Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

1982. november 2. • PETŐFI NÉPE • J NÉPI ELLENŐRÖK KITÜNTETÉSE A megyei NEB ünnepi ülésén HAJNALTÓL DÉLUTÁNIG Utas voltam a hetesen Egyik cikk szüli a másikat olykor. Szóvá tettem a lapunk­ban, hogy egyes buszvezetők bosszantják az utasokat, többek között gyakori felesleges fékezéseikkel. Lett nyomban felhá­borodás, tiltakozás. Mondták egyebek mellett — és írták —, hogy lennék csak a helyükben, nézném végig legalább egy­szer a napi munkájukat. Megfogadtam .tanácsukat. Az aláb­biakban egy műszak hiteles történetét tárom az olvasók elé. Az első kör Hajnal van, de, hogy mennyire éjszaka ez, mutatja, hogy csupán egyetlen emberrel találkozom a Széchenyi városban. Legtöbben alszanak még, mutatják a sötét ablakok. Szép is, rokonszenves is hallgatásával a megyeszékhely. Nem így a Csáktornyái utca. A Volán Vállalat központi telepén ■nagy a mozgás. A menetlevelek zizegését, a kulcsok csörgését, az ajtók esano- dását, de még a hangos beszédet is elnyomja a motorok zaja. A bejáratnál éber a portás, a főren­dész, miközben szép rendben meglódulnak a nagy buszok: in­dulnak a távolsági és a helyi já­ratok. Először a legtöbb a Felsza­badulás téri. jócskán megnagyob­bított állomásra. Valami azt súgja, hogy a hetest válasszam, talán egy icipici tré­fa kedvéért. Mikor megtudom, hogy az útvonala a Habselyem­gyár és töbDek között a Muszáj, akkor ezt mondtam gondolatban: muszáj ezt választanom. Tizenketten ülnek az indulás­kor. és egyesek máris mérgelőd­nek. „Elromlott" a jegykiadó automata. De van aztán gyorsan panasza Kiss Gyula buszvezetőnek is. .Amikor mutatta. hogy nem rossz az a masina, csak he­lyesen kell használni, ez volt a felcsattanó válasz: ..Ne nézzen hülyének!” — Sokszor előfordul ilyen go­rombaság? — kérdezem tőle ké­sőbb. — Sajnos, igen. A főtéren csak mi zavarjuk a csendet, de az SZTK előtt már megrohamoznak bennünket az utasok. Tumultus. Hangzavar. És mostantól vége a hajnali nyuga­lomnak. Az E5-ösön a felüljáróról visz- szanézek: fényözönben a város. Azon veszem észre magam, hogy jóleső melegség folyik szét az ereimben. Jó. hogy vállalkoztam erre az érdekes utazgatásra. Né­zem az embereket. Mintha ilyen közelről sose láttam volna őket. Eltökélem: nem kívülálló utas akarok lenni! Osztozni szeretnék örömükben. bosszúságaikban azoknak, akik naponta rászorul­nak erre a hetes buszra. Közben beszédfoszlányok. ..öt­percenként néztem az órát, pedig a szüleim felébresztettek volna. De irtózom a késéstől.” „Te, érj ilyenkor mindig rettenetesen ál­mos vagyok, de a gép mél'lett ha­mar elmúlik.” Azután nagyma­mák dicsérik az unokáikat. „Tu­dod, aranyos, amikor kérdezi: nagyi, te is nő vagy?” A másik: „Az én drágám minden reggel odabújik hozzám az ágyba.” A Habselyem előtt kiürül a busz. Indulás tüstént vissza. Nem. sokára soromipó. A Muszáj lakói­ból dől a panasz: mindig ez az akadály, örökké várni kell. S a buszvezető: „Egyszer este tíztől fél tizenegyig kellett várni. Az utasok engem szidtak, aztán ki­derült. hogy alszik a bakter. Mi ébresztettük fel.” Ejha! — gondolom magamban, amikor kétoldalról közrekapnak bennünket az ellenőrök. Ilyen ko­rán kezdik, még sötétben? Sze­rencsére nincs panasz. Mindenki­nek van jegye, bérlete. — Gyakran van másképpen? — Egy műszak alatt két-három esetben. ' Aztán ismét a Felszabadulás té­ren. A vezetőhöz lépek, legalább végre beszélgessünk. De nem le­het; máris indulnia kell. Csenge­tés. hangos ajtócsukódás. és uccu neki, irány a Habselyem, a Mu­száj. Megint elfog a nevetés: „Muszáj a Muszájba menni!” Ülök a „ringlispilen” Közben kinyílik a város; perc­ről percre érettebb, bátrabb, ele­venebb. Lassanként eltűnik a hajnali sejtelmesség. a kora reg­geli titokzatosság. Színre lép kje* mény léptekkel, fenegyerekesen a nappal. Aktatáskás férfiak, gyors­lábú nők, szatyrokkal ci.pekedő asszonyok, iskolatáskás fiúk, lá­nyok, csoportokba verődött em­berek özönlik el szép városomat. Kinyitnak presszók, italboltok. Seprűkkel, vödrökkel meglódul­nak a takarítók. Autók, motorok, kerékpárok és lovas kocsik tar­kítják a tereket, utcákat. Élvezem a látványt. Végállomás, Nagytemplom, színház. Lenin-szobor. Habse­lyem, soromipó, körút, új posta. Városi mozi. nagyállomás, és is­mét elölről és újra és újra ugyan­az. Egy idő után kezdek elzsib­badni a monotóniától, fáradni és szédülni a körforgástól. Azon ve­szem észre magam, hogy unom az egészet. Bánom, hogy vállalkoz­tam erre az esztelen utazásra. Mintha ringlispilen forognék kör­be-körbe. Közben újra és ismét és műi­dig tolongás. A megállóknál ro­hamozzák a cseppet sem csendes, cseppet sem nyugalmas busáin­kat. A hetest. Amelyik a végál­lomástól a végállomásig, a Habse. lyemtől a Felszabadulás térig megy állandóan,, megállíthatatla­nul, pihenés nélkül. És hoppá! Hát a sofőr? Hát én vagyok a fáradt, a szemlélődő? Én felelek negyven, ötven, száz utas életé­ért? Nekem tesznek szemrehá­nyást a késésért, a gyakori féke­zésért? Engem szidalmaznak, ha nem állok meg szabálytalanul? Nekem kell lélegzetelállító pilla­natokban fékeznem? Én kelek fel naponta hárorh órakor? Engem vonnak felelősségre mások eszte­len rongálásáért? Én tartom a kezemben ennek a mammut gép- állatnak a volánját? Kezdek szé­gyenkezni fáradásomért. (És ki­csit a múltkori cikkemért is; be­vallom férfiasán.) Közben Illyés Gyula csodálatos verse jut eszembe, mely éppen ide illik. „Megszokták már.” Az­tán: „Meg tudtad te szokni — volt benne részed — a kapát?” Hát igen, igen. Tulajdonképpen megszokták . .. Csakshát... Akkóf erősödik fel bennem az érzés — az együttérzés —, amikor sza­bálytalanul átszalad előttünk egy nő az úttesten. Kemény fékezés, megdermed bennünk a vér. Igaz lehet, hogy a buszvezető mindig .jfél lábbal a kórházban, fél láb­bal pedig a börtönben” van? Jó, ne túlozzuk el. De egy biztos: én nem csinálnám; de ez már más kérdés. És nem irigylem őket. Végre párbeszéd Na végre! Jut egy kis idő a beszélgetésre. Kiss Gyulát kérde­zem: — Hány éves? — Huszonöt. — Szereti a munkáját? — Tíz éve. ha a tanulókoromat is beszámítom! — Fizetése? — Hat és fiél ezer. — Mikor kel naponta? — Háromkor. — Hol lakik? — A Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban. Nincsen messze, szerencsé­re. — Mivel jár be? — Gyalog. — Elfárad egy műszak alatt? — Nem, De pár év múlva? Ki tudja! — Hány kilométer egy körjá­rat? — Tíz. — Milyenek az utasok? — Mindenféle akad. A többsé­gük rendes. De vannak olyanok, hogy ha szól nekik az ember, mondjuk a szemetelésért, még nekik áll feljebb. □ □ □ Nem bánom, hogy végre "az utolsó kört tesszük. Érdekes, szép volt; elfelejtettem közben a szé­dülést, fáradtságot is. De azért jó, hogy vége. „Körbe-körbe ka­rikába” menteim, s a vezetőn meg az utasokon kívül megfigyelhet­tem sok egyéb dolgot is. Például, hogy a nem éppen esztétikus lcTit— nyezetű Muszájban milyen sok a szép fa. És azt, hogy milyen sok az erőszakosan elcsúfított megál­lóhely. Betört üvegek, megrongált táblák, oszlopok. Utoljára marad a kérdés; mi­lyen téhát a buszvezető élete? A válasz helyett javaslom: üljön be a kocsiba egy egész műszak ide­jére bárki. ízelítőt kaphat belőle még akkor is, ha nem ő vezeti a buszt. □ □ □ Kiss Gyula kitölti a papírokat, elrakja a holmijait, szedelődzkö- dik, indul hazafelé. A váltótárs, Bozsik János jókedvűen ül a vo­lánhoz. És indul a Habselyem­hez, a Muszájba és máshová, „körbe-,körbe karikába”. Szerencsés utat kívánjunk ne­ki. Most, és ezután is. És a sok derék társának is. Akik naponta egy kicsit — vagy nem is kicsiif? — a kezükben tartják az életün­ket. Varga Mihály Tegnap Kecskeméten, az MHSZ székházában ünnepi ülést tartott a Bács-Kiskun megyei Népi El­lenőrzési Bizottság. Az összejöve­telen részt vett dr. Árvay Árpád, a megyei tanács vb-titkára és lvicz Vilmos, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osztá­lyának munkatársa. Megemlékezve a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom közel­gő, 65. évfordulójáról, Miklós Zoltán, a Ynegyei NEB elnöke szólt arról a gyümölcsöző mun­kakapcsolatról, amely a párt, a kormány, a tanácsok, a különbö­ző szervezetek és a negyedszáza­dos népi ellenőrzés között az időszerű társadalmi feladatok megoldása során kialakult. En­nek az alapja viszont az a törté­nelmi léptékű változás volt, ame­lyet a Nagy Október jelentett a népek — köztük a magyar nép szá­mára is. A szocializmusban vált lehetővé, hogy » népi ellenőrzés — e fontos társadalmi kontroll — eredménnyel működhessen. Ezután Miklós Zoltán kitüntet­te a testület példamutató mun­kát végző tagjait. Dr. Molnár Mi­hálynak, a megyei, és Énisz Pé­ternek, a kalocsai járási-városi népi ellenőrzési bizottság tagjá­nak Kiváló társadalmi munkáért érmet adományozott. Orosházi Józsefet, a megyei NEB főrevi­zorát kiváló munkájáért és Ba­lázs Istvánnét húszévi törzsgárda- tagságáért kitüntetésben részesí­tette. Gál Józsefnének, Becsei Zoltánnak, Csányi Bélánénak, Molnár Lászlónak, Gatter István- nénak, Faragó Jánosnak, dr. Ga- rai Istvánnénak, dr. Czinege Gá­bornak és Szabados Pálnak pe­dig NEB-emlékplakettet nyújtott át. Hatvan társadalmi munkás a népi ellenőrzésben vállalt fel­adatának teljesítéséért ajándék­jutalmat kapott. K—1 Földvédelmi alapot hoztak létre A Magyar Közlönyben megje­lent a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és a pénzügy- miniszter együttes rendelete a földvédelmi alapról. A jogsza­bály nemzetközileg is új megol­dást tesz lehetővé arra, hogy a mezőgazdasági művelésből kivont területek után járó térítés meg­határozott része, továbbá a mű­velési kötelezettség elmulasztá­sáért kirótt bírságokból befolyt összeg — kiegészülve az állami támogatással — egyetlen kézben legyenek. S a földek ismételt fel- használását, termőképességének fokozását, általában a gazdaságos termelést szolgálja úgy, hogy köz­ponti elosztással oda kerüljön vissza, ahonnan elszármazott: a mezőgazdasági termelésbe. Az alapból az állami tulajdonban lévő földek használói, továbbá a termelőszövetkezetek és a szak- szövetkezetek részesülhetnek visz- sza nem térítendő támogatásban, illetve később térítendő hozzájá­rulásban. A felhasználási lehető­ségek széles körűek; hatféle célra folyósítanak támogatást, illetve hozzájárulást. A támogatás részben a parlag­területek szántóművelésbe való vonását szolgálja. Ez a beavat­kozás eléggé költséges, így gyak­ran meghaladja a gazdaságok anyagi erejét. A művelésből ko­rábban kivont földek ismételt használatba vételének kiadásait részben szintén az alapból fedez­hetik a gazdálkodók, és például a földek közé ékelődött, úgyne­vezett zárványterületeket is az alapból felvett összegekből fog­hatják be. A hozzájárulás egyfajta előleg arra, hogy a termelők gazdaságo­sabban hasznosíthassák terüle­teiket. A földcserék — amikor a gazdaságok például a jobb terü­leti elrendezés érdekében áten­gedik egymásnak földrészeiket —, korábban eléggé elhúzódtak azért, mert a földek gyakran értékes létesítményeket is magukkal „visznek” a másik üzembe, ame-. lyik viszont egyik napról a ma­cikra nem képes előteremteni a megváltás összegét. Az érintett üzemek erre igényelhetik az alap­ból az öt év alatt visszatéríten­dő előleget, továbbá hasonló fel­tételek mellett kérhetnek segítsé­get a nagyüzemi táblák kialakí­tásával kapcsolatos, gyakran költ­séges munkálatokra is. Az alap 1983. január 1-től szol­gálja a földek gazdaságosabb felhasználását. A MÉM szakértői szerint évente 10—15 ezer hektár művelésbe vételét, hasznosítását, illetve korszerűsítését teszi majd lehetővé a központilag kezelt for­rás. A nagyüzemek az idén no­vember 30-ig a megyei- földhiva­talokhoz folyamodhatnak támo­gatásért, illetve hozzájárulásért, a döntés — a felterjesztés alap­ján — később a MÉM-et illeti meg. HATVANÉVES A SZOVJET ÁLLAM I. Gyökerek és előzmények A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége, a történelem első szocialista állama hatvan éve alakult. Létrejötte, erősödése az egész világon megváltoztatta a politikai folyamatokat. Meghatá­rozó volt a szocialista társadal­mak politikai rendszerének ki­alakulására és fejlődésére. A kö­zelgő évforduló alkalmával te­kintsük át a szovjet állam fejlő­désének egyes szakaszait, min­denekelőtt az államhatalmi, kép­viseleti szervek alakulása szem­pontjából. Az 1905-ös helyi szovjetek A szovjet államszervezet gyö­kerei az 1905—1907-es oroszorszá­gi polgári demokratikus forra­dalomba nyúlnak vissza. Az orosz proletariátus ekkor lépett föl önálló politikai erőként a féke­vesztett kizsákmányolás, a cári elnyomógépezet ellen. Mint min­den forradalomban, ebben is rendkívüli mértékben felgyorsul­tak a társadalmi események. Az orosz proletariátus helyzete meg­változott. A V. I. Lenin vezette bolsevik .párt világosan meghatá­rozta a proletariátus történelmi szerepét: az elnyomott néptöme­gek vezetése a forradalmi harc­ban. E forradalomban a politikai követelések napirendre kerültek, aminek egyenes következménye volt. hogy szervezetileg is alkal­mazkodni kellett az új helyzet­hez. Nélkülözhetetlenné vált a proletariátus választott szervei­nek létrehozása. A megválasztot­tak gyorsan túljutottak az egyes üzemek kapuin, és a munkások küldöttei szovjetekben egyesül­tek, amelyek a forradalmi harc, a felkelés szervei, irányítói let­tek. „Megvalósították a nép for­radalmi elemeinek diktatúráját.” A szovjetek által hozott intézke­dések egyértelműen a cári intéz­mények felszámolására irányul­tak. Működésükben egyesítették nemcsak a munkásokat, hanem a sokszorosan megalázott és kisem­mizett muzsikokat és a társada­lom haladó rétegeit. A forradal­mak történetében itt jelent meg először a munkás-paraszt szö­vetség. A proletariátus és a parasztság e forradalmi szövetségét — mint ismeretes — egy évtizedre még elfojtotta a cári önkényuralom. Munkás—katona küldöttek Az 1917-es februári polgári de­mokratikus forradalom első nap­jaiban, a történelmi tapasztalatok birtokában, Oroszországban min­denütt létrehozták a munkás— katona küldöttek szovjetjeit, amelyek a bolsevik párt irányí­tása mellett a kettős hatalom idején váltak a munkásság, a ka­tonaság és a parasztság képvise­leti szerveivé. A „Minden hatal­mat a szovjeteknek” jelszó a pro­letárdiktatúra szovjet államfor­májának a kialakítását jelentet­te. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat megelőzően a szov­jetek magukban hordták azokat a jellemvonásokat, amelyekből a mai szovjet állam nőtt ki. A legfontosabbak: — A szovjetek a dolgozók osz­tályképviseleti, választott, demok­ratikus szervei, amelyeket a pro­letariátus vezet, és amely bizto­sítja egységüket a forradalmi harcban. — A dolgozó nép képviselői­nek a kezében egyesült a döntés és a végrehajtás ügye. — Haladásuk iránya és haté­konysága elválaszthatatlanul ösz- szefügg a munkásosztály forra­dalmi pártjának vezetésével. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a fia­tal szovjet államra a történelem során addig nem ismert feladatok megoldása hárult. A gazdasági élet megindítása, a gazdasági szervezetek sokaságának irányí­tása, a kulturális, a művelődési, a szociális gondok, a megdöntött kizsákmányolok ellenállásának leküzdése, az intervenció megtö­rése, a külpolitikai kapcsolatok kiépítése. A szovjetorosz köztársaság köz­ponti szervei kezdettől fogva kulcsszerepet tulajdonítottak a rendkívül bonyolult, szinte átte­kinthetetlen társadalmi feladatok megoldásában a helyi szovjetek­nek. Ezért komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a helyi szovjetek működése a fel­adatok nagyságához mérten ki­bontakozzék. E központi intézke­dések hangsúlyozták, hogy a helyi szovjetek, a helyi hatalom szer­vei önállóságot élveznek a helyi jellegű ügyek intézésében, de mind a központi, mind a felsőbb szintű szovjetek rendelkezéseinek megfelelően fejtik ki tevékenysé­güket. Ez az irányítás azt jelen­ti, hogy a szovjet állam kezdettől fogva a hatalmi képviseleti szer­vek rendszerét a demokratikus centralizmus elve alapján képez­te ki. Elutazott Grigorij Csuhraj Hétfőn kora délelőtt a vá­ros párt- és tanácsi vezetői­nek köszönte meg Grigorij Csuhraj, a világhírű szovjet filmrendező és felesége a szívélyes vendéglátást. Az őt búcsúztatók pedig kife­jezték azt a reményüket, hogy további munkájában hasznosíthat egyet s mást abból, amit itt látott, örül­nének, ha a kapcsolat az immár „címzetes kecskemé­ti” szovjet művésszel to­vábbra is megmaradna. Lapunk munkatársának elmondta Csuhraj, hogy mindketten nagyszerűen érezték magukat és a Petőfi Népe útján szeretnék kife­jezni köszönetüket Kecske­mét vezetőinek és lakossá­gának. A változatos prog­ram — mint említette — le­hetővé tette, hogy alaposan megismerkedjenek a helyi gazdasági, kulturális élettel. Különösen nagy hatást tett rájuk a Fémmunkás Válla­latnál és a korszerű Magyar —Szovjet Barátság Tsz-ben tett látogatás. Szakmailag is érdekesnek tartotta a szín­házban töltött napot és nagy elismeréssel szólt a népi ha­gyományok ápolásáról, a meglátogatott gyűjtemé­nyekről. A szovjetek államhatalmi szer­vekké alakulása a régi államgé­pezet teljes szétzúzásával járt. Jelentős politikai győzelem A Szovjetek III. összoroszor- szági Kongresszusa 1918 január­jában „Nyilatkozatot” fogadott el. Ez a „nyilatkozat” alkotmány- jellegű aktus volt, amely tükröz­te a társadalmi, politikai válto­zásokat, és amely tartalmazta a szovjetek tevékenységéről szóló szabályozás addigi tapasztalatait. Az első szovjet alkotmányt még ebben az évben az V. össz- oroszországi szovjetkongresszus fogadta el. Az alkotmány elfo­gadása jelentős politikai győze­lem volt a különböző jobb- és baloldali kispolgári nézetek ellen. Ez az alkotmány rögzítette az ak­kori idők legdemokratikusabb választási rendszerét. Eszerint a kizsákmányolok kivételével,'min­den dolgozó, aki a 18. életévét betöltötte, függetlenül nemétől, nemzetiségből és vallásától, vá­laszthatott és választható volt a szovjetekbe. Lényeges eleme volt az alkotmánynak, hogy meghatá­rozta a szovjet föderáció kiala­kításának és ezzel az ország ál­lamhatalmi képviseleti rendszere »felépítésének kiinduló helyzetét. Az Oroszországi Föderatív Szovjet Köztársaság Alkotmánya meghatározó volt a többi szovjet köztársaság alkotmányos tevé­kenységére. Ez tükröződik az uk­rán, a belorusz, az azerbajdzsán, az örmény, a grúz alkotmányok­ban. Ekkor Születnek az Orosz Föderációhoz tartozó Turkesztán, Dagesztán és a krími autonóm köz­társaságok alkotmányai. Dr. Árvay Árpád a megyei tanács vb-titkára (Folytatjuk) MAGYAR INTERNA/ ALISTÁK A SZOVJET HATALOM GYŐZELMÉÉRT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom