Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1982. november 4. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT A termőföld ésszerű hasznosításáért Nem állhatunk meg félúton... Huszonegy esztendős a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet. Kedvezőtlen termőhelyi adottságú, hisz az összes terület átlagos aranykorona-értéke alig haladja meg a nyolcat. A szükségszerű tény meghatározza tevékenységüket is. Az elmúlt néhány esztendőben dinamikusan fejlődtek. Elsődleges céljuk az volt, hogy a rendelkezésre álló földterület minden egyes négyzetméterét maximálisan kihasználják. Ennek érdekében alakították a vetésszerkezetet és folytatták a már korábban megkezdett táblásítást. Most a talajjavításhoz és vízrendezéshez szükséges pénz előteremtésén munkálkodnak a jakabszállásiak. Nagy Bélával, a szakszövetkezet elnökével a kockázatvállalás felelősségéről és a szakszövetkezet jövőjéről beszélgetünk. Hatszáz hektár gazdát cserél — Születése óta kötődik Jakab- szálláshoz. Ha elhagyta a községet, csak azért tette, hogy szakmát szegezzen, ismereteit bővítse. Ügy tesz, mint a céhbeli mesterek, akik hotoszú útra indultak, hogy megismerkedjenek mindazzal, ami munkájukhoz, hivatásukhoz szükséges. — A helyi tanácsnak 1961. május óta társadalmi elnökhelyettese vagyok. A szövetkezeti mozgalomban' már akkor dolgoztam, amikor úgy kellett inr.en-onnan összeszedni a fizetéseket. Pedig az összeg akkor könyöradomány- nak tűnt. Az idő megszépíti a keserves éveket. Tavaly már a 302 millió forintos bruttó termelési érték mellett több mint 35 millió forint volt a tiszta haszon. — Az emelkedő alapanyagárak miatt legyre-mástra zárják be a szeszfőzdéket, önök most mégis egy rekonstrukció befejezése előtt állnak. — Ősi közgazdasági igazság, hogy félúton nem lehet megállni. A pálinka-vevőkörünk hosszú évek során kialakult. Az bizonyos, hogy manapság a kisüsti előállítása nem tartozik a legjövedelmezőbb foglalatosságok közé. Egyre több gyümölcsöst telepítünk, tehát akkor járunk el helyesen, ha az ezekből kikerülő gyengébb minőségű őszibarackot, almát, szilvát teljes vertikumban feldolgozzuk. — A gazdaságpolitikai következetesség, a kevésbé jövedelmező üzemágak fenntartása, esetleges fejlesztése az átlagosnál is nagyobb kockázattal, felelősséggel jár. — így igaz, de csak azért, mert a baromfiágazat most rossz passz. ban van, egyik napról a másikra erről leállni nem lehet. Elsősorban azért nem, mert ismerve a kereslet-kínálat ciklikusságát, egykét esztendőn belül, meggyőződésem, hogy újra üzlet lesz csirkét nevelni. Itt van például az őszibarack. Az idén nyáron annyi termett belőle, hogy gondot jelentett még a hibátlan minőségű portéka értékesítése is. Ezért aztán nemcsak a kisüzemi gazdaságokban. került néhány fa fűrész alá. Ősi paraszti bölcsesség vezérel bennünket, amikor ezek ismeretében mi őszibarackost telepítünk. — Azt mondta a főkönyvelőjük, hogy 30 milliósnál kisebb üzem- águk nincs. — Minden gazdaságnak meg kell találni a számára legoptimálisabb termelési nagyságrendet. Ez vonatkozik különösen olyan gyenge termőhelyi adottságú szakszövetkezetre, mint a miénk, önálló gazdálkodásunkat, elképzeléseink gyors kivitelezését lehet. hogy nagyban segíti egy tény: évek óta nem igénylünk hitelt a termeléshez. Való' igaz, hogy ágazatainkra nem lehet ráfogni, hogy gigantikusak, de azt sem, hogy parányiak. Amire szükségünk van. azt szerény feltételek és körülmények között próbáljuk előteremteni. Műanyagüzemünk nemcsak a kétA faházak jövője A franciaországi fagazdasági műszaki központ kedvezően ítéli meg a fának, minb családi házak szerkezeti anyagának a jövőjét. Ennek egyik oka az energiaválság. A fa feldolgozásához háromszor kevesebb energiára van szükség, mint a téglaégetéshez, hatszor kevesebbre, mint a beton, huszonnégyszer kevesebbre, mint az acél, és huszon- hatszor kevesebbre, mint az alumínium készítéséhez. További!: a fa jó hőszigetelő, hétszer jobb, mint a tégla, ötször, mint a beton, 350- szer, mint az acél, és 1500-szor jobb, mint az alumínium. Ehhez járul még számos egyéb előnye: jól bírja a terhelést, emeléséhez nincs szükség nagy berendezésekre, ráadásul gyengébb ala- pozSsra és kis teherbíró-képességű talajra is ráépíthető. A belőle készült épületek széles határok között, tetszés szerint tervezhetők, bővíthetők, ipari és kisipari módszerekkel egyaránt gazdaságosan építhetők. Franciaországban az 1967-ben épült családi házaknak mindössze 2,3 százaléka volt faház, 1973-ban viszont 8,6, 1976-ban pedig már 13,5 százaléka. Ez az aránynövekedés különösen számottevő, ha figyelembe vesszük, hogy közben a lakásépítésben a csgládi házak hányada is nőtt: az 1967. éyi 35-ről az 1976. évi 55 százalékra. 0 Nagy Béla, a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet elnöke. decis pálinkásüvegekhez, szükséges kupakot állítja elő, hanem a megyében gyártott pezsgőt is Ja- kabszálláson készített dugóval zárják le. — {Tehát •véleménye jszerint üdvözítő megoldás az, hogy ha egy-egy gazdaság, sokszor manufakturális módszerek alkalmazásával is, önmaga állítja elő a számára szükséges termékeket? — Én ezt nem mondtam. De vallom, hogy nyereségérzékeny világunkban, nagyon fontos, hogy az arányokat ne tévesszük szem elől. Az sem baj, ha egy-egy vezető néhány esztendővel előre gondolkozik. Hiszen a gazdállco- dási kontúrokat már látni. Itt nem csupán a takarékosságra gondolok, hanem arra is, hogy egy .re nagyobb szükség lesz az üzemek, vállalatok közötti korrekt, kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelemre. — Az idei esztendő eredményeinek körvonalai már látszanak. Ügy tűnik, tez idén sem lesz kevesebb ^nyereség, mint tavaly. — A gazdálkodási körülmények nehezedtek. Nem véletlen tehát, hogy minden fillérre oda kellett (kell) figyelnünk, hogy nyugodt lelki ismerettel állhassunk majd a tagság elé zárszámadáskor. Szabó Pál Miklós Hősziget Moszkva alatt A szakemberek már régóta tudják, hogy Moszkvában, különösen pedig a város nagy ipari kerületeiben nemcsak a levegő, hanem a felszíni és a föld alatti vizek is melegebbek a környékbelieknél. A moszkvai Centrgeologija nevű vállalat egyik tudományos munkatársának megfigyelései és a városi fúrt kutakban végzett mérései szerint a hőrendellenesség létrejötte és alakulása összefügg a föld alatti városi építmények (a metró, közműalagutak, a csatornahálózat stb.) hatásával. Bizonyos tényezők ellenben — például a hóeltakarítás, a vízszintsüllyesztés — csökkentik az átlagos hőmérsékletet. Október utolsó hetében a bal- lószögi közös ültetvényük termését is leszüretelték a kecskeméti Kossuth Tsz tagjai. Akadt olyan nap, amikor kétszáznál többen, szorgoskodtak a szőlősor rok között. A kertészeti brigádon kívül ott voltak a kőművesek, a lakatosok, a galvanizálók, az éppen nem ügyeletes állattenyésztők és az irodai dolgozók is. hogy minél előbb befejezzék a munkát. A gazdag szőlőterméssel együtt, majd a ballószögi területet is átadják a Helvéciái Állami Gazdaságnak. A megyeszékhely szövetkezetének belsőnyíri központjától 20 kilométerre fekvő szőlőskertet az 1960-as években a ballószögi Egyetértés Szakszövetkezet gazdái telepítették. Évekkel később a két gazdaság egybeolvadásakor lett mindannyiuk közös birtoka, amelyen most utoljára szüreteltek a szövetkezet dolgozói, A Helvéciái Állami Gazdaság és a kecskeméti Kossuth Tsz ugyanis kicseréli 600 hektár földjét. 1983. január elsején az Állami gazdaság többek között átadja a miklóstelepi területét, a lajosmizsei határban levő almáskertjét a termelőszövetkezetnek. Az viszont a Helvéciához közel • A Kossuth Tsz galvanizálóüzeménck dolgozói szüretelik a balló- szögi szőlőt. eső ültetvényeit, szántóit, gyepterületeit juttatja az állami gazdaság tulajdonába. Mindkét nagyüzemnek kölcsönös érdeke fűződik ehhez a földcseréhez. A mai viszonyok között még költségesebb megművelni a távol fekvő, szétszórt területet, ahol a nagyüzemi termelés megszervezése számos akadályba ütközik. Belsőnyíirből húsz kilométert utaztak, s ugyanannyit vissza a Kossuth Tsz taggai, ha Ballószögön dolgoztak. Ekkora kerülővel szállították a gépeket, a munkaeszközöket és a terményeket is, ami megdrágította a termelést. És az időveszteségről még nem is esett szó. A Kossuth Tsz-hez hasonlóan, a Helvéciái Állami Gazdaság is törekszik arra, hogy központosítsa az évekkel korábban még 13 település határában fekvő mező- gazdasági területeit. Energiagazdálkodási és az üzemszervezési feladatok serkentik többek között erre a lépésre. A kecskeméti téesszel lebonyolított területcserével együtt, a legutóbbi három esztendőben ezerhétszáz hektár szántót, kertet, ültetvényt, gyepet adott át a szomszédos nagyüzemeknek. és vette át tőlük az ésszerű földhasználati program végrehajtása érdekében. Érdemes követniük ezt a példát más gazdaságoknak is. K. A. SZALMA ÉS KUKORICASZÁR A KAZÁNOKBAN Csökkenthető energiaszámlák Nagy energiafogyasztó a korszerű mezőgazdaság. Hazánkban csak olajból több mint hatszázezer tonnát használnak fel évente. Ennek az óriási mennyiségnek a felét a terményszárítók „falják fel”, hiszen egyetlen berendezés idényenként háromezer—négyezer liter olajat fogyaszt, s csak Fejér megyében száznál több van belőlük,, tetemes összeggel növelve a gazdaságok energiaszámláját, A szárítás költségei nyolcvan—száz forintot „tesznek rá” minden száz kilogramm búza, napraforgó, kukorica termesztési kiadásaira. Érthető, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek főként az energiaár- robbanás óta egyik legfontosabb tennivalójuknak tekintik a szárítási kiadások mérséklését. E cél érdekében egyre szélesebb körben alkalmazzák a növényi takarmányok nedves tárolását, s a tervek szerint 1985-.ben mintegy két-ihárommillió tonna kukoricát tárolnak szárítás nélkül. Mind több helyen állnak át olajról az olcsóbb, s főleg nem importból származó energiára. Ahol lehet, már gázzal fűtik a szárítókat, s nő a pakuratüzelésű kazánok száma is. Az ipari takarékosságot azonban a növényi hulladék, a maradványterméknek nevezett kukoricaszár, csutka, szalma, venyige, nyesedék e célra való hasznosítása jelenti. A szakemberek számításai szerint az évente megtermő nyolcmillió tonna kukoricaszár és öt- hatmillió tonna szalma harminc százaléka is elegendő lenne a kalászos gabona, a kukorica, valamint a napraforgó szárításához. Miért nem élnék hát a gazdaságok szélesebb körben, vagy éppen mindenütt ezzel a lehetőséggel? Elsősorban anyagi okok miatt. Bármilyen furcsa, az olcsóbb szárítás sokba kerül, legalábbis kezdetben, ami a beruházási költségeket illeti. A meglevő kazánokat ugyanis nem lehet csak úgy. egyszerűen átállítani a szalma, a kukoricaszár. vagy csutka befogadására. Ehhez új hőtermelő berendezések, lényeges technikai módosítások kellenek. A maradványtermékek nagyobb tömegben való eltüzelésére alkalmas berendezések megtervezése nemrégiben kezdődött, s komoly leckét adott fel a mérnököknek. A szár, a csutka. a szalma, a venyige és más mező- gazdasági melléktermékek nedvességtartalma az időjárás függvénye. másként viselkednek, mint a hagyományos tüzelőanyagok, és csak különlegesen szilárd falú kazánokban égethetők el. Kezdetben külföldi kazánokat próbáltak beszerezni a gazdaságok. de országos méretekben érre nem lehet berendezkedni. Szerencsére a hazai iparvállalatok is rájöttek arra, hogy a mezőgazda- sági „kazánprogram” jó üzleti lehetőségeket kínál, érdemes ilyen berendezéseket tervezni és gyártani. Különféle próbálkozások közül az egyik legsikeresebb a Láng Gépgyár Agroláng elnevezésű berendezése. Alkalmas a szárítók fűtésére, de ki tudja elégíteni az állattartó telepek, üveg- házak hőigényét is. Kezeléséhez két ember kell, a szalmafoálákat és más tüzelőanyagokat ugyanis szállítószalagra kell helyezni. A munkába állításával kapcsolatos beruházási kötségek három-négy év alatt térülnek meg, de segítségével már hatvannapos szárítási idő alatt is hárommillió forinttal csökken a gazdaság olajszámlája. Szalmaenergiára tervezett hőtermelő berendezést a Prometheus Szövetkezet, s különféle szár és csutka égetésére alkalmas más berendezéseket is sikerrel próbálnak már ki az ország különböző részén. A mezőgazdasági maradványtermékek hasznosításával tetemes mennyiségű olajat lehet megtakarítani. Ezzel számol az energiagazdálkodási kormányprogram ás, amikor kimondja, hogy a mező- és erdőgazdaságban keletkező. energiahordozóként hasznosítható anyagok felhasználásának növelésével a hatodik ötéves tervben háromszázezer tonna olajat kell kiváltani a mezőgazdasági nagyüzemekben. Ez a cél nem is irreális, hiszen a természet adta fűtőanyag korlátlan mennyiségben áll a gazdaságok rendelkezésére, s már megfelelő, jó hatásfokú kazánokból is van választék. Az energiaköltségeket egyébként még számos módon igyekeznek csökkenteni a mezőgazdasági nagyüzemek. Töfoib helyen munkára fogták a szelet, s hasznosítják a tej hőenergiáját is. Ez évtől kezdjve minden új tej házban felszerelik azokat a hőcserélőket, amelyek a frissen fejt tej hőjének hasznosításával vizet melegítenek, épületet fűtenek. A csákvári Tolbuhin Termelőszövetkezet a napenergia hasznosításával próbálkozik. Olyan kollektorokat készít, amelyekkel vizet melegítenek, s a meleg vízzel épületeket fűtenek. A lehetőségek még korántsem merültek ki. a mezőgazdasági nagyüzemek még sokat tehetnek a tetemes energiaszámlák csökkentésére. D. E. (3.) Tamás betámogatta a szobába, lefektette, majd gyengéden betakargatta, másnap pedig bekopogtatott a községi orvoshoz ... Az iskolából jövet az orvos elkísérte a tanárt a Kazinczy utcai házba, amely tulajdonképpen a gyepsor volt, annak is majdnem az utolsó háza. Friss, vizszagú szelek érkeztek a rétről ilyenkor, kora tavasszal. Közel volt a faluhoz a Kórogy-ér, amelynek vize a hóolvadás és a tavaszi esők után megduzzadt, kiöntött a környező legelőkre, amelyeket száraz nyarakon juhok jártak. Esténként meg békák kuruttyolása verte fel a csendet. Az ősz hajú Szegedi Endre nem mint orvos érkezett, hanem mint vendég, aki tiszteletét teszi, egy csokor orgonát hozott, amely most nyitogatta szirmait. Április vége volt, az égen felhők vitorláztak, de az idő a szokottnál hidegebbre fordult, nehezen tavaszodott. — Nézd csak, Emmike, kit hoztam! — kiáltott már az ajtóból Tamás, hogy időt adjon a feleségének a vendég fogadására. — Egy kedves vendég, a község orvosa, Endre bácsi. Az utcán találkoztunk. — Én meg letéptem egy csokorra való orgonát hirtelenében, hogy ne jöjjek üres kézzel a ház asszonyához — udvariaskodott az orvos, aki táskáját a konyhában egy széken hagyta. Emmikét meglepte a látogatás, nem örült a vendégnek, rossz idegállapota miatt, meg azért is, mert rendetlenség volt a szobában. A fehérneműt rakta be a szekrény polcaira, de fele még kint hevert a rekamién és a székeken. — Nagyon örülök — nyújtotta a kezét. — De ne nézzen szét, doktor úr, mert éppen most rendez- kedek. Előkerült a pálinka, közben Emmike vázába rakta az orgonát. — Látom, rosszkor jöttem — mondta a vendég. — De mi, orvosok mindig mindenhová rosszkor érkezünk. Ne törődjék a rendetlenséggel, így szép egy lakás. Csak látná, mi van nálam. ^ — A doktor úr ugyanis legényember — tette hozzá magyarázatként Tamás. — Ütközben mesélte. — Igen? Pedig biztosan akadt volna valaki. — Elmulasztottam az élet nagy lehetőségét — mondta komoly hangon az orvos. — Most már bánom, de késő, ki köti hozzá élete szekerét egy ilyen öreg gebéhez? Amikor fél óra múlva kikísérte a kapuig, a távozó orvos odasúgta a tanárnak: — Semmi baj. Egy kis depresz- szió. Igyekezzék kiragadni a magányból, vidámság, szórakozás, társaság ennek az orvossága. Nincs ok az aggodalomra. Egy kis nyugtató nem ártana ... Szórakozás és vidámság helyett a következő napokban Emmike takarított, ide-oda tologattatta a bútorokat, amikor a hátsó szobát is lepadlózták a szövetkezet emberei, ott is berendezkedett, elfog, lalta magát, felszögelte a képeket, felrakta a függönyöket. Mintha megfeledkezett volna szomorúságáról. Aztán ismét depresszióba esett. Kedvetlenül ténfergett a lakásban, kiment a kertbe, ahol friss ágyások jelezték Tamás nagy igyekezetét. Emmike Sárszegen se segített soha a kertben, nem szerette a kerti munkát, gyakran mondogatta, hogy az ő családjában eddig egy paraszt sem akadt, és erre büszke volt. Iparoscsaládból származott, az öregapja is asztalos volt, a dédapja meg bognár, morva eredetű, onnan vándorolt be, Krepelkának hívták őseit. Ezt gyakran elmondta, s azt is hozzátette, hogy a kre- pel fürjecskét jelent. Volt is lényében valami madárszerű, riadt bizonytalanság, félelem, rebbenés- re kész mozdulat. Az öregapja magyarosította a nevét Kerepesire, mert Kerepesről hozott magának feleséget. Kerepesi Vince úrilánynak sze- . rette volna nevelni egyetlen gyermekét. Mindent megkapott a lány ruhában, kényeztetésben. Az érettségit is megszerezte, tovább azonban nem tanult. A faluban akadt ugyan több kérője is, de azokat nem tartotta magához méltónak. Udvarolt neki egy időben a szövetkezet mezőgazdásza is, de Emmike kereken kijelentette: nem akar falun élni. Csak úgy megy férjhez, ha városba viszik. Akkor érkezett Kiss Tamás általános iskolai tanár a faluba. A csinos fiúnak is megdobbant a szíve, amikor meglátta Emmikét. Hamarosan megtudta róla, hogy csak olyan ember lehet a férje, aki kiragadja ebből a környezetből. Kiss Tamásra azért esett a választása, mert nyílt titok volt, hogy a fiatal pedagógus rövidesen Győrbe kerül. Talán már jövőre. Az öreg Kerepesi, ha bement a városba, már olyan szemmel járta az utcákat, hogy hol, merre vehetne megfelelő lakást a fiataloknak. Kiss Tamást szerették Sársze. gén, és sokan azért ügyködtek, hogy városba való helyezését megakadályozzák. A párttitkár többször is kijelentette: „Miért kell a jobbat rögtön a városba vinni? Nem engedjük elmenni!” Beadványok íródtak, telefonálgatások folytak, de Emmike nemigen tudott ezekről a dolgokról. Ö csak azt tudta, ha a tanár elveszi, a városba kerül. Itt van hát a soha vissza nem térő alkalom. Csábos mosolyát Tamásra vetette, s megremegtette a pilláit. Következtek a meghívások, egyre gyakoribbakká váltak a vacsorák. Kiss Tamás minden másnap Kerepesi asztaloséknál vacsorázott, vasárnaponként ott is ebédelt. Kerepesiné mosott, vasalt rá, és rövidesen véglegesen is odaköltözött, amikor Emmike kimondta az igent. Százterítékes ebéd volt a lakodalmi toron, amelyet a művelődési házban rendeztek meg. A fiatalok Sopronban töltötték a mézesheteket, közben az asztalos kinézte számukra a győri lakást egy új négyemeletes házban, a színház mögött. A lakás megvételére azonban nem került sor, mert váratlan események jöttek közbe. Az ifjú férj a felső tagozatosokat elvitte kirándulni Aggtelekre, s a hetedikes Mihók Jani eltűnt. Kétnapi keresés utón leltek csak rá, eszméletlen állapotban. A vizsgálat a tanárt tette felelőssé. És Győr helyett Tóvárra helyezték nagy hirtelen. — Meséld el, hogyan történt. Mert én még mindig nem értem az esetet... — Én sem, 'István bátyám. És ahogy töprengek rajta, egyre kevésbé értem. Az iskolaigazgatóval sétáltak a diákrivalgástól hangos udvaron, óraszünetben. Györki igazgató nagyon megkedvelte az új kollégát, értékelte tudását, nagyfokú gyakorlatiasságát és emberi kvalitásait. Már kétszer is meghívta őket vacsorára, Ágnes néni, a felesége pedig sok jó tanáccsá] látta el Emmikét, amit az persze nem fogadott meg. ök is voltak Kiss Tamáséknál egyszer vacsorán, amelyen a háziasszony csak hideget tálalt. Mert hogy ő nem főzőcskéi, újabban a konyhát is utálja, nemcsak a kertet. (Folytatjuk) JL i
