Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-22 / 222. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 22. B izakodó hangulatban kez­dődött az esztendő Kecs­kemét ipari üzemeiben. Az elmúlt év a • vártnál jobb ered­ményekkel zárult, amiből arra le­hetett következtetni, hogy a ter­mékek piaci értékesítése az idén sem lesz túlzottan nehéz. Az éves tervek a termelés 2—3 százalékos növelésével számoltak, s azzal, hogy az exportot is legalább a tavalyi szinten tudják tartani. A megyeszékhely ipari termékei a külföldi piacokon Alkalmazkodás a kereslethez Ez a derűlátás még az első ne­gyedév vége felé is érezhető volt, áprilisban azonban már a gondok kezdtek előtérbe nyomulni. A kül­ső piacokon élesebbé vált a ver­seny, nehezebb volt megrendelé­sekhez jutni. A gazdasági szabá­lyozók szigorítása természetesen a hatékonyság további javítására szorította a gazdálkodó egysége­ket, valamint arra, hogy takaré­kosabban bánjanak erőforrásaik­kal. S bár az intézkedések várat­lanul érték a vállalatokat, szövet­kezeteket, egyben nagyobb alkal­mazkodókészséget is igényelt ré­szükről a piaci kereslethez és z gazdasági helyzethez való igazo­dás területén. Az első félévről szolgáltatott statisztikai adatok híven tükrözik, hogy Kecskemét ipari üzemei mi­lyen eredménnyel valósították meg termelési célkitűzéseiket. Ezek szerint a tervezett évi brut­tó termelésüknek 46,3 százalékát produkálták június 30-ig, a tava­lyinál kisebb létszámú munkaerő­vel. A mintegy 5,3 milliárd forint értékű terméknek csaknem felél exportálták, ezen belül a külke­reskedelmi forgalomba került áruk 46,2 százalékát a tőkés pia­con értékesítették. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az említett bruttó termelés 47 százalékát az élelmiszeripar, 38 százalékát a gépipar és 15 száza­lékát a könnyűipar adta. Még éle­sebbé válik a kontraszt az élelmi­szeripar javára azáltal, hogy az összes tőkés exporttermékek 75 százalékát a Kecskeméti Kon­zervgyár, a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat és a Közép­magyarországi Pincegazdaság szál­lította. Gondok és eredmények A városi párt-végrehajtóbizott­ság a közelmúltban ezeket a té­nyeket elemezve tárgyalt az idei gazdasági célkitűzések teljesítésé­ről. Nem véletlenül, elsősorban a gépipari és a könnyűipari üzemek tevékenységét vette bonckés alá. A BRG kecskeméti gyáráról pél­dául megállapította, hogy a HIFI minőségű mechanikák előállításá­nak növelésével folytatta az üzem a termékszerkezet piaci igények­hez való alakítását. Elkészültek több új termék — mint a több csa­tornás magnófej, a KM—3 típusú mechanika — kiféjlesztésével és prototípusával. Ugyanakkor azon­ban erőteljesebb kereskedelem­politikát kellene folytatni a tőkés piacokon. Vannak tennivalói az export növelésében, új piacok felkutatá­sában a Kecskeméti Zománc- és Kádgyárnak is. Ehhez viszont a termékszerkezet gyorsabb ütemű változtatására, s a termelés haté­konyságának javítására is szük­ség van. A Szerszámgépipari Művek helyi gyárában sem váltak valóra azok a remények, amelye­ket a golyósorsó exportjához fűz­tek. A minőség javításával, a mű­szaki színvonal emelésével lehet kelendőbbé tenni ezt a terméket is a nem rubelelszámolású piaco­kon. Az MMG Automatikai Mű­vek helyi gyára azért került ne­héz helyzetbe, mert a külső piaco­kon az automatikai és az elektro­nikai termékek ára csökkent. A tőkés export növelésére a gyárt­mányfejlesztés meggyorsításával, a műszaki színvonal emelésével, a minőség javításával nyílna lehető­ség. A gyár nagyvállalaton belüli önállóságának kötöttségei azonban ezt gátolják. Kedvezőbb helyzetben Ezen az ipari ágazaton belül is születtek azonban jelentősebb si­kerek. A Fémmunkás Vállalat gyára például nagyobb nem rubel- elszámolású megrendeléshez ju­tott. Ezt megfelelő ütemben telje­sítették, sőt a csarnokszerkezetek továbbfejlesztésével újabb meg­rendeléseket kaptak. Az Alupig- ment-gyárnak szintén keresettek a termékei a tőkés országokban, s újabb gépsor beállításával szán­dékoznak növelni a termelést. A könnyűipari ágazat árucikkei iránt belföldön és külföldön egy­aránt csökkent a kereslet, jelen­tősen visszaesett a nem rubelel­számolású export. Növelte a gon­dokat az is, hogy az üzemek vi­szonylag sok importanyaggal dol­goznak. A legkedvezőbb helyzetben a Petőfi Nyomda volt, ugyanis a termékei iránti igények még most is nagyobbak, mint amennyit gyártani képes. A Habselyem Kö­töttárugyár is növelni tudja tő­kés exportját, korszerűsítéssel, üzem- és munkaszervezéssel tö­rekszik bővíteni termelőkapacitá­sát. Javult a gazdálkodás hatékony­sága a Parkettagyártó Vállalatnál, létszámgondok miatt azonban sű­rűn volt szükség munkaerő-átcso­portosításra. Az Alföldi Cipőgyár­nak értékesítési nehézségei voltak, s tőkés exportja elmaradt az elő­irányzatoktól. A Szék- és Kárpi­tosipari Vállalat gyárában az ár­változások okoztak gondokat. Az év hátralevő részében a külkeres­kedelmi szervekkel is erősíteni kell kapcsolatait. Ami még fontos A lista a megyeszékhely üze­meiről korántsem teljes, a som­más megállapítások viszont tük­rözik az ipar helyzetének első fél­évi alakulását. A párt-végrehajtó­bizottság emellett nagy nyoma­tékkai hangsúlyozta azt, hogy a népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyának javítása miatt kü­lönösen fontos a vállalatok, szö­vetkezetek külgazdasági kapcso­latainak fejlesztése. Elsősorban a versenyképességet húzta alá, amelyhez elengedhetetlenül hoz­zátartozik a gyártmány- és gyár­tásfejlesztés, a termékek jó minő­sége és gazdaságos előállítása. Ami a vita tanulságait illeti azok is megszívlelendők, hiszen a felszólalók többsége saját tapasz­talatait továbbította. Kiemelésre kívánkozik az a megállapítás, hogy még a sikereket elérő üze­mek eredményeit is a megfelelő értékre kell leszállítani. Ezek ugyanis inkább a múlthoz mérten jelentősek, mint a jelenlegi köve­telményekhez. Azután mindenna­pi dolog, hogy sokat beszélünk például a minőségről, mégis — leginkább személyi hibákból ere­dően — az szorul leghamarább háttérbe. Hátráltató tényező az is, hogy nem eléggé tájékozottak még a vállalatok a nemzetközi piacokon. A megfelelő információkon kívül, több személyes tapasztalatra len­ne szükség. Természetesen nem úgy, hogy elküldenek valakit kül­földre vállalati ügyet intézni és nem is ért hozzá, de ezzel akar­ják jutalmazni. Mindig az menjen, aki a legrátermettebb, ez kviltjetés^ re és értse is a nyelvet. Olyan ja­vaslat is elhangzott, hogy anyagi­lag ösztönözni kellene a fiatal szakembereket nyelvek tanulásá­ra. Azért is, hogy külföldi szak- irodalmat tanulmányozhassanak. Csupán néhány gondolatot vil­lantottunk fel azokból a megálla­pításokból, amelyek a megyeszék­hely iparának segíthetnek a kül­gazdasági kapcsolatok fejlesztésé­ben. Az ezzel kapcsolatos tenni­valók egyébként nemcsak az év második felében, hanem hosszú távon megszabják a vállalati kol­lektívák feladatait. Nagy Ottó Megalakulásának 30. évfordulójára készül a Tiszakécskei Építő és Vegyesipari Szövetkezet Harminc évvel ezelőtt 13 kisiparos összefogott Tiszakécskén, s megalakította az Épület és Kar­bantartó Szövetkezetét. Az első évben 750 ezer fo­rint értékű szolgáltatást végeztek a lakosság részé­re. Tíz évvel később a szövetkezet dolgozóinak száma már meghaladta a százat, az éves termelési ér­téke pedig elérte az ötmillió forintot. Három évtized alatt nagyot fejlődött a szövet­kezet. évi termelési értéke eléri a 60 millió forin­tot. A lakatosok, építők és karbantartók mellett azóta számos új részleg alakult. 1964-ben a cipész ktsz is csatlakozott hozzájuk, amely nemcsak javításokkal, hanem méretes cipők készítésével is foglalkozott. Sajnos, az utánpót­lás hiánya miatt ma már csak egv aktív és egy nyugdíjas dol­gozó látja el a lakosság javítási igényeit. A cipőfelsőrész-készítő részlegnél 12 betanított női dol­gozónak ad folyamatos munkát a Kecskeméti Cipőipari Szövet­kezet. Termelésük értéke eléri az egymillió forintot. A bútoripari részleg, amely 1976-ban kezdte meg a műkö­dését, különféle típusú ülő- és fekvőbútorokat gyárt. Termé­keik közül igen keresett az Yvett garnitúra és a Dorka he­vei ö. ’ Ot évvel ezelőtt szőrme- és ban fejezte be a KlSZ-lakótele- pcn a második négylakásos tár­sasház építését. Az év végére tervezik a harmadik, ugyancsak négylakásos társasház átadását is. A Kecskeméten dolgozó karban­tartó brigád a múlt évben 15,8 millió forint értékű munkát vég­zett. Húsz éve alakult ki együtt­működés a szövetkezet és a Du­na—Tisza közi Állami Építőipa­ri Vállalat között. Hosszú távú szerződés alapján különböző mé­retű acélszerelvényeket, nyílás­zárókat gyártanak a vállalat ré­szére, évente több mint 16 mii­ek A már elkészUlt négylakásos társasházak egyike. konfekciórészleg is alakult a szövetkezetnél. Ez a budapesti OKISZ-laborral .kötött* együtt­működési szerződés alapján mű­ködik, s különféle speciális gé­pekkel lett felszerelve. A dol­gozók szakmai képzéséről is a labor gondoskodik. A részlegből szép és divatos női ruhaneműk, szőrmesapkák kerülnek ki, s foglalkoznak gépkocsiülés-huza- tok készítésével is. Az itt dol­gozó 31 nő az idén négymillió forintos terv teljesítését tűzte maga elé. A kőművesbrigád augusztus­• Brezány Márta Yvett fotelágyat szerel. lió forint értékben. A jövő év második felében fe­jezik be egy 16 millió forintos beruházással épülő 960 négyzet- méter alapterületű műhelycsar­nok építését, melynek kivitele­zője a DUTÉP. Ebben mód nyílik a termékskála bővítésére, és a szövetkezet bekapcsolódik majd — a megyei kereskedelmi vállalatok megrendelései alap- ián — a hiánycikkek gyártásá­ba. Itt kao helvet a szövetkezet új szociális létesítménye is. a korszerűen berendezett öltöző és fürdő. Kerekes Ferenc SAJTÖPOSTA LEVELEKBŐL RÖVIDEN Van és mégsincs közös helyiség Szigeti Lászlóné — aki Kecskeméten, a Néphad­sereg u. 12. szám alatt la­kik — arról értesít ben­nünket, hogy régóta nem használható a ház közös célra íendeltetett több he­lyisége (így például a >zá- .rító), mert azokat önkénye­sen sajátította ki az egyik lakótárs. Jó néhányszor akartuk már jobb belátásra bírni — panaszolja levélírónk —. ám hiába. Az összes kul­csot magánál tartja. Szék után nem csoda, hogy lim­lomai számára bőven talál helyet. A dolgokra csak rá. adás, hogy a ház előtt is bekerített egy területet, melytől mindenkit távol tart. Ez a háziúri magatar­tás kissé messze van a szo­cialista együttélés nor­máitól. Es a házirenddel sem egyeztethető össze. Mi a megoldás? Augusztus 5-en vitte be az EPSZISZ.szervizbe elromlott centrifugáját a hetényegyhá- zi Hálák László, akit rögtön megörvendeztettek azzal, hogy egy hét múltán mehet érte. A 017 487-es vállalási jegyen is rajta volt a javítási határidő, amiben hitt az ügyfél, s a jel­zett napon bekopogtatott a műhelybe. Ott kiderült, szó sincs az ígéret teljesítéséről, ám újabb határidőt közöltek vele. Annak elteltével, 14-én végre átvehette — 60 forint ki­fizetése ellenében — helyre­hozott háztartási eszközt. Ott­hon az öröm azonban rögtön szertefoszlott, mert a koráb­bi hibajelenségek újra bekö­vetkeztek a rendeltetésszerű használatkor. A tulajdonos még aznap visszaszállította a centrifugát, s bár az érte korábban adott pénzt nem kapta meg, elége­dett lehetett, mert vállalta a szét viz az ismételt javítást. Ennek eleget is tett két hét múltán. De hogyan? Borsos áron. A 013 813-as számú szám­la ugyanis motorcseréről árul­kodott, meg csaknem 700 fo­rintról. Olvasónk úgy érzi, többszö- i ösen károsodott. Egyrészt, amikor a javítási határidő be nem tartása miatt hiába uta­zott Kecskemétre, ami költ­séget jelent, szintúgy a cent­rifuga ismételt oda-visszafu- varozása. Nem beszélve a nagy összegű munkáról, melyet nem kért volna, ha arról ide­jében értesül. Szerinte, ha né­hány százassal megtoldja az eddigi számlák summáját, va­donatúj eszköz birtokosa le­hetne azóta. Egyetértünk ezekkel az ész­revételekkel. Miért? Mert jo­gos érdeket tükröznek. Meg arra figyelmeztetnek, a szer­vizben nagyobb felelőséggel kellene megállapítani a ja­vítások határidejét, s mindent megtenni azok betartásáért. De van itt még egy fontosabb tanulság is: nem szabad el­mulasztani a megrendelő elő­zetes értesítését a felmerülő és nagyobb költséggel járó pluszmunkákról, hiszen azt, hogy igényt tart-e azokra, csak neki van joga eldönteni. Az utóbbiakat mellesleg kö­telezően írja elő a háztartási gépek és híradástechnikai ké­szülékek javításának-karban. tartásának díjtételeivel fog­lalkozó szakminisztériumi ki­advány, amely 1980. január óta van hatályban. Vélemé­nyünk szerint ideje lenne már a benne foglaltakat komolyan 'venni mindegyik szervizben! KÉRDEZZEN — FELELÜNK Védtelen-e a csökkent munkaképességű ember? A tavaly nyáron autóbalesetet szen­vedett nyárlőrtncí K. I. töréses sérü­lésének többszöri műtét lett a követ­kezménye. Ezután egy évig táppénzes állományban volt, nemrégen pedig úgy döntött a szakorvosi bizottság, hogy újabb esztendőn át kell pihen­nie, s mint csökkent munkaképességű ember, legfeljebb napi 4 órát dolgoz­hat. A továbbiakat így részletezi ol­vasónk: „A korábban végzetteknél könnyebb munkát kértem-vártam a vállalatomtól, mely mostanság arra próbál rávenni, adjam be a felmondá­som. Csakhogy nem szeretnék távoz­ni onnan, ahol 1913 óta keresem ke­nyerem,. gépkezelőként. Én a helye­men maradok mindenképpen, s azt tervezem, nemsokára ott folytatom, ahol abbahagytam. De vajon mire számíthatok a következő hetekben, hónapokban, s egyáltalán védtelen-e a magamfajta, úgynevezett leszázalé­kolt munkás?” Bevalljuk, megdöbbentett ben­nünket a közlés, miszerint létezik még munkaadó, mely a megbete­gedett alkalmazottjával kapcsola­tosan csak annyit hajlandó tenni, hogy a felmondásának benyújtá­sát sürgeti. Mindezek ismeretében óhatatlanul felmerül a kérdés; ugyan mi végre van hatályban a csökkent munkaképességű dolgo­zók helyzetének rendezéséről szó­ló 1 1967. (XI. 22.) MŰM—EÜM— PM számú együttes rendelet, va­lamint az e tárgykörben azóta ki­adott számos egyéb jogszabály? Paragrafusai ugyanis éppen azt a célt szolgálják, hogy a „leszázalé­kolt” személy az egészségi állapo­tának megfelelően, s lehetőleg az eredeti munkakörben kamatoztas­sa tudását, tapasztalatát, a maga hasznára és a közösség javára. Ott, ahol a rehabilitációval fog­lalkozó vállalati bizottságok a hi­vatásuk magaslatán állnak, a csökkent munkaképességűek fog­lalkoztatási gondjai rendszerint kedvezően megoldódnak, végső so­ron a helyileg illetékes tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei közreműködésével. Másutt, ahol a nem teljes értékű munkavállaló enyhén szólva kegyvesztettnek minősül — ebben van része olva­sónknak is-—, óhatatlanul bekö­vetkezhetnek a visszásságok, az antihumánus intézkedések. De ek­kor sem lehet védtelen az ilyen ember, hiszen érdekében joga van fellépnie a szakszervezetnek, amelytől ön is bizton remélhet támogatást. A Munka Törvénykönyvéből egyértelműen kiderül, hogy ebben az ügyben mi a vállalat teendője, melyet így szabályoz a végrehaj­tási rendelet: A csökkent munka- képességű dolgozókat a munkál­tatók kötelesek a számukra meg­felelő munkakörben alkalmazni, s célszerű biztosítani a foglalkozta­tásukat minden rendelkezésre ál­ló módon —, így például a belső munkaerő-átcsoportosítással. a munkahelyek, illetve eszközök megfelelő átalakításával, átképzés­sel —, a munkaviszonyuk meg­szüntetését pedig korlátozni kell. Vannak persze olyanok, akik ekképpen sem helyezhetők el, az ő munkába állításukról a tanácsok kötelesek gondoskodni, a sehol sem foglalkoztathatók részére viszont szociális segélyt kell folyósítaniuk. Jobbítható-e az utazási körülmény? Dr. Juhász Magdolna szerint gya­korta nem kis kellemetlenség köze­pette lehet csak utazni a kecskeméti városközpont és a Műkertváros kö­zött közlekedő 3-as autóbuszon, ahol nagy a zsúfoltság. Iskolások, idős em­berek és munkába járók veszik igény­be rendszeresen e járatot, mely az egyik reggel a Vadaskert utáni meg­álló előtt legalább 10 méterrel állt meg, s mikorra odaérkeztek a távo­labb várakozók — közöttük mozgás­sérültek —, már tova is robogott. Ol­vasónk úgy véli, ideje változtatni e bosszantó dolgokon, s megkérdi: va­jon van-e lehetőség az utazási körül­mény lényeges jobbítására? A 9-es Volánnál közölték, hogy a szűkös kocsiállomány miatt je­lenleg nincs mód a 3-as vonalon közlekedő autóbuszok számának jelentős növelésére. A tanév meg­nyitásával azonban plusz egy jár­művet forgalomba állítottak arra­felé, a másik újabb busz pedig majd a téli hónapokban segíti a szállítási igények kielégítését. Ami pedig a 10 méterrel távo­labbi megállást illeti, az rendjén valónak tűnik, ugyanis a régi he­lyéről —, ahol a rossz terepfelté­telek már alig tették lehetővé a fel- és leszállást — pontosan eny- nyivel vitték el hivatalosan a megállást jelző oszlopot. Ez utób­bit viszont egyesek önhatalmúlag visszacipelhették a megszokott ut­cai szakaszra — 'effélére számos példa van már —, ahol is a pana­szosok hiába várták a buszt. Az persze szolgálati szabálysértés, ha a sofőr elhajt, holott látja az igyekvő utasokat, akik mindössze pár méterr vannak a kocsitól, s ráadásul roxkantak. Mit kell tudni a kazánfűtői tanfolyamról? Takács Lajos Kalocsáról, Lónyai Géza Kiskőrösről, Horváth Illés a ha­lasi Járásból, és többen Kecskemétről aziránt érdeklődnek, milyen feltételei vannak a fűtől szakképzettség meg­szerzésének. A kecskeméti Gépipari és Auto­matizálási Főiskola minden esz­tendőben indít egyebek között központi fűtői, kazánfűtői és ka­zánkezelői tanfolyamot. Idén augusztus második felében közöl­tük lapunkban az ezzel kapcsola­tos hirdetést, melynek eredménye­ként szeptember elején már min­den helyet betöltötték a jelentke­zők. akiknek felvételéhez az egyetlen szigorú feltétel, az álta­lános iskolai végzettség. Mint azt a felsőfokú oktatási intézmény ta­nulmányi osztályán elmondották, e képzés iránt továbbra is nagy az érdeklődés, így a tervek sze­rint jövő év elején új tanfolyam indítására kerül sor, melyre de­cemberben fogadnak el jelentke­zéseket. MEGTUDTUK: Egyéb jogviszony alapján dolgoznak a minitelep-kezelők Sajtóposta rovatunkban nemrégen tettük szóvá a dusno- ki Verebélyi Tituszné sérelmét, nevezetesen, hogy bár napi több órás elfoglaltsággal jár a helyi propán-bután gázcseretelep ke­zelői teendőjének ellátása, e fog­lalkoztatást mégsem hajlandó nyilvántartani a vállalat olva­sónk munkakönyvében. Ezzel kapcsolatban megírtuk az álta­lános tudnivalókat, melyek lé­nyege: mindegyik cég köteles a dolgozó munkába lépésekor a munkakönyvbe bejegyezni az al­kalmazás kezdő idejét, a mun­kakör megnevezését, a személyi alapbér összegét stb. Hivatkoz­tunk a kivételes esetekre is — például a hét napnál rövidebb idejű, vagy a szabadság tartama alatt más cégnél való munka­végzésre —, majd a konkrét ügyben azt tanácsoltuk, a pa­naszos a szakszervezeti bizott­ságtól kérjen vizsgálatot, jogor­voslást. „ .. . írásunk nyomán többen közöl­ték velünk, ők is hasonló hely­zetben vannak, az egyik telefo­náló pedig elkeseredetten szá­molt be arról, hogy a szakszer­vezet sem tudja elintézni a dol­got. Kissé megleptek bennünket ezek a kedvezőtlen tapasztala­tok, s már-már azon meditál­tunk. talán a munkakönyv régi rangjának, közokirati jelentősé­gének tudatos megtépázásáról van szó, amikor segítségünkre sietett a Dél-alföldi Gázszolgál­tató Vállalat igazgatója, dr. Var­ga János, akinek jóvoltából az alábbiakat tudtuk meg: Kisebb településeken több he­lyütt működtet a DÉGÁZ úgy­nevezett mini cseretelepeket, melyek általában a telepkezelők egyéni tulajdonában levő ingat­lan területén találhatók. A pb- gázpalackok cseréjével foglalko­zók pedig valójában vállalkozá­si feladatot látnak el, hiszen a napi tevékenységük idejét — a lakossági igény figyelembevéte­lével — a helyi tanácsok álla­pítják meg. A vállalat csupán a tűzrendészed és biztonságtech­nikai követelmények betartását követeli meg tőlük. Ezért az ilyen munkakapcsolat egyéb jog­viszonynak minősül, s nem ke­rülhet munkakönyvi bejegyzés­re. Ez utóbbi esetben ugyanis munkaviszonynak kell fennáll­nia, ami feltételezi a munkál­tató széles körű utasítási jog­körét, a munka végzésével ösz- szefüggően. Viszont az efféle döntések Verebélyinét és társait egyáltalán nem érintik. Mindezekhez egyetlen meg­jegyzést fűzünk: a vállalkozókat munkajogi helyzetük részleteiről már a velük kötött megállapo­dás előtt kell tájékoztatniuk az érintett vállalatoknak . . . Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom