Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
NAGY LÁSZLÓ: Föltámadt piros csizma Petőfi Sándor születésnapjára Lélekzendítö asszonylábon sólyomideg-varrottasan föltámadt piros csizma kísért megostorozott délibáb orra vasának újhold a minta szögeinek csillagmező úgy szikrázik egyetemes télben hogy tébolyog itt legalul ahol mi fekszünk behavazva sebzetten, csonkán éktelenül üres a\bölcső, a harctér teljes: balsors-csinálta babákkal néma s föltámadt piros csizma a síkon szívünk dombjának dúvadja már végzet-igézte agyunkon táncol sarkantyúzza a dögöket is mit akar, mit akar, azt akarja szeresse ez a nagy havú ország kövesse holt és eleven föltámadt piros csizma kísért aki hordja ki az a barna? könyökölj fella hóban és látod nem Júlia a síkon, de\más *■ a Géniusz keresi Sándort, sarka rúgja a tölgyet, dől róla a dér s\ahol a dárdák és lángok állnak világos vérrel meging u pohár föltámadt'piros csizma a síkon eszelős látomás volna csak? hát nem szebb az 'újjászületés hó-alatti kárhozatunknál? lélekzem a télben, fohászkodom föltámadt piros csizma, csak zaklass te irgalmatlan édes, te fényes csikorogd széjjel a szivünk havát! A százéves Petőfi-szobor a'v' v < --si 0\ ' , '-t ,' PETŐFI SÁNDOR: Az apostol (részlet) A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék, Alföld is egy gyümölcs, égy nagy •gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány'nem kell e faagy gyümölcsnek, Amíg megérik? ezfyelékerűl Évezredek vagy tán évmiljomokba, De bizonyára meg fog érni egykor, És aztánlaz emberek belőle Világvégéig .lakomázni fognak. A szőlő a napsugaraktul érik: Míg édes lett, hány napsugár Lehelte rája élte melegét. Hány százezer, hány miljom faapsugár? ... A földet is sugárok érlelik, de Ezek nem nap sugárai, hanem Az embereknek lelkei. Minden \nagy lélek egy ilyen sugár, de Csak a nagy lélek, s ez,ritkán terem; Hogyan kívánhatnák tehát, hogy A föld hamar megérjék? ... Érzem, hogytén is egy sugár tvagyok, Amely segíti a földet megérni. Csak egy nap tart a sugár élete, Tudom, hogy amidőn megérkezik A nagy szüret. Akkorra én már rég lementem, S parányi művemnek nyoma Elvész az óriási munka közt, De életemnek a tudat erőt ad. Halálomnak pedig megnyúgovást, Hogy én is, ién is egy sugár vagyok! — Munkára hát. Föl a munkára, lelkem! Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve, Nagy a föladat, az Idő röpül, s az Élet rövid! — Mi célja a világnak? Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! Szabadságért kell küzdenem. Mint küzdtek érte oly sokan. És hogyha kell, elvérzenem, Mint elvérzettek oly sokan! Fogadjatok, ti szabadság-vitézek. Fogadjatok szent sorotok közé. Zászlótokhoz hűséget esküszöm, S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp, Kiontom azt, kifreccsentem belőlem. Habár szívemnek közepén lesz is! FÖLD A BARÁTSÁG FÁJÁHOZ - 700 EZER LÁTOGATÓ A szülőház-múzeum tíz esztendeje Petőfi emlékének méltó megörökítésére már nem sokkal a szabadságharc befejezése után gondoltak, de erre a Bach-kor- szakban nem nyílt lehetőség. 1860-ban az önkényuralom enyhült, a külföldre menekülők közül sokan hazatérhettek. Köztük volt Reményi Ede. Görgey kedvenc hegedűművésze, aki virtuóz játékával külföldön már világhírt szerzett. A budapesti Petőfi- szobor felállításának tervét ő hangoztatta először egy Kiskunhalason tartott hangversenyén. Hatósági támogatásra természetesen nem számíthatott, ezért nyilvános gyűjtésre hívta fel az ország népét. Jó példával maga járt elöl, mert erre a célra összes koncertje jövedelmének felét felajánlotta. Decemberben Kemény Zsigmond lakásán a szoborbizottság is megalakult. Tagjai közül említsük meg Arany János, Barabás Miklós, Egressy Gábor, Jókai Mór, Pákh Albert. Tóth Kálmán nevét. Elnökké Reményit választották meg. A bizottság működését az önkényuralom betiltotta, s így csak a kiegyezés után, 1867 novemberében kezdhette meg újra tevékenységét. Az elnök ismét Reményi Ede lett, az alelnök pedig Tóth Kálmán költő. Folytatták a gyűjtést, eredményét azonban károsan befolyásolta, hogy ugyanakkor Széchenyi Istvánnak is szobrot akartak állítani, s a gazdagabbak. az arisztokrácia, a főpapság, a pénzemberek inkább arra adakoztak. 1871 végéig így is 27 000 forint gyűlt össze. A kor kiváló szobrászát, Izsó Miklóst bízták meg a mintázással. Feltételül szabták, hogy tervét kivitel előtt mutassa be a bizottságnak, és az emlékmű talapzatával együtt ne kerüljön 40 000 forintnál többe. Izsó 1870—71 telén külföldi tanulmányutat tett a köztéri szobrok tanulmányozására, aztán nekilátott a munkának. Több tervet készített. Ezek közül az egyiken. amelyet ő a legjobbnak tartott, Petőfi magasra emelt jobb kézzel a szabadságra esküszik. A bizottság azonban ehelyett azt a mintát fogadta el, amely a költőt szívre tett kézzel ábrázolja. Az emlékművet Petőfi 50. születésnapján, 1873-ban akarták leleplezni. Erre az időpontra azonban csak a szobor helyét tudták megállapítani a pesti Duna-par- ton. A kivitelnek két nagy akadálya volt; Izsó betegsége és egy alkalmas műterem hiánya. A művész végül a Rózsa utcában, egy kezdetleges, de megfelelő nagyságú műtermet épített. Dolgozni azonban már nem tudott benne, mert 1875. május 28-án elhunyt. Ezután a munka folytatásával Huszár Adolfot bízták meg, a kor egyik legkeresettebb szobrászát. A bizottság úgy döntött — korábbi álláspontját megváltoztatva —, hogy a szobrot Izsó először elutasított terve szerint kell elkészíteni. Huszár a mintázással 1879-ben készült el. Bronzba öntését egyetlen magyar gyár sem vállalta, ezért ezt a munkát a bécsi Kari Turbainra bízták. A kész szobor 48 mázsát nyom. Petőfit magasba emelt jobbal, baljában irattekerccsel ábrázolja. Az oldalán függő kard azt jelképezi, hogy fegyverrel is küzdött a szabadságért. A 12 láb magas alakot köpeny fedi, amely elöl szétnyílik és láttatni engedi zsinóros dolmányát. Talapzatát 1881-ben Ybl Miklós tervezte meg és Poschacker Antal szürke mauthauseni gránitból faragta ki. A költségekhez az állam egyetlen krajcárral sem járult hozzá, egyedül a főváros adott szerény összeget, 4000 forintot. Valóban nemzeti adakozásból készült, amint a talapzatán levő felirat is hirdeti. A Budapesti Petőfi-szobor nemcsak Petőfinek, hanem az általa hirdetett szabadságeszmének is hódol. Március 15-éken ezért zarándokolnak oda sokan. Itt rendezte meg 1942-ben a Történelmi Emlékbizottság is háború- és fasisztaellenes tüntetését, amelyen többek közt Bajcsy- Zsilinszky Endre, Ságvári Endre, Szakasits Árpád és Szekfű Gyula is részt vett. A szobrot ma is minden évben megkoszorúzzák. Vértesy Miklós „Udvözlégy emlékezetes hajlék, aki Petőfit születni láttad!" — így köszönti Jókai Mór a szülőházat, amikor 1880-ban az avatóünnepségre érkezik. Hasonló gondolatokkal és érzésekkel lépi át ma is a kis Tiajlék küszöbét a látogató. A várossá nyilvánítást követő egy évtizedben mintegy hétszázezren keresték fel a szülőházat és az 1969-ben (Váczi Mihály által) megnyitott múzeumot. Az évi 65—70 ezer érdeklődő a világ minden tájékáról zarándokol ide, hogy átlépve a „szent küszöböt” tisztelegjen a lánglel'kű óriás szülőhelye, előtt. Erről a vendégkönyvben lévő bejegyzések is tanúskodnak. „Ha egy tájékozatlan diák elmegy Kiskőrösre, s megnézi Petőfi szülőhelyét, akkor megismeri a kor jellegzetességeit, s annyi tudást szed magába, mintha két könyvet elolvasott volna" Illyés Gyula. „A mai napon vittem földet innen a szülőháztól, hogy megküldjem a Szovjetunióba — Szocsiba — a barátság fájához!*’ Ferber István, Budapest. „Boldog a föld, mely téged hordott." Csepregi Mtsz tagsága. „A nemzet emlékezetének egyik alapozója, és örök alkotórésze — Petőfi Sándor. Éppen ezért büszkeséggel néztük végig a kiállítást, amely méltó emléket állít a világforradalmár magyarnak.” Horváth István belügyminiszter, Berecz János, -a Népszabadság főszerkesztője. „Mély meghatottságot érzek!” Váczi Mihályné. Egy ózdi műnkéi: „Nagyhangú • CSEH GUSZTÁV: Petőfi Sándor. ember vagyok, de itt nem tudok hangosan beszélni!” Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök: „Petőfi Sándor nemcsak a miénk, magyaroké, hanem az egész világé. A Béke-világtanács és az Országos Béketanács tisztelettel adózik Neki." Néhány a legfrissebb bejegyzések közül: „Nagy örömmel vagyunk a nagy költő édes-kedves otthonában." Pitti Katalin, Leblanc Győző. „Minden ezerévben jön össze így a gének találkozása — úgy, mint Petőfi Sándorban." Dr. Czeizel Endre. „A régi szép emlékektől táplálva jöttem vissza — most érzem: igazán magyar, maradtam!” H. G. Düsseldorf. Külföldiek is megtisztelték Petőfi szülőiházát. „Mindig álmodtam, hogy egyszer volnéic az Óriás szülőházában.” P. H. vietnami hallgató. „Megilletődve járjuk Petőfi szülőföldjét, mi, erdélyi magyarok." Sirr'or .László és családja. „Az ember megremeg _Petöfi halhatatlanságán.” Nagy János, Komárno. S végül egy olyan beírás, amit minden kiskőrösi magáénak vallhat: „Itt járt egy kis tsapat. Bennünket megajándékozott a |város azzal, amit ebben a kis hajlékban éreztünk, amelyben p legnagyobb költő született. Méltán emlékeznek tró/” ✓ Így igaz. A múzeum a hét minden napján a látogatók rendelkezésére áll — a nyitvatartási időn kívül is. A ház folyamatos karbantartását szocialista brigádok vállalták. A szülőház történetét maga a múzeum vezetője dolgozta fel. A Szent a küszöb című kiadvány 1983-ban már hatodik kiadásban jelenik meg. Bizonyos szokások hagyománnyá váltak. December 31-én a házak, épületek ablakaiban gyertya ég — ez az 1922. december 17-i „Csak egy gyertyaszálat Petőfinek! — Kérelem Kiskőrös hazafias közösségéhez” című újságcikk nyomán alakult ki. Kedves hagyomány a fiataloké: ballagási ünnepségükön tisztelegnek a szülőház előtt. A frissen házasságot kötött ifjú párok többsége is folyamatosan zarándokol a Petőfi-házhoz, hogy néhány szál virág kíséretében bejegyezze nevét az Ifjú Házasok Könyvébe. A mostani, százhatvanadik születési évforduló tiszteletére, valamint a várossá nyilvánítás tizedik évfordulójára nyílt meg a szülőház mellett a galéria, amely felbecsülhetetlen értékű dokumentumokkal illusztrálja a géniusz útját. Több képzőművészeti alkotást is láthatunk, valamint kiállítják Petőfi Sándor műveinek idegen nyelvű köteteit a világ negyvenhat nyelvén, Dél- Amerikától Japánig, Svédországtól Angoláig. Istenes József és Dulai András segítségével közreadta: Tóthné Mellaú Erzsébet népművelő • Egy részlet a szülőházban látható' kiállításból. HOMMAGE Á PETŐFI Tavaszy Noémi metszetei Petőfi Sándor születésének másfél százados évfordulóján avatták várossá szülőhelyét, Kiskőröst. A város ünnepségsorozattal emlékezik meg a tíz esztendő fejlődéséről, s egyben Petőfi születésnapjáról. melynek szilveszter éjszakáján lesz 160 esztendeje. A városi művelődési központban állítják ki — december 29. és'január 15. között — Tavaszy Noémi linóleummetszet-sorozatát, mellyel a költő emlékének adóznak. Ezúttal ezekből két János vitéz-illusztrációt mutatunk be. • Tavaszy Noémi: Kukorica közt születtem... NÉMETH LÁSZLÓ: Jelszó: Petőfi (részlet) Folyóiratot indítunk: a kéziratok java egybegyűlt, a ráfizetést évekre fedeztük, csak a cégérben nem tudtunk megállapodni. Más lap- alapítók a címen kezdik, nekünk éppen csak címünk nincs. Már egész kis címkitaláló társaságot szerveztem, de szerkesztőtársam egymás után küldi vissza az ajánlott szavakat; egyik bágyadtabb, mint a másik, s ő Pált idézi: ha a kürt nem ád világos hangot, ki készüljön a csatába? De hát melyik az a kürt, amelynek a hangja nem „homályos”? Szerkesztőtársam ezzel is kirukkolt: Petőfi. Ne törődjünk a meghökkenéssel, írjuk a lap homlokára Petőfi nevét. Nem mertem elfogadni az ajánlatát; folyóiratot szerkeszteni, amelynek minden cikkecskéje Petőfi neve mögé sorakozik: túl nagy felelősség, s még az én vakmerőségemet is meghaladja. De ha nem is fogadhattam el az ajánlatot: értem és érzem. Valóban ez az a név, amelyben minden magyar írónak meg kell egyeznie; ez a szó jelenti irodalmunk legszebb hagyományát és legnagyobb igényét. A minap a cseh és magyar irodalmat kellett összehasonlítanom. A nemzetek. írtam, legnagyobb erényeikkel nyúlnak fel a nemzetközibe, s a cikknek a Petőfi és Comenius címet adtam. A magyar irodalomnak Petőfi a legnagyobb fénye. Bizonyíték rá, hogy egész irodalmunkat az ő világításában látjuk. Nemcsak utódai állnak az ő fényében, árnyában (szerepét folytatva, mint Vajda, Ady, a fiatalabbak közül Illyés, Erdélyi vagy szerepe ellen küzdve, mint Arany, Babits), de visszaeső fénye elődeit is meghamisítja. Csokonaiból, ebből a botanikus lelkű költőből, akinél a tizennyolcadik századnak kevés nyájasabb bennszülöttje élt, egy elő-Petőfit csinált, s a tizenhatodik század nyers borújában, Balassi előtt rá emlékezünk. Petőfi olyan nagy emléke a magyar szellemnek, hogy nem tudunk szabadulni tőle. A hű asszony esküvője napjához méri leány- és asszonykorát. A magyar szellemnek Petőfi költészete volt az esküvője. (1934) Tavaszy Noémi: Pásztorok királya. A Petőfi-szobor. (MTI-fotó — Hámor Szabolcs felvétele — KS)