Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

1982. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE • 3

ÍGY ÜNNEPELT A MEGYE

BÁTYA

Tizenegy árakor kezdődött a járási ünnepi program Bátyán, ahol megjelent Tóth Ferencné, országgyűlési képviselő, Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Szvorény János, a kalocsai városi pártbizottság első titkára, Szabó István, a kalocsai városi .tanács vb-titkára, valamint az üzemek és intézmények vezetői. Az ünnepi beszéd után kitüntetést adták át a kiváló társadalmi munkáért Molnár Zoltánnak és Bakos Bélának. Megszegték az új kenyeret s dobogóra lépett a bátyai Ihagyományőrző néptánccsoport és a Garabonciás együttes.

KECSKEMÉT

A megyeszékhely lakossága és az ide érkezett vendégek kellemesen ünnepeltek. A valóban nyárias nap sok embert a strandra és a város környéki ligetekbe csa• A SZÜV kiállításán péntek délelőtt.

lógatott. A játszóterek sem maradtak néptelenül. A szabad (gondtalan) augusztus 20-át a szülők és gyerekeik egyaránt kihasználták. Több százan pénteken kerítettek rá alkalmat, hogy a szerdán felavatott Széchenyi-szobrot családostól megtekintsék.

Ezenkívül több látványosság, érdekes program tette színessé az ünnepet. A SZÜV széchenyiváro- si szabadtéri kiállításán képzőművészeti alkotásokat: szobrokat,

festményeket, fafaragásokat és zománcműveket láthattak az érdeklődők. Akik az 1955 előtti esztendőkből való, „korosabb” motorkerékpárokra és autókra voltak kíváncsiak, azok a gokartpályán szemügyre vehették, milyenek is voltak —, s milyenek még ma is! — ezek az egykori járművek. A legnagyobb sikere az 1938-beli Sokol oldalkocsis motorkerékpárnak, illetve 77 éves tulajdonosának, Fazekas Viktornak volt.

A lősport rajongóit a Czollner téri MHSZ-pályán megrendezett Népfront-kupa alkotmánynapi lövészverseny vonzotta. E sporteseménynek is kedvezett a jó idő.

KISKUNFÉLEGYHÁZA

Kiskunfélegyházán, a tanácsházán ünnepélyes népfrontbizottsági ülésen emlékeztek meg alkotmányunk ünnepéről. A Himnusz után Szabó Lajos, a Hazafias Népfront városi bizottságának alelnö- ke üdvözölte a meghívott vendégeket, s külön köszöntötte Lux Mártát, a kiskunfélegyházi postahivatal vezetőjét, aki augusztus 20-a alkalmából a Népfrontmun- káért kitüntető jelvényt vehette át a napokban. Ezután Dobos Gézá- né, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke tartotta meg ünnepi előadását. A hagyományokhoz híven az új kenyeret dr. Dobos Ferenc tanácselnök vette át a Vörös Csillag Termelőszövetkezet KISZ-fiiataljaitól.

• Alkotmányunk ünnepére avatták fel a város központjában Kovács Ferenc díszkútját.

KISKUNMAJSA

. Kiskunmajsa lakosait rendkívül gazdag program várta au- • gusztus 20-án. Aznap fejeződött be a már hatodik napja tartó természetbarát-találkozó, amely több mint ötezer látogatót vonzott nemcsak Kiskunmajsáról, hanem a távolabb eső helyekről is.

A művelődési központ előtti téren már délelőtt 10-kor nem

lehetett egy talpalatnyi helyet sem találni. Népes közönsége volt a bodoglári Búzavirág Néptáncegyüttes színpompás műsorának. A nézők többsége a bemutató után a művelődési ház termeiben rendezett díszmadár-, virágdekoráció-, kerámia- és madárvédelmi kiállításon széledt szét. A parkban érdeklődők gyűrűje vette körül Czaár János miskei fafaragót. A fák alaitt M. Kiss Katalin kerámiatervező művész alkotásaiból és népművészeti remekekből válogathattak a látogatók.

Délután fél 4 órakor a szabadtéri színpadon a Tanyaszínház társulata mutatkozott be Palatínus Amit szabad Jupiternek című művével majd ezt követően hangzott el dr. Szabó Miklósnak, a kiskunhalasi városi-járási párt- bizottság első titkárának beszéde, A program ezzel még nem ért véget mivel öttől tartották az immár hagyományos és igen népszerű árverést és tombolát, ahonnan díszmadarakat, virágokat, kerámiákat és fafaragáso-. kát vihettek haza a szerencsés résztvevők. Este a budapesti Kalamajka együttes részvételével táncházat rendeztek, 10 órától pedig, akinek még volt hozzá ereje diszkós utcabálon szórakozhatott.

• Kedves ajándék az ízléses kerámia nyakék.

• Virágbemutató a természetvédelmi kiállításon.

*

KUNFEHÉRTÓ

Kunfehértó ez alkalommal is vonzotta a pihenni vágyókat a környékről. Az idén ugyan a szokásostól eltérően nem várta szórakoztató műsor a tóparti látogatókat, mégis 7—8 ezren töltötték a fülledt pénteki napot fürdőzéssel, szörfözéssel és csónakázással. Itt találkoztunk a jánoshalmi Petőfi Tsz kollektívájával is, ízes pörkölt fogyasztása köziben, amit későlbb — vidám nótázás közepette — hideg sörrel öblítettek le.

• Dinnyevásár kóstolóval.

• Pihenők a tóparton.

SOLT

hirdetett program tartalmas szórakozást ígért: felléptek az alkalmi dobogó deszkáira a marseillesi néptáncosok, óriási siker kíséretében. Hasonló fogadtatásban volt részük az uszódi táncosoknak, az FTC nőd gimnasztikái csapatának (képünk) és az állampusztai judocsoportnak is.

Az ünnepnapi eseményekről tudósítottak: Borzák Tiboi;, Kormos Emese, Kohl Antal, Kutasi Ferenc. A fotókat készítették: Méhesi Éva, Straszer András, Tóth Sándor.

Pihenő-park. Színes forgatag, egész napos majális volt itt. Délelőtt tíz órakor Boza József országgyűlési képviselő ünnepi beszéde után kezdődött a kavalkád. A környékről is eljöttek az érdeklődők, a kikapcsolódni vágyók. Meg is találták számításukat, ugyanis a solti tanács, a pártbizottság és a művelődési ház által

AUGUSZTUSI TANULSÁGOK

A karaván halad

|i

I ■

■

Ügy érzem, hogy az augusztus 20-i számvetések az idén már-már különös, .az átlagosnál is nagyobb összpontosításban teltek el. Nem sokkal az ünnep előtt merte bejelenteni Magyar- ország az elkerülhetetlen áremeléséket. Ha nem is könnyű szívvel, de vállalni kell az intézkedéseket, hogy állandósulhassanak az elért eredményeink, ne térjünk le az egyensúlyi állapothoz vezető útról.

Itt és most szükség van a biztos tájékozódásra, eligazodásra. Mintha sűrűbbé vált volna az idő és a tér. István király életművéből az új iránti fogékonyságra és a következetességre figyelünk. Történelmi múltunkból mind élesebben rajzolódik ki Széchenyi István alakja is. Kecskemét legnagyobb, bő- vülő-szépülö városnegyedében néhány napja szobor idézi töprengő, a kételyekre reális választ kereső, a gazdaságot és kulturális fejlődést kölcsönös feltéte- lezettségben felfogó lényét. A reformert, aki úgy tudott gyakorlatias lenni, hogy nem vált prakticistá- vá. Széchenyi példája egyre időszerűbb ma, aminek az értékét nem csökkenthet', hogy különböző irányzatok próbálták kisajátítani vagy megcsonkítani gondolati hagyatékát.

Másfélszáz év pólusait kapcsolta össze az alkotmánynap tiszteletére átadott szobor és liget avatási ünnepsége. Csakhogy a győztesen megvívott alapvető társadalmi átalakulás után, a szocialista forradalom folyamatában mást jelentenek a reformok. A minőség forradalmára is úgy van szükségünk, hogy az nem helyettesítheti a szocialista viszonyok toudbbi térnyerését, hanem éppenséggel elősegíti azt.

Erről már Aczél György beszélt azon a dunavecsei értelmiségi találkozón, amelyen felvetődött Széchenyi és Németh László neve is. S velük kapcsolatban a reformok, a minőség és az értelmiség kérdése, megbecsülése. A párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a Korunk tudománya című, helyi kezdeményezésű előadássorozat vendégeként érkezett a jó nevű művelődési házba, mindenekelőtt a fogalmi tisztázást szorgalmazta.

összefügghet bizonyos zavar azzal is, hogy történelmünk során először állt elő a helyzet, amelyben vagy amikor nincsenek kötelezően kész viselkedési formák. Kialakulatlan az értelmiségiek viszonya önmagukhoz és másokhoz is. Jelzője sincs ennek a társadalmi rétegnek: ma már fölösleges a „haladó” megkülönböztetés, annyira egyértelmű a szerepe. Egyénenként viszont más-más az a teljesítmény, amely- lyel ki-ki hozzájárul a közösségi értékekhez. Ezért nem a mindenkit egy kalap alá vevő, hanem a végzett munka szerinti megbecsülésnek van jövője a vállalatoknál, kórházakban, iskolákban és másutt. Az értelmiségi munka méltóbb elismerése nem választható el általában a munkáétól.

Igen szemléletesen hatott a példa: az egyik új hazai szálloda ugyanarra képes, mint a hasonló párizsi. De háromszor akkora létszámmal ki bírja ezt elviselni? Valakik nyilván megtervezték a működést, és szerveztek is. Kérdés viszont, hogy milyen színvonalon, és az is kérdéses, hogy a munkahelyek többségénél miért jár automatikusan bér, netán prémium azért is, amihez képest a világ más pontjain jóval többet tesznek.

Nem jó az senkinek — árt a tehetségnek! — ha egybemossuk a különbségeket. Különösen akkor, amikor lehetőleg mindenkitől nem egyszerűen többet, hanem jobbat vár az ország. Ugyanakkor jó néhány munkahelyen ki lehetne tenni a táblát ilyen

felirattal: tiéd az élet, magadnak rontod el. A mondás Dunavecsén hangzott el, de nyomban eszembe jutott egy kecskeméti látogatás. A megyei pártvégrehajtóbizottság a termékszerkezet-váltásról tájékozódott a nagyvállalati központban, s a. szerelő- csarnokba menet keserűen emlegette a dinamizmusáról, kockázatvállalásáról ismert igazgató azokat, akik f ölj elentg été sekkel, „szövegeléssel”, rossz hangulat- keltéssel keserítik az életét. Mi tagadás, az előre haladó karaván mellett nyüszítő, vonító jószágokhoz hasonlította őket, legyenek azok műszaki értelmiségiek vagy mások. Hozzá lehet szokni az ilyesmihez? Miért kellene? Hiszen a gáncsok jó ügyeket vetnek vissza.

Még ha. indulatosnak is tűnik, teljesen jogos a megállapítás: aki a gondok feltárását arra használja, hogy állandóan kérdőjeleket állítson a nehezen kiküzdött eredmények mellé, aki ösz- szetéveszti a fogyatékosságok bírálatát a rágalmazással, s a hibát csak másban veszi észre, az valahogy illetéktelennek minősíti saját magát akár a pillanatnyi munkahelyi, akár a nagy nemzeti sorskérdésekben.

Gondokból akad elég. Üjra kell szövetkezni megoldásukra a nemzedékeknek, a történelmi sorsfordulókat átélt idősebbeknek és a másfajta tapasztalatokkal felnőtt fiataloknak. Az élet gyorsabb lépésekre kényszerít. El kell hagyni mindent, ami fölösleges, rossz — származzon akár kényelmességből vagy tapasztalatlanságból. Szabályozottság nélkül például képtelenség meglenni a társadalomban. Ezért eleve zsákutcába vezet a közös ügyekre fittyet hányó „önmegvalósítás”. Egyértelmű útjelzők nélkül lehetetlen közlekedni. a mai forgalomban. De túlszabályozottság és fölösleges bürokratizmus nélkül lehet, sőt jobban lehet haladni. A művelődési házakban is kevesebbet vesztenénk, ha nem külön, merev rovatokra oszlana a pénz, hanem nagyobb térhez jutna az önállóság, s a felelősségre- vonás mindig azt sújtaná, aki rosszul látja el a feladatát, nem jól gazdálkodik a szellemi és anyagi lehetőségekkel.

Hozzátartozik változó életünkhöz, hogy a felismeréseket mind gyorsabban kövessék intézkedések. Ilyenek azok a település- fejlesztési elhatározások is, amelyek a civilizált élet körülményeit nem föltétlenül túlzsúfolt városokhoz kötik, s a „vidék” kiegyensúlyozott fejlődését alapozzák meg. Jó volt minderről — s kiegészítésként ideológiai, művészetpolitikai kérdésekről — egy olyan helységben hallani, amely le tudott számolni korábbi „rangvesztéseinek” bénító emlékeivel. A valamikori mezőváros, majd járási székhely ma nem büszkélkedhet közigazgatási felségjelekkel.

Dunavecse egyszerűen Bács-Kiskun legkisebb nagyközsége. De például ipari és mezőgazdasági foglalkoztatásban, szolgáltatásban, gyermekintézményi és közművelődési ellátásban, spmrtolásban igazán sokat nyújt 4300 lakójának. Száznegyven községi értelmiségije valóságos lendítő erő. Talán azért, mert egy irányba igyekeznek? Falu ide vagy oda, úgy éreztem magam ezen az eszmecserén, mintha egy világváros valamelyik jól menő klubjának rendezvényén lennék. Ünnep- és hétköznapokon — amikor teljesen természetes módon, legalább havonta rendez hasonlóan izgalmas találkozókat hazánk és különböző hivatások kiemelkedő személyiségeivel a művelődési ház — azt bizonyítja a település egésze, meg a fölidézett eszmecsere is, hogy az országnyi karaván halad. Előrefelé.