Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1982. december 31. FELÚJÍTÁSÉRT NÍVÓDÍJ Ritmusváltás a BÁCSÉPSZER V általainál Az ország gazdasági életében végbemenő változások a legérzékenyebben az építőipart érintik. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása érdekében ugyanis csökkenteni kellett a beruházásokat, ezzel együtt az építkezések számát. Ily módon a korábban gyorsan fejlődő építőipar kénytelen volt lassítani a tempót. sőt új lehetőségeket keresni, kapacitásának kitöltésére. Menynyire sikerült ez a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál — erről beszélgettünk dr. Gátay Ferenccel, a BÁCSÉPSZER igazgatójával. — Értesüléseim ,szerint önök nagyarányú épületfelújítási munkák elvállalásával oldották meg a ritmusváltást. — Valóban ezt tettük. Három évvel ezelőtt még a BÁCSÉPSZER Vállalat termelési értékének alig 3—4 százalékát tette ki az épületek felújítása. Tavaly ez az arány már 25 százalék volt, az idén pedig az 50 százalékot is meghaladja. Ennek oka részben az volt, hogy egyre több ilyen jellegű igény merült fel. Bács- Kiskunban sok szép — építészeti szempontból is értékes — régi épület vár rendbehozásra. A megyei párt- és állami szervek is azt a feladatot tűzték a tanácsi építőipar elé, hogy ne csak új épületeket vitelezzen ki, hanem a régieket is óvja meg a további pusztulástól. Közben a gazdasági körülmények alakulása is ebbe az irányba hatott. A beruházási piac szűkülése ráébresztett bennünket arra. hogy idejében munkát keressünk a befejezett új létesítményeknél felszabaduló építő- és szakipari kapacitásainknak. — IMindez nem lehetett köny- nyű, hiszen az építőipari szakemberek évtizedeken keresztül megszokták, hogy új, nagy létesítmények kivitelezésében gondolkodjanak. — Pontosan ez volt a helyzet. Vállalatunkon belül is nagyfokú szemléletváltozásra volt szükség. Az épületfelújítás nem olyan mutatós munka, mint egy-egy új létesítmény. Ezenkívül sokkal munkaigényesebb is, azonos létszámmal 40—50 százalékkal kevesebb termelési értéket lehet csak elérni. A nehézségeket pedig növeli az állandóan romló létszámhelyzet. — )Hogyan sikerült mégis ezeket az akadályokat elhárítani? — Természetesen, ha már ilyen nagyarányú termékszerkezet- váltásra vállalkoztunk, nem hagytuk ki a lehetőségeket sem. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium egy kísérleti bérrendszert hirdetett meg, amelyet 1982. január 1-vel megpályáztunk. Ennek lényege, hogy bér- színvonalfók nincs, és az elvégzett munka ellenértékét — függetlenül annak nagyságától — ki lehet fizetni. A bérezés adta lehetőségekkel élve munkásaink közül sokan szabadnapokon, vagy munkaidő után is dolgoztak. Nem volt ritka eset, hogy egy-egy fizikai dolgozó havonta 10 ezer forintnál is többet keresett a felújítási munkáknál. Ez a bérezési rendszer azonban könnyen a visszájára fordulhat és akkor több a kár, mint a haszon. Ezért vállalatunk vezetősége nagyon körültekintően élt a lehetőségekkel. Két hónapot fordítottunk a kidolgozására és azóta is állandóan finomítjuk, ellenőrizzük. nem elhanyagolva a minőségi követelményeket. — Milyen hatással volt mindez a vállalati nyereségre? — A vállalat, sőt az állam is jól járt, s ez az új bérezési rendszer másik célja. A BÁCSÉPSZER 1982-ben nyereségét meg tudta kétszerezni. Év végére 55 —60 millió forint nyereséggel számolunk, s jóval több adót is fizetünk az államkasszába, mint tavaly. Mindezt felújítási munkákkal értük el, amitől korábban minden építőipari szervezet félt, bevallom sokáig mi magunk is. — Bizonyára munkaszervezésben, új műszaki megoldásokban is kutatták a lehetőségeket. — Az ilyesmi mostanában állandó téma vállalatunknál. Kalocsán az I. István Gimnázium és Kecskeméten az Üjkollégium felújításánál például nagy nehézségeket okozott a födémek cseréje. Ekkor elővettünk egy olyan technológiát, amelyet korábban csak a bányászatban alkalmaztak, a lőttbetonos eljárást. Műszaki és fizikai dolgozóink megtanulták, s jól hasznosították. Felelevenítettünk olyan régi szakmákat is, mint a díszbádogozás, a fehérkőműves munka stb. Keressük az egyszerűbb megoldásokat. Az egyik felújítási terv például előírta az összes ajtók, ablakok cseréjét. Mi pedig ehelyett a még megjavíthatókat rendbehoztuk. Egy elbontásra ítélt lépcsőről is bebizonyítottuk, hogy még kijavítható. így olcsóbb a megrendelőnek. vállalatunknak pedig kevesebb élőmunkát kell fordítani a régi épület kijavítására. — Nagy kitüntetés érte a BÁCSÉPSZER-t éppen a felújítások kapcsán. Nivódijat kapott a kecskeméti Üjkollégium rendbehozásáért. Hogyan sikerült a munkát ilyen színvonalon elvégezni? — A nívódíjat megosztva kaptuk a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalattal, amelynél Báh- ner József építésztervező valóban kitűnő munkát végzett. Egyébként több tényező is szerencsésen közrejátszott. Ezek között említem, hogy Kodály-centenáriumi év volt. A nagy zeneszerzőt a Bács-Kiskun megyeiek magukénak tekintik. Ezért mindenfelől sok segítséget kaptunk ahhoz, hogy a Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskola az ünnepi évfordulón méltó helyre kerüljön. A mi vállalatunk dolgozói is megértették ennek jelentőségét és becsületbeli ügyüknek tartották a munka színvonalas elvégzését. Nem sajnálták a fáradságot sem, sok szombaton és vasárnap is dolgoztak, hogy idejében elkészüljenek. Természetesen most örülnek a kitüntetésnek, s büszkék a nívódíjra. — Jövőre is sok felújítást végez a BÁCSÉPSZER? , — Számításaim szerint 1983- ban a vállalat termelési értékének már 70—80 százalékát is eléri a felújítási arány. Különösen Kecskeméten nagyok az igények. Megkezdjük a volt SZMT-szék- ház, a Cifrapalota felújítását. Jelentősebb munkánk lesz a Hor- nyiik János utcai bevásárlóközpont, az Izsáki úti kórház rekonstrukciója, s még sorolhatnám. Hosszú távon számolunk azzal, hogy feladatunk lesz a megye értékes épületeinek megóvása a jövő számára — mondotta végül dr. Gátay Ferenc. Nagy Ottó * .i LjkoUegium, amelynek felújításáért Nívódíjat kapott a BÁCSÉPSZER Vállalat. A könnyűipar és a piac Beszélgetés dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettessel Életszínvonalunk hátterében jelentős szerepet tölt be a köny- nyűipar. A megpróbáltatásokkal teli új gazdasági helyzetben a kiegyensúlyozott belföldi ellátás, a fogyasztói igények kielégítése mellett azonban exportfeladatait is meg kell valósítania az ágazatnak, a mind jobban beszűkülő értékesítési lehetőségek ellenére. Dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettessel a könnyűipar alkalmazkodókészségéről, a következő évek reális programjáról beszélgettünk. — ,Az új világgazdasági helyzet külföldön és itthon is arra készteti a könnyűipart, hogy szembenézzen U piaci kihívásokkal. Az 1983. évi prognózis stagnálást, egészen mérsékelt keresletet jelez. (Ennek ellenére, hogyan tud ihelytállni az .ágazat az expoirt- és a ,belkereskedelmi értékesítésben? — A világgazdasági helyzet a könnyűipar számára is kedvezőtlenül változott. Exportunk olyan országokba irányul, ahol csökken a kereslet, erősödik az eladók versenye. Ez a tendencia már két éve tart, és 1983-ban sem számíthatunk számottevő javulásra. A piaci kihívásokkal szemben nem „visszavonuló” stratégiát választunk, hanem az új piaci helyzetnek megfelelő módszerekkel élünk. Növelni kívánjuk lenmékeink exportját, amit elsősorban termékeink színvonalának, versenyképességének javításával és sokkal jobb piaci munkával kell elérnünk. Több vállalat önálló külkereskedelmi jogot kért és kapott, mások a külkereskedelmi vállalatokkal szorosabb, közös érdekeltségen alapuló együttműködési formákat alakítottak ki. Vállalataink sokat tehetnek és tesznek versenyképességük növeléséért a költségek csökkentésével is. Folyamatban van a vállalatok belső irányítási és érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztése, amely növelni fogja rugalmasságukat, alkalmazkodóképességüket. Hasonló piaci „kihívással” találkozunk belföldön is. A magyar könnyűipar adja a hazai ellátás mintegy 85 százalékát, ami azt. is jelenti, hogy a lakosság nem-, kor-, jövedelem-összetételét, divatérzékenységét figyelembe vevő választékot és méretrendszert kell biztosítania. Ez nem könnyű feladat. Törekvésünk, hogy itt is közelebb kerüljünk a fogyasztóhoz: a közvetlen kiskereskedelmi értékesítés részaránya jelenleg 27 százalék, amelyet még növelhetőnek tartok. Vállalataink bővíTifk saját üzlethálózatukat. A ruházati iparban a méretrendszer korszerűsítésével szeretnénk elérni, hogy minél többen tudják a gyáraik, vállalatok termékeit vásárolni. Bútoriparunk az elemesés kisbútorok választékának bővítését tervezi. — Milyen intézkedéseket tesznek, hogy a ruházati, a bőr, a cipő- íés fi bútor-importcikkek esetleges csökkenésével is divatos, jó minőségű, korszerű hazai termékek kerüljenek az Üzletekbe, s 'ne szűküljön a választék? — Már az idén több. főleg textil- és kötőipari vállalatunk vállalkozott arra, hogy importpótló, divatos, jó minőségű hazai terméket kínáljon a belkereskedelemnek. ' Ezt a munkát még szélesíteni kell. Több kezdeményezést várok e téren a termelő vállalatoktól: növeljék ajánlataikat a kereskedelmi vállalatoknál, mert a mainál sokkal erőteljesebb piacszervező tevékenységre van szükség. —A korlátozott importlehetőségek idején a , devizaigényes alapanyagok helyett a könnyűipar milyen ^változtatásokat tervez az anyagfelhasználásban, a termékszerkezet-módosításban? — A könnyűipar az import- igényes szakmákhoz tartozik, ezért kiemelt jelentőségűnek tartjuk azokat az intézkedéseket, amelyek az import nyersanyagfelhasználását csökkenthetik. Ezek több irányúak. Célunk az itthon előállított nyersanyagok — a len, a kender, a gyapjú, a nyersbőr, a vegyiszálak — nagyobb mértékű felhasználása, e feltételek megteremtése. Az anyaggazdálkodási akcióprogram keretében konkrét feladatsorozatot dolgoztunk ki az érintett vállalatokkal együtt a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésére, az anyagkihozatal javítására, a másodlagos nyersanyag és a hulladék hasznosítására. A pamutipar — a szükséges fejlesztések megvalósítása után — jelentős eredményt ért el az alacsony minőségű pamutok és a keletkező saját hulladék fonodái felhasználásában. A kötőiparban a korszerűbb szabászat! eljárások bevezetése jelentősen csökkenteni fogja a hulladékot. A vállalatok közötti szorosabb együttműködéssel kívánjuk hasznosítani a maradékfonalat. Pamut- és gyapjúfonalakból a hazai kapacitáséi jobb kihasználásával. a termelés növelésével tudunk importot kiváltani. Felülvizsgáljuk a jelenleg érvényben lévő szabványainkat, abból a szempontból, hogy összhangban vannak-e a készáru minőségi követelményeivel. nem tartalmaznak-e indokolatlan, túlzott előírásokat, amelyek pazarló anyagfelhasználást okoznak. A papír- és nyomdaipar összehangolt együttes munkája, a papír súlyának csökkentése kedvezően hatott az importköltségek alakulására. Itt még további megtakarítási lehetőségek rejlenek.. — Évről évre csökken az ágazat munkaerő-állománya. Bár az utóbbi időben javult a szervezettség, a jobb szervezéssel pótolni tudják-e a hiányzó munkáskezeket? — Az ágazat létszáma évenként 2,5—3 százalékkal, mintegy 10 ezer dolgozóval csökken. A létszámfogyás nem egyformán ériniti a szakágazatokat, vállalatokat, munkaköröket. Év” " I ? 1 JfJ s 5 " / V ről évre kevesebb a közvetlen termelő, gépeket kiszolgáló munkáskéz, s ezt csak szervezéssel tudjuk ellensúlyozni. E felismerés volt az indítéka a több éve megkezdett üzem- és munka- szervezésnek, a korszerű szervezési módszerek bevezetésének. A fonodákban, a szövődékben — a szervezés eredményeként — 13— 60 százalékkal növekedett a gépek mellett dolgozók munkatermelékenysége. javult a minőség, jobb, gazdaságosabb lett az anyagfelhasználás, az anyagkihozatal. A textiláruipar húsz vállalatából tizennégy vállalat harminchárom gyárában megvalósult, illetve folyamatban van a nagyobb jelentőségű üzem- és munkaszervezés. Kiemelkedő eredményt értek el a pamutipari vállalatok, néhány gyapjúipari vállalat (a Richards, a Magyar Posztógyár, a Finomposztó Vállalat), továbbá a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat. A textilruházati ipar évek óta élenjár a szervezési munkában, a felügyeleti vállalatok szinte mindegyike sikeres üzem- és munkaszervezést hajtott végre, s ez főleg a varrodai tartalékok feltárásában, hasznosításában hozott eredményt. Jövőre is a gyártás- előkészítő és -befejező tevékenység szervezését tartjuk feladatunknak. amely a termelékenység növelése mellett anyagmegtakarítást is eredménvez. — Milyen beruházási lehetőségei vannak az ágazatnak 1985- i9? — Az ágazatban a IV. és V. ötéves tervidőszakban — minden korábbi fejlesztést jelentősen meghaladó — rekonstrukció valósult meg. A jelenlegi helyzetben szerintem elsősorban nem a további fejlesztésben, beruházásban kell keresnünk a megoldást. hanem abban, bogy a meglévő, korszerűsítésből fakadó kapacitásaink jobban hasznosuljanak. A következő években az export-versenyképességet j a vító, anyag- és energia-megtakarító, a másodlagos és a hulladékhasznosítást elősegítő kisebb fejlesztésekre nyílik lehetőség. H. A. Az elnök portréja Régen volt, amikor megismertem. Azon vitatkoztak akkor a szakemberek, hogy milyen gyümölcsfajokat kellene telepíteni. Komótosan megjegyezte: „Azt is figyelembe kell venni, hogy egyes déli államok felvételüket kérik a Közös Piacba. Ha belépnek, néhány gyümölccsel nem leszünk velük versenyképesek . .»” Nocsak! Mire nem gondol a téesz-elnök? ... Akkor véstem emlékezetembe Kosa Antalt. Szavai nyomán gyakran töprengtem azon, hogy valójában nemcsak termelni kell, hanem eladni, piacot szerezni. Sokáig nem volt divat effélékről szónokolni. Ma persze természetes. A ' legfontosabb vezetői erények egyikévé lett a külpiac felé fordulás. Akkoriban ízlelgettük, a tartalmát is fejtegetni igyekeztünk olyan szavaknak, mint gazdaságosság, nyereségérdekeltség, hatékonyság... De ki csinálja meg a gyakorlatban? Az utat elsőként járók között van a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke. Amikor a napokban, a szóbaho. zott értekezletre emlékeztettem, elmosolyodott. — Nem volt akkor minden olyan egyértelmű, kaptam még letolást is... Az az érzésem, hogy valahol a lelke mélyén ezen rettentő jót kuncog, sőt nevet is már. Valójában pedig hangosan szólni sem hallottam még. Fegyelmezett. De ahogyan egy szó, vagy mondat hallatán felvillan a szeme, megfeszülnek arcizmai... sok mindent elárul. S mielőtt megszólalna, picire összehúzza, majd egyszer- kétszer óvatosan összecsettinti ajkait ... Fogadom, nem jó jel... Benne van ebben olyasmi is: „No ezzel a szöveggel etessetek mást..Derűs ember Kósa Antal? Annak látszik. Mosolyog, amikor beszél, s a biztonság sugárzik belőle, mintha azt mondaná: nincs félnivalóm, becsületesen, legjobb tudásom szerint csináltam, cselekedtem. Sikerült jól kormányozni a téesz „bárkáját”. Magáról mondja: — Nem sok mindent találtam ki, de megfigyeltem, hogy mások mivel érnek el eredményt, ötleteket hoztam hazai és külföldi gazdaságokból. Itthon aztán megbeszéltem a szövetkezet szakembereivel. így építgettük és formáltuk is, a mi vertikumunkat... Ez a szó izzásba hozza, a vertikum! Amit magyarra fordítani roppantul nehéz, olyasmi, hogy egymástól függő és egymásra épülő gazdasági folyamat. Elméletben. A téeszben meg ez a gyakorlat. Gazdasági szükségből kiagyalt és megcsinált valóság. Ahogy az elnök mondja: — Magas színvonalon és jövedelmezően akkor lehet gazdálkodni, ha egy-két dolgot nagyban csinálunk. De ezzel el is nehezül, megmerevedik a gazdaság. Ahhoz, hogy rugalmas maradhasson, .ki kell építeni a vertikumokat. Nem elégedhetünk meg a mezőgazdálkodásból adódó közvetlen termékkel, hanem feldolgozzuk olyan sokféle módon és formában, ahogy lehet, és így juttatjuk el a fogyasztókhoz. A mozdulni képtelen óriás helyett több lábon egyensúlyozó, még a gyorsan változó igényekhez is alkalmazkodni tudó gazdaságunk- lett. Ma már semmit sem szállítunk el a szövetkezetből feldolgozatlanul. Nézzük a gabonát ... A gabona! Erről jut eszembe: miből is írhatta volna Kósa Antal kertészmérnök a doktori disszertációját, ha nem a gabonatermesztés és -feldolgozás témaköréből... Mégpedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Doktori címmel jutalmazták tudományát 1979-ben. Betöltötte már az ötvenet, s egy év hiányzott a kétévtizedes elnöki megbízatás ünnepléséhez. Ám nézzük a híres gabonavertikumot. (Tóth Sándor felvétele) — A búzát vetőmagnak termeljük, kikészítjük, ami valamilyen okból nem kel el, illetve vetőmagnak nem akalmas, azt a malmunkban megőröljük. A lisztből kenyeret sütünk, a korpából tápot csinálunk. Azzal, hogy feldolgozott állapotban adjuk el a búzát, annyival gyarapítjuk a nyereségünket, mintha egy tonnával többet termeltünk volna minden hektár földünkön. Szóval ilyen „egyszerű”. A téesz nagy vertikumában a kukoricából hús. a tojásból hízott baromfi, az almából válogatott és csomagolt exportáru lesz, ami pedig így nem adható el... hát ez a vertikum még nincs teljesen kész. A feldolgozó fele már működik. Párlatot, pálinkát készítenek az almából. Ha az új berendezéseket is üzembe helyezik, még sűrítményt is. Olyan eszközöket vettek, amivel — a piaci igények szerint — háromféle terméket lehet előállítani az almából. Üj, nagy ötlet? Dehogy, „csak” okos ... Szükség van rá. És jövedelmező beruházás. Ha a piac ördöge ellenük acsarkodlk, akkor is öt éven belül megtérül a befektetett pénz. Nos, ez az almavertikum. Amikor végigvezet a befejezés előtt álló üzemen, érzem, hogy büszke rá. Arra ugyanis, hogy ismét sikerült valamit csinálni, amivel lendítenek a gazdaságon. S mi lesz a következő húzása? Valami keveset elárul, amikor azt mondja: — A rossz homokkal kell győzködni. Lehet nyárfát is telepíteni... de, ha gyümölcsöt teszünk bele, ami ott megél... Szóval mi megpróbáljuk nyereségessé tenni, diót, mandulát telepítünk. Lám-lám, csak kibuggyan belőle a „kertész-vér”. Nem mintha megtagadta volna valamikor is, sőt folyton gyakorolja a háza körül. Azt mondja, hogy az a kísérleti kert. — Mielőtt a nagyüzembe eltelepítettünk egy-egy új fajtát, a kertemben már termőre fordult belőle egy-két példány. Itthon együtt élhetek a fákkal, sokat megtudtam az új fajtákról, azt is, hogyan viselik el a mi vidékünket. És jólesik végignézni rajtuk. Hát még a nagyüzemi ültetvényen. Egy esküvő sem szebb annál, amikor tavasszal virágba borulnak a fák... Szerencsés ember Kósa Antal. Nem csupán azért, mert beváltak a számításai, elismerés, megbecsülés koronázza munkáját szőkébb környezetében éppen úgy, mint az országban — ezt november 7-e előtt a Szocialista Magyar- országért kitüntetéssel is kinyilvánították —, hanem azért is, mert egy a munkája és a hobbija. Azt csinálja, amit szeret — teljes szívvel. Ha már eszembe jutott ilyen ünneprontó gondolat, megkérdezem: Mi lesz, ha kudarc éri, sikertelenség? Beszélgetésünk során most először szigorú:- — Elveszett csata nincs. Nem szabad feladni. Aki nem adja föl, holnap győzhet. Amíg élek. dolgozom, csakis az eredményességre törekszem. Másképpen nem lehet ... Csabai István
