Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. július 6. AZ ÖSZTÖNZŐK HATÁSÁRA Több tej és hús Az 1972-ben meghirdetett kormányprogram végrehajtása érdekében a nagyüzemekben törekedtek a szavasmarha-te- nyésztési ágazat fejlesztésére. Megkezdődött a fajtaátalakító keresztezés. Ez, valamint a termelés növelésének ösztönzé­sére hozott árpolitikai határozatok eredménye hamarosan megmutatkozott. Mi, a megyei takarmányozási és állatte­nyésztési felügyelőség szakemberei igyekeztünk számottevő segítséget adni a tenyésztési munka színvonalának növelésé­hez, a takarékosabb eljárások elterjesztéséhez. Különösen a hatékonyabb takarmányozást szorgalmaztuk. Az üzemekben is hasonló cé­lok szerepeltek a tervekben. Ér­demes szólni arról, hogy míg 1977-ben egy liter tej termelésére 49 dekagramm abrakot használ­tak fel a tehenészetekben, addig tavaly már csak 37 dekagram­mot. A húsmarhatenyésztő gaz­daságokban ugyancsak csökkent a felhasználás. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz 1977-ben 5,20 kilogramm, tavaly pedig már csak 4,54 kilogramm abrakot etettek. A tehénlétszám az elmúlt öt esztendőben — a kisgazdaságokat nem számítva — ha szerény mér­tékben is, de növekedett. Az elő­relépés különösen jelentős az egy jószágra jutó tejtermelésben. Ez 1976-ban — megyei átlagban — 2721 liter volt, ezzel szemben az elmúlt évben már 4215 liter. A többi gazdasági állatfajjal ellen­tétben, a szarvasmarhánál ezt a nagyarányú hozamnövekedést nem létszámemeléssel, hanem kö­vetkezetes tenyésztési munkával érték el. Sajnos, ezzel az ered­ménnyel is csak a 12. helyet fog­laljuk el a megyék rangsorában. Az előttünk járók egy részének nagyobb tenyésztési hagyományai vannak, másrészt a földrajzi, ter­mőhelyi és ennélfogva a takar­mánytermesztési helyzetük is ked­vezőbb. A mi eredményeink ér­tékét növeli, hogy ellentétben más megyékkel, az előrelépést jelentősebb importállomány be­hozatala nélkül értük el. A nagy­üzemi gazdaságok közül 65-ben van tejelő tehenészet, ötben már meghaladták az ötezer, tízben pe­dig a 4500 liter tehenenkénti ho­zamot. örvendetes, hogy a leg­gyengébb üzemek termelése is 3000 fölé emelkedett. Az országosan meghirdetett tejtermelési versenyben is részt vettek nagyüzemeink, ugyanígy a kistermelők és jó munkájukat bizonyítja, hogy helyezéseket is értek el. A 100 hektár szántóra vetített termelt tej mennyiségé­vel a tiszakécskei Üj Élet Ter­• A páhi Petőfi Termelőszövet­kezetben javított legelőn tartják a magyartarka szarvasmarha-ál­lományt. melőszövetkezet minimális kü­lönbséggel szorult a második helyre az országos vetélkedőn. A kormány húspogramjának megvalósítása érdekében is tör­téntek erőfeszítések. Húshasznú szarvasmarhát negyven üzemben tartanak. Sajnos, az ágazat jö­vedelmezősége az állami támo­gatások ellenére még mindig ala­csony, elmarad a tejtermelő gaz­daságoké mögött. Fokozza a gon­dokat, hogy legelőink — amelyek­re a takarmányozást döntői mér­tékben alapozzuk — a megfelelő kezelés hiánya miatt viszonylag alacsony hozamúak. Kevés a ja­vított legelő. Több mezőgazdasá­gi nagyüzemben — Kiskunhala­son, Izsákon, Kiskőrösön — a magyartarka állományt keresz­tezték kevésbé igényes, a külter­jes viszonyokat jobban tűrő faj­tával, hereforddal, valamint li- mousinnal, charolais-val. Ez utób­bi fajtából a lajosmizsei Kossuth Termelőszövetkezetben 150 üszőt tartanak. Véleményünk szerint jobb te­nyésztői munkával, valamint a legelők javításával növelhető len­ne a jövedelmezőség, amit több jó példa bizonyít. A tenyésztés fejlesztése azért is fontos, mert a húsmarha jelentős exportcik­künk. Éppen ezért keresni kell azokat a módszereket, amelyek csökkentik a költségeket, és nö­velik a termelést. Érdemes át­adni egymásnak a hasznos ta­pasztalatokat is. Komáromy Ernő csoportvezető SZERKESZTŐSÉGI ANKÉT A KISVÁLLALKOZÁSOKRÓL I. Gazdaságunk fő ereje a nagyüzem Országszerte nagy vitát váltottak ki azok a kormányrendeletek, amelyek lehetővé tet­ték a kisvállalkozások létrehozását. Vélemé­nyek és ellenvélemények ütköztek társadal­munk valamennyi rétegében, s ezek a viták még ma sem ültek el. Igen tekintélyes azok­nak a száma, akik a szocialista társadalmat Az iparszerkezet korszerűsítése A bevezető előadásiban — ame­lyet dr. Kövesi Tibor, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanára tartott — hangsúlyt kapott, hogy napjainkban nem a kisvállalko­zások alakítása, hanem a népgaz­daság szervezeti, Intézményi rend­szerének korszerűsítése a fő kér­dés. Egyszerre folyik például a vállalatok decentralizálása, s a minisztériumok összevonása. Az­az egy olyan szervezeti, intézmé­nyi rendszer kialakítása kezdő­dött el, amely jobban megfelel majd a termelőerők fejlettségi szintjéből fakadó mai követelmé­nyeknek. , A magyar gazdaság a vállalati méretszerkezet tekintetében elég­gé eltorzult. Indokolatlanul ma­gas a nagyvállalatok aránya, ke­vés a középnagyságú és csak mi­nimális a kisvállalatok száma. Az iparban foglalkoztatottak há­romnegyede az ezer főnél nagyobb létszámú vállalatoknál dolgozik. A nálunk fejlettebb tőkés orszá­gokban 14—15 százalék az 50 fő­nél kevesehb munkást foglalkoz­tató üzemek aránya. Magyaror­szágon a feldolgozó iparban 0,1 százalék. Az ugyancsak nélkülöz­hetetlen, 8—10 fővel dolgozó ki­csi vállalkozások pedig jóformán teljesen hiányoznak iparunkból. Á kisvállalkozások létjogosult­ságát igazolják a szerkezet kor­szerűsítése során szerzett taoasz- talatok is. Egyes cikkek gyártá­sa például gazdaságtalan a nagy- vállalatoknak. ugyanakkor jöve­delmező a kisüzemeknek, emel­lett fontos szerepe lehet a kisvál­lalkozásoknak a lakossági szol­gáltatások területén is. Világszerte megfigyelhető egyébként, hogy a feldolgozó iparban csökken a létszám, s a munkaerő átáramlik a szolgálta­féltik a kis gazdasági szervezetektől. Szer­kesztőségünk ezért párt-, állami és gazdasági szervek képviselőinek részvételével ankétot rendezett, amelyen a kisvállalkozásokkal kapcsolatos elvi kérdéseket igyekezett tisz­tázni. tások területére. Nálunk is ha­sonló folyamat van. felerősödő­ben. A kisvállalkozási forma olyan lehetőség, ami elősegíti a nagyiparból kiáramló munkaerő foglalkoztatását anélkül, hogy népgazdasági beruházásokra len­ne szükség. Ugyanakkor a kü­lönböző vállalkozások olyan tar­talékokat, társadalmi erőforráso­kat hozhatnak mozgásba, ame­lyek hozzájárulhatnak a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének ja­vításához. Közös érdek A szerkesztőségi ankét résztve­vői — akik a maguk munkaterü­letén sokat foglalkoznak a kis­vállalkozások megalakításának előmozdításával — ezúttal is se­gítő szándékkal fejtették ki vé­leményüket. Tóth János, a Szerszámgépipa­ri Művek kecskeméti gyárának igazgatója elmondta, hogy már folyamatban van olyan gyáron belüli gazdasági munkaközösség megalakítása, amely a gyár és a dolgozók érdekeinek egyaránt megfelel. A maga részéről nem tart a kisvállalkozások elszívó ha­tásától. Véleménye szerint meg kell becsülni a dolgozókat, s bé­rezésüknél kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyekkel érde­keltté lehet tenni őket abban, hogy munkahelyükön maradja­nak. Suhajda István, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osz­tályának vezetője hozzászólásá­ban több elvi kérdést tisztázott: — A közvéleményben valóban sok a zavar és a félreértés a kis­vállalkozásokkal kapcsolatban — mondotta. — Osztályunk is foglalkozik a kisszervezetekkel, azok segítésével is. Nincs előt­tünk még „kitaposott út”, példa arra, hogy a szocializmus viszo­nyai között a kisszervezetek, kis­vállalkozások hogyan illeszked­nek a társadalmi, gazdasági rend­szerbe. Feloldható ellentmondások A legtöbb fenntartás a bére­zéssel, a keresetekkel- kapcsolat­ban merül fel. Ez a jelenlegi ér­dekeltségi rendszer bírálata is egyben, ugyanis sokan felteszik a kérdést: miért nem lehet ösztö­nözni bérekkel ugyanarra a vál­lalatoknál, amire a kisvállalko­zásokon belül mód nyílik? Természetesen fennáll a ve­szély, hogy a vállalaton belül fő munkaidőben ugyanazt a munkát végzik kisebb bérért, majd to­vább dolgoznak gazdasági mun­kaközösségben magasabb kere­setért. Ezek olyan ellentmondá­sok, amelyeket a munkaszerve­zéssel, az ellenőrzés rendszerével a vállalatoknak kell kiküszöbölni. Ami azt az elméleti kérdést il­leti, hogy nem szüli-e társadal­munkban újra a kapitalizmust a kisvállalkozás, az a véleményem, hogy nyilván nem akarjuk a tő­késedés! folyamat megindítását. Megvannak az állam eszközei ar­ra, hogy ne így alakuljanak a dolgok: ezek közé tartozik az adóztatás. Ezt azonban körülte­kintően kell alkalmazni, ipert ha túlzottan megcsapoljuk a jöve­delmeket, ha a munkával, illet­ve a kockázatvállalással arányos keresetet nem hagyjuk meg a vállalkozónál, akkor az nem ösz­tönzi a kisvállalkozások létreho­zását. Azt azonban mindnyájunk­nak tisztán kell látni, hogy tár­sadalmunk gazdasági potenciáját ezután is a szocialista nagyüze­mek jelentik, s a kisszervezetek csak velük együtt, ezek részeként, vagy tevékenységüket kiegészítve létezhetnek. Nagy Ottó (Folytatjuk.) ENERGIAMEGTAKARÍTÁS A HÁZTARTÁSOKBAN Főzzünk üveglapon? Az automata mosógépek által elhasznált villamos energiának mindössze 10—15 százaléka „vég­zi” a mosással járó fizikai munkát. A többi csak vizet melegít. A TV- reklám óva int attól, hogy a me­legvíz-csaphoz csatlakoztassák a mosógépeket. Valóban, a mai gé­pek „megbolondulnának ettől, hisz saját melegítővel tervezték őket. Háztartásunkban a vízme­legítéssel nem tudunk takarékos­kodni. Mással azonban igen. Kezdjük a világítással. Közis­mert, hogy a fénycső fényhasz­nosítása többszöröse az izzólám­páénak. Vagyis lényegesen kisebb teljesítményű fénycső több fényt adó, mint a jóval nagyobb telje­sítményű izzólámpa. Miért ide­genkednek tőle mégis az embe­rek? Részben azért, mert emlé­keznek még a régi fémpor bevo­natos, hideg fényt adó csövekre, amelyek gyakori vibrálásukkal a szemet is rontották. •A maiak már természetes fényűek, de az egyszer elvesztett becsületet ne­héz visszaszerezni. A másik ok kézzelfoghatóbb, és sok energia- megtakarító javaslat ezen akad fenn; könnyebb havonta nagyobb összeget fizetni a fűtésért, a me­leg vízért, a világításért, mint egy­szer beruházni és várni a meg­térülést. Íme a példa: ma már 60 W-nál kisebb teljesítményű izzókat nemigen használunk sem fürdőszobában, sem előszobában, sem konyhában. Ezeket helyette­síteni lehetne 8, illetve 13 W tel­jesítményű fénycsövekkel, de kör­fénycsövekkel a szobai felső vi­lágítást is fel lehetne váltani. Ez utóbbi körülbelül 40 W teljesít­ménnyel pótolná a 100 W-os iz­zólámpát. Számoljunk nagyvona­lúan: a megtakarítás legyen la­kásonként 100 W. Ez napi 4 órá­ban 2 forintos áramdíjjal szá­molva is 80 fillér — tehát havon­ta körülbelül 20 forintot lehet megspórolni. Ha minden világí­tótestet fénycsőre cseréltetnénk lakásunkban, az bizony néhány ezer forintba kerülne. A válasz­tást ez motiválja, nem pedig a 100 ezer lakásonként naponta megtakarított 40 ezer kWó vilá­gítási energia. Következzenek a háztartási vil­lamos berendezések. Egy Dániá­ban végzett vizsgálat szerint ezek működési elvének alapvető mó­dosítása nélkül olyan megoldáso­kat lehetne találni, amelyekkel az energia 50—80 százaléka megtaka­rítható. Viszont az új készülékek drágábbak — a magasabb ár 6—9 év alatt térül meg. Ugyanakkor a fogyasztás 10—40 százalékkal csökkenthető — gyakorlatilag többletköltség nélkül. A villamos főzőlapok hőátadá­si hatásfoka a melegítőlap és az edény „érintkezésétől” függ. Meg­felelő edények használatával je­lentős energia takarítható meg. Miután a melegítőlap fémtöme­gét minden bekapcsoláskor fel kell fűteni, így rövidebb haszná­lat esetén gazdaságosabb a me­rülő forraló. Az Elekthermax pá­pai gyára a BNV-n bemutatott egy olyan tűzhelyet, amelyet spe­ciális üveglap borít. A főzőlapok helyét festett körök jelzik. Az üveg csak a vastagság irányába vezeti a hőt, így elmarad a kör­nyezet fűtésével járó veszteség 'és a melegítőlapot sem kell fűte­ni. Hűtőberendezéseknél a hőszi­getelés fokozása eredményezhet megtakarítást. Például a szoká­sos méretű hűtőszekrény jobb szigeteléssel 0,4 négyzetméterrel nagyobb alapterületen fér el, de fogyasztása a jelenleg gyártott típusokénak mindössze 16 száza­léka. A hűtőszekrények hatásfoka a motor és . a kompresszor kiala­kításával, továbbá a kondenzáló és elpárologtató hőcserélők mé­reteinek növelésével is javítható, (önmagában a normál hűtő és a mélyhűtő szétválasztása is energiamegtakarítással jár.) Végezetül, egy javaslat: a mai mosószerekkel nem kell olyan forró vízben mosni, mint a régi­ekkel. Nem az a hőmérséklet a mérvadó, amelyet a ruha még kibír, hanem az, amely az adott mosószerrel elegendő a tisztítás­hoz. Több országban kísérletez­nek, hogy megállapítsák, mi az olcsóbb: a meleg vízben való mo­sás vagy az olyan mosószer elő­állítása, amely hideg vízben is tisztára mossa a ruhát. N. K. G. RÉZSŰT KASZÁL, CSATORNÁT, TAVAT TISZTÍT • Dombodban és Tolnán a Holtfoki öntözőcsatornán nem­rég mutatták be a nyugatné­met MULAG Vállalat töltés­rézsű kaszáló és csatorna-kar­bantartó kisgépeit a vízügyi igazgatóságok, társulások, köz­úti igazgatóságok szakembe­reinek. JOGI TANÁCSADÓ Ki kaphat öregségi nyugdíjat? öregségi nyugdíjra az a dolgo­zó jogosult, aki a szükséges szol­gálati időt megszerezte és a nyug­díjkorhatárt elérte. A jogosultsághoz szükséges szolgálati idő 10 év, annál az igénylőnél azonban, aki a 60. (nő az 55.) életévét 1990. december 31 -e után tölti be, már legalább 20 évi szolgálati időre lesz szük­sége ahhoz, hogy öregségi nyug­dijat kaphasson. A jogosultság­hoz szükségesnél több szolgálati idő a nyugdíj mértékét növeli. A nyugdíjkorhatár férfiaknál a 60., nőknél az 55. életév. Éhhez az életkorihoz képest 2 évi kor- kedvezményre jogosult az a fér­fi, aki legalább 10 évet és az a nő, aki legalább 8 évet korked­vezményre jogosító munkaköriben (munkahelyen) dolgozott. Ugyan­csak 2 évi korkedvezmény jár annak is, akit legalább 6 éven ót egy légköri nyomásnál nagyobb Az öregségi nyugdíj legkoráb­ban attól az időponttól állapítha­tó meg, amikor a dolgozónak megnyílott a jogosultsága a nyug­díjra. Az öregségi nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelyen a dolgozó az öreg­ségi nyugdíjra jogosító életévét betöltötte, ha azonban eddig a napig nincs legalább 10 évi (1990 után 20 évi) figyelembe vehető szolgálati ideje, a jogosultság a 10 évi (1990 után 20 évi) szolgá­lati idő megszerzését követő nap­pal nyílik meg. Ha a dolgozó (igénylő) a jogo­sultság megnyílása napján mun­kaviszonyban áll, az öregségi nyugdíj a munkaviszony meg­szűnését követő naptól állapítha­tó meg. A mellékfoglalkozásként fennálló munkaviszony nem aka­dálya az öregségi nyugdíj meg­állapításának, ha az ebből szár­mazó keresetet a nyugdíj össze­nyomásé légtérben foglalkoztat­tak. Minden további 5—5 évi (nőnél 4—4 évi) korkedvezmény­re jogosító munkakörben, illető­leg 3—3 évi egy légköri nyomás­nál nagyobb nyomású légtérben eltöltött idő további egy-egy évi korkedvezményre ad jogot. Nem kaphat öregségi nyugdíjat az, aki rokkantsági nyugdíjban vaey olyan baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, amelynek összegét szolgálati időként fi­gyelembe vehető jogviszonyban elért kereset (jövedelem) alapján állapították meg. Aki tehát az öregségi nyugdíjra jogosító élet­korának az elérésekor rokkant­sági nyugdíjban, vagy az emlí­tett baleseti rokkantsági nyug­díjban részesül, ezt a nyugdíjat kapja továbbra is, és nem igé­nyelhet helyette öregségi nyugdí­jat. gének az alapját képező átlagke­reset kiszámításánál figyelembe venni nem lehet. A munkaviszony fennállása alatt megállapítható az öregségi nyugdíj, ha az igénylő: — olyan munkaviszonyban áll, amely öregségi nyugdíjra jogo­sultságának a megnyílását köve­tően kezdődött (pl. a dolgozó munkaviszonyát a 60. életévének a betöltésekor a munkáltatója megszünteti azon a címen, hogy öregségi nyugdíjra jogosult, a dolgozó azonban nem kéri a nyugdíj megállapítását, hanem más munkáltatónál létesít újabb munkaviszonyt, a munkaviszonya alatt bármikor kérheti nyugdíja megállapítását anélkül, hogy munkaviszonyát megszüntetné); — olyan munkaköriben dolgo­zik, amelyben az érvényes mun­kabérszabályok (munkaszerző­dés) szerinti havi munkabére a munkaviszonyon alapuló öregsé­gi nyugdíj legkisebb összegét (1982-ben havi 1760 forintot) nem haladja meg; — munkaviszonyának a meg­szűnéséig munkát már nem vé­gez, nem kap munkabért, táp­pénzt, baleseti táppénzt. Az ipari szövetkezet tagjának az öregségi nyugdíj legkorábban attól a naptól állapítható meg, amelytől munkát imár nem végez, és nem kap munkadíjat, táppénzt, vagy baleseti táppénzt. A kisiparos, a magánkereske­dő, a gazdasági munkaközösség, valamint az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport és az ügyvédi munkaközösség tagja, to­vábbá a munkaviszonyban nem álló, működési engedéllyel ren­delkező előadóiművész és művé­szeti oktató részére az öregségi nyugdíjat legkorábban — az iparigazolvány, a műkö­dési engedély (a továbbiakban: iparjogosítvány) vagy a magán- kereskedői igazolvány visszaadá­sát, illetőleg visszavonását, — a gazdasági munkaközössé­gi, az ipari szakcsoporti, az ügy­védi munkaközösségi tagsági vi­szony megszűnését, — az előadóművész, illetőleg a művészeti oktató működési enge­délyének visszaadását követő naptól lehet megállapítani. A mezőgazdasági szövetkezeti tagság fennállása nem akadálya az öregségi nyugdíj megállapítá­sának. Az öregségi nyugdíjat abban az esetben lehet annak megálla­pítása időpontjától folyósítani, ha azon a napon a dolgozó táppénz­ben — mezőgazdasági szövetke­zeti tag betegségi segélyben —, illetőleg baleseti táppénzben nem részesül. Annak a nyugdíját, aki ilyen ellátásban részesül, legko­rábban a táppénz — mezőgazda- sági szövetkezeti tagnál a beteg­ségi segély —, illetőleg a baleseti táppénz megszűnését követő nap­tól lehet folyósítani. Dr. Molnár József Mikortól állapítható meg a nyugdíj?

Next

/
Oldalképek
Tartalom