Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 1. Hazánkba érkezik a norvég külügyminiszter — Svenn Stray, a Norvég Ki­rályság külügyminisztere Púja Frigyes külügyminiszter meghí­vására szerdán hivatalos látoga­tásra hazánkba érkezik. események sorokban MOSZKVA _______________________ Le onyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke kedden a Krímből visszatért Moszkvába. BUDAPEST______________________ Lo sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Líbia nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban üdvözölte Moamer el-Kadhafi ezredest, a lí­biai forradalom vezetőjét. (MTI) BRÜSSZEL _______________________ Na gyszabású NATO-hadgyakor- latot rendeznek szeptember 1. és október 5. között az NSZK és Dá­nia területén. A „Bold Guard ’82” fedőnevű hadgyakorlaton, amelyet a NATO őszi hadgyakorlat-soro­zatának keretében tártának, az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia, az NSZK, Dánia és Hollandia fegyveres erőinek 47 000 katonája, 250 repülőgépe és 50 hadihajója vesz részt. PEKING_________________________ Kí nában jelezték, hogy nem fog­ják végrehajtani a halálos ítéletet Csiang Csingen, Mao Ce-tung öz­vegyén. Csiang Csinget 1981 ja­nuárjában ítélték halálra, de az ítélet végrehajtását két évre fel­függesztették. Hu Jao-pang, a KKP KB elnö­ke kedden francia nemzetgyűlési képviselők fogadásakor újság­íróknak elmondottá, hogy Csiang Csing jól van a börtönben és „to­vábbra is politikánk ideológiai el­lenfele. Minden a bíróságtól függ, amely mérlegelni fogja a különle­ges körülményeket”. Hu Jao-pang nem részletezte, hogy melyek ezek a „különleges körülmények”. LENGYELORSZÁG A kormány folytatni akarja a nemzeti megegyezés politikáját (Folytatás az 1. oldalról.) szándékától, hogy folytassa a nemzeti megegyezés politikáját, szélesítse a vezetés iránti társa­dalmi támogatást. A belügyminisztérium szóvivő­je mindehhez hozzátette, hogy a rendzavarásokba a szocialistael­lenes csoportoknak nem sikerült bevonniok a munkásokat. Kivé­tel Nowa Huta, ahol mintegy ezer munkás is részt vett a tün­tetésekben. • A lengyel állambiztonsági szer­vek Varsóban elfogták a 42 éves Zbigniew Romaszewskit, a föld­alatti „Szolidaritás” egyik jelen­legi vezetőjét. A szükségállapot kihirdetése óta illegalitásban működött, mint "a mazowszei kör­zet illegális „Szolidaritás” szerve­zetének vezetőségi tagja. Jelen­tős szerepe volt a konspirációs hálózat kiépítésében, ezenkívül ő irányította az úgynevezett „Szo­lidaritás” rádió működését is. A szélsőséges, kalandor irányvona­lat képviselői Romaszewski a ha­talommal való nyílt konfrontáció irányvonalát követte, jelentős ré­sze volt az elmúlt hónapokban lezajlott zavargások szervezésé­ben, s a gdanski megállhpodás aláírásának évfordulójára terve­zett provokatív akciók előkészí­tésében. A szükségállapot bevezetése előtt Romaszewski a „KÖR” egyik alapító tagjaként műkö­dött, később pedig a „Szolidari­tás” Országos Bizottságának és mazowszei körzeti vezetőségének tagja volt. Befejeződött Varsóban a Pugwash-konferencia A megnyerhető nukleáris há­borúról szóló amerikai koncep­ciók a fegyverzetek jelenlegi mennyiségi és minőségi szintje mellett az egész emberiség pusz­tulását idézhetik elő. Ezt hangsúlyozták a világbé­kével, a leszereléssel foglalkozó tudósok a Pugwash-mozgalom Varsóban tartott 32. konferenciá­ján, amely kedden fejezte be munkáját. A tanácskozásokon a világ minden részéből érkezett mintegy kétszáz, kiemelkedő tu­dományos személyiség vett részt. A konferencia zárónyilatkozatát a mozgalom új tanácsának meg­választása után, csütörtökön te­szik közzé. — A konferencia — túl azon, hogy az egész világot érintő kér­désekkel foglalkozott — két má­sik szempontból is jelentős ese­mény volt. Az enyhülési folyamat megtorpanása óta ritkán nyílik alkalom arra, hogy egy asztalnál üljenek olyan keleti és nyugati tudósok, akiknek közvetlenül vagy áttételesen befolyásuk van hazájuk politikájának alakításá­ra. Az sem közömbös, hogy a konferenciát éppen a nyugati 'szélsőséges körök politikai és gazdasági össztüze alatt álló Len­gyel Népköztársaság fővárosában rendezték meg. Izrael újabb feltételei Kedden ttovábbi ezer szíriai katona hagyta el az izraeli had­sereg által bekerített Nyugat- Bejrútot, hogy csatlakozzék a kelet-libanoni Bekaa-völgyben állomásozó arab békefenntartó erőkhöz. A többnemzetiségű had­erő olasz egységei által elkísért, 265 járműből álló konvoj a tá­vozó csapatok nehézfegyverzetét, páncélosait is magával vitte. Ez­zel befejeződött az 1976 óta Bej­rútban tartózkodó szíriai egysé­gek kivonása. A kiürítési művelettel egyide­jűleg izraeli—szíriai légicsata zajlott le Libanon légterében, amelynek során egy szíriai harci gépet lelőttek. A repülőgép egy lakóházra zuhant Bejrút közelé­ben. Közben váratlan feszültséget okozott Nyugat-Bejrútban az az izraeli vád, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezet — a ki- ü/ítési egyezményt megsértve — nem a libanoni hadseregnek, ha­nem a libanoni baloldali milíci­áknak, főként a Független Nassze- risták Mozgalmának (Al-Muraba- tin) adta át nehézfegyverzetét. Az An-ÍNahar című bejrúti lap értesülése szerint Izrael a hét végéig adott haladékot arra, hogy a palesztin nehézfegyvereket át­adják a libanoni hadseregnek. Ellenkező esetben — hangzott a fenyegetés — az izraeli hadsereg „saját eszközeihez” folyamodik a nehézfegyverek összegyűjtése vé­gett. Izrael a palesztin nehézfegy­verek összegyűjtésétől tette füg­gővé Kelet-Bejrút, a déli külvá­ros, a nemzetközi repülőtér kör­nyékének kiürítését. A repülőtér megnyitását késlelteti továbbá, hogy Izrael igényt tart az egyik kifutópálya folytatólagos hasz­nálatára. A libanoni kormány el­utasítja ezt a követelését és azt tervezi, hogy a palesztin kiürí­tés befejezése után kezdeménye­zi a „zöld vonal” kelet-bejrúti oldalán elhelyezkedő izraeli csa­patok kivonását. Ma kezdődik a Kínai KP 12. kongresszusa Minden szinten széles körű ká­dermozgatásra — elemzők sze­rint a Kínai Népköztársaság tör­ténetének legnagyobb Személy- cseréjére — kerül sor a KKP 12. kongresszusán és azután. Az új összetételű Központi Bizottság legkevesebb 40 százalékát fiatal és középkorú párttagokkal fog­ják betölteni. A pekingi lapok kedden — Hu Jao-pang fényképével illusztrált cikkekben — részletesen beszá­molnak a hétfői előkészítő ta­nácskozásokról, az elfogadott na­pirendről: a 12. kongresszus Hu Jao-pang referátumával szerdán délelőtt nyílik, és előreláthatólag tíz napig tart. Hu Jao-pang be­szédéből csak részleteket fognak nyilvánosságra hozni, teljes szö­veggel a kongresszusi jóváhagyás után lehet számolni. Írásos for­mában terjesztik be a fegyelmi bizottság jelentését, és a párt mó­dosított szervezeti szabályzatá­nak tervezetét, amely mentes lesz egy sor „balos” tételtől. Kérdéses az arab csúcs (Folytatás az 1. oldalról.) a francia köztársasági elnök —, aki szerdán érkezik Athénbe — nem találkozik a már ott tartóz­kodó Jasszer Arafattal, a PFSZ vezetőjével. Az AFP francia hír- ügynökség jelentése szerint Georges Marchais, a Francia Kom­munista Párt főtitkára levélben franciaországi látogatásra hívta meg Arafatot — „az összes fran­cia kommunisták nevében”. A Reagan-kormányzat hétfőn egyet nem értését fejezte ki Sáron izraeli hadügyminiszternek azzal a kijelentésével, amely szerint Jordánia „palesztin állam”. A Fe­hér Ház és a külügyminisztérium külön közleményben hangsúlyoz­ta, hogy az Egyesült Államok tá­mogatja Jordánia területi integri­tását — „és nem ért egyet azzal, hogy Jordánia palesztin állam”. Az iraki—iráni háború fejleményei Az iraki légierő hétfőn ismét bombázta a Kharg szigetén mű­ködő iráni kikötőt és olajipari lé­tesítményeket. Teherán a jelenté­sek szerint újabb offenzívára ké­szül Irak és Irán csaknem két éve folyó háborújában. Szajjed Sirazi ezredes, az irá­ni szárazföldi erők főparancsno­ka szerint katonái a „döntő győ­zelmet” hozó hadműveletre ké­szülődnek. A jelenlegi helyzetet „vihar előtti csend”-ként jelle­mezte. Szaddam Husszein iraki elnök is szólt arról, hogy Irán új nagy­szabású támadást készít elő Bas- rától keletre, de kijelentette, hogy az iraki egységek „meglec­kéztetik” az ellenséget. Azon a szeptember elsején... „Európa egyelőre nem táj, nem környezet, hanem egy­szerűen csak terep”, írta a publicista Bálint György 1939 szeptemberének első napjai- • ban, amikor körülötte „látszó­lag semmi sem változott: A fák levelei úgy zizegtek az esőben, mint máskor, a há­zakban felvonógépek közle­kedtek, simán és zökkenés nélkül, és bizonyára akadt valahol költő, aki egy pilla­natra lehunyta a szemét, és egy rímen gondolkozott...” Ama szeptember elsején — a 43 évvel ezelőttin — az em­berek arra ébredtek, hogy há­ború van, de csak kevesen éb­redtek rá arra, hogy mit je­lent. Ma iskolában tanítják, hogy azon a hajnalon, Len­gyelország megtámadásával kezdetét vette a második vi­lágháború. Azon a szeptember elsején péntek volt, ha jól tu­dom, a gyerekek készültek a tanévnyitóra, s nem volt szá­ma a háborúnak, amiről a rádió hírt adott, s amit világ­háborúnak is csak vasárnap neveztek, miután — Bálint György tanúsága szerint — egy közismerten szenvedély- telen angol rádióbemondó hangja szenvedélyesre fordult. Azóta beszámoztuk a világhá­borúkat: I., II. és tudjuk róluk, hogy mindkettő a tőkés rend­szeren bélüli összetűzésként keletkezett, hogy mindkettő a kapitalista országok egyenlőt­len fejlődésének törvényszerű következménye volt, folytatá­sa az imperialista csoportosu­lások a piacokért, a nyers­anyagforrásokért, a tőkebefek­tetési övezetekért vívott poli­tikai küzdelmének. Arról a szeptember elsején kezdődő világháborúról ma már azt is tudjuk, hogy elődjétől — a csekély negyedszázaddal ko­rábbi öldökléstől — nem első­sorban az elpusztult emberek számában különbözött, hiszen ötvenkét millió áldozatot a háborút követő „békeévek” fegyveres konfliktusai is kö­veteltek, hanem abban, hogy a ma már létező szocializmus ellen is szövetkező imperialis­ta hatalmi csoportosulások közül az egyik — a fasiszta Németország vezérletével — az állami politika rangjára emelte az agressziót, s „élet­tér-növelés” címén nemcsak a világ újrafelosztására, hanem „új rend”-re, rabszolgatartás­ra, népek, nemzetek, nemze­tiségek fizikai megsemmisíté­sére, világuralomra töreke­dett. Azon a szeptember elsején a háború nem jött váratlanul (az elsőtől ebben is különbö­zött), ám az addig nem ismert új kataklizma kiterjedését és rettenetét előre nem mérhette fel az emberiség. Azóta sokat tanultunk. Még a háború után született nemzedék számára is nyil­vánvaló, hogy kettészakított világban él, s hogy ez a meg­osztottság nem földrajzi, nem regionális, hanem — az egész világot áthatóan — társadal­mi, ideológiai jellegű. Megta­nultuk, hogy a kapitalizmus­ból a szocializmusba való át­menet korszakában békében együtt kell élnünk társadalmi, ideológiai ellenfeleinkkel, mert ezt népeink — minden nép — biztonsága megköveteli. És tudjuk, hogy a mai fegyver- rendszerek fejlettsége olyan szintű, hogy egy tőlünk na­gyon távoli regionális háború a mi biztonságunkat ugyan­úgy veszélyezteti, mint bárki másét. Ama szeptember elseje óta nem számoljuk a kisebb há­borúkat. (Nagyon kevesen tud­ják például, hogy a svéd bé­kekutató intézet adatai sze­rint csak az első harminc „bé­keévében — 1945 és 1975 kö­zött — 81 állam részvételével összesen 119 fegyveres konf­liktusra került sor.) Tudjuk viszont, hogy az Amerikai Egyesült Államok éppen a sa­ját biztonságát félti minden forradalmi jellegű változástól, s mert imperializmusának vi- lágcsendőr-természete lénye­gében nem változott, ezért igyekszik a legkülönfélébb eszközökkel (a „humánus” neutronfegyverrel, a „korlá­tozott” nukleáris háború dokt­rínájával, vagy éppen politi­kai töltésű gazdasági intézke­désekkel: blokáddal, embargó­val stb.) fékezni a haladást, megosztani a szocialista or­szágok egységét, fokozni tár­sadalmi fenyegetettségüket, s megbontani a különböző tár­sadalmi berendezkedésű euró­pai országok között erősödő bizalom alkotó légkörét. Azon a szeptember elsején Európa néptömegei még csak féltek attól, ami bekövetke­zett. Ma — 43 évvel később — tudatosabb a fegyverkorlá­tozásért, a leszerelését küzdő tömegek békevágya, a közvé­lemény egyre inkább hat a po­litikára, a népek mind kevés­bé kiszolgáltatottak, s csele­kedni akarnak, mielőtt meg­bénítaná őket a félelem. Mert más esetben nemcsak Európá­ban, de sehol a világon, s nem­csak „egyelőre”, hanem végér­vényesen válna tereppé a táj, egy esetleges újabb világégés hajnalán. Nem zizegnének a fák levelei az esőben, sehol nem működnének a liftek, s bizonyára rímen töprengő költő sem akadna; még publi­cista sem, aki mindezt papír­ra vetné; papír sem, semmi sem. Mert azon a szeptember el­sején kezdődött az utolsó túl­élhető világháború... A. G. AZ MSZB NYILATKOZATA őszi szolidaritási akció A Magyar Szolidaritási Bizott­ság kedden nyilatkozatot tett közzé az őszi szolidaritási akció­sorozat alkalmából. Nehéz időszakot él át az em­beriség. Évtizedek óta nem volt ennyire feszült, ellentmondások­kal, veszélyekkel terhes a világ. Az Egyesült Államok politikájá­ban az éles konfrontáció, a fegy­verkezési verseny új hulláma ke­rült előtérbe. Földünkön mélyül­nek és szaporodnak a nemzetkö­zi biztonságot fenyegető helyi válságok; mindezek miatt a vi­lág országai növekvő belső gaz­dasági nehézségekkel küzdenek — állapította meg bevezetőben a dokumentum. A békét féltő tömegek mind bátrabban és erőteljesebben lép­nek fel az emberiséget fenyegető veszélyek ellen. E világméretű küzdelemben — elsősorban a ha­tékonyabb szocialista építőmun­kával — részt vállal a magyar nép is. A Szovjetunió, a szocia­lista országok, a világ népei és haladó erőinek cselekvő szolida­ritása, összefogása a békéért a háborús politika feletti győzelem döntő feltétele. A Magyar Szolidaritási Bizott­ság ez évben is szeptember 1-től, az antifasiszta világnaptól kez­dődően meghirdeti hagyományos őszi akciósorozatát. Az akció ke­retében sorra kerülő politikai fórumok, szolidaritási gyűlések, kiállítások és más rendezvények segítik, hogy közvéleményünk minél szélesebb körben megis­merje a rendkívül bonyolult nem­zetközi helyzet összefüggéseit, a világbékéért, a politikai enyhülé­sért, a fegyverkezési hajsza meg­állításáért, a leszerelésért, Euró­pa békéjéért és biztonságáért, a társadalmi haladásért folytatott világméretű küzdelem legfonto­sabb eseményeit, az imperializ» mus ellen küzdő népek jogos én igazságos harcát. A programsoro­zat jó alkalom arra, hogy a ma­gyar nép ismételten kifejezésre juttassa a nemzetközi helyzet alakulásáért, a társadalmi hala­dásért, a szocializmusért, a béke ügyéért érzett mély felelősségét, cselekvő szolidaritását az elnyo­mott népek felszabadító antiim- perialista harcával. A Magyar Szolidaritási Bizott­ság felhívással fordul a magyar közvéleményhez: határozottan ítélje el az Amerikai Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, a NATO-nak agresszív, a világ­béke szempontjából beláthatat­lan következményekkel járó konfrontációs politikáját. Tilta­kozzon Izrael közel-keleti agresz- sziója, a palesztin és a libanoni nép elleni támadásaival szem­ben. Emelje fel szavát a latin­amerikai népek és Afrika déli részének haladó és felszabadítá­si mozgalmai elleni helyi hábo­rúk, a független államok bel- ügyeibe történő beavatkozás és a reakciós erőknek nyújtott tá­mogatás ellen. Biztosítsa szolida­ritásáról Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeit békés építőmunká­jukban, s tiltakozzon a nemzet­közi imperializmust támogató kí­nai hegemonizmus és a térség más reakciós erőinek törekvései ellen. Nyilvánítsa ki szolidaritá­sát az afgán néppel, ítélje el az afgán forradalom külső és belső ellenségeinek a politikai kibonta­kozást akadályozó provokációit. A bizottság nyilatkozatában köszönetét fejezi ki azoknak a kollektíváknak és egyéneknek, akik önkéntes hozzájárulásukkal lehetővé tették, hogy az év első felében segítséget nyújtsanak a Palesztinái, a libanoni, az ango­lai, a namíbiai a nicaragui, az etióp, a vietnami, a laoszi, az af­ganisztáni, a kambodzsai népnek hősies küzdelmükhöz, és enyhít­sék a függetlenségért, a társadal­mi haladásért harcoló népek szenvedéseit. A dokumentum a továbbiakban leszögezi: a világ különböző né­pei a jövőben is számítanak tá­mogatásunkra, ami jelentősen erősíti szocialista hazánk nem­zetközi tekintélyét! A Magyar Szolidaritási Bizottság ezért kö­szönettel fogadja a számlájára történő önkéntes befizetéseket. Abban a meggyőződésben hir­detjük meg az őszi akciósoroza­tot, hogy az a magyar nép in­ternacionalista hagyományaihoz méltóan ezúttal is kifejezésre jut­tatja társadalmunk egészének te­vékeny hozzájárulását a békéért, a nemzetközi enyhülésért vívott küzdelemhez, a nemzeti felszaba­dítási mozgalmak harcának tá­mogatásához — fejeződik be a nyilatkozat. A Magyar Szolidaritási Bizott­ság MNB-egyszámlaszáma: 235— 96 852. (MTI) Tudományos tanácskozás a mezőgazdaságról A termelőerők és a termelési viszonyok változása a mezőgaz­daságban címmel háromnapos tu­dományos tanácskozás kezdődött kedden a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen. Bíró Ferenc rek­tor megnyitója után Huszár Ist­ván, az MSZMP Központi Bizott­sága Társadalomtudományi Inté­zetének főigazgatója tartott elő­adást a plenáris ülésen részt vevő több száz szakember előtt a me­zőgazdaság szocialista fejlődésé­nek magyarországi tapasztalatai­ról. Hangsúlyozta, hogy a tudatos, szocialista agrárpolitikának, vala­mint a tudományos és technikai vívmányok gyors alkalmazásának eredményeként a magyar mező- gazdaság számos, világviszonylat­ban is jelentős sikert ért el. A mezőgazdasági nagyüzem ma már döntő tényező a települések életé­ben, a szövetkezetek és az állami gazdaságok tevékenyen résztvesz- nek a falvak arculatának formálá­sában is. A gazdaságokban alkal­mazott modern technika pedig egy merőben új agrárműszaki ré­teg kialakulásához vezetett. A plenáris ülést követően a résztvevők négy szekcióban foly­tatták a tanácskozást, a mezőgaz­dasági termelőerők fejlődéséről, a földhasználat közgazdasági kér­déseiről, a termelési viszonyok változásairól és a nagyüzemi föld- használat agronómiái kérdéseiről. A szekcióülések munkájának eredményeit szerdán összegzik, s a tanácskozás csütörtökön szak­mai nappal fejeződik be. (MTI) Húszéves a Barátság kőolajvezeték Húsz esztendeje annak, hogy a Barátság kőolajvezetéken megin­dult a rendszeres kőolajszállítás Magyarországra. Ebből az alka­lomból tanácskozás kezdődött kedden Hajdúszoboszlón a veze­ték építésében és üzemeltetésében részt vevő országok — Csehszlo­vákia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK és a Szovjetunió — szakembereinek részvételével. A megnyitó plenáris ülésen elmond­ták, hogy a „Barátság” kőolajve­zeték-rendszer az európai szocia­lista országok közötti integrációs folyamat egyik előhírnökeként épült meg. A vezetékrendszer északi ágán Lengyelországnak és a Német Demokratikus Köztársa­ságnak, déli ágán pedig Csehszlo­vákiának és Magyarországnak szállít a Szovjetunió kőolajat a Volga-menti mezőkről. 1962-től ez év szeptemberéig 100 millió tonna kőolaj érkezett Magyarországra a .Barátság” kőolajvezeték-rendsze­ren, a felhasználó négy országba együttvéve pedig több mint 700 millió tonna. A Barátság-vezeté­ken érkező olaj nélkül elképzel­hetetlen lett volna a korszerű ma­gyar kőolajfeldólgozó és petrolké*- miai ipar megteremtése. A tanácskozáson részt vevő szakemberek szekcióüléseken tár­gyalják meg a két évtizedes mű­ködés tapasztalatait, s egyeztetik a következő időszak tennivalóit! (MTI) Felújították a radiátorgyárat A határidő előtt egy héttel, a befejeződött felújítás után, ked­den megkezdte a próbaüzemet a Dunai Vasmű radiátorgyára. Az egy hónapig tartó nagyjavítások során kicserélték a szárító alag- útkemencát, a festő- és pácoló­kádakat, a belső szállító konve- jor-sort és új hegesztőgépeket is telepítettek. Több folyamat ne­héz fizikai munkáját gépesítet­ték. A kapacitásbővítő felújítás eredményeként évente az eddi­ginél 300 ezer négyzetméterrel többet, összesen 1,5 millió négy­zetméter lemezradiátort gyárta­nak Dunaújvárosban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom