Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

1983. február 3. « PETŐFI NÉPE • 3 KERTHELYISÉG, SZÍNES TÉVÉ, KÖNYVTÁR Nyugdíjasklub - összefogással (9 A jelenlegi nyugdíjasklub kívülről. Belül ugyan otthonosabb, de jó ideje szűknek bizonyul. Kecskeméten több mint 18 ezer nyugdíjas él: többségükben ma is munkát vállaló, szellemi és fizikai frisseségüket megőrzött emberek. A .munkatársi-baráti közösségben töltött, mozgalmas évtizedek után sokan úgy érzik, elviselhetetlen egyedüllét kö­szöntött rájuk. Akiknek gyerme­keik. Unokáik vannak, talán ke­vésbé szenvednek ettől, ám szép számmal akadnak igazi magá­nyosok is. Az ember társas lény: közösségbe vágyik. A fiatal is, az idősebb méginkább. A nyug­díjasként vállalt munka sem old meg mindent, jólesne a régi és új ismerősökkel, barátokkal olykor leülni beszélgetni, gon­dot, örömet megosztani, a sza­bad időben is együtt lenni. Hol? Természetesen á nyugdíjasklub­ban. Kecskeméten, a Katona Jó­zsef utcában működik is ilyen, azonban ... A jelenlegi alkalmatlan — A mostani állapot tarthatat­lan! Meggyőződésünk, hogy azok az emberek, akik egy életen át dolgoztak a társadalom javára, többet, jobbat érdemelnek. E vélemény tulajdonosa Hege­dűs István, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa titkára, de természetesen nem­csak ő. A nyugdíjasklub megújí­tásának gondolata már ,a tavaly őszi kecskeméti szakmaközi napokon, sőt már azt meg­előzően fölvetődött. Osztja a szakszervezetek álláspontját a városi tanács és az ingatlankeze­lő vállalat is. Január 31-én, ami­kor ezeket a sorokat írom, úgy tűnik tettekben megnyilvánuló segítségben sem lesz hiány. Mert a jelenlegi klub valóban alkalmatlan. A viharvert külse­jű háznak kerthelyiség kialakí­tására alkalmas udvara nincs, a klub annak ellenére szűkös, hogy csak férfivendégeket fogad. Pe­dig a nyugdíjasok között igen sok a nő. — A Szilády Károly utca 6. szám álatti' épületben lesz a nyug­díjasok új otthona — ismerteti a tervet Hegedűs István. — Az épületet a tanács és az IKV se­gítségével felújítjuk, berendez­zük. A társalgókban, klubszo­bákban televízió, rádió, könyv­tár várja majd a pihenni vágyó­kat. Lesz büfé és hangulatos kerthelyiség lehet kézimunkázni, sakkozni, az udvaron lengőte- kézni. Férfiak, nőkk kellemes órákat tölthetnek együtt az új klubban. Élen a vasasok Mindez természetesen sok pénzbe kerül. A költségek várha­tóan több mint félmillió forin­tot tesznek ki. Az épület helyre- állítását az ingatlankezelő vál­lalat finanszírozza, a berendezés előteremtését a szakszervezet vállalta. Novemberben az SZMT felhív­ta valamennyi kecskeméti alap­szervezetet: segítsen. A legfriseb- bek a Vasasok voltak: az ágazat­hoz tartozó hét üzem több mint 100 ezer forintot ajánlott fel. Tóth Ferenc, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-Apari Dolgozók Szakszervezetének megyei szer­vezetője nem is titkolja, mennyire elégedett az eredménnyel. — Először arra gondoltunk, hogy kommunista szombatok bé­rével segítünk. Ám később úgy határoztunk, hogy ezt az össze­get nem a klub felújítására, ha­nem nehéz körülmények között élő nyugdíjas szaktársaink meg­segítésére fordítjuk. Azt javasol­tuk az alapszervezeteknek: a klub berendezéséhez a tartalékalap­jukból áldozzanak. Ehhez természetesen meg kel­lett szerezniük a Vasas Szakszer­vezet központi vezetőségének hoz­zájárulását. A titkárság január 3-i ülésén .megtárgyalta a kecs­kemétiek kérését és úgy határo­zott, hogy engedélyezi az alap­szervezetek számára a tartalék- alap egy részének ilyen felhasz- nálását. Nyitás júniusban Mindezek ismeretében Velincz- ky Istvánhoz, a kecskeméti Vá­rosi Tanács általános elnökhe­lyetteséhez kopogtattam be, hogy megkérdezzem, hol tartanak a dqlgok, mit tesz a tanács és az IKV? — A Szilády utcai épület elég jó állapotban van — nyugtatott meg az elnökhelyettes. — Némi kőművesmunkára, festésre, má­zolásra és villanyszerelésre van szükség. A legnagyobb és leg­költségesebb feladat a gáz beve­zetése, korszerű fűtés kialakítá­sa. — A gázbekötés tervei társa­dalmi munkában elkészültek, a napokban az asztalunkon lesz a felújítás teljes költségvetése is. Ezt követően megkezdődik a munka, amelynek kivitelezője a városi tanács építési és költség- vetési üzeme. Az elnökhelyettes elmondta, hogy a szakszeryezeten kívül hoz­zájárul a költségekhez fejleszté­si alapjából a tanács és a legna­gyobb mértékben az IKV Tár­sadalmi munkában dolgozik a BÄCSTERV és a DÉGÁZ, s a nyugdíjasklubért tenni kívánó vállalatok, intézmények sora ez­zel még nem teljes. Arra a kérdésre, hogy mikor nyitja meg kapuit a nyugdíjasok előtt az új klub, Velinczky Ist­ván így válaszolt: — Azt nem ígérhetem, hogy május 1-re készen lesz. De jú­nius végéig egészen biztosan. Sitkéi Béla Moszkva tegnapjai és holnapjai JOGI TANÁCSOK A haszonélvezeti jog A moszkvai Városi TanácS fe­lülvizsgálta a szovjet főváros 1971-től 1990-ig szóló városfej­lesztési tervét. A húszéves terv, amelynek most a közepénél tartanak, elsődle­ges feladatul tűzte ki a lakosság életkörülményeinek jelentős javí­tását. Vlagyimir Promiszlov. a nyolcmilliós nagyváros polgármes­tere elégedetten nyilatkozott az eltelt tíz év eredményeiről. A vá­rosképet szebbé, harmonikusabbá tették az új lakónegyedek és az egyedi létesítmények. Jelentős eredmények születtek a környezet- védelem területén, és javult a közlekedés is. ,A szociális programok között első helyen a lakáskérdés állt, amelyre évi költségvetésének egy- harmadát fordította a városi ta­nács. Eddig eg.ymilliiónyi új- lakás épült, a lakásfelújításokra pedig 2.3 milliárd rubelt fordítottak. Ma már minden 10 moszkvai csa­ládból 8 önálló lakásban él. 1990- he az „Egy család — egy lakás” tervnek százszázalékosan kell ér­vényesülnie. A főváros új lakónegyedeiben eddig 230 tízosztályos iskola, ugyanennyi óvoda és bölcsőde, 135 orvosi rendelőiűlézet, több tu­catnyi kórház, 15 mozi és 9 szín­ház épült, és 35 ezer szállodai hely létesült. Mintegy ötezer új kereskedelmi—szolgáltatói pari üzemegység szolgálja a lakosságot. Az elmúlt tíz’ év során néhány ezerrel bővítették, illetve felújí­tották az autóbusz-, trolibusz-, vil­lamos- és taxipárkot. Már az 1970-es évektöl kezdve Moszkva valamennyi üzemét lég- tisztítóval szerelték fel, fűtő­anyagként gázt használnak, a me­leg vizet központi hőerőművek biz­I A KGST-palota Moszkában. tosítják. Több környezetszennye­ző gyárait a városon kívülre tele­pítették. A Moszkva folyó „öko­lógia rekordja” egyedülálló a vi­lágon: a város csak annyi vizet használ fel, amennyit meg is tud tisztítani. Moszkva a parkosítás terén is élenjár: a város minden lakójára 45 négyzetméternyi zöld­terület jut. A hosszúlejáratú városfejleszté­si terv második szakaszába érve a legnagyobb gondot a kevés be­építhető hely jelenti. Ennek meg­oldását a szakemberek a felfelé terjeszkedésben, a beépítések sű­rítésében és a régi lakónegyedek korszerűsítésében látják. Ennek ellenére nem lehet elkerülni a Moszkvát körbezáró autósztráda gyűrűjének átlépését sem ... Az özvegyi haszonélvezeti jog olykor nagy terhet ró az örökö­sökre. Azok hiába kapják meg az örökhagyó házát, kocsiját, taka­rékbetétkönyvét, egyéb vagyon­tárgyait, a túlélő házastárs életé­ben —, akinek mindezekre özve­gyi haszonélvezeti joga van — alig tudnak vele kezdeni valamit, így egyesek rendkívül nehéz helyzetbe kerülnének. Méltányta­lan lenne, ha az örökhagyó eset­leg már családos gyermekei pél­dául albérletben szorongnának, miközben édesapjuk túlélő házas- társa —, aki gyakran nem a má­sik édes szülő, és aki a vagyon­szerzéshez nem, vagy csak csekély mértékben járult hozzá — egy hatalmas házat lakna egyedül. Ilyen esetben például helyén­való a haszonélvezeti jog korlá­tozását kérni. A felek persze ma­guk között is megegyezhetnek. Ha ez így nem megy, a bíróság dönt. A haszonélvezeti jog korlátozásá­ra bármikor sor kerülhet. A ké­relem beadása nincs határidőhöz kötve. Ez azt jelenti, hogy a ha­gyaték átadása után jóval, az ál­talános polgári jogi elévülési időt követően is kérhető a korlátozás —, ha szükség van rá. A haszonélvezet korlátozása persze csak addig terjedhet, hogy ne hozza méltánytalanul nehéz helyzetbe az özvegyet. Figyelem­be kell venni az általa örökölt (állagörökségként megkapott) egyéb vagyontárgyakat, saját va­gyonát (például a házastársi va­gyonközösségből őt ille.tő fél részt), munkájának eredményét, van-e nyugdíja, egyéb jövedelme stb. Fontos, hogy méltányos igénye biztosítva legyen. Legyen lakása megfelelő berendezési tárgyakkal. Ha a házhoz, üdülőhöz kert van, és ő eddig ebből fedezte megél­hetését, szükséges mértékben ez­után is tehesse ezt. Jó tudni, hogy a haszonélvezet korlátozását csak a gyerekek, il­letve más leszármazók (unokák, dédunokák) kérhetik. Miért szük­séges ezt kiemelni? Mert előfor­dul, hogy nem a leszármazók lesznek az örökösök. Elképzelhe­tő, hogy az örökhagyó végakara­tával a testvérére, vagy egy szá­mára kedves idegenre hagyja va­gyonát. (Más kérdés, hogy a gyer­meket és az elhunyt gyerek helyé­be lépő unokát ilyenkor is meg­illeti a köteles rész.) Vagy eleve a testvér örököl, mert a hagya­tékban ági vagyontárgyak van­nak. Mit jelent az ági vagyon? Ezt az elhunyt valamely felmenőjétől (szülő, nagyszülő) örökölte vagy kapta ajándékba, vagy pedig a sa­ját testvére (annak gyereke, uno­kája) ajándékozta neki, vagy örö­költe tőlük. Ha gyerek, unoka nélkül halt el az örökhagyó, az ági vagyontárgyak visszaszállnak. Az özvegy ilyenkor örökös lenne a saját vagyonra, de az ági va­gyontárgyak tulajdonjogát nem szerezheti meg, azt most már a testvérekre száll vissza. Az özve­gyi haszonélvezeti jog azonban ezeket is megilleti. Ennek az ági vagyonnak a korlátozását nem lehet kérni. Ezzel szemben a haszonélvezet megváltását bármelyik állagörö­kös kérheti. A haszonélvezeti jog megváltása azt jelenti, hogy a túlélő házastárs az őt megillető haszonélvezet helyett az örökség egy részét állagörökösként meg­kapja. Az igaz, hogy a többi örö­köstárs része csökken, viszont az­zal legalább tudnak valamit kez­deni, mert többé nem terheli ha­szonélvezeti jog. A megváltás so­rán a túlélő házastárs — gyerek­kel (leszármazókkal) együttes öröklése esetén — egy gyermek részének megfelelő vagyoni részt kap. Ha ági vagyon haszonélve­zeti jogának a megváltására ke­rül sor, az özvegy mindig harma- dot kap, függetlenül attól, hogy hányán örökölnek. A haszonélvezet megváltását csak az örökhagyó halálától szá­mított egy éven belül lehet kérni. Amikor a hagyatéki eljárás fo­lyik a közjegyző előtt, érdemes bejelenteni az erre irányuló igényt. Ha a felek nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt. A haszonélvezeti jog megváltá­sakor ugyanúgy méltányosan kell eljárni, mint amikor annak kor­látozására kerül sor. A jogszabály eleve kizárja a megváltásból a házastárs által lakott lakást, az általa használt szükséges beren­dezési és felszerelési tárgyakat. A luxuscikkekre (drága festmény, szőnyeg) ékszerekre, gépkocsira, takarékbetétkönyvre ez a kímélet nem vonatkozik. Sokan gépkocsinyereménybe helyezik megtakarított pénzüket, tehát érdemes arról szólni, hogyan osztják meg ennek összegét az örökösök, és azt miként lehet megváltani a haszonélvezőtől. Amikor ? a megváltásra sor kerül, a -közjegyző jelzi a megváltást az OTP-nek, és ott azt jegyzik. Ha nyer a betétkönyv, és mondjuk három gyerek örököl, a túlélő há­zastárs is kap egy negyedrészt az autó árából. Az már mindegy, hogy közösen adják el, vagy va­lamelyik örökös azt magához váltja, lényeg az, hogy mindenki kap valamit, és így jól jár. Dr. K. E. I Kilátás a Moszkva folyóra. Kitartó vandálok Egy éve talán, hogy ezeken a hasábokon a vandál szó jelenté­sét elemezgettem, sok keserűség­gel, s azzal a szomorú következ­tetéssel, hogy a vandálok utódai köztünk vannak. Ez a népvándor­láskori, esztelenül pusztító ger­mán törzs nyilvánvaló, hogy nem létezik már, csak az elnevezés­ben él tovább. Azokat a kímé­letlenül romboló személyeket hívják így, akik ha nem is olyan bátrak, mint egykori elődeik vol­tak, sajnos, naponta életjelí ad­nak magúkról. Többnyire olyankor élik ki káros szenvedélyüket, amikor a normális emberek az igazak ál­mát alusszák. Ilyenkor azután törnek-zúznak. Nem kímélik az Utcai villanyégőket, a kirakatok üvegeit, s Kecskeméten kedvenc időtöltésük az autóbuszvárók dróthálós üvegeinek kitördelése. Aki azt hiszi, hogy csak a kül­ső kerületekben fordul elő ilyes­mi, az téved. Városszerte lega­lább tizenöt ilyen váróhelyiséget számoltunk meg a fontosabb út­vonalak mentén, de biztosan akad még ezen kívül is egynéhány. Helyenként — például az Irinyi utca 28-as számú ház előtt — egyetlen ép üveg sincs a. keret­ben. Nagyon meglepő, de még a forgalmas városközpontban, a Rákóczi út elején is — a képen látható — szándékosan, durva ütésekkel kitördelf üvegű váró- helyiség szomorkodik, bizonyít­va, a mai vandálok egyre meré­szebbek, szemtelenebbek. Anélkül, hogy dramatizálnánk a helyzetet és összefüggést ke­resnénk a város egyébként meg­nyugtatónak mondható közbiz­tonsága, valamint a pusztító ab­laktörési kampány között, azért elgoqdolikoztatónak tartjuk a mostani állapotot. A tanács ezreket áldozott a lakosság érdekében, amikor íz­léses alumíniumszerkezetből au­tóbusz-váróhelyiségeket helyez­tetett el városszerte. S mindezt néhány heccmester, részeg vagy nagyon is tudatánál lévő vagány szinte hónapok alatt újra. és új­ra használhatatlanná teszi. Az említett Irinyi utcai várót példá­ul tavaly beüvegezték, most már teljesen ablaktalan. Tízezrek bosszankodnak, sőt télen külö­nösen szenvednek az ezreléknyi gálád, torzult lelkű személy pusz­tító hajlamai miatt. Azt hiszem, senkit sem lehet arra biztatni, hogy kövekkel va­sakkal felfegyverkezett alakok­kal szálljon szembe. (Bár a kö­zelmúltban, amiint azt meg is ír­tuk, egy bátor portás lefülelt egy ilyen társaságot.) Apellálni mégis csak a közönség éberségére kell, hiszen rendőrt nem lehet állítani minden utcai műtárgy mellé. Az URH segélykérő telefonok hasz­nálata bizony sokat segítene. Bár — valljuk be — néha jólesik lát­ni az utcán sétáló, járőröző ha­tósági közeget, a városon végig­hajtó rendőrautót is, tudva, hogy munkájukat végzik. Tehát csakis a társadalom, az egyén és a hatóság összefogása teremthet rendet, ha már a van­dálok feltörő ösztöneit, rosszra hajló génjeit nem Jehet a közös­ség érdekeinek megfelelően meg­változtatni. T. P. BŰNSZÖVETSÉGBEN, CSOPORTOSAN Lopások, betörések, rablás Másfél hónapi nyomozás után a Kiskőrösi Városi és Járási Rend­őrkapitányságon pontot tettek egy másfél évig tartó bűncselekmény­sorozat végére. A 35 éves, több­ször büntetett Kolompár Katalin alkalmi munkás és három gyer­meke, a 16 esztendős F. Miklós, a 14 éves F. Csaba és a 17 esztendős F. Katalin — valamennyien solt- vadkerti (Büdös-tó dűlő 9.) lako­sok — 1982. december 8-i őrizet­bevételükig bűnszövetségben, cso­portosan egy rablást, öt betöré­ses és 18 „szimpla” lopást köve­tett el, összesen 82 600 forint kárt okozva magánszemélyeknek. Ezen­kívül egy magánlaksértés, több lopási kísérlet és okirattal való visszaélés van a számlájukon, az anyának pedig a kiskorúak veszé­lyeztetéséért is felelni kell. Kolompár Katalin és férje, hogy eloszlassák a munkakerülés gyanúját, időnként eljártak nap­számba, a hattagú családot azon­ban a rendszertelen és bizonyta­lan jövedelemből eltartani nem tudták. Annál is kevésbé, mivel az apa erősen italozó életmódot folytatott, a legkisebb gyerek meg tartósan betegeskedett. Így jutott az asszony arra az elhatá­rozásra, hogy törvénytelen módon, dologtalanul, csavarogva szerez­zék meg a legszükségesebbeket. 1981 nyarán kezdődött, nyitva hagyott személygépkocsik foszto­gatásával a nagyközségben. Első­sorban pénzt kerestek és vittek el, a kisebb értéktárgyakat és az okmányokat viszont eldobálták. Legnagyobb „fogásuk” ’81 novem­berében volt, csupán az akkor el­tulajdonított ötvenezer forint gaz­dája jelentette fel az ismeretlen tetteseket. A sértett nagyvonalú gondatlansága sem mindennapi: Daciája kesztyűtartójában, egy autóstáskában tárolta a pénzt és a munkakönyvét, s bár csak pár percre hagyta őrizetlenül és egyik oldalon záratlanul a kocsit, eny- nyi idő is elég volt a véletlen ar­rafelé kószáló tolvajoknak. Közben és később is — összeT sen kilencszer — lakásnak beren­dezett tanyai épületekbe hatoltak be ablaktöréssel, ajtófeszítéssel: ezekből ágy- és fehérneműt, egy helyről pedig négyszemélyes, cső­vázas rekamiét zsákmányoltak. Elgondolkodtató, hogy a károsul­tak közül csupán egyetlen em­ber tartotta fontosnak értesíteni a hatóságokat... Legutolsó és egyben legsúlyo­sabb „balhéjukat” két nappal ké­sőbb letartóztatás követte. Ekkor már, vérszemet kapva, világos nappal, a nyílt utcán bántalmaz­tak és raboltak ki egy részeg em­bert. P. F. bugaci lakos feleségé­vel Dunaújvárosba utazott és Vad­kerten a buszcsatlakozásra vára­kozott. Hogy gyorsabban teljenek a percek, betértek a Nefelejcs kisvendéglőbe, ahol nagy mennyi­ségű szeszt fogyasztottak. A meg­állóban az asszony lefeküdt a padra, a férj meg mellé ült, ami­kor Kolompár Katalin és F. Mik­lós, hazafelé tartva, felfedezte őket. Anya és fia otthoi} megbe­szélték, hogy hármasban, vissza­mennek és kizsebelik a fiatalem­bert. Közben P. F.-éket kifogásolható állapotuk miatt nem vette fel a busz. Kapóra jött hát az asszony ajánlata: ha megfizetik, az isme­rősével el viteti őket. P. elő­húzta pénztárcáját és megmutat­ta annak tartalmát. Kolompár Ka­talin kikapta a kezéből és elfu­tott vele. A sértett üldözőbe vet­te, aminek — a két srác bekap­csolódásával' — többszöri vereke­dés lett a vége. No, és persze az, hogy a támadók eltűntek az ezer- háromszáz forinttal és az igazol­ványokkal. P.-ék aztán mégis el­jutottak — stoppal — Dunaújvá­rosba, ahol két nappal később(i), pontos személyleirásokat is adva, feljelentést tettek. Az iratokat vádemelési javas­lattal Kiskőrösről Kecskemétre, a fiatalkorúak, ügyészének küldték. F. Miklós minden vétségben és bűntettben társa volt anyjának, F. Csaba szintén, ám 6 a rablás és egy tolvajlás kivételével gyer­mekkorúként vett részt bennük, míg F. Katalinra csak egy betö­réses lopás bizonyítható. — kutas! —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom