Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
1982. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Bővíthető az együttműködés Interjú a szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Nyitrán a napokban zárta kapuit a kéthetes nemzetközi mezőgazdasági kiállítás, az AGRO- KOMPLEX ’82. Ebben az időszakban magyar napot is tartottak, amely szlovák—magyar gazdász- találkozóval ért véget. Sok szó esett a két ország agrárgazdaságának jelenlegi és várható együttműködéséről és a szakemberek felhívták olyan csehszlovák termékekre a figyelmet, amelyeket a mi mezőgazdaságunk is sikerrel alkalmazhatna. Csupán egyet említek: az állattartó telepeken használható villástargoncát, amelyet jelenleg tőkés Importból szerez be országunk. A nyitrai kiállítást meglátogatta Németh Jenő, szlovák mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, akit arra kértem, hogy vázolja a két ország közötti agrárgazdasági kapcsolatok fejlődését, a most zárult kiállítás tapasztalatait. + Németh Jenő, a szlovák mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. — Mi a célja és haszna az évente megrendezett kiállításnak? — Informálni a szakembereket és az érdeklődőket agrárgazdaságunk elért eredményeiről, s főként a legújabb kutatási és gyakorlati tapasztalatokról. Az idei kiállítással a hatékonyság és a belterjes gazdálkodás javításának, fejlesztésének útjaira, lehetőségeire akartuk felhívni a figyelmet. Emellett az energia gazdaságos fel- használására, a másodlagos energianyerés lehetőségeire. Céljaink elérését jól segítette bemutatóival a kiállításon részt vevő öt szocialista ország, természetesen közöttük a magyar kiállítók. Nagyra értékeljük a termelési rendszerek, valamint a kutatóintézetek munkáját. — Mennyire fontos az élelmiszertermelés, a mezőgazdaság fejlesztése Csehszlovákiában? — Az elmúlt évtized alatt magas élet- színvonalat értünk el. Néhány fontosabb adattal bizonyíthatom: az egy főre számított évi húsfogyasztás 83 kilogramm, tejből 250 liter, tojásból 320 darab. Tartani, s ahol lehet, növelni kell az elért eredményeket, mégpedig úgy, hogy az élelmiszer- importunk ne fokozódjék. Gondunk, hogy az egy lakosra jutó mezőgazdasági terület kicsi, mintegy 20 százalékkal kevesebb, mint Magyarországon. Tehát, ha azt akarjuk, hogy a hazai termelés növekedjék, az intenzívebb, belterjesebb gazdálkodást kell előtérbe helyezni. Mindehhez hozzáteszem: szeretnénk úgy többet termelni, hogy a termékek árszínvonala ne emelkedjék. Ebből úgy gondolom kiderül, hogy hazánkban létkérdés az agrártermelés fejlesztése, így az egyik legfontosabb feladatunk is. — A megvalósítást segítik a magyar kapcsolatok? — Nagy lehetőségek vannak a KGST-n btelül, amit jobban fel kell tárni ás kihasználni. A gyártási, termelési kooperációk kiszélesítésével jelentősebben hozzájárulhatnának a KGST-országok a hatékonyabb termelésfejlesztésekhez, öt-hat évvel ezelőtt kezdődött komolyabb együttműködés a magyarországi kutatóintézetekkel, termelő gazdaságokkal, vállalatokkal. Az utóbbi évben kapcsolataink tovább javultak és erősödtek, ami kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a mi agrártermelésünk terveinknek megfelelően fejlődjön. Az együttműködések terén említést érdemelnek a herceghalmi, a martonvásári, az ireg- szemcsei, valamint a nyitrai és pöstyényi , nemesítő, kutató intézetek közös kísérletei, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet és a pozsonyi Semex, a Kecskeméti és a Pozsonyi Szőlészeti és 'Borászati Kutató Intézetek közös munkái, a fajszi Kék Duna- Tsz és Soponyai Tsz fűszerpaprika-termelési együttműködése ... s még sorolhatnám. Mindez azt mutatja, hogy az együttes munkák jó úton haladnak, s az eredmények mindkét partner fejlődését, céljait szolgálják. — A magyar szellemi export átvételére is nyílik lehetőség? Például a rendszer- importra? — Ez már üzleti téma, devizavonzata van .. . Jelenleg a bábolnaiak dolgoznak Vágselye körzetében. Terveink között más termelési rendszerek meghívása is szerepel, Csehszlovákiában két éve kezdődött a termelési rendszerek szervezése és azóta 16 alakult. Legfontosabbak a kukorica, a burgonya, a búza, az árpa és a komló termesztését integráló rendszerek. Mi is dolgozunk Magyarországon, Győr-Sopron megyében az árpát és a komlót az itteni technológia szerint termelik. — Elégedett a magyar—csehszlovák agrárgazdasági kapcsolatokkal? — Szép eredmények, bővülő együttműködések ellenére sem mondhatom, hogy elégedett vagyok, mert mindkét ország adottságai lehetővé tennék a sokrétűbb együttműködést. A tárgyalásokat folytatva meg kell egyeznünk, és ki kell alakítani a legmegfelelőbb formákat. A jelenlegi együttműködési programunkban a legfontosabbak: a zöldség- és gyümölcstermelési, a gépesítési, az energiagazdálkodási közös kísérletek és tapasztalatcserék, valamint a takarmánykiegészítő és adalékanyagok leghatásosabb módszereinek, forjrnái- nak meghatározása. Törekvéseink között szerepel például a Rába-programba történő bekapcsolódás, amiről még nem született megállapodás. Ugyanis mi hidraulikákat gyártunk különféle munkagépekhez, amit az NSZK-ba exportálunk, ahonnét a magyarok importálják ... rövidebbre is lehetne zárni ezt az utat... — Hasonló példát bizonyára magyar szakemberek is említhetnének, ami viszont az ön korábbi szavait igazolja: a KGST- integráció adta lehetőségeket jobban, a kölcsönös előnyök és érdekek figyelembevételével lehetne hasznosítani, önt nagy- rabecsülik Szlovákiában azért is, mert egyik kezdeményezője volt a háztáji gazdálkodás fejlesztésének. Befejezésül kérem, hogy beszéljen eredményeikről. — Szlovákiában a magyar tapasztalatok alapján két évvel ezelőtt kezdtük el a háztáji termelés fejlesztését. Sikereket értünk el elsősorban a fóliás és szabadföldi zöldségtermesztésben, aminek eredménye lett, hogy az országban nőtt a kertészeti termékek árualapja. A háztáji állattartásban lehetőségeink korlátozottak, mivel takarmányimportra szorulunk, s e termékek nem kerülhetnek szabadpiacra. Ez utóbbi is arra késztet bennünket, hogy hatékonyabban, magasabb színvonalon termeljünk a nagyüzemekben, a belterjes gaz-, dálkodás javításával megfelelő mennyiségű takarmányt termeljünk meg. Mint önöknél, itt sem képzelhető el a nagy-' üzem segítsége és integrálása nélkül a háztáji gazdálkodás fejlesztése. Csabai István A népdal ünnepe (Méhesi Éva felvételei) • Kodály — a tud- tunkkal Bajához iá kötődő — Kodályné Schlésinger Emma és Bartók Béla népdalgyűjtő úton. • Az egyházaskozári Gyurkó Mihályné, a kecskeméti népzenei találkozók, kalocsai folklórfesztiválok népszerű kvendége. • Lelkesen készültek a kiskőrösiek a kilencedik találkozóra és — jól is szerepeltek. .*• m A jó hangulatú műsort természetesen táncház követte. • Kóka Rozália ízes népmeséit elbűvölve hallgatják a kecskeméti Forradalom utcai ál- K talános iskola énektagozatos növendékei. KALOCSA, KECEL, KISKUNHALAS, KISKÖRÖS, MEZŐGÉP, ÉLELMISZERIPAR, VÍZMÜVEK... Közgazdasági szabályozók hatása a vállalati gazdálkodásra «> A kormány — figyelemmel kísérve az állandóan változó külgazdasági feltételek és a belföldi jövedelmek gondokat okozó alakulását — egy év óta szélesebb körű, összehangolt gazdasági intézkedéseket tesz. Ezek surába tartozik, a konvertibilis devizaárfolyamok megfelelő módosítása. a hazai hitel-kamatlábak felemelése, különböző ár- és bér- intézkedések, a vállalati beruházási alapok képződésének többszöri szigorítása, az import feszes karbantartása. A cél, a gazdasági és jövedelmi viszonyok tervezett mederbe való terelése, az ország fizetőképességének megőrzése, a teljesítményekkel arányos jövedelemnövekedés, a vásárlóerő szabályozása, a külgazdasági egyensúly javításához szükséges export—import arány kialakítása. Kedvező és kedvezőtlen jelenségek A közgazdasági szabályozó- rendszer 1980. és 1981. évi továbbfejlesztése arra irányult, hogy a korábbinál fokozottabb mértékben segítse elő a termelés, ezen belül a ráfordítások hatékonyságának növelését, a gazdaságosabb termelési, illetve értékesítési szerkezet kialakítását. Az azóta eltelt időszakban kialakult újabb ■ kedvezőtlen gazdasági jelenségek azonban ismét szükségessé tették a gazdasági szabályozó elemek egy részének további módosítását. Az 1982. január 1-én bevezetett szigorítások az árakat, a munkabért (jövedelmet), a gazdálkodó egységek eredményeit befolyásolták. Ezt követően pedig az 1982. június 1-én életbe lépett intézkedések a vállalati beruházási vásárlóerő bizonyos mérséklésére szorítkoznak. A gazdasági szabályozórendszer 1982. évben eddig bevezetett korrekciója a belső és külső gazdasági feltételekhez való igazodás szükségességét fejezi ki.' Hatása arra irányul, hogy még jobban ösztönözzön a vállalati teljesítmények növelésére, a kedvező irányú szerkezeti változtatások serkentésére, a nemzeti jövedelem és a vállalati jövedelmek, valamint a beruházási vásárlóerő alakulása közötti jobb összhang megteremtésére. Ugyanakkor előmozdítja a versenyképes, jobban eladható terméket előállító vállalatok gyorsabb ütemű fejlődését. A gazdálkodó egységeknek az idén az érvényben lévő ár- és közgazdasági szabályozók mellet a kövfetkező hatásokkal kell számolniuk: Módosultak az árformák, bővült a szabadáras termékek köre. Emelkedett az energiahordozók termelői ára. növekedtek az árufuvarozási díjak. Változtak a külkereskedelmi árukhoz igazodó árképzés szabályai. Kétszeresére nőtt az építési adó mértéke, tehát az építési munkák bizonyos összeghatáron túli értéke után beruházási illetéket kell fizetni. A fuvartarifa-emelésből származó többletbevétel a tehergépkocsi-járulék bevezetésével részben ellentételeződik. Módosultak a fogyasztói forgalmi adó. és árkiegészítés kulcsai, változott a mezőgazdasági nagyüzemek támogatási rendszere. Az 1982. évi költségeket növelő energiaár-emelkedést a költség- vetés a gazdálkodó egységeknek részben megtéríti. A biztonságos termelési feltételeket tovább javítja a kötelező tartalékalap-képzés mértékének növelése. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek kivételével a kötelező tartalékalapba kell helyezni az 1981. évi nyereségből képzett, valamint az 1982. évi érték- csökkenési leírásból képződő fejlesztési alap bizonyos százalékát. Egyes ágazatokban megváltozott a bérszabályozás formája. Módosult a vállalatok, szövetkezetek részesedési és fejlesztési alaphiány-rendezésének módja. Az idei bérfejlesztési befizetés mértékének megfelelő részesedési alaphiány összegét ugyanis a kötelező tartalékalapból fedezni nem lehet. y Nyereségcsökkenés, árbevétel-növekedés A személyes jövedelmek tervszerű befolyásolására a munka- díj-színvonal eddigi differenciált 1—5 százalékos adómentes növelési lehetősége egységesen 2,5 százalék lett. Ugyanakkor az ezt meghaladó munkadíjszínvonal- növekedés után sávonként a mun- kadíjadó a másfélszeresére növekedett. A szabályozórendszer változásának hatása a megye gazdálkodó egységeinél 1982. .első félévi adatok alapján szerény mértékben csökkentette a nyereséget. Jelentősebb arányban mutatkozott ez például a vendéglátóipari vállalatnál és az Alföldi Cipőgyárnál. Ugyanis az intézkedések az árbevétel-támogatások csökkentésén, a költségek növelésén keresztül fokozták a követelményeket a vállalati gazdálkodással szemben. Ennek döntő többségük eleget is tett. Megállapítható, hogy a vállalatok zöme különböző gazdasági döntéseinél az ár- és gazdasági szabályozómódosítások hatásával számol, és intézkedéseikben igyekeznek elősegíteni a nép- gazdasági tervben előirányzott célkitűzések megvalósítását. A tapasztalatok szerint a vállalatok, szövetkezetek árbevétele növekedett, ami részben a nyereség emelkedésével is együtt járt. Többek között a Keceli Vegyes- és Építőszövetkezet árbevétele 42,2, a Kiskunhalasi Építőipari Vállalaté 30,4 százalékkal emelkedett. Több vállalat a belföldi értékesítés fokozásával jutott többletnyereséghez, jóllehet a nem szocialista export .árbevételeinek emelkedése is jelentősen hozzájárult ehhez. Költségvetési támogatás A gazdasági szabályozók változása — tekintettel a megye élelmiszeripari arányaira is — új helyzetet teremtett. Mind a költségvetési támogatások, mind a költségvetési befizetési kötelezettségek számottevően emelkedtek. A támogatások összege mintegy 31 százalékkal haladta meg az összes befizetési "kötelezettséget, s ebből arra lehet következtetni, hogy éves viszonylatban a nyereségtámogatás a 80 százalékot is meg fogja haladni. Ilyen gazdasági egység a többi között a két vízmű vállalat, az Alföldi Cipőgyár, és a két nagy kecskeméti élelmiszeripari üzemünk. A termelési érték növekedését meghaladó mértékben emelkedett a termelés költségszintje több vállalatnál. Közéjük tartozik a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat, a Halasi Kötöttárugyár, a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár stb. A termelési érték növekedését a fajlagos anyag- költségek, a munkabér és Közteher, valamint az egyéb költségek növekedése haladta meg. Ezt azonban csak részben magyarázza az alapanyag beszerzési árának növekedése, az SZTK-járulék mértékének emelkedése, valamint a kamatteher növekedése. A gazdaságiszabályozó-módosí- tások a vállalati nagyságrendtől függően 1—70 millió forintig terjedő költségnövekedést, illetve árbevétel-csökkenést feltételeznek. Ez tapasztalható például a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalatnál. A gazdálkodó egységek jelentős része azonban a költségek növekedését elsősorban nemcsak takarékossági intézkedésekkel — a termelési veszteségek csökkentésével és racionálisabb gazdálkodással kívánja ellensúlyozni —. hanem elsősorban az értékesítési volumen és az eladási ár növekedésére törekszik. Jellemző ez a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet, a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat, az AGROSZER Mezőgazdasági Közös Vállalat gazdasági tevékenységére is. A takarékosság változatlanul nem hatja át eléggé a gazdálkodást. Vannak jó példák, de ez, — a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának tapasztalatai szerint — még nem általános. Sándor Miklós igazgató (Folytatás a keddi lapszám 4. oldalán.)
