Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-29 / 202. szám
PN MAGAZIN ALLATI DOLGOK! • Hogy kerül a csizma az asztalra? • Szerelem óh! — netán szerelmi háromszög? • Az okosabb enged? • Gyalogátkelőhelyen — szabályosan! (Tóth Sándor képriportja) A humorról, nevetésről . a nevetéssel ma már elég nagy bajok vannak ezen a világon, csak kevesen tudnak felszabadítóan, boldogan, természetesen nevetni, az emberek legtöbbje mesterségesen nevet, vagy szégyelli és elnyomja, és csak mosolyog, vagy el is felejtette már, hogyan kell, s valami mesterséges ujjongással teszi, és így tovább.” (Füst Milán) „Csak az az ember válik veszélyessé a közösségre, aki nem ismeri a szórakozás örömét." (Dürrenmatt) „A nevettetés művészete: eltalálni azt., ami minél több embert minél mélyebben ráébreszt valaminek a képtelenségére, vagyis tarthatatlanságára.” (Illyés Gyula) „A tréfa nagyon szükséges az ember életében.’’ (Arisztotelész) ,.A humor távlatérzék.” (Brecht) „Az a nap. amikor nem nevetünk, számunkra elveszett." (Chamfort) „A nevetés diadalüvöltés.” (Pagnol) ...... a derű a legokosabb lelkiállapot. A halhatatlanság tudata és biztonsága ragyog belőle.’’ ( Hemingway) ..... a nevetés olyan erőfeszítés. amely egyszerre valami ürességbe ütközik." (Herbert Spencer) „Nincs komikum a sajátosan emberin kívül.” (Henri Bergson) ..Véglegesség csak mo-- solygó márvány-arcokon van." (Jékely Zoltán) Foglalkozásod? Szomorista és Magán-Zoo — Megmagyarázom. Szomorista vagyok, mert humorosan próbálok előadni szomorú, kegyetlen dólgokat. Ez a név teljesen véletlenül ragadt rám. Egy fellépésem után hosszasan beszélgettem néhány frissen szerzett ismerősömmel, s a társalgás végén valamelyik srác kibökte: te SZO- MORISTA vagy! Eleinte nem tetszett, de mivel sokan hallották, legközelebb már ezen a néven szólítottak. Megszoktam. Most már elég jól „kijövünk egymással". A másik cím egyszerűbb! Kezdem a végéről: Zoo. Nyilvánvalóan ez állatkertet jelent. — És a „magán”? — Tegezz nyugodtan! Magán- Zoo — egyszemélyes állatkert. A Rádió- és Televízióújságban a humorfesztivál első elődöntőjén jeligém tévesen Magán—200-nak volt feltüntetve. Igaz, így is majdnem találó volt, mert magánszámot adtam elő. — Ha már említetted a humor- fesztivált, hadd kérdezzem meg: mit jelentett számodra a középdöntőbe jutás? — Azzal kezdeném, hogy a be nem jutás mit jelentett. Hatalmas bukást. Első pályamunkámat személyesen adtam elő. nem voltam formában. Ezt a közönség is észrevette, s én is észrevettem, hogy a közönség is. Ez a kudarc annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy elhatároztam, ezzel a számmal jó darabig nem lépek fel. Pedig maga az anyag jó. Mindegy. A második pályamunkámmal jutottam a középdöntőbe. Ennek örülök, bár nem hiszem, hogy egy vidéki humorista érzéseit ilyen siker után az „örömmel” szó kifejezheti. Igaz. voltak eredményeim már az 1978- as Rátóti Humorfesztiválon is. de az csak a kezdetet jelentette KACAGÓ MÚLT Úgy érzem ez a „sikerszámom ". a Lopkovics-versek már több. mint útkeresés. — Akik hallgatták műsoraidat észrevehették, hogy valóban nem vagy kezdő. Régen foglalkozol már az általad elnevezett humorfajtával. a „favangard”-dal. Mi ez tulajdonképpen? — Valóban én neveztem el. de nem én találtam ki. Megtette ezt helyettem ,a kiváló német író: Günter Grass. Erről bárki meggyőződhet. ha elolvassa a Bádogdob című könyvét. Az az igazi favangard. Próbálkozásaimmal csak „ipari tanuló” vagyok mellette. Hogy mi az a favangard? Mondok egy példát: „Két halott fekszik a hűtőházban. Közéjük esik egy darab vakolat. Megszólal az egyik: — Nézd már: hulla-ház !!” Reisz Antal, a szegedi Szomo- rista és Magán-Zoo 1978 óta rendelkezik ORI-engedéllyel. Eredetileg építésztechnikusnak tanult, elvégezte az építőipari technikumot, majd a humornál — illetve „szomor”-nál — kötött ki. (szabados) A kótyomfitty cemende Jó száz esztendővel ezelőtt megannyi olyan könyv látott napvilágot, amelynek nemcsak a tartalmán, de a kor ízlésének megfelelő címén is jókat nevet a mai olvasó. Az alábbiakban a nevetőizmok működtetésére mutatunk be két „díszpéldányt", a kitűnő Ráth-Végh István gyűjtéséből. (Időszerű stílusparódia) A turcsi csimota gajdol a kaVerna mellett, míg a csaj- bókos és kissé fineszes lány, az. a beste, a zákányban táblából.' És közben ryhelődik a bugris. Ráadásul gyökint is a kótyomfitty cemende, az a fránya! Én meg csak úgy átabotában nézem, az árgyélu- sát! De ő meg piperézi magát, simítja a vukliját előttem, a krudélis nőszemély. Egy fertály múlva imhol, itt béVül olyan vagyok, mint egy plöm- plöm. — Kellene bugyelláris? — kérdezem, akárha egy újdondász kurafi. De az árgyélusát, a lotyó csak kunéroz, karaty- , tyol a tűzrőlpattant nyavalyás cafra, bennem meg strázsál már a bugyii, hehehe. És akkor zsémbes oldalbordám, a beste nyimnyám cafatja közeleg karattyöl'va, abaj- gat, hogy így a fránya perdita, úgy a lotyó, meg minden. És csak zsenyeg. ungorkodik, amaz meg, a cemende csak flangál tovább előttem, és lett hát hajcihő! Én aztán a szuszékről felkaptam egy jókora üveg ke- szőcét, és neki a rusnya fejének. Az meg csak sopánkodik tovább és. karattyol, mígnem végre a kótyomfitty cemende riherongy a pendelyében elol- dalog. V, M. Anyósok könyve A példa ragadós Beszélykék, adomák, ötletek, bölcs mondások, gondolatok, hasznos tudnivalók, jó tanácsok, átkok és szitfozódásók, kérdések és feleletek, csalánok, bolondgombák, csipkedések, frissítők, kedélyeskedések, nyájaskodások, eszmetöredékek, papírszeletek, apró szegek, forgácsok, szilánkok, sziporkák, röppentyűk, kartácsok, bombák, torpedók, apróságok, egyvelegek, vegyesek, különfélék ... s több efféle csattanós, valódi velős és villamos szellemszikrák választékos és változatos vegyüléke s szemenszedett szépszámú viccek szívderítésre szánt gyűjteménye. Irta, nyírta, összeállította, gyűjtötte, fogalmazta, szerkesztette, ollózta, másolta, kapta, kérte, rendelte, vette, szedte, csente, lopta, találta, kifun- dálta, elleste; szóval teljesen egésszé gyártotta s a t. közönség gyönyörködtetésére kiadta Sirisa- ka Andor, Pécsett, 1888. Garabonciás diák Iskolás adomák, diákos ötletek. Valódi velős és villanyos viccek változatos és választékos vegyüléke s szemenszedett szépszámú .szellemszikrák szívderítésre szánt szerzeménye. iKözel ezeregy éle. Az iskolák virágos tarka rétjéről s a tanítói élet kapálatlan kopár kertjéből lekaszálta, inkasszálta, kazalba szállította, összeállította, felibe-harmadába garmadába gereblyézte, szóval: szerves egésszé körítve a téns publikum gyönyörködtetésére gyöngyén együvé gyűjtötte és egygyurmába gyömöszölte Győrffy Iván. (1878.) Emberbaráti cselekedet Ketten beszélnek, valahogy ilyenformán: — Hallotta? — Nem én. Mit? — Ne mondja! Minden újság megírta. — Lehet, én csak a Fűzfán- fütyülőt olvasom. — Az meg mi a csoda? — Üzemi lap a Síp és Gordonka Műveknél. Szóval mit írtak meg az újságok? — Hát, hogy ez a Carlo ... Carlo... Itt van a nyelvemen! ... — Carlo? — Az hát! Megvan! Carlo Ponti. — Pont ezt akartam mondani! — Tudja ki az? — Fogalmam sincs. Én csak a Fűzfánfütyülőt... — Jó, jó; tudom. Micsoda ember maga! — Én kérem nagyon jó ember vagyok. Kérdezze csak meg a Síp és Gordonka Művéknél. — Na ebből elég! Szóval nem tudja? — A Carlót? '— A Pontit. — Nem tudom. Én csak a Fűzfán ... — Alászolgája! — Várjon! Hová szalad? — Elegem volt magából! — Ne csinálja ezt velem! Kérem, mondja el! — Na jó, de ne szóljon közbe. — Hallgatok, mint a sír. — Szóval Ponti úr francia lett. — Ne mondja! — Nem is mondom. Alászolgája! — Kérem, maradjon! Hallgatok, mint egy tömegsír! — Ajánlom is! Mert Ponti úr nem véletlenül lett francia. Tudja miért lett francia? — 'Mi az, megkukult? — Hallgatást fogadtam. — Szóval nem tudja! Jellemző. Hát idefigyeljen, maga tudatlan! Carlo Ponti azért adta fel olasz állampolgárságát és lett francia, mert Franciaország nem adja ki más országok bűnüldöző szerveinek állampolgárait. — Mamma mia! Mit követett el ez az izé ... — Carló? / — Pont az. — Csempészett. Műkincseket: szobrokat, festményeket ... — Szűzanyám, el ne hagyj! Viszlát! Ajánlom magam! — Álljon meg! Hová rohan? — A francia követségre. Felveszem a francia állampolgárságot! — De miért, az ég szerelmére?! — Maga mondta: a francia állam nem adja ki más országok ... — Szent Habakukk! Mit követett el? — Pszt! Ne olyan hangosan! Csempésztem. Műkincseket: törölközőt, faszappant, kvarcórát ... — Na, de uram!. . . — Majd máskor! Rohanok. Nyakamon a rendőrség! S. B. Amint fölszántani a vonalra, azonnal rájöttem, hogy borzasztó dolog történt. Otthon felejtettem a cigarettámat! Közel há- lomórás út állt előttem, egyetlen szál szívnivaló nélkül! Efölötti bánatomat enyhítendő, a Hírharsona legújabb számát kezdtem olvasgatni, amikor, közvetlenül a vonat elindulása előtt belépett a fülkébe régen látott ismerősöm: Kázmér. — Ne is kérdezd! — tiltakozott rögtön, ahogy lehuppant a szemközti ülésre. — Nem vagyok jól. A májam, a gyomrom, a szívem ... Idült hörghurutom van és migrénem .. . Megsajnáltam öt. — Sokat szívsz? — kérdeztem, vágyakozva bámulva a szájában füstölgő cigarettát. — Rengeteget — sóhajtotta. — Akkor ne csodálkozz! — mondtam zord ackifejezést öltve. — Ha nem tudnád, a dohányzás káros az egészségre. — Jaj ne!... — kapott a fejéhez. — Éppen eleget hallom, olvasom a figyelmeztetést. Nézd: még a dobozon is rajta van a felirat! E szavaknál előhúzta a zsebéből a degesznek tűnő csomagot. — Akarod, hogy segítsek rajtad? — kérdeztem mohón. — Barátom! — kiáltotta reménykedve. — Hiszen ha tudnál! ... Hogy tudnék-e? — gondoltam boldogan. De mennyire! — Azonnal add ide a cigarettát! — szóltam rá. — Hogyan? — nézett rám elhűlve. — Add ide, és soha többé! Érted? Soha többé nem gyújthatsz — De kérlek ... — próbált ellentmondani. — Csakis így: az egyik pillanatról a másikra lehet leszokni — oktattam. — Végy rólam példát: öt éve nem volt cigaretta a szambán! — És... jól vagy? — bámult rám tisztelettel. ' — Nézz rám! — húztam ki magam dölyfösen. Azután rápa- rancsoltam: — A gyufát is! Eszébe sem jutott már, hogy ellenkezzen. Szó nélkül nyújtotta át a dobozt. — Csak ne feledd — intettem zordonan. — Soha többé! Kázmér a következő megállónál leszállt, és én elérzékenyül- ve tekintettem utána. íme egy ember, akit sikerült megszabadítanom káros szenvedélye rabságából. Egy felnőtt férfi, akire hatni tudtam, akit jó útra térítettem! Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen, kiterítettem az újságomat, és rágyújtottam egy ci- garettára. Örömmel állapítottam meg, hogy a Kázmértól elkobzott csomagnak alig néhány szál híja van. Kellemes további utazásnak néztem elébe. Sitkéi Béla Varga Mihály ( ( iv »I a :i.ils an.
