáról. A segítő- készség hiányáról. A „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” taktikázásáról. Más esetekben a felkészületlenségről. A valamely szakterületen tapasztalható gyér ismeretekről. Tétovázásról Közérdekű ügyekben az '’elkendőző, „rázós dolog”-ra hivatkozás pajzsként váló* használatáról az önös érdekek leplezésére. Ilyen és más — bürokratikus vonásokra, nemegyszer a demokrácia fejlettségének helyenkénti elmaradottságára visszavezethető — okok jönnek számításba előzményként a „Nem nyilatkozom !”-ban. A DEMOKRÁCIA szélesítésének, s ezzel együtt az élet különböző területein megkívánt helytállásnak és állásfoglalásnak — mint amilyen a „nyilatkozom": tehát „teszem a dolgom", „válaszolok”, „intézkedem", „közbenjárok”, „segítek a legjobb tudásom szerint” — nyilván csakis a gyakorlat lehet a próbaterülete. Ez a cselekvési stílus viszont jobb hozzáértést, nagyobb felelősséget feltételez kinek - kinek a munkájában, vezetőkében és beosztottakéban egyaránt. Kohl Antal l\ 1 ^ m ké '\ ■ ti ^ Jí 9 Kacsintás matricával, tisztes olajfogyasztással Moszkvics kombi eladó: (Pásztor Zoltán (elvételei) “»s*«a j I5**-'»**, jjjjjjg-S 9 Potom félmillióra tartották ezt a Mazdát. kos emeléséről) a magánfront új árcsúcsok felé tör. Míg a múltkor hároméves autóért kérték a mostani új árat, most erre is ráfejeltek 10—15 ezerrel; míg a néhány száz kilométert futott kocsik alkalmasint 70—80 ezres pluszért cserélhettek volna üzembentartói jogót, egy 1300-as Ladát például 210 ezerre tartottak. Sokan körbeállták a potom félmillióért közszemlére tett Mazdát, a 350 ezres dízel Mercedest. Jellemző kocsiárakat ezúttal nem közlünk — amúgyis inkább a viccrovatba illenének, mintsem egy tudósításba. A piac előbb-utóbb kénytelen lesz engedelmeskedni a kereslet törvényeinek is. irt** SS * -sKJx.... ''111 ■ I jf&Li ' • j • X «■ár: ■ Ült • • Üzemanyag-takarékosság a vállalatoknál Ajánlásokat dolgozott ki a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a közületi gépkocsikat használó vállalatok, intézmények, szövetkezetek részére az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére. Fontos feladat, hogy 1983-ban 5 százalékkal mérséklődjék a közületi gépjárművek üzemanyag-fogyasztása, ami azonban nem mehet a termelés, az ellátás és szolgáltatások rovására. A kívánt eredményt mindenekelőtt a szállítások jobb szervezésével, a korszerű fuvarozási technológiák és módszerek bevezetésével kell elérni. Az elmúlt években jó néhány intézkedés született az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére, ezek az intézkedések hoztak bizonyos eredményeket, főként a fuvarozó nagyvállalatoknál, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy még mindig számottevő tartalékok vannak a gépjárművel rendelkező vállalatok, szervezetek üzemanyag-gazdálkodásában. Éppen ezért az üzemanyag-fogyasztás csökkentését valamennyi gépjárművet üzemel, tető közületi szervtől elvárják, sőt megkövetelik, kivéve a mentőszolgálatot, továbbá a közegészségügy, a mezőgazdaság és az erdőgazdaság egyes területeit, ahol a fokozott takarékosság az alap- tevékenység biztonságos ellátását veszélyeztetné. De még ezeknek a kivételezett szervezeteknek is törekedniük kell lehetőségeikhez mérten az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére. Az érintett vállalatoknak, sző' vetkezeteknek, állami költségvetési szerveknek, egyesületeknek saját hatáskörükben kell megoldást találniuk az üzemanyag megtakarítására, mégpedig oly módon, hogy alapvetően a járművek fajlagos fogyasztása csökkenjen, vagyis ugyanakkora fuvarfeladathoz kevesebb üzemanyagot használjanak fel a gépkocsik. Ennek elősegítésére a KPM ajánlásai széles körűen feltárják az üzemanyag-takarékosság különböző módozatait. Elsősorban a szervezési, műszaki és vezetés- technikai intézkedésekben rejlő tartalékokra hívják fel a figyelmet. A szervezési feladatok között az üres kilométerek csökkentésére, a kétirányú terhelés megszervezésére, a gondosabb útirányválasztásra, a megfelelő teherbírású gépkocsik kiválasztására, egyszóval a körültekintőbb fuvarszervezésre kell az eddigieknél nagyobb gondot fordítaniuk a vállalatoknak. Emellett rendszeresebbé kell 1 tenniük a műszeres diagnosztikai vizsgálatokat, a fogyasztást ellenőrző méréseket, s fokozott figyelemmel kísérniük a gépkocsik műszaki állapotát. Ahol mód van rá, kisebb átalakításokkal, a motor módosításával szükséges elősegíteni a fogyasztás mérséklését. A tapasztalatok szerint a gépkocsivezetők felkészültsége, vezeté. si stílusa is nagyban befolyásolja az üzemanyag-fogyasztás mértékét: a rossz vezetési stílus akár 15—20 százalékos többletfogyasztást is eredményezhet. Éppen ezért a minisztérium javaslatában szorgalmazza, hogy a gépkocsivezetők közül mind többen sajátítsák el a takarékos gépjárművezetés módszereit. (MTI)