Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 4. A nemzetközi közvélemény elítéli az amerikai politikát események sorokban BONN Az NSZK-lban remélik, hogy Ronald Reagan amerikai elnök és Leonyid Brezsnyev szovjet éllamfő még az idén csúcstalál­kozót tart — mondta Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter kedden a Südfunk Stuttgart rádiónak adott nyilat­kozatában. Hangsúlyozta, hogy a csúcstalálkozó megtartása „fel­tétlenül Bonn érdekében állna”. GENF A hadászati fegyverek korláto­zásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség kedden Gerifben kibővített ülést, tartott. BELGRAD A Mercalli-skála szerinti 5-ös erősségű földrengés rázta meg hétfőn Jugoszláviában a Belg-, rádtól mintegy 320 kilométerre levő Tetovo városát- A földrengés pánikot okozott a városfban, de személyi sérülésről, jelentősebb anyagi károkról nem érkezett jelentés. CASABLANCA Hétfőin este Casablancába ér­kezett Gaston Thorn, az európai közösségek bizottságának elnöke. Thorn marokkód látogatása so­rán találkozik II. Hasszán ma­rokkói tóirállyal, akivel a közös piaci tagállamok és Marokkó kapcsolatairól, azok kilátásairól folytat majd megbeszéléseket. (Folytatás az 1. oldalról.) cost. A multinacionális haderő a kiürítés megkezdése után öt nap­ijai, akkor érkezne Bejrútba, amikor a palesztin gerillák több mint fele már eltávozott. Bejrú­tot és a palesztin menekülttábo­rokat a libanoni hadsereg védel­me alá helyeznék. Végrül Izrael részleges csapatvisszavonást haj­tana végre Bejrút térségében, az azonban tisztázatlan, hogy ez megelőzné vagy követné a pa­lesztinok távozását. A FESZ ra­gaszkodik az előzetes izraeli visszavonuláshoz. A palesztin harcosokat és vezetőiket ^közvet­lenül Szíriába, Jordániába^ Irak­ba és Egyiptomba szállítanák. „Izrael és az Egyesült Államok közös célokat vallanak Libanon­ban” — jelentette ki hétfőn Jichak Samir izraeli külügyminiszter, miután három órán át tanácsko­zott amerikai kollégájával, George Shultz-cal. Ronald Reagan elnök a nap folyamán rövid találkozót tartott Samirral, majd Shultz és Caspar Weinberger hadügymi­niszter részletesen tanácskozott a vendéggel. Weinbergertől tá­vozóban Samir reményét fejezte ki, hogy nem lesz fennakadás az éppen folyamatban levő, másfél milliárd dolláros amerikai fegy­verszállításokban. A Reagan-kormány azt a be­nyomást kelti, hogy részben a finom nyomás, részben további támogatás ígéretével igyekszik engedményekre bírni az izraeli vezetést és megakadályozni Nyu- gat-Bejrút teljes ostromát. Erre és a Reagan-kormány kö­zel-keleti diplomáciájának veszé­lyeire hívta fel a figyelmet hét­főn kongresszusi képviselők egy csoportja. A törvényhozás mind­két pártját képviselő csoport a napokban tért vissza közel-keleti útjáról és tagjai elmondották: mind a szaúd-arábiai, mind az egyiptomi vezetés aggódik, hogy Washington politikájával elide­geníti magától szövetségeseit is és a fejlemények a Szovjetunió javát szolgálják majd. „Ameny- nyiben az Egyesült Államok nem járul hozzá palesztin állam lét­rehozásához, páncélos seregekre lesz szüksége nagykövetségeinek megvédéséhez az arab országok­ban” — idézte Paul McCloskey republikánus képviselő Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt. Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn elutasította Leonyid Brezs­nyev szovjet államfőnek Libanon ügyében hozzá intézett üzenetét, azt állítva, hogy az Egyesült Ál­lamok mindent megtesz a libano­ni harcok megszüntetése érdeké­ben. * A szaúdi hírszolgálati iroda jelentése szerint Dzsiddába érke­zet Ali Nasszer Mohammed, a Je­meni Népi Demokratikus Köztár­saság elnöke, valamint Ali Ab­dullah Szaleh ezredes, a Jemeni Arab Köztársaság államfője. A két elnök iFahd szaúdi királlyal folytat majd megbeszéléseket. Hírügynökségek rámutatnak, hogy Fahd király nyilvánvalóan közvetíteni kíván a két Jemen közötti határvita megoldásában. Mint a szaúdi hírügynökség rá­mutat: „A jelenlegi helyzetben az arab népek közötti viták elsimí­tására, az izraeli agresszió elleni közös összefogásra van szükség.” Az el nem kötelezett országok koordinációs irodája New York­ban tartott ülésén szorgalmazta, hogy augusztus. 16-án újítsák fel az ENSZ palesztin kérdéssel fog­lalkozó, hetedik rendkívüli ülés­szakát. A mozgalom tagállamai ismét síkraszálltak a libanoni és palesztin nép elleni agresszió ha­ladéktalan megszüntetéséért. Letartóztatások Kenyában A meghosszabbított határidő lejártáig mindössze 36 lázadó ad­ta meg magát a kormánycsapa­toknak — közölték kedden nai­robi katonai forrásból. A forrás szerint rajtuk kívül a légierő há­romszáz tagját tartóztatták le, míg a Daily Nation című lap — egy rendőrségi szóvivőre hivat­kozva — azt jelentette, hogy a két fő légitámaszponton mintegy ezer embert vettek őrizetbe. A „Kenya hangja” rádió közöl­te, hogy kedden a dolgozók nagy többsége újra megjelent munka­helyén, és felszólította azokat, akik otthonukban maradtak, hogy vegyék fel a munkát. • Dániel Arap Moi elnök veze­tésével igyekszik konszolidálni a helyzetet a kenyai kormány. A LENGYEL MINISZTERTANÁCS HÁROMÉVES TERVJAVASLATA Az ipari szerkezet átalakítása DZSAKARTA Irak megtette a szükséges in­tézkedéseket, hogy házigazdája lehessen az el nem kötelezettek 6- csúcsértekezletének szeptem­ber elején — jelentette ki hétfőn Irak dzsakartai nagykövete. Mint mondotta, a csúcsot előkészítő külügyminiszteri konferenciát augusztus vége felé tartják az iraki fővárosban. Eddig a mozga­lom 90 tagországa közölte, hogy kész részt venni a csúcstalálko­zón — mondta a nagykövet. NEW YORK Az Egyesült Államokban tar­tózkodó Indira Gandhi indiai miniszterelnök New Yorkban, az ENSZ székházában átvette aZ U Thant-kitüntetést a kelet—nyu­gati párbeszéd előmozdításáért kifejtett tevékenységéért. (Tele- fotó — AP — MTI — KS) VARSÓ A nemzeti jövedelem évi 3,5, az ipari termelés 3,8, a mezőgaz­dasági termelés évi 3,2 százalé­kos növelését irányozza elő az új hároméves terv 1983 és 1985 kö­zött Lengyelországban. Ezzel a lengyel gazdaság teljesítménye elérné az 1980-as válságot meg­előző szintet. A lengyel minisztertanács ál­tal hétfőn elfogadott tervezet, három változatban készült. Eze­ket a sajtó útján társadalmi vi­tára bocsátják, majd a szejm dönt a végleges változatról. A hároméves tervjavaslat leg­lényegesebb célkitűzése a terme­lékenység emelése, és az ipari szerkezet átalakítása. Előírja a külkereskedelem struktúrájának átalakítását is. Ebben az eddigi­nél nagyobb szerepet szánnak a KGST országaival folytatott gaz­dasági együttműködésnek. Az ex­port eddiginél nagyobb hányadát irányítanák a fejlődő országokba. A gazdaság teljesítőképességé­nek növelése érdekében a terv javasolja a heti munkaidő felül­vizsgálatát. (Mint ismeretes, Len­gyelországban 1981-ben az ország lehetőségeit figyelmen kívül hagyva, ugrásszerűen csökkentet­ték a munkaidőt.) A lengyel kormány számos nagyfontosságú szociálpolitikai döntést is hozott. Ezek szerint 1983-ig kiegyenlítik az 1981 előtt megítélt, és az azóta megállapí­tott nyugdíjak közötti különbsé­geket. A jövő évtől kezdődően — a nemzeti jövedelem emelkedé­sének függvényében — évenként az árszínvonal változásához iga­zítják a nyugdíjakat. Az idén ősszel egyszeri pénz­segélyben részesítik a legalacso­nyabb keresetűeket, és a kisjöve­delmű családokat. Szeptember el­sejével 5400 zlotyra emelik a mi­nimálbért. Tervezetet fogadtak el arról is, hogy szélesítik a magán­parasztoknak járó szociális jutta­tások körét. AZ EMBER ÉS AZ ÁRNYÉKA Egy nukleáris összecsapás első 24 órája A svéd tudományos akadémia folyóirata, az „Ambio” júniusi száma közli egy — nyugat-európai és amerikai tudósokból álló — bi­zottság jelentését. Azt a félelme­tes következménysorozatot vázol­ja. amely egy nukleáris háború kirobbanásának pillanatában kez­dődne. 750 millió ember meghal A tudósok azt állítják — ada­taik jórészt nyugati katonai szak­értők kijelentésein alapulnak —, hogy az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak 24 150 robbanó- fejnyi nukleáris ereje van, ebből 14 746 „beélesítve”, európai beve­tésre vár. Ezek a robbanófejek ra­kétákon (akadnak nyolc robbanó­fejes rakéták is), illetve bombák­ban vannak. Föld alatti betonsi­lókban, jól álcázott földi kilövő- állomásokban és — főként az USA részéről — a világtengereken ha­józó tengeralattjárókon tárolják őket. Ha ezeket a robbanófejeket útnak indítják 'a már jó előre ki­jelölt célpontok felé, a nukleáris háború első 24 órájában az északi féltekén 790 millió ember hal meg, 350 millió súlyosan megsebesül. A stockholmi „Ambio” tanul­mánya szerint egyetlen középmé­retű neutronbomba, amelyet a ka­tonai szakemberek szerint egy páncéloshadtest ellen vetnek be, csak az NSZK-ban legkevesebb ezer polgári lakos halálát okozza. A kis, harctéri — rakéta és tüzér­ségi — nukleáris fegyverek, a „Small Battlefield Nuclear Wea­pons” bevetése ugyanebben az or­szágban egymillió, a mintegy 170 darab nagyobb robbanófej, a „Large Nuclear Weapons” beveté­se tízmillió ember halálát okozná. Mit eanénk és innánk ? És aki életben maradna? A tu­dósok megemlítik, hogy minden élelmiszer, de főleg az ivóvíz min­den valószínűség szerint radioak­tívvá, tehát fogyaszthatatlanná válna. Csak az óceánok mélyebb részein élő hal maradna halász­ható és fogyasztható ... Az ipar­vidékek — a gyárak és erőművek — elpusztítása után a nukleáris fegyverrel megtámadott országok fölött hónapokig radioaktív felhő­réteg lebeg majd. A felhőn áttörő sugárzás nyomán a gabona, a gyümölcs, a zöldség, még a gumós növény is fertőződne, ehetetlen lenne. Csak Nyugat- és Észak- Európában egymillió hektár erdő pusztulna el, teljes vadállományá­val együtt. Viszont mivel a rág­csálók többsége, úgy tűnik, meg­felelő ellenállóképességgel rendel­kezik a sugárzással szemben, el­szaporodásuk felmérhetetlen újabb károkat okozna. Mindehhez hoz­zájárul még, hogy az életbenma- radottak ellenállóképessége a ra­dioaktív sugárzás hatására gyor­san csökken. Azok 80 százalékára, akik egy meghatározott mértékű­nél nagyobb sugárzásmennyiséget kaptak a nukleáris háború első 24 órájában, rákos megbetegedés vár. Az életbenmaradottak legkevesebb két százaléka nemzőképtelen, il­letve magtalan lesz, legalább há­rom százalék szenved több nem­zedéket érintő genetikai károso­dást. Az életbenmaradottak kö­zül minden ötödik ember olyan fizikai állapotba kerül, hogy kép­telen segíteni másokon. • „Mi fontosabb: az iskolák, vagy a bombák?” Diákok tilta­koznak Washingtonban a kor­mánytámogatás csökkenése ellen. Lehetetlen nem gondolni Olaf Palme volt svéd miniszterelnök néhány mondatára, ■ amelyet ta­valy karácsonykor Hirosimában mondott, miután kilépett a város múzeumából. „Megmutatták ne­künk azokat a kőlépcsőket, ame­lyek az első atombomba robbaná­sának pillanatában . megőrizték egy ülő ember árnyékát. Vajon az emberiségből sem marad tnás, mint egy árny egy kőlépcsőn?” Egyoldalú szovjet bejelentés A kép, amelyet az „Ambio” fest iszonyú. Mindenesetre azóta, az ENSZ-ben, a leszerelési üléssza­kon elhangzott a rendkívüli jelen­tőségű szovjet bejelentés a Szov­jetunió egyoldalúan lemond az atomfegyver elsőként történő be­vetéséről. Gárdos Miklós A fegyverszállítás a külpolitika eszköze? Az Egyesült Államok az 1972 és 1981 közötti időszakban ösz- szesen több mint 83 414 millió dollár értékben kötött fegyver- és hadianyag-szállítási szerződé­seket fejlődő országokkal, első­sorban a reakciós, Amerika-barát rendszerekkel — derül ki abból a dokumentumból, amelyet az Egyesült Államok külügyminisz­tériuma hozott nyilvánosságra. Az Egyesült Államok a jelzett időszakban mindenekelőtt Izrael­nek és a latin-amerikai elnyomó katonai diktatúrák részére jut­tatott fegyvereket és különféle hadfelszerelést. Az Egyesült Ál­lamok a Washington agresszív politikáját kiszolgáló rezsimek- nek a többi között 22 ezer harc­kocsit és páncélozott járművet, több mint 8200 löveget, több mint 320 hadihajót és 20 tengeralatt­járót, 6710 harci repülőgépet és helikoptert, valamint 890 föld— levegő rakétát szállított. Az Egyesült Államok külügy­minisztériuma a dokumentum előszavában nyíltan bevallja: „A fegyverszállítást a külpolitika el­engedhetetlen, törvényszerű esz­közének tekintjük.” Vatikáni kapcsolatok A Vatikán diplomáciai kapcso­latokat létesített Dániával, Svéd­országgal és Norvégiával. A há­rom — többségében lutheránus vallású — észak-európai ország­ban a Vatikán eddig csak apos­toli delegátussal képviseltette magát, aki egyúttal Finnország­ban és Izlandon is képviselte a szentszéket. Mint emlékezetes, a Vatikán — az anglikán egyház 1534-es létrehozása óta — az idén márciusban vette fel a diplomá­ciai kapcsolatokat Nagy-Britan- niával. Miskolcon a Békemenet ’82 — A Békemenet ’82 résztve­vői, akik hétfőn délután a Szov. jetunió területéről Záhonyon ke­resztül érkeztek Miskolcra, ked­den a reggeli órákban a Voiogda- lakótelep mellett, a Szökőkút té­ren gyülekeztek. A békeharco­sokhoz több mint ezer miskolci fiatal csatlakozott, s együtt in­dultak a 'békenagygyűlés színhe­lyére, a városi sportcsarnok elé. A békét, a leszerelést, a nukleá. ris fegyverek gyártásának meg­szüntetését követelő táblákkal vonuló fiatalokhoz menet köz­ben sokan csatlakoztak, s a Szé­chenyi út, majd a Népköztár­saság-lakótelep utcáit betöltöt­ték a több nyelven felhangzó bé­kedalok. A nemzetiszínű és kék zászlók­kal feldíszített sportcsarnok előt­ti téren Borsod megye, Miskolc város dolgozói, a városi népfront, bizottság nevében Kiss Ervin, a Hazafias Népfront megyei elnök­ségének tagja, a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem tanára köszöntötte a Békemenet ’82 részt­vevőit. Elmondotta, a város lakos­sága nagy megtiszteltetésnek te­kinti, hogy a Stockholmból indu­ló, több nemzet fiataljait egyesí­tő békemenet egy csoportját ven­dégül láthatja. Hangsúlyozta, hogy a borsodi iparvidék munkássága, a fiatalok százezreivel és a la­kosság más rétegeivel együtt akarja, követeli a békét és ki-ki a lehetőségeihez képest tesz is ér­te. — Az emberiség előtt két al­ternatíva áll, a háború, a pusztu­lás, avagy a béke alternatívája — mondotta Kiss Ervin — nem vi­tás, hogy az emberiség meghatá­rozó többsége velünk együtt, akik e térségben élünk, s, kik most itt vagyunk, a békét, az életet óhajt­ja. Ahhoz, hogy ez az akarat jus­son győzelemre, össze kell fognia minden haladó erőnek. Ezt a célt szolgálja a Békemenet ’82, amely­nek résztvevői az emberiség nyu­godt, békés holnapjának bizto. sítását követelik. Sok sikert kí­vánunk a menet résztvevőinek, és ígérjük, hogy mi itt a munkapad, a katedra, az iskola és az egyetem padjai mellett társak vagyunk és leszünk is mindvégig ébben a harcban. A Békemenet ’82 résztvevői kő. zül is többen felszólaltak a nagy­gyűlésen. Valentyina Lju-bumudrova szov­jet békeharcos, a moszkvai egye­tem tanára, nemzetközi jogász meleg szavakkal köszöntötte a megye, Miskolc város dolgozóit, fiataljait, majd arról szólt, hogy a szovjet nép és miniden nép jövője a ibéke megőrzé­sén múlik. Ezért igen nagy jelentőségű a Stockholmból elin­dult, jóformán egész Európán vé­gigvonuló Békemenet ’82 útja, s ez a miskolci békenagygyűlés is. Elmondotta: a Szovjetunió kor­mánya mindenkit megelőzve je­lentette be, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, s har­col a fegyverzet csökkentéséért, a leszerelésért, a további nuk­leáris kísérletek megszünteté­séért. Az Egyesült Államok ré­széről azonban még semmi jel nem mutatja, hogy követni akarnák ezt a józan kezdeményezést, ezért tovább kell erősíteni a békéért folytatott harcot. ■ Anna Lutriba, a boimbay-i egye­tem nyelvtanára a hatszázmilliós indiai nép képviseletében tett hitet a békemenet célkitűzései mellett. Aposztolosz Nikosz gö­rög tanár a béke, a szeretet, az igazság normáinak betartására szólította fel a nagygyűlés részt­vevőit. A miskolci fiatalok nevében Gyapjas Sándor, a Diósgyőri Gép­gyár ifjúmunkása üdvözölte a bé­kemenet résztvevőit. A több órán át tartó miskolci békemenetet és nagygyűlést köve­tően a délutáni órákban a csanyi- ki Majális parkban szórakoztak, pihentek, barátkoztak a Békeme­net ’82 résztvevői és a miskol­ci fiatalok. A vidám program a késő délutáni órákig zajlott, m.ajd a Békemenet ’82 tovább indult Miskolcról. (MTI) Színházi életünk időszerű kérdéseiről Az elmúlt évad színházi életé­nek élénk közérdeklődéssel kí­sért eseményei voltak azok a sze­mélyi és szervezeti változások, amelyek több jelentős társulat irányítását, munkáját érintették. Tóth Dezső rnűvelődési minisz­terhelyettes a döntések hátteré­ről, illetve művelődéspolitikánk ezzel kapcsolatos várakozásairól adott tájékoztatást Császár Ti­bornak, az MTI munkatársának; egyidejűleg kifejtette véleményét színházi életünk néhány idősze­rű kérdéséről is. — Az elmúlt évadban színház­közéleti szempontból azokat a sajtóban, televízióban, különböző szóbeli fórumokon, mindenekelőtt a Színházművészeti Szövetség közgyűlésén lezajlott vitákat tar­tom a legfigyelemreméltóbbak- nak, amelyeknek a Nemzeti Szín­ház problémája csak egy részét képezte. Ezekből — ha nem is mindig a legszerencsésebb, de összességükben helyes érvek alap­ján — kitűnt, hogy a színház- művészeti életünket néhány éve terhelő egyes jelenségek nemcsak a színházpolitikának, hanem igen sokaknak — a szakma jó részé­nek és a közönség túlnyomó több­ségének — sincsenek ínyére. A külföldi és magyar klasszikusok elszegényítő, nemegyszer politikai kétértelműséggel aktualizáló ren­dezései, a kilátástalanságot su­galló kortárs nyugati művek ránk-rendezései, a közönség drasztikumokkal való sokkolása egyre szélesebb és határozottabb ellenállást váltottak ki. Nemkü­lönben az, hogy a kritika egy ré­sze — lebecsülve az ettől ide­genkedő társulatokat és közön­ségrétegeket. Ami azt illeti, hogy mit várok a következő évadtól — épp ebben az összefüggésben úgy tudnám megfogalmazni: ennek a megin­dult folyamatnak a kibontakozá­sát remélem. Sarkosan fogalmaz­va azt, hogy a társadalmi törek­véseinknek grimaszokat mutató, a közönségtől elszakadó, szűk bá­zisú törekvések visszahúzódnak, vagy ha akadnak ilyen produk­ciók, kimondatik róluk, hogy a „király meztelen”. Azt várom — amit az elmúlt évad igazi sikerei is biztatóan, előlegeztek — hogy mindenki számára egyértelműb­bé lesz: színházművészetünk re­formszellemének kibontakozása ahhoz a szemlélethez fűződik, amely azonosul népünk nehéz körülményekkel szembenéző erő­feszítéseivel; amely társadal­munk lényeges és tényleges konf­liktusainak reális ábrázolásával járul hozzá tudatosító átélésük­höz, eszerint láttat klasszikus és ikortárs, külföldi és magyar drá­mát — egyszóval, amely a társa­dalomért, a közönségért és a mű­vészetért való felelősséget a ma­ga megbonthatatlan egységében vállalja. Színházművészetünknek ehhez alighanem az élő magyar dráma adhatja a legközvetlenebb inspi­rációt — színházainknak ezért kell a drámaírókkal való kapcso­lat szorosabbra fűzésével, na­gyobb teryszerűséggel, folyama­tossággal és gonddal színrevite- lükön munkálkodni. Egyébként a jövő évad feltételeit remélhetően kedvezően fogja befolyásolni, hogy életbe lépnek a szabadabb színházi gazdálkodást .biztosító új szabályozók; megalakul a színész­foglalkoztatás feszültségeit csök­kentő színészegyeztető iroda; a közeljövőben kiadandó irányel­vek nyomán tovább fejlődik az olyannyira szükséges színházi de­mokratizmus; hogy folyamatosan és fokozatosan életbe lép a szín­házvezetői tisztségek pályázat útján, határozott időre történő betöltésének rendszere — mon­dotta Tóth Dezső. Finis az aratásban (Folytatás az 1. oldalról.) szerződésben lekötött kenyérga­bona zömét már beszállították a gabonaforgalmi vállalathoz. A Csongrád megyei jelentés szerint jól fejlődnek a másodve­tések; ezen a vidéken régi-régi hagyomány a gabonatáblák két­szeri hasznosítása. Az idén még azok a tsz-ek is éltek ezzel a le­hetőséggel, amelyek máskor, tart­va a nyár végi aszálytól, vona­kodtak tőle. Szerencsére most bő­ségesen esett, nem kell attól tar­tani, hogy kárba vész, nem csírá­zik ki a mag, s így várhatóan jó terméssel fizet a mintegy hatezer hektáron földbe került másodve­tésű burgonya, napraforgó, kö­les és — a legnagyobb területet birtokló — rövid tenyészidejű kukorica. Az utóbbi növény meg­lehet még szép csöveket érlel, így értékesebb, fehérjében gazdag ku­korica kerülhet a silókba. Tolna megyében — ahol a ro­zsot már levágták, s befejezésé­hez közeledik az őszi búza ara­tása is — szintén a tervezettnél nagyobb területen, 6300 hektáron vetettek a tarlóba takarmányfé­léket: kukoricát, napraforgót, kö­lest, muhart, káposztát; sok he­lyütt borsó a másodvetemény. Kedden délben leálltak az ara­tógépek a Dunántúl legnagyobb gazdaságában, a La|jta-hansági Tangazdaságban, ahol az idén tíz­ezer-kétszáz hektárnyi terület várt az aratókra, ötezer-hatszáz hektáron a búzát vágták, a többin más kalászosokat, s repcét meg borsót. Az aratás után itt is hoz­zákezdenek a silókukorica beta­karításához. Ez a növény ezeröt­száz hektáron terem a gazdaság­ban. (MTI) 1 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom