Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

□PN MAGAZIN A „császár” mindent elért Szegényebb lett a világ lab­darúgásának hatalmas színpada: elbúcsúzott a játéktól Franz Beckenbauer, minden idők egyik legkiválóbb játékosa, a ,.császá­rok császára”. Élete több mint felét töltötte a futballban; a 36 esztendős szuper-sztár 18 éves kora óta szerepelt az élvonal­ban, s gyakorlatilag mindent el­ért, amit elérhetett és megálmo­dott. A búcsúra parádés' mérkő­zésen került sor: az egykori müncheni játékos legutóbbi klubja, az SV Hamburg színei­ben szerepelt utoljára az NSZK válogatottja ellen, amelynek 103 alkalommal volt tagja, s ezzel abszolút rekorder országa lab­darúgásában. Beckenbauer lelépése a világ- bajnokság mérkőzései előtti na­pokban is az érdeklődés közép­pontjába emelte őt, szerte a vi­lágból újságírók százai tettek fel kérdéseket, s dicsőítették pálya­futását. — Egész labdarúgó-életem olyan volt, mint egy csodálatos álom — mondta — Világ- és Európa- bajnokságot nyertem társaimmal, s a Bayernban elért négy baj­nokság után befejezésként a Hamburgban is bajnok lettem. Hát kell ennél szebb búcsú? — Nem fájlalja, hogy nem ke­rült be még egyszer a világbaj­noki csapatba? — Ha bizalmat kaptam volna, boldogan vállalom a válogatott­ságot, de az az igazság, hogy az utóbbi évben sokat voltam sé­rült, s ez igen nagymértékben visszavetett. — Milyen érzésekkel búcsú­zott ? — Nehéz szívvel, a labdarúgás nekem még ma is nagyszerű szó­rakozást jelent. Az 1974-es volt a nagy évem: világbajnokok lettünk, megnyertük az NSZK bajnokságát és az Európa Ku­pát. — A legnagyobb csalódásai? — Xz 1966-os és 1970-es vi­• Franz, császár*, amikor még együtt edzett társaival. lágbajnokság, amikor a játékve­zetők hibáiból kellett veszte­nünk. — Mennyiben változott a labda­rúgás pályafutása kezdetétől nap­jainkig? — Sokban. Keményebb és gyorsabb lett, de nem szebb. A mai játékosok tökéletesen felké­szültek, nagyobb teljesítményre képesek. Amikor én elkezdtem, hetenként csak három edzést- tartottunk ... — Visszavonulása után gon­dol-e arra, hogy edző vagy me­nedzser legyen? — Menedzseri ajánlatokat már kaptam, de egyelőre mind visz- szautasítottam. Nekem most szünet kell... Később ráfáztak,.. • A magyar válogatott tagjait alaposan felizzította’’ a jól sikerült rajt, mely után jól esett egy kis jégkrém a spanyol tengerparton. Csak később derült ki, hogy csínján kellett volna bánni a, jeges édes­séggel, mert később Argentína ellen alaposan >„megfáztak” „.. összeállította: Kaítnx&r Isíváqi „Tango Espana „Tango Espana”-nak ne­vezték a labdát, amely egy hónapon keresztül a fut­ballrajongók millióinak te- . kintetét vonzotta Spanyol- országban és az egész vilá­gon. Amikor június 13-án az Argentína—Belgium vi­lágbajnoki megnyitó mér­kőzésen először indult el ki- lencvenperces útjára, az Ibériai-íélszigeten büszkén gondoltak arra: „Igén, ez a mi labdánk”. A Zaragozától mintegy 100 kilométerre délkeletre fekvő Caspe kisváros e „kerek csoda” születési he­lye, itteni kézművesek állí­tották elő. S hogy mi a kü­lönös, mi a titok ebben a „Tango Espana”-ban? Azt mondják, két sajátossága van kiválóságának. Egy­részt a i bőr adott, ehhez még egy speciális nylon anyagot adagolnak, ami megakadályozza a labda deformálódását. A tizenkét ötszögből, és húsz hatszögből álló kerek golyót három színben állí­tották elő: fehérben, vörös- betűst egy-egy mérkőzésen-‘melyik került alkalmazásra, az adott stadionban éppen uralkodó fényviszonyoktól függött. Ami súlyát illeti, 420 és 450 gramm között mozog. Caspe városkát a „Tango Espana” tette „világváros­sá”, legalább is a világbaj­nokság idejére. Mert az utolsó „kézimunkán”, a varráson kívül mindent a városlakók végeztek el. S, amikor már gurult, jött a SDeciális teszt, megvizsgál­ták „szívét és tüde­jét”. Először 5000 spei- ciális rúgáson kellett át­esnie, majd 130 Celsius-fo- kos hőmérséklet mellett nyolc kilogrammos nyo­másnak vetették alá. A Kis ország labdarúgói nem nagy tervekkel utaztak ki a vi­lágbajnokságra. Ezért leg jobb­jaik egy részét otthon is hagy­ták, eleve feladva a továbbju­tás lehetőségét. Inkább a szur­kolók, ag újságírók gyakori zak­latásában megőszült, öreg nap­jaikat külföldön tengető és a sírgödör szélén álló örök tehet­ségekből próbáltak meg sztáro­kat, hírneves futballistákat fa­ragni — végre. A repülőgépről „jó az öreg a háznál” csatakiáltással szálltak le. A reptérről azonnal magány­ba vonultak. Amolyan megrög­zött nyugdíjas módra tengették a nyitányig hátralévő napokat. So­kat meditáltak az elődök sike­rein, ezzel is újra doppingolva a már elsorvadt izmaikat. Senki sem tudta, hogy óriási bravúrra készülnek... Eljött a nagy nap. A Kisország- beliek reménykedve ültek tele­vízió elé, érezték: világraszóló si­ker részesei lesznek azon az es­tén. A csapat nem okozott csaló­dást, s lelkűket kiadva világ­csúcs különbségű eredménnyel győzték le a Legkisebbország vá­logatottját! ... A mérkőzés után kisimultak a ráncok, ismét aranyszínűvé vál­tak a lábak, s újra megfeszültek az izmok a kisországi csapatban. Most már kimondták, amit ad­dig csak magukban mertek meg­fogalmazni: tovább akarnak jut­ni, nincs számukra leküzdhetet­len akadály! Az egész öregség csak látszat, mindenki annyi idős amennyinek érzi magát és az egész nyugdíjaztatás csak az el­lenfelek félrevezetésére volt jó! 4 következő leküzdendő aka­dály Nagyország válogatottja volt. Maradandó, a rivális csapat játékosa nevéhez méltóan felejt­hetetlen élményekkel ajándé­kozta meg a szurkolókat és saj­na a kisországi focistákat is. Utó­lag — a látottak alapján — nincs mit szépítgetni a dolgon, csúnya folt esett a haza eddig fényesen ragyogó futballcsillagzatán! A csapat kapusa szinte fuldoklóit a sok góltól, s annyira elkenő- dött a mérkőzés után, hogy tár­sai elkeresztelték Bú-bú-nak. Pedig igazán nagyvonalúan kezdett a csapat: előnyt adtak az ellenfélnek és csak védőket küldtek pályára! Bizonyítva, hogy még ezzel a hátránnyal is jobbnak tekintik magukat a Nagyország-belieknél. De van­nak még csodák — vereséget szenvedtek... A mérkőzés után volt ám el­keseredés. A vezetők dúltak- fúltak a sok balszerencsés té­nyező miatt, mely vesztüket okozta. Mert például ha nem a nyáron gyeptéglázták volna a pá­lyát, vagy ha az a fekete macska, amelyik a mérkőzés előtt átfu­tott a csapatot szállító autóbusz előtt, mondjuk az ellenfél járgá­nya alá szédült volna, bizonyára másképpen alakul a végered­mény is. No, de belátták, nincs ok az elkeseredésre, hiszen az első fordulóban világcsúcsot ér­tek el, s ez azért sokat megma­gyarázott a csapat erejéről... A döntő csatára Bublegium együttesével kellett megvívniuk. A találkozó előtt egyöntetű volt a vélemény: a játékosok kihever­ték az előző kilencven perp okoz­ta sokkot és szimpatikus, extra kockás zakójáról és kemény, fél­reérthetetlen szavairól híres ka­pitányuk segítségével nyugodtan készülődtek a mérkőzésre. ' Jól is kezdődött. A csapatba újon­nan beválogatott hátvéd góljá­val hosszú ideig vezettek, de az­tán'ki. tudja miért, ismét elpár­tolt tőlük a szerencse. S hogy végül miért estek ki? Mert a felkészülés ideje alatt — főleg hajlott korukra való tekintettel — keveset foglalkoztak a csel­gáncs alapjainak elsajátításá­val! Minden ezen múlott!... Ha például a bublegiumiak egyenlítő gólja előtt felöklelik az ellenfél csatárát, amolyan ippont érő do­bással, már tovább is jutottak. Ök azonban sportszerűen en­gedték tovább, ahelyett, hogy lá­bát törték, nyelvét tépték, fo­gát rúgták volna!... „Aki pedig ezt nem érti profi módon, az he menjen focipályára” — mondta a kisországi legfőbb labdarúgó-ve- vezető... Hosszú ideig azonban nem hullámzott az elkeseredés tenge­rén a vezetők boru(ló)s ladikja, mert hamar rájöttek, hogy emelt fővel térhetnek haza. Megtették ami tőlük tellett, s mégiscsak ők érték' el az egyetlen világcsú­csot a VB-n! Az előrejelzettől alig 24 órával később meg is ér­keztek az ország fővárosába, ahol éljenző szurkolók tízei fogadták az emeltfejű hősöket. Azóta nagy csend van Kisor- szágban. Hallgat mindenki, aki sokat beszélhetne. A>■ VB után megtanulták, hallgatni arany .. . így aztán joggal mondhatják el magukról, „arannyal”- tértek ha­za a világbajnokságról. ‘ Persze, ha megszólalnának végre ... —rajtmár— Megyénkből a válogatottba Megyénkből számos, később a válogatottban is emlékezetes já­tékot produkáló focista került el. A régi „nagyok” neve még fris­sen él a szurkolók emlékezeté­ben, főleg a hozzájuk, életükhöz fűződő szellemes történetek, anekdöták révén. Ezek közül adunk közre néhányat. Henni Gé?a Kiskunhalason látta meg a napvilágot. A háló legendás hírű őre 1948 és 1953 között 16 alkalommal ölthette magára a nemzetiszínű mezt, s egészen Grosics feltűnéséig nem akadt nála biztosabb kezű ka­pus a magyar pályákon. 1945- ben az infláció hónapjaiban De­ákkal, a Fradi másik játékosá­val gyakran tartottak vidéken élménybeszámolókat. Társaik meglepve tapasztalták, hogy minden alkalommal hatalmas élelmiszer-szállítmánnyal tértek vissza az öltözőbe. Kiderült, hogy az élménybe­számolókat követően „túlórá­zást” vállaltak. Kivonultak a pá­lyára, ahol a helybéli fiatalok tizenegyest rúghattak Henni- nek — némi természetbeni jutta­tás fejében. Közben Deák arra tanítgatta az érdeklődőket, ho­gyan lehet legbiztosabban a há­lóba juttatni a labdát. . □ □ □ A felszabadulást követő örök­rangadót az MTK nyerte 2—1-re az FTC ellen. Henni egy vető­désnél erősen megütötte a fejét. Utána órákig 'szédelgett, nem emlékezett semmire sem. Tár­sai epésen jegyezték meg: — Neked a legjobb Géza! — Ugyan, miért? — kérdezett vissza indulatosan a kapus. — Hiszen úgy fáj a fejem, majd szétrobban! — De legalább nem emlékszel erre a mérkőzésre! ... Bundzsák Dezső szintén Ha­lason született. A Vasas későbbi huszonötszörös válogatott „min­denese”, tagja volt az 1958. évi világbajnoki csapatnak is. Egy­szer Szudánban portyázott a Va­sas. Khartumban az első mér­kőzés előtt Árky dr., a csapat or­vosa rendelte meg az ebédet. Az ő utasításai szerint szolgálták fel az egyes fogásokat. A leves­nek Bundzsák azonnal nekikez­dett, de már az első kanál után fájdalmas arcot vágott. A forró lé alaposan megégette a nyelvét. Ebben a pillanatban jelent meg az étteremben Árky. Bundzsák panaszosan fordult hozzá: — Do­ki, ez a leves jéghideg, így nem lehet megenni! Az orvos azonnal az asztalnál termett, hogy megízlelje, míg a többiek feszült'figyelemmel vár­ták a fejleményeket. Árky fel­hörpintett egy kanál levest. Ab­ban a pillanatban kiesett a kezé­ből a kanál. A jeges vizet tar­talmazó pohár után kapott, eny­hülést keresve sajgó szájpadlá­sára és nyelvére. Persze, az is természetes, hogy Bundzsák jó­idéig, bármilyen beteg is volt, más orvost keresett magának ... □ □ □ Albert Flórián, az aranylabdás játékos Hercegszántón született. A sokszoros válogatott 1966 jú­lius 15-én olyan nagyszerű tel­jesítményt nyújtott a Brazília el­leni VB-mérkőzésen, hogy egy évvel később két hétig vendégül látták Rió de Janeiróban. Még 1964 októberében történt a svájciak elleni mérkőzésen. A csapat 1—0-ra vezetett, s az eredmény tartására törekedett. Sipos Ferivel passzolgattak, ami­kor a középpályás beindult, hogy Albert lövésre adja vissza neki a labdát A középcsatár ehelyett jó 25—30 méterről váratlanul ka­pura lőtt és a labda védhetetle- nül vágódott a jobb felső sarok­ba. Sipos amikor odament gra­tulálni Alberthez, ez mondta: — Nem baj Flóri! Időhúzás­nak ez sem rossz ... □ □ □ Fenyvesi Máté dr., a „Tüske" pedig a jánoshalmi pályán is­merkedett meg a labdarúgással. A népszerű állatorvos 76-szor szerepelt, a legjobbak között. Társai nagyon szerették, igazi csapatjátékos volt. Egyszer Dél- Amerikából tartott hazafelé a magyar válogatott. A madridi repülőtéren Puskás fogadta a fiúkat. A várakozás órái alatt kedélyesen elbeszélgettek, „öcsi” egyszer csak Fenyvesihez for­dult: 1 —• „Tüske”, beteg a kutyám. Mit csináljak? Fenyvesi összeráncolta a hom­lokát. Gondolkozott egy darabig, majd közölte a „gyógymódot”: — Vegyél másikat!... Mi» Kettesben... (Farkas Tibor képriportja) Egy VB-arany története |

Next

/
Oldalképek
Tartalom