Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
□PN MAGAZIN A „császár” mindent elért Szegényebb lett a világ labdarúgásának hatalmas színpada: elbúcsúzott a játéktól Franz Beckenbauer, minden idők egyik legkiválóbb játékosa, a ,.császárok császára”. Élete több mint felét töltötte a futballban; a 36 esztendős szuper-sztár 18 éves kora óta szerepelt az élvonalban, s gyakorlatilag mindent elért, amit elérhetett és megálmodott. A búcsúra parádés' mérkőzésen került sor: az egykori müncheni játékos legutóbbi klubja, az SV Hamburg színeiben szerepelt utoljára az NSZK válogatottja ellen, amelynek 103 alkalommal volt tagja, s ezzel abszolút rekorder országa labdarúgásában. Beckenbauer lelépése a világ- bajnokság mérkőzései előtti napokban is az érdeklődés középpontjába emelte őt, szerte a világból újságírók százai tettek fel kérdéseket, s dicsőítették pályafutását. — Egész labdarúgó-életem olyan volt, mint egy csodálatos álom — mondta — Világ- és Európa- bajnokságot nyertem társaimmal, s a Bayernban elért négy bajnokság után befejezésként a Hamburgban is bajnok lettem. Hát kell ennél szebb búcsú? — Nem fájlalja, hogy nem került be még egyszer a világbajnoki csapatba? — Ha bizalmat kaptam volna, boldogan vállalom a válogatottságot, de az az igazság, hogy az utóbbi évben sokat voltam sérült, s ez igen nagymértékben visszavetett. — Milyen érzésekkel búcsúzott ? — Nehéz szívvel, a labdarúgás nekem még ma is nagyszerű szórakozást jelent. Az 1974-es volt a nagy évem: világbajnokok lettünk, megnyertük az NSZK bajnokságát és az Európa Kupát. — A legnagyobb csalódásai? — Xz 1966-os és 1970-es vi• Franz, császár*, amikor még együtt edzett társaival. lágbajnokság, amikor a játékvezetők hibáiból kellett vesztenünk. — Mennyiben változott a labdarúgás pályafutása kezdetétől napjainkig? — Sokban. Keményebb és gyorsabb lett, de nem szebb. A mai játékosok tökéletesen felkészültek, nagyobb teljesítményre képesek. Amikor én elkezdtem, hetenként csak három edzést- tartottunk ... — Visszavonulása után gondol-e arra, hogy edző vagy menedzser legyen? — Menedzseri ajánlatokat már kaptam, de egyelőre mind visz- szautasítottam. Nekem most szünet kell... Később ráfáztak,.. • A magyar válogatott tagjait alaposan felizzította’’ a jól sikerült rajt, mely után jól esett egy kis jégkrém a spanyol tengerparton. Csak később derült ki, hogy csínján kellett volna bánni a, jeges édességgel, mert később Argentína ellen alaposan >„megfáztak” „.. összeállította: Kaítnx&r Isíváqi „Tango Espana „Tango Espana”-nak nevezték a labdát, amely egy hónapon keresztül a futballrajongók millióinak te- . kintetét vonzotta Spanyol- országban és az egész világon. Amikor június 13-án az Argentína—Belgium világbajnoki megnyitó mérkőzésen először indult el ki- lencvenperces útjára, az Ibériai-íélszigeten büszkén gondoltak arra: „Igén, ez a mi labdánk”. A Zaragozától mintegy 100 kilométerre délkeletre fekvő Caspe kisváros e „kerek csoda” születési helye, itteni kézművesek állították elő. S hogy mi a különös, mi a titok ebben a „Tango Espana”-ban? Azt mondják, két sajátossága van kiválóságának. Egyrészt a i bőr adott, ehhez még egy speciális nylon anyagot adagolnak, ami megakadályozza a labda deformálódását. A tizenkét ötszögből, és húsz hatszögből álló kerek golyót három színben állították elő: fehérben, vörös- betűst egy-egy mérkőzésen-‘melyik került alkalmazásra, az adott stadionban éppen uralkodó fényviszonyoktól függött. Ami súlyát illeti, 420 és 450 gramm között mozog. Caspe városkát a „Tango Espana” tette „világvárossá”, legalább is a világbajnokság idejére. Mert az utolsó „kézimunkán”, a varráson kívül mindent a városlakók végeztek el. S, amikor már gurult, jött a SDeciális teszt, megvizsgálták „szívét és tüdejét”. Először 5000 spei- ciális rúgáson kellett átesnie, majd 130 Celsius-fo- kos hőmérséklet mellett nyolc kilogrammos nyomásnak vetették alá. A Kis ország labdarúgói nem nagy tervekkel utaztak ki a világbajnokságra. Ezért leg jobbjaik egy részét otthon is hagyták, eleve feladva a továbbjutás lehetőségét. Inkább a szurkolók, ag újságírók gyakori zaklatásában megőszült, öreg napjaikat külföldön tengető és a sírgödör szélén álló örök tehetségekből próbáltak meg sztárokat, hírneves futballistákat faragni — végre. A repülőgépről „jó az öreg a háznál” csatakiáltással szálltak le. A reptérről azonnal magányba vonultak. Amolyan megrögzött nyugdíjas módra tengették a nyitányig hátralévő napokat. Sokat meditáltak az elődök sikerein, ezzel is újra doppingolva a már elsorvadt izmaikat. Senki sem tudta, hogy óriási bravúrra készülnek... Eljött a nagy nap. A Kisország- beliek reménykedve ültek televízió elé, érezték: világraszóló siker részesei lesznek azon az estén. A csapat nem okozott csalódást, s lelkűket kiadva világcsúcs különbségű eredménnyel győzték le a Legkisebbország válogatottját! ... A mérkőzés után kisimultak a ráncok, ismét aranyszínűvé váltak a lábak, s újra megfeszültek az izmok a kisországi csapatban. Most már kimondták, amit addig csak magukban mertek megfogalmazni: tovább akarnak jutni, nincs számukra leküzdhetetlen akadály! Az egész öregség csak látszat, mindenki annyi idős amennyinek érzi magát és az egész nyugdíjaztatás csak az ellenfelek félrevezetésére volt jó! 4 következő leküzdendő akadály Nagyország válogatottja volt. Maradandó, a rivális csapat játékosa nevéhez méltóan felejthetetlen élményekkel ajándékozta meg a szurkolókat és sajna a kisországi focistákat is. Utólag — a látottak alapján — nincs mit szépítgetni a dolgon, csúnya folt esett a haza eddig fényesen ragyogó futballcsillagzatán! A csapat kapusa szinte fuldoklóit a sok góltól, s annyira elkenő- dött a mérkőzés után, hogy társai elkeresztelték Bú-bú-nak. Pedig igazán nagyvonalúan kezdett a csapat: előnyt adtak az ellenfélnek és csak védőket küldtek pályára! Bizonyítva, hogy még ezzel a hátránnyal is jobbnak tekintik magukat a Nagyország-belieknél. De vannak még csodák — vereséget szenvedtek... A mérkőzés után volt ám elkeseredés. A vezetők dúltak- fúltak a sok balszerencsés tényező miatt, mely vesztüket okozta. Mert például ha nem a nyáron gyeptéglázták volna a pályát, vagy ha az a fekete macska, amelyik a mérkőzés előtt átfutott a csapatot szállító autóbusz előtt, mondjuk az ellenfél járgánya alá szédült volna, bizonyára másképpen alakul a végeredmény is. No, de belátták, nincs ok az elkeseredésre, hiszen az első fordulóban világcsúcsot értek el, s ez azért sokat megmagyarázott a csapat erejéről... A döntő csatára Bublegium együttesével kellett megvívniuk. A találkozó előtt egyöntetű volt a vélemény: a játékosok kiheverték az előző kilencven perp okozta sokkot és szimpatikus, extra kockás zakójáról és kemény, félreérthetetlen szavairól híres kapitányuk segítségével nyugodtan készülődtek a mérkőzésre. ' Jól is kezdődött. A csapatba újonnan beválogatott hátvéd góljával hosszú ideig vezettek, de aztán'ki. tudja miért, ismét elpártolt tőlük a szerencse. S hogy végül miért estek ki? Mert a felkészülés ideje alatt — főleg hajlott korukra való tekintettel — keveset foglalkoztak a cselgáncs alapjainak elsajátításával! Minden ezen múlott!... Ha például a bublegiumiak egyenlítő gólja előtt felöklelik az ellenfél csatárát, amolyan ippont érő dobással, már tovább is jutottak. Ök azonban sportszerűen engedték tovább, ahelyett, hogy lábát törték, nyelvét tépték, fogát rúgták volna!... „Aki pedig ezt nem érti profi módon, az he menjen focipályára” — mondta a kisországi legfőbb labdarúgó-ve- vezető... Hosszú ideig azonban nem hullámzott az elkeseredés tengerén a vezetők boru(ló)s ladikja, mert hamar rájöttek, hogy emelt fővel térhetnek haza. Megtették ami tőlük tellett, s mégiscsak ők érték' el az egyetlen világcsúcsot a VB-n! Az előrejelzettől alig 24 órával később meg is érkeztek az ország fővárosába, ahol éljenző szurkolók tízei fogadták az emeltfejű hősöket. Azóta nagy csend van Kisor- szágban. Hallgat mindenki, aki sokat beszélhetne. A>■ VB után megtanulták, hallgatni arany .. . így aztán joggal mondhatják el magukról, „arannyal”- tértek haza a világbajnokságról. ‘ Persze, ha megszólalnának végre ... —rajtmár— Megyénkből a válogatottba Megyénkből számos, később a válogatottban is emlékezetes játékot produkáló focista került el. A régi „nagyok” neve még frissen él a szurkolók emlékezetében, főleg a hozzájuk, életükhöz fűződő szellemes történetek, anekdöták révén. Ezek közül adunk közre néhányat. Henni Gé?a Kiskunhalason látta meg a napvilágot. A háló legendás hírű őre 1948 és 1953 között 16 alkalommal ölthette magára a nemzetiszínű mezt, s egészen Grosics feltűnéséig nem akadt nála biztosabb kezű kapus a magyar pályákon. 1945- ben az infláció hónapjaiban Deákkal, a Fradi másik játékosával gyakran tartottak vidéken élménybeszámolókat. Társaik meglepve tapasztalták, hogy minden alkalommal hatalmas élelmiszer-szállítmánnyal tértek vissza az öltözőbe. Kiderült, hogy az élménybeszámolókat követően „túlórázást” vállaltak. Kivonultak a pályára, ahol a helybéli fiatalok tizenegyest rúghattak Henni- nek — némi természetbeni juttatás fejében. Közben Deák arra tanítgatta az érdeklődőket, hogyan lehet legbiztosabban a hálóba juttatni a labdát. . □ □ □ A felszabadulást követő örökrangadót az MTK nyerte 2—1-re az FTC ellen. Henni egy vetődésnél erősen megütötte a fejét. Utána órákig 'szédelgett, nem emlékezett semmire sem. Társai epésen jegyezték meg: — Neked a legjobb Géza! — Ugyan, miért? — kérdezett vissza indulatosan a kapus. — Hiszen úgy fáj a fejem, majd szétrobban! — De legalább nem emlékszel erre a mérkőzésre! ... Bundzsák Dezső szintén Halason született. A Vasas későbbi huszonötszörös válogatott „mindenese”, tagja volt az 1958. évi világbajnoki csapatnak is. Egyszer Szudánban portyázott a Vasas. Khartumban az első mérkőzés előtt Árky dr., a csapat orvosa rendelte meg az ebédet. Az ő utasításai szerint szolgálták fel az egyes fogásokat. A levesnek Bundzsák azonnal nekikezdett, de már az első kanál után fájdalmas arcot vágott. A forró lé alaposan megégette a nyelvét. Ebben a pillanatban jelent meg az étteremben Árky. Bundzsák panaszosan fordult hozzá: — Doki, ez a leves jéghideg, így nem lehet megenni! Az orvos azonnal az asztalnál termett, hogy megízlelje, míg a többiek feszült'figyelemmel várták a fejleményeket. Árky felhörpintett egy kanál levest. Abban a pillanatban kiesett a kezéből a kanál. A jeges vizet tartalmazó pohár után kapott, enyhülést keresve sajgó szájpadlására és nyelvére. Persze, az is természetes, hogy Bundzsák jóidéig, bármilyen beteg is volt, más orvost keresett magának ... □ □ □ Albert Flórián, az aranylabdás játékos Hercegszántón született. A sokszoros válogatott 1966 július 15-én olyan nagyszerű teljesítményt nyújtott a Brazília elleni VB-mérkőzésen, hogy egy évvel később két hétig vendégül látták Rió de Janeiróban. Még 1964 októberében történt a svájciak elleni mérkőzésen. A csapat 1—0-ra vezetett, s az eredmény tartására törekedett. Sipos Ferivel passzolgattak, amikor a középpályás beindult, hogy Albert lövésre adja vissza neki a labdát A középcsatár ehelyett jó 25—30 méterről váratlanul kapura lőtt és a labda védhetetle- nül vágódott a jobb felső sarokba. Sipos amikor odament gratulálni Alberthez, ez mondta: — Nem baj Flóri! Időhúzásnak ez sem rossz ... □ □ □ Fenyvesi Máté dr., a „Tüske" pedig a jánoshalmi pályán ismerkedett meg a labdarúgással. A népszerű állatorvos 76-szor szerepelt, a legjobbak között. Társai nagyon szerették, igazi csapatjátékos volt. Egyszer Dél- Amerikából tartott hazafelé a magyar válogatott. A madridi repülőtéren Puskás fogadta a fiúkat. A várakozás órái alatt kedélyesen elbeszélgettek, „öcsi” egyszer csak Fenyvesihez fordult: 1 —• „Tüske”, beteg a kutyám. Mit csináljak? Fenyvesi összeráncolta a homlokát. Gondolkozott egy darabig, majd közölte a „gyógymódot”: — Vegyél másikat!... Mi» Kettesben... (Farkas Tibor képriportja) Egy VB-arany története |
