Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám
4 » PETŐFI NÉPE • 1983. február 10. Az energiatakarékosság nemcsak pénzkérdés Február elejéig szokatlanul enyhe volt a tél. Ezért — az ener- giahelyzetünkről beszélgetve — először nem is kérdezhetünk mást Czipper Gyulától, az Országos Energiagazdálkodási 'Hatóság vezetőjétől: — Mennyit takarítóit meg nekünk az időjárás? — Erről még nincsenek — nem is lehetnek — végleges adataink, de az már most biztos, hogy annyi energiát tudunk megtakarítani, amely több tízezer tonna olaj árával egyenlő. Egyebek közt ez is közrejátszik abban, hogy sikerült kiegyenlítenünk az 1982 eleji túlfogyasztást, s tavaly is csak annyi energiát használtunk fel, mint egy évvel korábban. Ebben persze segített a meleg nyár is: kevesebb energia kellett például a mezőgazdasági termények szárításához. S végül, szerepet játszott az is, hogy nem növekedett az energiaigényes iparágak termelése, s érzékelhetőek a takarékosság eredményei is. Mindent egybevetve, a termelő ágazatokban körülbelül egy Százalékkal csökkent a fogyasztás, miközben a lakosságé három százalékkal nőtt. Ez utóbbin belül főképp a villamosenergia-fel- használás emelkedett gyorsan: mintegy tíz százalékkal haladta meg az előző évit. — Elfogadhatónak tartja a lakossági fogyasztás ilyen gyors növekedését? — Természetes dolog, hogy viszonylag gyorsan emelkedik a lakosság energiafelhasználása. Magától érlelődik például, hogy ha megépül egy lakótelep vagy akár csak egy családi ház, akkor új fűtökészü'ékekre, világításra, háztartási gépekre van szükség. A háztartások korszerűsödése, a villamos háztartási gépek gyors elterjedése is növeli a fogyasztást. Reméljük persze, hogy a lakosság is jobban takarékoskodik, és sokat tesz még azért, hogy valóban csak annyi energiát használjon fel, amennyi indokolt. — Hol tartanak a termelő ágazatok az energiatakarékossági célok megvalósításában? — Az energiatakarékossági kormányprogram azt írta elő, hogy egyfelől csökkenjen az energiafelhasználás növekedési üteme, másfelől pedig az energiahordozó, a kőolaj aránya. Inkább helyettesítsük azt szénnel, vagy pedig földgázzal. A program végrehajtása jól halad. Az elmúlt két évben például mintegy 500 vállalat vállalkozott olyan beruházásokra (összesen mintegy tízmilliárd forint értékben), amelyeknek mind az olaj megtakarítás a céljuk, illetve az, hogy mérséklődjék az energiaigény. E beruházásoknak kiemelkedő szerepük van abban, hogy az ' elmúlt években gyakorlatilag nem nőtt az ország energiafogyasztása. Még örvendeteSebb, hogy jelentősen csökkent a kőolaj-felhasználás — 1982-ben például 2 millió tonnával kevesebb olajat dolgoztunk fel, mint 1978-ban. — Mégis, miből származik ez a megtakarítás? — Egyfelől abszolút mértékben is megtakarítottunk kőolajtermékeket. A benzin fogyasztói árának emelése például meggondol- tabbá tette az autótulajdonosokat, kezdik megtanulni, hogy kevesebb üzemanyag felhasználásával is jól lehet vezetni. Nem kevés tüzelőolajat takarítottak meg például a mezőgazdaságban, a termények nedves szárítása, valamint a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása révén. Másfelől viszont országszerte széles körben használtak fél olaj helyett más hazai energia- hordozókat, például szenet, földgázt, villamos energiát. Ezt persze a hazai energiatermelő ágazatok növekvő erőfeszítései tették lehetővé. A szénbányászat például már tavaly 26 millió tonna szenet hozott felszínre, holott az eredeti előirányzat szerint csak 1985-ben kelleti volna ennyit termelnie. Növekedett a földgáz- termelés: a 6.5 milliárd köbméter mennyiségű értékes energia- hordozó nemcsak azt tette lehetővé, hogy ellássuk a lakosságot, s a múlt év végén Pécsre is eljusson ez a fűtőanyag. Lehetőség lesz arra is, hogy 1983—85. között újabb településeket kapcsoljunk be a földgázvezetékhálózatba. Ide kívánkozik, hogy eközben .a kőolajbányászat is tartotta évi 2 millió tonnás termelési szintjét, ami nem kis erőfeszítéseket követelt. — Térjünk vissza még a szén- bányászathoz! Már azért is, mert az elmúlt évben több helyen nem jutott elég szénhez a lakosság. Mire számíthatunk az idén? — Tavaly igen nehéz geológiai viszonyokkal kellett megküzdenie a bányászatnak, emiatt maradt el a tervtől az év első felében. Ezért nem tudta abban az időszakban teljes mértékben kielégíteni a lakosság igényeit. Az év végéig azonban behozták az elmaradást, s túlteljesítették a belkereskedelem rendelését. A bányászok áldozatkészségére továbbra is számíthatunk, ha kell. jó néhány szabadnapjukat feláldozzák. Már ez is garantálja, hogy év közben várhatóan kiegyensúlyozott lesz az ellátás. S még jobban javul majd a helyzet, ha elkészülnek az új brikettgyárak. A termelés egyébként ma is nő: 1983-ban már 1.6 millió tonna brikettet szállítanak a fogyasztóknak. százezer tonnával többet, mint például 1982-ben. — Az idei népgazdasági terv azt írja elő, hogy az ország energiafelhasználása legfeljebb egy százalékkal emelkedhet. Mit tehetünk ennek érdekében? — Ez igen sokrétű feladat. Az energiagazdálkodási kormány- programban összefoglalt feladatokat kell hatékonyan végrehajtani. Gyors ütemben kell például hasznosítani a kutatási eredményeket, üzembe helyezni az energiatakarékos berendezéseket. S természetesen bővíteni kell az energiatakarékos háztartási készülékek gyártását is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak még kihasználatlan tartalékok az iparban. Annyit például még egy pénzszűkében lévő vállalat is megtehet, hogy korszerűsíti elavult fűtési rendszerét, vagy pedig mérőműszereket vásárol, amelyekkel fel tudja deríteni, hol használnak fel több energiát a kelleténél. — A szűkös vállalati erőforrás azért erre nem mindig elég. A jövőben is számíthatnak az állam támogatására? — 'Még a mai, korlátozott anyagi körülmények között is lehet hitelt kapni ilyen beruházásokra. A takarékosság azonban nem mindig pénzkérdés. Számos tapasztalat mutatja például, hogy rendkívül sok múlik az energetikusok hozzáértésén, lelkesedésén. Az ilyen emberek munkájának támogatása, ötleteik, javaslataik megvalósítása semmiképpen sem nélkülözhető módszere az energiagazdálkodásnak. K. J. A MŰTRÁGYÁZÁS TAPASZTALATAI Megfelelő alapanyag, kifogásolható módszerek 1 • Bács-Kiskun megyében, (ekintettel a talajok alacsony humusztartalmára, fokozott gonddal kell a növények táplálásáról gondoskodni, A jó termés eléréséért a műtrágyázásnak kifogástalan agrotechnikával kell társulni. Veszélyes időszak következik Az elmúlt esztendőben Bács- Kiskun megyében 437 ezer 139 hektár nagyüzemi területen műtrágyáztak. összesen csaknem 150 ezer tonna hatóanyagot juttattak a földekre. Emellett 5416 hektáron már folyékony műtrágyával pótolták a talaj tápanyagait. Az elmúlt esztendőről összességében elmondható, hogy Bács- Kiskun megyében a műtrágyafelhasználás, az országos átlaggal ellentétben, nem csökkent, hanem szinten maradt. A szántóföldi kultúráknál a búza esetében — még 5—8 százalékkal 1 emelkedett is a kijuttatott mennyiség., A rét-, legelőgazdálkodásra fogott területeken a helyzet mit- sem változott, egy részük csak igen keveset, vagy egyáltalán nem kapott műtrágyát. Pedig időszerű lenne a jó kaszálónak számító földeken gondoskodni a tápanyagok pótlásáról. Utoljára 1978-ban és 1979-ben juttatták ezeket a' területeket elegendő nitrogéntartalmú műtrágyához, amikor a péti nitrogénmű kedvezményes áron adott el hagy mennyiségű műtrágyái. Ezt a »szakemberek egymás közt „réti só”-akciónak nevezték. Kedvezően hatott az állókultúrák tápanyag-gazdálkodására az, hogy az elmúlt időszakban rendezték a telepítési alapokmányban meghatározott, kötelező tu- lajfeltöltés arányát. Ez egyébként a mi homoktalajainkon, a gyors kimosódás miatt, gyakorta felesleges költekezésnek bizonyult. Ez összességében csökkentette a szőlőkben és gyümölcsösökben felhasznált műtrágya ménnyiségét. de a vizsgálatok bizonyították, hogy elegendő tápanyag áll a fák és a tőkék rendelkezésére. Az elkövetkezendő időszak különösen az őszi gabonáknál, kockázatos lesz. Hólakaró nélkül teleltek át az apró növények és a napsütés, valamint a meleg hatására már bokrosndásnak indullak. A fejtrágyázáskor már meghonosodott a gyakorlat, hogy két alkalommal kell, a növényt nitrogénhez juttatni. A legkedvezőbb élettani időszak — átlagos évjáratban — a március vége. április eleje. A második időszak, amikor már szárba jndult a gabona. Ez általában egy hónappal később következik be. Sajnálatos, hogy elterjedt az a gyakorlat is: még januárban megkezdik a műtrágyázást. Ez a csapadék hatására, mielőtt a növény felvehetné, már a talaj olyan rétegeibe vándorol, ahol a gyökér számára elérhetetlen. Ilyenkor hiába bizonyítja a láblatörzskönyv: a műtrágya megfelelő mennyiségben kiszórva! A növény áprilisban — amikor legfontosabb lenne a nitrogén, a helytelen módszer miatt — nitrogénhiány betegségben szenved. A tápanyag-gazdálkodás értői a termelőknek azt javasolják, hogy ebben a furcsa télben várjanak a fej trágyázással, mert a növény most ugyan képes lenne akár két nap alatt is felvenni az oldott sókat, de erre gyors növekedéssel válaszolna, ami pedig a későbbi fagyveszély miatt végzetes lehet! A tavalyi évről elmondható az is, hogy némileg javult az üzemekben a műtrágya tárolása. Ezen a téren, viszonylag alacsony beruházási költségek mellett, még sokat lehetnének a gazdaságok. Sajnálatos, hogy a tápanyaggazdálkodás műszaki feltételei, vagyis a géppark nem bővült. Továbbra is sok a pontatlan, „ósdi” gép. A termesztő szakemberek 1982-ben sem kaptak a hazai mezőgépipartól a kiszórás technikájában — a röpítőtárcsás módszertől eltérő — új eszközöket. Cz. P. Tavaszra készülnek 0 Az uszódi Egyetértés Termelőszövetkezetben a tmk lakatosai Katus László és Vas Ignác, a szövetkezet kavicskotró hajójának serlegeit javítja. Igyekeznek állandóan növelni a kavics kitermelését, az idén elkészülő nagy teljesítményű kirakóhajó is ezt segíti. (Pásztor Zoltán felvétele) Az építési export bővítésének lehetőségeit gazdagítják nagy külföldi vállalatokkal kötött harmadik piaci együttműködési szerződésekkel is. A szovjet Tech- nosztrojekszporttal kötött harmadik piaci keretmegállapodás alapján széles körű információ- cserét építettek ki a közös munkák lehetőségeinek feltárására. Ennek az együttműködésnek első gyümölcsét most készítik elő, amely szerint a magyar partner vasúti vasbetongyári berendezéseket szállítana a szovjet fél harmadik piaci vasúti beruházásához. A sok tekintetben azonos jellegű munkákat végző csehszlovák Sztrojexport vállalattal is megállapodást készítenek elő harmadik piaci közös fellépésre. Ezenkívül a, nagy nyugati cégekkel, egyebek között osztrák, NSZK-beli, svéd és belga partnerekkel együtt ugyancsak új megoldásokat és együttműködési lehetőségeket keresnek harmadik piaci munkákra. Az ÉMEXPORT fővállalkozó vállalat kooperációs magyar partnereivel szoros együttműködésben az idén a múlt évihez viszonyítva megduplázza építési és szerelési exportját,' s az eddig megkötött szerződések szerint dinamikusan növeli a jövő évben is. A több évre szóló építési megbízás alapján Líbiában tavaly két nagy építőipari telephelyet és különböző műhelyekkel, üzemekkel felszerelt termelőbázist hoztak létre, amely most kellő alapot nyújt az idei feladatok meggyorsításához és az első száz korszerű lakás átadásához. Megérkeztek az első hajórakományok Algírba, ahol Annaba térségében építenek ki korszerű felvonulási telephelyet, és létrehozzák azt az ipari hátteret, amely a vállalt mintegy ezer lakás kivitelezéséhez szükséges. Körültekintő piackutató munkával azonban arra is lehetőséget keresnek, hogy újabb megbízások elnyerésével még több építési feladat elvégzésénél hasznosíthassák ezeket az északafrikai építőipari bázisokat. Huszonnyolcszor kerülhette volna meg a Földet... Egyáltalán nem forgatott olyan gondolatot a fejében Nagy P. Mátyás. a Volán 9-es számú helyi járatú autó- i|f buszvezetője, hogy világkörüli útra induljon. Sőt. munkája kife- pv,. jezetten egy városhoz. Kecskeméthez köti, itt rója nap mint nap a kilométereket a rábízott csuklós autóbusz- szal, de mégis már huszonnyolcszor ke- / rülhette volna meg a Földet az Egyenlítő mentén. Huszonhat évvel ezelőtt jegyezte el magát a gépkocsivezetéssel,- 1970 óta autóbuszt vezet, s ez alatt — hivatalosan — 1 millió 130 ezer kilométert* tett meg balesetmentesen, s ennek 80 százalékát csuklóssal. Társai igazi „vagánynak", főnökei „belevalónak”, a'z utasok rendes embernek, jó gépkocsivezetőnek tartják. S ez mind igaz. A 17 méteres csuklóst a rövid, szűk utcákon, az éles kanyarokban biztonságosan elvezetni nem a legkönnyebb dolog, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egy- egy normális kereszteződésben az autóbusz kifordulásakor annak eleje és vége között éppen hatméteres az ív. — A legnagyobb gondot — mondta szerényen mosolyogva — a közlekedési partnerek okozzák. Sokan képtelenek felmérni az autóbusz hosszát, ha nem segítenék nekik előzéskor, bizony sokan ütköznének, ötvenéves vagyok, de még most is nagyon szeretem a szakmámat. Azt tartom, elfáradni lehet, de megunni nem!... Hogyan sikerült? Nem szerencse, hanem felkészültség, szakmaszeretet. Nagyon, kell ügyelni a műszaki biztonságra, s én ha beülök a kormány mögé. mindent kipróbálok. Okom van rá, hiszen 150 személyes a járí mű. de olykor kétszázan is utaznak. Azt is figyelembe kell venni. két darabból áll ez az autóbusz, s a légrugók terhelés esetén más manőverezést kivannak. Nem tartja nehéznek munkáját, mert igazi szenvedélynek érzi. Az sem zavarja, hogy osztott műszakban dolgozik reggel fél négytől este fél kilencig. Igaz, közben van három óra szabad ideje, de ez sem múlik el haszontalanul, mert egy-egy izgalmas krimi, vagy éppen műszaki könyv olvasásával gyorsan eltelik. — Az utasok? Szeretem az embereket, s jól tudom, mi vagyunk értük, .nem pedig fordítva. A köz szolgálata1 ez, amit én nagyon fontosnak tartok ... Unalom? Nem, egyáltalán nem unalmas mindennap ugyanazon az útvonalon vezetni, hiszen a forgalom állandóan változik, mindig akad érdekesség, no meg itit a hű társ, az autóbusz. Állandóan figyelek rá, érzem minden rezzenését... Havonta egy szabad szombatom és vasárnapom van, ezzel együtt összesen hat pihenőnap. Gyermekünk nincs, feleségemmel pedig összeegyeztetjük az időt. A tervei talán egyszerűnek tűnnek — elérni a másfél, majd a kétmillió kilométert — de mégis óriásiak. Mit lehet hozzátenni ehhez? Tiszta szívből balesetmentes, jó közlekedést kívánunk! Gémes Gábor Sertés a háznál Állati dolgok régen hozták annyira lázba a tanácstagokat, mint nemrégiben a kecskeméti tanácsülésen. Kilencszer! átdolgozás után. elfogadás előtt még egyszer végiggondolták az állattartási szabályrendelet /tervezetét, amelyről hirdetmény is megjelenik majd 1983- ban. Hogyne csaptak volna ösz- sze szenvedélyesen a vélemények ebben a kérdésben! Nincs egyetlen olyan lakos sem. aki valamiképpen ne lenne benne érdekelt. Aki tyúkot, libát, kacsát, pulykát. gyöngyöst, nyulat, nutriát, galambot vagy másfajta " kisállatot nevel, éppúgy jól teszi, ha megismerkedik majd a rendelet rá vonatkozó részével, mint az, aki sertés, esetleg szarvasmarha tartásával óhajtja hús- és tejszükségletét kielégíteni, hogy életszínvonalát megőrizze. Vagy — hiszen ezt sem tiltják —, hogy ki- sebb-nagyobb mértékben piacra termeljen. „Mi ez? Visszatérés a pa- rasztizáláshoz a városban?" — ilyen kérdések hallatszottak a tanácsházi padsorokban. De jött a borúlátást feloldó felelet iS valahonnét: „Nincs miértcsodálkozni. Kecskemét sokáig mezőváros volt, és állatokat is tartottak itt szép számmal. A régi városrészekben jelenleg, 1983-ban is megvannak még azok a házak, amelyeknek az udvarában ott egy sor gazdasági épület, köztük számos ól. Miért ne lehetne ezeket hasznosítani?” „A gazdálkodói (termelői) kedv nyomán, nézzünk csak szét alaposabban, évente hogy megújul a határ! Emberek szorgoskodnak a kertjükben. Ültetnek, kapálnak, öntöznek. Lehet(ne) ettől elválasztani a sertéstartást? A hobbi nem csupán kedvtelés. Ebben az esetben több annál!” — fejtette ki a véleményét egy másik hozzászóló. A/közegészségügyi ártalmaktól tartó tanácstagok sem rejtették észrevételeiket véka alá. Erélyes lesz-e a1 tanács és a KÖJÁL azokkal szemben, akik felrúgják a sertéstartás legelemibb házi szabályát: az általános tisztaságot? Akik mindössze az előnyt fedezik fel a majd napvilágra kerülő rendeletben, s a tartásból adódó kötelezettségek fölött (esetleg) elsiklanak? Akiket nem zavar, hogy a gondozatlan sertésólak legyek tízezreit vonzzák? Akik összetévesztik azt az igen fontos ellátás- és ezáltal közérzetjavító — a-sertéstartást nem mereven, egyoldalúan értelmező — legújabb tanácsi rendeletel a mindenáron. mindenki ellenében folytatható, korlátlan üzleteléssel? Aki így gondolja, téved. Az új rendeletnek a sertéstartással foglalkozó részét — részletezve emellett, hogy a földszintes házak udvaraiban kis- és nagyállatból hol és hány lehet valakinek a tulajdonában, s milyen feltételek meglété esetén nevelheti ezeket — a lakosság ellátásáért érzett felelősség hatja át. A határozat meghozatalánál nem az volt a fő kérdés, hogy ml történjék a Széchenyivá- rosban látott két lóval. Nem sorsdöntő, legfeljebb bosszantó, ha valamelyik lakóház első emeletén hajnalban kukorékolásba kezd egy kakas. Az sem kíván bővebb magyarázatot: a galambok tesznek-e .nagyobb kárt a háztetőkben, vagy pedig azok, akik . kövekkel, kavicsokkal dobálják ezeket a madarakat? Az útkeresésre, sőt útmutatásra az önellátásban nem az ilyen részletkérdések indították elsősorban a tanácstagokat. Az életszínvonal megőrzésének településszintű segítése késztette a tanácsot, főként az állattartási rendelet megvitatására és elfogadására. Hogy ne kényszerüljön rá a kispénzű ember a pecsenyesütők méregdrága- sülit' kolbászát megvenni. Hogy bizonyos mértékben független, önellátó legyen az' igencsak változó árak közepette. S hogy a saját hizlalású sertéssel egy kicsit a koinkurrens helyzetébe kerüljön azokkal szemben, akik a piacrá szánt sertések etetésénél nem válogatják az elesé- get. Ha egyebet nem is vennénk tekintetbe: ezért a helyzeti — életszínvonalbeli — előnyért, amelyet az előzőekben vázoltunk, feltétlenül hasznos volt a tanácsülésnek munkálkodnia. Kohl Antal Bővülő építési export
