Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-22 / 222. szám

1982. szeptember 22. • PETŐFI NÉPE • 5 KIÁLLÍTÁS KISKUNHALASON ÚJ ARCOK A SZÍNHÁZBAN Vallanak a sajtóhasábok Gazdag tartalmú és szemléletes kiállítás látható Kiskun­halason, a városi-járási könyvtárban abból az alkalomból, hogy száz éve jelent meg az első helyi nyomtatott sajtóter­mék. A tárlat hemutatja a további utat, a Tanácsköztársa­ság idején és a felszabadulást követően bekövetkezett fejlő­dést is. A Halasi Újság centenáriuma alkalmából közöljük az alábbi írást, tisztelegve az egykori szerkesztők, újságírók és nyomdászok előtt. Kiskunhalas 1872-ben, a kiegyezés után 5 évvel rendezett tanácsú várossá válik, négy év elteltével Pest megyéhez csatolják, s így az évszázados elzárkózásból országos forga­lomba kerül a XIX. század utolsó negyedében. Társadalmi lap I Hóim »£*•,* %/Am. HALASI ÚJSÁG TAR-vibALW! HKTl „Most azonban, midőn városunk közvetlen és rövid összeköttetésbe lép az ország fővárosával" (1882. december 4-én elkészült a Buda­pest—Szabadka közötti vasút, megindult a forgalom) ,,előrelát­hatólag nagyban meg fognak vál. tozni az itteni viszonyok. Üj kere­seti-ágak támadnak, a köznép vagyoni helyzete emelkedni fog. az ipar-üzlet megélénkül, a for­galom egyszerre nagy mérveket ölt, s a közügyek és az üzletme­net iránti gyors tájékozódás múl­hatatlanul szükséges lesz minden­kinek, aki boldogulni akar, s töb­bi polgártársairól elmaradni nem szándékozik" — írja az első HA­LASI ÚJSÁG mutatványszámá­ban a szerkesztő-kiadó. KORDA IMRE magyar nyelv, és iroda­lomtanár. A közlekedés megindulása az ipar és a kereskedelem fellendü­lését hozta magával. A fejlődés más területeken is jelentkezett. „Halas város közönsége régóta hiányát érzi egy helyben megjele­nő hírlapnak, mely kizárólag a város és lakóinak ügyeivel fog­lalkozzék” — írja az előfizetési felhívásában a szerkesztő, majd hozzáteszi: „politikai ügyekkel nem foglalkozunk, s lapunk nem lesz politikai, hanem csupán tár­sadalmi lap. Ennek oka egysze­klSkl N-ll\l \> Helyi firtoiloj; Közgazdasági es Táf$aítoir> H< «-*>>»»'* •**•«<' ■■■■■»• <• «•••••• ruen az, hogy mint mindenki tud­ja, politikai lapot indítani a saj­tótörvény értelmében, csak nagy­összegű (kiemelés tőlem) pénzbiz­tosíték letétele mellett lehetsé­ges .. A hetilap mutatványszáma 1882. szeptember 17-én jelent meg. Terjedelme 4 oldal. Példányon­kénti ára 10 krajcár, (összeha­sonlításként: a búza ára q-ként Budapesten 9 írt. 30 ki\, Kiskun­halason 100 liter ára 6,50 írt—7 írt-ig terjedt). Az újságot Práger Ferenc nyom­dája állította elő, aki a nyomda­berendezést az első halasi nyom­dásztól, Bittermann Andortól vásárolta. Ez a nyomda 1946-ig a Práger család tulajdona volt. Üstököstől az Újságig KORDA IMRE (1853. okt. 30.— 1914. jan. 2.) Halason született és itt temették el. Tanári diplomát szerzett. Szülővárosába számot­tevő újságírói gyakorlattal ke­rült vissza, hiszen még a tanári oklevele megszerzése előtt mun­katársa volt JÓKAI MÓR lap­jának, előbb az Üstökösnek, ké­sőbb a Honnak. 1878-ban az erő­sen polgári, liberális szellemű EGYETÉRTÉS című napilap szerkesztőségi tagja, később fő­munkatársa lett. Arról nincs ada­tunk, hogy miért vált meg a fő­várostól. Valószínűnek tartjuk, hogy itthon nagyobb életlehető­séget látott a szakmájában. Pe­dagógus mivoltát nem tagadta meg, mert a sárguló lappéldányok tanúsága szerint központi gon­dolata volt, a művelődés, az ok­tatás. Követeli a korszerű isko­lákat. síkraszáll a tanyai iskolák felállításáért. A mutatványszám — az egész oldalt betöltő felhívásokon túl — a következő címek alatt közöl információkat: Városunk jövő­je. — A vasút. — Hírek rovatá­ban: A gyújtogatás, — A halasi gyógyszertár a napokban új tu­lajdonos kezébe került. — Tűz­oltó-egylet megalakulása. — Vá­rosi adószedővé Józsa Károlyt választották. — Elfogott csalók. — A főiskolai (a gimnáziumot nevezték így) tápintézet leégett. Közgazdasági rovata: A belvizek és csatornák. — Hirdetések". HALASI MUNKÁS Később bővültek a rovatok. A címoldalon találjuk a „tórczót”. Itt közölték többek között a „Ku- rucz-halom története", „Arany János Kis-Ujszálláson”, „A jász­kunsági nyelvjárásokról", „A konyak-gyártásról”, „Színház”, „A halasi takács czéh emléktár­gyai”, „A köznép helyzete nálunk és Angliában", továbbá KARACS TERÉZ írásait „A halasi óvoda történetéből”, SASS KÁROLY- TÚL az „Adatok Petőfi házassá­ga történetéhez” című írásokat. Folytatásokban jelent meg a budapest—zimonyi vasút törté­nete. Az újság sokszor mellék­letként ismertette az országgyű­lési képviselők felszólalásait. Itt közölték azt a kérelmet is, ame­lyet a képviselőtestület Mocsá- ry Lajos révén juttatott el a par­lamenthez. Napvilágot látott az a levél is. amely Füves János takácsmester és társai adományáról szól: a gimnázium régiségtárának ajándékoztak több értékes céh­beli levelet és tárgyat. Hírt adott a lap az 1883. szep­tember 30-án és október 1-én tar­tott „Kertészek összejöveteléről. A gyümölcskiállítás alkalmából egy kis kertészeti congresszus tartatott városunkban. Az össze­jövetel czélja volt a halasi kiál­lítás megtekintése, az itteni gyü- mölcsészeti viszonyok tanulmá­nyozása, főleg pedig egy kisebb körű kertész-egylet megalakítá­sa. Az egyletnek eszméjét Vass Elek helybeli műkertész úr már régebb idő óta pengeti, több szak­férfival érintkezett annak ügyé­Halasi fíiríap \ .O-aVmartM ' - < . , ■•> :>'v ■ Äix: • ben, míg végre most az illető kö­röket csakugyan sikerült rábír­ni az eszme megvalósítására". Ez a tanácskozás adott hangot „Egy városi minta-szöllő” felállí­tásának. Helyet kapott a lapban a szőlőműveléssel és borkezelés­sel kapcsolatos értekezés, a gyü­mölcs-konzerválásáról szóló, a gabonaphyloxéra, az erdőtelepí­tés, a keményítőgyártás tárgyú oktató jellegű írás. Olvashatók a mindennapi terményárak, a vas­úti menetrend, a különböző ár­verési hirdetmények, az üzletek nyitvatartása is. A második év­folyamból rövid recenziók sem hiányoznak a megjelent könyvek­ről. HALASI HÍREK . A (*«%*•* »>****«. freist l>?}* , v. ... V . Tanyai gyermekekért A „Terv a tanyai gyermekek érdekében" című írás például így fogalmaz: „A pusztai lakosok gyermekeinek oktatásáról sür­gős kötelesség gondoskodni. Nem csak azért, hogy a felsőbb ható­ságok szorgalmazásának eleget tegyünk, de maga a dolog termé­szete, a város jó hírneve és szám­talan egyéb tekintet követeli, hogy ne engedjék városunk la­kosságának nagy részét minden oktatás nélkül, parlagon felnő­ni” Egy másik írás — mintegy folytatásként — új életpályákra hívja fel a figyelmet. Tanárt, orvost, kertészt, levél­tárost, polgármestert találunk a cikkírók között. Az első két évfo­lyamban mindössze 42 írás jelent meg a 31 szerzőtől. A centenárium alkalmából számvetést készítettünk. Jó gaz­da módjára összegeztük a múl­tat. 1882. szeptember 17—1949. október 26. között 41 (1950—1981 között 19) újság jelent meg a vá­rosban. 1949. október 26-ig ösz- szesen 7 főszerkesztőt, 11 felelős szerkesztőt és kiadót, 34 felelős szerkesztőt, 4 társszerkesztőt, 15 felelős kiadót tüntettek fel. Az újságok 9 helység 22 nyomdájá­ban készültek. Száz év távlatából feltehetjük a kérdést: lettek-e méltó utódai a humanista gondolkodású Korda Imrének és munkatársainak? Igen! A kiskunhalasi Városi-Já­rási Könyvtár feltárta a helyi és megyei sajtóanyagot a felszaba­dulástól 1982, január 1-ig. A hely- ismereti betűrendes katalógus alapján kiderült, hogy a városról és járásról 130 újságíró — hivatá­sos és „amatőr” összesen 7639 névaláírással ellátott írást vagy fotót közölt. (Csak azokat vettük fel, akik 9-nél több cikket írtak). A kétszáznál többször szereplők: Szalai László 407 (kiskunhalasi). Czakó Ferenc 389 (kiskunhalasi— kecskeméti), Kispéter Imre 375 (kiskunhalasi), Lusztig József 357 (jánoshalmi), Tóth Ferenc 299 (kiskunhalasi). Horváth József 236 (kiskunmajsai), Hatvani Dá­niel 217 (kecskeméti), Martonosi Pál 216 (kiskunhalasi), Pásztor Zoltán 215 (kecskeméti). A töb­biekkel együtt buzdítottak, dicsér­tek, értékeltek, s — ha kellett — bíráltak, őszintén kíváríjuk, hogy további munkájukat is siker ko­ronázza. Fekete Dezső «gF5*5 INGRID BERGMAN T~’ I * Életem 8. Filmszerződés a UFA-val • Dr. Petter Lindström, Bergman első férje. Tudtam azonban, hogy foglal­kozásomban az esélyeim korlá­tozottak. Az bizonyos, hogy Svéd­országban nagyon sikeres vol­tam. Svédországon kívül ott volt még Hollywood, ahol a nagy nemzetközi filmeket forgatták; ott volt Franciaország, ahol a harmincas évek néhány legszebb és legjelentősebb filmje keletke­zett és ott volt természetesen Né­metország is. Amerikára gondol­ni sem mertem, a franciatudá­som nem volt valami jó, de a né­met a második anyanyelvem. És egy napon megkaptam az UFA ajánlatát Berlinből. Ebben az időben ismertem meg Petter új oldalát, mely nagyon boldoggá tett: Megállapítottam, milyen nagyon aggódik értem. Berlinbe utaztam, hogy az UFA- nál elkészítsem a próbafelvétele­ket, és nagyon egyedül és elve­szettnek éreztem magam abban a nagy szállodában, amelyben el­helyeztek. Mikor a recepcióhoz mentem, hirtelen megláttam Pettert a hallban egy újság mögé rejtőzve. Elmagyarázta a dolgot: „Gondol­tam, nem fogod jól érezni magad egyedül, ezért jöttem. De ne mondd meg senkinek. Ismerem a filmeseket. Nem szeretik a férje­ket. De a közelben vagyok, ha szükséged van rám”. Petter egész idő alatt ott ma­radt egy kis harmadosztályú szál­lodában a sarkon, én pedig az el­sőosztályú szállodát an laktam, melybe a filmtársaság beszállá- sóit. Petter csodálatos volt. Meg­értette a problémáimat, és éppen olyan jól értette azt is, hogyan le­het azokat a legegyszerűbb módon megoldani. Csak a munkámban voltam biztos, a magánéletemben mindig hagytam, hogy a férfiak döntsenek helyettem. Először az apám, azután Otto bácsi, majd Petter volt az, aki helyettem meg. hozta a döntéseket. Az UFA ajánlata három filmre tartalmazott szerződést. Az el­sőnek a „Négy pajtás” volt a cí­me, és négy lányról szólt, akik egy reklámügynökségnél dolgoz­nak, az ő férfiakkal folytatott kalandjaikról. Először kellett más nyelven dolgoznom. Nem sokkal azután, hogy Ber­linben 1938-ban megkezdődött a „Négy pajtás” forgatása, észre­vettem, mi történik Német­országban. A filmet Carl Froelich rendezte, egy fölöttébb bátorta­lan ember. A stúdió atmoszférá­ját azonnal megérzi az ember. A berlini atmoszféra minden volt, csak nem jó. Az ember minden­hol úgy érezte, hogy figyelik, ké­nyelmetlenül, megrémítve. Carl Froelich egy napon elvitt magával egy sportrendezvényre. Valószínűleg hatni akart rám. Óriási, fényárban úszó stadion volt, tele zászlókkal és sisakos rohamcsapatokkal. És végül megjelent Hitler, kislányok vet­ték körül, akik virágcsokrot nyúj­tottak át neki. Hitler megsimo­gatta az arcukat és megcsókolta őket. Az emberek felemelték a karjukat Hitler üdvözlésére. Kö­rülnéztem, és alig tudtam felfog­ni, mi történik. Froelich azt súg­ta nekem, hogy nekem is fel kell emelnem a karomat Hitler üd­vözlésére, és én azt válaszoltam: „Miért? Nélkülem is egészen jól csinálják!” „Maga bolond! Ezt meg kell tennie! Figyelnek min­ket!” — súgta, de most már na­gyon izgatottan. „Ki figyel min­ket? Mindenki Hitlert nézi!” — véltem nyugodtan. „Engem fi­gyelnek. Mindannyiunkat ellen­őriznek. Nagyon óvatosnak kell lennie mindenben. Mindez kese­rűen komoly”. Éreztem, hogy Carl Froelichnek igaza van az intel­meivel. Mindenhol kényszert al­kalmaztak. Egyik nap partnerem. Hans Söhnker félrevont, és azt mond­ta: „Tudod, Ingrid, nem nagyon vagyunk boldogok azért, ami Né­metországban történik. De mit tehetünk? Hol kezdjük? Min­dennap eltűnnek emberek. Aki tiltakozik, az nemcsak a saját éle­tét teszi kockára, hanem a csa­ládjáét és barátaiét is. Tudjuk, hogy a zsidók nagy veszélyben vannak, de azokkal is így van. akik ellenszegülnek. Olyan hí­rek járlják, hogy az embereket tá­borokba viszik. Milyen táborok­ba? — kérdezik, de nem kapnak választ. És az ember kérdezni is alig mer, mert fél a választól is. Egész Németország megbénult a félelemtől. Mindenki fél, és ha­lálosan meg van rettenve”. Mikor befejeződött a film, el­hagytam Németországot. Könnyű szívvel tettem, mert tudtam, hogy állapotos vagyok. Carl Froelich sietett befejezni a jeleneteket, mert a hasam egyre nagyobb lett. és mert félt, hogy Goebbels meg­hívhat teára, amit én elutasítanék. Következik: 9. Az Intermezzo után Amerika. Vitéz László Sorozatunk utolsó portréja: Vi­téz Lászlóé. Új tagja a kecskemé­ti Katona József Színháznak, hisz most írta alá a szerződést ő is- De mégsem ismeretlen színész a városban. Két évvel ezelőtt egy évadot eltöltött már itt. □ □ □ — Ami lelsöként érdekel, így fogalmaznám meg: régi emlékek, új remények ... — Régi emlékek? Jól éreztem magam Kecskeméten, előtte is vidéki színházhoz kötődtem. Győrben egv, Miskolcon három, Debrecenben egy évadot játszot­tam végig. A vándorszínészek kenyerét morzsolgattam, de most már szeretnék letelepedni ebben a városiban- Ha nem lennének re­ményeim, nem jöttem volna visz- sza. A színház új vezetősége olyan perspektívákat villantott fel, ami az én távolabbi elképzelé­seimnek is megfelel. — Mi vonzotta még? — A Névjegykártyában is megkérdezte tőlem ezt a konfe­ranszié. Azt válaszoltam: ide nő­sültem. Noha a magánélet soha­sem határozhatja meg a színész pályáját, ez esetben kellemesen egybeesett e két esemény. — Túl van a Névjegykártya bemutatkozó műsoron, s nagy feladat előtt <áll! — Nem volt különösebb erő­próba az évadindító vidám játé­kunk. Ahogy észrevettem, a kö­zönségnek tetszett a Névjegykár- tva. Most a Bánk bánra készü­lünk, hamarosan itt a premier időpontja: szeptember 24- ­— Közben baleset érte! — Eltörött a lábam ujja. de szerencsére a próbákból nem zök­kentem ki. A kollégáim eljöttek a lakásomra, s ígv tudtunk eg.v hétig előre haladni a darabbal. é f / — Komoly szerepet kapott a Bánk bánban, Ottót alakítja. — Megijedtem, amikor megkap-, tam ezt a szerepet. Aztán a ren­dező elmondta elképzeléseit er­ről a figuráról, s akkor már érez­tem. hogy élmény lesz megbirk óz­ni e feladattal. Simon Zsuzsa volt az osztályfőnököm a Színmű­vészeim, ő mondta: a leggono­szabb embernek is megvan a ma­ga igaza. Ottó negatív szereplő.' de meg kell keresnem az értékeit is . •. □ □ □ Vitéz László emlékezetes mis­kolci éveit idézi fel. jelentős sze­repet kapott az Ivanovban. a Gondnokban, a Két férfi sakk­ban. A kritikusok szerint legna­gyobb alakítását a La Mancha lo­vagjában nyújtotta. Kecskeméten a Fekete szárnyú cseresznye fő­bíróját formálta meg. s vissza­gondol egy - epizódszerepére is. az Ész bajjal jár című darabból, ahol egyéniségének teljesen el­lentmondó figurát osztottak rá. Mándenműfajt kedvel: az operet­tet, a musicalt, a prózát, ezen be­lül a bohózattól a tragédiáig bár­milyen szerepet eljátszik. B. T. Vetélkedő - Kodály jegyében Szeptember 30-ig lehet jelent­kezni a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat budapesti szer­vezeténél a Kodály Zoltán szü­letésének 100, évfordulója alkal­mából meghirdetett előadássoro­zatra és vetélkedőre. A szerve­zet Zeneszerzőnk: Kodály Zol­tán című sorozata a zeneköltő sokoldalú munkásságával kíván­ja megismertetni az érdeklődő­ket s segíti felkészülésüket a vetélkedőre. A TIT és a Fővárosi Tanács közös rendezvényére jelentkezők a 8. előadást követő helyi vetél­kedőt — 3—3 fős csapatokkal — önállóan rendezik meg. A já­tékban 14 éven felüli érdeklő­dők vehetnek részt — a felső­fokú zenei végzettségűek kivé­telével. A nevezéseket a TIT budapes­ti művészeti szakosztályán vár­ják: 1372 Budapest, Pf. 479. FILMJEGYZET Én és Caterina Ezt a mulatságos, rendkívül szórakoztató filmvígjátékot a ki­tűnő olasz színész írta, rendezte. Alberto Sordi természetesen ön­magát tette meg műve főszerep­lőjévé is. Mint annyi más, hason­ló hangulatú szériavígjátékban, ebben is egy nőbolonid, de a nők szeszélyeit elviselni nem tudó úriembert alakít' Ez esetben is olyan szeretővel és olyan fele­séggel áldotta meg a sors, akinek a rigolyáit nem nagyon bírja már el hősünk. Mivel gyakran jár külföldre, egyik amerikai útja al­kalmával eg.v üzletfele lakásán egy különös lénnyel találkozik, mely a legkorszerűbb elektroni­kus technika összes vívmányait egyesíti önmagában. Caterinának hívják és a szobalányi tisztet töl­ti be az amerikai üzletember vil­lájában. Tud főzni, mosni, taka­rítani. rendben tartja a háztar­tást és ráadásul még robot létére nőformája is van, egy nagyra nö­vesztett hajasbabához hasonlít. A főhős elhatározza, hogy sze­rez magának egy ilyen csodanőt. rki mindent elvégez otthon a háztartásban, de nem próbálja őt megnevelni, meg sem kísérli majá kifogásolni azt. hogy Sordi — mint annyi más szerepben — nem bírja a rendet és nem tűri el, ha valaki rendre utasítja. Emellett természetesen megfelelő színvonalú barátnőről továbbra is gondoskodni lehet. Akkor, amikor az első ilyen élő csinibaba meg je­lenik a lakásban, a robotszobalány .fellázad, tör, zúz, és követeli, hogy barátunk tisztességesen viselked­jen otthon. Ebből a szituációból aztán sok éhdekes, mulatságos helyzet kerekedik- Sordi ebben a filmjében tulajdonképpen az olasz házassági erkölcs visszás­ságait, furcsaságait szeretné ki­figurázni. Csak hát a groteszk helyzetek kedvéért legtöbbször er­ről a nem túlságosan eredeti cél­kitűzéséről gyakran elfelejtkezik. A darab emellett ízléses, mér­téktartó, és lehetőséget ad arra a nézőnek, hogy ismét élvezze a nem mindennapi tehetségű komi­kus színész jól ismert trükkjeit, játékát. Cs L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom