Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
1983. január 5. W PETŐFI NÉPE • 3 „LÉGY FITT!” Mire termett az ember? Igaz, vannak tudósok, akik szerint az emberi lét voltaképpen a tuskóra, a kóré, a székre leülés tudományával kezdődött akkor, ők állítják, hogy az ember — mint élőlény — eredetileg nem téblábolásra, ülésre és asztal melletti görnyedésre termett. Rögtön hozzáteszik, hogy a mozgás hiányából, a természetellenes görnyedésböl közvetlenül, vagy közvetve, tengernyi betegség származik, méghozzá olyan is, amire talán nem is gondolnánk. Sok olyan betegség létezik, amelyet a tiszta levegőn mozgással, fizikai cselekvéssel meg lehet gyógyítani, sőt meg lehet előzni. Az ENSZ-statisztika egyértelműen beszél: a tiszta levegőjű, mozgásra késztető hegyek, lakóinak hosszabb az élete. Száz éve gyalogolnak Évente ismétlődő bizarr kép Prágában: áprilisban^—májusban a főváros egyik déli kerületében százezrek gyűlnek össze egy téren; férfiak, nők, fiatalok, öregek, s egész családok, sokan közülük háton hordott kisbabákkal. Adott jelre a több százezer (!) ember elindul a városból kivezető úton Prcice község irányába. Hogy miért éppen oda? — azt ma már senki sem tudná megmondani. A szokás körülbelül száz éves. Az a lényege, hogy a Prága—Prcice közötti 45 kilométeres távolságot egy-két-há- rom nap alatt végiggyalogolják. Napi tizenöt kilométer, viszonylag sík terepen nem nagy ügy. Útközben természetesen se vége, se hossza a beszélgetésnek, a mókának; sok jó barátnak talán egész éviben ilyenkor nyílik alkalma igazán, hogy kibeszélgethessék magukat. A család ilyenkor reggeltől estig biztosan együtt van. Hogy estére hol alszanak? Tizenöt kilométerenként van alkalmi táborhely, ahol — többnyire hálózsákban — pihenőre térhetnek, de ahol van tisztálkodási és étkezési lehetőség. Igaz, nem mindenki jut el Prcicébe. Vannak, akik öt-tíz kilométert gyalogolnak csupán. Megtehetik, hiszen minden tíz kilométernél autóbuszok várják a visszatérni kívánókat. Mégi*, mintegy száz éve, minden évben, körülbelül százezer ember elgyalogol a célig. Ott kapnak egy kis igazolást a gyalogtúráról, persze nem ez a lényeg. Irigylésre méltó szórakozás ez, de nem miniden. Északi szomszédaink ugyanis tisztában vannak az említett orvosi tétellel. S bár a hegyes-völgyes országiban valóiban milliók heti szórakozása a természetjárás — nem átallották elindítani a ,,Bud fit!” — „légy fitt!” mozgalmat. Tíz éve ennek, s azóta több ezer (!) erdei tárnapályát, futóösvényt teremtettek. Talán hihetetlen, de így igaz: a „'Légy fitt!” mozgalomban minden tizedik ember részt vesz, ami másfél milliót jelent. Randevú a Szakállassal Az utóbbi két évben a csatárok „testületileg” vesznek részt a próbákon, a talajtornában, a 40 méteres futásiban, a tizenkétper- ces távfutásban, és a százméteres úszásban. További forma a 12 x 12-es kondicionáló program. Miért, miért nem? — a • A távgyaloglásra köny- nyű alkalmat találni: ezek a piseki kislányok az „ütvén kilométeres Svejk-gya- loglásra” indulnak, ami különben teljesen indokolt, hiszen a derék katona ezen a környéken bandukolt... • És akik nem íutnak, sportolnak, legalább sétálnak: Prága sétálóparkjainak egyike. „Légy fitt!” különböző rendezvényeinek mókás neveket adnak: „Festett köcsög” (ez a szülők és a gyerekek közös futóversenye), „Randevú a Szakállassal” (ez a síkfutás és sígyaloglás az Óriás-hegységben), „Kinek van kereke?” (ez a kerékpározás Prága „budai” oldalán, a hegytetőn), „Ne pancsolj a szemembe!” (ez pedig természetesen vízi játék több vidéki uszodában). A részvételre jellemző, hogy ez utóbbi keretében, Vysoké Myto városában, tíz év alatt minden tizedik férfi és nő le- úszta a maga ezer méterét. Az állam milliókat költ a mozgalomra. A propaganda mindennapos, mindenütt mindenkinek szemébe ötlik és négy célt szolgál. 1. propaganda azoknak, akik nem törődnek a mozgással, az egészségükkel; 2. serkentés mindennapos tornaszásra azoknál, akik ugyan értik, hogy miről van szó, de kicsit lusták, s nem minden nap mozognak; 3. kondicionáló program azoknak, akik rendszeresen és tudatosan edzik testüket, de inkább csak a hétvégén, szabad idejükben; 4. intenzív program azoknak, akiknek az életéből egyetlen nap sem hiányzik a séta, a torna, a kocogás, esetleg a futás, úszás, valamilyen sportolás. A csehszlovák egészségügyi szolgálatnál az orvosok minden pácienstől megkérdezik és feljegyzik, hogy sportol-e, vagy részt vesz-e a „Légy fitt!” mozgalomban. Nemrég közzétették, hogy bizonyos betegségek 20 százalékkal ritkábban fordulnak elő a testükkel rendszeresen edzők körében. F. A. FELDERÍTETT REJTEKHELYEK Csempészforgalom a határállomásokon Az 1982-es év tizenegy hónapjában a megye három határátkelőhelyét — Tompa, Hercegszántó, Kelebia — 1 millió 193 ezer 418 utas lépte át, amely az 1981-es forgalomhoz képest 27,4 százalékos csökkenést mutat. Még ennél is érdekesebb, hogy a nyári csúcsforgalomnak számító június—augusztus hónapokban a forgalom nem érte el a félmilliót, csupán 474 ezren jelentkeztek ki- és belépésre, ez 21,7 százalékkal volt kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. Mindezeket a Vám. és Pénzügyőrség megyei parancsnokságán tudtuk meg, ahol elmondták többek között azt is, hogy kevesebb volt a vám- és deviza-szabálysértések és bűntettek száma. Ennek ellenére akadnak még jócskán olyanok, akik az utazást csempészésre, jogtalan anyagi haszonszerzésre használják fel. A különböző árucikkeket, külföldi fizetőeszközöket „biztos helyre” rejtik el, de nem számolnak azzal, hogy ezeket a rejtekhelyeket a vámőrök nagyon jól ismerik. NAPKÖZBEN: Tűtelenítés Milyen semmiség egy gombostű. Tetején fejecske. Akikora csaik, mint egy mákszem. S ha követi élődjeiT nek jó hagyományát, a vége rendszerint hegyben végződik. Több hegynek viszont — tanúsíthatjuk — manapság nyoma veszett. Ügy eltűnik (vagy egyszerűen el se készül) azokon a tűkön, melyeket Létavértesen gyárt az Építő- és Vegyesipari Szövetkezet, mintha a tűnek a szúrás valamiféle tiltott tulajdonsága volna, így történhetett, hogy a 82 esztendőt megért kecskeméti varrónőnek, Varga Idának az ünnepek előtt bosszús perceket okozott ez a szokatlan tűtelenítés. — Már csak ritkán varrók új ruhát, legfeljebb egy-egy régi ismerősömnek, mivel rosszul látok — mondja Ida néni. — Karácsony előtt viszont úgy adódott, hogy egykori háziasszonyom unokájának, 18. születésnapjára mégis elvállaltam egy ruha elkészítését. Ilyen nehéz munkám még nem volt! A finom kelme öltögetése, vagy ahogy mi, szabászok nevezzük: fércelése roppant nehezen ment a létavértesi tűkkel. Egyik görbe, a másik tompa, a harmadik kicsi, a többi meg kidolgozatlan, érdes hegyével csak arra való, hogy a szövetet, kampó módján, kiszakítsa. Alig tudtam kiválogatni néhányat — szerencsére, jó tűim is voltak idehaza —, ami úgyahogy még használható volt. Nézegetjük Ida néni he- gyetlen, kampós, létavértesi tűit. A teringettét! Mit szólnának hozzá a készítői, ha ők meg fejetlenül kapnák a szöget a vasüzletben ? ? K—1 Hatszáz márka a hamutartó mögött A gépkocsival az országot elhagyni szándékozók, illetve visza- szatérők úgy vélik, hogy a jármű különböző szerelvényei lehetőséget teremtenek arra, hogy a csempészholmit elrejtsék. Erre gondolt egy bajai lakos is, aki a herceg- szántói vámhivatalnál jelentkezett kilépésre. A vámvizsgálat során a személygépkocsi szerszámai közül hatezer forint értékű kerékpár műszaki cikk és akváriumtartozék került elő. A Skoda tulajdonosa kénytelen-kelletlen vallotta be, ilyen módon kísérelte meg ezeket a holmikat kivinni az országból. « Rosszabbul járt egy kecskeméti .illetőségű férfi, aki a tompái vámhivatalhoz érkezett 1500-as Lada gépkocsijával. A pénzügyőr kérdésére — van-e külföldi fizető eszköz — nemmel válaszolt. A gépkocsit vizsgálták át ezután, s furcsa módon a bal hátsó ajtó hamutartója mögül hatszáz nyugatnémet márka került elő, amelynek értéke 8500 forint. Azon túl, hogy a pénzt elkobozták, még az utazásból is kizárták. A külföldi „cuccok” hazai értékesítése mindig jó üzletnek ígérkezik, s ezért egyik jánoshalmi férfi a tulajdonát képező személy, gépkocsi hátsó ülése mögé nem kevesebb, mint 28 500 forint értékű Adidas sportruházati cikket és 29 nagyméretű hanglemezt rejtett el. Ez a csempészút számára kellemetlenségekkel fejeződött be,. Gazdájanincs áruk Nem új dolog, de még ma sem ment ki a divatból a csempészeknek egy másik „trükkje”, amit általában a vonatokon alkalmaznak. Nagy értékeket, jelentős mennyiségű árut dugnak el különböző helyeken, s amikor a vámőrség az árú tulajdonosa után érdeklődik, senki sem jelentkezik, A csempész pedig a vonaton van, ám a felelősségrevonástól való félelem miatt inkább hagyja veszni az értékeket. A kelebiai vámhivatal pénzügyőrei a Jugoszláviába induló gyorsvonatot ellenőrizték. Az egyik vagonban a pad háttámlája mögül' és a padlástérből 97 kiló osztrák eredetű pörkölt kávét szedtek ösz- sze. A tulajdonost „természetesen” nem találták. A "kávé értéke meghaladta a 30 ezer forintot. Nyilvánvaló, ezt a nem kis meny- nyiségű élvezeti cikket Jugoszláviába próbálta kijuttatni az ismeretlen. Ugyancsak a kelebiai vasútállomáson egy, feltehetően Közel- Keletről érkező turista —, aki a kellemest össze akarta kötni a hasznossal — a pad támlája mögé hat női nyúlszőrme bundát, gyömöszölt be. Keresték a tulajdonost ez esetben is, de még véletlenül sem jelentkezett, nem is csoda, hiszen a bundák értéke meghaladta a 108 ezer forintot. Mondani sem kell, sem a kávé, sem pedig a nyúlszőrme bundák nem utaztak tovább, lefoglalták. Kvarcórák a műszerfalban Bulgáriai turistaútjáról tért haza, s a hercegszántói vámhivatalnál jelentkezett belépésre egy bajai divatárú kiskereskedő. A pénzügyőrök nem kérdezték, mégis panaszkodott a nagy drágaságra, s arra, hogy szinte minden pénzét élelemre, szórakozásra költötte el. Ez a fajta csel — ahogy mondani szokás — nem jött be, ugyanis alaposan megvizsgálták útiholmiját. Érdemes volt, hiszen egy paplanhuzatból, illetve a kempingsátor burkolatából és a személygépkocsi ülése alól 450 tengerészpóló került elő. Az árú értéke 67 ezer 500 forint, amelyet elkoboztak. Nyilvánvaló, hogy a divatárus ezt nem ajándéknak szánta, hanem értékesíteni akarta üzletében. A külföldiek sem angyalok. Ezt bizonyítja Zalogaj Stepan jugoszláv állampolgár esete is, aki a hercegszántói« vámhivatalnál' fékezte „ie: személygépkocsiját. A zombori férfi-közöl te a pénzügyőrökkel, nem hoz semmiféle vámárut magával, csupán szét akar nézni nálunk. A pénzügyőrök azonban tamáskodtak, s megkopogtatták a személygépkocsi műszerfalát, amelynek üregeiből 23 kvarcórát, a személygépkocsi oldalkárpitjai mögül pedig 25 pólóinget, női ernyőket, farmernadrágokat, fejkendőket és sálakat „varázsoltak” elő. Dolgavégezetlenül fordulhatott vissza Zalogaj Stepan. A behozott árucikkeket a vámhivatalnál hagyta. A példákat lehetne sorolni tovább. Az ügyeskedőkről, a csempészekről, azokról, akik különböző manőverekkel próbálják kijátszani a Vám- és Pénzügyőrség dolgozóinak éberségét, gyengíteni gazdasági rendünket. Ez, mint a példákból is kitűnik, nem mindig sikerül, sőt a csempészek legnagyobb része az első ellenőrzéskor „elvérzik”. Nem kell sajnálni őket! Gémes Gábor , G ondoljanak, amit akarnak, beszéljenek, amit akarnak, de a súlyos egyéniségeknek megvan a maguk jelentősége. Ezt magamról tudom. Amikor megszülettem, már türelmetlenül vártam, hogy rátegyenek a mérlegre, és amikor a szülésznő közölte, hagy három kiló és hatszázötven gramm vagyok, azaz ötven grammal több, mint a szomszédságomban fekvő bébi, örömömben összeszorítottam az öklömet, és kiabálni kezdtem. A továbbiakban ez az ötven gramm döntő szerepet játszott az életemben — több „emberséget” és mindenből jobbat akartam a környezetemnél. Ha késett a kiszolgálás, üvölteni kezdtem. Mint gyerek, szívósan és kitartóan növekedtem. Ha valami csínyt tettem, és a kortársaim el akartak páholni, és a karizmaikat kezdték mutogatni — nem ijedtem meg. Némán elvittem őket a zöld- ségésbolt mérlegéhez. Meg- méredzkedtünk. j Csodálatukra mindig nehezebbnek bizonyultam, és így kitűnt, hogy én más súlycsoportban vagyok. Megdöbbenve vonták meg a vállukat, és békén Súlyos egyéniség hagytak. Én meg befordultam az első utcába, és észrevétlenül, ügyesen a zsebembe rejtett kövekkel kezdtem dobálni a házakat. Már gyermekkoromban nyilvánvaló lett az éleslátásom. Hamar rájöttem, hogy így alapozom meg az életemet. Mindent végigküzdöttem. Ámbár az iskolai érdemjegyeim nem voltak túl fényesek, de mindig rendbejöttek, amikor1' kipótlódtak azokkal a teli demizsonokkal, amelyeket apám utasítására este a tanáraim lakására vittem. Nehezebb volt a helyzet, amikor munkába álltam. Jelölt az sok volt, de szakképzettségem szerinti, jól fizető állás — kevés. Ekkor egy távoli rokonom lépett közbe, aki súlyosságomat a szavával növelte meg. a megfelelő tudományos területen. Másnap volt megfelelő állásom. Az évek számával a tapasztalataim is növekedtek. A mérleg nyelve mindig felém billent. A súlyomhoz most már egy kocsi is járul, valamint egy csodálatos kapcsolat — egy sógor, akit a feleségem révén szereztem. Igaz, vannak emberek, akik szállnak, kiemelkednek közülünk a sokemeletes házak fölé, és eltűnnek az égen. Ki nem tiszteli az idealistákat, a valaha megvalósuló rögeszmék megszállottjait? Tapsot nekik. De mondják meg nekem, le- het-é mérlegelni az ideákat, a rögeszméket, a puszta vakmerőséget? Nem lehet. A kozmikus kutatások által szállított adatok megállapítják, hogy az ember nem bírja el a súlytalanságot. Ezért kell gyarapodni. Már aki gyarapodhat. Minél jobban. A súlyért. Ezért vagyunk a földön. Amikor az ember elég súlyos, ott marad, ahová helyezik. Nincs szél, ami megingassa, nincs vihar, ami elsöpörje. Hát ilyen a súlyos egyéniség. Igaz, hogy kevesebbet foglalkoznak vele az újságok, és ritkán mutatja be a televízió, de egy nap fölmérhetik, és helyesen értékelik saját helyzetüket. Az életben minden megméri saját magát. Irta: Dimitar Dublov Fordította: Migray Ernőd NAGYVADAK TERÍTÉKEN A vaddisznó nem ritka a magyar erdőkben. Európa és Ázsia •legnagyobb részében és a mediterrán Afrikában él. Észak- és Dél -Amerikában is megtalálható, de ott nem őshonos, a bevándorlók telepítették be. A Kaukázusban 2600 méterig, a Tien-San hegységben 3300 méterig is felhúzódik, s megmássza a négyezer méteres kazahsztáni csúcsokat 'is. Hazánkban nagyobb részük a Dunántúlon él, s csak körülbelül egyiharmada az Észa- ki-iKözéphegységben és az Alföldön. A vaddisznó mindenevő állat, növényi és állati eredetű anyagot egyaránt fogyaszt. Megeszi a rovarokat, az álcákat, az egereket, a csigát, a földön fészkelő madarak tojásait, sőt a magatehetetlen fiatal állatokat is. A magyar erdőkben, ahol sok gyökeret, makkot, páfrányt, rovart talál, kevesebb húst fal. Az erdőket együtt járják a nagytestű hím, a koca és a kis malacok. A „remetekanok” — a magányos örég állatok — egyedül túrják az avart. A vaddisznóvadászat régen főúri kedvtelés volt. Voltak hercegi udvarok, ahol ezerszámra tartották őket, méghozzá föld alatti alagutakban. Az irtandó vadakat innen kergették fel a napvilágra, a meredek dombtetőre, amelyet ehkélyszerűen kiképzett lőálíá- sokkal vettek körül. A vadásztársaság zeneszó mellett falatozva, italozva várta a zsákmányt. A nagyvadállomány.t — e kategóriába tartozik a vaddisznó is — évről évre erőteljes, de körültekintő selejtező apaSztásnak kell alávetni (hazánk területén 6—7 ezer 'a kívánatos darabszám vaddisznóból). E műveletnek esett áldozatul a képen látható tekintélyes méretű példány is a Bakonyban, az ország egyik leggazdagabb nagyvadas területén. (KS)
