Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

IPN MAGAZIN MARSLAKÓK AZ ORLYN? Századunkban több ezer fantasztikus, néha érthetet­len és kibogozhatatlan törté­net gyűlt össze az űrkorszak legjelentősebb, már-már mí­tosszá váló téveszméjéről, a repülő csészealjak legendájá­ról. Érdemes egy pillantást vetni születésének és elter­jedésének eseményeire, hi­szen több országban tanul­mányozzák a hivatalos je­lentésekben UFO-nak neve­zett (Unidentified Flying Objects) — nem azonosítha­tó repülő tárgyakat. Atonirobbanás 1908. július 30-án reggel 7 óra 17 perckor amilyen látványos, olyan titokzatos esemény játszó- dott le a szibériai tajgában: egy iénylő tüzes gömb vonult végig az égen, és eltűnt a sztyeppe fö­lött. A távolban egymást követ­ték az óriási robbanások. Ugyan­abban az időben a szeizmográfjai állomások világszerte földren­gést jeleztek. A robaj ezer kilo­méteres körzetben is hallható volt. Kulik professzor, szovjet tudós 1921-ben gyűjteni kezdte a szem­tanúk nyilatkozatát, majd 1.927- ben tudományos expedíciót szer­vezett a rendkívüli esemény ki­derítésére. Az expedíció tagjai meg voltak győződve arról, hogy a helyszínen óriási meteor becsa­pódása által okozott kráter talál­ható. Ez á feltételezésük azonban hamarosan tévesnek bizonyult. Már hatvan kilométerre az ese­mény színterétől megpillantották az első elszenesedett, korona nél­küli fákat. Mintha valaki leborot­válta volna koronájukat. A mo­csaras vidéken különböző nagy­ságú kráterszerű bemélyedéseket fedeztek fel, de sehol sem talál­ták a nyomát a vasnak, nikkel­nek, vagy más fémnek, ami me­teorra vallott volna,jj , H iut-r, A Szovjet Tudományos Akadé-, mia megbízásából 1963-ban Szo­lotov geológus vezetésével újabb expedíció járt a tajgában. A leg­korszerűbb műszerekkel arra a megállapításra jutott, hogy 1908- ban a szibériai tajgában atom­robbanás történt. „Ott belül emberek is vannak!” 1948. január 7-én történt. Ezen a napon felszálláshoz készülődött Mentei kapitány, az amerikai lé­gierő pilótája. A parancs szá­mára az volt, hogy kényszerítse leszállásra azt a vörösen izzó ha­talmas tányért, amely lassan kö­zeledett a Goldman Field-i repü­lőtérhez. A kapitány miután fel­szállt, rádión jelentette, hogy ül­dözi a vörösen izzó ismeretlen tárgyat, bár úgy véli, hogy hasz­talan az üldözés, mert a tárgy jóval gyorsabb, mint az ő gépe. Mentei szavait más repülőtereken is fogták, és hallották, amikor ar- tikulátlan hangon felkiáltott: „Az Isten szerelmére, ott belül embe­rek is vannak!". Az adás meg­szűnt, a repülőgép felrobbant, a pilóta meghalt. Figyelmet érdemlő eset volt az is, ami 1956. február 20-án a pá­rizsi Orly repülőtéren, történt. A radarfigyeípk a képernyőn repülő csészealj.at láttak, :i#,mely kétszer akkorának tűnt, mint egy repü­lőgép. Sem rádió-, sem fényjelzés­re nem reagált. A repülőtéren lé­giriadót rendeltek el. Ami ezután történt, az alaposan meglepte a franciákat. Az UFO üldözni kezd­te a felszálló gépeket, majd egy láng-gúlát láttak, és a különös szerkezet eltűnt. Az eset után olyan mágneses sugárzás borítot­ta be a repülőteret, hogy a fran­cia repülők órákig nem tudtak a levegőbe emelkedni. 1964. július 12-én V. Zajcsev egyetemi adjunktus TU—104—A típusú gépen Leningrádból Moszkvába repült. Félúton egy hatalmas korongot látott, amely hirtelen tűnt fel a gép mellett, egy ideig párhuzamosan repült vele, majd felgyorsulva eltávozott. Rablás— repülőtányérral A titokzatos repülőtányérok kü­lönösen a,dél-amerikai földrészen voltak gyakori vendégek. 1968. június 4-én és 5-én valamennyi argentin napilap a Vidal-házaspár rejtélyes elrablásával foglalkozott. A házaspár azt állította, hogy amikor egy közeli falucskából ha­zafele indultak Buenos Airesbe, hirtelen sűrű ködbe kerültek. Csak arra emlékeznek még, hogy 48 órával később nyolcezer kilo­méterrel ‘távolabb Mexikóban tér­tek magukhoz, egy, félreeső, mezei úton. Most sem tudunk mit kezdeni azzal a történettel, amely Auszt­ráliából származik. Még 1886- ban történt. Az egyik csillemun­kás egy széntömböt akart szétver­ni, de nagy meglepetésére egy fe­héren csillogó 60x67x47 millimé­teres acélhasáb hullott ki a fris­sen széttört antracit belsejéből. A csaknem szabályos idom rozsda- mentes acélból készült,. súlya egy kilogramm volt. Hogyan került ez a test a 10—50 millió éves szénré­tegbe? A lelet megtalálásának kö­rülményei kizárják a csalást. Az esettel Gurít dr. foglalkozott, és a történet a leghíresebb termé­szettudományi folyóiratban a „Nature”-ben látott napvilágot. Az acélhasáb gyártási eljárása is­meretlen. Gurít dr. bebizonyítot­ta, (?) hogy nem a Földön ké­szült. Meteornak vélték, csakhogy a fémtest savval maratáskor nem mutatta ki a meteoritokra jellem­ző kristályos szerkezetet. A me­teoritok egyébként sem szabályos alakúak. A tudomány óriási léptekkel fejlődik, s talán nincs is messze az az idő, amikor a mai feltevé­sek bizonyossággá válnak, amikor már nemcsak feltételezhetjük, ha­nem biztosan tudni fogjuk, hogy léteznek-e rajtunk,,kívül értelmes lények a világűr v'ajámeiyik égi­testén. Hegedűs Géza A robot Az emberíormájú robot talán túlságosan is tökéletesre si­került, Wagner, a zseniális feltaláló erre sajnos csak később ébredi rá, ugyanis kihagyta a számításból szépséges, ifjú fele­ségét: Leilát. A dolog az emberarcú robot megszerkesztésekor még teljesen ár­tatlannak tetszett. A tizenkét esztendei kemény munkát követő diadal mámorában Wagner még annyira a sajátjának, szinte önmaga részének érezte a robotot, hogy eszébe sem jutott fél— tékenykedni rá. Jóllehet a gépember fiatalabb, karcsúbb és iz­mosabb volt, mint a temérdek munkában, töprengésben megfá­radt feltaláló. — Hódolat, hölgyem! Tisztelet, uram! — hajolt meg kifo­gástalan eleganciával a robot születésének reggelén. — Csodálatos! Csodálatos! — motyogta elérzékenyülve Wag­ner, s elhomályosuló tekintettel bámulta hol a gépembert, hol pedig a könnyű, fehér ruhácskában tündöklő Leilát. — Adjunk nevet neki! Egy szép nevet! — tapsikolt önfeled­ten Leila. — Legyen a neve: Rómeó! Rómeó e naptól kezdve a család kedvence, szemefénye lett. Csakhamar kiderült róla, hogy bájos kiejtési fogyatékosságai ellenére kitűnő társalgó, továbbá gáláns lovag, s ami a leg­fontosabb, rajong a ház uráért, de még inkább annak ifjú feleségéért. A zseniális feltaláló boldogan szemlélte tökéletes alkotását, s a siker szinte szárnyakat adott neki. Üjabb és újabb fan­tasztikus tervek körvonalai bontakoztak ki agyában, s ha le­het, még többet tartózkodott a ház pincéjében berendezett ti­tokzatos laboratóriumában. Gyakran még a vacsora idejére, sőt egész éjszakára sem került elő föld alatti birodalmából. Leiia eközben élte világát újdonsült hódolójával, Rómeóval az oldalán. Wagner pedig, aki egyre többet dolgozott, örült, hogy felesége nem Vnagányos többé, van valaki, aki mellett biztonságban tudhatja. Ámde egy napon — három, legfeljebb négy hónap járhatott el fölötte — a robot ezzel állt megal­kotója elé: — Rómeó tudni: Leila szeret!... — Mi? Hm... Hát persze... — bólogatott szórakozottan a feltaláló. — Leila szeret! — ismételte meg szokatlanul hangosan, gaz­dája értetlenségén felbőszülve Rómeó. — ö már nem lenni a tied! Wagner azt hitte rosszul hall. A sok munkától megbomlott az elméje — nyilait bele a sejtés. De sajnos nem, nem lehe­tett kétség. — Leila szeret! Rómeó szeret! — üvöltötte az emberarcú gép. — ö az enyém! Az enyém! Ekkor iszonyú dolog történt: Wagner Rómeónak rontott és a kezében levő fejszével izzé-porrá zúzta páratlan alkotását. Azután kihullott markából a gyilkos szerszám, s ő maga alél- tan esett össze. A zseniális feltaláló sorsa ezzel szemlátomást megpecsételő­dött. Testileg leromlott, lángoló szelleme egyik napról a má­sikra kihúnyt, Leila hűtlensége, s a szörnyű tett: találmányá­nak önkezével való elpusztítása ágynak döntötte a feltalálót. Leila hiába kért zokogva megbocsátást, Wagnernek már ez is mindegy volt. — Júlia!... Júlia!... — ezt a nevet ismételgette szakadat­lanul. — Lázas — vélte az orvos. — Félrebeszél. Pedig Wagner nem beszélt félre. A pincében ugyanis bo­nyolult gépek, műszerek és huzalok között ott feküdt Rómeó párja: a már csaknem kész, de még élettelen emberarcú robot:' Júlia. Sitkéi Béla Szidolozott matuzsálemek Kerekdombon Kerekdombra ért a vén autó. Ha jobban megné­zem, nem is olyan vén, hiszen pompásan felújítót, ta gazdája az 1907-es évjáratú Lauri.n—Klementet, az 1930-as AERO.t, az 1937-es Mercedes—V—170-et. Csillog a fekete karosszéria, csodálkoznak a szem­lélődök. Irigykedve jegyzi meg az egyik család, hogy elfogadná a Fordot, de már van birtokosa: a hol­land Peter Keller. Klima Dusánék Csehszlovákiából Tátrával jöt­tek. Elmeséli, hogyan talált az ősjárgányra. Peches diószürete jól végződött, -ugyanis, amikor leesett a fáról, egy rozsdás fedelű garázson „átfúródva” eb­ben az autóban találta magát. Most felújítva már az övé­A veterán-autósok nem hobbiból kedvelik a ma­tuzsálem-korú közlekedési eszközöket, hanem in­kább már betegségnek nevezik érdeklődésüket. A német Rhöner család minden tagja megszállott, a csehszlovák Ha.na és Katerina Kincová gimnáziumi és jogi tanulmányaik mellett kedveznek szenvedé­lyüknek. öreg autó, nem vén autó. Bizonyították ezt Ke­rekdombon is... Kép: Tóth Sándor Szöveg: Borzák Tibor Az őskortól a múlt hét szerdáig Dögőjj meg! E mondat alkotójának láthatólag nem tartozott becsvágyai közé a stilisztikai erede­tiség, mint ahogy a helyesírási szabályok betartása sem fékezte mondanivalója kifejtésében. Még el­akadna a művészi lendület! Szürke falon vörös betűk; egyértelmű, lényegre- törő, és bátor mondat, melyet a múlt hét szerdáján olvastam egy panelház oldalán. A freskó alkotója ezúttal egy szórópisztolyban találta meg önkifeje­zésének hatékony eszközét. Végiggondoltam a világ kultúrtörténetének állo­másait — (mi mást teheit ilyenkor az ember), s csak­hamar ráijöttem, hogy hód találkoztam mar az alko­tó indulat ilyen közvetlen megnyilvánulásával. Az altamirai ősember barlangrajzaival rokon az olva­sott mondat. Az ott felfedezett festmények mitikus háttere ismert: azért rajzolták a bölényt a szikla­falra, mert ezzel úgy vélték, hogy hatalmukba ke­rítik. Azazhogy dögöljön meg az a bölény! (hogy milyen képhelyesírással, azt a tudomány mai isme­retei mellett még nem tudjuk). Végül is szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy felfedeztem az emberi kultúra folyamatosságának bizonyítékát. A kőkorszaki falfestményt ugyanazok az indulatok feszítik — szigorú, puritán célszerű­ség, semmi sallang, a vágyai közvetlen kivetülése — mint huszadik századi rokonát, a szórópisztoly- lyal felírt mondatot. Jogosnak tűnik egy megjegyzés: ötvenezer év sem hozott fejlődést? Nyomtalanul múltak el a mű­vészetarany-. ezüst-stb. korszakai? Szó sincs róla. A panelház mondata nagyon is modern, felhasználja a század gondolkodásra késztető módszerét (művész­filmekben gyakorta találkozunk ezzel). Nyitva hagy ugyanis egy kérdést: ki dögöljön meg? H. Z. A JÖVŐ VILÁGÁNAK KÍSÉRLETI MODELLJE Megvalósul Walt Disney álma • A szabadidő-park jelképe: a 45 méter átmérőjű alumínium gömb. (Fotó: STEHN — KS) A Miki egér szülőjének volt áima a mesevilág -és a legmoder­nebb technika összekapcsolásával olyan látványosságot létrehozni, amely felöleli a világ fejlődését napjainkig, s bemutatja, hogyan él majd az emberiség az ezred­fordulón. A kizárólag szórakoz­tató céllal épült Disneylandnek addig is évi tízmillió látogatója volt. Az új floridai látványosság célja azonban: „szórakoztatva ta­nítani”. Az EPCOT-CENTER (EPCOT: EXPERIMENTAL PRO­TOTYPE COMMUNITY OF TO­MORROW = A jövő világának kísérleti modellje) méretei lenyű- gözőek: kétmillió négyzetméter, nem kevesebb, mint 1 milliárd dollárba kerül majd. A szabad- időpark megnyitását októberre tervezik. Valamiféle állandó világkiállí­tás lesz ez, amely két futuriszti­kus éiepületkomplexumban mu­tatja majd be Földünk múltját és jövőjét. Áz utazás az EPCOT jel­képének tekinthető „Föld űrhajó­nál” kezdődik. Ez nem más, mint egy 45 méter átmérőjű óriás alu­mínium gömb. amely a bejárat fölött hat acéloszlopon nyugszik. A gömb belsejében „időgépek’’, komputer vezényelte gondolák vi­szik majd a látogatókat az embe­riség születésétől a történelem különböző korszakain keresztül a 2000. esztendőig. Az „Energia Univerzum”-ban a Föld keletkezésével ismerked­hetünk. „Működő” vulkánok mel­lett haladnak majd el a gondo­lák, amelyek füstölnek és „való­di” (igaz: hideg) lávát köpköd­nek. Komputerrel „üzemelő” di­noszauruszokkal is találkozha­tunk, Táthatjuk, hogy az őserdők fái miként süllyedtek el, váltak szénné, hogy fedezik fel, és ter­melik ki az olajat, s természete­sen eljutunk az atomerőig. Az óriási csarnok teteje 80 000 nap­elemből áll, amelyek a floridai klímának köszönhetően az egész létesítményt ellátják árammal. Az egyik leglátványosabb az „Űj Horizonf’-pavilon, mely víz alatti világot mutat be. Itt táv­vezérelt tengeralattjáróval utazha­tunk, és megismerjük, hogy a jö­vőben hogyan élnek és dolgoznak majd hosszú ideig az emberek a tengerfenéken. A „Jövő világa” egy mesterséges tó mellett húzó­dik. amelyen hajóval átkelve, a „világ a kirakatban” nevű rész­legben „egyetlen napon” egy ang­liai vendéglőben étkezhetünk; Ve­lencében sétálhatunk, német „vurstot” és sramlizenét élvezhe­tünk, G. I. Szemtanúk és tudósok az ufókról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom