Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

1983. március 1. 9 PETŐFI NÉPE • KÖZÖSEN A TANYÁK NÉPÉVEL A határőrség élenjáró alegysége Nem véletlenül toppantam be Kelebián a határőrőrsre. A kerü- letparancsnokságon ugyanis büsz­keséggel újságolták: élenjáró cí­met szerzett az őrs kollektívája. Kiss Pál határőr százados őrspa­rancsnok — vékony, alacsony ter­metű, de nagyon határozott em­ber, aki egyike a legrégibb őrspa­rancsnokoknak — a régi, jó is­merősöknek kijáró szeretettel fo­gadott, s nagyon szerényen hárí­totta el az elismerő szavakat. — Nagyon sok múlott az őrs személyi állományán, a határ­őrökön, de a iKISZ-alapszerveze- ten is. A kiképzésben, a határőr­szolgálat ellátásában sikerült igen szép eredményeket elérni. A szocialista versenyben az őrs személyi állományának 78 száza­léka szerzett címet, 30 százaléka kiváló, 48 százaléka pedig élen­járó határőr lett. Ez még önma­gában kevés lett volna a kitün­tető elismerés megszerzéséhez, a legnagyobb érdem, de egyben kö­telezettség is, hogy valamennyi hátársértőt elfogtuk. Egyetlen példa: Huczek Zoltán határőr 7— aki Kiskunhalason mozdonyveze­tő —, három határsértőt fogott el, de a többieknek sincs szégyen­keznivalójuk. Kovács Sándor határőr főhad­nagy, az őrs politikai helyettese, alig idősebb a határőröknél, s talán ezért is könnyen megtalál­ja a közös hangot, jól érzékeli a fiatalok gondjait, problémáit, (Kis­kunhalason érettségizett, ott volt ifjúgárdista, s jelentkezett a tisz­ti iskolára. Kiváló eredménnyel végzett, ezért kapta meg a fő­hadnagyi rendfokozatot. —1 Az őrsön súlyosabb fegye­lemsértés nem fordult elő.* Na­gyon jó kapcsolatokat alakítot­tunk ki a községi és természete­sen a tanyai lakossággal. Az ő gondjaik a miénk is, s amiben tudunk, segítünk nekik. A barát­ság kölcsönös, a két önkéntes ha­tárőrcsoportban főleg erdészek, halászok vannak, de nemcsak ők, ■ hanem a lakosság is jelzi, ha valami nem „stimmel" a határon. — Ehhez tudni kell — kapcso­t S' / jlf Wk 1 v* # Az állománygyűlésen Kiss Pál határőr százados, őrsparancsnok gratulál Huczek Zoltánnak. 9 Novodonszki Pál határőr szakaszvezető, KISZ.titkár a KlSZ-alap- szervezet munkájáról beszél. lódott ismét a beszélgetésbe az őrsparancsnok —, hogy nagy a határszakasz, amely ránk van bízva. A határőrizetet nehezíti, hogy túlnyomórésze erdős, mo­csaras, vizes, nádas. A lakosság segítsége, jelzése nagyon fontos számunkra. NAGY KÍNÁLAT, ÉLÉNK ÉRDEKLŐDÉS •«*$** S7 Autóvásár Vevő kivételével minden volt a szokásos kecskeméti autóvásá­ron: ezernél több négykerekű, tízszer ennyi érdeklődő, s tizen­nyolc méterenként egy-egy szo- tyola- és tökmagárus. (Igazi1 nye­reséget alighanem kizárólag | ők könyvelhettek el.) A legutóbbi piac óta (emlékezetes, alig né­hány nappal követte a MERKUR közleményét az árak 10 százalé­ISp A KISZ-alapszervezet munká­ját futólag érintette az őrspa­rancsnok, de Novodonszki Pál határőr szakaszvezető, a KISZ- alapszervezet titkárának vélemé­nye idekívánkozik. — Az őrs határőreinek 97 szá­zaléka ■RISZ-tag. Véleményem szerint, s ezt a parancsnokok'is megerősítették, az eredmények egyik forrása éppen a kollektíva nevelő hatása volt. Igyekszünk igényesen, kulturáltan eltölteni a szabad időt, megszervezni a moz­galmi munkát, kialakítani a jó elvtársi, baráti szellemet, s fokoz­ni a fiatalok lendületét a szolgá­lat ellátásában, a tanulásban. Ez jól sikerült, igaz, megdolgoztunk érte. A határon kemény, fáradságos a szolgálat, s nemcsak szóból él az ember. Nem a parancsnokot, az őrs ellátó tiszthelyettesét — aki egyébként sorállományú — Gál Károly őrmestert faggattuk. — Én itthon vagyok, mert Ke- lebiáról vonultam be. Naponta 2,60 forinttal többet tudok fordí­tani az élelipezésre, mint az elő­írás ... Nem nehéz ezt előterem­teni, csak gondolkodni kell. Az őrsnek konyhakertje, sertései vannak, s ebből sok mindenre te­lik, amire nem kell pénzt kiadni. Jól gazdálkodom? Lehet, a fiúk nem panaszkodnak a kosztra, igaz ebben Balogh Pistának, a szakácsnak is van némi érde­me ... A? utódot is arra nevelem, úgy ossza be a pénzt, mint a jó háziasszony, mindenre teljen ... A kelebiai határörőrsön nem sok idő jutott az ünneplésre, egy ál­lománygyűlésen ismertették az eredményeket, vették át az arra érdemesek a jutalmakat, címeket, mondtak és hallottak elismerő szavakat. A határőrszolgálat olyan, hogy a nap minden szaká­ban, legyen az ünnep vagy dol­gos hétköznap, egyformán kell helytállni, s ezt Kelebián — ép­pen úgy, mint a többi szolgálati helyen — jól tudják és így is csi­nálják! Gémes Gábor Kevesebb hiánycikk A kereskedelem a termelés szer­vezésével is gondoskodik arról, hogy több új termék, keresett ap­rócikk jelenjék meg az üzletek­ben, szűküljön a hiánycikkek lis­tája. A legfrissebb eredmények: megoldódott az iskolai kréta és zsírkréta, horgászcikkek, parti- grill, fejhallgató-alkatrész, ama­tőr műszerdoboz, CB-rádió táp­egység hazai gyártása. Több ter­melőszövetkezeti melléküzemág megkezdte a kilincsek, zárak, címkék, zsanérok gyártását, amelyhez hazai alumíniumfröccs- öntő-gépet használnak. A Termeltetők Tanácsa a leg­utóbbi hetekben újabb kereske­delmi vállalatokat vont be a ter­melésszervezésbe Az eddigi 13 tagvállalathoz csatlakozott a BÜ- TORKER, a DOMUS és az OFO- TÉRT. A legközelebbi „Vevők va- gyunk”-kiállítást Budapesten, a Párizsi-udvarban az Óra-Ékszer Vállalat és a KIOSZ közösen ren­dezi. Nem nyilatkozom! ELŐSZÖR AZT HITTEM, valamilyen csodabogár-je­lenséggel akadt dolgom. Egy városi általános iskola igaz­gatója azt kérte: ha a tanu­lók napi iskolatej-fogyasztá- sáról akarok írni, előtte konzultáljak a tanács mű­velődési osztályának a ve­zetőjével. Csak ha ő enge­délyt ad, akkor tájékoztat­hat. Másképpen nem nyi­latkozhat. Nehezen, mégis ráállt, hogy elmondja a poharas tej és kakaó forgalmának adatait, de telkemre kötöt­te: a művelődési osztály ve­zetőjét meg (el) ne próbál­jam kerülni! Neki tudnia kell a dologról. Az adott szó kötelez. Tá­jékoztattam tehát az osz­tályvezetőt ottjártamról Egyetlen, hivatali vadhaj­tás. Így véltem — de téved­tem. Később, úgy adódott, egy háztartásigép-szerelőt napi elfoglaltságáról kér­deztem. Mit és mennyit ja­vít? Van-e elég alkatrész a hibás gépekhez? Ha hiány­zik valamilyen tartozék, ak­kor mi az? Válasza roppant egyszerű és rövid volt: „Ná lünk az elnökön kívül senki nem nyilatkozhat!” Lévén ipari (szolgáltató) szövetke- • zeté a műhely. EKKOR JÖTTEM RÁ: milyen jó, hogy ceruzán és jegyzetfüzeten kívül sem­milyen más, súlyosabb tárgy — mint például ka­mera, vagy filmfelvevő — nincs nálam! így könnyedén továbbmehettem másik szol­gáltatókat keresni. Az egy nem nyilatkozóra, ezután, kilenc nyilatkozó jutott. Több évtizede a gyógyítás szolgálatában álló — a saját szakterületét kiválóan isme­rő — vezető főorvosnál ér­deklődtem egy ízben a táp­pénzhelyzet alakulásáról. Részletesen, igazán széles körűen ismertette a társada­lombiztosításban szerzett legfrissebb tapasztalatait; ám ragaszkodótt ~ hozzá, hogy az általa mondottakat, miután papírra vetettem, mutassam be a felettes in­tézmény sajtófőnökének (?!). Ó, a főorvos, nem kívánta látni. „De ott — mondta — kell, hogy ismerjék a cikk tartalmát”. Megismerték, szerencsé­sen, a megjelenés napján. Egyéb baj nem esett. Ekkor már kezdett bősz- szántani a közvéleménnyel — a nyilvánossággal — szembeni túlzott óvatosko­dás, vagy inkább zártság. Anélkül azonban, hogy en­nek a melegágyát, kész­akarva, az iskola felügyele­tét ellátó tanácsi osztály, az elnöki utasítással saját, szakmai és emberi önálló­ságában korlátozott háztar­tásigép-szerelő után az egészségügyben keresném, az életből vett, kétszeresen kirívó esettel folytatom a gondolatsort. A Kossuth- adóról sugárzott egyik esti rádióműsorban, amelyben a riporter afelől érdeklődött egy kórházban: „Ki mit tud Bajcsy-Zsilinszky Endré­ről?” Jó pár, kitérő felelet után, az egyik egészségügyi dolgozó azt válaszolta: „Er­ről nem nyilatkozhatom! Csak a főorvos úr adhat fel­világosítást!” MÁR-MÁR nevetségesen siralmas helyzet az ilyen. Nem tudom, melyik a káro­sabb: a beosztottak rövid pórázon tartása-e minden­áron, vagy a századról való rendkívül hézagos történel­mi ismeret, de az biztos: a bürokratikus munkastílus, az egyoldalú, hibás munká- helyi vezetés — bárhol, bár­mely területen — természe­ténél fogva fejlődésellenes! Természetesen nem egy­szerűen csak a sajtó mun­káját hátráltató vadhajtá­sokról van itt szó. Többről! Hiszen mit takar a „Nem nyilatkozom!” ? Felfedezhető benne — ez is igaz — oly­kor az a felelős magatartás, hogy akinek nagyobb a tárgyismerete, jobb a fel- készültsége, az adott témá­ban, az adott ügyben, meg­oldásra (válaszra) váró kér­désben, ahhoz forduljon az újságíró, vagy az ügyét in­téző állampolgár. Ám sok­szor ennek az ellenkezőjéről győz meg ez a magatartás. A kényelmességről. A kö­zömbösségről. Az állásfogla­lás elodázásáról. A segítő- készség hiányáról. A „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” taktikázásáról. Más esetek­ben a felkészületlenségről. A valamely szakterületen ta­pasztalható gyér ismeretek­ről. Tétovázásról Közérde­kű ügyekben az '’elkendőző, „rázós dolog”-ra hivatkozás pajzsként váló* használatá­ról az önös érdekek leplezé­sére. Ilyen és más — bürok­ratikus vonásokra, nemegy­szer a demokrácia fejlettsé­gének helyenkénti elmara­dottságára visszavezethető — okok jönnek számításba előzményként a „Nem nyi­latkozom !”-ban. A DEMOKRÁCIA szélesí­tésének, s ezzel együtt az élet különböző területein megkívánt helytállásnak és állásfoglalásnak — mint amilyen a „nyilatkozom": tehát „teszem a dolgom", „válaszolok”, „intézkedem", „közbenjárok”, „segítek a legjobb tudásom szerint” — nyilván csakis a gyakorlat lehet a próbaterülete. Ez a cselekvési stílus viszont jobb hozzáértést, nagyobb felelősséget feltételez kinek - kinek a munkájában, veze­tőkében és beosztottakéban egyaránt. Kohl Antal l\ 1 ^ m ké '\ ■ ti ^ Jí 9 Kacsintás matricával, tisztes olajfogyasztással Moszkvics kom­bi eladó: (Pásztor Zoltán (elvételei) “»s*«a j I5**-'»**, jjjjjjg-S 9 Potom félmillióra tartották ezt a Mazdát. kos emeléséről) a magánfront új árcsúcsok felé tör. Míg a múltkor hároméves autóért kérték a mos­tani új árat, most erre is ráfejel­tek 10—15 ezerrel; míg a néhány száz kilométert futott kocsik al­kalmasint 70—80 ezres pluszért cserélhettek volna üzembentartói jogót, egy 1300-as Ladát például 210 ezerre tartottak. Sokan kör­beállták a potom félmillióért köz­szemlére tett Mazdát, a 350 ezres dízel Mercedest. Jellemző kocsi­árakat ezúttal nem közlünk — amúgyis inkább a viccrovatba illenének, mintsem egy tudósítás­ba. A piac előbb-utóbb kénytelen lesz engedelmeskedni a kereslet törvényeinek is. irt** SS * -sKJx.... ''111 ■ I jf&Li ' • j • X «■ár: ■ Ült • • Üzemanyag-takarékosság a vállalatoknál Ajánlásokat dolgozott ki a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium a közületi gépkocsikat használó vállalatok, intéz­mények, szövetkezetek részére az üzemanyag-fogyasztás csök­kentésére. Fontos feladat, hogy 1983-ban 5 százalékkal mér­séklődjék a közületi gépjárművek üzemanyag-fogyasztása, ami azonban nem mehet a termelés, az ellátás és szolgálta­tások rovására. A kívánt eredményt mindenekelőtt a szállí­tások jobb szervezésével, a korszerű fuvarozási technológiák és módszerek bevezetésével kell elérni. Az elmúlt években jó néhány intézkedés született az üzem­anyag-fogyasztás csökkentésére, ezek az intézkedések hoztak bi­zonyos eredményeket, főként a fuvarozó nagyvállalatoknál, azon­ban a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy még mindig számotte­vő tartalékok vannak a gépjár­művel rendelkező vállalatok, szervezetek üzemanyag-gazdál­kodásában. Éppen ezért az üzem­anyag-fogyasztás csökkentését valamennyi gépjárművet üzemel, tető közületi szervtől elvárják, sőt megkövetelik, kivéve a men­tőszolgálatot, továbbá a közegész­ségügy, a mezőgazdaság és az er­dőgazdaság egyes területeit, ahol a fokozott takarékosság az alap- tevékenység biztonságos ellátását veszélyeztetné. De még ezeknek a kivételezett szervezeteknek is törekedniük kell lehetőségeikhez mérten az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére. Az érintett vállalatoknak, sző' vetkezeteknek, állami költségve­tési szerveknek, egyesületeknek saját hatáskörükben kell megol­dást találniuk az üzemanyag meg­takarítására, mégpedig oly mó­don, hogy alapvetően a járművek fajlagos fogyasztása csökkenjen, vagyis ugyanakkora fuvarfel­adathoz kevesebb üzemanyagot használjanak fel a gépkocsik. En­nek elősegítésére a KPM ajánlá­sai széles körűen feltárják az üzemanyag-takarékosság külön­böző módozatait. Elsősorban a szervezési, műszaki és vezetés- technikai intézkedésekben rejlő tartalékokra hívják fel a figyel­met. A szervezési feladatok kö­zött az üres kilométerek csök­kentésére, a kétirányú terhelés megszervezésére, a gondosabb út­irányválasztásra, a megfelelő te­herbírású gépkocsik kiválasztá­sára, egyszóval a körültekintőbb fuvarszervezésre kell az eddigiek­nél nagyobb gondot fordítaniuk a vállalatoknak. Emellett rendszeresebbé kell 1 tenniük a műszeres diagnosztikai vizsgálatokat, a fogyasztást ellen­őrző méréseket, s fokozott figye­lemmel kísérniük a gépkocsik műszaki állapotát. Ahol mód van rá, kisebb átalakításokkal, a mo­tor módosításával szükséges elő­segíteni a fogyasztás mérséklését. A tapasztalatok szerint a gépko­csivezetők felkészültsége, vezeté. si stílusa is nagyban befolyásolja az üzemanyag-fogyasztás mérté­két: a rossz vezetési stílus akár 15—20 százalékos többletfogyasz­tást is eredményezhet. Éppen ezért a minisztérium javaslatá­ban szorgalmazza, hogy a gépko­csivezetők közül mind többen sa­játítsák el a takarékos gépjár­művezetés módszereit. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom