Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

I LÁTLELET, DIAGNÓZIS, TERÁPIA Jogi gyógykezelés a vállalatoknál 4 m PETŐFI NÉPE • 1982. október 19. ÍGY ÉRDEMES Jó alapanyagból exportképes áru A megyei Munkajogi Bizottság ezúttal Bajára utazott. Azért, hogy a helyszínen ismerkedjen meg a Bajai Mezőgazdasági Kom­binát vállalati munkaügyi döntő- bizottságának tevékenységével. Szerencsés ötlet volt az ottani módszereket egy másik munkál­tatónál, a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál tapasztaltakkal ösz- szevetni. De különösen akkor vált érdekessé a vita, amikor a SZOT, az SZMT, a megyei tanács, az ügyészség, a munkaügyi bíróság és az érintett vállalatok képvise­lői mondták el véleményüket. Mi­ről? Például arról, hogy miként foglalkoznak a dolgozók pana­szaival a döntőbizottságok? Avagy — ezzel összefüggésben — meg­bíznak-e az emberek a szakszer­vezeti jogsegélyszolgálatban? E cikkben nem • részletezzük, kik voltak ott, s hogyan zajlott le az ülés. Az érdemi vitát pró­báljuk felidézni. "Megalapozott volt-e a fegyelmi ? A Bács-Kiskun megyei Gabo- naíorgalmi és Malomipari Válla­latnál 1981-ben 30 alkalommal fordultak a munkaügyi döntőbi­zottsághoz a dolgozók. Az MDB nyolc esetben helyt is adott a jogorvoslati kérelemnek, tízszer viszont elutasította azt. Egy tucat kompromisszumos megoldás szü­letett. (A kompromisszum nem jelent megalkuvást: a panaszos­nak részben volt igaza.) Milyen ügyeket tárgyalt a dön­tőbizottság? Legtöbbször a fegyelmi felelős- ségrevonás megalapozatlanságát igyekeztek bizonyítani a pana­szosok. Többen a kiszabott kárté­rítés ellen tiltakoztak. S volt né­A KERTÉSZ Tázláron, a szőlőátvevőhe­lyen nagyüzem van. Lovas kocsik várnak sorukra, hogy terhűktől megszabaduljanak. Keresem Patyi Béla ágazat­vezetőt. Nehezen találom, az­tán amikor mégis, alig indul a beszélgetés. Azt mondja, elnöki engedély nélkül egy szót se, mert egyszer már Kiskőrösön megjárta ... Erősködöm, hogy csak ő maga érdekel, és a gondola­tai, az elképzelése szakmája jövőjéről. Végszóra érkezik az elnök. Így nincs akadálya, hogy az alábbi monológot rögzítsem: — Huszonhét éves vagyok, a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán 1978-ban végeztem. Dolgoztam a Kiskőrösi Állami Gazdaságban is. Az igazi első nagy feladatot azon­ban itt kaptam Tázláron. Száz­két hektár szőlőskert gazdája va­gyok. A fajtaválaszték a ma is­mert legkorszerűbb, többek kö­zött Rizling-szilváni Merlot és Kékfrankos. A telepítés még „gyerek”. A felelősség azonban legalább ak­kora, mintha évtizedek óta te­remne. Az első négy-öt esztendő meghatározza a jövőt. Olyan fej­lettségi fokra kell juttatni a tő­kéket, hogy később már ne le­gyen gond véle... Azt kérdezi, mennyi műtrágyát szórunk szét? A szerrel csínján bánunk, hektáronként két mázsá­nál többet nem adunk. Mert hiá­ba a nagy termés, ha annak mi­nősége csapnivaló. Az idén a ter­mőre fordult Rizling-szilváni hektáronként csak három tonná­val fizetett. A must cukorfoka viszont tizennyolc fölötti. S nem volt panasz az íz- és aromaanya­gokra sem. Franciaországban például már régen nagyobb be­csülete van a szőlőnek és bor­nak, mint nálunk, A borvidéke­ken ott ismeretlen a hektáron­kénti 200—300 mázsás termés. Aki úgy metsz, úgy műtrágyáz, hogy 70 mázsánál többet szüre­tel, az kizárja magát a minőségi borokat értékesítők sorából. Mi nu'g nem tartunk itt. De az idő és a szükség bennünket is majd erre kényszerít A mi szakszövet­kezetünk a elep';4 és tervezésnél mór gondolt erre is. Tudjuk akt nagyon jól, hogy a szőlőtermelés, bőrfeldolgozás csak teljes vertikumban gazdaságos. Pénzünk sincs oly sok. Nem ma­rad más hátra, mint a kívánság, hogy segítséggel szeretnénk épí­hány munkaviszonnyal, tovább­tanulással, illetve társadalombiz­tosítási juttatásokkal kapcsolatos vitás ügy. Meglepően sok felleb­bezés érkezett az MDB határoza­tait követően a munkaügyi bíró­sághoz. Ám a bíróság a hatá­rozatok több mint háromnegye­dét helyben hagyta. Tehát a vállalat 30 intézkedé­se közül 20 részben vagy egészen megalapozatlan volt. A döntőbi­zottság ezzel szemben 23 esetben jól határozott. Loholás tanúk, papírok után Vélemények a téma kapcsán. Kotoró Istvánná MDB-elnök: — A dolgozók többsége csak akkor kezdi komolyan venni a dolgot, amikor megszületik a fe­gyelmi határozat. Csak ezt köve­tően — gyakorlatilag a döntőbi­zottsági tárgyalásra — kutatják fel azokat a dokumentumokat, tanúkat, amelyek vagy akik ré­vén vétlenségüket bizonyítottnak látják. A fegyelmi tárgyaláson még talán nem is gondolják, hogy erre szükség lehet. Ám kiderül — de ezt már Bá­nyai István, a Bajai Mezőgazda- sági Kombinát döntőbizottsági el­nöke mondta el —, hogy az sem ritka eset, amikor az MDB elnöke vagy elnökhelyettese futkos a szükséges iratok után, hogy az ügy tárgyalását egyáltalában el lehessen kezdeni. S itt fölvetődött — dr. Tápai Piroska ügyész hozta szóba — a szakszervezeti jogsegélyszolgá­lat szerepe. Azé a jogsegélyszol­gálaté, amelynek nemcsak a jogi felvilágosítás, beadványok szer­kesztése stb. a feladata, hanem a dolgozók képviselete is. Általá­nos tapasztalat: a munkaügyi vi­teni egy pincét, es egy palacko­zót ... Hogy mit jelent számomra Tázlár? Egyelőre még szokatlan. Itt a munkahelyem, most ismer­kedem még az emberekkel. Innen tíz kilométerre, Soltvadkerten van a család. Az asszony még gyesen van, ő vigyázza, óvja a hároméves Bélát, s a kilenchó- napos Tímeát. A nejem is ker­tész. Esténként jól jön, ha vele is megoszthatom itteni gondjai­mat. Á munkaidőm érdekli? Ilyen­kor, szüretkor hatkor kezdek Soltvadkerten a pincészetnél. Napközben itt vagyok az átvétel­nél, vagy kint a szőlőben. Vala­mi tennivaló mindig akad. Este befejezésként — nyolc-kilenc óra tájban a soltvadkerti pincészet ad ismét programot. Persze, hogy hiányzik a könyv. De mondja meg, mikor lapoz­gassam? Ezekben a hónapokban az asszony olvas helyettem. Majd a télen. Akkor bővebben jut idő ilyesmikre. A téli munkanapok arra is jók, hogy elemezzük, mi mibe kerül. A mai pénzínséges világunkban minden fillér számít, s jó időben felfedezni, hogy hol csurran el a forint. A szőlő 'olyan kultúra, amelyik hamar megmutatja arcát. Külö­nösen akkor, ha szakszerűen bán­nak vele. Nem csoda hát, hogy munkámnak egyik fontos eleme a költségek rögzítése. Remélem, hogy az eredménvcentrikus gon­dolkodásom átsegít a nehézsége­ken. Mert hiába szóban a sok di­cséret, abból nem élünk meg ... Azt kérdezi, hogv mostanság már ilyen világ járja? Ilyen! És jó. hogv így van ... (Elmondta: Patai Béla. a táz- lári Béke Szakszövetkezet kerté­sze egy igazi «-/iíreti délptnttno.) Szabó Pál Miklós tákban erre alig akad példa, jó­részt azért, mert a dolgozók nem is igénylik. Kié a jogsegélyszolgálat? A kérdés — elhangzott az ülé­sen — inkább csak afféle szónoki kérdés. A jogsegélyszolgálat a szakszervezeti tagságé, a dolgozó­ké. „Ingyenes ügyvéd” a, jogse­gélyszolgálat vezetője. így is van ez, amíg polgári peres ügyekkel kapcsolatos tanácskérésről, kere­setlevél megszerkesztéséről és ha­sonlókról van szó. Jogsegélyszol­gálatok vezetői mondták, hogy számtalan ilyen jellegű üggyel- bajjal fölkeresik őket a dolgo­zók. Ám ha munkajogi kérdések kerülnek napirendre, ha netán a saját vállalatával vitázik-peres- kedik a munkavállaló, a bizalom mintha egycsapásra szertefosz­lana. Magyarázatot találni persze mindenre lehet: megvannak erre is a változatok. Ám valóban ér­dekes (árny-) oldalait mutatja meg e problémakörnek a bajai tanácskozás. Dr. Tápai Piroska: — A vál­lalati jogtanácsos és a jogsegély- szolgálat vezetője gyakran ugyan­az a személy. Kit képviseljen mármost egy vitás, esetleg peres ügyben? A vállalatot jogtanácsos­ként, vagy a dolgozót „ingyenes ügyvédként"? A megoldás: a szakszervezet kössön megállapo­dást egy másik vállalat szakszer­vezeti bizottságával, és ilyenkor vegye igénybe az itteni dolgozók számára az ottani jogsegélyszol­gálatot. Inkább az „idegennek” No és ha a jogtanácsos és a jogsegélyszolgálat vezetője nem Városon, ha zavar támad az áramszolgáltatásban — háztartás- ban, nagymosás vagy tv-nézés, üzemben sürgős exportmunka közben — van hová fordulni se­gítségért, ott a DÉMÁSZ üzem­egysége, a hibát orvosolják. Fa­lun ez nem ilyen egyszerű. Nagy­községben sem mindig. Tiszaal- par az áramszolgáltató vállalat kiskunfélegyházi üzemvezetősé­gének működési területén fekszik. S nemegyszer előfordult az utób­bi időben, hogy egy-egy utcában hosszú hónapokig nem volt köz- világítás. Máshol nappal világí­tottak az égők, de éjszakára ki­aludtak. A lakosság az összes szolgál­tatók közül a DÉMÁSZ-ra pa­naszkodik legtöbbet. Ehhez hoz­zájárul, hogy a félegyházi szak­emberek ma már hetente csak egy alkalommal járnak ki a ta­nácsnál bejelentett hibák kijaví­tására. Vagyis: ha csak egy-két- három házban nincs áram, lakói napokig várhatnak a fényre. So­ron kívül csak nagyobb hiba ese­tén szállnak ki. Szerencse, ha a baj természete olyan, hogy nem kell a DÉMÁSZ tulajdonát képe­ző állóeszközökhöz nyúlni, mert akkor kisiparossal lehet próbál­kozni. Mint Novák Lajos elnöktől megtudtuk, a helyi tanács szor­galmazza a probléma megoldását. Az áramszolgáltatás színvonalbe­li hiányosságai a 'félegyházi üzem elégtelen kapacitására vezethe­tők vissza. A tanácselnök el­azonos személy, akkor minden rendben van? Nem mindig. A Bajai Mezőgazdasági Kombi­nát jogsegélyszolgálatának veze­tője például „civilben” ügyvéd. Nem fűződik tehát érdeke ahhoz, hogy a dolgozóval szemben a vál­lalat pártjára álljon. (A jogse­gélyszolgálatot a szakszervezet tartja fönn, fizeti.) Dr. Csongor Csaba mégis arról számolhat be csupán, hogy munkajogi ügyek­ben ritkán kopogtatnak be hozzá a dolgozók. Talán a bizalom hiányzik? Nem lehet, hiszen a legkényesebb pol­gári jogi ügyekben is a tanácsát kérik, s ő — ha az előírások mó­dot adnak erre — segít is. De érdekes tapasztalatról szá­molt be Bátayné, dr. Macsai Ani­kó, az SZMT jogsegélyszolgálatá­nak vezetője is. A Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa jogsegély- szolgálata mindazok rendelkezé­sére áll, akiknek munkahelyén nincsen „ingyenes ügyvéd”. Még­is nagyon sokan fölkeresik olya­nok, akik a saját vállalatuk jog­segélyszolgálatához is fordulhat­nának. Az ok: kevésbé elfogódot- tak egy „idegen” előtt, s azt tart­ják, így nem kell tartaniuk at­tól, hogy a „panaszkodásból” a munkahelyükön káruk származik. A munkahelyi döntőbizottsá­goknak, a szakszervezeti jogse­gélyszolgálatoknak nem mindig könnyű elnyerniük a dolgozók bi­zalmát. Az érdekek optikáján át a dolgok gyakran másként lát­szanak, és — sajnos, vagy sze­rencsére — nem lehet mindenki­nek igaza. Márpedig az MDB, az „ingyenes ügyvéd” nem a dolgo­zót, nem is a vállalatot, hanem az igazságot képviseli. Sitke! Béla mondta, hogy a múlt hónapban korszerűsítették az utcai világítás ki- és bekapcsolását. Az idén még 160 higanygőzlámpát is föl­szerelnek a szilárd burkolatú utak mentén. Ezt a munkát a DÉMÁSZ kiskunfélegyházi dolgo­zói kommunista műszakot vállal- val végzik el, hogy pótolják a hiányzó munkaerőt. Tiszaalpár közvilágítása ezzel javul, de a váratlan hibák gyors kijavításának föltételei még min­dig nem teremtődnek meg. A ta­nácselnök arról tájékoztatott, hogy a közelmúltban erről is tár­gyalt a vállalat illetékeseivel. Egy kísérleti megoldás lehetősé­ge vetődött föl. Az egyedül elvé­gezhető munkákkal mellékállás­ban egy helybeli villanyszerelő kisiparost bíznának meg, ■ aki éj­jel-nappal elérhető, rendelkezés­re áll. Megbízható, jól képzett szakemberre van szükség. Kopj ás Mihályra gondoltak, aki jelenleg a DÉMÁSZ dolgozója, s mellék- foglalkozásban kisiparos. Hajlan­dó lenne főállásban iparoskodni, mellékállásban megmaradni az áramszolgáltatónál, mert ezzel mentesülne a Félegyházára való ingázástól. Amennyiben megvalósul ez a terv, jól jár a DÉMÁSZ, költsé­get takarít meg, s jól jár a köz­ség is. Ez a lépés azt bizonyíta­ná. hogy rugalmassággal szorult helyzetben is lehet kielégítő meg­oldást találni. A. Tóth Sándor A szabadszállási Lenin Terme­lőszövetkezet egyike a megye legnagyobb zöldségtermesztő gaz­daságainak. Szabó Imre kertésze­ti főágazatvezető tájékoztatása szerint évente összesen 600—700 hektáron vetnek étkezési és fű- szerpaprikát, zöldbabot, spenótot, zellert, gyökérzöldséget, póréhagy­mát. — Természetesen öntözzük a növényeket. Drága ugyan a víz, de megéri. A fűszerpaprika pél­dául háromszor kapott mestersé­ges csapadékot, meg is hálálta. A termés az országos átlag felett alakult. A többletköltség tehát nálunk megtérül. Az értékesítés is megoldott, előre leszerződünk a várható mennyiségre, és igyek­szünk eleget tenni a megállapo­dásban vállaltaknak. Hozzá kell tenni az előbbiek­hez, hogy á zöldségfélék egy ré­szét feldolgozzuk. Az NSZK gyártmányú Binder szárító segít­ségével a fűszerpaprikát félkész­termékként értékesítjük. A spe­nótot, zellert és a petrezselyem zöldjét, valamint a póréhagymát szárítjuk. A termékek mintegy 95 százaléka megy exportra. Több­szörösen jól járunk, mert a szá­rítót tavasztól őszig szinte folya­matosan tudjuk üzemeltetni, és a jó alapanyagból készült áruért, amelyet a külpiacon keresnek, többet is kapunk. □ □ □ Más szóval, így érdemes nagy­üzemben zöldségtermesztéssel fog­lalkozni. ' — Ezzel kapcsolatban még né­hány vitás kérdésről szólnék. A zöldbab gépi betakarítása megol­dódott. Az idén több mint kétszáz hektáron termesztettük, 5,3 ton­na hektáronként átlagot értünk el. Az öntözés lehetővé teszi a másodtermesztést. A tarlóba ve­tett ötven hektárnyi zöldbab is meghozta a 3.8 tonnát hektáron­ként. Mostanában sok szó esik arról, hogy a minőség megóvása érdekében a fűszerpaprikát csak kézzel szabad szedni. Véleményem szerint, nagy,figyelemmel egy ré­szét gé-ppehjWiijb?! lehet takaríta­ni. SajátrrPéidánkból indulok ki. nekünk nyolc FBZ szedőgépünk van. A fűszernövény egy részét A kerékpározás iránt egyre nö­vekvő igény és a biztonságos köz­lekedésre alkalmas kerékpárutak hiánya közötti feszültség ma már Magyarországon égető gond. A közlekedést szervezők, tervezők és beruházók, valamint a város­építők összehangolt munkája e tekintetben még nincs kellőkép­pen megalapozva. A közelmúltban a KPM Köz­úti Igazgatósága és a Közlekedés Tudományi Egyesület megyei szervezete olyan ankétot rende­zett. ahol e témával részletesen foglalkoztak, s megjelölték azo­kat a feladatokat, amelyek egy­részt csökkentenék a kerékpáros­baleseteket, másrészt lehetőséget teremtenének kerékpárutak épí­tésére. Szálka Miklós, a VÁTI mérnö­ke hollandiai és finnországi ke- rékpárút-építésről, az ott hasz­nál! közúti jelzésekről, a lakóud­varok kerékpárközlekedésre való kialakításáról tartott előadást, vetített képekkel illusztrálva. Ez azért is érdekes volt, mert az elő­adó, mint Kecskemét belső ne­gyedének kialakításában részt ve­vő tervező, felvetette a forgalom elől elzárt, úgynevezett sétálótér kerékpáros forgalomra való hasz­nosításának lehetőségét. Máthé András, a békéscsabai Közúti Igazgatóság forgalomtech­nikai osztályvezetője érdekes párhuzamot vont a külföldi és a hazai, valamint az országos, il­letve Bács és Békés megyei ke­rékpározási számadatok között, Míg az NSZK-ban 22 ezer kilo­méter hosszú, nálunk rendkívül kevés, csupán ion kilométer ke­rékpározásra kijelölt, út van. de ezen belül is csak 40 kilométer a kifejezetten kerékpárút, a többi no. a forgalmi sávtól útburkolati lellel elválasztott kerékpársáv, ami nem a legbiztonságosabb megoldás. A kisebb nyugat-euró­pai országok is 3000—5000 kilo­méter kerékoárűt.tal rendelkez­nek amelvnpk építése még to­vább folytatódik. A baleseti ada­tok szerint az országban 1981-ben 10 035 baleset történt, amelvböl no 8 százalék volt a kerékpáro­sok aránva Ez Bács-Kiskunbnn 3? ? százalék. A közutakon történt szeren­csétlenségeket vizsgálva, hazánk­ban évente átlagosan 230 kerék­páros hal meg közúti baleset ezekkel szüreteltük, természe­tesen alaposan kiválogattuk a szennyező anyagoktól. Ha egyön­tetűen érett a termés, akkor nincs minőségi veszteség. Készítettünk ugyanis kétezer tartályládát az utóérleléshez, aztán került fűszer- növény a szárítóba. Ezért be­szélek erről, mert nálunk kény­szerhelyzetet teremtett a munka­erőhiány. Évek óta vendégmun­kásokkal tudjuk csak megszer­vezni a betakarítást, segítenek persze a diákok is. A munkáskezek hiánya más gazdaságokban is gond, ezért mindinkább a kisüzemek foglal­koznak a zöldségtermesztéssel. Mi megkíséreljük a nagyüzemi termesztés útjait megtalálni. So­kat próbálkozunk. □ □ □ — Erről többször hallottunk. A termelőszövetkezetben kísérlete­ző kedvű szakemberek dolgoznak. — Foglalkoztunk az étkezési paprika helyrevetésével, gépi be­takarításával, de még csak az elején tartunk. A technológiát tö­kéletesíteni kell. Mi kezdemé­nyeztük először a zeller helyre­vetését. Szükség esetén saját gé­peket szerkesztünk, olyan masi­nákat. amelyeket nem gyárt az ipar. Készítettünk például gyö- kérzöldség-betakarítót. □ □ □ A kertészeti ágazat a szövetke­zet nyereségének mintegy ne­gyedrészét adja. Ehhez azonban — ahogy Szabó Imre mondja — szakmaszeretet, az állandó kez­deményezés, útkeresés is szüksé­ges. Állandóan számolnak, meny­nyi a ráfordítás, megérik-e a költségek, és aszerint tervezik a termelést. Fontos a korszerű tech­nológia alkalmazása — vallják a szövetkezet szakemberei —, ezen­kívül úgy növelni a termésered­ményeket, hogy a ráfordítások ne csak megtérüljenek, hanem az ágazat jövedelmező is legyen. Egyik alapvető feladat a minő­ségre való odafigyelés, mert ez­zel biztonságosabbá válik az áru "értékesítése. Kereskedő Sándor résztvevője, vagy okozójaként. E riasztó baleseti adatok ellenére a kerékpárosok veszélyeztetettségé­nek megítélése tekintetében még ott tartunk, hogy több százmillió forintos út- vagy hídépítés ese­tén a két-három millió forint több­letköltséget jelentő kerékpárút kiépítéséért harcolni kell. A megyében megépített és ter­vezett kerékpárutakról, a kerék­páros forgalom baleseti helyzeté­nek feltárásáról számolt be Pro- vaznik Endre, a kecskeméti Köz­úti Igazgatóság forgalmi mérnö­ke. Köztudomású, hogy a megyé­ben három helyen létesült már kerékpárút, 1979-ben az 52-es számú főút mellett Kecskeméten és Solton 8 kilométer hosszúság­ban. E két veszélyeztetett helyen a balesetek száma jelentősen csökkent. Lajosmizsén az 5-ös számú főút mindkét oldalán lánc­korláttal választották el 1 kilo­méter hosszúságban a kerékpár­utat a gépjárműforgalomtól. Ez biztonságos megoldásnak ígérke­zett. A Közúti Igazgatóság 1982— 83-ban tervezi a városi tanács­csal közösen a 44-es számú út mellett a Béke fasor és a Felsza­badulás útja között az újabb ke­rékpárutat megépíteni, mintegy 3 kilométer hosszúságban. A baleseti és forgalmi adatok ismeretében a KPM Közúti Igaz­gatóságán kimutatták, hogy me­lyik városokban és utak mellett volna szükség kerékpárúira. E szempontból a legkritikusabb út­szakaszok: az 5-ös számú főút kecskeméti és kiskunfélegyházi, az 51-es számú út bajai és az 53-as számú út kiskunhalasi át­kelési szakasza. A forgalmi ada­tokat vizsgálva telített és kerék­párút ém'tésére érett Kecskemé­ten a 44-es. az 52-es. az 5-ös, va­lamint Ki'kunfélegvházán ugyan­csak az 5-ös főút átkelési szaka­sza. Egyre több fórumon hangzik el a szakemberek figyelmezteté­se, hogy még többet kell tenni a hazai kerékpáros forgalom veszé­lyeztetettségének csökkentéséért. Ezt elsősorban kerékpárutak épí­tésével lehet elérni, amihez azon­ban a tanácsi szervek és a Köz­úti Igazgatóság összefogására, tervszerű, összehangolt tevékeny­ségére volna szükség. G. G. Szerfás istálló saját erdőből ** Olcsón, saját erőhői szarvasmarha-istállót építenek a Városföldi Állami Gazdaság petőfiszáliási egységében a gazdaság dolgozói. A faanyagot a nagyüzem saját erdejéből termelik ki. Képünkön Czakó Dezső, Tóth István és Pintér József a nyárfarönköket kéregteleníti. (Rádi József felvétele) A szőlő hamar megmutatja arcát HA KIALSZIK A VILLANYFÉNY Lesz megoldás Tiszaalpáron? Kerékpárosok, kerékpárutak

Next

/
Oldalképek
Tartalom