Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-08 / 185. szám
PN MAGAZIN GYÓGYÍR — DE NEM AZ AUTÓSOKNAK Benzinkút az őserdőben? Jaj, a hazugoknak! Az Amazonas menti brazíliai őserdőben honos a Copaiba-fa. Különös tulajdonságát a közelmúltig csupán a bennszülöttek ismerték, akik bevágták a kérgét, és fából csordogáló lét sebgyógyításra használták. , Melvin Calvin, a Nobel-díjas kémiaprofesszor Amazonas menti kalandozása során egyszer egy bennszülöttől kapott ebből a nem túl illatos folyadékból. A szag erősen emlékeztette őt a kőolajra. A dzsungelban vegyileg ugyan nem elemezhette, de. megtöltötte vele Diesel-kocsijának tartályát és — várakozásának megfelelően — az autó elindult. A tudós beszámolt az esetről egv folyóiratban. A szakemberek világszerte már-már reménykedni kezdtek, hogy a „zöld olajjal” maholnap helyettesítlietik a „fekete aranyat”, a kőolajat. Elméletileg ez lehetséges is, de gyakorlatilag? Vajon hogyan volna megoldható, hogy minden autósnak legyen egy saját Copaiba-erdeje, ahol csak megáll az egyik fa alatt, bevágja a kérgét, s feltankol a csordogáló masszával? Nyilván sehogy, hiszen a „kőolajfa” csak a trópuson hasznos. Egyébként egy százéves, óriási Copaiba-fa két óra alatt 20—30 liter „nyersolajat” ad, utána viszont fél évig pihentetni kell; egy hektárnyi Copaiba-ültetvényről évente csupán hét tonna üzemanyagot kapnának a gépparipák. Bár a brazil kormány — kísérletként — most hatezer ilyen facsemetét ültetett el, nyersolajügyben egyelőre még az OPEC-kel tartja a kapcsolatot... Dr. Jaime Quintanilla texasi professzor, sokéves megfigyelések, kutatások alapján azt a konzekvenciát vonta le, hogy a becsületes életmód az egyik legjobb életbiztosítás. Ugyanis a hazug emberek szervezetére ron- gálólag hatnak a füllentések: keringési és légzési zavarok, magas vérnyomás, fejfájás, álmatlanság, gyomorfekély okozója lehet a sok hazudozás, s a fertőző betegségekkel szemben is kiszolgáltatottabbak az igaz, őszinte szót kerülő emberek. Hogy is szól egyik közmondásunk? „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.” — Kétségtelen, hogy e népi bölcseletet csak alátámasztja dr. Jaime Quintanilla teóriája. Mert képzeljünk csak el verseny- futás közben egy megsántult négylábút, meg egy keringési és légzési zavarokkal küszködő, s mondjuk még gyomorfekélytől is görnyedező hazudóst. Nem nehéz kitalálni, melyikük jut messzebbre ... Ha már azonban képzelődésre adtuk a fejünket, „sajnáljuk egy kicsit” a ledér asszonyokat, a kicsapongó, túlórázásra hivatkozó, prémiumjaikat dugdosó férjeket is. Továbbá az adóbevallásukat „kozmetikázó” kisiparosokat, a korrupt gazdasági vezetők, mellébeszélő politikusok, határidőket tologató építkezési vállalkozók egynémelyikéröl sem feledkezzünk meg. Csoda, hogy olyan zsúfoltak a kórházaink?... Végezetül nem árt szót ejteni még egy szembetűnő furcsaságról, amit érdemes azzal a kérdéssel kezdeni, hogy miért hazudozunk egyáltalán ml, meglett nénik és bácsik? A válasz általában pofonegyszerű: önérdekből. Vagyis azért, mert önző módon nem látunk, nem találunk más megoldást zűrös ügyeink, sötét dolgaink elkendőzésére. Am a texasi professzor elméletét véve alapul, visszájára fordul ez az egész. Ugyanis az egyik legnagyobb kincsünk az egészség — Így megőrzése elsődleges önérdek —, amit ugyancsak kockára teszünk ha- zudozásainkkal. Tehát valójában nem is önzésből, nem is önérdekből füllentünk, hiszen nyavalyák sokaságát vállaljuk magunkra általa. Hűha! Legjobb, ha félretesszük Quintanilla professzor tételeit, még mielőtt arra a végső következtetésre jutnánk, hogy a hazugság nem más, mint önfeláldozó hősiesség . ,. K. E. fogságok - fonákságok A szerelem nem ismer börtönrácsokat! — vélte egy amerikai hölgy,' Cecilia Lynn Bradley, és betört a coloradói börtönbe, ahol szerelme töltötte büntetését. A „cellanász” azonban nem valósulhatott meg. Sőt Miss Bradley csak a szerencséjének köszönhei, hogy ép bőrrel megúszta, bizonyára „felindult állapotban” elkövetett tettét. Mert raboskodó kedvesének nyolc cellatársa ugyancsak nyugtalanná vált, amikor betoppat a fiatal hölgylátogató... Cecilia ellen súlyos magánlaksértés (?) címén eljárást indítottak. Annak a férfinak, aki a svédországi Hallban tölti hosszabb börtön- büntetését, nem volt szüksége látogatóra: Ö látogatott el olykorolykor a börtönből, azokon a szabadnapokon, amelyeket jutalomként kapott fogvatartóitól, példás magaviseletéért. Így történhetett, hogy egy év alatt 59 helyre tört be, mint börtönlakó... Ám nem csak azt zárják be, aki bűnös. Akár játékból is megeshet a dolog. New Yorkban például, órákig volt bezárva a család nagy páncélszekrényébe egy 3 éves fiúcska és 8 éves nővére. Idősebbik testvérük csapta rájuk, mintegy „tréfából”, játék közben a trezor ajtaját. A papa régóta nem használta a páncélszekrényt, és elfelejtette a zár számkombinációit. Rendőrségi specialisták és más „mackószakértők” több órai próbálkozását végül is siker koronázta. A gyermekek sértetlenül kiszabadultak, leszámítva természetesen a félelem okozta lelki megrázkódtatásukat. Hiába, az ilyen „mackó” nem játékmackó... A tudatlanság „bacilusai” ö/eles körű felmérést végeztek nemrég Svájcban s megállapították, hogy száz polgár közül csak egv tud hibátlanul megoldani tizenegy elemi számtani műveletet. Pedig a kérdések igen egyszerűek voltak, amilyenekkel az emberek naponta találkoznak. Például: melyik a nagyobb szám. 300 ezer vagy egynegyedmillió? Mennyibe kerül nyolc, egyenként 1 frank 40 rappenes bélyeg? És így tovább. Száz svájci közül 19 egy hibával vizsgázott, 33 százalékuk kettő, _ 36 százalékuk három-öt hibát követén el, és 12 százalékuk hát vagy még több feladatból válaszolt elégtelenre. Hasonló módon elgondolkodtató az austini (Texas) egyetem terjedelmes — ugyancsak a közelmúltban napvilágot látott — tanulmánya is, amelyből az derül ki, hogy öt felnőtt közül egy nem tud megfelelően olvasni és írni az Egyesült) Államokban. Ezek az „ötödikek” nem képesek megbirkózni a mindennapi élet során felvetődő, egészen egyszerű feladatokkal sem. Például képtelenek egy levelet megfogalmazni, egy csekket kitölteni és nem igazodnak el egy közönséges autóbusz- menetrenden sem . . . Meglepő adatok ezek. különösen, ha belegondolunk, hogy egy szuper nagyhatalomról, meg egy életszínvonalát oly gyakran emlegetett, gazdag európai országról van szó.. Persze a tudatlanságnak megvannak a közismert és az egyedi tenyészető „bacilusai” szerte a világban. Kétségtelen, hogy a „legfertőzöttebb" terület a fejlődő országoké. Ám elég siralmas a helyzet — ahogy azt a példák is mutatták —, a fejlett; tőkésországok esetében .is. Nézzünk azonban néhány jellegzetes „bacilustanyát”: A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet, adatai szerint, a fegyverkezés ma .már képtelenül nagy összegeket von el az államok költségvetéseiről. A washingtoni Pentagon előreláthatólag már 263 milliárd dollárt költ katonai célokra a következő esztendőben. Számoljunk egy kicsit! Egyetlen Leopárd típusú páncélos árából fölépíthető egy korszerű iskola. Egy atom-tengeralattjáró annyiba kerül, mint 110 kórház építése és felszerelése. Az USA egyetlen tengerészgyalogosának kiképzése 15 ezer dollárt emészt fel, ennyiből pedig több mint 60 gyereket lehet(ne) iskoláztatni egy évig... íme egy másik adat : Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának jelentésében olvasható, hogy a világ minden harmadik gyermekét kizsákmányolják. Körülbelül 140 millióra becsülik azoknak a fiataloknak a számát, aki idő előtt (8—15 éves korban) dolgozni kényszerülnek. Nápolyban például iskolát kerül a külvárosban élő tanulók 30 százaléka. Ezek az iskolakerülő apróságok segédmunkásként robotolnak napi 10—12 órát — éhbérért... S ha már a tudatlanság okait firtatjuk, ne feledkezzünk meg a Nyugaton egyre gyorsabban terjedő „bacilusféléről”, á kábítószerekről sem. A 18—25 év közötti amerikai fiatalok 33 százaléka már megismerkedett a kokainos mámorral. Az utóbbi öt évben háromszorosára emelkedett e kábítószer olyan fogyasztóinak a száma, akiket súlyos állapotuk miatt kórházba kellett szállítani. A szakértők évi 32 milliárd dollárra becsülik a kokainforgalmat.,. Tehát fegyverekre évi 263 milliárd, kokainra 32 milliárd dollár... — E hatalmas számokra gondolva. ejtsünk szót végezetül a fejlődő országokról is. Az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának. az UNICEF-nek a közlése szerint; éhség, alultápláltság, rossz életkörülmények miatt az elmúlt évben két másodpercenként halt meg egy-egy gyermej a világon. A fejlődő országokban naponta. 40 ezer apróságot pusztít el a nincsfelenség, 100 millió fekszik le éhesen esténként. 10 millió veszti el testi és szellemi 'képességeit, 'rokkan meg életre szólóan, s körülbelül 200 millió .nézi szótlanul, hogy más gyerekek iskolába járnak . .. —h —k Az oldalt összeállította: Koloh Elek Country-sztárok Kecskeméten Másodszor rendeznek Nemzetközi Country Találkozót Budapesten, augusztus 21-én. Ezúttal is sikerült megnyerni neves country- zenészeket egy-két fellépés erejéig. Vidéken: Miskolcon, Nyíregyházán és Kecskeméten lépnek dobogóra. A country-zene egyik legfényesebb sztárja a George Sandifer and Joe Frank Carollo kettős három éve énekel együtt. Sokszor fellépnek a Nice Try Band együttessel, melynek tagjai a rock, country, blues műfajában remekelnek. Kecskeméten vendégeskedik még & magyar származású amerikai előadóművész Végváry Sándor is. Tizenkét éve él az USA-ban, gitáron és bendzsón játszik. A műfaj kiválósága jelenleg Münchenben tanít. Az amerikai country-zenészeket elkíséri kecskeméti fellépésükre a Bojtorján együttes. Őket nem kell bemutatni, hiszen már határainkon túl is kivívták népszerűségüket. A country-koncertet az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendezik meg augusztus 14-én, szombaton este 8 órakor. 0 A Nice Try Band a rock, country, blues műfajában remekel. A legyőzött bika füle í-ví •' 9 Pamplona utcája — a bátorság iskolája (Fotó—AP—MTI—KS) A Las Ventas-i aréna a spanyol bika viadorok, a torreádorok Mekkája. A legnagyobbak ünnepeltették- itt imag-ukat, köztük az andalúziai El Cordobés, akit a madridi közönség huszonnyolc alkalom,mai jutalmazott meg a legyőzött bika fülével. El Cordobés árva gyerek volt, gyermekkorában bérmunkásként dolgozott. Néhány évi kemény -munkával bikaviadorrá képezte -magát'. A közönség kedvence lett, minden idők legnagyobb torreádora, s természetesen dúsgazdag. Viadalról viadalra repült ma- gánrepülcgépén. Útjára mindig elkísérte tanára, aki minden szabad időt felhasznált arra, hogy — jobb későn, mint soha — megtanítsa öt írni-olvasni. Érthetően sokan próbáltak a nyomába lépni: az ismeretlenség homályából, a szegénységiből bátorságukkal a fényre torai. Erre különben megvan az „intézményes” lehetőség is. Pamploná- ban ugyanis minden évben kieresztenek az utcára, a közönség közé néhány bikát, 6 bárki vállalkozhat arra, hogy leszúrja valamelyiket. Aki helytáll a „bátorság próbáján”, azelőtt esetleg megnyílhat az út az arénákba is. Tavaly azonban El Cordobest — első ízben — kifütyülték: a több mint kétezer viadal győztesének füttykoncert közepette kellett távoznia, mivel öt segítőjével együtt, tétlenül nézte végig, hogy egy bika miképpen döf le, és tapos halálra egy fiatal kőművest, Fernando Villaredlót. A fiatal férfi-, a palánkon átugorva, befutott az aréna porondjára, hogy a bika előtt manőverezve 'hívja fel magára a nagy El Cordobés figyelmét. Igyekezetéért az életével fizetett. Igaz, 1972 óta létezik Madridban egy torreádordskola, ahol' harmincöt fiú tanul. Nagy részük azonban megmarad középszerűnek; olyannak, aki szerény jövedelemből él, s a bikaviadal- idény befejezése után — munkanélküli-segélyből. Ezt is csak az utóbbi időben, teheti, amióta — két éve — négyezer hivatásos matador szakszervezetet alapított. Az érdekvédelmi tömörülés első lépése a szezon kezdetét •bojkottáló sztrájk volt. A torreádorok felemelt összegű kórházi segélyt követeltek. És még valamit. Az esetleg hátra maradó hitvesnek — ő utánuk — nagyobb temetkezési segélyt... I HOGY 1 MIK 1 VANNAK! SÜ ___________.___________
