Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

1983. január 19. ff PETŐFI NCPE • Az ideológiai munkában is megújulásra van szükség Katanics Sándor felszólalása az országos tanácskozáson Olvasóink előtt ismeretes, hogy január 11—12-én rendezte meg az MSZMP Központi Bizottsága Budapesten az - országos agitá- ciós, propaganda- és művelődéspolitikai tanácskozást, amelyen Bács-Kiskun megyéből is többen részt vettek. A tanácskozás vi­tájában szólalt fel Katanics Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára, akinek hozzászólását az alábbiakban közöljük. Nagy örömmel, fogadtam a tanácskozásra való meghívást. Mindenekelőtt azért, mert úgy hiszem, hogy a jelenlegi gaz­dasági helyzetünk — nemcsak gazdasági, hanem ideológiai ellentmondásokat is teremtve vagy ' félerősítve — igényli azok helyes értékelését, az ide­ológiai munkában is a megúju­lást. Azért is jöttem örömmel, mert bizonyos vagyok abban, hogy ez a kétnapos tanácsko­zás lehetőséget teremt arra, hogy az őszinte véleménycse­réken keresztül tisztázzuk helyzetünket, és elindíthatjuk azokat a folyamatokat, ame­lyek a gyorsabb megoldást se­gítik. Felszólalásomban három do­logról kívánok említést tenni. A közélet tisztasága, a sajtó szerepe • s' ■ Először közéleti tisztaságunkról és a sajtó — mindenekelőtt a pártsajtó — viszonyáról és né­hány összefüggéséről kívánok szólni. Azt hiszem, ebben 'a^-kör--- ben nem kell bizonyítani azt, hogy a'Z új gazdasági helyzet szá­mos olyan eredményt, vele együtt problémát is teremtett, amely közéletünkben egy sor új ellent­mondást szült. Mindezeknek megvannak az eszmei, politikai konzekvenciái, ugyanakkor az agitáció, és ezen belül különösen a sajtóorgánumok nem elég gyor­san és hatékonyan reagálnak, kapcsolódnak be a fellobbanó vi­tákba, nem segítik elég eredmé­nyesen azok lezárását. Az új körülmények között a közélet tisztaságának és a köz­életi embereknek a védelme együtt fontos és lényeges eleme ideoló­giai munkánknak. Ez erkölcsi alapállásunk bizonyítása, a párt iránti bizalom erősítésének fon­tos tömegbázisa lehet. Ismert tény, hogy az elkövetett bűn- cselekményeknek csak egy része derül ki, és a felismert bűncse­lekmények tetteseinek is csak egy részét sikerül felderíteni. A társadalom egészének reagálása — különösen egyes társadalmi rétegeknek idevonatkozó vélemé­nye — azonban túlmegy a leg­egyszerűbb következtetéseken, s közéletünk tisztaságának etikai elmarasztalását jogosan fogal­mazza meg. Ezért tartom fontosnak, hogy lássuk be: a mi érdekünk az, hogy a véleményünket tolmácsoló párt­sajtó kijvetkezetesen foglalkoz­zék a közéleti tisztaságot sérfő cselekményekkel, tárja fel azokat, ha úgy tetszik, a «maga eszközei­vel — a törvények és a szabályok betartása mellett — éljen a kez­deményezés, a leleplezés lehetősé­gével. Azért is tartom fontosnak mindezt, mert több eseménnyel, amely a közvéleményt egy-egy lakóhelyen élénken foglalkoztat­ja, a sajtó nem foglalkozik, vagy nagyon késve tér azokra vissza, rendszerint akkor, amikor az ér­deklődés homlokteréből már kike­rültek. A sajtó idevonatkozó szerepét én három fontos indoklással is szeretném alátámasztani. Először: a párt és a szocializ­mus építésében elkötelezettek etikai szemléletéből egyenesen kö­vetkezik, hogy minden, ami a tisztességes életvitellel, magatar­tással szemben áll, a sajtó felada­ta is azt leleplezni. Másodszor: az előzőekből kö­vetkezően nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, hogy ne en­gedje át más fórumnak azt a le­hetőséget, amellyel bizonyíthatja a tömegek előtt, hogy a párt min­dig a tisztességes emberek erköl­csi képviseletében lép fel. Egy­szerűen fogalmazva: a pártsajtó nem engedheti meg, hogy ebben a vonatkozásban is „kiénekelják a sajtot a szájából”. _ Harmadszor: ezzel a lehetőség­gel élve megelőzheti a pletyka szintű híreszteléseket, és a reális információ időben való szolgálta­tását végezheti el. Tudom, hogy ennek nagyon sok gondot okozó következménye is lehet. Én mégsem értem az ese­tenként nagyon tisztán látható és egyértelmű helyzetekben a túl­zott óvatoskodást, amely végül is elbátortalanodáshoz vezet, vagy olyan időkésésbe kerül, amikor az ügyek, a tények már aktuali­tásukat veszítették. Meggyőződé­sem, hogy itt felelősebb, követ­kezetesebb, gyorsabb, határozot­tabb munkára van szükség, mert az ellenvélemények tisztázása, a növekvő bűnözés, a korrupció, a kéz kezet mos elvtelensége, és né­hol az erősödő“ visszaélések — még a hatalommal való vissza­élés — ellen is a sajtó eredmé­nyes munkára képes. Abban is bizonyos vagyok, hogy a kommunista sajtó ezek et^n nemcsak elvi és általános mora- lizálással képes eredményesen harcolni, hanem politikai, etikai céljaink megvalósítását a konkrét esetek bemutatásával, leleplezé­sével — még a veszélyek vállalá­sával is — képes eredményesen segíteni. Természetesen a sze­mélyeket érintő kérdésekben csak bíróság által lezárt ügyekre gon­dolok. A dolgozó tömegek — meg­győződéssel vallom — az ilyen jellegű kiállást, bátorítást moz­gósító erőnek tekintenék, s-ez erő­sítené a bizalmat a más jellegű .intézkedéseink iránt.. így nagyobb támogatást várhatnánk nemcsak a deviáns jelenségekkel szembeit; hanem az élet más területét érin­tő kezdeményezéseink mellett is. Nevelés, iskola, pedagógusok Másik dolog, amit érinteni sze­retnék, az ifjúság nevelésének ügye. Tudom, hogy a nevelés nem szűkíthető le az iskolai munkára, én most mégis erre helyezem a hangsúlyt. Teszem ezt azért, mert ■igy hiszem, hogy az iskolai mun­kán belül egy sor dolog rendezé­sével az egész nevelés ügyét biz­tosabbá, eredményesebbé tudjuk tenni: Néhány éve mind erőtelje­sebb hangot kap — helyesen — a tanulmányi munka és az iskolai fegyelem megerősítésének köve­telménye. Azt hiszem, mindany- nyiunk előtt világos, hogy a csa­lád és a társadalom nevelő funk­ciója mellett meghatározó, talán döntő szerep is tulajdonítható a pedagógusnak. A pedagógus sze­mélyisége az iskolai munka na­gyon fontos, meghatározó lénye­ge. Alapvetőnek tartom, hogy a pedagógus elkötelezett legyen a szocialista társadalom, a munka, a nevelés és a nevelés céljával való azonosulás terén. Alapos fel- készültségével tudja csak meg­teremteni azokat a körülményeket, amelyek biztosítják a helyes ne­velés feltételeit. Döntő szerepe van abban, hogy tanítványait fel tudja készíteni azokra <a felada­tokra, amelyek képessé teszik fel­nőtté válva az eredményes és oda­adó munka végzésére. Ha ennek az összefüggésnek jelenlegi hely­zetét megvizsgáljuk, akkor na­gyon sok fenntartással és gondok buktatóin keresztül közelíthe- tühik az idealizált állapothoz. Azt hiszem, ebben a körben megint nem kell bizonyítani, hogy iskoláink többségében nem kielé­gítő a fegyelem, hogy iskoláink döntő részében, vagy legalább a tanulók többségénél 'az értékek között első helyen nem a tanul­mányi munka áll, hogy pedagó­gusaink egy jelentős része is, kü­lönböző' okok miatt, nem tudja feladatát zavartalanul ellátni, így feltehető a kérdés, hogy ilyen iskolai viszonyokból milyen mű­veltséggel, fegyelemmel, felké­szültséggel kezdi el felnőtté vál­va munkahelyén tevékenységét az ifjúság. Bizonyos vagyok, hogy ebben a vonatkozásban sokkal határozot­tabb, következetesebb lépések­re van szükség országos és helyi vonatkozásban egyaránt. Helyére 'kell tenni az iskolai munka be­csületét minden szinten és min­den vonatkozásban. Ennek alap­vető feltétele az iskolai fegyelem biztosítása. Eredményes oktató-nevelő mun­káról csak ott lehet szó, ahol a fegyelem és a rend biztosítja a kereteket. Követelményeket is csak ott lehet támasztani, ahol mindenki teljesíti kötelességét. Az iskolai .munka becsületét csak az ott folyó munkán keresztül lehet értékelni. Meg kell erősíteni min­den nevelőtestületet abban, hogy olyan levegőt, közeget tudjanak teremteni az iskolában, amely az oda belépőket már egy fegyelme­zett munkára tudja sarkallni. Lényeges, hogy az iskola tantes­tülete elkötelezett, magas szintű tudatossággal végezze munkáját. Ez csak úgy lehetséges, ha véle­ményüket kifejthetik, és annak becsületét és értelmét is látják. Az ilyen testület még igazgatójá­nak megválasztására is felhatal­mazható. Ezeket különösen fon­tosnak tartom az általános isko­lában és a szakmunkásképző in­tézetekben. Ehhez fel kellene men­teni a pedagógusokat mindazok­tól az anyagi és egyéb terhektől, amelyek figyelmüket energiáju­kat más irányba terelik. Ügy vélem, hogy jó értelemben meg kellene teremteni a szocia­lista társadalom keretei között, annak természetes részeként a független, felelős nevelői .munka feltételeit. Meg kell jegyeznem, hogy nem a társadalomtól való különélésben és elszigeteltségben jelölöm a függetlenséget, hanem a mindennapos, egyedi beleszó­lásoktól, a hamis értékek rákény- szerítésétől. óvom a pedagógiai munkát. Meggyőződésem, hogy a nevelők csak ilyen körülmények között tudnak egészséges, testi­leg és szellemileg jól fejlett, új nemzedéket nevelni a társadalom­nak. Fontosnak tartom azt is, hogy az iskolák minősítésében, az igazgatók értékelésében az legyen a döntő, hogy milyen .munka fo­lyik az iskolában. Nagyon fontosnak tartom a pe­dagógus értékelésében azt is — túl az anyagi megbecsülésen —; hogy a rábízott munka fele­lősségével önállóan és lelkiisme­retesen legyen képes dönteni. Nem lehet olyan központi intéz­kedésekkel személyiségét, felelős­ségét korlátozni, mint a bukás­mentes iskola, vagy a statisztikai szemlélet eluralkodása az osz­tályzások terén. Lelkiismeretére kell bízni egy egész testületnek, sőt minden pedagógusnak, hogy a minősítések valójában a tanuló értékét, .munkáját tükrözzék visz- sza. Csak így tudjuk felkészíteni arra, hogy felnőttként is tudato- sultan fogadja el, hogy a mufika által lehet képességeit kifejlesz­teni és megfelelő értékeket elő­állítani, és azt is, hogy az ő be­csületének is alapvető kritériuma a munka minősége legyen. Természetes, hogy pusztán csak azokat a motívumokat emeltem itt ki, amelyeket ma a közoktatás egészén belül a nevelés érdeké­ben a legfontosabbnak tartok. Nyilvánvaló, hogy mindemellett számos olyan tényezőt is lehet még említeni, amelyek fontosak lényegesek az egész közoktatás to- vábbfejlesatése érdekében, de meggyőződésem, hogy ezek nél­kül, amelyeket megemlítettem, más, eseteg fontosabbnak látszó folyamatok sem szervezhetők eredményesen, és egyéb tevékeny­ség sem vezet sikerre, mindezért támogatni kell a művelődési kor­mányzat minden törekvését, ami erre irányul. Eredmények, gondok falun A harmadik dolog, amivel rö­viden kívánok foglalkozni, a ma­gyar falu jelenlegi helyzetét, né­hány ideológiai vonatkozását érinti. Közismert, hogy a mai magyar társadalomnak több mint a fele faluban él, és dolgozik. A társadalmi összetételben a mező­tó gazdasági és ipari munkástól a szellemi dolgozók különböző réte­géig az egész társadalom képvi­selve van. A falu forradalmi át­alakulásának ma már olyan ered­ményei és természetesen gondjai is vannak, amelyek messze túlnő­nek a termelési kultúra egyedüli méltatásán. A kiegyensúlyozottabb életvitel kiegyensúlyozotabb szemléletet is teremtett, noha egyáltalán nem lehet kritikátlanságról, vagy va­lamiféle beszűkülésről beszélni az ott élő emberek gondolkodásában. Természetes, hogy a gazdatsági és az adott társadalmi környezet ma is meghatározó az ott élők szem­léletében^ Éberen figyelik a vi­lág és hazánk eseményeit, és igye­keznek gyorsan reagálni a maguk munkájában a tapasztaltakra. Kü­lönösen gyors és érzékeny a rea­gálás gazdasági, főleg a piaci in­formációkra. A termeléssel kap­csolatos új ismereteket gyorsan és eredményesen fogadják és alkal­mazzák. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a magyar mezőgaz­daság eredményeinek fejlődése. A kultúra asszimilálásában sok­kal szórtabb helyzet a jellemző. Eredményesen gyorsult fel a la­káskultúra területén a fejlődés, ami nyilván az anyagi helyzet je­lentős javulásának is köszönhető, a használatában már nem ilyen intenzív az előrejutás. De bizo­nyos, hogy a meglevő értékek teljes használatba vétele csak idő kérdése, különösen a közép és a fiatal nemzedéknél. A humán kul­túra különböző értékeinek jelen­léte a falu életében már lénye­ges különbségeket mutat mind a települések, mind a családok vo­natkozásában. Az emberi magatartás egyik legfontosabb területén, a munka­végzésben itt kevesebb és lényeg­telen különbség fedezhető fel a kö­zös és a magángazdaságban vég­zett munka intenzitásában és mi­nőségében, amit én nagyon fon­tosnak tartok, hiszen mégiscsak az a fontos kiinduló alapunk a szocialista godolkodás megítélésé­ben, hogfcr tudatossá váljék az em­berek társadalmi szintű cselek­vése. Nem szeretném, ha itt bárki félreértene, és azt a konzekven­ciát vonná le ebből, hogy én szo­cialistábbnak tartom a faluban dolgozó embert, mint a városit. Pusztán csak arról van szó, hogy a falu adottságai ebben a vonat­kozásban más indítékokat bizto­sítanak. Ugyancsak ilyen sajátos hely­zet alakult kii a falu szociális problémáinak megoldásában. A látóhatár szélén és a Naplemente című filmek indították el először ezt a társadalmi akciót, amelyet a falu társadalma gyorsan a ma­gáévá tett, és eredményes meg­oldásokat tudott teremteni a kon­zerválódott és újonnan is kelet­kezett szociális gondok megoldá­sára. Világos, hogy ezek a kisebb közösségek sajátos egymásrautalt­sága gyorsabb és eredményesebb megoldásokat teremthet — már­mint amivel bírnak. Ugyanakkor élesen kritizálják azokat a megkülönböztető állami intézkedéseket, amelyek a falu­ban élés nehézséget fokozzák, esetleg megoldható problémáikat nem elég hatékonyan segítik. Ezért fontosnak tartom, hogy a központi figyelem nagyobb kon­centrálása mellett a lehetőségek birtokában a falu megkapja azt a szükséges központi támogatást, ami megilleti. A faluban élő emberek — pa­rasztok és nem parasztok — ma­gatartására ma sem jellemző — helyzetükből adódóan —,. hogy a társadalmi haladás minden vo­natkozású kezdeményezői lenné­nek. Persze mentesek a meggon­dolatlanságok idevonatkozó pro­dukciótól is. Azonban az ideoló­giai agitációs és propagandamun­kánk területén is nagy figyelmet érdemelnek nemcsak társadalmi arányuk miatt, hanem mert fon­tos, nélkülözhetetlen szerepük van az egész magyar gazdaság és a szellemi élet fejődésében egy­aránt. Természetes, hogy feltevései­met nem tudtam sokoldalúéin ele­mezni,' bizonyítani1, hiszen ennek a lehetősége idő híján itt lehetet­len. Tapasztalataim és meggyő- . ződésem alapján azért vetettem ezeket fel, hogy esetleges figyel­met koncentráljak másokkal együtt ezekre a kérdésekre, ezzel is segítve az előttünk álló felada­tok mind sikeresebb megoldását. Ezermester a Gólyahegyen Baját Szeged felé elhagyva, a bal oldalon takaros tanyasor mel­lett kanyarodik az út. Gólyahegy­nek is hívják ezt a vidéket. Az egyik, alpesi mintára épített ház mögött, acéllábakon álló szélke­rék forog. Egy verőfényes, januári napon kék munkaruhában, az oszlophoz „kötözve” hegesztés ta­láltuk Miskolczi Sándort. — Hadd fejezzem már be itt fönn a munkát. Nem tart sokáig, várják meg — mondja a magas­ból. — Az oszlopot erősítem And- rás-kötésekkel, mert újabb nyolc lapátot szerelek fel, s ezt már nem bírja a torony. Néhány perc múlva a házigaz­da végez a munkával és komóto­san lekászálódik a vasszerkezet­ről. — Kerüljenek beljebb... Az alagsorban szoktam napközben tartózkodni. Általában csak akkor jövök be, ha vendég érkezik, vagy ha eszem. Nem tudok egy helyben megmaradni, ezért mindig kint matatok. A berendezés spártai. Néhány nyikorgó szék, asztal, kézmosó, szekrény és egy piros Dacia. — Legtöbben a szélkerékről ér­deklődnek. Pedig nem ez az egyet­len, amit magam építettem. Itt van például ez a ház is. A köz­ponti fűtés szerelésétől kezdve, az üvegezésig mindent én csinál­tam. De maradjunk a szélkerék­nél! 1971-ben vásároltam ezt a telket, hogy egy tanyát építsek rá. Akkoriban még nem kellett épí­tési engedély a külterületre. Eb­ből aztán nagy bajok származtak, végül a tanácsiakkal több éves hercehurca után sikerült közös nevezőre jutni. Bizony nehezen kezdtük. Akkoriban sofőrködtem, Bajáról Hajdúböszörménybe, Kon­dorost érintve asztalokat szállítot­tunk. Ott láttam egy majort szél­kerékkel. Fúj itt is a szél, mint az ördögfene, építhetnék én is szélkereket. Elkezdtem rajzolni, meg spekulálni. Hetvenháromban össze is ■ hoztam Csak az anyag- költséget számolva, háromezer fo­rintomba került. Vettem két da­rab nagy akkumulátort, amikor nem volt szél, 35 Wattos, 12 vol­tos izzókkal pilácsoltam. Ha meg úgy istenesen fújt, akkor rákap­csoltam a tárcsás Hoffer-daráló- mat és egy hónapra is ledaráltam a kukoricát a disznóknak. — Később bevezettettük a vil­lanyt, de ezt is iszonyú tortúra előzte meg. Először hallani spm akartak róla, mert a magasfeszült­ség alatt csak földkábelen lehe­tett volna idáig hozni. A környék meg, ahogy látták is, tele ván ma­gasfeszültségű oszlopokkal. Az el­ső költségvetés tanyánként 40 ezer forintot hozott ki. Végül ötezer valahányszáz forintba került, hogy kigyulladt a villany. Persze nem ment ez sem könnyen, másfél évig az itt lakó emberek sokat bosszankodtak... — Mindig is érdekeltek a mű­szaki dolgok. Ilyen családban szü­lettem. Nagyapám aranybányász ff Miskolczi Sándor már a tava­szi nagy szelekre készül. Ha du­dál a 40 km-es szél, akkor a 4 négyzetméter felületű „malom­kerék” 30 darab 100 wattos izzó működtetéséhez elegendő energi­át szolgáltat. volt Aranyidán. Később kubikos lett. Édesapámmal együtt vállal­tak munkát. Így kerültek erre a környékre Felsőszentivánra. Oda nősült édesapám. Az összes jussa az volt, amiben a katonaságtól le­szerelt. Édesanyámék is szegények voltak, 'de mind a négy testvéré­nek valamilyen szakmája volt. Folytatva ezt a hagyományt, mi­vel nagy darab voltam, egy ko­vács mellé adtak inasnak ... . Sajnos nem szabadulhattam fel, mert 1943-ban besoroztak Lesze­relésem után kaptam földet, apámtól egy lovat, és elkezdtem dolgozni. Néhány év. múlva meg­szereztem a hivatásos gépjármű­vezetői jogosítványt és a csávolyi földműves szövetkezetbe mentem sofőrnek. Ezután kerültem Kecs­kemétre, a tatarozó vállalathoz gépkocsivezetőnek. Aztán Fehér­váron dolgoztam teherautón. Be­iratkoztam garázsmesteri, majd főnökségvezetői tanfolyamra. Vé­gül 1959-ben Baján telepedtem le. A hűtőházban dolgoztam, majd később a vaskúti Bácska Termelő- szövetkezetben gépészkedtem. — Műszaki érzékemnek sokat köszönhetek. Akkoriban még sok volt a hiánycikk. Például daráló­kat szereltem össze az ócskavas­telepről vásárolt selejt villanymo­torokkal. Összeraktam én magam­nak kistraktort is, a motorja az RS—09-é „a szúnyogé”, a sebes­ségváltója a GAZ-é, a két híd va­lamikor a kis Framóban - volt, - a kardán csuklórésze Garant teher­autóból származik. A tárcsák, ke­rekek pedig egy MTZ traktor sú­lyát hordozták. Rengeteget dolgo­zott ez a gép ... — Ha ez a mostani kisvállalko­zási „szél” korábban jön és nem nyugdíjasán, 59 éves korban ér, bizony még nekifogtam volna va­laminek. Most már csak a saját kedvtelésemre csinálom ... Czauner Péter ff A ház és környéke, a szélmotor, amelyik egy ember keze munká­ját dicséri. (Straszer András felvételei) Közlekedési verseny diákoknak Április 6—7—8-án rendezik meg Kecskeméten a XXI. Nemzetközi Iskola Kupa, a VIII. Ifjúsági Köz­lekedésbiztonsági Kupa és a KGST IV. Ifjúsági Közlekedésbiztonsági versenyének országos döntőit. B verseny selejtezőit január folya­mán tartják meg, februárban és márciusban lesznek a megyei dön­tők, melyek kérdéseit és feladatait a közlekedési szabályok elméleti és gyakorlati tudnivalóiból — be­leértve az elsősegélynyújtást és az egyszerűbb járműszerelési felada­tokat is — állították ölsze. A Nemzetközi Iskola Kupa ver­senyében általános iskolások az Ifjúsági Közlekedésbiztonsági Ku­pában a középiskolások vesznek részt, a KGST-versenyen pedig mindkét korosztály. A rendezvény az UNESCO Nem­zetközi Balesetmegelőző Szerveze­te által meghirdetett versenyek­hez kapcsolódik, idehaza az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Ta­nács szervezésében. A döntő győz­tesei, illetve a győztesekből alakí­tott csapatok részt vesznek az Egyiptomban és az NDK-ban má­jusban sorra kerülő nemzetközi versenyen. Az országos döntő szervezőbi­zottsága kedden tartotta alakuló ülését Kecskeméten. L. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom