Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
1982. szeptember 22. • PETŐFI NÉPE • 3 CÍMZETT: A KÉSEDELMES LAKÓ • „Kifutott" egyenlegek — olvassuk egy karton tetején. Milyen kár, hogy csak a kisebbik, bal dobozban! • Az új adatrögzítő. A bérlők tartozására a negyedik negyedévtől már ez „emlékezik". (Straszer András felvételei) HÁROM NAP AZ EMLÉKEZÉS JEGYÉBEN Jubilált Baján a III. Béla Gimnázium Azt. hogy milyen huncut a pénz, ismerjük Móricz Zsigmond Hét krajcárjából. Elbújtak, nagyon is elbújtak a kis pénzek akkor, abban a háziuras világban, amely, ben — már egyre kevesebben emlékezhetnek rá — a szappanra valót is keserves volt előteremteni. Háziúr nincs, lakbér van A háziúr azóta kikopott a szó- használatból. Elment örökre. Magunk mögött hagytuk azokat a felszabadulás utáni éveket is. amikor a szükség és a társadalmi igazságtevés következtében jutottak sokan, húsz-harminc forint havi lakbérért állami kiutalásé lakáshoz, ami nemegyszer mosókonyha, vagy kisszoba volt. Azóta e lakások egykori használóinak a gyerekei, sőt unokái is jóval emberibb körülmények között, többnyire központi fűtéses emeleti, vagy földszintes lakásban élnek. Sok család hajléka azonban ma is tanácsi bérlakás Kecskeméten 5884 otthon ilyen, amelyből 2093 távfűtésű. E rövid leírásból is érzékelhe. tő változások közepette egyvalami maradt állandó: a lakbér, s az ehhez járuló egyéb szolgáltatások díjai. így érvényben van a fizetési kötelezettség, amellyel egyesek hadilábon állnak. Egyesek? De jó is lenne! Veszett fejsze nyele? Oldalakon keresztül. jelezve, hogy manapság millió forintok „bujkálnak” — úgy látszik — utolérhetetlenül, egy több hasábos adóslistán seregnyi név mellett számok és számok. 17 199, 15 828, 18 070, 11 822, 13 878, 14 192, 11 174, 10 975... belekáprázik az ember szeme! Van egy 36 ezer forinttal adós bérlő is. A Nyíri úton lakik. Név szerint nevezhetnénk, de a késedelmesen, vagy egyáltalán nem fizetők közt annyi az ötezer forintnál nagyobb összeggel adós. hogy sokadik párjából se fogynánk ki. Summa summárum — szeptember elején 4 192 000 forintnál tartott az IKV adósságlistája. Bizonyára emlékeznek olvasóink, a lakbér- és fűtésidíj-hát- rálékosokról nem először Írunk lapunkban. Három cikkben foglalkoztunk velük az elmúlt egykét évben. Némi eredménnyel ugyan (többen rendezték tartozásukat), ám fizetési kötelezettségének a lakóknak így is csak Hadjárat a pénzért egy része tett eleget. Ezért a magas — 4 millió forinton felüli — hátralék. A kérdés változatlanul: rá bír- ja-e venni 2—3—5—10—20—30 ezer forinttal tartozó bérlőit a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat, hogy fizessenek? A hadjárat a lakbérért és más járandóságért ma is tart. A több milliós hátralékból 478 ezer forint annyira veszett fejsze nyelének tűnik (magyarán: az adósak, a sokadik felszólítás ellenére fülük botját sem mozgatják), hogy erre a nagy összegű, követelésre a vállalat bírósági' végrehajtást kért.. Ez 56 ügy. Négy perben hoztak jogerős kilakoltatási végzést, de a végrehajtás lehetetlen, mert szükséglakást, ahová a notórius adósokat költöztetnék, nincs. Győrben más a helyzet. Ott évente hét-nyolc kilakoltatást hajtanak végre a tanácsi bérlakások ingyen használóival szemben. Igaz, a pénzügyi fegyelem sem annyira zilált mint Bács- Kiskun székhelyéit Könyvelői nyelven, a kintlevőség — azaz a követelés — is jóval kisebb, alig pár százezer forint, a bérlők egész évi fizetési kötelezettségének csupán egy százaléka. Igaz viszont, hogy Szolnokon a helyi IKV követelése adósaival szemben még nagyobb, mint Kecskeméten: 6 millió forint! Közös feszültség „Mi gondja az újságnak azzal, hogy a kecskeméti tanácsi vállalat és a bérlők jelentős hányada pácban van?” — kérdezte valaki. Valóban. Ettől a több milliós tartozástól változatlanul kel és nyugszik a Nap továbbra is, de ez az évek óta dúló, kétségbeesett hadjárat az ismét és ismét megingó pénzügyi egyenleg javításáért, feszültséggel teli helyzetet teremt egy gazdálkodó vállalat és sok magánszemély számára. A városi tanács 62 olyan vállalatot, üzemet és intézményt értesített, amelyeknél száz, 5 ezer forintnál magasabb lakbérrel és távfűtési díjjal adós lakó dolgozik. Az eredmény? Majd meglátjuk ... Az mindenesetre „lefaragott” valamennyit az adóslistából, hogy a bírósági végrehajtás előtt a hátralékosok közül hatan kifizették 5050, 6977, 8610, 27 000, 30 000, illetve 43 000 forint tartozásukat. Rosszhiszemű lakáshasználatért a tanács szabálysértési előadója többeket a hátralék összegével egyenlő bírsággal büntetett. Az Akadémia körúti E. Ferencre az ingyenhasználatért szeptember elsején 2556, a Bethlen körúti B. Margitra pedig 1337 forintot rótt ki. „Utazik a papír” Azt. hogy a tartozások rendezése milyen rögös úton „halad”, aligha kíván további bizonyítást. S mennyi minden fékezi még a pénz — a jogos járandóság — megszerzését! A kecskeméti 1-es házkezelőségi körzet 137 adósából csak harmincnyolcán jelentkeztek a felszólításra. Közülük hpszan fizetési haladékot kértek, öt-hat értesítésből jó, ha egyre érkezik válasz, de sok az olyan levél is, amelyet a címzettek egyszerűen át se vesznek. Az évi tízezer távfűtési pótszámla egy része például így csak „utazó papír”. A postaköltség állandóan nő, felszólítás felszólítást ér, s ha végül bírósági végrehajtásra kerül sor, a zálogolási költség sem kevés: 178 forint. Tortúra ez az,egész ... Hogyne volna az, amikor az Újpesti Gépelemgyárat jelölve meg feladó-: nak (nem bérlője az IKV-nak!), valaki név és lakcím nélkül fizetett be csekken 298 forint adósságot. A mai napig is titok, kicsoda. Hasonlóan, mások is hiányosan töltik ki a postai pénzes- utalványt. Megesik, hogy valaki írástudatlanságával menti mulasztását. Ez viszont nem lehet akadálya, hogy az IKV pénztárát a Villám István utcában felkeresse. A gép mindent megold...? Várhatóan egy kicsit összeszedi (utoléri) magát a lakást fenntartó és fűtő tanácsi vállalat azután, hogy az év utolsó negyedétől megkezdi a korszerűbb, számítógépes adatfeldolgozást. Ezzel áttekinthetőbbé, napra-, sőt percrekésszé válik az adat-, így a lakbér- és fűtésidíj-nyil- vántartás is; a könyvelők nem vesznek bele a rengeteg karton és dosszié dzsungeljébe. Jobb körülmények közt, érdemibb munkát végezhetnek, amitől a pénzügyi helyzet javulását is várják. A számítógép viszont, úgy tudjuk, a fizetni kész, a lakást — anyagiakban is kifejezve — jobban megbecsülő partnerekkel (lakókkal) képes eredményesen együttműködni. K—1 „Figyeld azt a fiatal, szemüveges férfit. •. ott ül a negyedik sorban, barna ruhában. Konzul valahol Afrikában, de az ünnepségre ö is hazautazott...” Bizony, sokan jöttek haza Bajára az elmúlt hét végén, hogy részt vegyenek az alapításának 225. évfordulóját ünneplő III. Béla Gipnnázium háromnapos rendezvénysorozatán- Köztük volt az országgyűlés aleinöke, a megyei tanács elnöke, s az országosan ismert közéleti személyiségek egész sora: nagy tekintélyű egyetemi tanárok, széles körben ismert művészeik, riporterek, sportolók. Összesen mintegy ezer vendég érkezett. Valamennyien a régmúlt felidézésének a szándékával, amit az öregdiákok nevében Major Máté akadémikus így fogalmazott meg a jubileumi ünnepélyen: „... Nyolc, akkor hosszú évet töltöttem itt — elenyésző töredékét a vnáig összegyűlt esztendőknek. Ezért, amikor most ide állok, csak egyikeként beszélhetek a sok ezer volt és mai növendéknek, csak az én saját, megélt iskolámra emlékezhetem. A nagyon szerény, felületein kékesszürkére, plasztikájában fehérre színezett egyemeletes épületre ..., amelyben engem még, a ciszterciták tanítottak és neveltek• Nyilván római katolikus ideológiában, valláserkölcsi normákkal, de . .. olykor meglepően szabad szellemben". A haladó hagyományok közül ezt emelte ki a szombaton megrendezett jubileumi ünnepség többi szónoka is, köztük dr. Kincses Ferenc, Baja város Tanácsának elnöke. Hangsúlyozta, hogy a nemzetek közötti versengésben hazánk népe mindig helytállt, s hogy ebben óriási szerepe volt a kor színvonalán álló tudósnak, továbbá, hogy ez a szerep az utóbbi években különösen fontossá vált, egyre nagyobb súlyokat rakva az intézmény tanórainak és diákjainak vállára. S hogy a bajai gimnázium milyen jól megfelel az egyre növekvő követelményeknek, azt szinte minden rendezvényen lemérhették az érdeklődők: a volt diákok — Gáspár János, Miskolczy Ferenc, Puskás Klára, ifj- Éber Sándor, Kármentő András, Szurcsik János, Szalontai György, Széchenyi Lenke, Bálint Attila és dr. Weiner József — képző- és ipar- művészeti kiállításán csakúgy, mint a mai diákok sportbemutatóján, énekkari és versmondói produkcióin. Nem csökkenti — ellenkezőleg: növeli — az iskola tekintélyét, hogy az ünnepség fényét igen sok kívülálló teljesítménye is fokozta. Mindenekelőtt a Bajai Mezőgazdasági Kombinát építőié, akik bámulatosan rövid idő, mindössze két hónap alatt végezték el az iskola külső homlokzatának felújítását, a termek és a folyosók kifestését, a régi ajtók és ablakok cseréjét. Aztán a Petőfi Nyomda kalocsai szakembereinek bravúrja: az utolsó kézirat leadása után két nappal készen volt a háromszáz oldalas, reprezentatív kiállítású jubileumi emlékkönyv. De említhetnénk a társadalmi munkában takarítást vállaló szülőket és az egyéni akciók egész sorát. K J. I „MOILONKA” JEMENBEN JÁRT.. (III ) És hoztunk két skorpiót Ä A fa nélküli főváros: Aden. Háttérben Farkas-fok sziklái. Budapesti idő szerint elmúlt reggel ót óra. Bejelentkezett már az adeni lokátoros is. Angolul közli, hogy a repülőtéren a hőmérséklet „csak” 29 fok. A levegő nedvességtartalma 97 százalék. Szél 180 fok, 7 csomó ... A fedélzeti radar felett a Számkijelző távolságmérő hatvanra, majd 56-ra csökken. — Kezdjük? — kérdezi a főpilóta. — Kezdjük! — mondja Tran- góni Béla, a „kormányos”. Egy mozdulattal lekapcsoljuk Ivánt, a robotpilótát. Dolgozott eleget a hosszú úton... ráfér egy kis pihenés ... Újra Robi kezében van már a check list. Ellenőrzés, felkészülés a leszállásra. — Gáz huszonöt — mondja Béla, s a magassági kormányt előre nyomja. — Gáz huszonöt — ismétli a parancsot Robi, s máris csendesebben dolgoznak a motorok. A műszer másodpercenként 10 méteres süllyedést jelez. Hirtelen felhőfalba ütközünk. Szürkeség borul ránk. Csak a műszerek világítanak. A magasság rohamosan csökken ... 5500 ... 4000 . . . 3000 . . . 2800 .., Végre kinn vagyunk a monoton szürkeségből. Előttünk a Vörös-tenger déli bejárata. Jobbról magas hegyek. Szomália hegyei. Előttünk balra pedig egy hatalmas sötét, rozsdabarna, mélyszül kébe áttűnő hegyvonulat... — A Farkas-fok! — mondja Géza. Két évtizeddel ezelőtt, mint tengerjáró hajós kódorgott errefele. Onnan ismeri... □ □ □ Az adeni toronyból újabb utasítás. Parkoló pályára megyünk, kerülünk egy tisztességest, s hátulról közelítjük meg a repülőteret. A „nagy négyes”, a pilóták csapata újra „katonásra” vált át. Parancsok hangzanak, majd azok nyugtázása. Precíz, ezerszer, tízezerszer begyakorolt mozdulatok. >— Látom a leszállópályát! — mondja az elsőpilóta. — Radar ki! — felel rá Géza keményen, majd látva egy gvár- kérrény füstjét, lágyan: — Mucuskám! Figyelj, nekünk hátszél jobbról. Dél 180. — Koszi! — reagál Béla. Ügy érzem, mintha megsüke- tüitem volna, zúg minden. Mesz- szi, távolról jövőnek tűnik a hang. Géza hangosan mondja a sebességet: — Háromszázhúsz ... háromszáz . ., kettőnyolcvan ... Közben nézem a magasságmérőt: ...120 ...100 ...80 ...60 ...40 ...30. Sebesség kettőötven, magasság tíz ... Lentről erős kopogás. Gurulunk ... Nyugtázom, mert repülni jó, de kilencórás szálldogálás után az sem kutya érzés ám, ha az ember szilárd talajt tud a talpa alatt... A nyolcvanezer bólyi kiscsibe változatlan hangerővel csipogott, most már 5200 kilométerre délre szülőhazájától. Velünk együtt az első kellemetlen meglepetés akkor érte őket, amikor kinyílt a repülőgép ajtaja, s betódult a trópusi meleg kilencvenvalahány százalék páratartalmú levegője. Nemcsak rólunk, hanem a gép belső faláról is csörgött a víz. Még szerencse, hogy tíz hatalmas teherautó várta az aprójó- szágokat. hogy néhány kilométer utazás után klimatizált lakosztályaikba érhessenek... □ □ □ A magas orrhangon ejtett arab szavakba magyar keveredik. A bólyi mérnök és a jemeni vezérigazgató a csatárláncban egymásnak adják a csibékkel telt papírkartonokat. — Az aprójószágok csuromvizesek ugyan, de épségben megérkeznek — nyugtat meg az egyik dolgozó, aki egész úton felügyelt a kis pihésekre. Épségben idejutott még az a négy fürj is. amelyeknek tojásait nemesebb célra kívánja felhasználni valamelyik tehetősebb Jemenben élő... továbbá az a néhány fehér egér. ..akik” jó néhány állatkísérletnek lesznek főszereplői ... A nehezen mozduló láb. s a tüzesen égő szem Dihenést. alvást kíván, de minden fáradtságot legyőz az európai szemnek szokatlan látvány, s környezet. 'Már a repülőtér megér egy misét. Nyolc óra tájban is úgy néz ki, mint egy falusi állomás, miután már elpöfögött a reggeli kofákat szállító vonat... A lelket szomorító egyszerűség és a legmodernebb technika. A repülőtérre rátelepszik a Farkas-fok szürkesége, alig oldja a sok szép Boeing és DC látványa. A terminál egyszerű földszintes épület. Az aprótermetű fegyveres jó néhány pak- samétát rak elénk. Indulnunk kell már visszafelé, mire ezt én kitöltőm — gondolom. Még szerencse, hogy itt van Géza, s a világot járt emberek eleganciájával diktálja a rubrikákba írandó szöveget. □ □ □ András, Béla, Robi és Géza aludni megy. Engem pedig rábíznak egy |dnn élő fenagyar mérnökre. A páratartalom alig kilencven százalék csak. Igaz, viszont, hogy a hőmérő egy fok híján ötvenet mutat. Bent a fű és fa nélküli fővárosi főutcán is rajtunk kívül alig járnak emberek. A derék arabok nemcsak a bőrünk színe miatt csodálkoznak ránk, hanem kétségbe vonják észbeli képességeinket is. Megcsodáljuk még a vödörnyi- re látott szájú cápa csontfehér pieparált állkapcsát, a szebbnél szebb koránokat és a dohányzóasztallap nagyságú teknőspáncélt ... majd úgy döntünk, feladjuk a reménytelen küzdelmet a hőséggel. .. Ifjú mérnök barátom a szálloda portájáig kísér, s mint valami tengeren túlról érkezett csomagot, lead a recepción. Arabbal kevert angolsággal mondja, hogy én vagyok az ötödik magyar . .. . . . Elmúlik már öt óra, mire a fiúk felébrednek. Irány a szállodával szembeni strand. Hatalmasat fürdünk az Indiai-óceánban. Lábunk a negyvenfokos naplementekor sem viseli el a forró homokot. Az elefántormányról elnevezett öbölben láttunk még delfineket is, ami a mi szemünkben első látásra cápának tűnik. Lett is akkora riadalom a lubickoló kis magyar csapatban, • ilyen menekülést nem látott az ég... Azt se bántuk már, hogy az arab tizenéves alig- emberkék jóízűt nevettek rajtunk. Este tíz múlt, amikor elindultunk a repülőtérre. Ott találkoztunk egy kint élő állatorvossal. Arra kért bennünket, hogy a délelőtt fogott és dobozba zárt két skorpiót hozzuk haza, és adjuk le az állatkertnek. Géza a legbátrabb közülünk, ő veszi át a gyilkos csomagot: — Még szerencse, hogy nem üresen megyünk haza — mutat némi malíciával a dobozra a kapitány.. . Harmincvalahány fokos hőség ide, kilencvenvalahány százalékos páratartalom oda, úgy érzem, állva, a repülőgépnek tá- mt szkodva elalszom .. Látva kínlódásomat, a parancsnok : — Vackolj meg magadnak ott hátul, majd óvatosan vesszük fel a gépet! A motor indítását még hallom, azt is, hogy egyre erősödve bömböl, de aztán, ahogy szűnik a kerekek kopogása, ahogy emelkedik, a gép, úgy zuhanok álomba .. . ... A hajnal még az Arab-félsziget derekán ér bennünket. Ahogy világosodik, úgy látni a gáz- és olajvezetékekkel keresztül szabdalt sivatagot. Látszik már Szíria kőrengetege. Libanon gazdagon termő parcellái. Ismét előttünk Ciprus, bár már mintha felhősödne ... Törökország fölött aztán rásiklunk egy zivatarzónára, 8 ezer-hatszázról felkapaszkodunk 9 ezer-ötszáz méterre, de a vihar még itt is tisztességesen meghajigál bennünket ... Várnánál aztán újra minden csendes. A szikrázó napsütésben feltűnnek a Déli-Kárpátok bércei .. . majd ismét Szolnok ... s ott messzi pedig Ferihegy ... újra katonás gépies parancsszavak . .. süllyedés .. . kerékkopogás . . megérkeztünk la trópusi nyárból... a kellemes, harmincfokos őszbe ... A pilótáktól a levegőben szerzett barátsággal búcsúzom .. . Holnap már más feladat vár ránk. Én próbálom majd visszaadni az út hangulatát, ők pedig akkor már hússal rakottan repülnek Riadba ... Szabó Pál Miklós ® Az Elefántormány-öböl az Indiai-óceán partján.
