Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

1982. szeptember 25. • PETŐFI NÉPE • 3 GONDOK AZ ALMÁVAL • Vagon- és diszpozícióhiány miatt így megy pocsékba tonnaszáni az Izsáki alma. Export minőségűből cefre! KISZ-napok Pakson Akadozik az NDK export A tervek szerint a Német De­mokratikus Köztársaságba Bács- Kiskun megyéből, az országosan 20 ezer tonnás almaszállításnak jóval több mint a felét indították volna útnak. Ezt az ottani hűtő­házakban. a későbbi felhasználá­sig tárolják. Ment is a dolog szep­tember 18-án éjfélig. Ekkor azon­ban leállították a szállítást. Mi­nőségi okokra hivatkozva. Idézet egy telexből, amelyet a HUNGAROFRUCT vezérigazga­tójának küldött az NDK partner, a FRUCTIMEX vezérigazgató­ja.............a végfelhasználók részle­tesen informáltak, hogy nem tá­rolóképes almák kerültek feladás­ra. Így az utóbbi napokban Laki­telek vasútállomásról a 195 731—0, 1 952 924—0, 1 968 836—2, 1 302 525—3 számú vagonok, szep­tember 7—9. közötti feladások 40—50 százalékban tartalmaznak nem szerződésszerű minőséget, amely erős nyomódásban. jégve­résben. nyílt sérülésben és kisza­kított szárban mutatkozik. Ameny- nyiben a minőségen nem sikerül javítani, kénytelen leszek az egész almaszállítást leállítani. Kérem szíveskedjen ...” Nos, le is állították a szállítást, azóta az NDK-ba nem indul az országból alma. Az erkölcsi és a népgazdasági kár jelentős. Anél­kül, hogy bárkit is elmarasztal­nánk, tényszerűen idézzük dr. Deák Istvánt, a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet elnökét, aki az esetről a következőket mondta telefonon: — A kérdéses fajta, a Stark- rimson most fordult termőre, te­hát szállítási tapasztalataink nem voltak. Valószínű, hogy az uta­zás folyamán keletkeztek a nyo- módások. Igaz, egy kis jeget kap­tunk, de ez nem nyílt seb forrná, jóban jelentkezett. Úgy tudom, nem egyedül a mi tételeinket ki­fogásolták a német .partnerek. Egyébként a telepen az INTER- CONTROLL német minőségel­lenőrző iroda munkatársai átvet­ték a vagonokat. Igaz, a rakodás­nál nem voltak jelen, de joguk­ban állt volna megtagadni a ki­viteli engedély aláírását. A fajta tulajdonságairól, szál­líthatóságáról dr. Kovács Sán­dortól, a Kertészeti Egyetem do­censétől kértem tájékoztatót. — Megfelelő állapotban, jó kon­zisztenciával általában, ha ele­get tesz az exportkövetelmények­nek, jól szállítható. Lényegesen jobban, mint a jonatán fajták. Igaz, a fiatal ültetvények magas nitrogénműtrágyázása következ­tében, a termés hajlamos a barna foltosodásra. A kérdéses esetről — a tények bővebb ismerete nél­kül — elmondhatom; valószínű, hogy más okok is közrejátszot­tak. A vita, a felelősségrevonás je­lenleg is tart. A tanulság viszont egyértelmű: 7—800 tonna termés nem éppen korrekt eladásával, a jelenlegi gazdasági helyzetben nem szabad egy megye, sőt egy ország kivitelét hátráltatni. • • Üres a tároló Ha a hűtőtároló kerül szóba, általában a hiányáról beszélünk. Nos, a kecskeméti ZöLDÉRT-te- lepen jelenleg a hűtőkamrák egy része üresen áll. Az okot Sztá- nóczki .Györgytől, a telep vezető­jétől hamar megtudtuk. — Jelenleg az alma válogatá­sát és a pritaminpaprika szelete­lését Végezzük — mondta. — Hat- ezer-hatszázharmincegy tonna alma felvásárlására szerződtünk, ennek eddig 27 százaléka érke­zett be, ami időarányosan a tava­lyinál kevesebb. 15 termelő, fel­vásárló gazdasággal és 1500 kis­termelővel állunk kapcsolatban. — A problémákat kérdezi? So­rolhatom. A legnagyobb gond, hogy nincs alma. Ami van, az színtelen. Néhány helyről aprót küldenek — szavai alátámasztá­sául mentünk a rámpára. — Ezt a Törekvés Termelőszö­vetkezettől kaptuk — a colozó a legkisebb exportméretre állítva, mégis potyog át rajta a gyümölcs. Most ezzel mit csináljunk? El­vileg — a termelő szerint — ez exportra közvetlenül alkalmas. Ezt a néhány trepnit át kell vá­logatni. Negyede, ahogy nézem megfelel az I. osztályú exportkö­vetelményeknek, a fele II. osz­tályú, a maradék pedig lé minő­ségű. Kezét széttárva mosolygott — Akar még mást is hallani? Ma. szerdán 1800 ládát indíthattunk útnak a Szovjetunióba. A múlt héten naponta csak 600-at. A töb­bi itt várja, hogy sorra kerüljön. A . növényegészségügyi rendsza­bályok értelmében: kistermelő szovjet exportra közvetlenül nem szállíthat, mivel azt a pár tucatnyi almafáját nem lehet szemlézni. Most 15 ezer kisterme­lői — gyümölccsel teli — láda váq- ja, hogy átválogassuk. Küldünk belőle Csehszlovákiába, és ked­den indítottunk egy vagon almát az NSZK-ba, amit remélünk több is fog követni. Amikor a kapuban található, felvásárlást korlátozó tábláról kérdeztem, a következőket mond­ta: — Gyakorlatilag hozható az alma, ha körszedett. Ez azt je­lenti, ha alkalmas hűtőtárolásra. Egyszerűen nem tudnánk mit csinálni, ha ide most „beöntenék” a rossz minőségű, színtelen, lé- nekvalót. Erre egyébként még később is ráérünk ... Lehet 300 hektárral kevesebb? A Helvéciái Állami Gazdaság azok közé tartozik, ahol eddig megtalálták számításukat az al­maágazatban. 430 hektár gyü­mölcsösük az idén 7500 tonnát termett. A fajtaösszetétel a jelen­legi exportigényeknek megfelelő. Ha az eredményességet nézzük: a gazdaság terve 21 millió forint, ennek több mint a felét az al­máért várták. Barra István főkertésszel az idei esztendőről beszélgettünk. Előkerült hamar a zsebszámoló­gép is. — Tizenhétszer védekeztünk. Az aknázómoly 2 millió forint többletköltséget okozott. Úgy érzem, négy telepünk közül há­rom helyen jól sikerült megvéde­ni az állományt. Ahogy számol­tuk az önköltséget, az akadozó szállítás ellenére lesz jövedel­münk. A jelenlegi árak mellett a 16 tonnás hektáronkénti termés jelenti a nullát. Az eredményes­ségen változtatni a hozam növe­lésével vagy az árbevétellel le­het. A telephelyen járva hatalmas ládahalmokat láttunk. — Eddig 4 ezer tonnát szedtünk le, ebből 2700 tonnát sikerült el­szállítani. Itt jelenleg 1300 tonna van az útra előkészítve, a jövő héten még több lesz, hi­szen akkor indul a Starking. Na­ponta 3 vagont kapunk, ebből kettő Csehszlovákiába, egy pe­dig a Szovjetunióba indul. Ha ez így megy tovább, tán 1983-at írunk, amikorra befejezzük a ra­kodást. Amikor a helvéciai alma jö­vőjéről kérdeztem, keserűen vá­laszolt. — Kalkulálnunk kell az árvál­tozásokkal is. Jövőre, ahogy szá­moltuk, a 20 tonnás hektáronkén­ti termésátlag lesz a gazdaságos. Távlati tervünk, hogy 1985-ig 300 hektárral kevesebb almára le­gyen gondunk... Mostanában semmi örömünk nincs a gyümölcstermesztéssel. Például 150 ezer ládánk hiány­zik. 80 ezerre van érvényes szer­ződésünk az ÁGKER KFT-vel, a többit tavaly kölcsönadtuk, per­sze, az idén nem sietnek a visz- szaszolgáltatásukkal. A HUNGA­ROFRUCT mentett meg az oszt­rák papírkartonokkal. Jövőre már ládaszögezéssel is próbál­kozunk. Az idei kísérletünk ku­darcba fulladt a szöghiány miatt. Nagy nehezen, három heti sza­ladgálás után a Nyírségben kap­tunk kellő mennyiségű, dollárért vásárolt jugoszláv szöget... Jöhet a fűrész... — Szedjük az almát, mit csi­nálhatnánk mást! Láda nincs, úgy kellett kölcsönkérni, A gvü­• Ebben a kertben tavaly het­ven fán 14 tonna gyümölcs ter­mett. A kistermelő számol: ha nem éri meg, kivágja. (Straszer András felvételei) mölcsöt leadni sem tudjuk. El­járunk Budapestre, Kecskemét­re, mindenhova. A kereskedők turkálnak benne, (színtelen /— mondják —, pedig nem is apró. Erre a hetven fára, ami itt van, 35 ezer forint értékű nö­vényvédő szert költöttünk. Tizen­hétszer permeteztünk, esetenként tizennégy hektóval. Másnap új­ból itt voltak a hernyók. Ehhez még hozzájön a benzinköltség, a saját munkadíjat már nem is számolom. Mit értünk el vele, láthatja. Ügy néz ki a kert most, mintha november lenne. Alig van levél a fán. Kétségbeejtő a helyzet. Érték­telenné vált az alma. Édesapám­nak pedig, aki nyugdíjas és be­teg ember, ez a jövedelme. Mi hasznunk marad, mire leszedjük? Fizetjük az adót, az óránkénti 25 forintos napszámot, és a trak- tát. Még a télen egyszer meg­metsszük a fákat, aztán, ha jö­vőre is ez lesz, jöhet a fűrész. (Elmondta: Panik Imre egy kertben, Jakabszállás és Kecs­kemét között.) Termeléstől a feldolgozásig A Hosszúhegyi Állami Gazda­ságban tíz év alatt, 1979-ig fel­építették az úgynevezett teljes almavertikumot. Van itt hűtőház, FMC-osztályozógép, almaié- és sűrítő üzem. Tehát, ha úgy vesz- szük, itt nem lehet gond. Érvé­nyesül a többcsatornás értékesí­tés. Ezekben a napokban a 485 hektáros alma betakarításának harmadánál tartanak. A fák kö­zött megtalálható ilyenkor, az át­irányított adminisztratív és mű­szaki állományba tartozó saját dolgozójuk, vendégmunkás, |SŐt lengyel diák is. Az értékesítésük valóban több irányú. Elsősorban az export. Emellett szállítanak a hűtőipar­nak is. Ebből a termékből pu­dingnak való lesz. Csaknem 17 ezer tonnát dolgoznak fel a lé­üzemben. Az egész országból és Bács-Kiskun megyéből szállíta­nak ide. A jövedelmezőségéből sokat vesztett az almafeldolgozás, hi­szen néhány év alatt 50 száza­lékkal csökkent a sűrítmény ára. Az idén például Nyugat-Európá- ba szeptember 11-től nem lehet léalmát bevinni, azóta fokoza­tosan csökken a sűrítmény érté­ke is. Gyürösi Gyula értékesítési osz­tályvezetőtől megtudtuk, hogy az alma egyre inkább olyan gyü­mölcs lesz, amely csak a legna­gyobb figyelemmel és körülte­kintéssel végzett munkával tud­ja megteremteni a minimális jö­vedelmet. — Augusztus 10-e után nálunk is alig volt csapadék. Napjain­kig, jó egy centiméterrel kellett volna a gyümölcs átmérőjének növekedni, tehát magasabb a ki­sebb' gyümölcsök aránya. Ez gond az ipari feldolgozásnál, hiszen a 60 milliméteres átmérőnél kisebb almát nem lehet gazdaságosan hámozni. Ebből adódik, hogy át kellett programoznunk a lé-, il­letve a sűrítménygyártásunkat. Nagyobb a feldolgozandó gyü­mölcs mennyisége. A távlati elképzeléseink sze­rint. a terület csökkentését irá­nyoztuk elő. Először a közepes törzsű, húsvéti rozmaring fajtá­tól szeretnénk „megszabadulni”. A friss gyümölcs exportálásá­nál mód és lehetőség lenne a többcsatornás értékesítésre is, azonban ez — úgv látom — az újonnan belénő lebonyolítóknak csupán szándékuk. Hiányzik az információs hálózatuk, valamint a sönffyöleg-, csomagolóanyag­hál terük. A Hosszúhegyi Állami Gazda­ságban — ahonnan szállítanak friss gyümölcsöt exportra; ké­sőbbi értékesítésre tárolják az almát hűtőházban és saját fel­dolgozó üzemük van — még jö­vedelmező az almatermesztés. Megváltozott feltételekkel A kiskőrösi járásból naponta egy vagont indíthatnának útnak a szovjet átrakóállomás felé. A kiskőrösi ZÖLDÉRT-telepen ezt alig tudják kihasználni, mivel nincs erre alkalmas áru. Kornó- czi Ferenccel, a telep vezetőjé­vel a további lehetőségekről be­szélgettünk. — Az emberek nem veszik tudo­másul, hogy megváltoztak a kö­vetelmények. Szigorúbbak lettek a feltételek, amelyeket 10—15 év alatt megszoktak — mondta. — Mostanában sokkal több a vita. és az áru-visszautasítás. Közre­játszik ebben, hogy a felvásárlók sem állnak a feladatuk magas­latán. Most éppen egy cseh és két szovjet vagont várunk visz- sza, amelyek „átcsúsztak” a fe­lületesebb ellenőrzésen. A helyzet még menthető, hiszen a becslés alapján a felvásárló körzetünkben 3500 tonna alma termett. Ennek remélhetően jó részét hűtőházunkban tárolni tud­juk, és küldhetünk friss* fogyasz­tásra a demokratikus országok­ba. A közismert láda- és vagon­hiány tovább nehezíti munkán­kat. A környékbeli kistermelők elmondták, hogy jövőre körül­belül ezer tonnával kevesebb ter­mésre számíthatunk. Kivágják a fákat! Érdekes az is, hogy a kurrens cikkeknél, például a meggynél több exportáló is kereste az árut, ilyenkor hol vannak?... Export minőségűből cefre Az izsáki Sárfehér Termelőszö­vetkezetben nem úgy tervezték az almaszedést, ahogy sikerült. Var­ga László termelési elnökhelyet­tessel a gyümölcsös szélén beszél­getünk: — Tavaly 2400 tonnát termett a gyümölcsösünk, idén csaknem a dupláját. Egészséges is volt az állomány, és augusztus 16-án jól kezdődött az egész. Szeptember 2-ig hét vagont tudtunk megrak­va útnak indítani. Azóta csak ötöt. Nálunk háromszázötvenen szedik az almát, ilyenkorra szerződtettük őket, nincs megállás. Ha diszpozí­ciót kapnánk, tudnánk szállítani, hiszen eddig 8 ezer ládát —. amit kilogrammonként 6,50 forintért ér­tékesítettünk — kénytelenek vol­tunk kibontani, és szeszfőzdéi alapanyagnak feldolgozni. Súlyos­bította helyzetünket az NDK ex­port leállítása. — A tavalyihoz képest lényege­sen kisebb lesz jövedelmünk. Ha nem változik sürgősen a piaci helyzet, ha nem kapunk szállítási diszpozíciót, akkor a termésnek több mint a 35 százalékából — jobb híján — kénytelenek leszünk pálinkát főzni. — Tizennyolcadik éve vagyok a szakmában, de ilyen még nem volt. 150 hektár ültetvény most fordult termőre. Ahelyett, hogy örülnénk, azon gondolkozunk, mi­ként tudnánk megszabadulni tő­le ... Aki mostanában a megyét járja, és az almáról beszélget mezőgaz­dasági szakemberekkel, aligha hallhat a kesergésen, panaszkodá­son kívül mást. Sokan a fejszét, vagy a fűrészt emlegetik. Mások kényszerűségből folytatják a szél­malomharcot. Az elkövetkezendő év sem biztat jóval. Ezért a bajok orvoslására jó volna olyan megol­dást találni, amellyel a termelők, a felvásárlók, a szállítók, a for­galmazók és a vásárlók, tehát mindannyian jól járnak. Végre tudomásul kell venni azt is, ho" megváltozott az értékítélet itthon és külföldön. Ezzel számolni, s eh­hez alkalmazkodni kell. Czauner Péter Az atomerőmű-beruházás hely­zetéről és az építkezés időszerű feladatairól tartott szakmai ta­nácskozással pénteken megnyitot­ták Pakson a IV. KlSZ-építke- zési napokat. Az első hazai KISZ- építkezésen dolgozó több mint félszáz vállalat KISZ-bizottságai- nak titkárai, ifjúmunkás-felelő­sei és a beruházás vezetői ta­pasztalatokat cseréltek az ifjú­sági mozgalomnak a műszaki­technológiai fejlődés meggyorsítá­sában betöltött szerepéről. A hagyományokhoz híven az idei rendezvényeken is vendégül látták a bolgár kozloduji, a cseh­szlovák bohunicei és a dako­Lapunkban többször írtunk már arról, hogy a kormány energia^ programjának megvalósítása nem kizárólag az üzemeken, gazdasá­gokon, a nagy felhasználókon mú­lik. A 2—3 millió háztartás olaj-, földgáz-, szén- és villanyáram­szükséglete sem kevés, tehát a ta­karékosság — sok kicsi sokra megy — a családi otthonokban is számottevő eredménnyel járhatna. Csakhogy az ország lakásállomá­nyának jelentős hányadát alkal­massá kellene tenni erre. A nyílászáró szerkezetek, meny- nyezetek, falak szigetelésének tö­kéletesítéséhez, valamint a fűtés korszerűsítéséhez — olcsóbbá té­teléhez — augusztus eleje óta az OTP hitellel áll rendelkezésre, a személyi és az állami tulajdonú lakások esetében egyaránt. Érthe­tő módon az érdeklődés nagy az új szolgáltatás iránt, amely által megnőtt a fizetőképes kereslet a háztartások energiagazdálkodásá­nak ésszerűsítéséhez szükséges iparcikkekre. Ilyenkor, ősz elején egyébként is mindig többen keresik az üzletek­ben a kazánokat, radiátorokat, s egyebeket, mint az év más szakai­ban, ami a fűtési idény közeled­tével magyarázható. A kedvező hitelfeltételek révén az idén ez fokozottan érvényes. Ám a keres­kedelem nem tudja kielégíteni a megnőtt igényeket. Különösen ke­vés van vegyestüzelésű kazánból és alumínium radiátorból. De ez nem a kereskedők hibája. A me­gyei iparcikk-kiskereskedelmi vállalat és az Alföldi TÜZÉP bolt­jaiban arról tájékoztattak, hogy Vacsora után egy magánházba mentünk. Ott még több vendég volt, akik azért jöttek, hogy meg­nézzenek egy filmet. Közben újra meg újra megkérdeztem Irene-t, hogy nem jön-e még a férje. Biz­tatott, hogy majd később, aztán olyan érdekes lett a film, hogy teljesen elfelejtettem David O. Selzniket, míg valaki meg nem kopogtatta a vállamat, és azt nem mondta, Mister Selznik a konyhá­ban tartózkodik, és szeretne meg­ismerkedni velem. Körülbelül hajnali egy óra le­hetett, mikor rátaláltam — a konyhaasztalon fekve. Minden­esetre nekem úgy tűnt, hogy ke­resztben fekszik az asztalon, mi­közben töménytelen mennyiségű ételt tömött magába. Mikor belép­tem az ajtón, rám meredt, és azt mondta: „Úristen! Vegye le a ci­pőjét!” — „Nem segítene?” — vá­laszoltam. „Nagyon lapos sarkú cipőt hordok.” Sóhajtott. Megkérdeztem, nincs-e ellene kifogása, ha leülök. „Ter­mészetesen nincs” — felelte. Egy idő múlva azt mondta: „Feltételezem, osztja a vélemé­nyemet arról, hogy meg kell vál­toztatni a nevét.” Meglepetten néztem rá. és megráztam a feje­met. „Kezdjük a keresztnévvel” — folytatta. ..Az Ingrid lehetetlenül hangzik. Minden amerikai Ein- gridnek ejtené. És a Bergman! Túlságosan német, érti, mire gon­dolok . .. Biztosan nehézségeink lesznek Németországgal, és min­denki azt gondolná, hogy német színésznőt szerződtettünk, és sen­ki nem akarná megnézni a film* jét. A férje neve, Lindström pe­vany-i, valamint az NDK-beli lubmini atomerőmű épí, lsében részt vállalt társszervezetek kép­viselőit, s megrendezték a Pak­son "dolgozó lengyel, szovjet és magyar minősített hegesztők szakmai-politikai versenyét is. A KISZ-építkezési napokat az idén először a paksi városi és jáiási ifjúmunkás hét keretében, annak záróeseményeként tartot­ták meg. A város és a járás fia­taljai az atomerőmű építőit is meghívták programjaikra. Pén­teken a paksi pedagógusok hely- ismereti vetélkedőt szerveztek az építőknek, akik viszonzásul szü­reti bálra invitálják vendéglá­tóikat. (MTI) rendelnének bőségesen, de kicsi a hazai gyártókapacitás. Az előbbi cég — a nagykeres­kedelmet kihagyva a láncolatból — saját gépjárművel fuvarozza üzleteibe a bácsbokodi ipari szö­vetkezetben készülő szilárd tüze­lésű kazánokat, hogy azok mielőbb a vásárlókhoz kerülhessenek. Ku­tatnak egyéb beszerzési lehetősé­gek után, de kevés sikerrel. Hiány­cikk náluk a kazánon kívül az ol­csóbb és jobb radiátor is. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat boltjaiban a harmadik negyedév­ben jobb volt valamivel a válasz­ték, de jelenleg már többnyire csak öntöttvas fűtőtesteket talál­ni náluk, s még a kecskeméti mintaboltban sem szolgálhatnak csupán egyféle teljesítőképességű szilárd tüzelésű kazánnal. (Gáz­fűtésre áttérők viszont nem hiába keresik fel az üzletet.) Nem tragikus, hogy néhány iparcikk esetében felborult a kis­kereskedelmi kínálat és a keres­let egyensúlya. Aki már az idén szeretett volna olaj helyett szén­nel fűtenyi, várhat még egy évet... Az összetétel szerinti energiafel­használási kép sem lesz sokkal kedvezőtlenebb, mint lehetett vol­na, ha... Ha az OTP új szolgáltatásáról nem a lakossággal egyidőben, ha­nem hamarabb tudomást szerez­hettek volna a gyártó üzemek — talán — akkor többet tettek volna az energiaprogram mielőbbi meg­valósításáért. Vagy ezt csak úgy ráérősen csinálgatjuk? dig úgy hangzik, mint a Lindberg — tudja, a híres repülőről van szó. ö egy népi hős, itt mindenki csak Lindynek hívja. Mi lenne, ha Lindynek neveznénk el?” Megráztam a fejemet. Nagyon hűvös és nyugodt maradtam, de éreztem, amint percről percre ha­ragosabb lettem. „Senkinek a be­cenevét nem akarom. Egyáltalán nem akarom megváltoztatni a ne­vemet. Ingrid Bergmannak hív­nak, és az embereknek meg kell tanulniok helyesen kimondani a nevemet. Ha megváltoztatom a nevemet, és ha Amerikában nem fognak szeretni, hogy állok elő, ha visszatértem Svédországba!” Selznik vett magának még va­lami ennivalót, kissé zavartan rám nevetett, majd elejtette az ügyet: „Okay, okay, erről majd később még beszélhetünk. Ezenkí­vül még néhány dolgot kell korri­gálnunk magán: A szemöldöke túlságosan vastag, a fogai sincse­nek egészen rendben és egyálta­lán. ..” Most aztán végleg elegem lett: „Azt hiszem, nagy hibát követett el, Mr. Selznik” — mondtam. „Ügy látszik, zsákbamacskát vásárolt. Azt hittem, látta a filmemet, az .Intenmezzó’-t, és tetszettem ma­gának. Most, hogy már látott, mindent meg akar változtatni rajtam. Ezek után inkább lemon­dok az egészről. Nem kell többet beszélnünk erről, nem akarok több bosszúságot okozni magának. Egyszerűen elfelejtjük az egészet. Holnap az első vonattal vissza­utazom.” (Következik: V>. ..A lányon nem változtatunk ...”) CSAK ÚGY RÁÉRŐSEN? Kazán- és radiátorhiány A. Tóth Sándor ii- Tanulják meg a nevem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom