Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

1983 március 28. • PETŐFI NEPE • 3

JOBBAN MŰKÖDNEK, HA EGYÜTTMŰKÖDNEK

Szalkszentmártoni

gyermekvigadó

Országunk nehezebb gazdasági helyzetében a művelődésre is kevesebb a pénz. Minden eddiginél hasznosabb a jó ötlet, s olykor forintot pótló lehetőség az együttműködés. Négy éve dolgozik közösen öt Duna menti község művelődési háza, szervezkedésükre azonban csak most kezdünk igazán figyelni, noha a napnál is világosabb: nemcsak könnyebb, olcsóbb is együtt a munka. Külön öröm. ha a „kicsik" kooperációját támogatják azoli, akik nagyobb lehetőségeket élveznek. Ha tehát látjuk a plakátot: KALOCSAI NAPOK SZALKSZENTMÁRTONBAN, vagy pedig LÁSZLÓFALVÁN AZ ERDEI FERENC MŰVELŐDÉSI KÖZPONT, ne csak egyszerű kiruccanásra gondoljunk.

„Nem szokványos”

Szambát, kora délelőtt. Szalk- szentmárton olyan, mint máskor. Gyér a forgalom a hamarosan lebontandó vas-műszaki boltban, be-benyitnak a ruhaüzletbe — mellesleg: mindkét helyen könyvet is árulnak, itt még fellelhető a Sztálingrád, s van Orbán Balázs Székelyföldjéből is. Tavaszra friss festéket kapott a Petőfi-mú- zeumot hirdető tábla, s a napsütésben jól mutat a nemrég avatott új művelődési ház.

— Miért éppen szalkszentmárto- ni kirándulást választott a kalocsai művelődési központ?

A kérdés Tamás Lászlót, a kalocsai intézmény igazgatóhelyettesét illeti.

— Egy új ház sok lehetőséget rejt magában. Föl kell mutatni bizonyos módszereket, amelyeket eddig nem alkalmaztak. E néhány nap alatt megpróbáljuk megmutatni, hogy lehet kitölteni a hétvégét, hogyan lehet megmozgatni a falu apraját, nagyját.

— Kilencedszerre rendezik meg a hétvégi vigadót. Más-e itt, miitt Kalocsán?

— Lényegét tekintve ugyanolyan, a különbség az, hogy most 300—400 gyerekre számítunk. Kalocsán pedig 3000 kisiskolás van.

Németh József, a szalkszentmártoni művelődési ház igazgatója elég ideges: lassan tíz óra, itt van már egy sereg tassi, dunave- csei gyerek,- a helybéliek viszont még nem érkeztek meg.

— Hosszú évek óta nem lehetett komoly rendezvény. Kiraktuk a plakátokat, szóltunk az iskolában. mégis kevesen jöttek.

Érdekes, hogy mikor Dunavecsén van valami, akkor közösen megyünk ... |

— Farkas P. József, úgy is, mirit a Duna menti Művelődési Házak Igazgatói Munkaközösségének vezetője, miért szervezte meg, hogy dunavecsei gyerekek is átjöjjenek Szalkszentmártonba?

— Mert van egy jó program. Űgyis minden veszettül költséges, ezt nem tudnánk így összehozni.

— Beszállnak a költségekbe?

— Hogy is mondjam: nekünk,ez egy szent áldás ... Azért is persze, mert nem szokványos, hogy a járási művelődési központ teljesítse a feladatát, ami közé természetesen odatartozik, hogy hoz• zájáruljon a kisközségek alapellátásához, bővítse kínálatukat.

„Nézelődünk, játszunk”

A falon Gubányi Imréné naiv festő képei. Az irodából cipelik az erősítést ellátó Hi-Fi berendezést. A nagyteremben a bábosok próbálnak. Az előcsarnokban fonalat , egy másik asztalon üres tejfölös poharakat rendezgetnek, meg ragasztót, színes papírt. A folyosó végén viaszt melegítenek. A kisteremben négy asztalnál négy mesterség: csutkababát és rongylabdát csinál majd Gjabányi Imréné, bodzasípot Czár János, agyagállatokat Bende József, tojást meg Geri Józsefné fest — úgy értem: bemutatva amit kell, minthogy ez mind játszóházi program.

A gyerekek — Tassról, Dunave- cséről, Szalkszentmártomból — nem várnak fanfárra, körbeáll9 Egy kis vatta és máris fehér bundájú a bárány.

9 Érdeklődők: hogyan is kell bodzasípot csinálni?

ják azt, ami tetszik nekik, s ha megunják, odébbállnak.

Körkérdés: mivel szoktatok otthon játszani?

Válasz: babával, autóval.

Körkérdés: kivel?

Válasz: testvérrel, baráttal. Szülővel — nem.

Fodor Anikó meg Balázs Tímea (.harmadikosok) egymás szavába vágva mondják:

— Nézelődünk, játszunk, otthon úgyis csak unatkoznánk.

„Feltaláltuk magunkat”

— Az én gyerekeim annak idején nem ismerték a bolti játékokat — emlékezik Czár János —’ csak azt, amit én csináltam nekik. Szeretném felidézni ma is a múltat — mutat a tengericsövekre, bodza vesszőikre: mindmind játékalapanyag. — Az agyagtól kezdve mindent megtalálunk a természetben, mi ezekkel játszottunk.

— Szülőkkel?

— Nem nagyon értek rá: tizenöten voltunk testvérek.

,A 73 éves Bende József egyedüli fazekas Kalocsán, a művelődési házban fél száz tagú szakkört vezet, korongozni, mintázni, díszíteni, figurát csinálni tanítja a gyerekeket.

— Gyerekkorában is játszott az agyaggal?

— Hogy játszottam-e? 1773 óta az összes ősöm fazekas volt.

— Lesz folytatás?

— Van két fiam, aki kitanulta, de nem csinálja. Ügy látom, az unokám szereti; most járja a nyolcadikat.

— Mivel játszott kiskorában Gubányi Imréné?

•— Ami volt... öten voltunk testvérek, én a legidősebb. Amikor kihajtottuk a libákat a mezőre, két kistestvérre is kellett vigyázni. Adott egy batyu rongyot a nagymama, meg egy szatyor csu- mát, csináltuk a csumababát. Amikor jó sok volt, lakodalmat csaptunk nekik, soha nem volt vége a játékunknak. Nagyon-na- gyon feltaláltuk magunkat.

— Szóval nem unatkoztak.

— Soha! Hanem, tudja-e mi a

• Gubányi Imréné csutkababája.

legmeglepőbb? Azt mondják, a mai gyerekeket nem érdekli semmi. Hát nem igaz! Százból nyolcvanat biztos érdekel!

„Most tanultam!”

Fábián Imre Tassról buszozott a vigadóba.

— A sípot már itt csináltam — fúj egy kacskaringósat.

Sztána Zsolt ugyan otthon autóval játszik — László bátyja rábólint —. de itt a sipra esküszik.

Krizsán Tamás Dunavecséröl jött. kezében egy frissen kihűlt gyertya.

— Kis poharat kifúrunk alul. Megsodrunk egy zsineget. Átdugjuk a lyukon. A zsineg végére kötünk egy hurkapálcát. A poharat beragasztjuk, hogy ne folyjon ki a viasz. Utána beletöltjük a viaszt, Vízbe tesszük, hogy ke- ményedjen, a tetejére is öntünk. Amikor jobban megszikkadt, beletesszük a csap alá. ráengedjük a vizet.

— Tudtad-e tegnap, hogyan kell gyertyát önteni?

Csodálkozva néz.

— Én? Most tanultam!

Ballai József

Emberi öltözék

Demokratizálódik az öltözködésünk — olvasom egy szociológiai fejtegetésben. Tudós ember írta, biztosan igaza van. Csak azt nem tudom, hogy amit demokratizálódásnak nevezünk, olykor nem valamiféle zavart jelent-e inkább az emberek öltözködésében. A legkülönfélébb divatirányzatok (hóbortok) keveredése, a helyszínhez illő öltözék alapelvének semmibe vétele tapasztalható napjainkban.

A hétfői lapban glossza jelent meg arról, hogy a budapesti Katona József Színház bemutatóján két színművész — ezúttal nézőként — kopott farmerban, pulóverben, tornacipőben jelent meg. Az egyik lap cikkírója pedig ennek olvastán tiltakozik az ellen, hogy pellengérre állítsanak valakit az öltözéke miatt. Arra gondoltam, hogy nálunk is gyakran lehetne hasonlókért felháborodott jegyzetet írni, de kinek jut ez ma már eszébe. Legfeljebb mosolygunk vagy elfordítjuk a fejünket, amikor cirkuszi manézsba illő jelmezek vonulnak fel a legkülönbözőbb nyilvános rendezvényekén. A fordítottja szintén kellemetlen. Megesett már velem is, hogy az Operában kényelmetlenül éreztem magam, mert lerítt rólam a „vidékiesség”. Ugyanis sötét ruhába öltöztem — hétköznap —, fehér ing és nyakkendő volt rajtam, vagyis ünnepinek éreztem az alkalmat, de kiderült, hogy ez ma már nem divat. Mellettem az első sorok egyikében puló- veres, garbóé, farmernadrágos fiatalok ültek, s ezen senki sem botránkozott meg, hiszen illedelmesek, sőt zeneértők voltak, ezt elárulta a viselkedésük, reagálásuk is.

De nem számít az életkor sém. Az előttem billegő hölgyön például feszes nadrág van, rövid, fiatalos frizurát hord, csak amikor elhaladok mellette, látom, inkább a nagymama-korosztályhoz tartozik. Ki szólhatná meg divatos öltözéke miatt? Néha egészen furcsa párokat pillantunk meg, előfordul, hogy a nő a szó régi értelmében is csinos és elegáns,, a férfiú pedig — ahogy y mondani szokták — topis, kopott farmerban és papucsban kíséri partnerét. A fiatalok pedig a legtarkább viseletben rajzanak az utcákon. Azt csak ők tudják lemérni, hogy melyik öltözék a „menő”, vagyis a divatos. Azt hiszem, ma már nincs olyan iskola, ahol szólni mernének a vegyes öltözetért. Legfeljebb néhol a lányok még felhúzzák az iskolai köpenyt, de hol van már az egyenruha, egyensapka kötelező előírása? Legfeljebb ballagáskor, iskolai ünnepkor látni egyforma öltözékeket, komolyabb öltönyöket, de aztán alig várják, hogy levessék ezeket.

Mi tagadás, alig leheit megkülönböztetni a diákot a tanártól, már ami az öltözködésit illeti. A hivatalokban is egyre gyakoribb ez a „demokratizálódás”. Zavarba jön az a főnök, aki egy ünnepélyesebb tanácskozásra akarja váratlanul elküldeni valamelyik beosztottját, mert lehet, hogy aznap mindenki olaszosra vette a „szerelést”. Bár azok a tanácskozások is... Ha a televíziót nézi az ember, azt látja, hogy teljesen vegyes a kép, már ami az öltözködést illeti. Az üzemi riportban látszik, hogy a művezetőt hazaküldték, borotválkozzon meg, kössön nyakkendőt erre az alkalomra. A téesz-elnök is úgy néz ki az íróasztalánál, mint egy diplomata. Ugyanakkor a művészek egyike, másika mintha hivalkodna hányaveti öltözködésével. Hogy tornacipő van-e a lábán, ezt szerencsére nem látjuk, de az ingét köldökig kigombolta, hadd csodálhassa az ország népe szőrborította mellét. S ha álldogálnak éppen, akkor a zsebredugott kéz sem maradhat el, egyéb pózokról nem is beszélve. De maradjunk az öltözéknél... Az is zavar, ha az előadóról csorog a veríték, szívesen odaszólnék neki: — Kérem, vesse le a zakóját! (Van, aki ezt kérés nélkül is megteszi, s becsülöm érte.) Sajnálom nyáron a feszesen öltözött bemondókat, s azt is vallom, hogy aki dolgozik — bolti eladó, gépkocsivezető, fotóriporter — öltözzön kényelmesen, ahogy a munkája megkívánja.

Igaza van a cikkírónak, nem lehet senkit sem pellengérre állítani az öltözéke mdatt. A tisztességes — mármint szakadás és folt nélküli — farmer, a divatos és tiszta pulóver éppúgy lehet a színházi bemutatóira illő viselet mint a földig érő nagyestélyi, a térdnadrág, a pizsamaszerű délutáni ruha, a sötét zakó stb. Fogadjuk el, hogy ez napjaink demokratizmusának az egyik kifejezője. Csak az a fontos, hogy az ízlésterror semmilyen irányban sem nyilvánuljon meg. Ne attól legyek fiatalos és modern, hogy fütyülök az öltözködésre, ne úgy legyek „polgárpukkasztó” — ha létezik még ilyesfajta életérzés —, hogy igyekszem meghökkenteni kirívó öltözékemmel embertársaimat.

S jó lenne bevallani — mindenféle új etikai kódex nélkül is —, hogy bizonyos alkalmak megkövetelik tőlünk az alkalmazkodást az öltözködésben is. Például a családi és társadalmi eseményeken, s a nyilvánosság előtti szereplésnél. Aki ezt nem veszi tudomásul, kínos, kellemetlen helyzetbe hozhatja önmagát és környezetét. Az ilyesfajta kötöttségekben megnyilvánul az egymás iránti tisztelet és megbecsülés is. Melyek nélkül, nagy elődök szavait idézhetném, nincs humánus, művelt társadalom.

F. Tóth Pál

Hőszabályozó üdítőital

Olyan üdítő italt állítottak elő a szovjet fiziológiai és kísérleti patológiai intézet tudósai, amely hosszú időre megszünteti a szomjúság érzését. A zöld teát. bogáncsot és borsmentát tartalmazó — Egészség elnevezésű — új frissítő íze kellemes, és szomjoltó. A borsmenta adja a frissítő ízt és az- aromát, a bogáncs pedig megóv a bélfertőzéstől. Ezen túlmenően jó hatással van a szervezet általános közérzetére, vízben oldódó vitaminokat, sókat és nyomelemeket tartalmaz. Az új frissítő ital jó hatású a szervezet hőszabályozására, fokozza a jó közérzetet és munkaképességet is. Az új italt széles körű terjesztésre javasolják. (APN KS)

380 FIATAL VETÉLKEDŐJE Tudományos—Technikai Uttörőszemle

Mit kell tudni a lakáselosztásról? I.

ŐSZTŐL MÁR KAPHATÓ

Talajerőpótló

brikett

Hármas hatóanyagú műtrágyabrikett gyártását kezdte meg a Szolnoki Tiszamenti Vegyiműveknél e célra alakult gazdasági munkaközösség. A termelés megindu- . lását több éves kísérlet előzte meg, s a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy a tíz százalék foszfort, 24 százalék káliumot és 0,3 százalék nyomelemet tartalmazó harminc—negyven grammos műtrá, gyabrikett — márkanevén: Gra- max — a szőlőskertekben, gyümölcsösökben hatékonyan segíti az új ültetvények, telepítések ere- dését, serkenti a kezdeti gyoi sabb növekedést, ugyanakkor nagyhatású talajerőpótló. Alkalmazása gazdaságos; mivel a tabletták a csemeték, vesszők tövéhez kerülnek, a brikett alkotóelemeinek hatása közvetlenül érvényesül, a szerek lebómlása hosszabb ideig tart, tar- tósabb a tápanyag-utánpótlás.

A gazdasági munkaközösség —, amely munkaidőn túl és a hétvégi szabadnapokon vállalati eszközökkel dolgozik és termékét a vegyiművek útján értékesíti — az idén ötven tonna műtrágyatablettát gyárt, s ebből a mennyiségből huszonötezer kétkilós csomagot készít. Az új terméknek még nincs kereskedelmi ára, annyi azonban bizonyos, hogy lényegesen olcsóbb, mint a jelenleg kapható, importból származó hasonló gyártmány. Hogy mikor kerül pontosan az üzletekbe, attól függ, hogy a munkaközösség mikor kapja még a csomagolóanyagot, de legkésőbb az őszi telepítések idejére már kapható lesz az üzletekben. (MTI)

Az elmúlt hét végén a Lajosmi- zsei Általános Iskolában és Diákotthonban bonyolították le háromszáznyolcvan, a járási és városi, vetélkedőkön legjobbnak bizonyult úttörők szellemi vetélkedőjét.

A kétnapos esemény befejezéseként sor került az eredmények ismertetésére. Az első helyezettek indulhatnak a tánév befejezése után az országos vetélkedőre.

Matematikából első helyen végzett a hetedikes kiskőrösi Kovács Katalin, illetve a nyolcadikos kecskeméti Tóth Tibor. Rajzból há- rbm csoport versenyzett — elsők lettek: Gregus Éva (Baja), Kopri- votw.cz Erika (Dusnok), Varjú Anett (Soltvadkert).

A kisegítő iskolások komplex vetélkedőjén a bajai Türr István csapat tagjai' lettek dobogósak: Kovács János, Mayer János, Pechler Kálmán és Szűcs Erzsébet.

1A kisdobosok közül a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Úttörőcsapat tagjai — Agó Magdolna, Kiss László és Szálkái Melinda — kapták a legtöbb pontot.

A társadalomkutatók közül a bácsalmási Csenki Tünde, Kollár Andrea és Végh László bizonyult a legjobbnak.

A természetkutatók versenyén kecskemétiek győztek: Andrássy Péter, Molnár József és Kálmán Csaba.

A technikusok első helyezett csoportja Bajáról érkezett: Korsós Zoltán, Rajcsics Gyula és Szilvási Edit.

Az i orosz nyelvi vetélkedőn — a normál tagozatúak versenyén — két csoport lett első helyezett: a kecskeméti Barka Mária, I^átai Ildikó és Gyulai Klára —, illetve a solti Pintér Tünde, Németh Imola és Váradt Hajnalka.

A tagozatos osztályból érkezettek legjobbjai kiskunhalasiak voltak: Krémer Zita, Marótt Attila és Lendér Ida. ,

A Szerb-horvát verseny győztesei katymáriak: Jánity Zita, Búcsú Éva és Dujmov Milán.

A német’ nyelvi vetélkedőn a nemesnádudvari pajtások lettek elsők: Knób József, Heckenberger Marianna és Heckenberger látván.

Első alkalommal került sor eszperantóvetélkedőre. A csapat- versenyen a kecskeméti Gábor Andrea, Szonda Gabriella, Török Tünde győzött. Egyéni versenyzőként a nagybaracskai Tüske Tamás tudását a bíráló bizottság kimagaslónak ítélte.

A lakásügyi hatóságok által elosztható lakások

A lakásügyi hatóságok 1983. január 1. után is alapjában véve a következő lakásformák elosztásában vesznek részt:

— tanácsi bérlakások;

— tanácsi értékesítésű lakások;

— tanácsi vevőkijelölésű OTP- lakások;

— otthonházakban levő lakások (nyugdíjasok háza, garzonház, szobabérlők háza).

Tanácsi bérlakást kaphatnak lakásigénylés alapján:

— szociális jelleggel azok, akik jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetüknél fogva más lakásellátási formában nem tudják lakásigényüket kielégíteni;

— fiatal házaspárok (ha a házastársak egyike sem töltötte be a 35. életévét) határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig a jövedelmi, a vagyoni és szociális helyzetüktől függetlenül;

— a külön jogszabályban meghatározott pénzügyi feltételekkel azok, akik tanácsi bérlakásra szociális jelleggel nem jogosultak.

Elsősorban fiatalok

Nem szociális jellegű tanácsi bérlakást — lényegesen nehezebb anyagi terhek mellétt (többszörös lakáshasználatbavételi díj, kétszeres összegig terjedhető lakbér, stb.) — csak igen kevesen kaphatnak. A helyi lakásügyi tanácsrendeletek meghatározzák, hogy évente ilyen célra a tanácsi bérlakásoknak maximum 1—2 százalékát lehet felhasználni.

A szociális jellegű tanácsi bérlakásokra, valamint az egyéb lakásformákra vonatkozó igényjogosultság elbírálásánál a lakásügyi hatóságoknak figyelembe kell venniük a helyi tanácsok lakásügyi rendeletében lakásformánként megállapított jövedelmi és vagyoni határokat. A jövedelmi határokat az igénylő család egy főre jutó jövedelme alapján szabták meg. A jövedelmi, vagyoni határok településenként eltérőek lehetnek, melyeket a helyi lakosság jövedelmi és vagyoni helyzetének ismeretében állapítottak meg.

Elsősorban fiatal házaspároknak nagyobb lehetőségük nyílik arra, hogy soronkívül tanácsi bérlakáshoz jussanak, ha a tanácsi bérlakást emeletráépítés, tetőtérbeépítés, toldaléképítés, műszaki megosztás, nem lakás céljára szolgáló helyiségnek lakássá való átalakításával saját költségükön hozzák létre. Az ilyen lehetőségeket a helyi tanácsok általában pályázati rendszerben fogják meghirdetni.

Az állami támogatással létesülő, tanácsi értékesítésű — köznyelven szövetkezeti — lakások esetében az állami támogatás 1985. december 31. után meg fog szűnni. Az állami támogatás mértéke jelenleg a tanácsi értékesítésű lakás szobaszámától függően, 60 ezer forinttól 100 ezer forintig terjed.

A bérleti jogviszony

A lakásbérleti jogviszonyt továbbra is a bérbeadó és a bérlő 'szerződése hozza létre (lakásbérleti szerződés), melyet tanácsi bér-: lakásra csak a lakásügyi hatóság jogerős határozatával kijelölt bérlővel, a kijelölésnek megfelelő tartalommal lehet megkötni. Tehát mindazon tanácsi bérlakásra kötött szerződések, melyeket a lakásügyi hatóság kiutaló határozata nélkül kötöttek — semmisek.

Önkényes foglalók

A bérlők lakásbérleti jogukat nem „adhatják el” másik személynek, kiköltözésük esetén a lakásban nem hagyhatnak hátra velük nem költöző személyeket (pl.; családtagokat, albérlőket stb.). Az így beköltöző, illetve visszamaradt személyek ^z esetek túlnyomó többségében jogcimnélküli, rosszhiszemű lakáshasználóknak minősülnek, akik elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Aki e kötelezettségének önként nem tesz eleget, azt' szankciókkal sújtják (ismételhető pénzbírság, kiköltöztetés, stb.).

Külön kell szólni azokról, akik a lakást vagy annak helyiségét önkényesen foglalják el. Mivel a cselekménynek jelentős a társadalmi veszélyessége és az ilyen esetek a lakosság, a lakásra várók erőteljes felháborodását váltják ki, a szankciók is szigorúbbak. Az elkövetőket a lakás azonnali elhagyására kötelezik, és e határozatot azonnal végrehajthatónak lehet nyilvánítani. Az önkényes beköltözőnek egyrészt számolnia kell azzal, hogy ellene szabálysértési eljárást kezdeményeznek, másrészt, hogy csak hosszabb idő eltelte után részesülhet lakásjuttatásban.

Ferencit István, a megyei tanács főelőadója

(Folytatjuk.) ,