Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 4. A nemzetközi közvélemény elítéli az amerikai politikát események sorokban BONN Az NSZK-lban remélik, hogy Ronald Reagan amerikai elnök és Leonyid Brezsnyev szovjet éllamfő még az idén csúcstalálkozót tart — mondta Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter kedden a Südfunk Stuttgart rádiónak adott nyilatkozatában. Hangsúlyozta, hogy a csúcstalálkozó megtartása „feltétlenül Bonn érdekében állna”. GENF A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség kedden Gerifben kibővített ülést, tartott. BELGRAD A Mercalli-skála szerinti 5-ös erősségű földrengés rázta meg hétfőn Jugoszláviában a Belg-, rádtól mintegy 320 kilométerre levő Tetovo városát- A földrengés pánikot okozott a városfban, de személyi sérülésről, jelentősebb anyagi károkról nem érkezett jelentés. CASABLANCA Hétfőin este Casablancába érkezett Gaston Thorn, az európai közösségek bizottságának elnöke. Thorn marokkód látogatása során találkozik II. Hasszán marokkói tóirállyal, akivel a közös piaci tagállamok és Marokkó kapcsolatairól, azok kilátásairól folytat majd megbeszéléseket. (Folytatás az 1. oldalról.) cost. A multinacionális haderő a kiürítés megkezdése után öt napijai, akkor érkezne Bejrútba, amikor a palesztin gerillák több mint fele már eltávozott. Bejrútot és a palesztin menekülttáborokat a libanoni hadsereg védelme alá helyeznék. Végrül Izrael részleges csapatvisszavonást hajtana végre Bejrút térségében, az azonban tisztázatlan, hogy ez megelőzné vagy követné a palesztinok távozását. A FESZ ragaszkodik az előzetes izraeli visszavonuláshoz. A palesztin harcosokat és vezetőiket ^közvetlenül Szíriába, Jordániába^ Irakba és Egyiptomba szállítanák. „Izrael és az Egyesült Államok közös célokat vallanak Libanonban” — jelentette ki hétfőn Jichak Samir izraeli külügyminiszter, miután három órán át tanácskozott amerikai kollégájával, George Shultz-cal. Ronald Reagan elnök a nap folyamán rövid találkozót tartott Samirral, majd Shultz és Caspar Weinberger hadügyminiszter részletesen tanácskozott a vendéggel. Weinbergertől távozóban Samir reményét fejezte ki, hogy nem lesz fennakadás az éppen folyamatban levő, másfél milliárd dolláros amerikai fegyverszállításokban. A Reagan-kormány azt a benyomást kelti, hogy részben a finom nyomás, részben további támogatás ígéretével igyekszik engedményekre bírni az izraeli vezetést és megakadályozni Nyu- gat-Bejrút teljes ostromát. Erre és a Reagan-kormány közel-keleti diplomáciájának veszélyeire hívta fel a figyelmet hétfőn kongresszusi képviselők egy csoportja. A törvényhozás mindkét pártját képviselő csoport a napokban tért vissza közel-keleti útjáról és tagjai elmondották: mind a szaúd-arábiai, mind az egyiptomi vezetés aggódik, hogy Washington politikájával elidegeníti magától szövetségeseit is és a fejlemények a Szovjetunió javát szolgálják majd. „Ameny- nyiben az Egyesült Államok nem járul hozzá palesztin állam létrehozásához, páncélos seregekre lesz szüksége nagykövetségeinek megvédéséhez az arab országokban” — idézte Paul McCloskey republikánus képviselő Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt. Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn elutasította Leonyid Brezsnyev szovjet államfőnek Libanon ügyében hozzá intézett üzenetét, azt állítva, hogy az Egyesült Államok mindent megtesz a libanoni harcok megszüntetése érdekében. * A szaúdi hírszolgálati iroda jelentése szerint Dzsiddába érkezet Ali Nasszer Mohammed, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnöke, valamint Ali Abdullah Szaleh ezredes, a Jemeni Arab Köztársaság államfője. A két elnök iFahd szaúdi királlyal folytat majd megbeszéléseket. Hírügynökségek rámutatnak, hogy Fahd király nyilvánvalóan közvetíteni kíván a két Jemen közötti határvita megoldásában. Mint a szaúdi hírügynökség rámutat: „A jelenlegi helyzetben az arab népek közötti viták elsimítására, az izraeli agresszió elleni közös összefogásra van szükség.” Az el nem kötelezett országok koordinációs irodája New Yorkban tartott ülésén szorgalmazta, hogy augusztus. 16-án újítsák fel az ENSZ palesztin kérdéssel foglalkozó, hetedik rendkívüli ülésszakát. A mozgalom tagállamai ismét síkraszálltak a libanoni és palesztin nép elleni agresszió haladéktalan megszüntetéséért. Letartóztatások Kenyában A meghosszabbított határidő lejártáig mindössze 36 lázadó adta meg magát a kormánycsapatoknak — közölték kedden nairobi katonai forrásból. A forrás szerint rajtuk kívül a légierő háromszáz tagját tartóztatták le, míg a Daily Nation című lap — egy rendőrségi szóvivőre hivatkozva — azt jelentette, hogy a két fő légitámaszponton mintegy ezer embert vettek őrizetbe. A „Kenya hangja” rádió közölte, hogy kedden a dolgozók nagy többsége újra megjelent munkahelyén, és felszólította azokat, akik otthonukban maradtak, hogy vegyék fel a munkát. • Dániel Arap Moi elnök vezetésével igyekszik konszolidálni a helyzetet a kenyai kormány. A LENGYEL MINISZTERTANÁCS HÁROMÉVES TERVJAVASLATA Az ipari szerkezet átalakítása DZSAKARTA Irak megtette a szükséges intézkedéseket, hogy házigazdája lehessen az el nem kötelezettek 6- csúcsértekezletének szeptember elején — jelentette ki hétfőn Irak dzsakartai nagykövete. Mint mondotta, a csúcsot előkészítő külügyminiszteri konferenciát augusztus vége felé tartják az iraki fővárosban. Eddig a mozgalom 90 tagországa közölte, hogy kész részt venni a csúcstalálkozón — mondta a nagykövet. NEW YORK Az Egyesült Államokban tartózkodó Indira Gandhi indiai miniszterelnök New Yorkban, az ENSZ székházában átvette aZ U Thant-kitüntetést a kelet—nyugati párbeszéd előmozdításáért kifejtett tevékenységéért. (Tele- fotó — AP — MTI — KS) VARSÓ A nemzeti jövedelem évi 3,5, az ipari termelés 3,8, a mezőgazdasági termelés évi 3,2 százalékos növelését irányozza elő az új hároméves terv 1983 és 1985 között Lengyelországban. Ezzel a lengyel gazdaság teljesítménye elérné az 1980-as válságot megelőző szintet. A lengyel minisztertanács által hétfőn elfogadott tervezet, három változatban készült. Ezeket a sajtó útján társadalmi vitára bocsátják, majd a szejm dönt a végleges változatról. A hároméves tervjavaslat leglényegesebb célkitűzése a termelékenység emelése, és az ipari szerkezet átalakítása. Előírja a külkereskedelem struktúrájának átalakítását is. Ebben az eddiginél nagyobb szerepet szánnak a KGST országaival folytatott gazdasági együttműködésnek. Az export eddiginél nagyobb hányadát irányítanák a fejlődő országokba. A gazdaság teljesítőképességének növelése érdekében a terv javasolja a heti munkaidő felülvizsgálatát. (Mint ismeretes, Lengyelországban 1981-ben az ország lehetőségeit figyelmen kívül hagyva, ugrásszerűen csökkentették a munkaidőt.) A lengyel kormány számos nagyfontosságú szociálpolitikai döntést is hozott. Ezek szerint 1983-ig kiegyenlítik az 1981 előtt megítélt, és az azóta megállapított nyugdíjak közötti különbségeket. A jövő évtől kezdődően — a nemzeti jövedelem emelkedésének függvényében — évenként az árszínvonal változásához igazítják a nyugdíjakat. Az idén ősszel egyszeri pénzsegélyben részesítik a legalacsonyabb keresetűeket, és a kisjövedelmű családokat. Szeptember elsejével 5400 zlotyra emelik a minimálbért. Tervezetet fogadtak el arról is, hogy szélesítik a magánparasztoknak járó szociális juttatások körét. AZ EMBER ÉS AZ ÁRNYÉKA Egy nukleáris összecsapás első 24 órája A svéd tudományos akadémia folyóirata, az „Ambio” júniusi száma közli egy — nyugat-európai és amerikai tudósokból álló — bizottság jelentését. Azt a félelmetes következménysorozatot vázolja. amely egy nukleáris háború kirobbanásának pillanatában kezdődne. 750 millió ember meghal A tudósok azt állítják — adataik jórészt nyugati katonai szakértők kijelentésein alapulnak —, hogy az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak 24 150 robbanó- fejnyi nukleáris ereje van, ebből 14 746 „beélesítve”, európai bevetésre vár. Ezek a robbanófejek rakétákon (akadnak nyolc robbanófejes rakéták is), illetve bombákban vannak. Föld alatti betonsilókban, jól álcázott földi kilövő- állomásokban és — főként az USA részéről — a világtengereken hajózó tengeralattjárókon tárolják őket. Ha ezeket a robbanófejeket útnak indítják 'a már jó előre kijelölt célpontok felé, a nukleáris háború első 24 órájában az északi féltekén 790 millió ember hal meg, 350 millió súlyosan megsebesül. A stockholmi „Ambio” tanulmánya szerint egyetlen középméretű neutronbomba, amelyet a katonai szakemberek szerint egy páncéloshadtest ellen vetnek be, csak az NSZK-ban legkevesebb ezer polgári lakos halálát okozza. A kis, harctéri — rakéta és tüzérségi — nukleáris fegyverek, a „Small Battlefield Nuclear Weapons” bevetése ugyanebben az országban egymillió, a mintegy 170 darab nagyobb robbanófej, a „Large Nuclear Weapons” bevetése tízmillió ember halálát okozná. Mit eanénk és innánk ? És aki életben maradna? A tudósok megemlítik, hogy minden élelmiszer, de főleg az ivóvíz minden valószínűség szerint radioaktívvá, tehát fogyaszthatatlanná válna. Csak az óceánok mélyebb részein élő hal maradna halászható és fogyasztható ... Az iparvidékek — a gyárak és erőművek — elpusztítása után a nukleáris fegyverrel megtámadott országok fölött hónapokig radioaktív felhőréteg lebeg majd. A felhőn áttörő sugárzás nyomán a gabona, a gyümölcs, a zöldség, még a gumós növény is fertőződne, ehetetlen lenne. Csak Nyugat- és Észak- Európában egymillió hektár erdő pusztulna el, teljes vadállományával együtt. Viszont mivel a rágcsálók többsége, úgy tűnik, megfelelő ellenállóképességgel rendelkezik a sugárzással szemben, elszaporodásuk felmérhetetlen újabb károkat okozna. Mindehhez hozzájárul még, hogy az életbenma- radottak ellenállóképessége a radioaktív sugárzás hatására gyorsan csökken. Azok 80 százalékára, akik egy meghatározott mértékűnél nagyobb sugárzásmennyiséget kaptak a nukleáris háború első 24 órájában, rákos megbetegedés vár. Az életbenmaradottak legkevesebb két százaléka nemzőképtelen, illetve magtalan lesz, legalább három százalék szenved több nemzedéket érintő genetikai károsodást. Az életbenmaradottak közül minden ötödik ember olyan fizikai állapotba kerül, hogy képtelen segíteni másokon. • „Mi fontosabb: az iskolák, vagy a bombák?” Diákok tiltakoznak Washingtonban a kormánytámogatás csökkenése ellen. Lehetetlen nem gondolni Olaf Palme volt svéd miniszterelnök néhány mondatára, ■ amelyet tavaly karácsonykor Hirosimában mondott, miután kilépett a város múzeumából. „Megmutatták nekünk azokat a kőlépcsőket, amelyek az első atombomba robbanásának pillanatában . megőrizték egy ülő ember árnyékát. Vajon az emberiségből sem marad tnás, mint egy árny egy kőlépcsőn?” Egyoldalú szovjet bejelentés A kép, amelyet az „Ambio” fest iszonyú. Mindenesetre azóta, az ENSZ-ben, a leszerelési ülésszakon elhangzott a rendkívüli jelentőségű szovjet bejelentés a Szovjetunió egyoldalúan lemond az atomfegyver elsőként történő bevetéséről. Gárdos Miklós A fegyverszállítás a külpolitika eszköze? Az Egyesült Államok az 1972 és 1981 közötti időszakban ösz- szesen több mint 83 414 millió dollár értékben kötött fegyver- és hadianyag-szállítási szerződéseket fejlődő országokkal, elsősorban a reakciós, Amerika-barát rendszerekkel — derül ki abból a dokumentumból, amelyet az Egyesült Államok külügyminisztériuma hozott nyilvánosságra. Az Egyesült Államok a jelzett időszakban mindenekelőtt Izraelnek és a latin-amerikai elnyomó katonai diktatúrák részére juttatott fegyvereket és különféle hadfelszerelést. Az Egyesült Államok a Washington agresszív politikáját kiszolgáló rezsimek- nek a többi között 22 ezer harckocsit és páncélozott járművet, több mint 8200 löveget, több mint 320 hadihajót és 20 tengeralattjárót, 6710 harci repülőgépet és helikoptert, valamint 890 föld— levegő rakétát szállított. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma a dokumentum előszavában nyíltan bevallja: „A fegyverszállítást a külpolitika elengedhetetlen, törvényszerű eszközének tekintjük.” Vatikáni kapcsolatok A Vatikán diplomáciai kapcsolatokat létesített Dániával, Svédországgal és Norvégiával. A három — többségében lutheránus vallású — észak-európai országban a Vatikán eddig csak apostoli delegátussal képviseltette magát, aki egyúttal Finnországban és Izlandon is képviselte a szentszéket. Mint emlékezetes, a Vatikán — az anglikán egyház 1534-es létrehozása óta — az idén márciusban vette fel a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britan- niával. Miskolcon a Békemenet ’82 — A Békemenet ’82 résztvevői, akik hétfőn délután a Szov. jetunió területéről Záhonyon keresztül érkeztek Miskolcra, kedden a reggeli órákban a Voiogda- lakótelep mellett, a Szökőkút téren gyülekeztek. A békeharcosokhoz több mint ezer miskolci fiatal csatlakozott, s együtt indultak a 'békenagygyűlés színhelyére, a városi sportcsarnok elé. A békét, a leszerelést, a nukleá. ris fegyverek gyártásának megszüntetését követelő táblákkal vonuló fiatalokhoz menet közben sokan csatlakoztak, s a Széchenyi út, majd a Népköztársaság-lakótelep utcáit betöltötték a több nyelven felhangzó békedalok. A nemzetiszínű és kék zászlókkal feldíszített sportcsarnok előtti téren Borsod megye, Miskolc város dolgozói, a városi népfront, bizottság nevében Kiss Ervin, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanára köszöntötte a Békemenet ’82 résztvevőit. Elmondotta, a város lakossága nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a Stockholmból induló, több nemzet fiataljait egyesítő békemenet egy csoportját vendégül láthatja. Hangsúlyozta, hogy a borsodi iparvidék munkássága, a fiatalok százezreivel és a lakosság más rétegeivel együtt akarja, követeli a békét és ki-ki a lehetőségeihez képest tesz is érte. — Az emberiség előtt két alternatíva áll, a háború, a pusztulás, avagy a béke alternatívája — mondotta Kiss Ervin — nem vitás, hogy az emberiség meghatározó többsége velünk együtt, akik e térségben élünk, s, kik most itt vagyunk, a békét, az életet óhajtja. Ahhoz, hogy ez az akarat jusson győzelemre, össze kell fognia minden haladó erőnek. Ezt a célt szolgálja a Békemenet ’82, amelynek résztvevői az emberiség nyugodt, békés holnapjának bizto. sítását követelik. Sok sikert kívánunk a menet résztvevőinek, és ígérjük, hogy mi itt a munkapad, a katedra, az iskola és az egyetem padjai mellett társak vagyunk és leszünk is mindvégig ébben a harcban. A Békemenet ’82 résztvevői kő. zül is többen felszólaltak a nagygyűlésen. Valentyina Lju-bumudrova szovjet békeharcos, a moszkvai egyetem tanára, nemzetközi jogász meleg szavakkal köszöntötte a megye, Miskolc város dolgozóit, fiataljait, majd arról szólt, hogy a szovjet nép és miniden nép jövője a ibéke megőrzésén múlik. Ezért igen nagy jelentőségű a Stockholmból elindult, jóformán egész Európán végigvonuló Békemenet ’82 útja, s ez a miskolci békenagygyűlés is. Elmondotta: a Szovjetunió kormánya mindenkit megelőzve jelentette be, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, s harcol a fegyverzet csökkentéséért, a leszerelésért, a további nukleáris kísérletek megszüntetéséért. Az Egyesült Államok részéről azonban még semmi jel nem mutatja, hogy követni akarnák ezt a józan kezdeményezést, ezért tovább kell erősíteni a békéért folytatott harcot. ■ Anna Lutriba, a boimbay-i egyetem nyelvtanára a hatszázmilliós indiai nép képviseletében tett hitet a békemenet célkitűzései mellett. Aposztolosz Nikosz görög tanár a béke, a szeretet, az igazság normáinak betartására szólította fel a nagygyűlés résztvevőit. A miskolci fiatalok nevében Gyapjas Sándor, a Diósgyőri Gépgyár ifjúmunkása üdvözölte a békemenet résztvevőit. A több órán át tartó miskolci békemenetet és nagygyűlést követően a délutáni órákban a csanyi- ki Majális parkban szórakoztak, pihentek, barátkoztak a Békemenet ’82 résztvevői és a miskolci fiatalok. A vidám program a késő délutáni órákig zajlott, m.ajd a Békemenet ’82 tovább indult Miskolcról. (MTI) Színházi életünk időszerű kérdéseiről Az elmúlt évad színházi életének élénk közérdeklődéssel kísért eseményei voltak azok a személyi és szervezeti változások, amelyek több jelentős társulat irányítását, munkáját érintették. Tóth Dezső rnűvelődési miniszterhelyettes a döntések hátteréről, illetve művelődéspolitikánk ezzel kapcsolatos várakozásairól adott tájékoztatást Császár Tibornak, az MTI munkatársának; egyidejűleg kifejtette véleményét színházi életünk néhány időszerű kérdéséről is. — Az elmúlt évadban színházközéleti szempontból azokat a sajtóban, televízióban, különböző szóbeli fórumokon, mindenekelőtt a Színházművészeti Szövetség közgyűlésén lezajlott vitákat tartom a legfigyelemreméltóbbak- nak, amelyeknek a Nemzeti Színház problémája csak egy részét képezte. Ezekből — ha nem is mindig a legszerencsésebb, de összességükben helyes érvek alapján — kitűnt, hogy a színház- művészeti életünket néhány éve terhelő egyes jelenségek nemcsak a színházpolitikának, hanem igen sokaknak — a szakma jó részének és a közönség túlnyomó többségének — sincsenek ínyére. A külföldi és magyar klasszikusok elszegényítő, nemegyszer politikai kétértelműséggel aktualizáló rendezései, a kilátástalanságot sugalló kortárs nyugati művek ránk-rendezései, a közönség drasztikumokkal való sokkolása egyre szélesebb és határozottabb ellenállást váltottak ki. Nemkülönben az, hogy a kritika egy része — lebecsülve az ettől idegenkedő társulatokat és közönségrétegeket. Ami azt illeti, hogy mit várok a következő évadtól — épp ebben az összefüggésben úgy tudnám megfogalmazni: ennek a megindult folyamatnak a kibontakozását remélem. Sarkosan fogalmazva azt, hogy a társadalmi törekvéseinknek grimaszokat mutató, a közönségtől elszakadó, szűk bázisú törekvések visszahúzódnak, vagy ha akadnak ilyen produkciók, kimondatik róluk, hogy a „király meztelen”. Azt várom — amit az elmúlt évad igazi sikerei is biztatóan, előlegeztek — hogy mindenki számára egyértelműbbé lesz: színházművészetünk reformszellemének kibontakozása ahhoz a szemlélethez fűződik, amely azonosul népünk nehéz körülményekkel szembenéző erőfeszítéseivel; amely társadalmunk lényeges és tényleges konfliktusainak reális ábrázolásával járul hozzá tudatosító átélésükhöz, eszerint láttat klasszikus és ikortárs, külföldi és magyar drámát — egyszóval, amely a társadalomért, a közönségért és a művészetért való felelősséget a maga megbonthatatlan egységében vállalja. Színházművészetünknek ehhez alighanem az élő magyar dráma adhatja a legközvetlenebb inspirációt — színházainknak ezért kell a drámaírókkal való kapcsolat szorosabbra fűzésével, nagyobb teryszerűséggel, folyamatossággal és gonddal színrevite- lükön munkálkodni. Egyébként a jövő évad feltételeit remélhetően kedvezően fogja befolyásolni, hogy életbe lépnek a szabadabb színházi gazdálkodást .biztosító új szabályozók; megalakul a színészfoglalkoztatás feszültségeit csökkentő színészegyeztető iroda; a közeljövőben kiadandó irányelvek nyomán tovább fejlődik az olyannyira szükséges színházi demokratizmus; hogy folyamatosan és fokozatosan életbe lép a színházvezetői tisztségek pályázat útján, határozott időre történő betöltésének rendszere — mondotta Tóth Dezső. Finis az aratásban (Folytatás az 1. oldalról.) szerződésben lekötött kenyérgabona zömét már beszállították a gabonaforgalmi vállalathoz. A Csongrád megyei jelentés szerint jól fejlődnek a másodvetések; ezen a vidéken régi-régi hagyomány a gabonatáblák kétszeri hasznosítása. Az idén még azok a tsz-ek is éltek ezzel a lehetőséggel, amelyek máskor, tartva a nyár végi aszálytól, vonakodtak tőle. Szerencsére most bőségesen esett, nem kell attól tartani, hogy kárba vész, nem csírázik ki a mag, s így várhatóan jó terméssel fizet a mintegy hatezer hektáron földbe került másodvetésű burgonya, napraforgó, köles és — a legnagyobb területet birtokló — rövid tenyészidejű kukorica. Az utóbbi növény meglehet még szép csöveket érlel, így értékesebb, fehérjében gazdag kukorica kerülhet a silókba. Tolna megyében — ahol a rozsot már levágták, s befejezéséhez közeledik az őszi búza aratása is — szintén a tervezettnél nagyobb területen, 6300 hektáron vetettek a tarlóba takarmányféléket: kukoricát, napraforgót, kölest, muhart, káposztát; sok helyütt borsó a másodvetemény. Kedden délben leálltak az aratógépek a Dunántúl legnagyobb gazdaságában, a La|jta-hansági Tangazdaságban, ahol az idén tízezer-kétszáz hektárnyi terület várt az aratókra, ötezer-hatszáz hektáron a búzát vágták, a többin más kalászosokat, s repcét meg borsót. Az aratás után itt is hozzákezdenek a silókukorica betakarításához. Ez a növény ezerötszáz hektáron terem a gazdaságban. (MTI) 1 I
