Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

i ® PETŐFI NÉPE • 1983. január 19.

RENDSZERES PIACKUTATÁS, NÖVEKVŐ EXPORT

A félegyházi habselyemgyárban

A Habselyem és Kötöttárugyár kiskunfélegyházi 5. számú gyára egyike azoknak a megyei üzemeknek, melyek jelentős exportot bonyolítanak le. Termékeik — különböző alsó-, felső, és sportruházati cikkek — keresettek mind a szocialista, mind a tőkés államokban. A központi gyárban, valamint a tiszakécskei, tiszaalpári és bugaci telepen csaknem 500 dolgozót foglalkoztató kollektíva múlt évi eredményeiről és idei terveiről Takács Miklós főmérnöktől kaptunk a napokban tájékoztatót.

— Bár gyárunk is nehéz esztendőt hagyott maga mögött — mondotta a főmérnök — termelési előirányzatainkat 106,8 százalékra teljesítettük. Termékeink 69,2 százalékát külföldön — jórészt a tőkés államokban — értékesítettük. Sőt tavaly, az előző évinél jóval többet — 1 millió 518 ezer dollárt — kaptunk termékeinkért.

— Hogyan tudták a közismerten nehéz külső piaci viszonyok között növelni a tőkés exportot?

— Elsősorban állandó piackutatással, az igényekhez való alkalmazkodással. Szerepe volt ebben még a termékek jó minőségének és a szállítási határidők szigorú betartásának.

— Meg tudják ismételni az idén külföldi értékesítési sikereiket?

— Természetesen ebben az évben még a múlt évinél is többet szeretnénk termelni és a hazai igények kielégítése mellett növelni a tőkés exportot. A kilátások jelenleg kedvezőek, s remélhetően az év további hónapjaiban is kapunk a nyugati országokból meg-' rendelést.

Három évvel ezelőtt léptünk kapcsolatba az NSZK-beli ADIDAS céggel, s azóta is egyre bővül együttműködésünk. Tavaly 15 ezer tréningruhát gyártottunk részükre. az idén pedig már 25 ezret szállítunk, sőt 100 ezer sportnadrágot is.

A múlt évben lépett partnereink sorába az ugyancsak NSZK-beli

9 Jelentősen növeli a termelékenységet a közelmúltban használatba vett zsebtakarókészítő gép, amelyen Kirí Lászlóné dolgozik. (Opauszky László felvétele)

PUMA cég, amelynek tavaly 20 ezer tréningruhát gyártottunk, az idén pedig már 30 ezerre kaptunk megrendelést. Piackutatásunk eredményeként újabb két NSZK- beli vállalat vált partnerünkké, ezek részére 6,5 ezer tréningruhát készítünk. Ebből a termékből egyébként 1983-ban Belgiumba is jut 4 ezer darab.

Farkas Jenőné, gyárunk igazgatója a múlt év decemberében a HUNGAROCOOP képviselőivel piackutató körúton járt Kuvait- ban. Az ott bemutatott áruink tetszést arattak, s a most folyó tárgyalások után minden bizonynyal 20 ezer öltönyre és zakóra kapunk megrendelést.

— Ezek szerint biztatóak az idei kilátások?

— Egyelőre igen, de csak akkor, ha minden eshetőségre idejében felkészülünk. Mindent elkövetünk a versenyképességünk megtartásáért. Ezért felülvizsgáljuk a jelenlegi gyártási technológiánkat, s ahol csak lehet újítunk, egyszerűsítünk természetesen szem előtt tartva a minőségi követelményeket. Termelékenységünk növelésében nagy szerepe lesz annak a 12 fejes hímzőgépnek, amelyet január végén veszünk használatba. Várjuk három félautomata zsebezőgép érkezését is, ezeknek nagy szerepük lesz a sportruházati cikkek minőségének javításában és a mennyiségi termelés növelésében — mondta befejezésül a főmérnök.

O. L.

Mit csinál, hogyan él a nyugdíjas gyárigazgató?

I

Húsz évig volt a Szerszám- és Gépipari Művek kecskeméti gyárának igazgatója dr. Szűcs Endre. Hatvanegy éves korában vonult nyugalomba, mert egy évet „ráhúzott", bár ez a nyugalomba vonulás sem teljesen igaz.

— Az utolsó napig dolgoztam beosztásomban, elkészítettem még az évi, sőt a távlati terveket is — mondta mosolyogva. — A nyugdíjra már évekkel azelőtt készültem. Szükség van erre, hiszen már akkor tudtam, ha nem marad aktív az ember, ha nem tud értékes dolgokat csinálni, befelé fordul, elégedetlen lesz önmagával, a világgal.

Ezért is tartotta meg korábbi társadalmi megbízatásait: a megyei népi ellenőrzési bizottság társadalmi elnökhelyettesi funkciót, a megyei tanácstagságot, illetve a Gépipari és*”Automatizálási Főiskola tanácsi tagságát Két évvel ezelőtt —, s ebből derül ki. hogy mennyire tudatos volt a felkészülés — egy kétszáz négyszögöles telket is bérelt a tanácstól.

— Sohasem foglalkoztam mező- gazdasággal, s mint laikus kezdtem hozzá a munkához. A „birtokon" jelenleg huszonhat gyümölcsfa van, néhány tőke szőlő, bekerítettem, kutat fúrtam, elkészült a pince. A múlt évben már egy sor konyhakerti növény, közöttük sárgarépa, gyökér termett ... Ez csupán a szabad időm egy részét foglalja el, különösen nyáron. Miután a városi pártbizottság felkért, segítsem a város ipari üzemeinek munkáját, nagy kedvvel vállaltam, amelyet jól össze tudok kapcsolni más, korábban felsorolt társadalmi megbízatásaimmal. Túl azon, hogy értelmes, fontos munkát végzek, a korábbi egy vállalát helyett egy egész város iparának gondjaival, helyzetével ismerkedem, tapasztalatokat gyűjtök, tájékozódom, vagyis nem szakadtam el attól, amit korábban szenvedélyesen szerettem.

■ A régi életritmusa alig változott Ugyanúgy fél ötkor kel, mint korábban, s, hamarabb sem pihen jé1? Okosan, jól oszt ja be sokrétű' elfoglaltságát, de jut ideje olvasásra. a régi barátokkal való levelezésre, sőt még színházba járásra is;

— Nem sámfázom ki az időt, de amit vállaltam, azt elvégzem. Ha nem dolgoznék, nem tennék valamit, nem is tudom, mi lenne velem. A kondícióm is javult. Ismerőseim azt állítják, jobban nézek ki, mint ötvenéves koromban. Amikor nyugdíjba mentem, sokan és sokszor elmondták, pihenjek, élvezzem a nyugdíj adta szabad időt. Ezt nem vettem túlságosan komolyan, mert egy aktív, sok év. tizedes munkát egyik napról á másikra nem lehet abbahagyni, az maga a halál. Élő és eleven kapcsolatom van a gyárral is, a vezetőkkel éppen úgy, mint a dolgozókkal. Sohasem adok tanácsot, inkább megbeszélem velük a dolgokat, a fejlesztést, az iparpolitikát ..-.

Nincs benne nosztalgiar közgazdászként ezt a nyugdíjas kort is reálisan szemléli. Az elfoglaltság, az értelmes, hasznos munkát nem a megélhetés gondjai miatt vállalta, tenni akart, tennie kell. Ez jelenti számára az életet, a folyamatosságot, s amely nélkül, valljuk be őszintén, mi is szegényebbek lennénk.

Gémes Gábor

Sokat

várnak

az eredményektől

Az elmúlt esztendőben a mezőgazdaság ismét bizonyított, mennyire rugalmasan tudja követni a népgazdasági tervben kijelölt utat. Sőt, kényszerpályára lépve a megyei nagy- és kisüzemek képesek voltak „szorítani a csavaron”. A vártnál többel rukkoltak elő.

A vágóállat-előállítás ilyen növekedése természetesen megfelelő biológiai alapok ’ nélkül elképzelhetetlen lett volna. Január elsejétől a Kecskeméti Állattenyésztő Vállalat — többek között — irányítja és szervezi Bács-Kis- kun, Békés, Csongrád megyében a tenyészáflat-állomány fenntartására irányuló kutatásokat A kecskeméti állomáson a juh, a sertés és a ló szaporítóanyagának hűthetőségét vizsgálják. Az eredményektől sokat várnak, hiszen így megoldódik — a szarvas- marháéhoz hasonlóan — ezeknek az állatoknak is a biztonsággal végezhető mesterséges termékenyítése.

A szakmai folyóiratok biotechnikai forradalomként tartják számon a zigótaátültetést. Ez érthető is, hiszen mg már egy- egy tenyészbikától évente akár 20—30 ezer ivadékot is előállíthatnak. A zigótaátültetéssel pedig a megtermékenyített petét, embriót operálják a „nevelő” tehén méhébe. Magát az operációt a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. végzik. A tehenek nagy része pedig a vállalat szalkszent- mártoni telepén várja, hogy borját hozzpn a világra.

Az állattenyésztési vállalat teljesítményvizsgáló telepein egyidejűleg és csoportos tartási technológia mellett figyelik a fajok, fajták teljesítményét, súlygyarapodását, takarmány- és abrakfelhasználást stb. Sükösdön szárnyas-, Szalkszentmártonban és Békéscsabán szarvasmarha-, Mik- lóstelepen pedig sertésvizsgáló telep működik.

Mindemellett a Magyarországon őshonos állatfajok tartásával is foglalkoznak. Ezekben a génbankokban őrzik és nevelik a magyar szürkém a rhát, a racka- juhot, valamint a fakó lovat.

Cl. P.

SAJTOPOSTA

LEVELEKBŐL RÖVIDEN A kóstoló rejtélyes sorsa...

A december 22-i Sajtópos- ta rovatban tettük szóvá — egy sajnálatos halasi eset kapcsán —, hogy antihumá- nus, sőt akár jogsértéssel is felérő döntés a munkaadó részéről, ha a nyugdíjazásra készülő dolgozó csak azért marad ki az évi béremelésből, mert hosszú ideig volt táppénzes állományban.

E sorainkhoz figyelmet érdemlően szólt- hozzá á Kecskemét, Czollner köz 24. szám alatt lakó Borítsó László:

Nemrég vagyok az egyik közhivatal nyugdíjasa, így még élénken él emlékezetemben, mit is jelentett nekem az utolsó munkában töltött néhány év. Például azt, hogy a kenyéradóm „megvédett” ama — pénzjuttatással' is járó — elismerésektől, melyekre a gazdag tapasztalat és szakmai gyakorlat birtokában teljesített feladatom után talán rászolgáltam. Mellesleg a bérem sem nőtt az utóbbi években, bele is törődtem hát, hogy befagyasztották. Az emiatti alacsony átlagomnak „köszönhető”, hogy a nyugdíjamból mindössze szerény megélhetésre telik, pedig mint tisztviselő, becsületesen, pontosan láttam el a munkámat évtizedeken át.

Ügy gondolom, hasznos lenne, ha jobban odafigyelne a munkahelyi szakszervezet a nyugállományba kerülő dolgozó életkörülményeire, s ezen belül főleg a bérhelyzetének alakulására. E testület feltehetőleg hatásosan közreműködhetne annak érdekében, hogy egyetlen idős ember se érezze a hátrányos megkülönböztetést. (S persze akkor is szólnia kellene, ha valakinél ennek ellenkezőjét, vagyis az előnyhöz jutást, a vele való szabálytalan kivételezést tapasztalja.

Falvainkban’ él még a szokás, miszerint a téli disznóvágáskor kóstolóval kedveskednek egymásnak az emberek. Jó néhá- nyan maguk viszik el a finomságokat, mások a postára bízzák küldeményeik eljuttatását. Ilyen megoldást választott a jánoshalmi Zámbó Istvánné is, akit sajnos csúnyán megtréfált e szolgáltatás.

A panaszos december 20-án adott fel a helyi postahivatalban egy csomagot, benne friss hurka, kolbász stb. volt. Expressz továbbítását kérte, melyért 22 forintot kellett fizetnie. Gondolta, legkésőbb két-három nap múlva megkapják a fővárosban az ennivalót. De tévedett. Az egyéb részletekről így számolt be a szerkesztőségünkhöz érkezett levelében :

Szilveszter előtt értesítettek, fáradjak be a postára, átvenni a csomagot. S valóban, ott várt rám a magam elkészítette csomag, melynek tartalma természetesen már elromlott. A visszaváltása is

1982. szeptember 29-én ugyanezen hasábokon adtuk közre Üt- talan út címmel a Kelebiához tartozó tompái vasúti megálló környékén lakók sérelmét, nevezetesen, hogy az ottani forgalmas közlekedési terület jelentős szakasza gidres-gödrös. Megírtuk, apró kavics, zúzalékanyag, esetleg salak is lányegsen simábbá tenné a felületet, s e munkában szívesen segédkeznének az érintett emberek. „ ... a panaszt abban a reményben tesszük közzé, hogy az illetékesek mielőbb találnak valamiféle megoldást a mostoha útviszonyok javítására!” — e sorokkal zártuk cikkünket.

Nos, a közérdekű ügyben máig sem kerestek meg bennünket a hivatalos szervek, jelentkezett viszont a minap Cziczelszki Zol22 forintba került. Elképzelhetik, mennyire dühös lettem, amikor a több napos sorsáról nem kaptam elfogadható felvilágosítást. A \hivatalvezető azzal a közléssel intézte el a reklamációmat, hogy kevés a dolgozójuk, ezért nem tudtak elrendezni mindent idejében.

A pesti, rokonnak még csak megmagyaráztam valahogy az ígért kóstoló elmaradásának okát, ám a saját károm megtérítése ügyében teljesen tanácstalan vagyok. Mint ahogy fogalmam sincs róla, van-e garancia az efféle hibák jövőbeni elkerülésére.

Merjük remélni, hogy a csomag-rejtélyre hamarosan fény flerül a várható vizsgálat eredményeként. A történtekkel kapcsolatosan azonban máris közölhetjük: a gyorsan romló, s az idejében nem továbbított élelmiszer-küldeményt az átvételtől számított legkésőbb 48 órán belül köteles a posta visszaadni a feladónak. E szabálytól a karácsonyi csúcsforgalomra tekintettel sem lehet eltérni.

főnné, akinek leveléből kiderül, sajnos nem történt érdemi változás. Illetve valami mégis, melyről ezeket írta:

A háromkilométeres útvonal mintegy fele szerves trágyával borított. Ezáltal némileg szűkült a hepehupás mélyedés, de az ilyen „burkolat" legfeljebb csak arra jó, hogy a használóját úgy isten- igazából összekoszolja. Nem nehéz megsejteni, hogyan néznek ki azok az iskolás gyerekek, akik naponta járnak ezen az úton és még csintalanok is.

Legalább nyolcvan család nevében mondom: bár tudjuk, az adóból összegyűlő kevés forintjainkból nem futja a tökéletes útépítésre, de talán arra igen, hogy a trágyánál szilárdabb anyaggal mérsékeljék e tarthatatlan állapotot.'

Még mindig úttalan az út

KÉRDEZZEN - FELELÜNK

Mikor folyamatos a biztosítás?

Foktőn lakik Koltai János, akinek korábbi állása tavaly augusztus 31-én szűnt meg. Októbertől azonban már másik cégnél dolgozik, ahonnan november elsejével került betegállományba. Táppénzét viszont csupán egy hónapon át kapta, pedig utána is keresőképtelen volt. A többit így panaszolja olvasónk: „Határozatban közölték velem, hogy a közszolgálatom megszakítása miatt nincs folyamatos biztosításom, ezért csakis annak arányában vagyok jogosult e társadalombiztosítási ellátásra, amennyi időt töltöttem legutóbb munkában. Helyesen jártak el?"

Az immáron nyolcadik éve hatályban levő társadalombiztosítási törvény értelmében akkor folyamatos a biztosításban töltött idő, ha abban nincs 30 napnál hosz- szabb megszakítás. Feltéve, hogy a közölt adatai helyesek, ön csupán szeptemberben nem dolgozott, s e hónap éppen 30 napnak felel meg. Amiből következik, hogy á biztosításában egyáltalán nincs megszakítás, így hát jogosult a táppénzre a keresőképtelensége teljes időszakában, maximum egy esztendeig. Minthogy az ezzel kapcsolatos hivatalos döntés mást tartalmaz, szerintünk vizsgálatot kell folytatni és annak nyomán újra intézkedni az ügyében. Amennyiben úgynevezett üzemi kifizetőhely működik a jelenlegi munkaadójánál, haladéktalanul forduljon jogorvoslatért az ottani társadalombiztosítási tanácshoz, egyéb esetben pedig kérje a lakó- helyileg illetékes bajai t társadalombiztosítási albizottság segítségét!

Miért nem kapnak munkaruhát?

A- minap levélben fordultak hozzánk a kunpeszéri Parasztbecsület Termelőszövetkezetben dolgozók, akik amiatt panaszkodtak, hogy a vezetőség különféle okokra hivatkozva megvonta tőlük a munkaruhát. Gyanítják', hogy c szigorú intézkedés nélkülöz minden alapot. Arra kértek bennünket, derítsük ki: miért érhette őket ilyen sérelem?

Felvilágosításért a gazdaság főkönyvelőjéhez, Bábel Sándorhoz fordultunk, akitől az alábbiakat tudtuk meg:

A 4600 hektárnyi nagyságú és igen szerény termőképességű területtel rendelkező tsz-nek korántsem hozott V szerencsét az 1982-es esztendő, amikor is lényegesen a tervezett alatti mennyiségben és értékben produkált a növénytermesztési Uzemág. Az ebből adódó veszteség miatt került a nagyüzem eddig még sohasem tapasztalt pénzügyi zavarba, minek egyenes következménye volt, hogy szinte mindegyik kiadást csökkenteni kellett. Például a munkaruhából is a szükségesnél csak jóval kevesebb beszerzésére nyílott lehetőség. A munkaügyi szabályzat által említett beosztásokban levők közül is csak azok részesülhettek efféle juttatásban, akiknek a legkedvezőtlenebbek voltak a foglalkoztatási körülményeik.

Végezetül arról szólt informátorunk, a szövetkezet jelenlegi pénzforgalma már biztató, így remélhetőleg mielőbb lesz arra mód, hogy a jogosan várt ruhához hozzájuthasson minden érdekelt dolgozó, akiktől megértést és türelmet kér a vezetőség.

E tárgyilagos válasz bizonyára megnyugtatja olvasóinkat, akik aligha aggályoskodnak, ha már a szűkebb környezetükben egyértelmű, őszinte magyarázatot kaptak volna kérdéseikre.

Kötelező-e

szakvizsgázniuk az új tanácsi dolgozóknak?

Idén érettségiző fiatalok jártak szerkesztőségünkben röviddel ezelőtt, s arról szóltak, hogy elhivatottságot éreznek magukban a közigazgatási tevékenység iránt, mellyel a nyári szünidőben már volt alkalmuk megismerkedni. Né- hányuk részére a lakóhely szerinti tanácsnál ügyintézői munkakör vár, ennek azonban kevésbé örülnek, mert arról hallottak, nemsokára szigorú szakvizsgára kell menniük, a felkészüléshez azonban még nem áll rendelkezésre kellő tananyag. Azt kérdezik: az új tanácsi dolgozóknak valóban kötelező-e számot adniuk bizonyos ismereteikről?

Az államigazgatási munka hatékonyságának, eredményességének is a legalapvetőbb feltétele, hogy az ott dolgozók szakmailag jól képzettek legyenek. Ennék érdekében hozott, rendelkezést tavaly a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Az 1 1982. (V.

6.) MT—TH számú —. s a Magyar Közlöny múlt évi 25. számában részletesen olvasható — jogszabály szerint a községekben, illetve nagyközségekben ügyintézői munkakört betöltő személyek a kinevezésüktől számított egy év eltelte után, de legkésőbb három éven belül kötelesek letenni az úgynevezett egységes községi szakvizsgát. Ennek tananyaga a szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozó (hatósági, igazgatási, pénzügyi, településfenntartási stb.) feladatok elvi és gyakorlati kérdéseivel, valamint az általános államigazgatási ismeretekkel

kapcsolatos tudnivalók. A vizsgára való felkészülés az önálló tanulás formájában történik, s éhhé? segítséget nyújt a megyei tanács. A tankönyvet az Államigazgatási Főiskola adja, s ez az oktatási intézmény határozza meg a vizsgák rendjét, helyét és időpontját is.

Végezetül megemlítjük, a községi ügyintézők közül mentesülnek a szakvizsga letétele alól azok, akik a gimnáziumban az államigazgatási ismeretek fakultatív tárgyból tettek .eredményes záróvizsgát és érről oklevelük van, vagy akik a szakközépiskolában szereztek megfelelő képesítést.

Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.

Telefon: 20-111.

VISSZHANG

Nyugdíjazás

előtt