Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-12 / 239. szám

4 • PETŐFI NÉPE m 1982. október 12. Váltalatok nehéz helyzetben 1979 ÖTA nem volt ilyen ma­gas a pénzügyi zavarokkal küsz­ködő gazdálkodó egységek száma, mint az idei esztendő első hat (hó­napjában! Július végéig mintegy félszáz olyan vállalatot tartottak nyilván, amelyek esedékes fizeté­seiket rendszeresen csak késve teljesítették. A Magyar Nemzeti Banknak az első félévben 800 millió forint értékben kellett úgy­nevezett eseti áthidalási hitelt nyújtani. Mindez több tényező együttes hatásával magyarázható. Ugyanis nem arról van szó, hogy ilyen mértékben romlott volna a válla­lati gazdálkodás. A jövedelmi vi­szonyokat tekintve ugyanis az év elején még egészen más volt a helyzet. A gazdálkodók 1981. évi mérlegükben az előző évit meg­haladó eredményt mutattak ki. Átlagot meghaladóan alakultak a jövedelmek, a szállítás, a hírköz­lés, a mezőgazdaság és az ipar területén működő gazdálkodó egy­ségek többségénél! Figyelemre­méltó azonban, hogy az átlagosan javuló nyereségpozíciók nem fo­kozták a vállalatok, szövetkeze­tek differenciálódását. A kedvező jövedelmi helyzet nem elsősorban a vállalati gaz­dálkodás hatékonyságának javu­lásából származott, hanem többek között az árak emeléséből, vagy például a költségvetési támogatá­sok növekedéséből. Érthető, hogy a hazai gazdálkodási körülmények szigorodásával összhangban a bank is körültekintőbben bírálta el a rövid lejáratú hitelek kihe­lyezését, s azoknak a vállalatok­nak, amelyeknél szervezetlensé­get, indokolatlan készletezést, rendelés nélküli termelést tapasz­talt, nem folyósított rövid lejára­tú hitelt. Ezzel nőtt a pénzügyi zavarral küzdő vállalatok száma. Az idei esztendőben a külpiaci helyzet a várakozásokkal ellen­tétben tovább romlott. Ez tovább nehezítette, hogy a hazai vállala­tok bővíthessék exportjukat. Az értékesítési gondok miatt egyes helyeken megnövekedett az el­adatlan készletek állománya, ami csökkentette a termelésbe fekte­tett pénz forgási sebességét, újabb pénzügyi gondokat okozva. A je­len gazdasági követelményekkel nem tudtak lépést tartani ezek a vállalatok: ilyen rövid idő alatt képtelenek voltak elszenvedett veszteségeiket pótolni. A pénz­ügyi gondok különbözőképpen je­lentkeznek, s a közvetlen okok is eltérőek. Néhol eseti, átmeneti jellegűek a financiális nehézsé­gek, másutt lassan tartóssá vál­nak. Ez utóbbi akkor is bekövet­kezhet, ha a vállalat egyébként nem veszteséges, de valamilyen téren nagyobb kötelezettséget vállalt, mint amit teljesíteni tud. Ez év elején például — annak el­lenére, hogy 1981-ben a vártnál kedvezőbben alakult a gazdálko­dó egységek jövedelme — mint­egy 20 vállalat, illetve szövetke­zet jelentette be: várhatóan fej­lesztési alaphiánya lesz. KÜLÖNÖSEN NAGY az alap­hiányos vállalatok száma a gép­iparban, ahol az utóbbi években nagy összegű hiteleket vettek fel, s a törlesztési kötelezettségeket még a korábbi közgazdasági kör­nyezetben vállalták. A vállalko­zások a megváltozott viszonyok közepette már nem bizonyultak olyan jövedelmezőnek, hogy idő­ben törleszteni tudják hiteleiket. Rosszabb a helyzet, ha a ter­melési ráfordítások növekedése nemcsak az időbeni hitelvisszafi­zetést hiúsítja meg, hanem meg­haladja a vállalat bevételeit is. Vagyis veszteségessé válik a gaz­dálkodó egység. A múlt esztendei mérlegadatok alapján a mezőgaz­daságon kívüli népgazdasági ágakban mintegy 20 gazdálkodó egység zárta a múlt esztendőt veszteségesen. A közvetlen okok között a piaciak a döntők. Töb­bek között csökkent egyes termé­kek, adott esetben a tevékenység iránt a kereslet, ezzel összefüg­gésben az árak is alacsonyabbak lettek. A világpiaci dekonjunktú­ra miatt nagymértékben esett például a vaskohászati termékek világpiaci ára, az előállítási költ­ségeket a magas anyag- és ener­giaárak miatt viszont nem sike­rült visszafogni. Mindebből azonban korántsem vonható le az a következtetés, hogy megszűnt a hazai vállalatok túlzott biztonsága. Inkább csak szűnőben van. Manapság azon­ban ez a folyamat sem lebecsü­lendő. Már csak azért sem, mert ahol pénzügyi zavarok keletkez­nek, ott — ha' hivatkoznak is a világpiaci dekonjunktúrára, a ki­számíthatatlan népgazdasági sza­bályozásra — rákényszerülnek sa­ját tartalékaik hasznosítására is. Az önvizsgálat általában eredmé­nyes szokott lenni. A legtöbb he­lyen bőven akad teendő a költ­ségek csökkentése, a folyama­tok korszerűsítése, a nem kifize­tődő tevékenységek leépítése, a szervezettség javítása terén. És végül — ha korlátozott mérték­ben is — de létrejön bizonyos szelekció. Igaz, jelenleg még ritkaságnak számít, hogy e szelekciók végkö­vetkezményeként megszűnjön egy-egy vállalat. (A 20 veszteséges gazdálkodó egység közül csupán 4 kisebbet számoltak fel. A töb­binél vállalati vagy egyéb for­rásból „rendezték” a veszteséget.) De arra egyre kevesebb a lehe­tőség, hogy a veszteség pótlására központi eszközöket használjanak. Mii TÖRTÉNJEN a veszteséges gazdálkodókkal, ha a körülmé­nyek további romlásával számuk eiszaporodna? Ez ma még kérdé­ses. A megoldást előreláthatólag az jelentheti, ha a jövőben ilyen­kor mindinkább a banki módsze­rek kerülnek előtérbe és egyre kevésbé kell igénybevenni a költ­ségvetési eszközöket. P. F. Hárommillió forintos megtakarítás A dusnoki Munkás—Paraszt Tsz-ben — a tavalyi termőterü­let feléről — 400 hektárról kerül feldolgozóba a fűszerpaprika. Zömmel a háztájikban és a kis­kertekben, valamint M8 hektá­ron részesműveléssel termelik a fűszernövényt. Várhatóan ezer tonna szárított félkész terméket állítanak elő a szövetkezetben. A szárítókat gázolaj helyett most pakurával fűtik. Ez mintegy 30 százalékos — számításaik szerint 3 millió forint — költségmegta­karítást jelent. • Egyenletesen érett, gyönyörűen bepirosodott a dusnoki fűszerpaprika. Ebből kiváló minőségű őr­lemény készíthető. A JÓ ÁRU TALÁL VEVŐT... Evekkel ezelőtt az „állam bácsi”, jó mélyen a zsebébe nyúlt. Támogatta azokat a vállalatokat, gazdaságokat, amelyek vállalkoztak táro­lók, hűtőtárolók létesítésére. Az idei burgonya- és al­maszezon sajnos nem úgy sikerült, ahogy tervezték a gazdaságok. No, nem a meny- nyiséggel van baj, hanem a minőséggel, amely jelentősen befolyásolja a tárolhatósá­got. Ütra keltünk és ellátogat­tunk néhány tárolóba, vajon eredeti funkciója szerint dol­gozik-e” ... Téma a tároló A soltvadkerti Szőlőskert Szak - szövetkezet 100 vagonos hűtőtá­rolója már jelig töltve almával. Külön boxban tárolják a székes­fehérvári ZÖLDÉRT részére a Starkingot és a dallamos nevű Staymared fajtát. Az Óbudai KÖZÉRT Vállalat jó minőségű almája is biztonságban van. Ha­sonló körülmények között várja a szállítást a Csemege Vállalat 10 vagon almája is. Tasnádi Miklóssal, a szakszö­vetkezet elnökével beszélgetünk az idei szezonról. Azt mondja, hogy a permetezőszerek magas költségei miatt egyre nehezebb megvédeni a gyümölcsöt. Gazda­ságunkban az aknázómoly nem végzett jelentős pusztítást. Megtudom még. hogy manap­ság nemcsak termelni nehéz, ha­nem értékesíteni is. Bár a solt- vadkertieknek jó! kiépített., meg­bízható vevőkörük van. így a tá­rolt portékát garanciával adhat­ják ... Azt mondja a csengődi Arany­homok Szakszövetkezet elnöke. Borbényi Imre, hogy a tárolt al­ma, sajnos, tavaly sem adta visz- sza „az árát”. Most az ötvenva- gonos tárolóban csak 20 vagon Jonatán pihen. Vevő lesz rá a pesti ZÖLDKER és az óbudai KÖZÉRT. A többi helyen palac­kos bort tartanak ... Egy jelentésben olvasom, hogy a megyében a tároló kapacitást alig 40 százalékban használták ki eddig a mezőgazdasági üze­mek. A ZÖLDÉRT is rendelke­zik jelentős tárolótérrel, össze­sen 7600 tonna almának volna hely, de csupán 2000 tonna Jo­natán, Stacking, Golden, Deli­cious vár feldolgozásra. A jánoshalmi telepen a 100 vagonos tárolótérben valójában csak 35 vagon alma van. A jó minőségű körszedett portéka ren­deltetési állomása még ismeret­len. Nagyon szeretnék a zöld- értesek, ha a teljes mennyiség tőkés exportra menne. A jánoshalmiak sok száz vagon paradicsompaprikát és paradi­csompaprika-szeletet exportálnak. A vevő igénye: az árut csak elő- hűtötten lehet feladni, ezért ok­• Jó minőségű burgonyából több, földből kevesebb kellene — — mondja Kiss Károly, a tárház vezetője. tóber végéig ezekben a termek­ben szó sem lehet alma tárolá­sáról. Hasonló a helyzet a ZÖLDÉRT kiskőrösi tárolójában is, ahol a Í60 vagonos térből csak 1100 ton­nát töltöttek meg almával. A kapacitás harmadát itt is papri­ka előhűtésére használják . . . Kecskeméten a központi tele­pen 120 vagon körszedett, jó mi­nőségű alma pihen a hűtőben. A Helvéciáról érkezett árut már megvásárolta a HUNGARO- FRUCT. A 40 vagonos hűtő pedig jó félig van export paradicsom­paprika-szelettel ... Jártunk még a ZÖLDÉRT kecskeméti burgonyatárházában is. A 280 vagon burgonya befo­gadására alkalmas szekciókból csupán egyet, egy 70 vagonost töltöttek fel teljes egészében. Fo­kozott tempóban érkezik a hús mellé való, de sajnos, itt is gond van a minőséggel. Kiss Károly, a tárház vezetője elmondja, hogy az egyik Kecskemét környéki burgonyatermelő gazdaságból évente 40 vagon földet szállíta­nak ide a burgonyával, ennek egy részét a válogató gépsorok eltávolítják . .. — És hova rakják az így ösz- szegyűlt termőtalajt? — Itt,, a telep végén leborít­juk — érkezik a válasz. — Ha ezt a tempót tartja a gazdaság, a végén nem lesz hova vetni majd a búzát és kukoricát... Áz eddig betárolt burgonya nem egységes. Az öklömnyitől a dió nagyságúig szinte minden méret megtalálható. Hiába a vá­logatógépsor munkája, a földdel szennyezett burgonya is téli pi­henőre tér. .. — Sajnos, a tárolhatósággal is­méi gondjaink lesznek — mond­ja Marionosi József, a ZÖLDÉRT főosztályvezetője. Úgy gondoltuk akkor teljes a kép, ha meglátogatunk egy hű­tőtárolóval bíró kisgazdaságot is. A kiskunmajsai határban leltünk ilyent. A néhány hektáros al­más végébe telepített tárolót egy 10 ezer kilokalóriás hűtőblokk üzemelteti. A körszedett almát szeptember második hetében egészen pontosan 7-én reggel kezdték ládába rakni. A terme­ket már feltöltötték, várják a ja­nuári, februári vevőket. Évekkel ezelőtt még piacoztak, szállítot­ták ide-oda. Ma már kényelme­sebb a helyzetük. A jó portéká­nak gyorsan híre megy. Jönnek a kiskereskedők, s elviszik hely­bői. Igaz, így a haszon valami­vel kisebb... A kisgazdaság néhány vagon almát termelt exportra is. óha­tatlan, hogy ne kerüljön szoba a fölvásárlási ár. — Tizenöt éve hatnyolcvanat kapunk az első osztályú almáért. Tavaly ugyan rátettek még har­minc fillért, de az idén újra visszacsúszott az eredetire ... Nem panaszként, de azért el­mondja a gazda, hogy az eltelt időben a permetezőszerek és a műtrágyák ára emelkedett. Ha nem lenne hűtőtárolójuk, almá­suk már régen fűrész alá került volna ... A körút végén egyre inkább kristályosodik a gondolat: a több­lettermés levezethető, ha jó mi­nőségű az alma és a burgonya. Mert a piac olyan rossz nem le­het, hogy a hibátlan portéka ne találjon vevőre ... Szabó Pál Miklós • Soltvadkrrtrn a hűtő már telve almával, de az udvaron még jó néhány vagon gyümölcs vár értékesítésre. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: KÖZISMERT, hogy az öregkort szimbolikusan gyakorta nevezik alkonyainak, naplementének. Mindkét szó a nyugalmas, zajtalan napszakra utal, képletesen pedig arra, hogy hatvan, hetven évesen az embe­rek már békességben élnek egy­mással, a korábbi viharos esemé­nyeket vagy elfelejtik, vagy az emlékezet által megszínesítve idé­zik fel azokat. Lecsendesednek a nagy érzelmi hullámzások, elhal­ványodnak a szenvedélyek, s he­lyükbe általában a megértés, a türelem, egymás hibáinak, „boga­rainak” beletörődő tudomásulvé­tele lép. Hangsúlyozni kell azon­ban, hogy általában. Nemcsak az irodalomból ismerünk kivétele­ket, de tragikus példái is vannak az eltérésnek napjainkban is. Mert igaz, hogy elcsitulnak a haj­danvolt szerelmi-érzelmi szenve­délyek, helyükbe azonban más, korántsem oly nemes indulatok lépnek. S ha ezek eluralkodnak egy-egy ember, egy-egy házaspár fölött, akkor gyakorta tragikus lesz az a bizonyos alkonyat. Ilyen okok miatt futott zsák­utcába Jánoshalmán egy házas­pár élete: a 69 éves Szudár Jó- zsefné (Damjanich u. 12.) 1982. március 24-én éjszaka több balta- csapással megölte férjét, a 68 Tragikus alkonyat éves Szudár Józsefet, akivel 1934- ben kötött házasságot. Miért és hogyan vadult el ennyire a kap­csolat, mi késztette arra Szudár- né, született Rabb Jusztinát, hogy baltát emeljen arra az emberre, akivel pedig „örök hűséget” es­küdtek egymásnak. Nos, amint a tárgyalás során kiderült, éppen ezzel az örök hűséggel voltak ba­jok. EMLÍTETTÜK, hogy negyven- nyolc évvel ezelőtt kötöttek há­zasságot. Ez a házasság hosszú ideig kifogástalan volt, boldogan élt a két ember, soha nem vesze­kedtek. Napjaik munkával tel­tek: jószágokkal foglalkoztak, művelték a földet, s fölnevelték egyetlen gyermeküket. Több mint tíz évvel ezelőtt azonban meg­romlott közöttük a kapcsolat, mert a férfiről kiderült, hogy fü­tyül az örök hűségre, szeretőt tart. Három esztendőn keresztül volt viszonya egy asszonnyal, majd amikor az megszakadt, újabb kapcsolatot létesített. Ter­mészetesen ez nem tetszett a fe­leségének és válaszút elé állította férjét, aki viszont nem akart vál­toztatni semmin. Szudárné már inkább azt szerette volna, ha el­megy a férje és őt békében hagy­ja, hiszen így pokol volt az élete. A modorában, viselkedésében teljesen megváltozott Szudár Jó­zsef elhordott otthonról mindent: ennivalót, pénzt, baromfit, sőt, ha disznót vágtak, első útja új szere­tőjéhez vezetett a kóstolóval. Ha a feleség mindezt szóvá tet­te, Szudár azzal válaszolt, hogy megverte az asszonyt. Előfordult, hogy a lábára lépett és a fejét a falhoz verte. Az viszont „rosszul esett” neki, ha este hazatérve nem fogadta kedves szavakkal a felesége, ha nem várta meleg va­csorával. A verekedések alkal­mával általában kézzel ütötte fe­leségét Szudár, de előfordult, hogy az utcán leöntötte egy vödör vízzel, megfojtással fenyegette. Vitára adott okot az is, hogy a férj rendkívül durván bánt az ál­latokkal, ütötte, verte azokat. Sgudárné gyakorta nem mert otthon aludni. Ilyenkor elszaladt a szomszédokhoz és ott megmu­tatta a rúgások, ütések, hajtépé­sek nyomait. Sérüléseivel több­ször felkereste az orvost, panasz­kodott a rendőrségen is, de csu­pán egyszer, 1981. december 9-én tett feljelentést a férje ellen. A Kiskunhalasi Járásbíróság előtt azonban Szudár ígéretet tett ar­ra, hogy a jövőben nem fogja bántalmazni a feleségét. Az asz- szony ezután a feljelentést visz- szavonta, s az eljárást megszün­tették. ígéretét azonban csak kö­rülbelül két hétig tartotta Szu­dár. Ekkor újra veszekedett Szu- dárnéval és többször megverte. 1982. március 24-én reggel a férfi elment az erdőbe dolgozni, egyedül maradt otthon az asz- szony. Észrevette, hogy tizenhat birkájuk közül egynek véres a feje és vér folyik az orrából. Ar­ra gondolt, hogy a férje verte meg az állatot, mint ahogyan máskor is csinált már ilyet. Szu­dár este hét óra körül ért haza. Látszott rajta, hogy van benne ital, de nem volt részeg. Felesége megkérdezte tőle, hogy miért ver­te össze az oktalan állatot? Az italos ember ezen a „felelősségre- vonáson” fölháborodott, s felszó­lította az asszonyt, hogy tűnjön el. Hangoztatta, hogy megint nincs vacsora. Szudárné szótlanul a konyhába ment, vacsora! készí­teni, de a férfi követte, ököllel megütötte, azután a lábára lépett és a fejét a falhoz verte. Szudár­né sikoltozott, s ezért abbahagyta a bántalmazást a férj. AMIKOR ELKÉSZÜLT a va­csora, a többszörösen „megsér­tett” férj beleköpött az ételbe, ki­jelentve, hogy egye meg aki főz­te. Nyolc óra körül volt már ez idő, Szudár vetkőzött a szobában, ott állt mellette a felesége is. „Ez lesz az utolsó éjszakád ...” — je­lentette ki a férfi, s az asszonyt hanyatt lökte az ágyon, majd lá­bánál fogva lehúzta onnan, föl­emelt egy karosszéket, hogy azzal lecsap áldozatára, de ebben a pil­lanatban valaki megzörgette az ablakot. Az egyik szomszéd vizet vitt a kútról és hallotta a benti lármát, megzörgette az ablakot és elszaladt. Szudár elengedte a fe­leségét és lefeküdt, öt perc múl­va azonban fölkelt, a kamrából magához vett egy kisbaltát és ki­ment az utcára. Kiabált, kereste, hogy ki zörgetett, de mert senki nem jelentkezett, visszament a lakásba, bort ivott és ledőlt az ágyra. Felszólította az asszonyt, hogy oltsa el a villanyt, noha az még a gyógyszereit akarta beven­ni. Szudár azonban kiment a fo­lyosóra és az óránál kikapcsolta az áramot. így Szudárné gyertya­világnál szedte be az orvosságo­kat ... A kisbalta a szoba külső és belső ajtaja között volt. Szudár elaludt, az asszony pe­dig ült az ágya szélén és arra gondolt, hogy a férje éjszaka meg fogja támadni. Még mindig az or­vosságokat szedte: összesen ki­lencfélét. Ezzel tizenegy óra kö­rül végzett, s közben erősödött benne a félelem, hogy a férje megöli, hiszen kijelentette: ez lesz az utolsó éjszakád. Nem tudta, hogy Szudár hová tette a kisbal­tát. Egyszerre azonban meglátta a szerszám nyelét a két ajtó kö­zött — belül ugyanis üvegajtó volt. Odament, óvatosan kinyi­totta az ajtót, fölvette a baltát. Ekkor határozta el, hogy megöli a férjét. Az alvó emberhez lé­pett, s gyors egymásutánban 6—7 nagyerejű ütést mért a fejére, eb­ből négyet a balta élével. Az or­vosi szakvélemény szerint Szu­dár József azonnal elvesztette az eszméletét és pillanatok alatt meghalt. Az asszony letette a baltát az ágy mellé egy papírra, elfújta a gyertyát, kiment a konyhába és egy pulóvert vett magára. Meg­kereste a kapukulcsot, s az ut­cán körülbelül másfél órán át sé­tált, majd hajnali háromnegyed háromkor megjelent a rendőrsé­gen, ahol bejelentette, hogy meg­ölte a férjét. A MEGYEI BÍRÓSÁG szep­tember 1-én hirdetett ítéletet az ügyben. Szudár Józsefnét ember­ölés miatt négy év és hat hónapi fogházban letöltendő szabadság- vesztésre ítélte és további négy évre eltiltotta a közügyektől. Sú­lyosbító tényezőként vette figye­lembe a büntetőtanács, hogy az asszony a férje sérelmére követte el a cselekményt, kihasználva an­nak védekezésre képtelen állapo­tát, nagy kitartással és a különös kegyetlenséget megközelítő mó­don hajtotta végre a bűntettet. Ide sorolta a bíróság azt a tényt is, hogy a megyében gyakoriak az emberölési cselekmények. Enyhítő körülmény volt viszont a beismerő vallomás, a megbánást tanúsító magatartás, a rendőrsé­gen történt jelentkezés és az, hogy az elkövetés előtti órákban a sértett olyan kihívóan viselke­dett, amivel erősen befolyásolta feleségét a bűncselekmény végre­hajtásában. Az ítélet jogerős. G. S. 1 • A Binder-szárító garatjába öntik a kézzel sze­dett fűszernövényt. (Pásztor Zoltán felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom