Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

1983. február 18. W PETŐFI NÉPE • 3 ÉRDEMES DOLGOZNI ÉS ÁLDOZNI ÉRTE Falugyűlés Kunszentmiklóson Budapest, 1945 A 'hazánkat ért háborús veszteségek jellegét és mértékét koncentráltan mutatta a főváros, Buda. pest képe 1945. február 13-án a felszabadulás pilla­natában. A főváros két partját összekötő hét Duna- híd pusztulása fizikailag is elszakította egymástól az ország központjának két felét. A kereken 40 000 . budapesti épületnek mindössze 26 százaléka maradt épen, de ha a betört ablaktáblákat, a megrongált háztetőket és a lehullott vakolatokat is számításba vesszük, alig volt budapesti ház, amely a főváros ostromát nyomtalanul túlélte volna. Az ostrom 26 millió (!) négyzetméter tetőterületet pusztított el. A belváros '528 háza közül csak 35, a Vár és a Kriszti­naváros 789 épülete közül csupán 4 maradt épen. A fővárosban 1494 épület semmisült meg teljes mér. fékben, a súlyosan sérült házak száma 9140 volt Sé­rült minősítést kapott 18 686 ház, az összes házak 47 százaléka. 13 588 család otthona teljesen elpusztult. Az ostrom után másfél millió köbméter romtör­melék hevert az utcákon. Már csak az idősebb gene­ráció emlékezhet arra az ipari kisvasútra, amely a rommálőtt Vár törmelékanyagát szállította le a Vér­mezőre. Nagy veszteségek érték a főváros közélelmezési rendszerét. A marhaközvágóhíd nagyvágócsarnoka 50, a marhavásár-és istállótelepe 90, a sertésvágó- hídon a kisvágócsarnok 100, a húsvásár 80 százalék­ban pusztult el. Ezen irftézmények gépészeti beren­dezéseinek háború előtti, mintegy 100 millió forintos értékéből 40 millió forint értékű elpusztult. Az újjáépítés egyik legelső feladata a leginkább nélkülöző néprétegek élelmiszer-ellátásának biztosí­tása volt. A főváros szociális ügyosztálya mindjárt az ostrom utáni napokban három főzőhelyen indí­totta meg a munkát: január 25-én már 20 népkony­ha működött. 1945 júniusának végén pedig immár 124 hatósági és 278 üzemi főzőhely dolgozott. A hely­zet ősszel romlott: a főváros ekkor nem tudta be­szerezni a lakosság téli ellátásához szükséges gaibo- naneműeket. zsírt, olajat, burgonyát. Részben ezzel is összefüggött, hogy a főváros la­kosságának egészségi állapota leromlott. A halálo­zási arányszám 1945 márciusában 69,4 ezrelék,'a nor­málisnak ötsizöröse volt. A legyengült szervezetű la­kosságnak nem állt rendelkezésére a megszokott ápolási lehetőség sem, hiszen a kórházak és klini­kák az ostrom alatt súlyos károkat szenvedtek. A László Kórház nagyabb része a bombatalálatoktól elpusztult, a Rókus Kórház 12 légibombától és 129 belövéstől csaknem hasznavehetetlenné vált, a Já­nos Kórháznak több épülete súlyosan megrongáló­dott. Az óriási üvegkár miatt 1945-ben a kórházak ablakainak legnagyobb része hiányzott: a végleges üvegezés csak a hazai üveggyárak üzembe helyezé­sével, 1946 második felében kezdődhetett meg, de a legtöbb kórháznál még ekkor is csak a dupla ablakok egyik felére futotta az üvegből. A főváros újjáépítésében üzemek és iparosok, kis- és középvállalkozók ezrei vettek részt. Hatalmas kö­tetet tesz ki azoknak az iparvállalatoknak és cégek­nek a rövid ismertetése, amelyek „az újjáépítés ko­rának” szereplői voltak. A kommunisták vezetésé­vel, az ő szorgalmukkal, akarásukkal, hitükkel való­sult meg az a csoda, amellyel— a külföldnek is nagy ámulatára — néhány esztendő alatt eltűnt a „rom- Magyarország”. Ahogyan Kossá István mondotta, szakszervezeti főtitkári minőségében, 1945. május 1-én: „Magyarország, s főleg Nagy-Budapest dolgo­zói érettségükről, önállóságukról tettek bizonyságot, amikor golyózápor között, ágyúdörgés közben min­den felsőbb parancs, vagy utasítás nélkül megkezd­ték az üzemek rendbehozatalát, és tanult szakembe­rek nélkül is megindult a termelés”. A demokratikus átalakulás olyan szunnyadó ener­giákat szabadított fel, amelyek történelmi mérték­kel mérve szinte pillanatok alatt meg tudták való­sítani az ország, s benne fővárosának újjáépítését. F. T. VASÚTI KEDVEZMÉNYEK NYUGAT-EURÓPÁBA - ENGEDMÉNYES REPÜLŐJÁRATOK A FÖLD SZÁZ VÁROSÁBA Kitárul a világ kapuja Nemzetközi diáktnrisztikai konferencia Budapesten „Ez nem falu!” — mondta va­laki, amikor a közelgő falugyű­lésre terelődött a szó. Igaza len­ne az önérzetes lokálpatriótának? Mondjuk úgy: igen is, meg nem is. Kunszentmiklós már nem falu, de még nem is város* Több mint tíz esztendeje nagyközség, 1981 óta középfokú társközpont. Bács-Kiskun megye egyik legdi­namikusabban fejlődő települé­se. A falugyűlés — fogadjuk el a kifejezést, a nagyközséggyűlés „kompozíció” borzasztóbb lenne — az idén is sok kunszentmikló- sit vonzott. A négyszázvalahány személyes mozi megtelt a telepü­lés közös dolgaira kíváncsi, vé­leményt nyilvánítani is kész helybeliekkel. Az elnökségben a község vezetői mellett ott láttuk Tokai Lászlót, a megyei tanács általános elnökhelyettesét és dr. Molnár Istvánt, a Gabonaforgal­mi Vállalat igazgatóját, Kun­szentmiklós megyei tanácstag­jait, valamint Selyem Zsigmond. országgyűlési képviselőt és Ba­csók Ferencnét, a járási hivatal pénzügyi és tervosztálya vezető­jét. Beruházások A tanácskozást Horváth László, a Hazafias Népfront községi bi­zottságának elnöke nyitotta meg, majd Bognár László, a nagyköz­ség tanácselnöke lépett a mikro­fonhoz. Először a népgazdaság 1982-és évéről, a gazdasági ne­hézségekről, s a mindeme ténye­zők dacára elért eredményekről beszélt, majd rátért Kunszent- miklós településpolitikájának ér­tékelésére, a megoldott és a meg­oldásra váró feladatok ismerte­tésére. Mindenekelőtt beszámolt arról, hogy a legutóbbi falugyű­lésen fölvetett problémák közül jó .néhány megoldódott. Gázt kapott a Petőfi-lakótelep, meg­épült a Temető utcai vízvezeték, megkezdték az Attila utca szi­lárd burkolatának elkészítését. Ami pedig a hatodik ötéves terv időszakának legfontosabb kun- szentmiklósi beruházásait illeti, azokról így tett említést a tanács­elnök: — A tervidőszakban megvaló­suló legfontosabb létesítmények: a nevelési központ, az orvosi ren­delő, a célcsoportos állami la­kások és az iparcikkáruház. Kö­zülük, mint azt a nagyközség la­kossága is látja, folyik a neve­lési központ cölöpalapozása, el­készült az orvosi rendelő és a hozzá tartozó lakások alapozása, épülnek a lakótelepi otthonok és áll az iparcikkáruház, valamint a DÉMÁSZ-székház vázszerke­zete. E beruházások indítása mellett Kunszentmiklóson az elmúlt év­ben megépült összesen 1335 mé­ter vízvezeték- és csaknem egy kilométer villamoshálózat. A gáz éve — A tavalyi évet bátran ne­vezhetjük a gáz évének — foly­tatta beszámolóját a tanácsel­nök. — Megépült a Kossuth La­jos utca—Marx tér—Kálvin téri vezeték, a Tavasz utca—Kecske­méti utca—Bacsó Béla utcai sza­kasz az Egyetértés Tsz szárító­jáig, gázt kapott a Mészöly Pál, a Damjanich utca és a Petőfi- lakótelep, s elkészült a Nap ut­cában önerőből 214 méter veze­ték. Az elmúlt évben a nagy­községben összesen öt kilométer­nyi gázvezeték épült. A hálózat bővítése révén a TEMAFQRG-üzem és a VÁV gyáregység után földgázt kapott a termelőszövetkezet szárítóüze­me és számos tanácsi intézmény, például a kétezer adagos közpon­ti konyha. A költségeket az érin­tett vállalatok, a tanács, a BÉ- GÁZ és a lakók fedezték, s ener­giaracionalizálási támogatást ka­pott a település. Sok egyéb is történt 1982-ben a nagyközségben. Fölépült 59 magánlakás, megkezdődött a Tóth-kúria helyreállítása, utat építettek a Széchenyi és a Szent­tamási utcákban. A település la­kossága több mint 16 millió fo­rint társadalmi munkát végzett, és az immár hagyományos „Két napot Kunszentmiklósért” moz­galom keretében a vállalati, in­tézményi közösségek 498 ezer forinttal gyarapították a tanácsi költségvetést. Bognár László végül az idei feladatokra tért át, s elmondta, hogy a nagyközségnek minden erőt a megkezdett építkezések megvalósítására kell összponto­sítania. .Ehhez és a további cél­kitűzések valóra váltásához a la­• Az iparcikkáruház 1984. jú­nius 30-ra készül el. (Bárdos Gábor felvétele) kosság egyetértő támogatása szükséges. Kérések és vállalások Ebben — a hozzászólók szavai­ból is kiderült — a jövőben sem lesz hiány. A lakók nemcsak igényt támasztottak, hanem ajánlkoztak is a közreműködés­re, anyagi hozzájárulást is vál­lalva. Major János általános iskolai tanár megköszönte a tasskertesi játszóteret létrehozó szocialista brigádok munkáját, s kérte őket, készítsenek újabb eszközöket a gyerekeknek, és állítsanak föl néhány padot a felnőttek szá­mára. Javasolta, hogy a Bibó Károly utcában társadalmi mun­kában épüljön járda. Erdősi Gá­bor üzemvezető a 'Petőfi lakó­telepen élők nevében szólalt fel, és szorgalmazta a térvilágítás megvalósítását, és a csapadékvíz­elvezető csatornák megépítését. Bíró Károly tanár elmondta, hogy jelenleg szétszórtan, 13 he­lyen folyik az általános iskolai tanítás: diákok és oktatók egy­aránt nagyon várják az új ne­velési központ elkészültét, őt Székelyhidy Péter, a VÁV-gyár- egység RISZ-bizottságának tit­kára követte, aki kijelentette: — Gyáregységünk szocialista brigádjai eddig is sokat tettek a nagyközségért, ezután sem lesz ez másként. Tavaly 3000 óra tár­sadalmi munkát végeztek a gyár­kapun kívül a munkahelyi kö­zösségek, és az idén legalább ugyanennyit vállalnak. Hasonló szellemben nyilatkoz­tak mások is, például Kálmán Pál, a TEMAFORG Vállalat munkása. Elpanaszolta, hogy ut­cájuk egy-egy eső után szinte járhatatlan, s hozzátette, hogy az ott lakók vállalnák a költségek egy részét, és a munkából is ki­vennék a részüket, csakhogy jó úton járhassanak. Tohai László éppen az effajta hozzáállásról szólt elismerően, amikor rámutatott: — A falugyűlést mi nagyon fontos fórumnak tartjuk. Mun­kánkhoz nélkülözhetetlen a la­kosság véleményének ismerete, a tanácsok tevékenységéről, te­lepüléspolitikánkról. A falugyű­lés, mint valami finom műszer jelzi, mi foglalkoztatja az embe­reket, melyek azok a közösen akart célok, amelyeket meg kell valósítani. Kunszentmiklós la­kossága olyan célokat tűzött ma­ga elé, ^amelyekért érdemes ál­dozni is, dolgozni is. Sitkéi Béla Napjainkban egyre szervezet­tebb formát ölt a diákturizmus, mind több ország csatlakozik a Nemzetközi Dákszövetségtől ön­állósodott diákturisztikai szövet­séghez, az ISTC-hez, amelynek székhelye Zürichben van. Az utazó diákok nemzetközi közösségének kedvezményrend­szerét ötven ország diákszövet­sége és diákutazási irodái hozták létre, körük folyamatosan bővül. A jövedelmet a diákturisztikai mozgalom továbbfejlesztésére, támogatására használják fel. Ez az összeg a diákigazolványok árá­ból és a tagszervezetek ISTC- alapra befizetett kötelező díjak­ból tevődik össze. (Az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a tagsági díjon kívül évente 1500 US-dollárt köteles fizetni.) A nemzetközi diákigazolvány (Inter­national Student Identity Card) felmutatója a világon létező ösz- szes nemzetközi diákkedvezmény­re jogosult. Ezt az ENSZ által elismert utazási okmányt nappa­li tagozatos tanulók válthatják ki, 14—35 éves korhatáron belül, az iskolai igazolás bemutatásá­val. Külföldi tartózkodás alatt az ottani ifjúsági utazási irodák minden kedvezményről felvilá­gosítást adnak, útbaigazítják a diákigazolvány tulajdonosait, in­formációs anyaggal, térképekkel látják el őket. • Magyarországon az EXPRESS irodáin keresztül vehetők igény­be a kedvezmények: az EURO- TRAIN nemzetközi Vasútjegyeivel Nyugat-Európába, valamint a SATA (Nemzetközi Diák Légifor­galmi Társaság) repülőjáratain a világ száz városába lehet utazni ISTC-igazoIvánnyal. Az EXPREJSS tavaly 4789 ISTC-igazolványt értékesített nyugati országokba utazó fiata­loknak. Párhuzamosan forgalom­ban van még a Nemzetközi Diák- szövetség igazolványa is, amely elsősorban szocialista országok­ban nyújt kedvezményeket. Ha­zánkban népszerű az NDSZ-iga- zolvány, tavaly 21 ezren vették igénybe. Tervezik a két igazol­vány egységesítését, s ez egyben azt is jelenti, hogy a nemzetközi szövetség elvárja: az itthoni ked­vezmények ne csak a magyar, hanem a külföldi diákokat is illessék meg. Várható, hogy 1985- ig — az ENSZ ifjúsági évének megrendezéséig — folyamatosan kiterjesztik az egységesített ked­vezmény-rendszert. Ezt az EX­PRESS saját területén már beve­zette 1982-ben, különböző szol­gáltatásokban egységesen 25—30 százalékos kedvezményt ad a nemzetközi diákigazolványt fel­mutatóknak. Az ISTC-n belül a SATA szin­te állam az államban. A koppen­hágai központi légiforgalmi szer­vezetnek egy éve tagja az EX­PRESS, s ezzel előnyös utazási lehetőségeket teremt a magyar fiataloknak: repülő-charterek, szuperkedvezményes repülője­gyek, nemzetközi hajójegyek, nemzetközi autóbuszbérietek formájában. Továbbá a MALÉV „ügynökeként” bizonyos MA-já- ratokra is szerveznek kedvezmé­nyes tarifák mellett konvertibilis valutával fizető külföldi diákcso­portokat. Jó az együttműködésünk a nemzetközi diákturisztikai szö­vetséggel, mi sem bizonyítja job­ban, mint, hogy az ISTC az idén február 12—18-a között Budapes­ten a HOTEL ÁTRIUM-ban ren­dezi meg a 33. közgyűlését, ahol jelen lesz minden albizottság és az érdekelt nemzetközi szerveze­tek. Negyven országból 180-an konzultálnak a következő évek diákturisztikai teendőiről. Milyet parancsol? — Jó reggelt! — Jó reggelt! — Ma mintha kissé sá- padtabban nézne ki ... — Sápadtabban? Nevetnem kell. Mondja csak meg őszin. tért, hogy úgy nézek ki, mint egy kicsavart citrom. — Na ne túlozzon! — Én túlzók? Hát nézzen rám, embér! Ez a szín már nem is sárga, hanem szürke. Hozzám képest a nemes pe­nész olyan, mint á jonatán alma. — De hát mi baja volt? — Volt? Most is van ba­rátom. Kétoldali mellhártya- gyulladás, azon túlmenően kideríthetetlen szívzöreje!á\ •általános legyengülés, és a többit nem is sorolom. — És maga ezzel járkál? — Miért, feküdjek a ko. porsóba? — Ember! Ne legyen mor­bid! — Kacagnom kell! Én mór_ bid? Uram! Engem tanulmá­nyoznak az egyetemen. Szin­te nincs olyan betegség, amit én el ne kaptam volna. Vör- heny, skarlát, kanyaró, sza­márköhögési'. .. — De hát ezek gyerekbe­tegségek ... — Na és? Én is akkor kezdtem. És onnan jutottam el idáig.'A vizenyős mellhár. tyáig... Tudja, az orvosok már rég lemondtak rólam. Ä múltkoriban a körzeti orvos úgy nézett rám, mint Ham­let az apja szellemére Hel- singőrben. — És milyen tünetekkel jár ez a vizenyős mellhártya? Tudja, nekem is szúr itt há­tút, baloldalt... — Csak ott? Akkor nem lehet nagy baj. Nekem szúr jobbról is. balról is, oldalról is, keresztül is. JJéha úgy ér. zem magam, mintha a sza­murájok késpárbajt vívnának bennem. De már fel sem tű­nik. Megszoktam. — Megszokta? Az iszonyú fájdalmakat? — Naná. Ha éveken át tre­níroz az ejnber. Hozzám ké. pest egy fakir olyan,J mint a harci mén, ha meghallja a trombitaszót. Na, de nem is tartom föl, sietnem kell. Tud­ja, ki akarnak vinni az or­vosi világkiállításra), és most intézem a vízumokat. Persze, ha megérem ... Mert most is majd szétrobban a fejem... Apropó, nincs valami tab­lettája? — De van. Nézze csak! Me. lyiket parancsolja? — Azt a sárgát. Illetve ... Talán inkább azt a pirosat — Köszönöm, Viszlát! — Örülök, hogy ilyen jól elbeszélgettünk... Kaposi Levente Üj térképek a Kartográfiai Vállalatnál 1983-ban százötvenféle kiadványuk hárommillió példányban jelenik meg. Szakboltjuk­ban vala­mennyi európai országról autótérképet, a magyar városok 75 százalékáról várostérképet hoznak forga­lomba. Ké­szülnek a turizmushoz, vízisporthoz használható új térképek, ezeken kívül légifotók, űrfelvételek felhasználá­sával pontosítják a régebbi térképeket, atlaszokat. A képen: A hamburgi Fáik kiadó részére készülő várostérkép. (MTI-fotó: Kürti Ákos felvétele — KS) A KSH felméri a jövedelmek alakulását A Központi Statisztikai Hiva­tal reprezentatív felmérést végez a lakosság elmúlt évi jövedelmei­nek alakulásáról. Február és március hónapban a hivatal kér­dezőbiztosai mintegy 16 ezer csa­ládot keresnek fel, s felveszik az adatokat a családtagok kereseté­ről, mellékjövedelmeiről, nyug­díjáról, családi pótlékáról, kis­gazdaságból származó bevételei­ről. Megkérdezik azt is, milyen mértékben veszi igénybe a csa­lád a különböző társadalmi szol­gáltatásokat, az egészségügyi el­látást, kedvezményes üdültetést, s hány családtag vesz részt álla­mi oktatásban. Az adatokat a KSH természetesen bizalmasan kezeli, azokat név és cím nélkül kizárólag statisztikai célokra hasznosítja. Az összesített adatok képet ad­nak arról, milyen jövedelmi szín­vonalon élnek a különböző tár­sadalmi rétegekhez tartozó, a gyermeket nem, illetve egy-két, vagy több gyermeket nevelő csa­ládok, milyenek a jövedelmi kü­lönbségek a lakosság különböző csoportjai között, továbbá, hogy milyen változások következtek be az elmúlt öt év. folyamán a jövedelmek szóródásában. (MTI) Hidrológiai továbbképző tanfolyam A Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Központ nemzetkö­zi hidrológiai továbbképző tan­folyamot szervezett, amelyet pén­teken nyitottak meg az UNESCO és a nemzetközi hidrológiai prog­ram magyar nemzeti bizottsága, valamint az Országos Vízügyi Hivatal és a TESCO képviselői. A tanfolyamon neves egyetemi tanárok és tudományos kutatók 17 ország hidrológus ' szakembe­reit tájékoztatják a vízgazdálko­dásban meghonosított legújabb tudományos és műszaki fejlesz­tési eredményekről. A tanfolyam hallgatói az angol nyelvű foglal­kozásokon túl hazai és külföldi tanulmányutakon gyűjthetnek további gyakorlati tapasztalato­kat. A továbbképző tanfolyam az UNESCO nemzetközi hidrológiai programjához kapcsolódik. Fon- i tos célja, hogy növelje azoknak a tudományosan is jól felkészült hidrológusoknak a számát, akik nemzetközi munkamegosztás és összefogás kiterjesztésével több segítséget nyújthatnak nagy tér­ségek vízkészletének közös fel­tárásához, tervszerű hasznosítá­sához, a világ növekvő ivóvíz­igényeinek kielégítéséhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom