Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

PN MAGAZIN Friss, faíllatú játékok Színhely: a kecskeméti Szórakaténusz előt­ti tér. A fából'készült szekérnek is örültek már a gyerekek, s most ugyancsak jó kedv­vel vették birtokukba — ki-ki csak röpke percre — a miskei alkotótáborban faragott libikókát, az árbocos hajót és a padokat. Újból találkozott a népi hagyomány a je­lennel, a gyerkőcök pedig a múlttal. Egy nyalintás a fagyiból, két-három dobbantás a libikókával. — Kapaszkodj a hajó kormá­nyába, te pedig lépj az oromra! — hangzik a biztatás a vakációzó nebulók között. . . Felfedezték, s boldogan használják a gye­rekek a még friss, faillatú alkotásokat. Méhesi—Borzák ,,Nosztalgiázni, nosztalgiázni gyere...” Honnan ered a szó? Már egy sláger is búgja csábítólag, hogy nosz­talgiázni, nosztalgiázni — mármint azokat a bizo­nyos tovatűnt szép időket elandalodva felidézni — gyere. S tódul is a publikum minden olyan rendez­vényre, amelyen régi nótákat danásznak a régi divat szerint kiöltözött énekesek, s szintúgy tíz- meg tízezrével kelnek el a hajdani dallamokat kí­náló lemezek. Mindemellett szintén nagy divat az ötven-, százéves, meg a vénebb tárgyak gyűjtése, a veterán automobilok újjápofozgatása —, hogy csak a nosztalgiázás leginkább szembetűnő meg­nyilvánulásait említsük. A visszarévedők nyilván kellőképpen át is adják magukat ennek a „hogy volt, mint volt” hangu­latnak, ám feltehetőleg senki sem sejti közülük, hogy annak az érzeménynek a neve, amit annyit emlegetnek, tulajdonképpen egy betegséget jelöl. A nosztalgia voltaképpen orvosi szó, mégpedig annyira az, hogy a XVII. század végén disszertá­ciót is írt róla egy bizonyos Harder úr (1658— 1711), aki a bázeli egyetemen fejtette ki áldásos működését. Nos, amit a nevezett orvostudor e művében tag­lal, az nem más, mint a francig földre 'kényszeri- tett helvét katonaifiak azon lelki fáidalma. ame­lyet odahagyott hazájuk iránt éreztek. Ez a visz- szavágyakozás olyan erősen élt bennük, hogy a szó legszorosabb értelmében megbetegedtek, egyi- kük-másikuk pecftg egyenesen a halálba sorvadt. Harder doktor igazi tudós lévén először nevet adott ennek a kórnak, természetesen egy jól hang­zó görög nevet. Kiötlötte, hogy a nosztosz szó — ennek jelentése: visszatérés a hazába — meg az algosz kifejezés — ez annyit tesz, mint búbánat, fájdalom — összevonva tökéletesen fedi a szóban forgó érzeményt. Papírra vetette tehát együvé tár­sítva őket, s így született meg a bűvös szó: nosz­talgia. Eme elkeresztelés után pedig kora orvostudomá­nyának legjobb színvonalán leírta mindazt, amit a hazavágyakozók körében látott. Diagnózisa szerint levertség tapasztalható a betegen, majd a mind gyakoribb álmatlanság. Később már enni sem akar, s az általánosan legyengült szervezetet hamarosan ellepi a láz. Ennek forró szorításából pedig sokan nem bírnak kiszabadulni. Előbb-utóbb tehát elér­kezhet a vég. . Ma már tudjuk, hogy a nosztalgia tulajdonkép­pen a melankólia — búskomorság, mániás-depresz- sziós elmebaj — egyik megnyilvánulási formája, s mint ilyen, az esetek többségében gyógyszeres és egyéb kezeléssel gyógyítható. Ám Harder dőktorék sem voltak sokkal kevésbé tudatlanok mai utó­daiknál, hiszen tapasztalati alapon felismerték, hogy például bizonyos altatók, nyugtatok — egye­bek között az ópiumot tartalmazó beléndek — jó hatással lehetnek a sorvadozókra. Mindennél fonto­sabb azonban, hogy az idegenbe szakadtaknak ne jusson idejük a fantáziálásra! Katonai rendszeres­séggel ki 'kell tehát tölteniük a nap minden órá­ját, sőt percét, mert ha el vannak foglalva, akkor nem tudnak tűnődni az otthoniakon, a mesés szép­ségű hazai tájakon. Ha pedig — így a javallat — sem a medicinák, sem a végenincs gyakorlatozá­sok nem segítenek, akkor, jobb híján haza kell engedni a gyengélkedőt. Ez persze inkább csa'k jámbor óhaj volt, hiszen ismerve a kor szigorú hadi reguláit, aligha akadt olyan parancsnok, aki — mai szóval mondva — létszámfölöttivé nyilvá­nított bárkit is a reá bízott hadfiak közül csak azért, mert szegény úgy epekedik... így hát a nosztalgia a bázeli tudor keresztapa­ságának köszönhetően valóságos orvosi kifejezés lett és Európának szinte minden nyelvébe befész­kelte magát. Ha — mondjuk — egy svéd lánynak kedve támad, hogy egy spanyol fiúval nosztalgiáz­zon, semmit nem kell magyarázkodniuk: ki-ki tud­ja. milyen jellegű lesz a közös program. Egyébként a mi Értelmező Szótárunk is az ele­ven beszédből emelte ki a maga címszavát, s ma­gyarázatként nem betegséget, hanem fájó sóvár­gást, vágyakozást emleget — kór helyett. A. Li. Közgazdasági kalauz - közmondásokból lapjainkban divat gazdaság- politikai, világ- és népgazdasági kérdésekkel foglalkozni, olyany- nyira, hogy lovas nemzetből köz­gazdász nemzet lettünk. Tanul­mányaim során magam is rájöt­tem, hogy a nép ajkán született közmondások is fontos közgaz­dasági ismereteket tartalmaznak. Csak olvasni kell a mondások között. Bírónak és falu bikájának mindent szabad. — Jogokat és kötelességeket rögzítő, már-már a jogszabályok szintjére emelke­dett, falusi munkaköri leírás. Szóbeli formában a 17. század­ban kezdett elterjedni. Szegény az eklézsia, maga ha­rangoz a kántor. — Az első ránk maradt, felsőbb szerveknek összeállított munkahelyi hangu­latjelentés és gazdaságpolitikai helyzetkép. Feltételezhetően fon­tos egyházi ünnep előtt állítot­ták? össze a 16. században, a tö- rökdúlás idején. Ki a garast nem becsüli, a fo­rintot nem érdemli. — Etnográ­fiai bizonyítéka annak, hogy már a felszabadulás előtt is ad­tak ki bérfejlesztési keretszámo­kat, direktívákat középszintű gazdasági vezetők és szakszerve­zeti aktívák részére. Sok az eszkimó, kevés a fóka. — MéltatlanüT elfeledett magyar közgazdasági szenzáció: az őskö­zösségi viszonyok között élő esz­kimók népszámlálásában feltehe­tően magyar közgazdászok és pe­dagógusok is részt vettek. A fen­ti megállapítás az összesítő je- 1 lentésükből való. Kicsi bántja a nagyot. — A munkahelyi demokrácia gyakor­lati megvalósításának kezdeti lé­péseit, az alulról jövő bírálat előfordulását rögzítő szignalizá- ció. Sajnos, előfordulási helye, sűrűsége, valamint a bíráló to­vábbi sorsa még ismeretlen. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. — Egy pest-budai te­metkezési céh által rögzített munkahelyi baleseti jegyző­könyv. A sírásó balesetének oka a lezárt vizsgálati megállapítás szerint: a dolgozó munkaidőben italozott. Kaparj kurta, neked is jut. — Az orvosi hálapénz, a paraszol­vencia előfordulását regisztráló megállapítás. Egyes kutatók sze­rint a kapitalizálódó Budapesten egy divatos nőgyógyász adta a fenti tanácsot nagyon szegény körülmények közt élő szemész kollégájának. Akárki kakasa csinálta, az én tyúkom tojta. — A középkori céhekben előírt mestermunka el­készítésének sikerélményét rög­zítő etnográfiai emlékmondat. Vesd össze: napjainkban a szo­cialista munkaverseny során kezdeményezett Munkád mellé add a neved! mozgalom szöges ellentéte. 5. Gy. M. Szovjet versenyautók Kutyavilág Hat szerzői bizonylat, valamint két NDK-beli és Egyesült Álla­mok-beli szabadom védi azt az % eredeti felfüggesztés-konstruk­ciót, amelyet a moszkvai közúti közlekedési főiskola diákjai és munkatársai által kifejlesztett új versenyautóban alkalmaztak. Más felfüggesztésektől eltérően ez nem bontja meg kiálló lengés- csillapítóival a kocsi aerodinami­káját: az egész blokkot az áram­vonalas kocsiszekrény alatt rej­tették el. Az eljárás egyszerűsé­ge növelte a megbízhatóságot, jobban hozzáférhetőkké váltak a szabályozók, csökkent a kocsi súlya. Az újítást, a Vosztok verseny­autón próbálják ki. Ezt a kocsit a moszkvai közúti közlekedési főiskolában készítették az ország válogatottja számára. Később az eredeti konstrukció bármely tí­pusú kocsiban felhasználható lesz. •Igor Jermilin, a versenykocsik­kal foglalkozó laboratórium fő­mérnöke, az új felfüggesztés­konstrukció egyik feltalálója (jobbra), és Mark Podolszkij, a kocsi bejárató szakértője. Csak hallgatom a rádióban, té­vében, újságokban rendszeresen ismétlődő „kutyavitát”, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy kétfelé osztódott az emberiség, kutyásokra és „kutyaütökre” — ez utóbbiak természetesen ku­tya nélküliek —, következéskép­pen a vita az idő végtelenségéig tart. Pláne, ha hozzáteszem, hogy Magyarországon 1 millió 108 ezer kutyát tartanaik nyilván, és ha minden ebre — óvatos becsléssel — három kutyaszerető embert számítok, kiderül, valóságos tö­meggel állunk szemben, illetve én nem állok: sehova-tartozásom felment az állásfoglalástól, ami­nek fölöttébb örülök. A „kutyaütők” összehúzzák szemöldöküket, amikor azt lát­ják, hogy ezek a derék háziállat­kák parkokban, játszótereken, kapualjakban hagyják a névje­gyüket, amikor látják, hogy né­mely úrikutya kis kötött otthon­kában, nyakba kötött selyemsza­laggal bámészkodik az erkélyről ki a nagyvilágba (láttam farmer- nadrágos szobakutyát is!), s pi­rulva fordulnak el a bérházak között sebtiben összehozott ku- tyaszexpartik láttán. „Micsoda vi­lágot élünk!” — kiáltanak fel, amikor a kutyás hölgy kiló mar­hamájat vásárol, de „a közepét vágja ki, mert a Buksi nem sze­reti ...” figyelmezteti a hentest. Bérházi lakók a falat vakarják kínjukban, amikor a kutyás bér- házi lakók lakásán a „házőrző” éjjel is vonít, főleg szép telihpld idején. Vakaróznak a lifFben is, ahol föl van írva: „Liftbe kutyát bevinni tilos!” Lehülyézik a gön­dörszőrű kis foxit, „aki” csupán pajkosságból gyűjti össze és sze­di szét a ház valamennyi lábtör­lőjét. „Borzalmas időket élünk!” — mondják a „kutyaütők”. „Borzal­mas időket élünk bizony! — só­hajtanak fel a kutyások —, ha már a huszadik század embere leghűségesebb társát sem tűri meg maga mellett!” Mert tessék csak nézni. Ezt a gyönyörű, fekete gombszemét, azt az okos kis pofikáját, amint fe­jét kissé félrefordítja és pislog fel a gazdájára: már-már szinte megszólal, oly sok esze van! Hát kinek árt ez a kutya?! Magányos emberek, főleg idősebbek egyet­len támasza, barátja, társa, partnere! Kérem, ez a kutya éj­jel meg sem mukkan, nemhogy zavarná a ház csendjét. Mi az, hogy telihold idején üvölt?! És amikor az izé ... tudja kicsoda ...részegen jön haza, és ordít?! A látványon háborognak, amikor a kutyafiú ... nna ... szóval ta­lálkozik a kutyalánnyal... Iste­nem, ez van. A buszon is smá­rolnak a mai fiúk, lányok, azon nem háborog senki? Kutyát liften utaztatni tilos, de vödör­ből szemetet elhullajtani ugyan­ott szabad?! A kutyának is ennie kell — történetesen éppen mar­hamájat —, hát miért baj az? Lám a kutyának, elnézést, de né­ha több esze van; réggel és este szinte kényszeríti sétára a gaz­dáját is, el nem mulasztana egyet­len napot sem, hogy ki ne ugrál­ja magát a parkokban, utcákon, tereken. Hát így zajlik a kutyavita szer­te szép hazánkban. Nekem nincs kutyám, de ha lenne, bizony minden reggel és este levihetne egy kis sétára, szaladgálásra. Rám férne. R. F. OLCSÓ UTAZÁS: Camping és Caravanning Klub Immár hét éve működik ha­zánkban a Camping és Cara­vanning Klub. Tagjainak száma 1881-'ben csaknem 40 ezerre nőtt, s a létszámot ebben az évben még tovább szeretnék gyarapítani. A fővárosban és a megyeszékhelye­ken 25 önálló szervezete találha­tó, és sorra alakulnak meg ai vá­rosi és az üzemi csoportok is. Tavaly a klub tagjai közül 8570-en vettek részt szervezett bel- és külföldi üdüléseken, kör­utazásokon és rendezvényeken. Programjuk közül a legnagyobb sikere a bolgár tengerparton, Kamcsiján szervezett üdülésnek , és a hegyvidéki körutazásnak , volt. Közkedveltté vált a jugo­szláviai tengerparti üdülés is: itt a nyári időszakban több mint ezerötszáz klubtag pihent. A téli sportok kedvelőinek Csehszlová­kiába és Jugoszláviába inditottak sítúrákat, amelyek iránt szintén nagy volt az érdeklődés. A belföldi üdülési lehetősége­ket (acsai kastély- és parkkem­ping, jászszentandrási kemping, Balatonberény, 'Gorkij-üdülőfa­lu), szintén nagy létszámban vet­ték igénybe a klubtagok. 1981- ben 780 ezer vendége volt a ha­zai kempingeknek, a tőkés orszá­gokból pedig 1967 utas érkezett, akik összesen 31 099 „vendégéj­szakát.” töltöttek el nálunk. Az elmúlt évben egy új akciót indított a Camping és Caravan­ning Klub „Filléres karaván” névvel, amely kiránduló külön- vonatokat jelent az idegenforgal­mi események színhelyére. A ki­ránduláson részt vevőknek egész napos programot kínál a klub. Tavaly ősszel Siófok, Debrecen, Hajdúszoboszló, 'Eger és Sopron volt a különvőnatok úticélja. Ebben az évben a klub tagjai 38 bel- és külföldi túra, üdülés, illetve körutazás közül választ­hattak, illetve választhatnak. Ki- ' emelést érdemel a nemzetközi kempingtalálkozó, amelyet Deb­recenben, a Vekeri-tó mellett épülő új létesítményben rendez­tek meg. 1982-ben is lehetett je­lentkezni a hagyományos görög— török túrákra és a nyugat-euró­pai körutazásokra, a lakossági valutakeret terhére. A közpon­tilag szervezett autós- csoportokat mindenkor technikai személyzet és segélykocsi kíséri. A jövőben bővítik a csehszlovákiai és bul­gáriai üdülési ajánlatokat és a jugoszláviai üdülőtúrákat is. A Magyar Camping és Cara­vanning Klub tagjai a hazai kempingekben a szállás- és sá­torhelydíj kifizetésénél 30 száza­lék kedvezményt élveznek. A Ba- laton-parti kempingekben a ked­vezmény főszezonban 20, az elő- és utószezonban 35 százalék. A nemzetközi kempingigazolvány- ra a katalógusban megjelölt kem­pingekben 5—10 százalék enged­ményt kapnak az igazolványok tulajdonosai. • Napozás sítúra után a Tátrá­ban. (MTI fotó — KS) rtsszcállítóttá: Kuüasi Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom