Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1983. március 22. \ események sorokban LONDON Ronald Reagan amerikai elnök arra számit, hogy még ebben az évben találkozik Jurij Adropov- val, az SZKP KB főtitkárával, bár erre egyelőre semmilyen konkrét terv sincs. A londoni The Sunday Times-nak adott nyilatkozatában Reagan azt mondta, hogy puszta ismerkedési találkozónak nincs értelme, hisz csak alaptalan remé­nyeket keltene az emberekben. „De állandó kapcsolatban állunk (a szovjet féllel), dlyan megbeszé- lési témákat keresve, amelyek mindkét félnek hasznára válná­nak” — tette hozzá. MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere hétfőn Moszkvában megbeszélést folytatott Csien Csi- csennel, a Kínai Népköztársaság kormányának a szovjet—kinai po­litikai konzultációkon' résztvevő különleges megbízottjával, kül­ügyminiszter-helyettessel. A kinai kormány különleges megbízottja ismertette országa álláspontját a szovjet—kinai kapcsolatokról, va­lamint néhány nemzetközi kérdés­ről. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió kész keresni a Kínához fűződő viszony megjaví­tásának útjait és a már meglevő kétoldalú kapcsolatok fokozatos bővítésének lehetőségeit. BÉCS' Az osztrák rendőrség hétfőn le­tartóztatta azt a férfit, aki múlt szerdán a bécsi földalatti aluljá­rójában baltával támadt egy 11 éves kislányra és levágta a gye­rek négy ujját. A tettes, a 29 éves Arthur Karl Schak a helyszínen hagyta a baltát, amiről fényképet közöltek az újságok. A tettes édes­anyja a bemutatott bűnjelben fel­ismerte nemrég eltűnt saját baltá­ját, majd azonnal telefonált a rendőrségre. A kislány viszonylag jobban van: három ujját sikerült visszavarrni. MOSZKVA Vezető beosztásával összeegyez­tethetetlen magatartása és hivata­li kötelességeinek elhanyagolása miatt :léVáltották tisztségéből' And- tolij Jersovot, a Szovjetunió körty- nyű- és' élelmiszeripari gépgyár­tási miniszterének első helyettesét — jelentette vasárnap a Pravda. Jersov hivatali beosztásával visz- szaélve állami eszközökből fény­űző nyaralót építtetett magának — közölte a Pravda. — ötvenedik születésnapján ünnepségsorozatot szerveztetett, a minisztérium be­osztott vállalataitól értékes aján­dékokat fogadott el, köztük egy saját arcképével díszített, 301 ru­bel értékű vázát. Eközben munka­köri feladatait nem teljesítette. A KÖZÖS PIAC IDEI ELSŐ CSÚCSÉRTEKEZLETE A frank leértékelése körül folyik a vita A nyugat-európai közösséget megrázó (pénzügyi vihar utáni csendben, de súlyos problémák feszültségéitől terhesen kezdő­dött meg hétfőn délután az EGK idei első csúcsértekezlete, az ál­lam- és kormányfők részvételé­vel. A tanácskozáson Helmut Kohl nyugatnémet kancellár el­nököl. Párizst Francois Mitter­rand köztársasági elnök, a többi tagországot a miniszterelnök képviseli. A pénzügyminiszterek érte­kezletén hétfőn délben, ugyan si­került kompromisszumos meg­állapodást kötni az árfolyamok kérdésében, de nyitva maradt a francia gazdaság problémája. A szocialista kormányzat hatalom­ra kerülése óta (a kedvezőtlen nemzetközi környezet hatására) a frankot harmadszor kellett le­értékelni. A csekély mértékű le­értékeléshez a többiek csak úgy •járultak hozzá, hogy Jacques Delons francia gazdasági- és .pénzügyminiszter szigorú kísérő intézkedésekre is kötelezettséget vállalt: ez annyit jelent, hogy a francia kormánynak fel kell sora­koznia a közösség többi országá­nak egyensúly-központú gazda­ságpolitikájához, feladva szociá­lis szempontjainak és eddigi cél­kitűzései jó részét. Bonn hajlandó volt viszonylag nagyobb felértékeléssel még egyszer Párizs segítségére sietni, de az EGK-társországok szigo­rúbb gazdasági politikát várnak a jövőben (Franciaországtól. Megfigyelők, érdeklődve várják, hogyan sikerült Mitterrand el­nöknek megnyugtatnia kollégáit: a szigorúbb és takarékosabb francia gazdaságpolitika nem párosul-e nagyobb mértékű el-’ zárkózással is, fokozva a közös­ség gondjait. A csúcsértekezlet napirendjén a belső problémák mellett az (EGK küilkapcsolatai is szerepel­nek: a Japánnal költött megál­lapodás, az Egyesült Államokkal kialakult mezőgazdasági kiviteli ellentétek, a szocialista orszá­gokhoz fűződő gazdasági kapcso­latok. A kormányfőkkel együtt ösz- szeültek Brüsszelben a nyugat- európai szakszervezeti szövetség vezetői is. A szakszervezetek a fejlett tő­kés országok közötti világmére­tű gazdaságpolitikai egyeztetést javasolják a munkanélküliség ál­talános problémájának enyhíté­sére. Az EGK-ban nagy közös­ségi .beruházási programokra volna szükség, a nemzeti össz­termékek legalább 1 százalékát fordítva erre, és a munkaidő erőteljes csökkentésére — han­goztatták a szakszervezeti veze­tők. Tyihonov Belgrádban (Folytatás az 1. oldalról.) szerepel: Zágrábban a tervek szerint találkozik a köztársaság vezetőivel, és felkeresi a Rade Koncsar óriásvállalatot, amely 25 éve folytat eredményes ipari együttműködést szovjet partne­rekkel. Belgrádban emlékeztetnek rá, hogy e kapcsolatok alapját a két ország viszonyát rendező 1955. évi belgrádi és 1956. évi moszk­vai nyilatkozat képezi. A köl­csönösen előnyös és egyenrangú jugoszláv—szovjet együttműkö­dés elmélyítésében mindig meg­különböztetett jelentősége volt a legmagasabb szintű politikai ve­zetők rendszeres találkozóinak. 1962 . és I960 között Tito elnök 16 alkalommal folytatott tárgya­lásokat Leonyid Brezsnyevvel. A legutóbbi csúcsszintű meg­beszélésekre tavaly november­ben, Leonyid Brezsnyev temeté­se alkalmából került sor Moszk­vában. Szovjet miniszterelnök — lAlekszej Koszigin személyében — 1976-ban járt utoljára Belg­ádban. i A két ország kiemelkedő ered­ményeket ért el a gazdasági és kereskedelmi együttműködés­ben. Folyamatosan növekvő áru­cseréjük értéke a múlt évben el­érte a 6,8 milliárd dollárt, s Ju­goszlávia legjelentősebb keres-, kededmi partnere a Szovjetunió. Strauss nem vállal miniszteri tárcát BONIN Franz Josef Strauss, a Keresz­tényszociális Unió elnöke nem vállal miniszteri táncát az új nyugatnémet kormányban, ha­nem a jövőben is a bajor tarto­mány miniszterelnöke marad. Strauss döntését Edmund Stoiber, a CSU főtitkára ismer­tette a párt elnökségének hét­fői., müncheni ülését követően. Az ülésen elfogadott határozat szerint Strauss „megtisztelőnek” minősítette Helmut Kohll kan­cellár ajánlatát, de mivel egyet­len CSU-minisztert sem akar kiszorítani a kormányiból, végül is az ajánlatot nem fogadta el. Ko'hil, a CDU elnöke, öt tárcát ajánlott fel a testvérpártnak, köztük az eddig a szabaddemok­rata Josef Érti által vezetett me­zőgazdasági minis’ztériuimot. Strauss döntését — bonni megfigyelők 6zenint — a való­ságban más okok határozták meg. Először: nem elégítette ki a Kohl által javasolt'hadügymi­niszter^ tárca. Az általa óhajtott •külügyi, pénzügyi vagy- gazda­sági minisztérium vezetésének átvételét viszont Kohl megta­gadta tőle. Másodszor: amint azt a CSÜ elnökségének határozata is megállapította, a koalíciós tár­gyalásokon Straussnak sikerült elfogadtatnia a CSU minden fontosabb bel- és külpolitikai, követelését. A CSU így joggal nevezte „kitűnő eredménynek” az eddig elért megállapodásokat, amelyeket az elkövetkező hétén ismertetnék részletesen.. Nemkívánt látogatás • Heves tiltakozást váltott ki Japánban a nukleáris fegyverek szál­lítására is alkalmas Enterprise amerikai repülőgép-anyahajó látoga­tása. Képünkön: japán munkások, kezükben szakszervezetük zászla­jával motorcsónakon közelítik meg a Szaszebo kikötőjébe befutó ha­dihajót. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ ENSZ A viták fontos fóruma MOSZKVA Március utolsó napjaira vár­ják Moszkvába Javier Pérez De Cuellart, az ENSZ főtitkárát. Cuellar legutóbb a múlt év szep­temberében járt a szovjet fővá­rosban. A Szovjetunió nemcsak egyik alapító tagja, hanem egyik fő szervezője is volt az ENSZ-nek, sőt igen fontos szerepet játszott azoknak a máig is időszerű el­veknek a kidolgozásában, ame­lyekre alapokmánya értelmében a világszervezet tevékenysége épül. Moszkva kezdettől fogva úgy te­kintett aZ Egyesült Nemzeted Szervezetére, mint a béke megőr­zésének, a nemzetközi i biztonság megszilárdításának, az államok közötti, egyenjogúságon alapuló baráti kapcsolatok és széles körű együttműködés fejlesztésének fon­tos fórumára. A negyvenes-ötvenes években azonban a világszervezetben szin­te fennakadás nélkül működött az Egyesült Államok szavazógé­pezete, s ez a „mechanikus töhb- ség” ,minden,t megtett azért, hogy az ENSZ-t eredeti, s az alapok­mányban is rögzített céljaival el­lentétben a hidegháború eszközé­vé változtassa. Időlegesen sikerült megnyirbálnia az ENSZ legfonto­sabb állandó munkaszervének, a Biztonsági Tanácsnak a jogkörét is és elfogadtatnia több olyan ha­tározatot, amely a világszervezet deklarált céljaival ellentétes volt. .Nem kis részben a Szovjetunió tevékenységének volt köszönhe­tő, hogy ennek ellenére érvé­nyesült az ENSZ egyetemességé­nek, elve, a világszervezet nem vált államok szűk körének zárt tömörülésévé, s 1955-ben egyszer­re tizenhat különböző társadal­mi rendszerű országot — köztük volt Magyarország — vett fel tagjai sorába. A hatvanas években jelentősen megváltozott a helyzet a világ- szervezeten belül is. A szocialis­ta országok gazdasági erejének növekedése, fejlődésük sikerei, je­lentősen megnövelték ennek az országcsoportnak a politikai te­kintélyét. Az ENSZ-en belüli lég­kör változásához hozzájárult, hogy már a Szovjetunió világszer­vezetén belüli viszonylagos elszi­geteltségének időszakában is be­bizonyosodott: kilátástalanok az Imperialista hatalmaknak azok a próbálkozásai, hogy az erő pozí­ciójából rákényszerítsék akaratu­kat. Megváltoztak az ENSZ-en be­lüli erőviszonyok is. A gyarmati sorból felszabadult, s a tagálla­mok közé felvett országok szín­relépésével a közgyűlésen külön­böző kérdések megítélésében egy­re gyakrabban jött létre a szocia­lista országokból és a fejlődő ál­lamokból álló többség. A Bizton­sági Tanácsban, a nem állandó tagok létszámának növelésével szintén megerősödtek azoknak az országoknak a pozíciói, amelyek a béke, a biztonság megszilárdí­tásának kérdéseiben készek vol­tak együttműködni a Szovjetunió­val. A szovjet diplomácia az ENSZ-t fontos fórumként használta fel kezdeményezéseinek ismerteté­sére és elfogadtatására. Megfor­dultak New York-ban a Szovjet­unió és a szocialista országok ve­zetői is. 1963-ban született meg az a szerződés, amely megtiltotta a légköri, a földalatti és a világűr­ben végzett nukleáris fegyverkí­sérleteket. 1967-ben jött létre az államok világűrben végzett te­vékenységének békés alapelveit rögzítő megállapodás. Egy évre rá, 1968-ban írták alá a nukleáris fegyverek elterjedésének meg­akadályozását szolgáló, atomso- rompó-szerződés néven. ismertté vált megállapodást. A hatvanas években megindult, s a hetvenes években, az enyhü­lési politika időszakában kitelje­sedett folyamat további lehetősé­geket teremtett arra, hogy növe­kedjék a világszervezet (hozzájá­rulása a nemzetközi biztonság megszilárdításához, hatékonyab­bá váljon az alapokmánnyal össz­hangban álló tevékenysége. A Szovjetunió más országokkal együtt mindent megtett azért, hogy a lehetőségek’ ne maradja­nak kihasználatlanok. E lépések eredményeként született meg 1971-ben az a szerződés, amely megtiltotta nukleáris fegyverze­tek elhelyezését a tengerek és óceánok fenekén, 1972-ben a bak­teriológiai és toxikus fegyverek betiltásáról és megsemmisítésé­ről szóló nemzetközi konvenció, 1977-ben pedig az a nemzetközi megállapodás, amely megtiltja a természeti környezet katonai cé­lokra történő felihasználását. En­nek az évtizednek a végén, 1978- ban tartották meg az ENSZ-,köz­gyűlés első rendkívüli leszerelési ülésszakát is, amelynek a Szovjet­unió szintén egyik legfőbb kezde­ményezője volt. A Szovjetunió természetesen (tisztában van vele — s ezt kife­jezésre is juttatja —, hogy bár­milyen jelentősek is az ENSZ-ben elért eredmények, túlértékelni nem szabad őket. A világszerve­zet sok üdvözlésre méltó határo­zata még évekkel meghozatala után is papíron marad, mivel azok az országok, amelyeket e döntések sérelmesen érintenek, nem hajítják végre azokat. Moszk­vában ugyanakkor azt is hangsú­lyozzák, hogy az ENSZ-t a nem­zetközi problémák .megvitatása, sőt megoldása rendkívül fontos fórumának tekintik. Változatlanul arra törekszenek, hogy.tovább nő­jön az ENSZ tekintélye, javuljon munkájának hatékonysága, s a világszervezet maradéktalanul eleget tehessen a reá háruló, az alapszabályból következő felada­tainak. Szentesi Elit pritaminpaprika-palánta A TATAHÁZI PETŐFI MGTSZ-NÉL MEGRENDELHETŐ 190 Ft/m? ÁRON. Érdeklődni személyesen A HELYSZÍNEN. ÜGYINTÉZŐ: VARGA MÁRIA. 457 A nyugat-európai (EMS) valuták tárgyalás alatt álló árfo­lyam-átrendezése miatt a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos devizaárfolyamok, valamint a valutaárfolyamok át­menetileg — a közeli napokban várható további értesítésig — változatlanul az 1983. március 15-1 közlésnek megfelelően ér­vényesek. Forradalmi örökségünk (Folytatás az 1. oldalról.) ták kijelentették, hogy hajlandók egyesülni a kommunistákkal. A történelmi helyzetre jellemző, hogy az egyesülés feltételeit Kun Béla, a Kommunista Párt elnöke fogalmazta meg. Közben a tanács­mozgalom tömegbázisa egyre na­gyobb lett, a kormányé pedig to­vább szűkült, s bekövetkezett a nagy történelmi sorsforduló: 1919. március 21-én a proletariátus az Egyesült Munkáspárt vezetésével átvette a hatalmat; s a forrada­lom fegyveres felkelés és véron­tás nélkül győzött. Megszületett Magyarországon a világ második tanácshatalma. Ma már a tények egész sora bizonyítja, hogy a magyar mun­kásosztály hatalomra jutásában/a haladásért folytatott évszázados küzdelem történelmi folytonossá­ga testesül meg. A Magyar Tanácsköztársaság eredményei, de vereségének kö­rülményei is fontos tanulságok­kal szolgáltak és szolgálnak a magyar, és a nemzetközi munkás­mozgalom számába is. A proletár­diktatúra jelentősége számunkra az, hogy a magyar történelemben első ízben épített fel egy szocia­lista humanizmus szellemében megalapozott új világot. Nemcsak az embernek ember által való ki­zsákmányolása szűnt meg, hanem véget ért megalázása, szellemi sö­tétségbe süllyesztése, és morális kiszolgáltatottsága. A magyarországi Tanácsköztár­saság nemcsak a magyar mun­kásosztály forradalmi öröksége. A Tanácsköztársaság győzelmé­nek hatása jelentősen előmozdítot­ta a kommunista mozgalom ki­bontakozását a környező orszá­gokban. A Tanácsköztársaság emlékének felidézése számunkra ma is a tapasztalat olyan gazdag tárházát jelenti, amely erőt, biztonságot ad eszméink valóra váltásáért folytatott további küzdelemben. Jóllehet az út, amelyen a prole­tárdiktatúrához 1945 után eljutot­tunk, sok tekintetben különbözött attól, amelyet a Tanácsköztársa­ság győzelméig bejártunk. Jelen­legi harcunk formái és módszerei is eltérnek azoktól, amelyeket 1919-ben alkalmaztunk. A Tanácsköztársaság emléke és tanulsága, hagyatéka és példája mégis eleven és időszerű; mert mai küzdelmünk 1919 folytatása. A tanácshaitalom nem születhetett volna meg a Kommunisták Ma- gyarotszágPPártjának forradaHMP'? kezdé'rhényező„szervező ereje kül. Mint ahogy a párt vezetése nélkül nem következhetett volna be az eltelt közel négy évtizedben az a történelmi léptékű fellendü­lés, amelynek mindannyian része­sei vagyunk. A 133 napos tanácshatalom máig érvényes üzenete számunkra az is, hogy a párt erejét elsősorban a tudományos szocializmus elmé­letének alkotó alkalmazása, az elvi alapokon nyugvó politikai kidolgozása és megvalósítása ad­ja. Ebben az évben emlékezik meg a nemzetközi munkásmozgalom — a tudományos szocializmus el­méletének megalkotója — Marx születésének 100. évfordulójáról. Elmondhatjuk — és ezt a gyakor­lat fényesen igazolta —, az őálta­la kidolgozott elmélet valósuft meg a gyakorlatban, az 1917-es októberi —, a 19-es magyar for­radalomban, és ma már a világ számos országában hatalomra juttatta a dolgozó népet. Szá­munkra a marxizmus olyan tu­domány, amely maga is fejlődik, lépést tart a valósággal, ezért idő­szerűsége egyre inkább megmu­tatkozik .korunk nagy folyamatai­ban az egész földkerekségen. A szónok Czután a proletárdik­tatúra egyes szakaszait elemezte, majd rámutatott: Fontos politi­kai tapasztalatok forrása az a törekvés is, melyet az 1919-ben hatalomra jutott munkásosztály a szocializmusban érdekelt vala­mennyi társadalmi erő megnyer résére, szövetségesei táborának kiszélesítésére fordított. E tekin­tetben az eredmények és a kudar­cok egyaránt tanulsággal szolgál­tak. A Magyar Tanácsköztársa­ság pozitív és negatív tapasztala­tai egyaránt tanúsítják annak a lenini tételnek a helyességét, mely szerint a proletárdiktatúra alapja és legfőbb lényege a mun­kásosztály vezetésével megvaló­suló osztályszövetség. Tisztelt elvtáirsak! Hatvannégy esztendő elteltével, a természet törvényei szerint, egy­re kevesebb elvtársunkat kö­szönthetjük e jeles ünnepen azok közül, akik a Tanácsköztársaság harcosai voltak, akik küzdelmei­ben szerepet vállaltak. Egyre ke­vesebb helyen találkozhatunk a 19-es veteránokkal. Megyénk dol­gozó társadalma tisztelettel- adó­zik a dicső küzdelmek élő tanúi­nak, nagyra értékeli tetteiket. Kö­telességünknek tartjuk, hogy a •'társadalom jelentős részét alkotó 'ifjúsághoz éppen a veteránok személyes élményei révén vigyük közelebb a Tanácsköztársaság ta­nulságait — elmélyítve ifjúsá­gunkban a szocializmus iránti el­kötelezettséget. Meggyőződésünk, hogy jelenleg különösen fontos az idősebb ge­neráció és a fiatalság vélemény- és tapasztalatcseréje. Nem arról van szó; hogy tapasztalatainkat készen átadjuk az ifjúságnak. Azt kell lehetővé tennünk, hogy ta­nuljanak ezekből a tapasztalatok­ból. Az a korszak, amelyben jelen­leg élünk és dolgozunk, számos ellentmondástól, feszültségtől terhes. Nemcsak a nukleáris há­ború veszélyeire gondolok, hanem az energia-' és 'élelmiszerhiányra, a környezetszennyeződésre, és más olyan problémákra, amelyek égész bolygóikat fenyegetik. Még­is bizakodók, optimisták lehe­tünk. Olyan országban élünk, amelynek történelme bizonyítja: az ember felnőhet saját sorsának irányításához, befolyásolhatja az események menetét. Ezt igazolja az 1919-es tanácshaitalom. ezt bi­zonyítják a szocialista társada­lom építésének évtizedei. Most, amikor fejet hajtunk és tisztelgünk a Tanácsköztársaság emléke előtt, akkor vagyunk mél- tó ut^ßgi a 19-es nemzedéknek, •jh&' megfelelő elvi,/; szilárdsággal, 4élelőssékérzettel, küzdőképes- séggel törekszünk megoldani a szocializmus építésének jelenlegi, bonyolultabb feladatait, ha to­vább erősítjük a munkásosztály drága áron kivívott hatalmát, ha minden tőlünk telhetőt megte­szünk azért, hogy tovább emeljük és növeljük népünk kulturális színvonalát, anyagi és szociális 'jólétét. Nagy nemzeti célkitűzéseinket kedvezőtlen világgazdasági hely­zetben kell megvalósítanunk, amely — mint közismert —. ránk is hat, esetenként nehezíti a mi munkánkat is. Kedvező viszont számunkra az, hogy egy nagy szo­cialista közösségnek vagyunk a tagjai, a Szovjetunió és más szo­cialista országok együttes katonai és gazdasági ereje biztosítékot jelent a békés alkotó' munka vég­zéséhez. ’Az ünnepi besiéd után elhelyez­ték a városi pártbizottság és az I. István Gimnázium pedagógus- pártalapszervezetének koszorú­ját a vörösőrség emlékét őrző gimnáziumi márványtáblánál. A megyei ünnepség emlékműsorral ér.t véget, amelyen felléptek a he­lyi mezőgazdasági szakközépisko­la, a gimnázium és az állami ze­neiskola tanulói a helyőrségi ze­nekar, valamint a gimnázium KISZ-szerveretének kórusa. Miniszteri kitüntetések Fia'tal pedagógusokat és köz- művelődési dolgozókat tüntettek; ki tegnap, a Magyar Tanácsköz­társaság 64. évfordulóján. A Bács- Kiskun megyei Tanács székházá­ban megtartott ünnepségen Kraj- csovicz Mihály, a megyei tanács művelődési osztályának vezető­je köszöntötte a megjelent fiata­lokat. Ezt követően dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhe­lyettese adta át a művelődési mi­niszter kitüntetéseit, dicsérő ok­leveleit. A Szocialista Kultúráért ki­tüntetésben részesült Székelyné Körösi Ilona muzeológus, a kecs­keméti Katona József Múzeum dolgozója és Zsigó Mária, a kis­kunfélegyházi filmszínház üzem­vezetője. Kiváló Munkáért kitün­tetést kapott Hamza Péterné, a kecskeméti Katona József Szín­ház női szabója, Feldusz Mátyás, g bajai 609. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanára és Dohi Sán­dor gépész-filmszállító, a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vál­lalat dolgozója. Tizennyolc fiatal részesült miniszteri dicséretben: Csupity Zoltán, a harkakötönyi községi Tanács V. B. titkára, Far­kashalmi Erzsébet, a kecskeméti Jókai Mór Általános Iíkola taná­ra, Fehérné Farkas Ibolya óvónő, a bajai Ybl Miklós úti óvoda dol­gozója, Gellérfy László, a kiskun- majsai Ifjú Gárda Művelődési Központ igazgatója, Gilyán Mar­git, a lajosmizsei Általános Isko­la nevelője, Granyák Pál, a kas- kantyúi Általános Iskola tanítója, Jágerné Miklán Zsuzsanna, a har- tai általános iskola tanára, Kálvi­né Sípos Adrienne, a kecskeméti Mezőgazdasági Szakmunkáskép­ző Intézet szakoktatója, Németh- né Rátkai Margit, az akasztói köz­ségi könyvtár könyvtárosa, Pallai Ágnes, a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház rendező-asszisztense, Patai Istvánná óvónő, a kiskun­félegyházi Dobó úti óvoda dolgo­zója, Rutkayné Bakay Erzsébet, a kecskeméti Kisegítő-Foglalkoz­tató Iskola tanára, Samu Sándor- né, az uszódi általános iskola ta­nára, Szilágyiné Birí Erika, a kecskeméti Hunyadivárosi Álta­lános Iskola tanára, Vass János- né, a jánoshalmi Radnóti Miklós Gimnázium tankra, Villányi Esz­ter, a kalocsai Ének-Zenei Álta­lános Iskola tanára, Zellei László, a bajai Tóth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola tanára, vala­mint Kocsis Ferenc, a kecskemé­ti 623. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet .harmadik osztályos tanu­lója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom